Nógrád Megyei Hírlap, 1992. november (3. évfolyam, 258-282. szám)

1992-11-25 / 278. szám

1992. november 25., szerda BÁTONYTERENYE ES KÖRNYÉKÉ HÍRLAP 5 m Rendet tesznek a faluban Sámsonházán szeretik a rendet. A felújított középületek után most az árokrendszert tisztítják és erősítik meg a felvételen lát­ható módon. így nem lesz fennakadás az esővizek elvezetésével. Akar ön ingatlantulajdonos lenni, s ha igen, miért nem? • • Ütközetek a lakásfronton Még a fák is sírtak Lírai hangvételű levelet kap­tunk a minap. A kézírása alap­ján valószínűleg iskolás így kezdte sorait: „Sírtak a fák is azon a szomorú novemberi na­pon, amikor fűrészekkel fel­fegyverkezett emberek rájuk támadtak, s írtóhadjáratuk nyomán szomorú sóhajjal dől­tek ki egymás után.” Történt pedig az eset a mátraverebélyi parkban, és a levél szerint vagy hatvan egészséges fa esett áldozatul, miközben a falu lakói nagy megütközéssel figyelték az eseményeket. An­nál is inkább, mert nyár idején ezideig a mátraverebélyiek itt tartották az ünnepélyeiket, pi­henést és felüdülést keresvén és természetesen találván a ha­talmas lombkoronájú fák alatt. Oláh Sándor polgármester­től megtudtuk, a helyzet ko­rántsem ilyen tragikus. Sőt. Arról van szó, hogy mielőtt vállalkozók számára értékesí­tették a kérdéses nyárfákat, két megyei környezetvédővel is tárgyaltak, s mindketten indo­koltnak tartották a 25-30 éves (Nem pedig 12 éves, miként a levél állítja!) fák kivágását. Ezek egyike-másika már élet- veszélyessé is vált, s idősze­rűvé vált a kivágásuk. Reméljük, polgárháború nem lesz a dologból Mátrave- reblélyen, s ezt leginkább úgy lehet elkerülni, ha a kiörege­dett fák helyére újakat telepí­tenek. (K.-k. T.) Természetesen a bátonytere- nyei önkormányzati tulajdon­ban lévő házingatlanokrói van szó. Arról, hogy ezeket az ön- kormányzat eladhatja, a bérlő pedig megvásárolhatja. Azt va­lószínűleg mindenki tudja, hogy az állami lakások eladása még a a tanácsi rendszerben elkezdő­dött. Akkor jónéhány „szeren­csés” bérlő szinte fillérekért ve­hette meg bérlakását. Ennek a lehetőségnek azonban egyszer és mindenkorra vége. Vitkóczi Márta igazgatási osztályvezető: - Városunkban összesen ezernyolcszáz lakás szerepel az elidegeníthető ingat­lanok listáján, gyakorlatilag ezek felére lehet érvényes szer­ződést kötni. A másik ötven százalék, mint vagyon, az ön- kormányzaté kell maradjon, és a jövőben a szociálisan rászoru­lók lakáshoz juttatását szol­gálja. Horváth Mihály képviselő: - Sokan emlékezhetnek arra, hogy annak idején a tanács bi­zonyos kivételezetteknek előbb felújíttatta, majd a tényleges ér­ték tizenöt százalékáért odaa­jándékozta a lakást. Képvi­selő-testületünk az ingatlan ér­tékének hatvanöt százalékát kéri vételárként. Ez jelzi a testü­letnek azt a szándékát, hogy nem akarja elherdálni a vagyo­nát, másrészt viszont szívesen hozzásegíti a városlakókat ah­hoz, hogy saját ingatlanhoz jut­hassanak. Ez utóbbit mutatják a vásárlás feltételei, hogy a vevő a vételárnak tíz százalékát kell, hogy kifizesse, a többire hu­szonöt évi részletfizetési lehető­séget kap, mindössze három százalékos kamattal. Nem elha­nyagolható az a lehetőség sem, hogy aki egyösszegben fizet, az a teljes vételár negyven száza­lékát is megtakaríthatja. Ugyanez a kedvezmény illeti meg - részarányosán - mind­azokat, akik a szerződés megkö­tésekor az alap tíz százalékánál magasabb összeget fizetnek ki a lakásukért. Vitkóczi Márta: - Mégis a hat­vanöt százalék a problémás. Az emberek ezt soknak tartják. Ed­dig csak tizenegy lakásra kötöt­tünk adás- vételi szerződést, bár most újabban szintén több ko­moly érdeklődő van. Önkor­mányzatunknak az ebből szár­mazó bevétel egyharmadát