Nógrád Megyei Hírlap, 1992. október (3. évfolyam, 232-257. szám)
1992-10-08 / 238. szám
6 HÍRLAP OLVASÓKTÓL OLVASÓKNAK 1992. október 8., csütörtök Rablógazdálkodás Nógrád erdeiben? A Hungária Biztosító válasza A káriratok titkosak 1992. október 3-4-ei számuk „Kíváncsiskodó" rovatában, Búzás Pál vanyarci panaszos észrevétele alapján kérdést tettek fel, hogy az 1992. szeptember 4-én leégett háza fotói azóta miért nem készültek el. Hogy a telefonon történt érdeklődésükre miért nem tudtak választ kapni, arra 5-ei lapszámukban kitértek. A kérdéssel kapcsolatosan a következőket hozom az olvasók szíves tudomására: Jelenlegi, érvényben lévő biztosítási szerződéseinkben, a Hungária Biztosító RT. nem vállalt olyan kötelezettséget, hogy a káresetekről fényképeket készítsünk, s azt a károsult, vagy mások rendelkezésére bocsássuk. Tehát ez az alapvető oka annak, hogy ilyen kérést nem tudunk teljesíteni. A valósághoz tartozik azonban, hogy a káresetek legnagyobb részében készítünk fényképeket, azok negatívját, esetenként az arról készült fényképet, mint belső ügykezelési bizonylatot elhelyezünk a kárügy iratai között. Mivel a film a káriratok részét képezi, az a hivatali titok védelme alatt áll, ezen túlmenően a személyiségi jog figyelembe vételével kell kezelnünk. Ezért nem publikáljuk a panaszos kárügyéről készült felvételeket sem. Az esetek többségében a film előhívása, s az iratok között történő elhelyezése hosszú időt vesz igénybe, mivel egy filmen több kárügy felvételei láthatók. Ezt követően ahhoz is időre van szükség, amíg a megtelt filmet előhívatjuk. Az, hogy mindez mennyi időn belül bonyolódik le jelentősége nincs, mivel a kártérítési összeg kifizetésének ez nem akadálya, s panaszosunk is az általunk megállapított kártérítési összeget megkapta, melyre korábban már előleget is folyósítottunk. Halama József Hungária Biztosító Nógrád megyei igazgatója (Folytatás az 1. oldalról) „egy részénél - a tarvágásoknál - valóban keletkezik átmenetileg üres vágásterület, azonban minden gazdálkodó számára törvény írja elő, hogy a kitermelt erdő felújítását három éven belül el kell kezdeni, s fafajtól függően 6-10 éven belül be kell fejezni. Ennek végrehajtását az erdőfelügyelőségek szigorúan ellenőrzik. a mulasztókat súlyos pénzbüntetésre kötelezik. A véghasználatok jelentős részénél azonban még átmenetileg sem marad üres vágásterület, hiszen az úgynevezett természetes felújítóvágással kezelt területeken többszöri bontóvágást követően, a megerősödött fiatal erdő létrehozása után kerül csak sor a végvágásra, az idős faállomány teljes letermelésére. Ez a módszer azonban csak néhány őshonos fafaj - tölgy-félék, bükk - esetén alkalmazható. Tarvágással véghasználható az akác, a fenyőfélék és az úgynevezett rontott erdők. Ez utóbbinál a letermelés után - a termőhelynek megfelelően - értékesebb faállománnyal kerül felújításra a terület (pl. cseres helyére tölgyes kerül, vagy gyertyános területre bükk, esetleg lucfenyő.) A kitermelhető fatömeg mennyisége minden gazdálkodó szervezet esetében a 10 évenként megújításra kerülő erdőgazdasági üzemtervekből olvasható ki. Az üzemterveket egy független szervezet, az FM Erdőrendezési Szolgálata készíti, s a földművelésügyi miniszter hagyja jóvá. Ennek alapján készítik éves terveiket a gazdálkodók. Az éves tervek végrehajtását az erdőfelügyelőségek ellenőrzik. Nézzünk ezután néhány tény- számot. Nógrád megyében a cikkben rablógazdálkodással vádolt erdőgazdálkodó szervezetek (termelőszövetkezetek) elmúlt évi fakitermelési lehetősége 139 ezer m3 volt, ezzel szemben 102 ezer m3-t - a lehetőség 73 %-át - termeltek ki. Erre az évre a 139 ezer m3 lehetőséggel szemben 109 ezer m3-t terveztek kitermelésre. Az eddigi teljesítmények alapján év végére a tervezett mennyiségnél is lényegesen kevesebb fakitermelés várható. Az elmúlt 10 év tényszámait tekintve is hasonló arányokat találunk. Látható tehát, hogy sem mennyiségi, sem szakszerűségi oldalról nem helytálló a címnek oly hatásos