Nógrád Megyei Hírlap, 1992. november (3. évfolyam, 258-282. szám)
1992-11-07-08 / 263. szám
2 KÜLFÖLD 1992. november 7-8., szombat-vasárnap Üj tagok Két űj taggal, köztük Oroszország képviselőjével bővült minapi ülésen a Nemzetközi Valutaalap, az IMF Végrehajtó Bizottsága. A szakemberekből álló, immár 24 tagú testület az IMF kormányzótanácsának félévenkénti tanácskozásai között irányítja az intézmény munkáját. A bizottságba egy-egy tagot neveznek ki az IMF legnagyobb részvényesei: az USA, Németország, Japán, Franciaország és Nagy- Britannia. A többiek egy-egy al- lamcsoportot képviselnek; jelenleg a belga Jacques de Groote Ausztria, Belorusszia, Belgium, Csehszlovákia, Kazahsztán, Luxemburg, Magyarország és Törökország képviselője. A társulásról Eredményesen befejeződtek a tárgyalások Románia közös piaci társulási szerződésének előkészítéséről. Az EK brüsszeli bizottságának közleménye szerint a megbeszéléseken megállapodásra jutottak a fontos kérdésekben. Az EK visegrádi szerződésekhez hasonló megállapodás egyes kérdéseiben azonban maradtak még nyitott pontok... Japán hitel * Vietnamnak Japán mintegy 350 millió dolláros hitelt nyújt Vietnamnak, és ezzel felújítja a 14 évvel ezelőtt befagyasztott segítségnyújtását. Japán megvárta a döntéssel az amerikai elnökválasztási küzdelem végét, a kampányban ugyanis vitakérdésként merült föl a vietnami háborúban eltűnt amerikai katonák ügye is. A kölcsönnek több mint felét Vietnam az 1979-ben leállított törlesztések pótlására használhatja föl. Funarék javaslata A román képviselőházban Fu- nar pártja, az RNEP javasolta, hogy a román parlament intézzen felhívást az új amerikai elnökhöz és az új képviselőházhoz, szorgalmazva: tűzzék újra napirendre a legnagyobb kedvezmény elvének biztosítását Románia számára a kétoldalú kereskedelemben. (Az amerikai képviselőház szeptember 30-án nagy többséggel elutasította a Bush-kormányzat erre vonatkozó javaslatát.) A Romániai Magyar Szó vezércikke Kampány indult az RMDSZ elszigetelésére Vezércikkben kommentálta a minap a Romániai Magyar Szó azt, hogy Ion Iliescu elnök a kormányfő kijelöléséről folytatott tárgyalások hétfőn kezdődött, harmadik menetéből kihagyta a Romániai Magyar Demokrata Szövetséget. A tárgyalások első menetében az államfő „plenáris ülésre” hívta egybe a pártok küldöttségeit, a másodikban külön- külön fogadta őket, ám a hétfői, harmadik menetben már nem volt teljes a kör, a Cotroceni palotába nem hívták meg az RMDSZ-t és a liberálisok egyik formációját — bár az utóbbit telefonon az utolsó pillanatban felhívták. Szerdán viszont, amikor Iliescu bejelentette, hogy Nico- lae Vacaroiu lesz a miniszterelnök, ismét a pártok teljes körét, ebben az RMDSZ képviselőjét is meghívta az alkalomra. Gyarmath János, a Romániai Magyar Szó főszerkesztője hangot ad abbeli véleményének, hogy az RMDSZ kihagyása a harmadik tárgyalási menetből nem volt véletlen. „Az okot személyesen abban a merészségben keresném, hogy az RMDSZ Küldöttek Országos Tanácsa Kolozsváron — sokak szerint elsietve a dolgokat, rosszul megválasztva a politikai pillanatot — nyilatkozatot tett közzé a magyarság belső önkormányzatáról. Látnunk kell ugyanis, hogy a nyilatkozat lényegeben a románság, a politikai pártok teljes értetlenségével