Nógrád Megyei Hírlap, 1992. november (3. évfolyam, 258-282. szám)
1992-11-28-29 / 281. szám
SZEMTŐL SZEMBE 1992. november 28-29., szombat-vasárnap 4 HÍRLAP Aki B-t mond, a terhesség megelőzésére is voksol Az abortuszvitában sok a félreértés A siker titka roppant egyszerű: kell egy jó csapat Bolyaisok hozták el az első helyet A tanár úrnak igaza van: a földrajz több, mint száraz tudomány Amíg az USA-ban a Földön kívüli élet keresésére indítandó, szenzációsnak beharangozott programtól „hangos” az írott sajtó, itthon, a parlament várhatóan a közeljövőben tesz pontot egy hosszú, élénk vita végére. A kétféle status quo szembehelyezésének nincs más jelentősége, mint a különbözőségek érzékeltetése, bár a távoli célok azonosak: jövőt biztosítani a felnövekvő generációknak. Vitafoszlányok a parlament asztaláról: ... Abban gondolkodunk, hogy az élet a fogantatás pillanatától kezdődik. . . . . .Bármennyire is szívem szerint való lenne, és magamra nézve kötelező az A-változat, nekem, mint törvényhozónak, nincs jogom a társadalom jelenlegi feltételezhető többségi véleményével szemben törvényt hoznom . . . A T. Ház falain kívül pedig így is fogalmaznak: .. A honatyáktól több empátiát várna az ember. Talán megkérdezhetnék választóikat, hisz előszeretettel hivatkoznak rájuk . . . . . Jó lenne, ha a harcias magzatvédők a már világra jött gyermekek érdekeit is vehemensen védenék! Az abortusztörvény tervezet sokat bírált A-változata szinte a teljes tiltással egyenlő. A B-t koncepciójában Pusztai Erzsébet, a Népjóléti Minisztérium államtitkára dolgozta ki. Vele készült az alábbi beszélgetés.-Ön szerint felelőtlen gondolkodásmód jellemzi-e azt a kétgyermekes családot, ahol az apa munkanélküli, s a harmadik terhesség megszakítása mellett döntenek?- Önmagában ez a gondolat nem felelőtlen, bár igazából az lenne a jó, ha ezt a terhességet megelőzték volna. Ez az alapvető és legfontosabb dolog: ha valaki olyan körülmények között él, hogy nem vállalhat több gyermeket, akkor előzze meg, hogy teherbe essen.-Erkölcsi vagy inkább gazdasági síkon kell megközelíteni ezt a kérdéskört?- Nekem meggyőződésem, hogy az abortusszal kapcsolatban rendkívül sok a félremagyarázás. Hiszen ez nem gazdasági Pusztai Erzsébet államtitkár kérdés, vagy legalábbis nagyon áttételesen érvényesülnek ebben az ilyen jellegű bajok. Mert ha valakinek akár a párkapcsolata, akár a szociális helyzete rossz, illetve már vannak gyermekei, arra kell törekednie, hogy megelőzze az újabb terhességet. Természetesen ha ez sikertelennek bizonyul, a mai viszonyok között az említett esetekben magam sem tiltanám meg a terhesség megszakítását.-Akkor is ez a válasza, ha azt mondjuk: a család, mint a legkisebb társadalmi egység, válságban van, és ez mindenképpen a gazdasági instabilitás következménye?-Igen. S hadd említsek itt most egy példát: ugye nem vitatható, hogy a volt Nyu- gat-Németország lényegesen jobb helyzetű volt, mint Magyarország. Mégis sokkal kevesebb volt az abortusz, de a születések száma is! Tehát nem az anyagiakon múlik, sőt, inkább a fordított arány a jellemző: a gazdagabb országokban kevesebb gyermek jön világra, mint a nagyon nyomorult helyzetben lévőkben. Abban, hogy Magyarországon a családok stabilitása megrendült, hogy válságban vannak, valóban komoly szerepe van az anyagi eredetű problémáknak. Viszont úgy érzem, túl sokat beszélünk ezekről, és ezzel elfedjük az egyéb bajokat. Tudniillik, hajói mögé nézünk, a házasságok válságának döntő többségében sokkal inkább a párkapcsolatokkal vannak gondok. Ezzel persze nem azt akarom mondani, hogy a lakáshiánnyal küszködő, hátrányos körülmények között élő családoknál nem játszik nagyon komoly szerepet a szociális krízis. De a legjobb helyzetben lévő házasságok közül is ugyanannyi rendül meg és bomlik fel.