Nógrád Megyei Hírlap, 1992. október (3. évfolyam, 232-257. szám)

1992-10-08 / 238. szám

8 HÍRLAP ÉG-IGÉRÖ 1992. október 8., csütörtök Amikor ő még kis srác volt Tanár úr a szekrényben A felnőtté válás rögös útja Vannak olyan iskolák, me­lyeket felszabadultan sóhajtva hagynak maguk mögött növen­dékei, akik meg is fogadják, soha többet az életben nem te­szik be oda a lábukat, de még a környékét is messze elkerülik annak az ominózus helynek! Ál­talában persze szívesen emlék­szünk hajdani alma materünkre. Az órákra, mikor kiküldtek, mert annyit vihogtunk, vagy amikor osztálykiránduláson el­tévedtünk és mindenki borzasz­tóan ideges volt, de emlékszünk a lyukas órák mindig kötelező matekozásaira is. Jó dolog el­időzni a régi történetek mellett. De legtöbben úgy vagyunk, ami volt, még ha szép is, elmúlt, majd jön más. Manapság azon­ban új szelek fújnak. Előfordul, hogy valaki ismét beiratkozik oda, ahol már végzett. A fiatal pályakezdőknek szinte alig van munkalehetőségük, az pedig, hogy segéllyel kezdje valaki „felnőtt” életét, meglehetősen kiábrándító. Vannak, akik külö­nös megoldással próbálják ma­gukat hasznosabbá tenni. Vereczki János, aki a balas­sagyarmati Szondi György Ipari Szakmunkásképző Intézetben tavaly végzett, mint vas és fém- szerkezet lakatos, most ismét ugyanott tanul: a géplakatos szakmát is szeretné elsajátítani. Közben a Szántóban a szak­munkások szakközépiskolájába jár: elmondta, azért, mert sze­rinte az ember csak tudással ér­het el bármit. Nem felsőfokú oktatási intézményben folytatta tanulmányait, mert nem érezte magát elég felkészültnek, de később talán megpróbálkozik ezzel is. „Szerintem még min­dig jobb ez a megoldás, mit ott­hon ölhetett kézzel csak a se­gélyre várni." iktor Válaszol Rovatunkhoz bármilyen jel­legű egyéni, vagy közösségi problémával bizalommal for­dulhattok. Viktor mindegyikre válaszol. A szerkesztőségünk címére írott borítékon tüntessé­tek fel rovatunk nevét: „Viktor válaszol.” „Megcsalt” jeligére: Miért kell azért szomorkodnod, mert osztálytársaid azt híresztelik, hogy fiúd megcsalt? Azért, mert egy hete hidegebb lett hozzád, közel sem biztos a mende­monda. Ha ezt ily tragikusan fogod fel. mi lesz veled a ké­sőbbiekben? Legyél türelme­sebb, javaslom, problémádat vele beszéld meg, s ha „szerel­med” nemet mond, akkor se ke­seredj el. Mint írod, tizenhét éves vagy, ezért fel a fejjel: előt­ted az élet, szép fiúból bőven akad, de még okosból is. B.G-nek (egy Salgótarján környéki faluba): Bizonyára szüléidből sem hiányoznak az előítéletek, amikor rendszere­sen azzal foglalkoznak, hogy te cigány fiúval jársz. Nem hin­ném, hogy az örökös veszeke­dés megoldáshoz vezet, ezért próbáld elmagyarázni az „ősök­nek”, hogy 21 éves korodban, dolgozó hölgyként annyi jogod természetszerűen van, hogy magad dönts szíved választott­járól. Ezen kívül azon is el kel­lene gondolkodniuk szüleidnek, hogy az etnikai hovatartozás nem határozza meg feltétlenül a jellemet. Sok boldogságot! „Időtlen idő” jeligére: Arról írsz, hogy édesanyád csak este tíz óráig enged el á szombati diszkókba, de az ott töltött két órát te kevésnek tartod. Miután másodikos gimnazista vagy (én is jártam hasonló cipőben!) he­lyeslem a szülői döntést. Inkább délutánonként próbálj több időt együtt