talalta magát szemben” — írja a főszerkesztő. „Fia arra számítani lehetett, hogy a baloldali, illetve a szélsőséges pártok ismét élnek a „magyar összeesküvés”, az Erdély- feltés receptjével, az már nehezebben magyarázható, hogy miért fogadtál: azt idegenkedéssel választási szövetségeseink, akik nemrég még arról szónokoltak, hogy az RMDSZ jelenléte a Demokratikus Konvencióban nem konjunkturális? Most viszont többen, a sajtóban is, úgy látják, hogy az RMDSZ olyan kölönc, amely fékezi a romániai Demokratikus Konvenció térnyerését, jelenléte, szövetségesi, tagsági minősítése elidegeníti a roman szavazótábor jelentős részét..., tehát minél hamarabb meg kell szabadulni tőle”. A kommentátor véleménye: „Minden szinten kampány indult az RMDSZ elszigetelese, a Romániai Demokratikus Konvenció-beli pozícióinak megingatása érdekében, azért, hogy elszakítsák természetes szövetségeseitől, a demokratikus erőktől”. Gyarmath János szerint valószínűleg ezt a célt követte Iliescu elnök akkor, amikor a harmadik menetben egyszerűen eltekintett attól, hogy tárgyalóasztal mellé üljön a magyar érdekvédelmi szervezet képviselőivel. A kommentátor úgy vélekedik, hogy ezzel Iliescu jelezte: nem tekinti már számottevő politikai erőnek, tárgyalópartnernek az nélkül. Az új román kormányfő első nyilatkozata Piacgazdaságot, de nem „sokkterápiával”... Nicolae Vacaroiu, Románia új miniszterelnöke a sajtónak adott első nyilatkozatában közölte, hogy piacgazdaságot akar, még akkor is, ha annak ára van, s a társadalomnak kell megfizetnie. Mint a UPI jelentette, a 49 éves új román kormányfő télre ígérte kormányprogramjának kidolgozását, hiszen — mint mondta — először mélyrehatóan elemezni kell a gazdaság helyzetét. Három-négy hónapos türelmi időt kért arra is, hogy megoldja az energiaellátási gondokat. A piacgazdaságra való átmenet hosszú időt igényel, és nehéz, jobban át kell gondolni a reformokat — hangoztatta. Vacaroiu elutasította annak gondolatát, hogy az árak felszabadításával, azaz „sokkterápiával” siettessék az átmenetet a piacgazdaságra. Úgy vélekedett, hogy a román mezőgazdasági és élelmiszer-termelés elmarad a többi volt kommunista országétól. Vacaroiu kilenc napon belül kinevezi technokratákból álló kormányát. A kabinetet támogatja Románia legnagyobb pártja, a Nemzeti Megmentés Demokratikus Frontja. Mielőtt miniszterelnökké nevezték volna ki, Vacaroiu a pénzügyminisztérium államtitkáraként az 1993. január 1-jén bevezetendő általános forgalmi adórendszer tárcaközi összehangolójaként tevékenykedett. Kinevezésére több román párt egyelőre nem tudott reagálni, mert — mint mondták — Vacaroiu a teljes ismeretlenség homályából lépett elő. Palmegyilkosság a CIA ösztönzésére? A CIA egyik munkatársa állítólag 2 millió dollárt ígért egy bérgyilkosnak Olof Palme egykori miniszterelnök meggyilkolásáért. Erről egy magát mester- lövésznek tartó jugoszláv származású férfi, Ivan von Birchen beszélt a svéd tévében. Elmondotta, hogy egy bizonyos Charles Morgan — aki a CIA munkatársaként mutatkozott be — ajánlotta fel neki az összeget, ameny- nyiben lelövi a svéd kormányfőt. Palmét 1986-ban a nyílt utcán lőtték le. A merénylet végrehajtója azóta is ismeretlen. Az említett tv-riport szerint a CIA azért tervelte ki a