Nógrád Megyei Hírlap, 1992. október (3. évfolyam, 232-257. szám)
1992-10-08 / 238. szám
4 HÍRLAP LÁTÓHATÁR 1992. október 8., csütörtök Gyanítom sokan vagyunk, akik hasonló módon érezzük magunkat, ha egy könyvüzletbe lépünk. A kultúra szentélyeinek tartjuk azokat, nem egyszerűen elárusítóhelyeknek. A rendezetlen piacgazdaság, az átmenetiség azonban feldúlni látszik a könyvbarátok misztikumát. Megszokott üzletek szűnnek meg, jó ismerőssé, baráttá vált eladók maradnak munka nélkül. Az olvasók meg alig igazodnak el ebben az új helyzetben, amikor a talmi, értéktelen művek dömpingben lepik el az üzletek polcait, az utcai pavilonokat, a tartalmas szépirodalomnak meg nem találni kiadót, terjesztőt. A Gondolat - jel című rádióműsor legutóbbi adásában is szó esett egy újabb viharfelhőről. amely az igényes könyvszakmát. pontosabban egy könyvműhelyt fenyegeti. Az Andrássy úti írók könyvesboltja Budapesten ugyanis az utóbbi évtizedben vált azzá, aminek ma teljes joggal tartják írók, művészek, értelmiségiek és az elszánt olvasók. ,,A bürokratának ez egy bolt, a főkönyvelőnek x milliós ingatlanérték, nekünk pedig egy hely” - mondta Győrffy Miklós műsorvezető, miközben felkonferálta az üzlet labilitásával, esetleges megszűnésével kapcsolatos riportot. Lantos Gabriella mikrofonja előtt többen is megszólaltak az illetékesek közül. A legtanulságosabb Szilágyi Ákos véleménye volt, aki úgy is mint az írószövetség tagja, s úgy is, mint a Kétezer című folyóirat szerkesztője mondta el véleményét. Ha ezt a boltot nem sikerül megmenteni s áldozatává válik a meggondolatlan privatizációnak. a tisztán piaci logikának, „akkor kevesebb lesz a szellemi értelemben vett levegő,, - fogalmazta találóan. Szerinte értékeknek, eszményeknek, minőségi kritériumoknak kellene meghatározni, hogy kinek a kezébe kerül ez a „hely”. Politikusokra, ideológiatermelőkre hivatkozva említett egy olyan vádat, mely szerint szerint ez az üzlet nem a teljes magyar irodalom, nem a jó művek boltja, hanem csupán az urbánusoké... A rádióhallgatónak nincs módjában ellenőriznie, hogy mennyire helytálló, amit valaki - mégha egy tekintélyes személyiség is az illető - az éter hullámain keresztül közöl vele. Ezért ehhez csak annyit lehet hozzáfűzni, hogy ha ez az elképesztő hír igaz és ily módon befolyásolja a végleges döntést, az méltánytalan lesz nemcsak az urbánusokra nézve. * * * Mondandóm apropóját - mint ahogyan Dömölky János rendezőét is - egy bemutatásra váró színmű adta. A A Stúdió '92 legutóbbi adása adott hírt arról, hogy a Katona József Színház Kamrá-jában próbálják Milan Uhde cseh író Az örömhír című darabját, amely Bojtár Endre fordításában és ösztönzésére került a színházhoz. A neves irodalomtörténész, a kelet-európai kultúrák jó ismerője nem véletlenül ajánlotta a bemutatást. Uhde ugyanis politikai szempontból enyhén szólva pikáns történetet mond el Marx és Engels élettörténetének fiktív feldolgozásával. Azt vizsgálja, hogy mi lett volna ha az előbbi nem írja meg „a művet”, az utóbbi pedig megmarad gyárosnak és mindketten az esendő emberek mindennapi életét élik. A rendezés Dömölkyt is mintegy önvizsgálatra készteti. Szegvári Katalin kérdéseire válaszolva a televízió nagy nyilvánossága előtt nyilatkozik művészi és emberi múltjáról. Noha kemény kritikával, elmarasztaló jelzőkkel illeti az elmúlt harmincöt esztendőt - ő beszél ennyiről — de hozzáteszi, hogy akik átélték egyáltalán nem