Nógrád Megyei Hírlap, 1992. október (3. évfolyam, 232-257. szám)

1992-10-13 / 242. szám

Irreális amerikai követelés? Franciaország megegyezést kíván az Európai Közössegek és az Egyesült Államok között a GATT-tárgyalásokat illetően, de nem mindenáron, és semmikép­pen sem úgy, hogy az az ország érdekeit sertse — hangoztatta Roland Dumas külügyminiszter a France-2 televíziónak adott in­terjújában. Az EK és az amerikai kormány között kezdődő tárgya­lásokról szólva irreálisnak minő­sítette azt az amerikai követelést, hogy az EK tagállamai csök­kentsék gabonaexportjukat. Takarékos lengyel kormány Közel 82 billió zlotys költség- vetési deficit, a forgalmi adó eme­lése, az inflációt követő nyugdíj- emelések mérséklése és a költség- vetési kiadások közel 4 százalé­kos csökkentése— ezt tartalmaz­za a lengyel kormány hétvégén elfogadott, az idei költségvetési terv módosítására készített ja­vaslata. Mint Jerzy Osiatynski sa 4,6 Billió zlotys megtakarítást jelent. Magyar üzlet a Nílus partján Három silótelep kulcsrakész átadására szerződött Egyiptom­ban az Agákon, összesen 13 mil­lió dollár értékben. Ez évek óta az első ilyen nagyságrendű ma­gyar üzletkötés a Nílus partján. A kecskeméti Mezőgép utódvál­lalata olasz, spanyol, dán és ame­rikai cégekkel versenyzett a ten­derért, amelyet egy itteni, állami szektorhoz tartózó holding írt ki. A két darab 30 ezer és egy darab 20 ezer tonna kapacitású tároló­rendszert a Nílus-deltavidéki Sarkijja, Menufijja, illetve a fel­ső-egyiptomi Aszjút kormánya zóságba telepítik. USA - Kína: kereskedelmi megállapodás Az Egyesült Államok és Kína hosszas tárgyalások után keres­kedelmi megállapodást kötött Washingtonban a hét végén. A szerződést Washington úgy érté­keli, hogy az végre áttörést hoz­hat az amerikai cégek kínai piaci behatolásában — jelentette az AP. Az amerikai hírügynökség megjegyzi, a megállapodással a két országnak sikerült elkerül­nie, hogy kereskedelmi háború robbanjon ki közöttük. A szer­ződés szerint Kína a következő öt évben fokozatosan enyhít az amerikai gyártmányú termékek importkorlátozásain. Amerikai részről közölték, hogy Kína már az első két évben eltörli a nem vámjellegű korlátozások 75 szá­zalékát, így a mennyiségi megkö­téseket. A szerbek a hasukat fogják... A zágrábi Vjesnik hétfőn a következő megjegyzéseket fűzi a harci gépeket Bosznia légteréből kitiltó ENSZ-határozathoz: — Bosznia légtere a zárlat el­rendelése után egy nappal dugig volt gépekkel. De nem ám az Egyesült Nemzetek szállítógépe­ivel, hanem az észak felől érkező szerb „felderítő” repülőgépek­kel. Az elemzők előrejelzései már az első nap beigazolódtak: a határozat a szerbeknek az égvilá­gon semmit sem jelent. A nem­zetközi diplomácia ténykedése láttán a szerb bűnözők hasukat fogják nevettükben, hiszen újból időt nyertek terveikhez... — Á háború befejezése azon­ban nem a határozatokon és a diplomáciai piruetteken múlik. Milosevic szerb elnök a minap nyilatkozott úgy, hogy Szerbia nem hagyja magára az anyaor­szágon Kívül élő szerbeket. A Vezér ezzel a boszniai háború folytatását hirdette meg — a le­vegőben is, határozat ide, hatá­rozat oda. A nemzetközi diplo­mácia tétovázása miatt Milosevi- cet egy fikarcnyit sem érdekli, hogy mit határoznak az East Ri­ver mentén. A lelőtt koreai gép titka Szöulból hivatalos