Nógrád Megyei Hírlap, 1992. november (3. évfolyam, 258-282. szám)
1992-11-11 / 266. szám
4 HÍRLAP LÁTÓHATÁR 1992. november 11szerda DIÁK pan0ráma Interjúk nyári napsütésben Dobi Sándor, Manhattan Nógrádi körúton jártunk Arany János sírjánál Iskolánk tanulóinak egy csoportja a kőzeéműltban ellátogatott fővárosunkba, Budapestre hogy a Kerepesi temetőben felkeressék hazánk nagy szülöttjeinek nyughelyét. Intézményünk hírneves névadójának, Arany János költőnek, a Toldi-triiógia halhatatlan szerzőjének a sírjánál koszorút is elhelyeztek. (Szűcs Dóra, salgótarjáni Arany János Általános Iskola és Szakiskola) Szüreti mulatság Sziasztok! Először is egy új játékra hívnám fel a figyelmeteket. Ha lakóhelyetekre híres magyar együttes, vagy énekes érkezik koncertre, akkor menjetek el és tegyetek föl nekik pár kérdést. Ezeket küldjétek el hozzánk. A legjobbakat az iskolaév végén díjazzuk, s e rovatban folyamatosan közöljük. Most pedig bemutatkozik a Manhattan együttes egyik oszlopos tagja: Dobi Sándor.- Mióta zenélsz?- Tíz éve.- Hány olyan lemez jelent meg, amin te is szerepeltél?-Négy. Két magyar és két angol.- Kik a legjobb barátaid?- Csoki, Varga, Kömyei és Villányi.- Ki a példaképed?- A zenében George Michael. amúgy pedig Jézus.- Mi az a tárgy, amit senkinek sem adnál kölcsön?- A BNW autóm.- Mi szeretné! lenni, ha nem volnál az, ami vagy?- Autóversenyző. Ki tudja a választ? Mi az? Nyolc lába van és ugrál. Beküldési határidő: november 20. A helyes megfejtők között egy, Dobi Sándor által dedikált könyvet sorsolunk ki. Múltkori. Csoki által feladott rejtvény helyes megfejtése: Csoki - Fix, Dobi Sándor - Kenguru. Varga Szabolcs - La Fontanie, Vilmányi Gábor - Exotic. A dedikált könyvet nyerte: Palik Éva, Nógrádszakál. Sándor András St.. Petőfi Isk. Kedves tanáraink jóvoltából idén egy kirándulás alkalmával sikerült jobban megismernünk Balassagyarmatot és környékét. Megtekintettük a Palóc múzeumot, Csesztvén a Madách múzeumot, és látogatást tettünk a sziráki Kastély Szállóban. Bánkon sétáltunk a tó környékén és jártunk Horpácson, a Mikszáth emlékházban. Utunk során a balassagyarmati üdülőfaluban, a Nyírjesben pihentünk meg. Kellemes volt számunkra mindenhol a hangulatos és barátságos légkör. Utunk során sok ismerettel is gazdagabbak lettünk. Kadlóth Krisztina St., Gagarin Ált. Isk. Palóc körút 7. b. módra Hozzávalók: 31 személyre:- útitáska, bőrönd, szatyor 6 db/fő oda-vissza szállít, 1 db- kiskegyed 13 db- ifiúr 18 db- tanerő (türelmes) 2 db -kaja 10 tonna (aminek a felét három nap múlva édesanyánk kidob a szemétbe)-üdítő 10 hl (ami persze az út feléig is kevés) A terített asztalról nem hiányozhat a gyarmati Palóc múzeum, a horpácsi Mikszáth-ház, a csesztvei Madách-kúria. Ezeket jól megnézzük (nehogy elfelejtsük), hogy aztán napok múlva csak a nyírjesi táborban történt eseményekre (két gyerek tóba esésére, a méhék csípésére, a megdagadt ujjamra, a tányérból kilógó kirántotthúsra, egyesek magassarkú lakkcipőjére, s persze első sorban az „éjszakai édes álmokra”) emlékezzünk. Jó étvágyat! Iskolánkban szüreti bált rendeztünk. Lázas készülődés előzte meg a felvonulást. Szőlőt, almát, diót gyűjtöttünk, amellyel díszítettük az aulát. Vidám énekszóval, magyar ruhában, népviseletben vonultunk végig a falu utcáin. A lovaskocsin ült a bíró, bíróné, jegyző, jegyzőné. A kisbíró hangos dobszóval jelezte a bál kezdetét. Vendégcsoportunk, a nagy- lóci iskolásoknak népitánca nagy sikert aratott. Akik cigányruhában voltak, egy régi hagyományt elevenítettek fel „aprópénz dobálással.” A sok tombolatárgy között a fődíj egy szüreti torta volt. A jó hangulatú este diszkóval zárult. Kiss Dóra, Budavári Renáta Magyarnándor-távolsági autóbusz, amely Tóth Csilla. 