merényletet, mert Palme lehetséges várományosa volt az ENSZ-főtitkári posztnak. Kinevezése amerikai érdekeket sértett volna. Magyar festő kiállítása Alexandriában Magyar festő, az aradi születésű, de karriert Egyiptomban befutott Bálint Gyula képeiből nyílt kiállítás csütörtök este Alexandriában. A szülőhazájában alig számon tartott, ám az itteni gyűjtők körében elismertségnek örvendő művész pasztelljei közül 26 darab — több portré, de tájkép, csendélet és akt is — szerepel a tárlaton. A harmincas, negyvenes és ötvenes évek alkotásait két kairói és két alexandriai gyűjtő jóvoltából tekinthetik meg — egy hétig — az alexandriai Atelier látogatói. A kuriózumszámba menő kiállítást a Föld- közi-tenger-parti nagyváros kormányzója, Esz-Szajjed el-Gau- szaki nyitotta meg. Az 1884-ben született Bálint Budapesten sajátította el művészeti ágának fogásait, mesterei között volt Szinyei Merse Pál. A magyar fővárosban és Párizsban töltött évek után 1926-ban költözött Alexandriába, amelynek kozmopolita légköre már korábban vonzotta. Itt vált sikeres festővé, olyanná, akinek több ezer alkotása közül nem egy másolatban is forgalomban van. 1948- ban tért vissza Magyarországra, s hogy viszonylag közel élhessen erdélyi szülővárosához, a baranyai Hirdbe költözött. Később Pécsett telepedett le, ahol 1956- ban halt meg, anélkül, hogy hazájában is hírnevet szerezhetett volna magának. Most kiállított vásznai között — amint arról Juhász Ernő, a festő alkotásait régóta kutató kairói magyar kulturális tanácsos beszámolt az MTI tudósítójának — olyan is van, amelyet a művész Magyarországra való visszatérése után készített régi egyiptomi megrendelőjének. Egyesek jelképnek, szimbólumnak tekintenék Elégetik vagy sem Hitler csontjait? Bili kékvérű lenne? Kérdőjelek Vívódó Európa Nyugtalan a vajúdó Európa miatt Genscher német ex-külügymi- niszter. És sokaktól eltérően azt az egész kontinensre jellemző vívódások szerves részének tekinti, hogy „növekednek a gondok a délkelet- és kelet-európai fejlemények miatt. Mi friss elemzésének legfontosabb következtetése? Az, hogy „Európa osztatlan egész. Az is a mi ügyünk, ami tőlünk keletre történik. Ma ugyanarra az átfogó látásmódra és határozottságra van szükség, ami nélkülözhetetlen volt akkor, amikor a hidegháborúnak és a vasfüggönynek kellett véget vetni.” Mi adódik ebből számára ? Az, hogy a mai körülmények egyértelmű kiállást követelnek a Párizsi Charta értékrendje mellett: a népek önrendelkezési jogának betartásáért, a kisebbségek jogai iránti igények garantálásáért, az emberi értékek és jogok, s a demokratikus elvek érvényre juttatása érdekében. Mindegyikért külön-külön és együtt, s főként azonos módon egész Európában, mert ha ezeket bárhol, bárkik megsértik, az „összeurópai választ igényel”. Egyetért-e vele a földrész minden felelős tényezője? Aligha, pedig mindinkább úgy tűnik, éppen ezen múlik Európa közös jövője. Sikerül-e megfékezni „ Nyugaton és Keleten egyaránt a politika új- ra-nacionalizálódását”, s ezzel egy időben „túllépni a nemzeti egoizmusokon”? Ezek most a genscheri politikai logika kulcskérdései, amelyeket a Welt am Sonntag című tekintélyes német hetilapban tett fel. Elemzéseinek egyik végeredménye, hogy „a Nyugat nem hagyhatja egyedül politikai és emberi