küldöttség utazott héfőn Moszkvába, hogy át­vegye a Szovjetunió felett kilenc éve lelőtt dél-koreai repülőgéppel kapcsolatos, eddig titokban tartott aktákat. Jelcin orosz elnök szeptemberben jelentette be, hogy az egykori KGB irattárában rátaláltak a dél-koreai repülő tragikus útjával fog­lalkozó okmányokra. Jelcin akkor ígéretet tett arra, hogy átadja az okmányokat Dél-Koreának — jelentette a Reuter. Hétfőn Szöulban közölték, hogy Jelcin szerdán fogadja a szállítási miniszterhelyettes vezette dél-koreai delegációt. A minisztérium egyik illetékese szerint lehetséges, hogy az iratok tartalmazzák a gép fekete doboza által rögzített beszélgetések szövegét is. A dél-koreai gépet 1983 szeptember elsején lőtték le, miután az belépett a Szovjetunió légterébe. A gépen tartózkodó 269 személy életét vesztette. Grúzia Sevardnadzéra voksoltak Eduard Sevardnadze magabiztosan kapta meg a grúz parlament elnöki tisztének elnye­réséhez szükséges sza­vazatmennyiséget. A várakozásoknak megfelelően Sevardna- dzére, aki egyetlen váro­mányosa volt az állam­fői tisztnek megfelelő parlamenti elnöki posztnak, a szavazópol­gárok több mint 80 szá­zaléka adta voksát. A grúz törvények szerint a volt szovjet külügymi­niszternek, aki az ugyancsak törvényesen megválasztott Zviad Gamszahurdia elnök megdöntése után tért vissza hazájába, a cím elnyeréséhez elegendő lett volna a szavazatok mindössze 33 százalékát megnyernie. A szavazás végered­ménye feltehetőleg azt is jelzi, hogy Sevardnadze kedden részt vesz a moszkvai kezdeménye­zésre létrejövő orosz- grúz-abház csúcstalál­kozón, amelynek hely­színe egy Szuhumi köze­lében horgonyzó orosz hadihajó lesz. Meglehetősen magas arányú volt a lakosság részvétele: a szavazásra jogosultaknak körülbe­lül 80 százaléka járult az urnákhoz, legalábbis ezt jelzi az első részeredmé­nyek összesítése. (MTI) Ismét Iliescu az elnök A Pro Democratia nevű, a vá­lasztások demokratikus felügye­letére létrejött szervezet hétfő hajnali számítógépes előrejelzé­se szerint Iliescu elnököt a szava­zatok háromötödével választot­ták újjá tisztségébe négy évre a román választók. A becslés szerint Ion Iliescu a voksok 60,47, Emil Constanti- nescu, a demokratikus ellenzék jelöltje, akit az RMDSZ válasz­tói is támogattak, 39,53 százalé­kát szerezte meg. (MTI) Európa a képernyőn (Folytatás az 1. oldalról) A Magyar Televízió vezetése nevében Bányai Gábor elmond­ta, hogy tudják: mekkora szük­ség volna az iskolai és felnőttok­tatás segítésére, de pénz és megfe­lelő körülmények híján nehéz ezt megvalósítani. Pedig éppen azok teszik kötelezővé ezt számukra — hangsúlyozta —, akik aztán ezt meg is akadályozzák. Ettől füg­getlenül ez évben, illetve 1993- ban az 1-es, illetve a 2-es csator­nán is szeretnék folytatni a ’70- es, ’80-as évek biztató törekvé­seit. Elsősorban a 2-es csatorna célja a televíziós oktatás magas szintű megvalósítása, de az 1-esen is kialakítanak egy két­órás sávot, ahol ilyen jellegű mű­sorokat közvetítenek. Végezetül némi keserűséggel úgy fogalma­zott, nehéz lenne azt megjósolni, hogy 1994-ben a televízió elnök­sége részéről ki nyitja meg a kö­vetkező szemináriumot, de bízik abban, hogy az illető már sokkal több eredményről tud beszámol­ni. A Művelődési és Közoktatási Minisztérium főosztályvezetője, Baranyi Károly