7.b. St., Gagarin Ált. Isk. Sokáig emlékezni fogunk rá Mindenki megrendültén vette tudomásul a szomorú hírt, hogy Molnár György, a salgótarjáni Madách gimnázium igazgatója 43 éves korában itt hagyott bennünket, s egy általa megteremtett virágzó intézetet. Leélt negyvenhárom éve nagyon kevés volt egy élethez, s ő nagyon fiatal a halálhoz. Temetésén tanárok, diákok, emberek százai vettek tőle búcsút. Az emberre, az igazgatóra, s munkájára még sokáig emlékezni fogunk! Elek Zsuzsanna, Salgótarján, Madách gimn. Amin a szervezők már most gondolkodnak Egyetemi város az expo után? A vállakozó dönti el, később milyen tevékenységet folytat Az 1996-os világkiállítás szervezői már most azon törik a fejüket, mi legyen a sorsa az expo-pavilonoknak, ha véget ér a nemzetközi seregszemle. Az utóhasznosítás kérdése azonban nemcsak a szervezőket, hanem a terület „gazdáit”, a leendő budapesti universitas vezetőit is foglalkoztatja.- A világkiállítás területe a magyar államé, de most is és a rendezvény után is az egyetemeké a kezelési jog - mondja Barsiné, Pataki Etelka, világkiállítás főbiztosa. - Sokan fenik a fogukat erre az értékes területre, de azt hiszem csak illúziókat kergetnek.- Ez már az Önök végső döntése?- A magyar állam az egyetemeknek szánta a területet, és ezt a szándékát aligha másítja meg. Magam is ennek vagyok a híve, mert tetszik az ötlet, hogy itt egyetemi várost teremtsünk, megszülessen a Budapesti Universitas City. A tervek szerint az Egyetemi Szövetség kapná met az állandó pavilonokat, és oktatási célokat szolgálna a létesítmény. Már most, az előkészületek idején megkérdeztük az érintett egyetemek vezetőit, hogy mit szeretnének kezdeni majd az „exexpo” területével, így most szinte négyzetméterre pontosan tudjuk, mit hoz majd a holnap.- Hogyan lehet összeegyeztetni az expo és az egyetemi város funkcióját? Nem válhat az utóhasznosítás igénye a foren- dezvény kárára?-A leendő világkiállítás adminisztrációs központja minden változtatás nélkül „átalakulhat” oktatási épületté. Az informatikai központot is átveheti az egyetemi város, s azok az épületek, amelyek a kulturális rendezvényeknek adnak helyet, később mondjuk klubok lehetnek. Az egyetemi sporttelep is korszerűsödni fog, szinte változtatás nélkül átalakulhat expolétesítményből oktatásivá. Két-három ezer külföldi hostessnek keli szállásról gondoskodni ezen a terüléten. mondanom sem kell, a lakások helyén kollégiumok nyílnak majd. A kiállítókat ellátó konyha, étterem feltehetően megfelel majd a universitas city konyhájának.- Az állandó épületek mellett lesznek ideiglenes létesítmények is. Mi ezeknek a kiállítást követően a sorsa?- A teljes vendéglátás, az azt kiszolgáló infrastruktúra és még sok más létesítmény vállalkozási alapon épül fel, a tulajdonosra bízzuk, hogy az expo után lehúzza redőnyt, vagy keres egy olyan vállalkozási formát, ami az egyetemi városban is pénzt fialhat. (koós) A hévízi fürdőház látképe Hévíz gyógyvizének értékét már a középkorban ismerték, 1328-ban oklevél is tnűsítja ezt. A XVIII. század végén már rendszeres orvosi ismertetés jelent megy a gyógyvízről. 1795-ben Festetics György emeltetett fürdőházat a víz hasznosítására. Az itt látható felvételt a Magyar Honvédség közreműködésével készítette az MTI. Fotó: Hámor Szabolcs Elhunytak - valahol Oroszországban Rákbetegek figyelmébe Segíteni kell a rászorulókon Salgótarjánban már két éve működik a Rákbetegek Országos Szövetségének harminc tagot számláló írisz klubja. Minden hónap utolsó csütörtökén 16 és 18 óra között tartják összejöveteleiket a Május 1 úti onkológiai gondozóban. A találkozások célja a gyógyult betegek visszailleszkedésének segítése a társadalomba. Az írisz klub közössége védőhálót jelent az aggodalmak eloszlatására, a magány oldására és az önbizalom visszaszerzésére. Legfőbb céljuk, hogy egyre kevesebb beteg és gyógyulófélben levő társuk legyen lelki támasz nélkül. Az Új Magyarország