kommunális beruházásokra kell fordítania, másik egyharmadát a meglévő bérlakások karbantar­tására, a harmadik egyharmadát pedig a fiatal házasok és a gye­rekeket nevelő családok építke­zési, lakásvásárlási támogatá­sára. Ilymódon tehát a vételár visszajut a lakossághoz. Horváth Mihály. - Sok fals hír kering e kérdés körül. Kivált az idősebbek, a nyugdíjasok attól tartanak, hogy amennyiben ők nem veszik meg a lakásukat, akkor azt az önkormányzat el­adja a feje fölül, és öregségükre nem lesz hol lakniuk. Nem tud­ják, hogy éppen az öregek, va­lamint a szociálisan bérlakásra jogosultak bérleményeit idege­nek nem vehetik meg. Nagy Mihály polgármester: - Szerintem az igazi gondot nem a hatvanöt százalék jelenti, ha­nem az, hogy sokan fel sem mé­rik, milyen kiadásokat vesznek a nyakukba. Hangsúlyozva te­hát azt. hogy mi szeretnénk, ha minél több lakosunknak saját tulajdona lenne, felhívnám a fi­gyelmet rá: éppen a tulajdonlás kapcsán a kiadások emelkedé­sével kell számolni. Tapasztal­juk azt a torz jelenséget is, hogy jónéhány városlakónk lakást akar venni, ugyanakkor szociá­lis segélyt is követel. Miközben a másik oldalon ott sorakoznak a jogos bérlakás igénylők. Ők jelenleg százötvenen vannak, az elosztható bérlakásaink száma viszont ennek csak töredéke. Végezetül lakosainknak azt is tudni kell. hogy közeli hozzátar­tozó, családtag folytathatja a bérleti jogviszonyt. Azt tudom tanácsolni mindenkinek jószív­vel: saját anyagi helyzetének reális felmérése után mérle­gelje, hogy a jelenlegi feltételek mellett - melyeken ezután sem változtatunk - valóban felvál- lalhatja-e az ezzel járó kiadáso­kat. Ha igen, a testület készsé­gesen megköti velük a szerző­dést. Aki viszont úgy látja, hogy a lakásvásárlás nem fér bele a családi költségvetésbe, marad­jon meg a bérleti jogviszony folytatásánál. Kár, jogi hátrány ezért senkit nem érhet. Kun-Kő Tibor AH az autó - vele együtt áll a vásár Sok időnk van még kará­csony elérkeztéig, de már min­denütt a nagy ünnepi készülő­dés nyomaira bukkanunk. Kis- terenyén portyázva kaptuk len­csevégre ezt az utcai „szuper- markef’-jelenetet. Itt két kül­földi rendszámú gépkocsiból képezett álló (mozgó?) áru­ház-láncolatot az élelmes tulaj. Mit mondjunk, míg ott tartóz­kodtunk, nem nagyon tolakod­tak a tőkeerős vevők. Csak ez a prémsapkás úr nézegette, némi gyanakvással a tekintetében, a kocsikon kiállított sok tücs- köt-bogarat. Talán arra gondol­hatott: no, jó - jó, hogy kisváros vagyunk, de ennyire „mélyen” talán mégsem tartunk. Idősek előnyben Bátonyterenyén hagyomá­nyosan megbecsülésben tartják az idős embereket, kivált azo­kat, akik családi háttere nem megfelelő. A 2-es számú idősek klubja egyben az öregek gondo­zásának nappali alközpontja is. Mint azt Simon Istvánná, klub vezetője elmondta, harmincegy felvett tagjuk közül kéttucatnyi naponta bejár hozzájuk, ahol el­látásul tízórait, ebédet és uzsonnát kapnak. Ami pedig a szórakozásukat illeti, azt egye­bek közt tévé, videó, újságok és társasjátékok biztosítják. Most legfőbb gondjuk, hogy az ed­digi rendszeres orvosi ellátás a jövőben is így maradjon, ne ve­szélyeztesse a kártyarendszer. Szakma a szakmához Hogy is szól a régi nóta? - „Két száj egymás mellett jól el fér, két csók egynél sokkal töb­bet ér... ” A mai, sajnos, egyál­talán nem operettre emlékeztető világunkban a fenti igazságot úgy lehet aktualizálni, hogy két szakma egynél sokkal többet ér. Ebből az alapból kiindulva szervezett faesztergályos át­képző tanfolyamot egy eszten­dővel ezelőtt a Nógrád Megyei Munkaügyi Központ és a Bá- tonyterenyei 209 sz. ISZSZI. Az induláskor tizennyolc, egy szakmával már rendelkező fia­tal vágott neki a tanfolyamnak. Az