Nógrád Megyei Hírlap, 1992. november (3. évfolyam, 258-282. szám)
1992-11-13 / 268. szám
1992. november 13., péntek BÁTONYTERENYE ÉS KÖRNYÉKE HÍRLAP 5 Új kapitányság Bátonyterenyén, az új kapitány: Tóth Tibor rendőr százados A bűnüldözés elsősorban ma is férfidolog Tóth Tibor személyében új, kinevezett rendőrkapitánya van Bátonyterenyének. A kapitány kimondottan kellemes megjelenésű fiatalember, most negyven éves, de ebből tízet le is tagadhatna. Természetesen nem teszi - ez aligha lenne összegyeztet- hető a hivatásával.-Annyit azért elismer ugye, hogy nem „született” zsaru?- Kénytelen vagyok, mivel eredeti szakmám szerint agrármérnök vagyok, a gödöllői egyetemen diplomáztam.- Agronómusból rendőr?- Csak látszólagos az ellentmondás, hiszen a mi munkánkhoz szinte mindenféle szakma alapos ismerete szükséges. Magam is úgy kerültem a testülethez, hogy az akkori népgazdasági és társadalomtulajdon-vé- delmi osztályhoz mezőgazda- sági végzettségű „vonalvezetőt” kerestek. Hadnagyi rangban, megyei hatáskörbe tartozó nyomozóként kezdtem ezt a munkát. Nem állíthatom, hogy sok időm maradt volna az unatkozásra, hiszen harminchat té- esz, két állami gazdaság tartozott hozzánk, s természetesen egyebek közt „ügyfelünk” volt a tej-, a hús- és a gabonaipar.- Kezdő nyomozóként milyen tapasztalatokat szerzett?- Hamarosan kiderült az is, hogy a régi, kikezdhetetlennek hitt barátságok is csak addig tartanak, amíg az ember hivatalból kényelmetlen kérdések feltevésére nem kényszerül. Szakmai szempontból viszont aránylag könnyű dolgom volt, hiszen a rendőrségi vizsgálatok sok tekintetben hasonlítottak a korábbi munkahelyemen tartott revíziókhoz. Mellesleg azoknak sem igazán örültek az emberek. Három, tapasztalatokat bőségesen hozó év után - miközben már a rendőrtiszti akadémiát is végezte levelező tagozaton - a főkapitányság anyagi osztályának vezetésével bízták meg. Erre a feladatra ma már mint kényelmes, amolyan jó „nyugdíjas” beosztásra emlékszik, de nem igazán lelkesedett érte. Éppen ezért fogadta örömmel az új feladatkört, amit a szintén újonnan kinevezett megyei főkapitány ajánlott fel. Ez pedig a frissen létrehozott bátonytere- nyei rendőrőrs vezetése volt. A dátum: 1991. július 1. A cél pedig a városi kapitányság kialakítása, az ehhez szükséges feltételek megteremtése. Eleinte csapnivaló körülmények közt dolgoztak, mígnem a volt munkásőrség átalakított épületébe költözhettek. Ennek áldásait tehát most élvezi a kapitányság 51 hivatásos állományba tartozó munkatársa és 12 polgári alkalmazottja. Ennyit a belső helyzetről. Ami a külső körülményeket illeti, tehát a Bátonyterenyén és annak vonzáskörzetében végzendő munkát, nos, ezen a téren már korántsem rózsaszín a helyzet.- Közismert - mondja erről az új rendőrkapitány, -, hogy Salgótarján után bűnelkövetés területén másodikként - sajnos - Bátonyterenye következik. Meghatározó az etnikum, a lakosság összetétele, a foglalkozás. Nem titok az sem, hogy a bűncselekményeknek nagyjából a felét cigányok követik el. Nem szeretném sok adattal terhelni a megyei lap olvasóit, de hadd említsem meg, hogy területünkön 30 ezer lakos él, 13 önkormányzatunk van. A bűn- cselekmények 80 százalékát a 16 ezer lakosú Bátonyterenyén követik el. Nekünk tehát ide kell koncentrálni az erőinket.- A bátonyi rendőrőrsből városi kapitányság lett. A minőségi „előléptetés" kimutatható- e az eredményességben?