- Ön szerint is mindössze néhány százan vannak a lelkes magzatvédők, s a többmilliós többség az, amely hallgat?- Azt gondolom, hogy magzatvédő gondolkodásmóddal sokkal, de sokkal többen vannak. Ha leül az ember valakivel - s nem felszínesen - elkezd beszélgetni a magzatról, a születésről, életről, hamar szembetalálkozik azzal a véleménnyel: a terhesség megszakítása egy borzalmas eszköz, s igenis egy induló élet megszakítását jelenti. Az egy más kérdés: ki, hogyan képviseli ezt a szemléletet. Lehet úgy is, hogy azt gondolja az illető: az a helyes út, ha jogszabállyal tilt. Azonban létezik olyan törvényi megoldás is, amely hozzásegít ahhoz, hogy minél többet megtudjanak erről, s ebből következően igyekezzenek megelőzni a nem kívánt terhességet, s az abortuszt. így formálható a társadalom szemlélete. Tehát nem pusztán az a kérdés, hogy valaki magzat- védő-e vagy sem, hanem, hogy miként teszi ezt.- Már nálunk sem ismeretlen megoldás a magzat, a terhesség eladása. Mi a véleménye erről?- Egy rendkívül komplex kérdéskörről van szó, amivel nyugaton már közvetlenebbül találkozhatunk. Az úgynevezett béranyaságra például azok vállalkoznak, akik egy gyermektelen házaspár javára lemondanak a születendő gyermekről. Olykor pedig az az apától történő megtermékenyítés után - mivel a feleség egészségi okokból nem teheti - egy másik nő hordja ki a terhességet. Azt gondolom: az összetett, etikai, erkölcsi és anyagi vonzatai miatt nem egyszerű helyre tenni ezt. Ugyanakkor az örökbefogadás egy nagyon fontos dolog. A feltételrendszerét úgy kell kialakítani, hogy minél inkább a gyermekek javát szolgálja, hiszen a családban való felnevelkedés adja a legtöbb esélyt.- Köszönöm a válaszait. Mihalik Júlia Amikor a késő őszi sötétben megérkezett Salgótarjánba a pesti gyorsjárat, az utasok hamar szétszéledtek a főtéri autóbuszállomásról. Legtovább három diák kinézetű fiatal és egy „harmincas forma” férfi álldogált a jelzőtábla tövében, kifogyhatatlan a szóból. Hónuk alatt könyveket, földgömböt, térképtekercseket szorongatva beszélgettek hosszú percekig.- Ez nem volt véletlen - mondja egy későbbi találkozásunkkor Józsa Edmond, a Bolyai János Gimnázium IV. A. osztályos tanulója. - Annyi volt a közös élmény, hogy alig tudtunk elszakadni egymástól. Emberileg is közel hozott bennünket az Amerika felfedezésének évfordulójára meghirdetett országos középiskolai vetélkedő. Pedig „amúgy” nagyonis különböző egyéniségűek vagyunk. Jómagam például legjobban a lazaságot és az iskolán kívüli életet szeretem. Egyébként a verseny igen kemény volt. A Karib-tengeri kérdéskörbe majdnem beletört a bicskám - mondja mosolyogva a göndörhajú, vékony fiatalember.- A legtöbb tanulmányi verseny valahogy élettelen - veszi át a szót az időközben mellénk telepedett Gordos Tamás, akiről rögtön az is kiderül, hogy szintén végzős, csak éppen a D osztályból. - így alig van értelme csinálni. Kellenek az adatok, a támpontok, de ezután hagyni kell - sőt ösztönözni, késztetni! - a versenyzőket gondolkodásra. Több országos szintű vetélkedőn is részt vettem már, ezért aligha vagyok elfogult. Az ELTE-re készülők földrajz-történelem és esetleg később a geológia szakra.- Földrajz-angol szakos tanár szeretnék lenni - mondja Odler Rita, aki csendes morfondírozá- sunkat oldja fel megérkezésével. - Bár még csak harmadikos vagyok, már mostanra kialakult bennem, hogy milyen tanári stílust próbáljak követni. Nyitottat, optimistát. Persze alighanem minden tanár így indul el, de azután sokan megfásulnak. Szeretném, ha velem ez nem történne meg. Bár a mi korosztályunk végképp nem szereti a példaképeket, azért életviteli mintákat csak felfedezünk magunk körül. A földrajztanárunkban, Széky Miklósban találtam ilyen tulajdonságot. Oldott stílusával megkedveltette velem a földrajzot. Egyre újabb dolgokat tanultam meg anélkül, hogy kényszernek éreztem volna. Mert az ember akaratlanul