arra emlékezte­tett, hogy csupán 150 éve fedez­ték fel az elektromágneses hullá­epe az emberiség életébe a televízió. Azóta átalakult a világ, új di­menziók tárultak föl. Éppúgy látni a képernyőn a mikroszkóp által feltart világot, mint forra­dalmat vagy háborút. Jóra is, rosszra is tud nevelni a televízió, a manipuláció eszköze is lehet, de az Európához való csatlako­zás esélye is. Ezután kezdődött az egyhetes kurzus, mely előadásokkal, vetí­tésekkel és vitákkal keresi a vá­laszt arra, hogy hogyan is jelen­het meg az európaiság gondolata az oktatótelevíziózásban. (gábor) „ Csak politikailag függetlenül” Bányai Gábor megnyitójában bizonytalanul és némi keserűség­gel is fogalmazott. — Nem azért beszéltem így — válaszolt kérdésünkre —, mert ma nem lennének jó oktatótelevíziós programjaink. A televíziós nyelvta­nítási műsorok nemzetközi mércével mérve is jók. Mégis hiány van ilyen programokból. Mind az iskoláknak, mind a felnottoktatasnak többet kell nyújtani. Az országban már több mint 600 ezer munka- nélküli van. — Milyen ellentmondások nehezítik a munkájukat? — A műsorok elkészítéséhez és sugárzásához pénz kell. Ehhez külső, alapítványi támogatásokat is igénybe kell vennünk. Az is fon­tos, hogy ne legyünk kiszolgáltatva a politikai csatározásoknak. A közszolgálati televízió csak politikailag függetlenül működhet. — Lehetséges ez? — Olyan generációkat kell nevelnünk, akik tudnak tenni a de­mokráciáért. E célnak van politikai tartalma, de nincspolitikai színe­zete. A lényeg: hogyan tudunk felkészülni a következő évezredre. Ezt nem döntheti el az, hogy éppen kinek a kezében van a hatalom. — Milyen nehézséget okoz a Parlament zárolta egymilliárd fo­rint? — Az jelentené a gondot, hogy ha „pántlikázva” adnák nekünk ezt az összeget, vagyis meghatároznák, mire is költsük. Az lenne a jó, ha nem úgy tekintenék a televíziót, mint valamilyen elfoglalandó bá­zist, hanem úgy, mint egy olyan eszközt, amely sok millió emberhez szól. Adatvédelem: német, francia tapasztalatok Az Ombudsman fontossága Nem mondunk újat azzal, hogy Németország rendelkezik a világ egyik legszigorúbb adatvé­delmi rendszerével. Szövetségi adatvédelmi megbízott (Om­budsman) is létezik — jogász, Alfred Einwagnak hívják —, akit eddig az államfő nevezett ki, de a jövőben a kormányjavaslatára a képviselőház, a Bundestag fogja megválasztani öt évre. Az adat­védelmi megbízott más szervek­től függetlenül végzi felügyelő munkáját, bármely állampolgár panasszal fordulhat hozzá, ha úgy érzi: megsértették adatvé­delmi jogait. Az adatvédelmi megbízott 1991-ig évente készített jelentést tapasztalatairól, a jövőben min­den második évben állítja össze jelentését, 1993 elején jelenik majd meg a 14. „Tätigkeitsbe­richt”. Ebből is kiszámítható, hogy Nyugat-Németországban a hetvenes évek végén kezdték meg szövetségi és tartományi szinten az adatvédelem szabá­lyozását törvényekkel. Ezek a törvények természetesen azt ha­tározzak meg, hogy hatóságok és gazdasági vállalatok milyen sze­mélyi adatokat tárolhatnak. Adatvédelmi megbízott nem csupán szövetségi szinten műkö­dik, a tartományoknak is meg­van a maguk Ombudsman-ja, sőt, az adatokat feldolgozó válla­latoknál is vannak ilyen szemé­lyek. Az adatvédelmi szigorhoz nagyban hozzájárult, hogy a nyolcvanas években, miután a kormány már