-Talán szerénytelenség nélkül állíthatom, hogy igen. Az őrs felállása utáni időszakban alacsony volt az elkövetett bűn- cselekmények felderítési mutatója, az idei féléves záráskor viszont már 52 százalékos felderítési eredményt értünk el. A megye területén működő hat kapitányság közt ilyen tekintetben most a 4. helyen állunk, ami „korunkhoz” képest nem rossz.-Hallhatnánk valamit a bűnözések jellegéről?-Sok a betöréses lopás, ez teszi ki az elkövetett bűncselekmények kétharmad részét. Az utóbbi időben növekedett a rablások és a súlyos testi sértések száma, s szépszámmal találkozunk sorozat jellegű bűn- cselekményekkel, így vikend- házak, garázsok feltörésével. Az itt élő lakosság számára de számunkra sem öröm, hogy szorgalmas fiúk ténykednek erre, egyetlen éjszaka például nyolc betörést „produkáltak”.Az utóbbi időben rákaptak a gázpalackokra, és sajnos nincsenek tőlük biztonságban az óvodák, bölcsődék, az iskolák és a művelődési házak sem. Az utóbbi idők legsúlyosabb bűntényének a Fekete Gyémánt Áruházba való három egymás utáni betörését tekinthetjük.- Szavaiból is kiviláglik, hogy a rendőri munka teljes embert kíván. Nem kétéséges, hogy a kapitányra, tehát Tóth Tibor rendőr századosra ez fokozottan vonatkozik. A családra aligha maradhat sok ideje.-Ez így igaz. Szerencsére a feleségemben egy nagyon megértő társra találtam, most 16 éves, gimnazista kislányomat pedig kimondottan érdekli a rendőri munka.- Az édesapa mit szól ehhez?- Részben örülök neki, hiszen a nyomozói pálya igen szép hivatás. Másrészt viszont nagyon nehéz és persze, veszélyes. Jobb, ha mi, férfiak kerülünk szembe a nem ritkán főbenjáró bűnöket elkövető nehézfiúkkal. Feleségeink, leány- gyermekeink biztosítsák inkább a nyugodt, szeretetteljes családi hátteret. Kun-Kő Tibor Könyvek, kazetták, jogszabályok Szép belső rend fogadja a látogatókat Annyi a gond a köznapokkal, már-már észre sem vesszük, ha ünnepközeibe kerülünk olykor. A könyvtár ilyen. Sőt, több: maga az ünnep! Minek tekinthetjük a nagybátonyi könyvtárat? - erre kértünk választ Nagybakos Istvánnétól, a bibliotéka vezetőjétől. Elöljáróban elmondta: huszonkétezer kötetük van, s ő maga ugyanennyi éve kezdte itt a munkát. Kolléganője, Szabó Kálmánné pedig tizenhét esztendőt töltött már itt, ők ketten foglalkoznak a 400 beiratkozott olvasóval, s mindazokkal, akik betérnek hozzájuk. Utóbbiakkal is bőven ellátottnak tekintheti magát a bátonyi könyvtár, sok a rendszeres, de az alkalmi betérő is. Őszintén szólva, kissé meglepetve hallgattuk az előadást, hiszen a könyvtárvezető szavaiból az derül ki, hogy intézményük iránt az utóbbi időben fokozódik az érdeklődés. Mi, ezek szerint tévesen, arra gondoltunk, hogy ilyen nehéz időkben inkább elmegy az ember kedve a könvtárlátogatástól. Szerencsére fordított folyamatról lehet szó. A munka nélkül maradottak közül például most igyekeznek pótolni az olvasás területén bekövetkezett, sokéves lemaradásukat, emellett a drága könyvtárak is sokakat arra indítanak, hogy ne vásároljanak, hanem kölcsönözzenek könyveket. Ami a munkanélkülieket illeti még, azok a helyzetükkel kapcsolatos jogszabályokat is itt találhatják, de a szerencsésebb vállalkozók szintén hozzájuthatnak az adózással kapcsolatos szakiroda- lomhoz, üzletkötési tanácsokhoz, szaknévsorokhoz, stb. Külön kategóriát alkotnak az iskolások, közülük nagyon sokan a könyvtárban tanulnak. Időnként a könyvtárosok rendhagyó irodalom órára invitálnak egy-egy osztályt. Ugyancsak szerveztek a könyvtárban előadást az új háziorvosi rendszer helyzetéről. De bármiről legyen is szó, nagy az érdeklődés, sokan látogatják a könyvtárat, amely értük van, az övék, a bátonyiak fel- emelkedését akarja szolgálni, életüket szebbé tenni. A jelek szerint sikerrel. (K.