Nógrád Megyei Hírlap, 1992. október (3. évfolyam, 232-257. szám)

1992-10-07 / 237. szám

Az El Al-katasztrófa vizsgálata Leszakadt a két, jobb oldali hajtómű Kérdőjelek Mekkora veszély a szélsőség? Elintézhetők még mindig kézlegyintéssel a szélsőségek? Helmut Kohl szerint aligha. „Nézzék az arcát, tiszta náci gyűlölet” — mutatott a kancellár arra az ifjúra, aki az egységes Németország második születésnapján úgy vágta hasba a kancellárt, hogy az hátra- tántorodott. Richard von Weizsarcker szövetségi elnök pedig — az el­múlt hetek sorozatos randalírozásai és a legfrissebb rendzavarások is­meretében — már riadót is fújt az ünnepen, s a demokrácia fokozot­tabb védelmét sürgette a mind riasztóbb szélsőjobboldali kilengések ellen. Mi került veszélybe? A Bild am Sonntag — aligha véletlenül éppen az évforduló napján hozta nyilvánosságra, hogy az amerikai Ashley bútorgyár, egyértelműen a szélsőségek további terjedésétől tartva — visszavonta egy kelet-németországi bútorgyár megvásárlására tett üzleti ajánlatát. A német gépipari vállalkozók szövetsége ugyanezen a napon bejelentette, hogy „munkahelyek bezárásától tart, ha nem nyugszik meg a klíma”, a BMW és az Opel pedig közölte, hogy hosz- szú távra szólóan félti külföldi piacait. „Ha a jobboldali szélsőségesek így folytatják, az milliárdjainkba kerül, mert minden második mun­kahelyünk attól függ, hogy a külföld — amely más hiteket vall és más a történelme, mint a miénk — megveszi-e az árunkat” — fogalmazta meg a német ipari és kereskedelmi kamara elnöke. Mindez csak Németországra volna igaz? Sok nemzedék tanulhatta meg egész Európában — mifelénk pedig különösen —, hogy a szélső­ségek veszélyessége sohasem attól függ, mekkora a létszámuk. Ma­roknyi kisebbség is okozott már nemegyszer mérhetetlen károkat gazdaságban, politikában a nagy többségnek, miközben váltig hajto­gatta : ő aztán igazán nem szélsőség. (FEB) 20 nap alatt 20 ezer kilométer A harcok sem rettentették el Mádl Bősről Nincs szó katonai lépésekről Plutónium közös hasznosítása? Az oroszországi atomfegyve­rekből nyert plutónium közös hasznosítására tett javaslatot Ja­pánnak Nyikolaj Jegorov, orosz atomenergia-ipari miniszterhe­lyettes. A Jomiuri Shibum című lapnak adott interjújában el­mondta: Oroszország már négy „titkos” városban, az Arzamasz- 16, a Cseljabinszk-70, a Szverd- lovszk-44 és a Zlatouszt Kodjelu helyeken szerelte szét a rakéták atomrobbanófejeit, és a hasadó­anyagokat szibériai titkos telep­helyen tárolják. Tomszk-7 néven tartják nyilván Kelet-Szibéria legnagyobb plutóniumtermelő központját. A britek nem bíznak...? A kelet-európai gazdasági menekültek vágyott célországai között Nagy-Britannia is szere­pel — bár aligha engedik be őket —, a britek maguk azonban nem­igen bíznak országukban. A The Independent című londoni lapban közölt legfrissebb orszá­gos felmérés szerint a fiatalok­nak csaknem a fele ki akar ván­dorolni, mert sötétnek látják jö­vőjüket. A 16 és 24 év közötti brit lakosság körében elvégzett reprezentatív felmérés szerint a megkérdezettek 46 százaléka külföldön akaija keresni boldo­gulását. 