Nógrád Megyei Hírlap, 1992. november (3. évfolyam, 258-282. szám)
1992-11-21-22 / 275. szám
1992. november 21-22., szombat HÉTVÉGI MAGAZIN HÍRLAP 7 Akivel együtt nőtt a vers Romhányi Gyula nemzedéki „naplót” ír. Fotó: Matúz Tibor a vers tanított engem. Nem néztem, ki tanít, kinek a verse. Egyszer csak jött Ladányi Mihály, és mindenkinél fontosabb lett. Ő ütötte rá homlokomra a bélyeget. Egyébként, első versem 1976-ban jelent meg a Palócföldben. aztán a NÓG- RÁD-ban, a Polgárban, a rádióban, így érkeztem el idén az első kötet megjelenéséig.- Most is Ladányi-könyvet látok a: asztalon. Mire készül?- Kérésre egy Ladányi önálló estet adok 1993. január 1-jén Kovács Alfonz kiállításának megnyitása után Balassagyarmaton, a szerb templomban. Ehhez válogatómba verseket.-Születnek-e újabb versek?- Prózát írok. Talán Részeg Üj kiadó Nógrád megyében Mind határozottabban körvonalazódik a balassagyarmati Novitas-B. Kiadó több irányú tevékenysége, kulturális szerepvállalása Nógrád megyében, illetve a palóc régió egy részén. Adám Tamás igazgató-főszerkesztővel beszélgetünk.-Mikor indult a kiadó szervezése?- A szervezőmunkát 1991-ben kezdtük el. Mi adjuk ki Balassagyarmaton az Ipoly című hetilapot, Salgótarjánban pedig a Salgótarjáni Krónikát. Ezen kívül könyveket jelentetünk meg. Idén már négy könyvet adtunk ki: Ipolyvölgvi Németh ./. Krizosztom Búcsújárók könyve. Adám Tamás Csókok a seben. Romhányi Gyula Karomra szárnyak. Bódi Tóth Elemér Szombati tűnődések — R. Tóth Sándor epilógusával. Ezt a tevékenységünket elsősorban nem üzleti vállalkozásként végezzük, szépirodalomról lévén szó, ez úgyszólván lehetetlen is lenne. Azt tartjuk a legfontosabbnak, hogy elsősorban a megyében élők művei lássanak napvilágot. A könyvkiadáshoz szükséges anyagi háttér egyelőre rendkívül szerény, főként az újságból származó nyereséget fordítjuk ilyen célra. Reméljük, a jövőben ez talán változhat, támogatókat nyerhetünk meg a kiadó számára.- Mik a további kiadói terveik?- Még idén, karácsony előtt megjelenik a Palóc kalendárium. Onagy Zoltán szerkesztésében. Ebben, többek között, Zalán Tibor hónapversei jelennek meg. de lesz benne minden, amit egy kalendáriumtól elvárhat az olvasó. Ezt az egész palóc régióban terjesztjük idehaza és Szlovákiában is. Egyébként, ezután évenként megjelentetjük. Ugyancsak előkészületben van Lőrinczy István A skótszoknyás felügyelő című krimijének, Soós Géza Mai palóc mesék című kisprózáinak, valamint az én riportkönyvemnek a kiadása. Jövő év első felében két szlovákiai magyar szerző kötetének megjelentetését is tervezzük, Turczi Árpád Vizuális tavasz című verseskönyve és Bodzsár Gyula kisprózái kötete lát majd napvilágot kiadónk gondozásában. - h Romhányi Gyula a volt salgótarjáni bányakórházban született 1956-ban. Nagybátony- ban. Karancskesziben élt, ahol az általános iskolát végezte. Utána a várpalotai szakmunkásképző intézetben tanult, 1973-ban olajbányász lett. Az országot járta 1970 óta. Szegeden olajbányászként dolgozott, itt ismerkedett meg a képzőművészettel is. Most — két gerincműtét után — Balassagyarmaton él. munkanélküli. Első verseskötete Karomra szárnyat címmel 1992-ben jelent meg a balassagyarmati Novitas-B. Kiadó gondozásában.- Hogyan telik a munkanélküliség ideje'/ Nyilvánvalóan nem munka nélkül.- Nem bizony. Megélni valamiből, ez a civil foglalkozásom. Napjaim főként szellemi elfoglaltsággal telnek.-Versekkel?- Azokkal is, bár most keveset írok. Viszont, a vers velem nőtt. Úgy emlékszem, talán 1970 karácsonyán kaptam a nővéremtől két verseskötetet, az egyik Baranyi Ferenc Esőveréssel című könyve volt, a másik az Egy ágyon, egy kenyéren. Várpalotán aztán először találkoztam városi könyvtárral. Ekkor jegyeztem el magamat Villonnal. Ez a periódus három évig tartott. 