-k.T.) Őszi fényben, fekete-fehérben Derült, tiszta novemberi éjszaka volt. Fagyos reggelre virradt a világ. Ma feltűnt az égen a Nap, s lassan a dolgok fehé- ren-feketén elkülönültek. Nappal lett, szép őszi délelőtt, már afféle télidéző, s lám, a nagybátonyi park napsütötte sakkmezején sorra érkeztek a játékra készek, a fényre éhesek. A gyalog, a huszár, a vezér - a vezérlő öreg legények, a sakkszerelmesek döntései nyomán lépnek, mozognak, ugranak a bábuk, alakul a parti, él a parkban a sakk. Minden nap, míg csak lehet. S úgy tűnik, ez a november, eddig, kedvez a világnak, kedvez az öreg sakkhavéroknak. Csak el ne kiabáljuk! Kint voltak tegnap s tegnapelőtt is, mintha a mennybéli jóakarat most kegyeibe fogadta volna őket. Vakító fénygömb az égen a Nap, sugarai átmelegítik a már ilyenkor felférő vastag kabátokat, sapkákat, sálakat. A ruha megőrzi, sokáig tárolja a napmeleget. Aki itt egymással rendre találkozik, mind öreg legény, túl van kenyere delén. Túl a nagy célokon, túl a nagy vágyakon, s A nagy élettáblán a bábukat mások irányítják talán már kicsit túl az életemésztő gondokon is. Mert ugyan mire kell, hogy gondja legyen, ha már nyolcvankilenc éves az ember. Koós bácsi éppen ennyi, s partnere, a táblán ellenfele egy ideje szintén a nyugdíjasok vékonyka kenyerét eszi. Megszokták, nem sokat rágódnak már ezen ők. A javából, igazán sok errefelé csak nagyon keveseknek vagy talán senkinek sem jutott. Sakk! szólnak néha keményen, de a sakk-mattot adják, vagy kapják bár, komolyan túlságosan nem veszik. Ők az időt múlatják, s velük hol játékosként, hol nézőként a sok bátonyi sakkbarát. Mi gondjuk rá, hogy a nagy élettáblán a bábokat mások mozgatják, irányítják. Talán kevesebb gonddal, mint itt, a parkban a mieink a sakkfiguráikat. (k.t.) A nagybárkányiaknak volt másfél millió forintjuk EKG és minilabor Dicsekedni - kivált nehéz időkben, mint amilyenben most is vagyunk - nem éppen okos dolog. Igaz, amit nemrégiben Nagybárkányban hallottunk, az nem dicsekvés, de tény. Volt ugyanis másfél millió forintjuk, és elhatározták, hogy ezt a pénzt az orvosi rendelő bővítésére fordítják. így lett váróterem, rendelő és több mellékhelyiség. Szintén sikerült megoldaniuk a vezetékes víz és a fűtés problémáját is. Mivel pályázat útján kevés pluszpénzhez is jutottak, vásároltak egy hordozható EKG gépet. A következő lépés pedig egy minilabor kialakítása lesz. A helybeliek természetesen nagyon örülnek, hiszen a korszerűsödött rendelőjük megkíméli őket a Salgótarjánba való utazgatásoktól. (kun-kő) Bátonyterenye és környéke Diabetes egyesület • Bátonyterenye. A közelmúltban két városrészben is megalakult a diabetes egyesület helyi csoportja. Tagjai szóvá tették, hogy nincs a városban egyetlen üzlet sem, ahol a diabetikus készítmények széles választékával találkozhatnának. Pedig a városban több mint félezer cukorbeteg él. Segélycsomagok • Nemti. A 940 lakosú településen 450 nyugdíjas él. Ilyen körülmények között teljesen érthető, hogy az önkormányzati képviselők örömmel fogadták