is abba az irányba fordul, amelyet megkedvel - mondja, mire két versenyzőtársa csak bólintani tud. Amikor a három fiatal mondanivalójának lényegét sorolom Széky Miklósnak, ő a következőket mondja:- Nehéz értékelni azt, ami nem lexikális. Mégis el kell kerülni a túlzott merevséget. A koordinátákat meg kell tölteni adatokkal, a többit pedig bátran a diák következtetéseire, fantáziájára kell bízni. Olvasottság, széles látókör, a konstruktív tudás legyen a cél, ne a kezelhetetlen adathalmaz. A jövő nem a merev tantárgyaké, hanem a többféle tudomány összefüggéseinek tanításáé. Szerintem a földrajz több, mint száraz tudomány. A valós életet és az abban való eligazodást segíti. Mi így próbáltunk felkészülni erre a versenyre és elismeréssel mondhatom, hogy kétszáz- nyolcvanhat induló csapatból ezért lettek elsők a gyerekek. G. Szűcs László Jogos a győztes trió és a szaktanár, Széky Miklós (balról a második) jókedve Lengyel László közgazdász-politológus szerint helyben topog a magyar gazdaság Nagy szükség van egy független értelmiségi rétegre Lengyel László politológus, a közgazdasági tudományok kandidátusa. Számos könyv szerzője. Az elmúlt időszakban főként a magyar gazdasági mechanizmus, a tulajdonviszonyok, a nagyvállalati rendszer témakörét, a gazdaság és politika kapcsolatát kutatta. Résztvett a monori, a lakiteleki találkozón. 1988- ban kizárták az MSZMP-ből. A Magyar Szocialista Párt helyi irodájának meghívására a közelmúltban Szécsényben tartott előadást.- Ön az elmúlt évtizedben több konstruktív javaslatot dolgozott ki a gazdaság megújítására. Bekerültek-e ezek a reformgondolatok a jelenlegi gazdaságpolitikába ?- Az elgondolásaimból viszonylag keveset vettek át, amit pedig átvettek azt rosszul. A ’80-as évek végén kialakított reformprogramok közül a Fordulat és reform volt talán a legismertebb. Ennek három fő elemét szeretném kiemelni. A privatizáció lényege, hogy biztos tulajdoni törvények kellenek és sokszínű tulajdonosi formák kialakítására van szükség. Ezek még mindig hiányoznak. A tulajdonosi formák bizonytalanabbak lettek, mint valaha voltak. Mind a mai napig nincs az ingatlanra, földre vonatkozó tisztességes szabályozás. A másik, amit fontosnak tartottunk, hogy hogyan építik le azt a nagyipart, ami miatt az ország végeredményben válságba került. Sajnos ebben sincs megnyugtató megoldás. A tőke még mindig nem vonult át az infrastruktúrába. A harmadik dolog, amire törekedtünk, hogy amennyire lehetséges, a politikai nézetektől mentesüljön a gazdaság. Napjainkig nem sikerült elérni, hogy a politika kivonuljon a gazdaságból.- Hogyan ítéli meg a gazdaság szerkezetének átalakulását?- A privatizáció egy időben a maga spontán módján gyorsan haladt. Ezután belépett egy állami ellenőrzési rendszer, amely inkább fékezte, mintsem gyorsította a folyamatot. Sokszor az ember úgy érzi, hogy nem tudják, mit akarnak. Erre a legjobb példa a földkérdés, amelyre az idők során többféle privatizációs elképzelés is megjelent. Egyszer decentralizálni, míg máskor centralizálni akarnak. Ez nem megy. Már a nyugat is észrevette, hogy valami baj van a magyar privatizáció körül. A nagyvállalatok összeomlottak. Ennek következménye a magas munkanélküliség. A legnagyobb baj az, hogy nem látni, hová került a tőke. Probléma van az agrárszerkezettel. A kormány nem tudja eldönteni, hogy milyen irányban, milyen formában alakítsák át a magyar mezőgazdaságot, ennek ellenére végbe ment egyfajta átalakulás. De említhetem az exportrelációt is. Megbukott a keleti piac. A nyugatira viszont ugyanazt a szerkezetet akarjuk ráerőltetni. Ezt nem lehet tartósan csinálni. Persze bármilyen furcsán hangzik, az orosz-magyar kereskedelem virágzik, csak nem abban a formában, ahogyan azt mi megszoktuk.- Mi a helyzet a magyar gazdaságban 1992-ben?