problémáival a kontinens keleti felét”. Ez talán még időben jött figyelmeztetés a Nyugatnak. De azért mi itt, Keleten ne felejtsük el: az rajtunk múlik, hogy ne teremtsünk olyan helyzeteket, amikor a Nyugat mégis úgy érezheti, kénytelen egyedül hagyni bennünket. (FEB) Clinton győzelme orosz szemmel Anatolij Prokopenko, az orosz kormány levéltári ügyekben illetékes bizottságának helyettes vezetője azt javasolja, hogy égessék el Hitler állítólagos csontjait. Ezeket — két koponyacsontot és egy részt az alsó állkapocsból — 1945, illetve 1946 óta Moszkvában őrzik. Mint ismeretes, a Führer 1945. április 30-án a birodalmi kancellária bunkerében öngyilkosságot Nem távozom a politikából, ezt nem tehetem meg, ez a sorsom — jelentette ki Mihail Gorbacsov az osztankinói tévében a minap. Az egykori szovjet államfő a Vörös négyszög című adásban saját hibáiról vallott, számos tanulsággal szolgálva az orosz vezetés számára is. A peresztrojka irányításában vétett hibákat sorra véve, Gorbacsov azt emelte ki, hogy nem mérte fel sem ő, sem környezete a nemzetiségi viszonyok jelentőségét, az egykori szovjet valóság eme számottevő sajátosságát. Holott már akkor meg kellett volna kezdeni a totalitárius, köz- társasági elitre támaszkodó államot felváltó valós föderáció kiépítését. Az 1985-ben kezdett átalakítás menetére visszatekintve úgy vélekedett, hogy az első megtorpanás már 1986 végén jelentkezett, és ezt jelezte az 1987. januári központi bizottsági ülés is. Gorbacsov szerint az állami, de légióként a pártapparátus ekkor ébredt rá arra, hogy a peresztrojka végrehajtása hatalma elvesztését jelenti. Mint mondotta, ekkor legfőbb feladata a párt „kézben tartása” volt, amely szavai szerint akkor még jelentős, mi több, veszélyes erőt képviselt. Erre hivatkozva vetette el azokat a vádakat is, amelyek szerint ankövetett el, az elszenesedett földi maradványokat a szovjet titkos- szolgálat emberei megvizsgálták, s valódiaknak ítélték, ám ennek ellenére is maradtak kételyek. Prokopenko az RTL Plus televíziós állomás Explosiv című adásának nyilatkozott, s azt mondta: senkinek sem szabad olyan reményt táplálnia, hogy Hitlerből valami is megmaradt. nak idején határozatlanul viselkedett. Egy másik melléfogása az volt a peresztrojka irányítóinak, hogy a gazdasági reformot nem a mezőgazdaságban és az élelmiszer- iparban kezdték. Gorbacsov érvelése szerint ugyanis ez tette volna lehetővé, hogy az emberek már a peresztrojka kezdeti időszakában érezzék annak üdvös hatásait. A volt szovjet elnök elismerte, hogy előbb kellett volna összefognia (és hallgatnia) a radikális reformerekre. A mai orosz vezetés figyelmébe ajánlotta: a reformokat fokozatosan, evolúciós úton lehet megvalósítani, nem pedig néhány hónap alatt. Elismerve Jegor Gajdar képességeit, annak a véleményének adott hangot, hogy ameny- nyiben nem történik meg a gazdaságpolitika kiigazítása, akkor az orosz gazdaság összeomlik. — Sok hibát követ el a mai kormányzat, és nem ismeri fel, hogy ezeken nem politikai játékokkal, ravaszkodással kell túllépni — fejtette ki Gorbacsov. Hozzátette, hogy meglátása szerint a mai orosz vezetés meglehetősen idegesnek tűnik, mintha időnként elvesztené a fejét, és ez igen veszélyes lehet. Egyes kormánytagoknak a parlamentet