rablógazdálkodás vádja. A megyében dolgozó szakembereket joggal sértik azok a - sem jószándékúnak, sem hízelgőnek nem nevezhető - bírálatok is, melyeket a cikk írója, Betz József „erdész szakember” véleményeként fogalmaz meg. Betz József úr szakmai felkészültségét jól tükrözi, hogy a legalapvetőbb fogalmakat - erdőtelepítés, erdőfelújítás - is rendre összekeveri „szakvéle- nyében”. Miután mondandóját, mint „az erdész szakember” véleményét teszi közzé a cikk írója, nem hagyhatom szó nélkül az állításait, hiszen félretájékoztatja a Tisztelt Olvasót. Nógrád megye erdeinek Betz úr által kedvezőtlennek minősített fafajösszetétele nem elsősorban a helytelen erdőtelepítésnek, mint inkább a termőhelyi adottságoknak az eredménye, bár kétségtelen, hogy az 50-es, 60-as években országosan érvényesültek bizonyos „fafajpolitikai irányelvek”, melyek a fenyő és a gyorsan növő nyárfajták telepítését helyezték előtérbe. Ma már egyértelműen a termőhely adottságai döntik el az erdőtelepítések fafajának megválasztását. Természetesen, ha a termőhely megengedi, a telepítések során is az őshonos fafajokat helyezzük előtérbe. Tudomásul kell azonban venni, hogy az igénybe vehető - mezőgazdasági műveléssel gazdaságosan már nem hasznosítható - területek gyakran leromlott, lepusztult, erodált talajok. Ezeken a termelőhelyeken a telepíthető fafajok száma korlátozott. /Futóhomokon nem lehet tölgyest vagy bükköst telepíteni!!!/ Nem tudom mire alapozza Betz úr azon véleményét, hogy romlott a megye erdeinek állapota. Mennyi idő alatt és mihez képest? Mindenesetre az ténykérdés, hogy Nógrád megye erdeiben az elmúlt évtizedben számottevő erdőfelújítási hátralék sem az állami erdőkben, sem a szövetkezeti erdőkben nem keletkezett. A faállományok korosztályösszetétele nem romlott, az őshonos fafajok által elfoglalt terület nem csökkent. Az elmúlt évtizedekben a megye területén jelentős mennyiségű új erdő telepítésére került sor. Évente 110 és 309 ha között változott a teljesítés. A telepítések zöme - 93 %-a - a termelő- szövetkezetek területén valósult meg. Ez természetes, hiszen a szövetkezetek rendelkeztek az elmúlt évtizedekben beerdősíthető földterülettel. A megvalósult telepítések 25 %-a őshonos fafajokból - elsősorban tölgy fafajból - áll, de a fenyővel, akáccal vagy nemesnyárral telepített területekért sem kell sehol egyetlen szakembernek sem szégyenkeznie. Mindezek alapján meggyőződéssel állíthatom, hogy nyugodt lelkiismerettel nézhetnek a kárpótlásra várók szemébe a megyében dolgozó erdész szakemberek: nem holdbéli tájat örökölnek, hanem jellemzően szakszerűen kezelt erdőket kapnak a megalakulás előtt álló er- dőbirtokosságok. Gál Sándor Emberség kell a kutyákhoz is Felháborodásomban csak önökhöz tudok fordulni, mivel Salgótarjánban nincs állatvédő egyesület. Zagyvapálfalván lakom, és a szomszédomnak van egy tacskó- kutyája. A szerencsétlen a minap egyik délután az udvaron lévő homokkupacban hozta világra kölykeit. Mivel nincs ól, amibe elbújhatott volna. Szegény állat azóta is ott fekszik a kölykökkel. bárhogy esik is az eső, mert nem hagyja cserben a kölykeit. A szomszédaink arra nem képesek, hogy egy darab papírt föléje tegyenek, hogy legalább az esőtől védjék. Hát ezt érdemli egy kedves kis kutya? Tehetetlenségemben nem tudok mit csinálni, legalább így lásson napvilágot ez az embertelenség. Hegyi Jánosné Salgótarján Ki kap és ki nem? Sokan kapnak kitüntetéseket manapság. Jogosan vagy jogtalanul - ezen lehetne vitatkozni. Egy azonban biztos, hogy egyetlen munkás, kétkezi szakember sincs közöttük, pedig jó néhányon külföldön is öregbítették már hazánk hírnevét. Bizony megérdemelnék ők is az erkölcsi elismerést. Takács Lajosné Salgótarján Kilóg a sorból „Gondolkodó melós vagyok” Amikor megtudja, hogy I „kilóg a sorból”, nevetősre ! váltott hangon visszakérdez: ' Már megint? Ezek szerint a salgótarjáni l Kazinczi Istvánt már nem elő- I szőr „szúrták ki”, csak korábban talán más alapállásból vé- | tetett szemügyre. Nem csoda, • hiszen