51 százalék reményke­dik, hogy odahaza is talál munkát. A bőkezű Japán Japán tavaly összesen 11,03 milliárd dollárnyi készpénzt fize­tett ki hivatalos fejlesztési segély­ként, és ezzel ismét az élre került a legbőkezűbb támogatók listá­ján — derül ki a tokiói külügymi­nisztériumban közzétett adatok­ból. 1990-ben Japán ugyanezen a címen 9,22 milliárd dollárt jut­tatott a fejlődő országokba. Az arab gazdaságokról Az arab gazdaságoknak az Öböl-válság és a háború miatti vesztesége összességében eléri a 620 milliárd dollárt — a vezető arab gazdaságkutató intézetek által készített dokumentum sze­rint. Ebben kijelentik ugyanis, hogy a válság hosszú évek óta tartó gazdasági növekedést for­dított vissza, továbbá a hetvenes évek óta nem tapasztalt tempóra gyorsította az inflációt. A legna­gyobb vesztesek Kuvait és Irak: előbbiben 160 milliárd, utóbbi­ban 190 milliárd dollárra rúg a veszteség. Lassan folyt a mentés hétfőn Amszterdam külvárosában, az El A1 izraeli légitársaság Boeing 747-es gépének roncsai között. Fennáll ugyanis a veszély, hogy a megrongálódott épületek egyes darabjai a mentőalakulatokra omlanak — jelentették a hírügy­nökségek. A beszámolók szerint Hans Magnus, az amszterdami roham­rendőrség vezetője elmondta, hogy a tűzoltók igen sok, félig el­temetett holttestet vettek észre a romok között, de egyelőre túlsá­gosan veszélyes közvetlenül megközelíteni a tetemeket, mi­vel az épületek betonfalai nem stabilak, és a lakásokba folyt üzemanyag-maradék meggyul­ladhat. A szakemberek egyelőre úgy vélik, hogy a repülőgép két, jobb oldali hajtóműve leszakadt a törzsről, de ennek okaira még nem találtak magyarázatot. Fel­A maga nemében páratlan tel­jesítményt nyújtott egy fiatal ma­gyar nő, Szautner Edit. Húsz nap alatt húszezer kilométeres auto- utat tett meg Európa országai­ban, felkeresve a világörökség számos nyilvántartott emlékét, hogy ezzel nyújtson segítséget az Együttlét Alapítványnak. Az alapítvány azt a célt tűzte ki, hogy elősegítse a mozgássérült gyermekek együtt-tanulásának lehetőségét egészséges társaik­kal. A bátor fiatal hölgy szpon­zorokat szerzett, akiknek hirde­téseit magával vitte gépkocsiján, s akik ennek fejében hozzájárul­tak az alapítvány fenntartásá­hoz. Útjának költségeit azonban túlnyomórészt maga fedezte, csupán a felhasznált gépkocsit, egy új Astrát bocsátott ingyen rendelkezésére az Opel-autó- gyár. Edit vasárnap este érkezett meg Párizsba, az ÜNESCO által rendezett világörökség-kiállítás magyar napjaira — a magára vál­lalt húsznapos határidő csak hét­tételezik, hogy mivel a két, jobb oldali motor működésképtelen lett, a gép kormányozhatatlanná vált, s ezt súlyosbította a túlságo­san nehéz rakomány is. A Boe­ing 114 tonna textilt és elektroni­kai árucikket vitt, valamint a szükséges üzemanyagot. A UPI beszámolt arról, hogy Ken Collins, az Európai Parla­ment közbiztonsági bizottságá­nak elnöke Brüsszelben közzé­tett közleményében kijelentette: súlyhatárokat kell szabni azon teherszállító gépek számára, amelyek a repülőtér földrajzi helyzete miatt lakott területek felett szállnak fel. Collins véle­ménye szerint a lezuhant Boeing túl nehéz volt ahhoz, hogy prob­léma esetén manőverezni lehe­tett volna vele. — Az Európai Közösségnek szabványokat kell kidolgozni, hogy ez az eset ne is­métlődhessék meg. Felháborító, hogy a gépnek lakott terület fe­főn reggel telt le, így 19 és fél nap alatt teljesítette, amit vállalt. Út­ja