vagy százmillió márkát oeleölt az előkészítésbe, a gyanakvó lakosság népszámlá­lást hiúsított meg, majd az alkot­mánybíróság is kötelezte a kor­mányt az „információs önren­delkezési jog” fokozottabb tisz­teletben tartására. Az idei év kisebb-nagyobb törvénysértéseihez, illetve vitái­hoz tartozik, hogy a kormányko­alíció, de az ellenzéki SPD egyes képviselői is szorgalmazták az alaptörvény módosítását a szer­vezett bűnözés elleni hatható­sabb fellépés érdekében. A rend­őrségi lehallgatás körét próbál­ták bővíteni, ám az adatvédelmi megbízott elvetette a javaslatot, mondván: sértheti bűnügyekbe vétlenül belekeveredő polgárok­nak az alkotmányban rögzített személyiségi jogait. Mar-már szőrszálhasogatásnak tűnik az az elmarasztalás, amelyben a német posta vállalata, a Telekom része­sült az adatvédelmi megbízott részéről: a Telekom a kérelmezé- si űrlapról törölte azt az utalást, hogy a kapott adatokat a postai reluámozast végző részvénytár­saságnak is továbbítja, s ily mó­don elmaradt az az utalás is, hogy az adattovábbítás miatt a kun­csaft panasszal élhet. Informatikai adatszolgáltatás „Az informatikának minden egyes állampolgárt kell szolgálnia. Nem szabad azonban megengedni, hogy kárt okozzon a személyiségnek, az emberi jo­goknak, a magánéletnek, vagy az egyéni és közös­ségi szabadságjogoknak”. Ez az 1978-ban született francia adatvédelmi törvény első paragrafusa, s ál­talánosságban meghatározza, mit szabad és mit nem szabad felhasználniok azoknak az intézmé­nyeknek, szervezeteknek, amelyek adatokat tárol­nak az egyénekről. Az országban hozzávetőlegesen 260 ezer olyan különböző intézmény, szervezet működik, amely az állampolgárok ilyen vagy olyan adatait tárolja — ám azokat csak meghatározott cé­lokra használhatja fel, a törvény által megszabott korlátozásnak megfelelően. Hogy ez így legyen, arról az „Informatika és a Szabadság Országos Bizottsága” (CNIL) elnevezé­sű, igen nagy tekintélyű testület gondoskodik, amelynek tagjait a kormány, a törvényhozás két há­za és a legmagasabb bírósagok jelölik ki. A bizott­ság engedélye nélkül semmiféle — akár egyénekre, akár testületekre, szervezetekre, vállalatokra vo­natkozó — adatot nem lehet nyilvánosságra hozni vagy felhasználni, kivéve természetesen azt, amely­nek közléséhez és felhasználásához az érdekeltek hozzájárulnak. Az egyénekre vonatkozó adatokat csak az érdekelt kaphatja meg, ellenőrzésre és szük­ség esetén korrekcióra: a korrekció jogát a törvény kimondja. A közérdekű dokumentumokhoz vi­szont mindenki számára biztosítják a hozzáférést, kivéve néhány, a nemzetbiztonsággal, a technológi­ával összefüggő adatot. Tilos az érdekelt kifejezett hozzájárulása nélkül tárolni faji eredetére, vallási hovatartozására, poli­tikai meggyőződésére vonatkozó adatokat, sőt akár azt is, hogy melyik szakszervezet tagja. Az ilyen kérdésekre egyébként az adatgyűjtés során meg le­het tagadni a választ. A vagyoni helyzetre vonatkozó információ is tit­kos. Természetesen a csekkek, hitelkártyák fedeze­tének ellenőrzéséhez, a hitelek garanciájához a bankközi informatikai rendszer azonnal közöl tájé­koztatást, de ez nem terjedhet túl a legszükségesebb adatokon: a gép nem mondja meg például a keres­kedőnek, meKkora összeg van vásárlója folyószám­láján, csupán azt, van-e fedezete az általa