ott szerzett tudásukról pedig nemrég adhattak számot, s egy társuk kivételével mindannyian ~ __________ m egszerezték a faesztergályos szakmunkás-bizonyítványt. A sikeres vizsgát jelzi: okta­tók és tanulók egyaránt komo­lyan vették a feladatukat, s egy­ben bizonyították, hogy nem volt rossz befektetés az állam részéről tanulónként 60 ezer fo­rinttal támogatni az átképző tan­folyamot. A szakmunkásképző iskola megfelelő igény esetén - a TIT-tel közösen kész - új tan­folyam indítására. Mint elmon­dották, azok jelentkezését vár­ják, akik hegesztői vagy vas- és fémszerkezet forgácsoló, illető­leg női ruhakészítői szakmában szeretnének szakmunkásbizo­nyítványt szerezni. Szemét és piszok mindenfelé Tévedések elkerülése végett: a címben szereplő szavak nem mint „nehézlovassági” sértések jelzői, hanem egyszerű, közös főnévként kerültek e kis írás él­ére. A lényegre térve: a szerző szabályosan kényszert érez szót emelni eme nem éppen fel­emelő ügyben. Mert hiszen nézzen bárhová is - tisztelet a kevés kivételnek bizony alig-alig talál akár csak tenyér­nyi területet, ahol a tekintete megpihenhetne. Szemét és piszok. Mindenütt. A járda, az úttest, a házak elő­tere, kapualjak, a tízszeresen túltömött és kicsordult kuka­edények, a nemesb hivatású parkok, a piacokról, az állo­más-környékekről nem is be­szélve ... Jut eszünkbe ennek kapcsán lapunk Bátonyterenyén rendezett közéleti fóruma. Azon bizony néhány jobb érzésű és ízlésű városlakó szenvedéllyel szóvátette, elitélte a kulturált emberi élethez méltatlanná vált környezetet. És a tehetetlenséget is, úgy­mond: a nemtörődömséget, amellyel ezt a problémát az ille­tékes szervek kezelik, vagy in­kább - nem kezelik. Szinte hal­lom az immáron „sértett” hiva­talok válaszát: mi a magunk ré­széről mindent megteszünk, sőt, erőnkön, anyagi lehetőségein­ken túl is, de a népek kulturált­sága, legalább is egy bizonyos réteg ... - szóval értik, ugye? Aligha kétséges: saját szem­szögéből mindkét félnek jóadag igaza is lehet. Ez azonban semmi esetre sem fogadható el mint magyarázat arra, hogy ho­vatovább szemét és piszok lep el, borít be bennünket. Megvál­tást talán az immár küszöbünk­höz érkező tél jelenthet, mikor is majd a jótékony hóesés fehér lepellel terít le mindent és min­ket, s velünk együtt minden piszkunkat, szemetünket. Úgy majd - az első olvadásig - büszkélkedhetünk: lám, mily széppé varázsoltuk a környeze­tünket! Pedig csak (hó)szőnyeg alá sepertük - a szégyent. (ku—ti) Bátonyterenye és környéke Készül a Koleszko • Sámsonháza. A Koleszko - magyarul: Kerék - nevet viselő húsztagú szlovák, hagyomány- őrző együttes több sikeres fellé­pés után (például Bánk, Berke­nye, Mátraimás) jelenleg is lel­kesen próbál esténként. Ezúttal Szécsénybe készülnek, színvo­nalas műsorral szeretnék meg­nyerni az ottani közönség tet­szését is. Védett fenyőfák • Bátonyterenye. Okulva a ta­valyi esetekből, a Mátra Nyu­gatbükki Erdőgazdaság vezetői idén megszervezik a fenyőfák fokozott védelmét. A múlt esz­tendőben ugyanis a karácsonyt megelőző hetekben igen sok lo­pás történt. Most erdészekből és rendőrökből álló járőrök igye­keznek megakadályozni, hogy az idén ne következzenek be hasonló esetek. Korszerű „kínzószék” • Nagybárkány. A községben az elmúlt évben kialakított hi­deg-meleg vízzel ellátott orvosi rendelő a közelmúltban modem fogorvosi székkel és fogkezelő apparáttal gyarapodott. Annál inkább örvendetes ez a gazda­godás, mivel dr. Balázs Éva fogszakorvos az itteni rendelő­ben öt környező település bete­geit látja el. Költségek, kölcsönök • Bátonyterenye. Képviselő- testületi ülést tartanak a város­ban november 26-án. Ez alka­lommal a jövő évi költségvetési tervezetet