tölteni fiúddal, meglátod, neked sem lesz rosszabb. „Csakazértis csakazért” je­ligére: Nem biztos, hogy az a helyes megoldás, ha mások ta­nácsait nem hallgatod meg. Nem arról van szó, hogy amit ők mondanak, azt neked meg kell fogadnod, de okulni azért okulhatsz belőle. A mások szempontjai - még ha el is ve­ted tanácsaikat - téged is sok új dologra ráébreszthetnek. „Szeretem a vagány gye­rekeket, de csak azokat, akik elviszik a balhét, akik vállal­ják azt is, ha lebuknak.” Dr. Rozgonyi Józsefnek, a salgótarjáni Táncsics Mihály Közgazdasági és Kereske­delmi Szakközépiskola igaz­gatójának szavai ezek. Vele beszélgettünk arról az időről, amikor ő még kis srác volt.- Elmesélné egyik emléke­zetes diákcsínyét?- Gimnáziumban történt, elsőben. Ahogy az lenni szo­kott osztálykirándulások al­kalmával a kamaszodó fiata­lokat bizony nehéz az ágyba terelni. Nekünk is nagyon ne­hezünkre esett lefeküdni taka­rodó után, így besomfordál- tunk a lányok szobájába. Egy­szer csak halljuk, valaki köze­leg a folyosón. A többiek idő­bei eltűntek a szobából, én azonban, már nem tudom ki­nek az inspirálására, a szek­rénybe bújtam. Ekkor benézett az osztályfőnökünk a hálóte­rembe, majd kiment. Mit sem sejtve kászálódtam kifelé, amikor kisvártatva ismét meg­jelent tanárunk. Felfedezését később intővel „honorálta”.- Előfordult, hogy igazolat­lanul hiányzott az órákról?- Szerettem iskolába járni, nemrég nézegettem a régi bi­zonyítványaimat és magam is meglepődtem: volt olyan év, hogy egyetlen órát sem hiá­nyoztam. Viszont az igazolt távolléteket szívesen hosszab­bítottuk meg. Egyszer, amikor például üvegeshez küldtek, emlékszem a fagyizást és a moziműsor megtekintését 'is belevettük a programba.- Élete első beírását mikor és miért kapta?-Általános iskolában, má­sodikban, mert nem készítet­tem el a házi feladatot: csirke­ólat kellett volna rajzolni, de elfelejtettem. Harminc éve tör­tént, mégis nagyon megma­radt emlékezetemben, mert borzasztóan rosszul esett. Jó tanulóként a kudarc mindig nagyon letört.- Egyetemi évei alatt elő­fordult, hogy „kirúgták" egy-egy vizsgáról?- Nagyon „pedál” voltam, mindig legalább jó rendű. Nem az érdemjegy miatt ta­nultam, hanem mert egysze­rűen érdekelt. -fenyvesi­Nagy Feró saját magáért tüntetett Program­soroló Október 9-én pénteken este 6-tól 10-ig a zagyvapálfalvai Gerelyes Endre Ifjúsági Műve­lődési Házban ismét alternatív zenei bulit rendeznek. Ugyan­ezen a napon a salgótarjáni SVT-W művelődési házban Rockbarlang lesz. A házigazda a hagyományokhoz híven a To­rontó együttes, vendégként most két csapat, a Drog és a To- est lép színpadra. Balassagyarmaton, a Mik­száth Kálmán Művelődési Köz­pontban, szombaton este 8 órá­tól hajnali 1-ig ismét Rock-tán­cház lesz, most a Mask zenéjére táncolhatunk. Perel az ezerarcú Jackson A popvilág sztárja, a egyre fehéredő arcát folyton átszabó Michael Jackson beperelte az angol The Daily Mirror című újságot. A most 33 esztendős énekes a bíróság előtt azt akarja bizonyítani, hogy a 15 évvel ez­előtt elkezdett, s most is tartó plasztikai beavatkozások nem okoztak arcán deformációkat. Jackson társaságának rek­lámfőnöke ugyanis azt állítja, hogy a Mirrorban legutóbb megjelent Jackson fotó nem Jackson képmása, valaki mást ábrázol.