átnyújtott hitelkártyának — s ehhez is szükség van arra, hogy a kártyatulajdonos egyéni kódját saját maga üsse be a „kérdező” gépbe. Aki többet akar tudni jogairól, az adatvédelmi rendelkezésekről, nagyon egyszerűen megteheti ezt Franciaországban, csupán az elterjedt képer­nyős telefonra, a minitelre van szüksége. „3615 — CNIL” — ezt a kódot kell beütnie a gépbe, s a képernyőn máris megjelennek a szükséges felvilá­gosítások. Amerikai segélyprogram hazánkban Az USA kormánya 1989-ben indította el segélyprogramját a közép- és kelet-európai orszá­f >ok támogatására, különösen a engyelországi és magyarországi politikai és gazdasági átalakulás segítésére. Az USA 1989 óta megközelítőleg másfél milliárd dollárt juttatott segélyek és egyéb támogatások formájában a kö­zép- és kelet-európai térségnek. Ez a segélyezési tevékenység napjainkban a legkülönbözőbb programokat foglalja magában Albániában, Bulgáriában, a Cseh és Szlovák Szövetségi Köz­társaságban, Magyarországon, Lengyelországban, Romániá­ban, Jugoszlávia utódállamai­ban, illetve a balti országokban: Észtországban, Lettországban és Litvániában. Az elmúlt három év során a közel 120 millió dollárból ha­zánkban a legnagyobb összeget, 4 7 millió dollárt a Magyar-A me- rikai Vállalkozási Alap kapta. E független, magyar és amerikai tisztségviselők irányításával mű­ködő, nem profitorientált szer­vezet széles körű befektetési programot hajt végre hazánk­ban. Tevékenysége során első­sorban kölcsönöket, támogatást és szakmai segítséget nyújt ma­gyar-amerikai vegyes vállalatok­nak. Az alap rendelkezésére 1990-től összesen 60 millió dol­lár összeg áll, az eddig adott 47 millió dolláros segélyösszegen felüli részt az 1993-as pénzügyi évben folyósítják. Egyértelmű ellenzéki többsé­get választottak a kuvaitiak, pontosabban az a töredék, amelynek a törvény a voksolás­ban való részvételt lehetővé tet­te, azaz a 650 ezresre becsült je­lenlegi lakosság 12 százaléka. Az eredmény tehát nyilvánvalóvá tette azt a tanulságot, amelyet a helyi lapok szalagcímben szö­geztek le: a kuvaitiak a változás­ra szavaztak. Az ellenzéki többség, noha vi­tán felül áll, számszerusége már korántsem ilyen egyértelmű. Az iszlám ellenzék három mozgal­ma — a két szunnita csoport, kö­zöttük az arabvilág-szerte műkö­dő Muzulmán Testvériség támo­gatását élvező, illetve az egy síita — 10 mandátumot vitt el az öt- venből. A világi-liberális tömö­rülések együttesen 13 helyet sze­reztek. A legnagyobb nevek eb­ből a csoportból: Ahmed Sza- adun, a feloszlatott nemzetgyű­lés egykori elnöke, valamint Ah­med Hatib, a Demokratikus Fó­rum első embere, aki az ötvenes évek elején — mások mellett George Habas-szal, a radikális palesztin vezetővel — megalakí­totta az Arab Nacionalisták Mozgalmat. Az ellenzék abszo­lút többségét — s ezen belül az iszlám áramlat fölényét — azok a honatyák biztosítják, akik, bár ragaszkodtak a független jelölt­séghez, az említett politikai erők támogatását élveztek. A világos színvallás hiánya mindenesetre nehezíti ayrarlamenti aritmetika végigvitelet, így többféle számí­tás van forgalomban: a legóvato­sabb szerint 50-ből 27, a legme­részebb szerint 36 a kormányt bí­ráló képviselők száma. Az ellenzék politikusai a vá­lasztásokról elismerték, hogy manipulációtól mentesen zajlot­tak le. Abban bíznak, hogy