Nógrád Megyei Hírlap, 1992. november (3. évfolyam, 258-282. szám)

1992-11-12 / 267. szám

1992. november 12., csütörtök NŐI DOLGOK HÍRLAP 9 „Aranyolló” pályázat Tisztelt hölgyek! Szoktak önök butikokban ruhát vásárolni? Vagy áruhá­zakban szerzik be önmaguk és családtagjaik ruházatát? Neta­lán varrónőhöz járatják a csa­ládot, ha fel kívánnak öltöz­ködni? Aki egyiket sem en­gedheti meg, az bizonyára magának varr otthon. S nekik van igazuk: ez a lehető legol­csóbb megoldás, a tudomány mai állása szerint. De ki fizeti meg az önök idejét, amikor kiszabják a szö­vetet? És akkor, amikor elfér- celik az anyagot? S az összeál­lításnál, az eltisztázásnál, a készre varrásnál? Akik eddig hobbiból, vagy szükségből varrtak, a megspórolt pénzen túl csak szóbeli vállveregetés volt jutalmuk. Mostantól ez másképp lesz! Lapunk „ARANYOLLÓ” pályázatot hirdet, mely októ­ber 10-én indult. Önöknek, hölgyeim, semmi más teendőjük nincs, mint a saját maguk által már amúgy is megvarrt ruhát ráadni egy modellre (akire készült), ezt lefotóz(tat)ni, és beküldeni a képet, valamint a „receptet” (a ruha „hozzávalóinak” leírását) a Nógrád Megyei Hírlap cí­mére. A legsikerültebb kreá­ciókat lapunkban is közöljük! A fotók beküldési határi­deje: 1992. november 20. Valamennyi beküldött pá­lyázat sorsoláson vesz részt november 23-án, ahol három háztartási gép talál gazdára. Pályázzanak csak bátran! Lehet, hogy a világszerte is­mert Pierre Cardin is így kezdte valaha ... ? Legdrágább kincsünk Ki egészséges? Sajnos egyre kevesebben, különösen akkor ha a figyelembe vesszük az ENSZ egészségügyi szerveze­tének meghatározását: az egész­ség a teljes testi, szellemi és szociális jólét állapota. Más­képpen fogalmazva: az egész­ség nem más, mint az emberi test és szellem működésének egyensúlya, vagyis amikor minden szervünk hibátlanul működik. Az orvostudomány és techni­kai mai fejlettségi szintjén min­den Európában most születő csecsemőnek, több mint egy év­századig kellene élnie, a jelen­leg előrejelzett várható élettar­tama 115 év lenne!? Nem véletlen, hogy éppen századunkban vetődik fel ilyen aggasztóan az egészség megőr­zésének fontossága. Az új. mo- , dern, és rögtön tegyük hozzá egészségtelen és az esetek jelen­tős részében önpusztító élet­formára, a szervezet önmaga képtelen helyesen ragálni, tehát megbetegszik. Míg elődeink között nem volt ritkaság a 80- 90 éves, napjainkra döbbente- sen magas a derékhad, a negy- ven-ötven közöttiek halálozási aránya. Különösen mi magya­rok szolgáltatunk negatív szen­zációval. Az átlagkor tekinteté­ben a mezőny utolsó felében kullogunk. Pedig rajtunk is, tűrő- és alkalmazkodó képessé­günk tudatos fejlesztésén is mú­lik, hogy megéljük az emberi élettartam végső határait. Éva-kosztümben a világ legkövérebb manökenje, a 36 éves angol Teighlor kisasszony, aki állítólag ki nein állhatja a spagettit... FEB-fotó Úgy látszik, mégis van új a nap alatt. A dietika szakemberei határozottan állítják, hogy a tészta nem hizlal. Igazolásul olyan vonzó és „áramvonalas* tanút idéznek, mint Sophia Lo­ren, aki kizárólag spagettivel fogyókúrázik. A táplálkozás re­formerei szerint