azt a százöt segélycsomagot, amit községük a központi alapból kapott. Mivel azonban a rászoruló ennél lényegesen több a faluban, „saját zsebből” még ötvenöt csomagot készítettek, s az egészet már ki is osztották a rászorulóknak, vagyis elsősorban a 70 éven felülieknek és a magányosoknak. Holnapi számunkban „Balassagyarmat és környéke” összeállítással találkozhat a kedves olvasó Nekem mosogatóm sem volt „Kelt levelem 1992. október 20-án reggel. Tisztelt Igazgató Úr! Ne tessék haragudni, hogy ilyen soká adtam föl a kis szelvényt, de mert a lakásomból ellopták a pénztárcámat, és abban volt a kis nyugta, nem lett meg, ezért nem bírtam feladni hamarább a szelvényt. Nagyon megkérem a Tisztelt Igazgató Urat, hogy az érdekemben csináljanak már valamit, mert a hetvenes években kerültem nyugdíjba, és akkor nem volt pénz, nagyon szegényesen élek, nagy betegen a fiammal, és nagyon szeretnék neki egy kis örömet csinálni. Munkanélküli, én tartom el idáig. Ne tessenek megharagudni, hogy ilyen sorsot írtam tiszta szívből. Most itt küldöm a kis szelvényt az újságra, csak nehogy ez is elvesszen, mert én nagyon régen tagja vagyok a Nógrád Hírlapnak és szeretem is. Maradok tisztelettel: özv. Madlena Mihályné.” A szívszorító kis levél kézhezvétele után most az idős asszonynál vagyunk Bátonyterenyén. Mancika néni -így hívják leánykori nevén - szabódik, meg- illetődött, örül is, ijedt is egy kicsit, aztán akadozva bár, de Madlena Mihályné megered a szava. Olyan nehéz kérni, azt mondja, de hát, ha egyszer olyan szegény vagyok és olyan kevés a nyugdíj, négyezer, ha marad, mikor a rezsit kifizetem, és ugye, itt a fiam is, hogy munkanélküli, a férjem szegény, az meghalt, épp Hévízre mentünk volna, és akkor összeesett, már tíz éve és szegény csak 52 éves lett volna, és azóta a föld alatt van, egyedül baktatom a világot. Mi lesz velem, istenem, nem tudom, már egy kiló zsír is olyan drága, és az újság is, ugye, de a postás néni mondta, ne mondja le Mancika, magának ez na- gyon-nagyon kell. És a szegénységemhez itt ez a vizes lakás is, és megfázva köhögök, és fulladozók, egy egészségesebb lakás kéne, de hát nincs remény. Nem volt nekem még mosogatóm sem, de szerencsére tavaly elestem, és eltört a kezem, most is olyan nyomorék azóta, de tudtam venni belőle, a biztosítási pénzből ezt a mosogatót. Fáj most is, meg a 74 év a sok küszködései, pedig mindig férfimunkát végeztem, csilléztem, mert három gyerek volt, enni kellett, és engem szombat, vasárnap is berendeltek, és mentem, még a gépkezelővizsgát is letettem, hatszáz embert vigyáztam a nagy húzató gépnél, minden meddőt én húzattam, jaj, csak még dolgozhatnék, ilyen nyomorult, ilyen szegény asz- szony ne lennék, senkinek sem panaszkodnék, hogy életemben mindig olyan csúnya volt a világ nekem, hogy én legjobban már arra vágynék, legyen vége, kedveskéim. mert milyen élet és - mi végre? (ku-ti) Kopjafák Mint arról lapunkban már hírt adtunk, az első és a második világháború tűzviharaiban elesett hősi halottainak tiszteletére, emlékük megőrzésére emlékművet emeltek Mátraalmáson, amelyet hat kopjafa őriz. A szép motívumokkal ékes, az ornamentika széles skáláját felmutató kegyeleti oszlopok az erdélyi származású Bányai Ferenc faszobrász-mester kezemunká- ját dicsérik. A környék lakosainak örömére a mester most újabb munkákat tervez. Sokan lerótták kegyeletüket a mátraalmási ú j emlékműnél