1974-ben Dunaújvárosban dolgoztam, ott ismertem meg a Faludy György-féle Villon-átköltést, ezzel kerek lett az élmény. Azt mondhatom tehát. hogy nem tanultam verset. Romhányi Gyula: Uram! miattunk már nem érdemes vagyunk itt jónehányun kiknek a sorsa végleges sántáknak vakoknak s más efféle népnek ott az ingyenes gvógyellátás (patikákban is legelészhet) aki éhes s a gyomra bántja elballaghat a népkonyhára s kit a lélek férge rág leissza felköti magát vagy verset ír ha Iúdása van hát miattunk nem érdemes Uram! Asztalos Béla első könyve Asztalos Béla. Balassagyarmaton élő orvos naplójegyzeteit gyűjtötte össze „Kedves Béla fánk" címmel saját költségén most megjelentetett kötetébe. A szerző 1937-ben született To- kajhegyalján, Sátoraljaújhelyen. Orvosi tanulmányait Debrecenben kezdte, s a harmadik évtől Budapesten folytatta. Friss diplomával került Salgótarjánba, a szakorvosi vizsga letétele után főorvosi kinevezést kapott Gyarmaton az urológiára. Parkinson-betegsége 1988 táján jelentkezett, nyugdíjas lett. Azóta foglalkozik szépirodalommal, tavaly részt vett a Krúdy-pályázaton. Első kötete kisprózái írásokat tartalmaz. Az élet valósága Lengyel Péter kiállítása Gyarmaton Bizonyos leegyszerűsítéssel jegyzendő meg, hogy Lengyel Péter grafikusművész kiállítása a hagyományos képírás örömeit kínálja a balassagyarmati Horváth Endre Galériában. Tudni való, hogy ez a szemlélet kultúránkban meglehetősen erőteljesen van jelen, de csak igen tág értelemben nevezhető naturalistának, miután nem a natúra másolását, hanem újjá alkotását jelenti. Ez a fajta művészi szemlélet legalapvetőbb feladatának az ember lényegének megragadását tartja, akár jelképek alkalmazásával, akár az ember természeti-tárgyi világa mindenkori állapotának fölmutatásával, vagy éppenséggel az. emberi arc változásának figyelemmel kísérésével az időben. Nem idegen tőle az ember társadalmi meghatározottságának közvetlen, vagy közvetett vizsgálata sem. A lényeg, hogy a mindenkori valóság meghatározó jegyeit mutassa be a művész az adott közösségnek. Lengyel Péter mostani tárlata konzekvens művészi magatartás létezéséről tudósít. E magatartás kialakulása minden bizonnyal munkásságának kezdeteihez. nyúlik vissza. Mestere a Balassagyarmaton éh Farkas András festőművész, volt. akitől a többi között a palóc táj és az ember iránti elkötelezettségét is örökölte. A divatos stílusirányok messze elkerülték őt is, hiszen felfogása jegyében, az ember sorsának alakulása a művészet legfontosabb tárgya, vagyis az élet valósága. Két Önarckép „között" kísérheti figyelemmel az érdeklődő Lengyel Péter munkásságának alakulását. Az első több mint húsz évvel ezelőtt, az utolsó mostanában készült. „Közben" mintegy hetven grafikai lap, tusrajzok, pasztellek stb. szól mindarról, ami két évtized alatt a világban és a művész gondolkodásában történt. Az ofszetnyomatok a Nógrádi Mecénás alapítványtól nyert pénzen készültek. A fák, tájak, csendéletek, portrék jellemzői közé tartozik a tiszta szerkesztésmód, az emberségből fakadó, a részvét által meghatározott felelős művészi magatartás meghatározó jelenléte. Különösen megkapó formavilágának gazdagságával az a legújabb húsz tusrajz, aminek üzenete mélyen megérintheti a felelősségtudattal rendelkező látogatót ezen a kiállításon. Tisztán „olvashatóak" az értelem számára rögzített gondolatok, amiket nem takar el a formai megjelenítés megannyi leleménye, ellenkezőleg, a tiszta szerkesztésmód hangsúlyozza azokat.