nyomán heti rendszerességgel közöljük az Oroszországban elhalálozott Nógrád megyeiek listáját. Nemcsak azok nevét (születési évét, helyszínét, lakóhelyét, rendfokozatát, a fogvatartás jellegét: hadifogoly, kényszer- munkás) adjuk közre, akik a jelenlegi Nógrád megyében éltek, hanem azokét is, akik a korabeli vagy a történelmi megyehatáron születtek. Amennyiben bárki hozzátartozóját véli egy név mögött felfedezni, forduljon a Magyar Vöröskereszt megyei szervezetéhez, ahol keresőlapot tölthet ki, s az MV Keresőszolgálata megpróbálja az adatokat azonosítani. Hosszúra nyúló eljárásra kell számítani. * Rajosok István 1920. Nógrád megye (?), honvéd, 1945. 05. 19. hdf. Ravasz János 1920. Márk- háza, honvéd 1945. 08. 11. hdf. Ravasz László 1913. Salgótarján, honvéd, 1947. 09. 16. hdf. Rádi Ferenc 1920. Szé- csény, honvéd, 1948. 02. 26. hdf. Rácz Kálmán 1919. Endre- falva, honvéd, 1945. 02. 23. hdf. Révész (Reimann) Sándor, Nagymaros (Nógrád m.) sza- kaszv., 1946. 02. 18. hdf. Tükör által homályosan A nehéz tüzérség kapott immár szerepet a régen dúló médiaháborúban. Az ország két lefőbb közjogi méltósága bombázza egymást levelekkel, a szégyenlős piszkálódá- soktól, a csattanós pofonokon, a kemény ökölcsapásokon keresztül szépen eljutottunk a gátlástalan vérontásig - a médiaelnökök feje kell. Az igazságosztó szerepét bolond, aki elvállalja, most már kívülálló csak rossz gesztusokat tehet. Valami azonban még mindig megdöbbent. A legutóbbi Hét című, sokak által, sokszor kinyilatkoztatottan független és objektív műsorban - az persze más kérdés, hogy egy törpe kisebbség szerint egyáltalán nem az - épp el- nök-alelnök ügyben szólalt meg Katona Tamás, s meggyőzően ecsetelte, hogy csak és kizárólag az ellenzék destruktív magatartása miatt nem sikerült megegyezni a már említett kérdésben. Nyugodtan vártam az interjú végét, az egyébként valóban szimpatikus és higgadt politikus érveit hasonló mentalitással próbálván mérlegelni szerény képességeimhez mérten, s kíváncsi voltam, vajon ugyanezt, hogyan is látja a másik fél. S lássanak csodát! Azon a megbeszélésen, amelyről Katona Tamás beszámolt, nem volt másik fél. Legalábbis a Hét szerkesztői szerint. „Amazok” ugyanis egyetlen másodpercet sem kaptak a műsoridőből, hogy elmondhassák véleményüket. A szakmailag kifogástalanul működő, objektív, tényszerű hírműsor megsértette az újságírás legfőbb szabályát - hallgattassák meg a másik fél is. S ezt éppen annak a témának a tálalásakor, melyből a kedves nézőnek azt a következtetést kellett volna levonnia, hogy a kormány által bevallottan támogatott műsor működése igenis megfelel a sajtószabadság és -etika minden kritériumának, olyan tükröt tart elénk, melyben a valóság hűen tükröződik, s valóban a koalíció által kifogásolt műsorok azok, melyek egyoldalúságukkal félretájékoztatják. elbutítják, pesszimistává teszik a közvéleményt, akadályozva ezzel a rendszerváltást, s elősegítve az esetleges szélső baloldali, kommunista restaurációt. Média ügyekben mára úgy tűnik teljesen elszabadultak az indulatok, a szemben állók megszerzett pozícióikból gátlástalanul rombolják az ellenség (nem szóelírás!) bázisait, s lassan már mindenkiről kiderül, milyen tisztességtelen politikus, pro és kontra. S ahogy élesedik a küzdelem, úgy kerül egyre távolabb a megegyezés reménye. Hiszen nem szabadna elfelejteni, hogy sokkal nehezebb kompromisz- szumot kötni azzal, akire tegnap még kígyót-békát kiabáltam, hazugnak, vagy épp cinikus számítónak tituláltam, mint azzal, akivel kultúrált vitában, az érvek fegyverével mérkőztem. Ellenféllel lehet tárgyalni, megegyezni, az ellenséget csak legyőzni lehet. S félő, ha majd ennek a küzdelemnek a győztese diadalmasan szétnéz az elcsendesedett csatamező felett, már csak a sajtó- és a szólásszabadság füstölgő romjainak örülhet. Ozsvárt Tamás