az új kormány létrehozása nem hami­sítja meg azt, amit „a nép akara­ta”-ként értékelnek, a manipulá­lás előtt ugyanis itt nyitva áll a törvényes kapu. Lehetősége van az uralkodó által kijelölt kor­mányfőnek arra, hogy a parla­menten kívülről hozzon politi­kusokat kabinetjébe, akik az­után automatikusan a törvény- hozás tagjaivá válnak. Az ellen­zéki többség tehát a kívülről ho­zott miniszterek arányán, illetve a kabinet létszámán múlik. Akárhogy is dönt a kiszemelt miniszterelnök, a nemzetgyűlés bizonyosan kemény viták szín­helye lesz. A választási kampány idején felvetett kérdések alapján világos, hogy az ellenzék megtá­madja a legalábbis archaikusnak mondható választási törvényt, amely mind az aktív, mind a pasz- szív választójogból kizárja mind a nőket, mind a lakosságnak azt a részét, amelyet egyszerűen bi- dunként szoktak emlegetni. A bidun elnevezésnek nincs köze ugyan a beduinhoz — annyit tesz, mint „nélkül”, és a hontala­nokat jelölik vele —, története­sen mégis beduinokat illet, olya­nokat, akik, ha Kuvaitban is él­nek, nem tudják kimutatni, hogy családjuk legalább 1920-ig visz- szamenőleg az ország területén élt. A demokratikus választások komoly kihívást jelentenek tehát az uralkodó család számára, amely a hozzá lojális törzsi mél­tóságokat kisebbségben kényte­len látni a nemzetgyűlésben, de legalább ekkora fejtörést, egyes szakértők szerint egyenesen sok­kot okozott a kuvaiti tapasztalat a környező, Öböl menti arab monarchiáknak. Választott tör­vényhozás az Öböl menti Együttműködési Tanácsban (GCC) tömörült hat országban Kuvaiton kívül sehol nincs, de a demokratikus reformok igénye másutt is tapasztalható. A GCC- ben domináns szerepet betöltő Szaúd-Arábiában nem válasz­tott konzultatív testület létreho­zása van napirenden, miközben az iszlám ortodoxia letétemé­nyesének számító királyságban a vallási hierarchia egy része a ha­talmi ágak szétválasztását sürge­tL Rákos György A magyar kormány privatizá ciósprogramjának támogatásán eddig 5 millió dollárt folyósítot­tak. Ennek keretében egy főállá­sú amerikai tanácsadó tevékeny­kedik az Állami Vagyonügynök­ségnél, hogy segítse az országbar folyó privatizációt. Emellett as ÁVÜ-nél ebből az összegből fi­nanszírozták bizonyos számítás- technikái és irodaberendezések beszerzését. A segélykeretből 14 millió dollár jutott az energia- szektor támogatására, amely le­hetővé tette egyes, az USA-bó származó importtermékek árá­nak visszatérítését. A banki és pénzügyi szolgálta tások korszerűsítésére mintegy millió dollárt nyújtottak eddig í program során. Ennek kereté­ben az USA pénzügyminisztéri­umából öt, Magyarországra ki­helyezett tanácsadó munkájának feltételeit biztosítják, akik közü egy a pénzügyminiszter melleti dolgozik, két amerikai banki ta­nácsadó segít a kereskedelm bankok magas beosztású tisztvi­selőinek, egy a privatizációvá foglalkozó tarca nélküli minisz­ter, egy pedig az Állami Bankfel­ügyelet mellett tevékenykedik Áz USA pénzügyminisztériumé a budapesti Nemzetközi Ban­kárképző Központot is segíten fogja, elsősorban szakmai jellegi programokkal. A tervek szenm magyar pénzügyi szakemberek amerikai bankokéban és pénzügy intézményekben dolgoznának. (MTI) Demokrácia az Öböl mentén. Se a nőknek, se a bidunoknak nincs választójoguk

Next

/
Thumbnails
Contents