-te maraton lesz a címe. Ebben saját, elgyávult nemzedékemről szeretném elmondani mindazt, amit személyesen is átéltem, vagy tapasztaltam. Természetesen, szubjektív hangvételű írásokból áll majd ez a könyv is, hiszen sem történész, sem szo- ciográfus nem vagyok.- Balassagyarmat milyen helyet foglal el az életében ?- Nyolc éve élek Balassagyarmaton. Itt nőttem azzá, ami vagyok. Köszönettel tartozom ennek a városnak hangulatáért, s mindazért, amit adott. Nem utolsósorban, köszönettel tartozom azoknak az embereknek, akik segítettek és segítenek az életben és ösztönző figyelmükkel a munkában is. (te) Nógrád megye posztumusz díszpolgára Rajeczky Benjamin, a tudós perjel Nógrád Megye Közgyűlése 14/1991. (XI.14.) Kgy. r. sz. rendeletével megalapította a Nógrád megye díszpolgára kitüntető címet, ami posztumusz is adományozható. így kapta meg ezt a címet a közelmúltban dr. Rajeczky Benjamin nemzetközi hírű zenetudós is, aki 1989-ben hunyt el Pásztón. Alakjával, szabatosan megfogalmazott gondolataival ezekben a hetekben is találkozhatnak a televízió nézői a magyar Lengyel Péter rajza zene századait bemutató sorozatban. Amíg élt, volt idő. amikor Nógrádban nem nagyon emlegették. Ki is volt Rajeczky Benjamin (1901. november I I. Eger — 1989. július I. Pásztó)? A megyei közgyűlés elé került összefoglalóból idézzük: „Az innsbrucki egyetemen teológiát és zenetörténetet tanult. 1917-ben belépett a ciszterci rendbe. 1926-1945 között a budapesti ciszterci gimnáziumban tanított. Közben 1932-től 1935-ig Kodály Zoltánnál zeneszerzést is tanult a Zeneművészeti Főiskolán. Később zenetudósként is sokáig együtt dolgozott mesterével. 1945 és 1950 között a pásztói ciszterci apátság perjele volt. Ebben a tisztségében az utolsó a rend történetében. A feloszlatás és államosítás után is Pásztón lakott és tudományos munkájának folytatása mellett segítette a plébániát az egyházi szolgálatban. Egyidejűleg az Eötvös Loránd Tudományegyetem népzenei lektora éjt a Székesfővárosi Felsőbb Zeneiskola zenetörténet-tanára. 1950-től 1960-ig a Néprajzi Múzeum zenei osztályán muzeológus, 1960-tól a Magyar Tudományos Akadémia népzenekutató csoportjának igazgatóhelyettese. 1967 és 1970 között megbízott igazgatója volt. 1970-től haláláig az MTA Zenetudományi Intézetének főmunkatársa. 1978-ban Erkel-díjat. 1985-ben Nógrád megye Madách-díját kapta meg. Pásztó városa 1986-ban díszpolgárrá választotta. A pásztói zeneiskola 1991. december 8-án vette fel Rajeczky Benjamin nevét. Az európai hírű zenetudós és zeneszerző emlékét más módon is őrzik. Hogyan?- Egy ilyen nagy formátumú alkotó személyiség emléke és hatása természetesen elsősorban életművében él — mondja Bartus László, a pásztói Rajeczky Benjamin zeneiskola igazgatója. — Egyik legfontosabb teendőnk tehát az, hogy mind napjainkban, mind pedig az elkövetkezendőkben is élőként tartsuk számon ezt a sok tekintetben kiemelkedő, igen gazdagon rétegzett életművet, ami úgyszólván kimeríthetetlen.-A tudós életműre ápolásának egyik része lehet az a zenei esemény is. amelyre november 27-én kerül sor Pásztón?- Igen. Ekkor rendezzük meg az I. megyei Rajeczky Benjamin népdalénéklési versenyt a nógrádi, általános iskolás korú gyerekek számára, három korcsoportban. Ez egyéni verseny lesz, mintegy 70-80 tanuló részvételére számítunk. Azt tervezzük. hogy ez hagyományteremtő esemény lesz, amit ezután minden évben megtartunk. Köztudott, hogy Rajeczky Benjamin népdaígyűjtő is volt. Pásztó környékén és az egész palóc vidéken is komoly gyűjtőmunkát folytatott.- Ismerte személyesen is a nagy zenetudóst?