tisztességtelen emberek. Nem res- telli bevallani ország-világ előtt, hogy ez az időszak is a legbensőbb sajátja, beleépült személyiségébe. Ha nem úgy történtek volna a dolgok, mint ahogyan végül is végbementek, akkor részint ő maga, részint az egész világ más lenne. Úgy érzi: nincs mit megbánnia és ha újra kezdhetné, akkor is „csak” azt csinálná másként, hogy készülne az új korszakra, azaz pénzt, vagyont igyekezne gyűjteni. Megérti, hogy sokan megtagadják az előző rendszert, csak azokkal nincs kibékülve, akik úgy tagadják meg, hogy ebből a tagadásból is hasznot húznak, nem is keveset. Az effajta kitárulkozás, határozott véleménynyilvánítás azért tűnt imponálónak, mert oly kevesen ismerik el manapság, hogy nem újszülöttként élték meg a rendszerváltást. S bizony, abban is nagyon igaza van, amit a új kurzus vámszedőiről mond.- csongrády Magányosok klubja Tarjánban Várja tagjait a „család” Sajnos tudomásul kell vennünk a nappalok rövidülését, azt, hogy a meleget árasztó korong is már takarékon adja fényét, s bizony a fák lombjai las- san-lassan lábaink előtt hevernek. Hozzánk is elérkezett a szigorú ősz, mely felvetette velünk meleg ruházatunkat, s a még fűtetlen lakásokban a család mozgalmas élete próbálja feledtetni: a hőmérő higanyszála is egyre csak lefelé halad. De mi van, ha a korai sötétedés már a csendes, családtagokat is nélkülöző szobába kényszeríti a társtalan, egyedül töprengő embereket? Az történik, hogy a magány eszébe juttatja a bajokat, a gondokat; a hideg jelenlétét egyre hidegebbnek, a már hegedő lelki sebeket még elviselhetetlenebbnek érzik. A hosszabbakra nyúló esték miatt ők már gyakrabban vetik pillantásaikat a lassan járó óra mutatóira. De tudomásul kell venniük: az rendeltetésének megfelelően halad előre. Csak van valamilyen kiút e kilátástalan magányból? Igen. Az esti szabadidővel gazdagon rendelkező emberek egy része már tudja: a József Attila Művelődési Központ Salgótarjánban oly módon próbált segítségükre sietni, hogy évekkel ezelőtt létrehozta az egyedülállók baráti körét, mely azóta is működik. Érdekes előadásokat hallgathattak tagjai neves személyektől, megyénk szép tájaira is eljuthattak. Az ó-év búcsúztatása, a vidám farsangi karnevál megünneplése is együtt, a klubtagokkal történt. Az óra visszaállításával ők is kapták a jelzést: vége a szünidőnek, ismét indulhat a klubélet, a nyomasztó estéket megfűszerező szórakozás, búfeledtető kikapcsolódás, mivel az egyedüllét ténye az életet nem állíthatja meg. A klub adja az alkalmat, hogy megfogják egymás kezét, s a tisztelet, a szeretet melegével próbálják bizakodóvá tenni egyhangú napjaikat. E hét szombatján, hat órára adtak randevút egymásnak a klub tagjai a művelődési házban. Itt a lehetőség arra, hogy a „család” tagja legyen az az egyedül élő ember - korra és nemre való tekintet nélkül -, aki eddig még nem szánta el magát e lépésre. Ezek után az óra már gyorsabban fog járni! Kovács Margit A nemrégiben alakult „Gondolat-erőd” káefté fejlett-koncepciók kimunkálására fiatal tudósokat, kutatókat, gondolkodókat toboroz. Természetesen az eredményeket az ország érdekében fogják hasznosítani. Űrkapcsolatok? Környezetvédelem? Szegénység? Gazdasági pangás? Élelmezési problémák? Etnikai konfliktusok? Elemi képzési, nevelési problémák? Ezek mind-mind beletartoznak majd az „erőd” közeli-távoli programjába. Szép elképzelés! Soha eny- nyire egy új vállalkozásnak nem lehetett