Nógrád Megyei Hírlap, 1992. november (3. évfolyam, 258-282. szám)

1992-11-09 / 264. szám

4 OLVASÓKTÓL OLVASÓKNAK 1992. november 9., hétfő Milyen alapon tör pálcát? Hisz Ön is EMBER Kis, helyi közéleti ejnye-bejnye Mint a „Kórház a válság szé­lén” című október 29-én megje­lent cikk szerzőjéhez fordulok! Azért Önhöz, mert ezúttal sem kívánom a polgári peres utat igénybe venni kegyes, bár előre kitervelt tévedései miatt, még akkor sem, ha alvilági be­tűjelét olvashatóra fordítaná! Miben is téved? A korrekt, tárgyilagos, té­nyállásszerű írásban minden bi­zonnyal! S talán ez még a médi­atörvény hiányában is felveti a tisztesség határának kérdését... Önt talán belső átgondolásra indíttatja a városi tiszti főorvos és az én november 5-ei állás­pontom. Ebben reményiek. Hisz Ön is EMBER, s így egy érző szív va­lahol a lelke mélyén. A tragédiát - az Ön állításá­val szemben - abban az örök ármánykodásban látom, melyet A Nemtiben lakó Surányi Zoltánná által írt, a Nógrád Me­gyei Hírlap november 2-ai szá­mában megjelent cikkhez ha­sonlóan szeretném én is az ész­revételemet közzétenni. Taron ugyan nagy nehezen felépült az emlékmű, amit nem október 23-án hanem szeptem­ber 29-én, vagyis vendégségkor szenteltek fel az önkormányzat jóvoltából, de sem a KDNP-t, sem a FIDESZ-t, sem az MDF-et nem hívták meg az ün­nepségre. Nem értem, miért nem tudott az önkormányzati testület várni október 23-ig, a magyarság nagy nemzeti ünne­péig. Az az igazán elszomorító az egészben, hogy az emlékművet a nemzet számára már Madách megírt és közvetített, s a re­ményt abban, hogy mindezek­ből lehet feltámadás! S végül felteszem Önnek a kérdést: Milyen alapon csap engem arcul, s burkol a hatalom esze­lőseinek köntösébe? Milyen alapon tör pálcát ér­zelmi világom felett? Milyen alapon játszik más tisztességével, és mond ítéletet? Szeretném, ha végre Ön is pontot tenne anarchista módsze­reire, legalább egy tisztes „hátra arccal", és jobb kovásza lenne a nemzeti (pásztói) megújulás él­tető kenyerének. így kívánom Önnek a „min­dennapi kenyér” fenntartó és megtartó örök eledelét! Egy másik (d.i.) azaz az iskolaudvar melletti téren ál­lították fel, ahol annyi gyerek randalírozásának van kitéve, holott ha a temetőbe helyezik, ott nagyon szép helyen, a hoz­zátartozók és a falu lakossága kegyelettel emlékezett volna a magyar forradalom hőseire. Ráadásul október 23-án az önkormányzat elfelejtett meg­emlékezni az évfordulóról. A FIDESZ oda tett egy kis koszo­rút az emlékműre, az MDF egy nagyobbat. Meggyújtottak két mécsest is, amit tíz percen belül elloptak. Állítólag a rendőrség hozta el a tettestől a mécsese­ket. Az önkormányzat azonban hallgat a mai napig is. Kiss Józsefné Tar Bárki, aki némi közéleti ta­pasztalatot szerzett, pontosan tudja, hogy a politikában meg­valósuló legkisebb eredmény is sohasem egyetlen személy munkájának köszönhető. Ez a tapasztalati tény jutott eszembe, amikor Bilecz Endre, egy ideje a függetlenek között tanyázó országgyűlési képviselő interjú­ját olvastam a Nógrád Megyei Hírlap minapi számában. Né­hány éve még hevesen bosszan­kodtam, vagy hangosan nevet­tem volna a megkérdezett vála­szain. Valahogy így: némelyek mit meg nem engednek maguk­nak?! Valószínűleg komoly mi­nősítő jelzők is eszembe jutot­tak volna. Például az arcátlan­ság. Ma inkább olyan alapigaz­ságokat szűrök le, mint amilyen föntebb, nyitó mondatomban olvasható. Ä jelzőket mellőzöm hát, nem is tolulnak a toliamig. ( \ Jelzők nélkül v _________________) I ndító tételem után azonban meg kell osztanom a tisztelt ol­vasóval egy másik, szintén saját káromon felállított tételt is. így hangzik: akik hagyják kisajátí­tani más, vagy mások által a sa­ját fáradozásuk folytán elért eredményeket, valószínűleg jó­lelkű emberek, de közéleti