a tészta-fogyó­zás kivált azoknak testhezálló - ezúttal a szó szoros értelmében -, akik rosszul viselik az éhe­zést, ügyelnek a koleszterin­szintjükre, s kilóik vesztése közben is őrizni akarják kedé­lyüket, jó hangulatukat. A tésztában lévő szénhidrát biztosítja az állandó és megfe­lelő vércukor-szintet. Ugyan­Fogyókúra spagettivel akkor például az olasz pasta ki­zárólag durumbúzából készül, így a gyúráshoz nincs szükség tojásra, tehát semmilyen zsira­dékot és koleszterint nem tar­talmaz. Aki még gondosabban ügyel az egészséges táplálko­zásra, fehér tészta helyett hasz­nálhat teljes őrlésű lisztből, vagy korpával kevert lisztből készült tésztákat. A diéta a sűrű, tartalmas már­tások helyett könnyű zöldség­vagy halalapú ízesítést ír elő, s természetesen a tészta mennyi­sége is szigorúan meghatáro­zott. Segítségével viszont 10 nap alatt 2^4 kilótól is megsza­badulhatunk. Reggeli: 1 szelet sovány sajt, vagy 1 keménytojás, vagy 5 deka tehéntúró zöldségekkel (paprika, paradicsom, retek, új­hagyma), kávé és tea - cukor nélkül. Tízórai: 2 deci zöldséglé vagy paradicsomlé. Ebéd: nagy adag friss saláta + tészta. Uzsonna: 1 gyümölcs (alma, körte), vagy 1 deci frissen pré­selt gyümölcslé. Vacsora: tészta. Ital: víz, ásványvíz, tea, kávé - de jóval több, mint más­kor. Üdítőital és alkohol tilos. Palotásiné Borza Ilona salgótarjáni olvasónk az általa készített dzsekis kosztümmel vesz részt pályázatunkon. Mint a felvételen látható, a kreáció divatos, elegáns és könnyen, illetve gyorsan el­készíthető. S mi szükséges hozzá? Farmer, vagy műbőr körülbe­lül 210 cm, bélésnek 120 cm selyem, vagy nylon, 3 méter gumi, 5 darab gomb, vagy fémcsatt, egy zippzár, egy pár válltömés. Mint pályázónk írja: a modellt nem lehet elrontani! Vincze Gáborné salgótarjáni olvasónk több, általa készített rü- hakollekció fotóját küldte el szerkesztőségünkbe. Ezek közül vá­lasztottuk ki a felvételen is látható elegáns és könnyed nyári vise­letét, mely minden korosztály számára divatosnak tűnhet. A ruha elkészítése a kezdő szabásznak is könnyű. A hozzávalók: 3 méter mintás jersey, hat darab gomb, valamint két és fél méter széles szalag. Asszonysorsok • • Örök gyászban Soha, még a légynek sem ár­tott. Ám őt nem kímélték a csa­pások. Mégsem görnyedt kétrét a súlyuk alatt, templomjáró sem lett belőle, csak a nagy, csodálkozó szemei nyíltak még nagyobbra. Úgy néz ma is a vi­lágra, mint aki már egy szót sem ért az egész kuszaságból. Annácska. Nevének becézett alakja rajta maradt a mai napig, pedig már a hatvanadikat ta­possa. Ha igaz, hogy a név de­terminál, akkor őt ez a forma nagymama koráig félénk kis­lányhoz tette hasonlatossá. Keze, lába apró, és ilyen a ter­mete is. Ha nem állandóan a korához igazított, sötét ruhákat és asszonyos frizurákat hor­dana, a lányok közé állhatna. Ismerőseinek messziről kö­szön, és nagyon várja, hogy azok visszaszóljanak. Olyan kedves szavú, amilyen lágy szívű. De sokszor görbül sí­rásra a szája! Napjában, mikor épp nincs dolga, be-beballag a kapuhoz. Nézelődik, az arra já­rókkal vált néhány szót, s aki­nek nem sietős, hosszabban el­beszélget vele. Nagyon sokan