örülni, mint ennek. Gondoljuk csak meg! Az elmúlt években, évtizedekben ki tudott itt egy érvényes új gondolatot produkálni? Ki tudott itt egyetlen olyan „fejlett-koncepciót” nyilvánosságra hozni, amelyik kiállta volna a valóság próbáját, s valamilyen eredménnyel szolBélyeg nélkül feladható POSTAHIVATAL HELYBEN Csütörtököt mondunk Mottó: „Törődj a vakondtúrásokkal, a hegyek majdcsak meglesznek valahogy.” (Peter helyettesítési elve Murphy törvénykönyvéből) Kedves Péter! Telibe találtad a dolgokat: nézzük hát a vakondtúrásokat! Annál is inkább, mert bár a hegyek is átkozottul pocsék állapotban le- ledznek mifelénk, de a vakondtúrások állapota egy fikarcnyit sem szívderítőbb - amint az ábrák mutatják. Fűtés. Talán nem véletlen (a salgótarjáni önkormányzatba, valamint a hő(nem)szolgáltatóba vetett határtalan lakossági bizalom ékes bizonyítéka), hogy míg másutt a szén és a fa, Salgótarjánban a lengyel piacon a hősugárzó a sláger. Jó előre gondoskodni kívánnak a távfűtéses lakásokban lakók arról, belőj iik nem fagyjon a lélek, mert a városatyák úgysem veszik figyelembe az évszakváltozásokat. A frakciók tagjait úgyis hevíti a többi frakció iránt érzett negatív imádat. Buszjegy. Talán az sem véletlen, hogy ugyanez a fent említett testület nem érzi (még mindig) szükségét annak, hogy áldását adja arra: lehes-' sen buszjegyet kapni a tarjáni helyijáratokon. Ha valaki otthon felejti a bérletét, annak régen rossz: felszállásról nem is álmodhat, jegyet meg - főleg hét végén - nem sok helyen árulnak. Nem éri meg a je- gyenkénti 70 fillér haszon az egységeknek, hogy szaggassák magukat a 20 forintos menetjegyekért. (Jogerős testületi döntés: ítélet napi trombitáláskor!) Eleiem. Jövőre az a gond sem fenyeget bennünket, hogy azon tépelődjünk: vajjal, vagy zsírral kenjük-e meg mindennapi kenyerünket. A téeszek- ben ugyanis a civakodásokon kívül másról nemigen hallani. Jövőre - ha így haladunk a kishartyáni Egyesült Erőt Széthúzó Erő Termelőszövetkezetnek. a kazári Zöld Mezőt pedig Penészzöld Mezőnek fogják hívni. Vagy Kazári Harcmező TSZ.-nek. Szemét. Azt már kitalálták az illetékesek, hogy a gyurtyá- nosi és zagyvarónai szeméttelep gyakori öngyulladását hogyan lehetne megállítani. „Szükséges lenne megszervezni a lerakóhelyek őrzését és meggyorsítani a tervezett új technológiák bevezetését.” Megnyugtató, hogy az érdekelt felek szándékát jegyzőkönyvben rögzítették. Csakhogy Magyarországon úgy van, hogy a szó elszáll, az írás pedig elvész. (A magnószalag pedig letörlődik.) Üde színfolt. Hogy mégsem kell magunkat a kétségbeesésbe hajszolni, ezt Nógrádban a pedagógusoknak köszönhetjük: úgy döntöttek, nem sztrájkolnak, hanem tanítanak. Tehát azt teszik, ami a dolguk. Nem megvitatják, értelmezik, jegyzőkönyvbe veszik: dolgoznak! Eretnek gondolat fogalmazódott meg bennem: érdemes lenne követni a példájukat. És akkor lenne fűtés, buszjegy meg élelem. És nem lenne tüdőnket károsító, örökké égő, bűzlő szemét... Balázs József „Nyakastojás” Hatvanban Erdélyi Tamás kisiparos tyúkja különös tojást tojt. A csodát az is előidézhette, hogy a gazda erjedő mustjából ivott a torkos tollas. Gyermekvédelem A szociális feszültségek felerősödésével egyenes arányban nő a gyermekek kiszolgáltatottsága. Ezzel nőnek a gyermek- védelem feladatai is. Az iskolák jelentős részében megszüntették a gyermekvédelemért felelős pedagógusok órakedvezményét; pénzhiányra hivatkozva sorra megszűnnek