bíráló kijelentéseit érintve Gorbacsov kifejtette: félA csontokat szerinte azért kell megsemmisíteni, mert egyesek, például a neofasiszták, ereklyéknek tekintik azokat, számukra szimbolikus jelentőséggel bírnak. A maradványok elpusztítása ellen foglalt állást a neves történész-publicista, Lev Bezimensz- kij. Szerinte a csontokat törvényszéki-orvosi múzeumban kell őrizni. re kell állítani azokat, akik a helyzetet élezik. Megjegyezte azt is, hogy a Legfelsőbb Tanács vezetése sem függetlenítheti magát a parlamenten belüli erőviszonyoktól. Úgy vélekedett, hogy a konfliktus gyökere mélyre nyúlik, és csak egy új politika oldhatja fel. Ennek kidolgozására azonban Borisz Jelcin — legalábbis Gorbacsov szerint — nem fordít kellő figyelmet. Külön is felrótta az orosz elnöknek, hogy egyáltalán nem vesz tudomást az olyan szellemi műhelyek véleményéről, mint a Javlinszkij vagy Satalin közgazdászok nevével fémjelzett kutatóközpontok, amelyek a gazdaságpolitika kiigazítását sürgetik. — Az elnöknek kapcsolatba kell lépnie ezekkel az agyközpontokkal, a parlamenttel, a pártokkal, és egyetértésre kell jutni — hangoztatta Gorbacsov. Saját magát jellemezve azt mondta, meggyőződéses, józan gondolkodású demokratának tartja magát. Külön hangsúlyozta: nem tekinti magát legyőzött politikusnak. Nem kíván pártot alakítani, s noha számos, más jellegű ajánlatot kapott, mint például a washingtoni nagyköveti beosztásra, nem kíván távozni a „nagypolitikából”. Hiába tanulta meg Angliában Bili Clinton utálni a társadalmi osztálykülönbségeket — maga nyilatkozott így az egyik oxfordi egyetemi lapban húsz évvel ezelőtti ottani diákköri tapasztalatairól —, az angol kasztszemlélet máris utolérte. A Burke’s Peerage nevű angol ős- és kutyabőrku- tató cég kiderítette, hogy Clinton egyik távoli rokona nem más, mint Henry Fiennes Clinton Pel- ham-Clinton, Newcastle második hercege, aki a XVIII. században élt. E herceg egyik unoka- testvére ráadásul a brit szárazföldi csapatokat vezényelte az amerikai függetlenségi háborúban. A névazonosság egyébként csak a véletlen műve, hiszen Clinton eredeti családi neve Blythe, és a Clinton név mostohaapjáról maradt rá. Mindazonáltal a new- castle-i herceg és Clinton megválasztott elnök rokonsága egyértelmű, amennyiben egyik sok évszázaddal korábbi ősük közös — állította a brit kékvérkutató cég. A kutatók szerint Clinton és Bush elnök is rokonok, mert közös ősük II. Henrik angol király. Brit politikai és gazdasági körökben ettől függetlenül kissé tartanak Clinton elnökségétől. A lehetséges ütközőpontok: brit megfigyelők szerint Clinton szorosabb kapcsolatokra törekszik Németországgal, a különleges amerikai-brit kapcsolatok rovására, a megválasztott elnök bele akar avatkozni Észak-Irország ügyeibe, Bushnál nagyobb mértékben akarja csökkenteni az Európában állomásozó amerikai haderő létszámát, egyebek közt további nagy-britanniai bázisokat is be akar zárni, és Bushnál jóval kevésbé megértő a független brit atomütőerő iránt. Az USA-ban a brit cégek a legnagyobb külföldi befektetők. Most félnek Clinton adóemelési terveitől, az új amerikai kormányzat EK-ellenes kereskedelmi szankcióitól, és attól, hogy Clinton ellenzi a British Airways amerikai terjeszkedését is. Azt hiszem, Clinton