sze­mélyiségként aligha lehetnek legközelebb is sikeresek, ha még oly híven a közjó érdeké­ben is tevékenykednek. Legfel­jebb balekok. Ez történne ese­tünkben is. Vagyis ha nevezett képviselő nyilatkozata szó nél­kül maradna. Szavaiban a ke­vésbé tájékozott olvasó nehezen találhatna kifogásolni valót. Ám aki ismeri a tényeket, rögtön látja, hogy itt egy machiavel­lista tételre alapozott magatar­tásról van szó. íme a tétel; ha valamit nem tudsz megakadá­lyozni, a végső szakaszban, ha siker kecsegtet, állj te az élére! így tiéd a győzelem és a vele járó dicsőség. De lássuk, miről is van szó. Említett képviselő az elmúlt évi kormány látogatás nyomán a Nógrád megyének nyújtandó többszázmilliós támogatásról nyilatkozik. Szavaiból közre­működésének olyan arányai tűnnek ki, amelyek, enyhén szólva is, nem fedik az elmúlt másfél-két év folyamatait, té­nyeit. Mondhatni, kissé rövid emlékezetre vallanak. Elfelejti például, kik voltak a szorgal­mazói és megvalósítói a kor­mánylátogatásnak. Ezen ő meghívottként kissé gunyoros távolságtartásával tüntetett. Egy üzletről amely tényleg a vevőkért van A mi környékünkön, a Kos­suth telepen és a régi bányatele­pen sokan vagyunk idős embe­rek. Érthető, hogy különösen mi fájlaltuk: a régi népboltot bezár­ták. Most viszont annál jobban örülünk, hogy egy hónap óta ismét van boltunk, amely iga­zán közmegelégedésre végzi a dolgát. Ebben az üzletben nagyon sok mindent lehet kapni, ráadá­sul több árut olcsóbban is, mint máshol. Mindennap van friss, jó ke­nyér, péksütemény, tej. Lehet válogatni a tőke- és a füstölt hú­sokból, s bő a választék barom­fiból is. Az üzlet naponta üzemel, olyan nyitvatartás szerint, aho­gyan a vevők igénylik. Aki betér az üzletbe, az ked­ves, korrekt kiszolgálásban ré­szesül. E pár sort sok elégedett vá­sárló köszöneté jeléül is fogal­maztam meg. Győry László Kisterenye Igaz, még SZDSZ-színekben. Sokak emlékezete szerint, erre megesküsznek, a következő hó­napokban kétségbe vonta a lá­togatás hasznosságát. Igaz, még mindig ellenzéki színekben. Miután Bőd Péter Ákos távo­zott a kormányból és így a Nóg- ráddal foglalkozó bizottság él­éről is, az átmeneti helyzet sajá­tosságai folytán kissé lelassult a további munka, amely a kor­mányhatározatot célozta meg. Dokumentálható, hogy a gyorsí­tás érdekében kik tettek lépése­ket Szabó Ivánnál, az újonnan kinevezett ipari miniszternél. Fordulatot jelentett, amikor ezen sürgetések hatására két, az üggyel már korábban behatóan foglalkozó vezető munkatársát küldte le a megyébe az új mi­niszter. Az addig összegyűlt, széles körből szerzett javasla­tok, vélemények, szakanyagok alapján - hosszan tartó megbe­széléseken - áttekintettük Nóg­rád helyzetének legkritikusabb kérdéseit. Felzárkóztatási pon­tokat kerestünk. Szó volt az úthálózattól a ví­zellátásig, a gáztól a telefonig, az iskolától a kórházig, a kör­nyezetvédelemtől a munkahely- teremtésig az élet szinte minden területéről. A dejtári vízbázistól a Tárná völgyéig, a tari iskolától az ipolytarnóci határátkelőhelyig, Hollókőtől a diósjenői tóig, a pásztói kórház gondjaitól a két nagy kórház rekonstrukciójának felgyorsításáig, és sorolhatnám még - szinte a megye minden pontja szóba került, ahol el­kelne a közvetlen állami segít­ség. / \ Kevés a pénz v _______________________/ V ilágos volt azonban, hogy a lehetséges kormánytámogatás elnyerésére most nem átfogó fejlesztési programot kell ki­dolgozni helyben. Arra nincs elegendő kormányzati pénz. A helyieknek talán még közigaz­gatási illetékesség sem ... Vi­szont el kellene nyerni a megye településeinek és lakóinak ja­vára a megszerezhető pénzesz­közöket - a legégetőbb kérdé­sek megoldására. Méghozzá mielőbb, mert ez a pénz valójában nincs is. Nem hever egyik miniszter páncél- szekrényében sem. Elő kell