ismerik a tör­ténetét, s talán azt is tudják róla: keresi a hozzá illők társa­ságát, hogy - ha csak egy röpke félórára is - de feledje a csa­ládja, az ő nagy tragédiáját. Ennek az árnyéka szorítja évti­zedek óta a torkát, a szívét. Ezért siet el a magány elől, mert a hosszú egyedüllét meg­ölné. Mert Annácska olyan gyönge, hogy rossz nézni, amint tavaszonként az ásóval birkózik a kis kertjében. S ezt látva ismerőseinek gyakran tá­mad olyan érzése, hogy ezt az asszonyt a tenyerükön kellene hordaniuk a szeretteinek. Kettecskén élnek a férjével, aki vigyáz rá, de meg nem vált­hatja sem a maga, sem a fel­esége bánatát, gyászát. An­nácska szeretné, de nem érti, miért kellett neki azt a napot megérnie.- Minden úgy kezdődött, mint máskor. Indult a nagyobb fiain a téeszbe, ahol traktoros volt. Szántott azon a héten, s már nem először járta a géppel a meredek oldalakat. Még most is látom, ahogy visszaintett a kapuból, s nevetett, mint min­dig, ha arra kértem: vigyázzon magára. Délután már a halálhí­rét hozták - suttogja Annácska. A szája remeg. Szerencsétlen Gábor fia fel­borult a traktorral, és szörnyet­halt. A hírhozók azt sem tud­ták, hogy mondják meg az anyának, aki teljesen összerop­pant. Állandóan feküdt, mint akit az ágyhoz láncoltak, s maga is a halált kívánja. Nem akart enni, csupán teát kortyol­gatott. Ha valakinek a kedvéért egy darab nápolyit leerőltetett a torkán, már örült a családja. A sírást fél évvel később sem hagyta el. Hiába csitítgatták, mindössze annyi időre nyugo­dott el, míg szendergett egy ki­csit. Lelki bajából szervi beteg­ség alakult ki: szívpanaszai mi­att orvost kellett hívni hozzá. Injekciókat kapott, viszont nem erősödött. A kisebbik fia nagy nehezen tudta benne tartani a lelket. Hosszú hónapokig foly­ton az elveszített másikra gon­dolt, a rettenetes traumát úgy hordozta magában, mint aki meg sem akar válni tőle. így vezekelt, pedig nem volt rá oka. Szinte újra kellett élni tanul­nia. Észre venni a férje ag­gódó-komor arcát, az egyetlen fia táskát lóbáló kezét, a fák zöldjét, a frissen szedett gom­bát. Lassacskán, de azért ment már a bátrabb levegővétel. Évtizedek teltek el, unokái felcseperedtek, közben hosszú évekig ágyhoz kötött, beteg édesapját ápolta. Édesanyját nem régen temette el An­nácska. O mostanáig nem gyó­gyult meg. Egyik orvos sem tudott rajta végérvényesen segí­teni. Gyakran mondogatja az egészsége iránt érdeklődőknek: dolgozna ő boldogan, hiszen tisztában van azzal, hogy a fi­zikai munka jót tenne neki, azonban ez a lehetőség sem adatik meg, mert alig van ereje.- Az én orvosságom az lenne, ha örökre kitörölhetném az emlékezetemből a történte­ket - mondja az asszony. - Rá­jöttem: amikor jön a szorító ér­zés, legjobb ha átmegyek a szomszédba beszélgetni, hogy eltereljem a figyelmem . .. így gyógyítgatná magát. Karját a mellén keresztbe fonva - ahogy beteg szíve engedi - szaporázza a lépést. De a világ­ért el nem mulasztaná/ hogy útközben, akivel találkozik, ahhoz szóljon egy jó szót. So­káig azért nincs sehol mara­dása. Hamar haza igyekszik a patyolattiszta, kicsi konyhá­jába. (Mihalik)

Next

/
Thumbnails
Contents