- Ez nem az én arcom. A fo­tón látható kép hamisítvány igaz úgy fest, mintha én lennék. Csakhogy ez az orr horpadt, az egyik orca feljebb van a másik­nál, csámpás az egész fizimiska. Az áll pedig egyenesen ronda, megereszkedett. Ez nem én va­gyok — perelt az énekes, és ke­resetet nyújtott be a bíróságnak.- Több tucatszor voltam vele nyilvános felvételen, ahol töké­letes volt a világítás, és Michael nem volt kifestve. Tanúsítha1 tóm. hogy nem sebhelyes az arca, nincs horpadás az orrán, nem deformálódott a fizimis­kája - állítja á sztár ügyvédje, aki amellett, hogy a lapot bo­csánatkérésre akarja kényszerí­teni, tekintélyes összegű kártérí­tésért is pert indított. / „En szeretem Csurka Istvánt” Mi kerül a kívánságok ládájába? Az volt a legkevesebb, hogy deviáns. Nevezték őrültnek, an- tikrisztusnak. rásütötték a csir­kedaráló szadista bélyegét, a megértőbbek lázadónak, nyug­hatatlan forradalmárnak, a ka­masz ellenállás szószólójának titulálták. Ő saját magát a nem­zet csótányának hívta. Azóta kissé megöregedett. Ma is hosz- szú haja megritkult, arcáról a smink sem tudja letüntetni az egyre mélyebb ráncokat, az el­múlt évek sora a tv-képernyőn keresztül is kajánul bele vigyo­rog a néző képébe. És így, min­dennel - múlttal és jelennel - együtt, ő - Nagy Feró. Legutóbbi látványos közsze­replését is a televízió közvetí­tette. Természetesen akkor is lázadt valami ellen, éppen a Csurka-féle tüntetés résztvevő­jeként mondta el tetteivel és szavaival a véleményét.- Szerinted barátot, vagy el­lenséget szereztél többet azzal, hogy megjelentél ezen a „ren­dezvényen" ?- Valószínűleg egy csomó barátom - akiket én még mindig barátomnak tekintek - csalódott bennem. De most, hogy már el­telt néhány hét, azt mondom, jó, hogy részt vettem ezen a tünte­tésen, jó hogy állást foglaltam.- Milyen visszajelzéseket kaptál?-A legdurvább visszajelzés az volt, hogy miért kellett meg­jelennem egy fasiszta demonst­ráción? Ez nagyon megdöbben­tett. Én nem tartottam ezt az egész dolgot fasiszta jellegű­nek, úgy érzem ez a tüntetés eleve elzárkózott a fasizmus. A nemzet „csótánya” vagy a rasszizmus fogalmától.- Úgy gondolom nem is a tüntetésre, inkább annak szer­vezőjének, Csurka Istvánnak a nézeteire, illetve azok egyes ki­tételeire mondták azt, hogy fa­siszta jellegűek.- Lehet, hogy megint olyat mondok, ami sokaknak nem tet­szik, de én szeretem Csurka Ist­vánt. Hiszek neki, és azt gondo­lom róla, hogy olyan ember, aki szeret a lényegről beszélni. A lezajlott fordulat után - mert rendszerváltásról szerintem sem beszélhetünk - nagyon sok lé­nyeges dologról nem ejtettünk szót, ez látható is a magyar tár­sadalomban, és nagyon sok vo­natkozásban el vagyunk ma­radva. Ez a tüntetés is erről szólt. Valami nincs megoldva. Ezeket a problémákat parlamen­táris keretek között kell ren­dezni, ám ha erre nincs mód ak­kor kell eldöntenie az ember­nek, hogy kimegy-e az utcára, vagy nem. Én magam miatt vet­tem részt ezen a tüntetésen.- Neked konkrétan mi a kifo­gásod a rádióval és a televízió­val szemben?