győzelme nem egyszerűen csupán a republikánus politikától történt elfordulásjele, hanem egy nemzedék- váltás kezdete is. A hidegháború idején nevelkedett politikusok helyébe, mint amilyen Bush is, a fiatalok lépnek — jelentette ki Viktor Boriszcsuk, a moszkvai Amerika-Kanada Intézet vezető professzora. A neves Amerika-kutató, akinek szakterülete az Egyesült Államok belpolitikájának tanulmányozása, annak a véleményének adott hangot, hogy a kommunizmus, a szocialista rendszer bukásával számottevő átrendeződés zajlott le az amerikai köztudatban. Ez a Boriszcsuk professzor szavaival „eszmei demo- bilizációnak” nevezett folyamat eredményezte például az amerikaiak gondolkodására korábban jellemző veszélyérzet elmúlását, a „hazafias” értékek háttérbe szorulását. — Legalábbis az éppen e hagyományos amerikai értékekre — köztük a hazafiságra — építő Clintont hazafiatlansággal vádoló Bush-kampány kudarca erre enged következtetni. Hidegháborús emlékeket idéző jelszavai közül ugyanis egyik sem vált be — vélekedett a szakértő. — Bátor és végeredményben rendkívül ió húzás volt Clinton részéről Al Gore alelnökké jelölése. Amíg az amerikai választási gyakorlatban eddig az elnök- aíelnök páros kiállítása elsősorban a különféle érdekek kiegyensúlyozását szolgálta, például egy Északról szármázó elnökjelölt mellé következetesen déli alelnökjelölt került, vagy valamely párt konzervatív szárnyának képviselőjéhez egy másik szárny emberét párosították, addig Clinton mindezzel szakított, és egy korban, nézetekben hozzá közel álló, ugyancsak déli politikust tett meg alelnökjelöltnek. Mindebben persze, vélhetőleg az a szintén nem elhanyagolható körülmény is közrejátszott, hogy Clintonnak egy külügyekben jártás, ismert személyiségre is szüksége volt — fejtette ki Viktor Boriszcsuk. Az amerikai külpolitika esetleges változását érintve, a profesz- szor kézenfekvőnek tartotta, hogy e téren új elvek fogalmazódjanak meg, mégpedig mindenekelőtt az emberi jogok és a demokrácia értékeire alapozva. — Az orosz-amerikai viszony minősége szempontjából a kulcskérdés szerintem továbbra is a moszkvai politika alakulása — hangoztatta Boriszcsuk professzor az orosz-amerikai viszony kilátásaira áttérve. — Clinton jó partner lehet, segítheti a reformokat — fűzte hozzá a professzor. Megemlítve, hogy egyelőre sem az orosz parlamentet, sem a kormányt nem lehet valóban kiforrott demokratikus hatalmi szervnek nevezni, úgy vélekedett, hogy a párbeszéd az új amerikai elnökkel tanulságos lehet az orosz vezetés számára. Példaként említette, hogy amíg a Gajdar-kormány a konzervatív monetarizmusra épít, addig az új amerikai kormányzat egy merőben másfajta gazdaság- politikát fog képviselni. Az orosz reformok jövőbeni segélyezését Boriszcsuk úgy látja, hogy amíg azt a Busn-kor- mányzat elsősorban a nemzetközi pénzügyi szervezeteken keresztül igyekezett megvalósítani, addig Clintonék várhatóan inkább a közvetlen tőkebefektetéseket fogják ösztönözni, kikerülve így a feleslegesen közbeiktatott bürokratikus intézményeket. Az orosz szakértő végül rendkívül fontosnak nevezte az orosz-amerikai viszony nemzetközi vezető szerepének megőrzését. Mint hozzátette, ezt sürgetik az új geopolitikai realitások is. Gorbacsov: „Nem távozom a politikából”