a megyeszékhely közéletének porondján igen sűrűn megfordul, s a szavát sem SZDSZ-ügyvivőként. sem a tarjáni önkormányzat testületi ' tagjaként nem halkítja le. Harmincegynéhány éves, ; egy tíz százalékra saccolt éle- ! tesélyt licitált túl, s jó néhány E kereseti lehetőséget próbált I már ki. Most éppen gépkocsi- vezető. A mindene a családja: ! a felesége, és egy négy és fél- E éves „kis pók”, aki nem más, [ mint a fia. Sráckorában, - igaz, indi- I rekt módon - szembeszegült a \ szülői akarattal, mely határo- * zottan a gépipari technikum kapuja felé invitálta. Sikerült s megúsznia ...-- Nem tudattam a szüleim- I mel, hogy elmentem Mis- | kolera felvételizni, s csak ak- i kor számoltam be erről, ami- | kor felvettek. Jót tett a négyéves kohóipari technikum, ahol félig-meddig az önálló életet gyakorolhattam. Kemény egy évig bírta, ami ez után következett, pedig a szerződése négyszer ennyi időre szólt. Ugyanis, a nagy múltú tarjáni acélgyár ösztöndíjasaként tanulhatott a technikumban, minek fejében meghatározott időtartamig az üzemben kellett (volna) teljesítményt felmutatnia. Azonban nem egészen így esett...- Nagyon jól emlékszem arra a napra, amikor egy kopasz úr lépett be a helyiségbe, mire mindenki felállt, csak én maradtam ülve, s folytattam a jegyzetelést. Bizonyára zokon vette a dolgot, mert rám parancsolt: a holnapi műszakra rövid hajjal jelentkezzem! Én persze az eredeti frizurámmal kerestem meg, s azzal a határozott szándékkal, hogy leszámolok. Figyelmeztették: négy évre szól a szerződése! A váltás ha nehezen is, de sikerült. A síküveggyári tizenkét hónap után az Állami Biztosítónál volt hét esztendeig, majd egy jó ajánlat kedvéért ehhez is hűtlen lett: egy hosszúnevű budapesti cég tarjáni leányvállalata fogadta be. Pechjére?- Égy rakodógép nekinyomott a falnak, de úgy, hogy nyolc bordám törött el, s az egyik vesémnek is búcsút mondhattam. Tényleg kuriózum volt, hogy életben maradtam. Szeptemberben sérült meg, s decemberben már munkába állt. Közben két évet perelt végig.- Az volt a nagy kérdés, kinek a számlájára írható a balesetem. El is ment az ügy a Legfelsőbb Bíróságig, a vége pedig az lett, hogy húsz százalékban én, nyolcvan százalékban a cég mondatott ki vétkesnek. Mialatt a jogi procedúra zajlott, a vállalat jogásza megpróbálta bebizonyítani, hogy öngyilkos akartam lenni. Az ifjú házas Kazinczi IstKazinczi István ván albérletben eltöltött három ; éve viszont „csodálatos volt". í Megtanultak minden egyes apróságnak örülni. így az egyenként megszerzett bútor- j daraboknak, a kis otthonukban egyre-másra összeverbuváló- .dott társaságnak.-Egy igazán átlagos nagy- ! ságú lakást kaptunk később, s j ez olyan tágasnak tűnt az egy- helyiséges lakhelyünk után. j hogy eleinte csak bóklásztunk benne. Aztán lassacskán be- I rendeztük, szerencsére szere- j tek barkácsolni. Élete nagy eseményeként ; említi fia születését. Nem titkolja, hogy elfogult szülő, amint azt sem: a politizálás | mindennapjainak fontos j eleme. Nem érez lelkifurdalást | azért, hogy emiatt sokszor : megkurtítja az övéivel eltöltött időt.- Olyan kort élünk, melynek jelmondata számomra: bűnösök közt cinkos, aki néma. Nem szeretem magamban hordozgatni a problémákat. A karakteres, nyílt vélemény híve, más szóval: gondolkodó melós vagyok. MÍhalik Júlia Van benne valami . . . ? Beküldte: Szegi Zoltánná (Pásztó) Szerencse fel! Beküldte: Galgóczy Csaba (Kazár) Kukucskáló Pályázatunkra továbbra is várjuk családi fotóikat, melyeket lehetőség szerint lássanak el címmel is. A fényképeket szerkesztőségünk címére kell eljuttatni. A beérkezési határidő: október 30. A legjobb felvételeket lapunkban megjelentetjük. A november 2-ai sorsoláson minden beküldött fénykép részt vesz. Az első három helyezett értékes fényképezőgépet, valamint filmeket nyer. Pályázzon! Érdemes! Férfi az ara Beküldte: Bakó Csaba (Mátranovák) Egy csók és más semmi Beküldte: Buris Ferencné (Romhány) Ne bántsd a babát cicám! Beküldte: Buris Ferencné (Romhány)