bá­nyászni a költségvetés külön­böző fejezeteiből. Ami nem ke­vesebbet jelent, mint bonyolult egyeztető munkát, lényegében minden egyes tárcával. Tehát már a megoldandó feladatokat Olvasónk köszöni, hogy la­punk 1992. évi szeptember 21-ei számában részletes tájé­koztatást adtunk arról, hogy kik jogosultak nemzeti gon­dozási díjra, de mert a hivat­kozott cikkben csak annyit közöltünk, hogy „a törvény 3. paragrafusa sorolja fel azo­kat, akik nem jogosultak nemzeti gondozási díjra”, most azt kéri, ezekről is ad­junk részletesebb tájékozta­tást, hogy az érdekelteknek ne kelljen kétségek között len­niük. Kérését az alábbiakban tel­jesítjük. * * * A hivatkozott cikkben is kö­zöltük, és most is megismétel­jük, hogy az 1992. július 21-ei Magyar Közlöny 78. számában jelent meg az 1992. évi LII. tör­vény a nemzeti gondozásról. Ebből emeljük ki most ismét a kért részeket. A kétszeres juttatás kizárása érdekében nem jogosult a nem­is úgy kellett lajstromba venni, hogy a siker némi reményével nyújthassuk be a javaslatainkat. Ebben a minden további lé­pést megalapozó munkában ár­nyékát sem láttam a nyilatkozó képviselőnek. Eddig a pontig a meglehetősen széles körből me­rített információk alapján az Ipari Minisztérium munkatársa­ival végzett munkálatokban a megye szakapparátusán kívül lényegében csak Speidl Zoltán­nal ketten vettünk részt a képvi­selők közül. / \ Szorít az idő v _________________) K övetkező fázisban a nyilat­kozó képviselő nélkül össze­álló, szakági csoportosításban felvonultatott vitaanyag számos egyeztetésen javult tovább. Ezek során sem hallhattuk vagy olvashattuk szóban forgó képvi­selő gyakorlati javaslatait. An­nál inkább Tóth Sándorét vá­lasztókörzete gondjairól, Ko­vács Gábort a dejtári vízbázis­ról vagy az úthálózat fejleszté­séről, és Juhász Pétert a telefo­nellátás megoldásának általa képviselt koncepciójáról - hogy csak néhány példát említsek. (Képviselőtársaim nevét és a hivatkozott példákat engedé­lyükkel használom. Míg Speidl Zoltán esetében teljes egyetér­tését bírom.) A természetesnek tekinthető különféle érdekek felvonultatá­sán és érvényesítésén túl általá­nos volt az egység: mielőbb meg kell szerezni minden kí­nálkozó fillért a megye lakóinak javára. Hogy ki, mire és hová akarja, abban egyezségre lehet jutni. Időközben különféle véle­mények láttak napvilágot a he­lyi sajtóban a kormánylátogatás értelméről. Ezekkel kapcsolat­ban tartózkodtam minden nyi­latkozattól, képviselőtársaim­mal együtt végeztem inkább a munkámat. Tudom ugyanis, hogy ilyen esetekben a politikai síkra terelt vita idő- és pénz- veszteséget jelenthet. Netán tel­jes kudarcot is. Ez még ma sem kizárt. Amikor ezeket a sorokat írom, még nincs kormányhatá­rozat. „Mindössze” a miniszter kézjegye van rajta a tárcaközi körözés után véglegesült doku­mentumon. Állítom, már a döntés is megszülethetett volna, ha a gyakorlati érzéken nem kereke­dik felül a politikai érdek. Már kora tavasszal kaptunk olyan jelzéseket, hogy a költségvetési hiány felgyorsult növekedése zeti gondozási díjra, aki- az életüktől és szabadsá­guktól politikai okból jogtalanul megfosztottak kárpótlásáról szóló 1992. évi XXXII. törvény alapján az élet elvesztése miatt kárpótlásra jogosult.- a háborús események so­rán testi épsége, egészségének károsodása vagy hozzátartozója halála (eltűnése) folytán szen­vedett veszteséget, és a hadi- gondozásról szóló jogszabályok alapján részesül rendszeres ki­egészítő hadigondozotti pénzel­látásban.