- Rajeczky Benjámint — Pásztón Béni bácsit — szinte mindenki ismerte és szerette. Olyan ember volt, aki rendkívül közvetlen viszonyban állt környezetével mint pap és mint tudós egyaránt. Én 1988-ban kerültem Pásztora Nagybátony- ból, és természetesen ismertem és tiszteltem őt, aki oly sokat tett a város kultúrájáért, az iskolai és a hagyományőrző népi kórusok segítésével, és minden más módon is. —r Sebestyén Kálmán történész-muzeológus a 70 éves városról Salgótarján társadalma 1922 és 1944 között Sebestyén Kálmán történész-muzeológust a város társadalmi szerkezetének alakulásáról kérdeztük, mindenekelőtt a két világháború közötti korszakban, vagyis a várossá nyilvánítástól a negyvenes évek közepéig tartó időben, amelynek végén e szerkezet széttört, s romjain új szociológiai összetételű népesség alakult ki. — Az érdeklődő olvasó előtt ismert az a folyamat, amelynek következményeként a hajdani falu mezőgazdasági népességét nagyjából a múlt század második felétől az ipartelepítés megbolygatta. A helyi társadalom drasztikusan átalakult. E rövid, mintegy fél évszázados idő az első világháborúval zárult le. Ez azt jelentette, hogy a munkásság és az intelligencia bevándorolt volt. illetve ide helyezték. Ez egzisztenciális helyzetét és mentalitását is meghatározta. Körülbelül a 20-as évektől már „őshonos" réteg kialakulása is megkezdődött köreikből, illetve az ugyancsak ide települt iparosok és kereskedők újabb generációiból. Korszakunkban milyen szerkezetű volt Salgótarján társadalma?- Az egyik nagy társadalmi csoport az intelligencia, a városi középréteg volt. Ez az ipari és a városi tisztviselőkből, valamint az iparosok és kereskedők felső rétegéből állt. E réteg országos összehasonlításban — jeles személyiségei ellenére — szellemi aktivitásban, társadalomszervező erőben, anyagi ellátottságában gyengébb polgárosultsági fokot képviselt, éppen a hirtelen várossá válás és feladatnövekedés következtében, de a megyei városok összehasonlításában kiemelkedő szerepet vitt. a bányai és acélgyári értelmiség révén is.- Müven volt az iparos- és kereskedőréteg helyzete ? — A társadalmi életben korlátozottan vett. illetve vehetett részt, inkább zárt csoportot alkotott a társadalmi érintkezést tekintve. Ugyanakkor gazdaságilag egy részük tehetős volt. Közülük emelkedett ki például Kohlt Lipót, a likőrgyár, vagy a Pannónia Szálló, a Vadász és a korszak több más intézményének, üzletének tulajdonosa. E réteg tagjai — „A Munka" című újság szerint —1 az ipartestületen kívül általában nem nagyon jelentek meg a társadalmi életben. Őket sújtották a magyar parlament által hozott zsidótörvények is. végül őket deportálták és pusztították el a haláltáborokban. A negyvenes évek elejére tönkre is ment Salgótarján kereskedelme. Egyébként, az 1925-ös „Salgótarjáni Almanach”-ban Lap- sánszky János föl is veti azt, hogy igen széttagolt Salgótarján társadalma.- Hol helyezkedett el a helyi társadalmi szerkezetben a munkásság?- A munkásság maga is széttagolt volt. Létezett a meglehetősen sokszínűén tagozódott kolonializált munkásság, közöttük legképzettebbek és legelőkelőbbek voltak az acélgyáriak. Másik csoportot alkottak a bejáró munkások, akik nem vettek részt a város életében, legföljebb mint fogyasztók jelentek meg. Végül volt egy olyan városi népesség, a cselédek, kifutófiúk stb. (tehát a nem gyári munkások), akik alkalomszerűen vettek részt a városi életben. Részben ők szolgáltatták a tömeget, rájuk irányultak a felsegélyezési, jótékonysági mozgalmak. Közülük kerültek ki elsősorban a munkanélküliek, ők laktak a hosszú udvarok végében, ők voltak a városiasodással megjelenő alsó réteg, egészen az örömlányokig, a koldusokig.-mér