a nevelési tanácsadók: nem megoldott a hivatásos nevelőszülők honorálása stb. A statisztikák szerint pedig az utóbbi években ugrásszerűen megnőtt az iskolákban nyilvántartott úgynevezett veszélyeztetett gyermekek száma. Egy 1991-es törvény szerint Budapesten a területi gyermek- védelem a kerületek hatásköre, az intézményi pedig, mint speciális feladat a fővárosi önkormányzaté. A korábbi viták következményeként a városháza új szervezeti felépítésében - a fővárosi közgyűlés döntése alapján - önálló ügyosztályként létrehozta a gyermek- és ifjúságvédelmi ügyosztályt. Az ön- kormányzat feladatai között, így kiemelt szerepet kapott a gyermekvédelem. Új pedagógiai megközelítések alapján szeretnének foglalkozni e kérdéskörrel. Tévénézés kiszabott adagokban Randal Levenson amerikai tudós feltalálta a tévénézés idejének adagolására szolgáló készüléket. Minden családtag kap egy adagot a hozzátartozó kóddal. amelyet a televízióhoz csatlakoztatott ellenőrző készügálta volna az állampolgárok boldogulását? Amennyire én emlékszem, amennyire én a közelmúlt történelmét megtanultam, a szigorú eredmény-vizsgálat szomorú mérleget produkálna. Itt mindig csak lapos, vagy kifordított-be- fordított, felújított, régesrégi agyszülemények, gondolatok okoztak örömet, mindaddig, amíg le nem lepleződtek. Itt- mindig csak fából-vaskarika 'típusú megváltó koncepciók születtek, és manipulált közvélemény-támogatással hoztak lázba minket hosszabb-rövi- debb időre, amíg kiismerhettük az eredetiség és az üresség tényleges viszonyát a „koncepció” értékében. Az is nyugodtan prognosztizálható, hogy az elmúlt két-hálékbe kell táplálni ahhoz, hogy a tévét egyáltalán be lehessen kapcsolni. Aki felhasználta kiszabott adagját, elveszíti a műsorválasztás jogát, ugyanis az elmés gépezet automatikusan kikapcsolja a tévét. rom év végletes gondolkodása pangása, bölcsesség-hiánya a „gondolat-erőd” káefté malmára hajtja a vizet. Hallatlan magabiztossággal dolgozhatnak, hiszen itt, most a sikerhez, eredmény felmutatáshoz a szerény teljesítmény is kolosszális lesz... A káefté vezetői kiszivárogtatták, hogy a gondosan toborzott, válogatott kutatók, gondolkodók leghamarabb és elsősorban is annak bizonyításán dolgoznak majd nagy erőkkel, hogy bebizonyítsák: az emberek, a különböző társadalmak állampolgárai minden látszat ellenére nem válogatás nélkül és nem feltétlen odaadással, nem feltétlen ragaszkodással szeretik az emberiség szemétjét, mocskát, lett légyen szó akár a A szülők is megússzák az igazságtevő áldatlan feladatait, hiszen a vitatkozó testvérek között magától megoldódik a probléma: ki-ki maga takarékoskodik a rendelkezésére álló tévénézési idővel. háború, a gyilkolás, az erőszak, a bűn szemétjéről, akár az anti- humánus, ordas eszmék, a megrögzött butaság, rosszindulat mocskáról. Nem mondhatunk mást: éppen időszerű volt egy ilyen különleges üzleti vállalkozás megtervezése, mint amilyennek a Gondolat-erőd látszik. Van ugyan némi kétség bennem a jelentkezők startoló-bá- torságát illetően, de szeretnék hinni benne, hogy jól elrejtőzve mégis itt vannak köztünk a gondolkodók, s végre szervezetten dolgozni kezdenek. S az első eredményeket majd követi a többi: itt sorjáznak, sugárza- nak a fejlett-koncepciók, az okos-programok előttünk, s onnantól már gyerekjáték lesz higgadt, bölcs munkával, szervezettséggel, gazdag, békés, jómódú társadalmakat teremteni. Erdős István Gondolat - erőd