tárgyalják meg. Ugyancsak itt döntenek négy fi­atal házas házépítési szándéká­nak támogatásáról. Ezúttal négy, most építkező fiatal csa­lád kap százötvenezer forint kamatmentes kölcsönt. Holnapi számunkban „Salgótarján és környéke” összeállítással találkozhat a kedves olvasó Tettenéréskor erdészt rúgott a gálád fatolvaj Sötét kaland, fényes nappal Ez ideig nem mindennapi ka­landban volt része D..I. bátony- terenyei erdésznek. A eset egy novemberi koradélután, fényes nappal történt. A fiatalember szokásos erdőbejáró útját vé­gezte. amikor észrevette, hogy két cigány férfi nagyban dolgo­zik, fejszével irtják a fákat. Fel­szólította őket, hagyják abba az engedély nélküli favágást, s igazolják magukat. Ekkor újabb három önkéntes fakitermelő került elő, és DJ. kezdte gyanítani, hogy nem ép­pen rózsás helyzetbe került. Balsejtelme pillanatok alatt bei­gazolódott, mert az egyik fej- szés ember nagy erővel gyom­ron rúgta. Az erdész azonnal a földre rogyott, ahol is még egy rúgás érte, ezúttal a mellkasán. Visszemlékezve az ügyre, há­lát ad a szerencséjének, hogy nem vesztette el az eszméle- tét.így miután támadói eltűntek, a nem messze várakozó kocsi­jához támolygott. Ott tapasztal­hatta, hogy újdonsült ismerősei még itt is vandálkodtak: az au­tóját is megrongálták. Az eset természetesen az erdésztársakat is felháborította, hiszen kedve­lik a kollegájukat. Más részről viszont attól tartanak, hogy ve­lük is megtörténhet valamilyen hasonló erdei kaland. Bízzunk benne, nem így lesz. Mint ahogy arra is remény van, hogy a rendőrség megta­lálja a tetteseket és akkor a mátó büntetés nem marad el. Polgármester asszony Sámsonházán Kis község Sámsonháza. Képes Gyuláné, a nyugdíjas pedagógus is csupán tisztelet- díjas polgármestere ennek a pillanatnyilag 358 lelket szám­láló, szlovák nemzetiségű tele­pülésnek. Polgármester asz- szonynak nemcsak a község­háza az irodája, hanem a saját házuk is. Mindenki mindig tudja nagyon jól, hol találja a falu elsőszámú polgárát. Velünk is ez történt. Képes Gyuláné éppen tésztát gyúr, amikor betoppanunk hozzájuk. A hájastésztát, meggyel tölti. Aztán háziasszonyból polgár- mesterré lényegül át. Mit is szeretnénk? - kérdezi. Mon­dom: polgámester portrét. Kezdi azzal, hogy ebben a faluban 100 esztendőkre szóló gyökere van. Tanulni akart, így hát mi sem természetesebb, minthogy egyik szakként saját anyanyelvét, a szlovákot vá­lasztotta s ehhez vette föl még a földrajzot. Friss diplomás­ként — néhány sátoraljaújhelyi Képes Gyuláné év után - a gyökerek, melyeket oly gyakran emleget, viszsza- húzták. A kiváltó ok a férjhez- menés volt, de aligha kétséges, hogy előbb-utóbb mindenkép­pen visszatért volna. Micsoda ereje van a családnak! A falu­nak, ennek az első perctől is­mert és belélegzett és együttélt közösségnek! 1958-tól a lucfalvai iskolá­ban tanította a gyerekeket, s év­tizedeken át, míg szeme gyen­gülni nem kezdett, maradt az iskolánál. Harminc esztendei szolgálat után érkezett el életé­ben a kissé korai, kényszerű nyugdíj. De óraadóként még sokáig tanít. Immár jó két esz­tendeje pedig három fiatal je­lölt mellett rábeszélik, hogy induljon a polgármester válasz­táson. Magasan megnyeri. Hi­szen magáénak tudja a falu... Akinek csak szüksége van rá, segít. Lehet közéleti kérdés, lehet magánügy. Nincs szá­mára alkalmatlan idő, nincs szombat-vasárnap, bármikor lehet hozzá fordulni. És ezzel élnek is.- Mondd csak Ancsa (mert nagyon sokan így, lánynevén szólítják), hogy is lesz ez az árverés?- Ancsa, a kárpótlási jeggyel lenne egy kis problémám... Vagy éppen a mi esetünk­ben:- Szabadna polgámester aszszonyról egy rövidke port­rét írni? -ku—ti-

Next

/
Thumbnails
Contents