- az egyes nyugdíjak felül­vizsgálatáról, illetőleg egyes nyugdíjkiegészítések megszün­tetéséről szóló 1991. évi XII. törvény 2. paragrafusának (2) bekezdése szerint a 28/1966 (XII. 18.) Korm. rendelet 1. pa­ragrafus b. pontján alapuló nemzeti gondozási díj helyébe lépő és azzal azonos összegű pótlékban részesül. Tudom, hogy a következők­ben felsorolandó kizáró okok veszélyezteti az ilyesfajta prog­ramok. gyorssegélyek kivite­lezhetőségét. Ettől kezdve Spe­idl Zoltánnal mindenkit, aki a legcsekélyebb mértékben is he­lyi döntési szintet jelentett, fi­gyelmeztettünk az idő szorítá­sára, a pragmatikus közelítés fontosságára. Jött a nyár, s ekkorra már - mondhatni - akuttá vált a vi­szonya Bilecz Endrének a me­gyei közgyűléssel. Ez a tagad­hatatlan ellentét ütközött ki ab­ban, amikor a végső egyeztetés előtt álló, kormány elé szánt ja­vaslathoz nekidurálta magát egy úgynevezett B. változat elkészí­téséhez. Mindezt három napon belül ígérte az Ipari Minisztéri­umban. Három napon belül mást, sőt jobbat, mint amit hó­napok előkészítő munkájával mások letettek! Ez bizony fi­gyelemre méltó önbizalomra vall. A három napból hosszú he­tek lettek, mire az Ipari Minisz­térium írásos anyagot kapott. Már bent jártunk a nyárban, a szabadságolások idején. Tudva­lévő, ilyenkor megnövekszik a sokoldalú egyeztetések lebo- nyolíthatósági ideje, csökken­nek az eredményes tárgyalások esélyei és lehetőségei. Á hetek hónapokká növekedtek újabb és újabb politikai eseményekkel, s immáron novembert írunk. / \ Kié az áldozat? V________________________) Az anyag nem lett jobb, leg­feljebb a képviselői státusra való tekintettel a minisztérium lérintett munkatársa kényszerű­ségből futottak még újabb feles­leges köröket. Ezek után fel kell tennem a kérdést: hol találjuk ebben a fo­lyamatban Bilecz Endre érde­meit? Mert azt aligha tekinthet­jük hasznos munkálkodásnak, hogy egyéni politikai presz­tízsszempontok érvényesítésé­vel kimutathatóan késleltette és ezáltal veszélyeztette a falva­iknak és városainknak idécsur- rantható pénzeszközök lecsep- penését... Mindemellett megértem a függetlennek mondott képvise­lők lelkivilágát. Ha valóban függetlenek, legtöbben minden tekintetben magukra utaltak, bármit akarjanak is elérni. Ez nem hibájuk, hanem a helyze­tükből következik. De az már nem, hogy ehhez a választóik­kal hozatják meg az áldozatot. Ritka kivételtől eltekintve ez nem is jellemző rájuk. Pál József országgyűlési képviselő (MDF) kérdezőnket nem érinthetik, de mert a jogszabály ezeket is tar­talmazza és mert teljességre tö­rekszünk a feltett kérdésre adandó választ illetően, az alábbiakban leírjuk azt is, hogy a törvény kizárja a nemzeti gondozási díjra jogosultak kö­réből az arra méltatlanokat és azok hozzátartozóit is, aki-felelős a Polgári és Politi­kai Jogok Nemzetközi Egysé­gokmányában elismert alapjo­gok megsértéséért,- az államvédelmi szervek hivatásos állományú tagja volt,- aki karhatalmista volt - te­hát 1956. november 4-ét köve­tően a Kádár-kormány által lét­rehozott karhatalom kötelékébe önként jelentkezett, és ott szol­gálatot teljesített,- aki az 1956-os forradalom és szabadságharc leverésében önként részt vett,-aki az 1956-os forradalom és szabadságharc leverésében való részvétele miatt kitüntetés­ben részesült. Dr. Verebélyi A polgárőrök Verebélyben a helyzet magaslatán álltak Az elmúlt héten Mátrave- rebélyben, a Vasút út 40. szám alatt levő élelmiszer- boltomba megpróbáltak be­törni. Az elkövetők szán­déka azonban szerencsére meghiúsult, mivel a községi polgárőrség szolgálatban levő tagjai meghallották a bezúzott ablaküveg zaját, és megakadályozták az üzletbe való behatolást, valamint azonnal értesítették a rend­őrséget. Ezúton is szeretném kö- szönetemet kifejezni a mát- raverebélyi polgárőrök ön­zetlen munkájáért. Bozó Ferencné magánkereskedő Bélyeg nélkül feladható POSTAHIVATAL HELYBEN Dobrovoczky István Különös megemlékezés Taron, október 23-án Olvasóink kérdezték - jogászunk válaszol Még egyszer a nemzeti gondozási díjról Kik és miért nem jogosultak?

Next

/
Thumbnails
Contents