- Nekem nagyon sok. A rá­dióval szemben sokkal több, mint a televízióval, mert ott ke­vesebbet dolgozom. A rádiónál lehetetlenné tették a működé­sem. Csináltam valamikor egy nagyon népszerű műsort, úgy hívták, hogy Garázs. Ez tulaj­donképpen még mindig létezik, de ha megkérdezel valakit, azt hiszi, hogy már nincsen. Ugyanis az történt ezzel a mű­sorral, hogy többször áttették más időpontra, aminek követ­keztében a hallgatók elvesztet­ték a fonalat, és sokan úgy gon­dolták, hogy a Garázs egysze­rűen megszűnt. Aztán én annyit kiabáltam, veszekedtem, hogy a Gombár-féle struktúrában meg­ígérték, hogy kétszer lesz egy héten. Persze kiderült, hogy a második adás szombatonként van, amikor így a focimeccsek miatt rendszeresen elmarad. Namost ez műsor nem nekem annyira fontos, hanem a társa­dalomnak. Én valakikhez szól­tam, valakiknek csináltam a Ga­rázst, egyre szélesebb rétegek­nek. Általában az öt legnépsze­rűbb adás között szerepelt, volt amikor megelőzte a Szabó csa­ládot. Ennek ellenére nekem azt mondák Gombár Csaba beosz­tottjai, „te is tudod, hogy nem az számít, ki a népszerű ...” Aki így gondolkodik a rádió­ban, azt ki kell rúgni! Nem kell vitázni, egyszerűen le kell vál­tani a p .. .ba, és majd én leszek a főnök, majd én megmondom, hogy hogy van. Arról nem be­szélve, hogy ezt az egész Petőfi adót már régen oda kellett volna adni a fiataloknak. Hát a fiata­loknak pártjuk sincs, hát sem­mink sincs! És még látod még mindig európai módon beszé­lek, még mindig nem küldtem el senkit a p .. .ba.- Végső soron tehát te a mű­sorodért mentél az utcára.-Namost ezek után nyilván el kellett mennem erre a tünte­tésre, és azt mondanom, tök mindegy, hogy ki lesz, de ezek már nem jók. Nehogy azt hidd, én azt gondolom, ha megválto­zik a rádió vezetése, nekem nem kell kiharcolnom a helyem, de­hogynem. De ezekkel már nem tudok tárgyalni, mert cinikusak, a szemembe röhögnek és azt mondják, „te is tudod, hogy nem az számít ki a népszerű”. Akkor sz .. .ok bele, de nem adom vissza a műsort. Inkább tüntetek.- Ozsvárt ­Ha én polgármester lennék ... síkra egy csoda folytán a város polgármestereivé válnának? Az apróságok nem jöttek za­varba: Adám Ákos nagyobb tisz­taságot teremtene, Szabó Hunor a játszótereket vigyázná külö­nös gonddal, azokat külön is ki- takaríttatná. Hogy nagyobb le­gyen a világosság nálunk, Varga Zoli több lámpát telepí­tene az utcákra! „Ha én polgár- mester lennék, akkor az iskola ingyen mehetne az állatkertbe!" - olvasom Fejes Helga kusza kis betűcskéit. „Kerékpárutakat építenék és egy rendes bmx-pá- lyát a gyerekeknek.” - álmodta meg többek vágyát Nagy Laci, Botos Józsi és Jakubovics Józsi. Simon Anita szerint a szegénye­ket sokkal, de sokkal jobban kellene segíteni. Oláh Géza a szürke kőtömb lakóházakat va­rázsolná színessé, osztálytársa, Kajári Évi pedig még több fát és virágot ültetne az épületek közé. Nem nagy álmok ezek, de hogy mi kerül a „kívánságok ládájába”, és hogy ezekből mi lesz, ami megvalósul, leginkább attól függ, mit hallanak meg a városatyák. -fá­Megvalósul Botos Józsi álma? „Az is lehet, hogy nem telje­sül amiket felírtunk, mert egyál­talán nem biztos, hogy bekerül a kérésünk a kívánságok ládá­jába!”- suttogta egy kisiskolás fiúcska padszomszédjának. A napokban ugyanis a salgótarjáni 11. Rákóczi Ferenc Általános Iskola másodikosainál vendé­geskedtem, ha pedig betértem hozzájuk, miért is ne tettem volna fel nekik legalább egy kérdést: vajon ők mihez kezde­nének, ha egyik napról a má­V». .

Next

/
Thumbnails
Contents