- Ha a gazdaságot, azon belül a termelékenységet, a tulajdon- viszonyokat nézem, akkor egyhelyben járunk, úgy hogy a Nyugat pozitív irányban, Kelet pedig negatív irányban távolodik tőlünk.-Mi várható 1993-ra?- Minden jó és rossz híresztelés ellenére szerintem továbbra is helyben fogunk topogni.-S mit jósol 1994-re? A kormány milyen pozíciókat ad át, ha átadja a helyét?- A kormány szerint az átalakulás befejeződött, eljutottunk egy mélypontra, s innen már csak felfelé lehet menni. A gazdaságban jövőre növekedést jósolnak, s a következő évre még nagyobb arányú fejlődést. Az ellenzéknek az a véleménye, hogy teljes szétzilálódás felé megyünk. A Fideszesek szerint az új kormány 1994-ben egy ’90-es állapotot vehet át. En egy harmadik állásponton vagyok. Beálltunk egy olyan pályára, ahol nulla körül lebegünk. Ennek leglényegesebb mutatója a húsz százalékos inflálódás, az egymillió munka- nélküli, a stagnáló ipar és mezőgazdaság. Az Antall kormány megállított egy zuhanást. Az új kormánynak a gazdaságot kell kilendíteni a holtpontról. Most ott vagyunk, ahol 1984-ben voltunk, amikor kijöttünk az adó- ságválságból, s látszott, hogy az ipart át kell alakítani. Sajnos akkor rosszul döntöttek. Most a kormánynak jó döntése volt, hogy nem az életszínvonal emelkedése mellett voksolt. Azt csak az adóság további növekedésével lehetett volna elérni.- Milyen esélyt ad ön az 1994-es választásokon a különböző pártoknak?- Előrejelzést adni nem könnyű dolog. Azt hiszem, hogy a most alakult pártok túl korán szerveződtek, a választásokig képtelenek lesznek energiával, infrastruktúrával bírni. Az a véleményem, hogy azoknak van igazi esélyük, akik az utolsó félévben indulnak el. Akkor, amikor a tömegkommunikáció ki lesz erre élezve. Szerintem a most megalakult pártok egyszemélyesek. Amikor Palotás János megkérdezte, hogy mi a véleményem azt mondtam: örülhet, ha a választásokon 2 százalékot elérnek. Más népszerűnek lenni, és egészen más pártot csinálni, szavazókat megnyerni. Aki följöhet, az szerintem Németh Miklós. Ha ő az utolsó félévben eldönti, hogy pártot csinál, vagy az MSZP élére áll, nyerő lehet. Úgy ítélem meg, hogy az MSZP feljövőben van. Esélyt adok egy szociáldemokrata pártnak. Persze nem a Petraso- vics Anna félének. Hazánkban van egy konzervatív szavazó réteg, amelyik fontosnak tartja az emberi értékeket, a vallást. Hogy ezt a réteget ki nyeri meg, az a pártokon múlik. Esélye van erre például a KDNP-nek. A kisgazda- pártnak nem adok esélyt a körükben kialakult harcok miatt. Az Agrárszövetség bejuthat a parlamentbe. A Fidesz mindenképp megerősödik. Az SZDSZ-ben most nem látok győzelmi esélyt. Ami az MSZMP-t illeti eltudom képzelni, hogy egy baloldali erő 4— 5 százalékot kapjon. De nem ebben a köntösben. Abban nem hiszek, hogy itt baloldali hatalomátvétel lesz.- Végezetül engedjen meg egy személyes kérdést? Ön most miért nem tagja egyetlen pártnak sem. ?- Amit eddig a pártokról elmondtam, egyértelművé teszi a választ. Pedig tényleg ott voltam szinte valamennyi párt megalakulásánál. A kisgazdák felkértek, hogy legyek a főtitkáruk, de a szocdemek is megkerestek. Már akkor látszott, hogy baj van ezekkel a pártokkal. Már kicsibe bennük volt az az viszály, ellentét, ami később felerősödött. Nem tudom elviselni, hogy a pártfegyelem diktáljon. Még az MSZMP-ből emlékszem rá, hogy ez mit jelentett. A pártfegyelem megöli a szakmát. Én saját véleményemet mindig és minden fórumon képviselni szeretném. Higgye el, hogy most szigorúbb a pártfegyelem mint az MSZMP idejében. Akkor mondhattuk, hogy ott fönn akarják, de én itt lenn nem. Most azt mondják, közénkvaló vagy pajtás, ezt kell mondanod! Úgy érzem, hogy feltétlenül fenn kell maradni egy független értelmiségi rétegnek, amelyik elmondhatja véleményét a fennálló rendről, a napirenden lévő ügyekről, az ország életéről, a pártokról.- Köszönöm a beszélgetést. Szenográdi Ferenc