elvezetett Csehszlovákiába, Lengyelországba, Németország­ba, a Benelux államokba, Fran­ciaországba, Spanyolországba, Portugáliába, Olaszországba — és a harcok dúlta Horvátország­ba is. Dubrovnikba, a világörök­ség egyik kimagasló értékeként nyilvántartott varosába csak igen nehezen jutott be, a most is dúló harcok következtében. Az utat, ameljen végig kellett haladnia, időről időre tűz alá vették isme­retlen orvlövészek, nemegyszer égő autók mellett hajtott el, de bejutott a műemlék városba, s épségben ki is tudott kerülni on­nan. Veszélyes volt a visszaút is: fegyveresek állították meg, el akarták venni autóját, de végül is megelégedtek azzal, hogy egyi­küket szállítsa el. Ekkor viszont még inkább ki volt téve az orvlö­vészek támadásának, szerencsé­re azonban nem nyitottak tüzet kocsijára. lett engedélyezték a felszállást, tudva azt, hogy nem képes visz- szafordulni vagy kényszerleszál­lást végrehajtani — mondta Col­lins. A holland hatóságok elfogad­ták az amerikai Szövetségi Pol­gári Légiforgalmi Hivatal és a Nemzeti Közlekedésbiztonsági Hivatal segítségét —jelentette az AFP, Richard Boucher amerikai külügyi szóvivőt idézve. Ugyan­csak a francia hírügynökség szá­molt be arról, hogy felajánlotta segítségét az 1988-ban a skóciai Lockerbie felett történt kataszt­rófa mentési munkálataiban részt vett csoport is. A szerencsétlenül járt izraeli Boeing-747-200-as teherszállító repülőgépet gyártó Boeing-tár- saság felszólította az ilyen típusú gépekkel rendelkező légitársasá­gokat, hogy vizsgálják meg a re­pülőgépek hajtóműveinek illesz­kedését a szárnyhoz. Magyarország semmiféle ka­tonai lépést nem tesz Szlovákia ellen a Bőssel kapcsolatos nézet- eltérés ellenére — szögezte le Mádl Ferenc tárca nélküli mi­niszter a Salzburger Nachrichten című osztrák lapnak adott terje­delmes interjújában. Az osztrák újságíró Meciar azon kijelenté­seire hivatkozva tette fel a kér­dést, amely szerint Magyaror­szág a határ mentén csapatössze­vonásokat hajtott végre. Mádl Ferenc ezt cáfolta. A további kérdésekre válaszolva nem zárta ki, hogy amennyiben szlovák részről elterelik a Dunát, Ma­gyarország a gazdasági szankció eszközéhez nyúl. Amint azon­ban hozzáfűzte, nagyon reméli, hogy „az eddigi tapasztalatokkal ellentétben a XX. század végén itt, Közép-Európában a nemzet­közi normákat trszteletben tartó és Európához tartozni igyekvő ország ezt a lépést nem teszi meg”. A problematikát esetleg nem ismerő osztrák újságolvasó szá­mára a Bős körüli vitát részlete­sen bemutató interjúban az újság­író azt is megkérdezte, mit tesz Magyarország, ha a döntésre fel­kért bizottság olyan véleményt formál, hogy Magyarországnak nincs igaza, a környezeti ártal­mak nem jelentősek. Mádl Fe­renc a kérdésre azt felelte, hogy ebben az esetben Magyarország megfontolja és módosítja állás­pontját. A bizottság lényege, hogy mindkét fél elfogadja azt, amire jut. A probléma kezelésé­nek nehézségét hangsúlyozva, Mádl Ferenc az újságíró kérdésé­re szólt a Szlovákiában élő 600 ezer magyar sorsáról. A nacio­nalizmus fellángolásával kap­csolatban kifejtette: nem hiszi, hogy Magyarországon negatív töltetű nacionalizmus alakulna ki. A konfliktus ellenére sincs bennünk ellenséges érzület Szlo­vákiával szemben. Igaz, a konf­liktust bizonyos erők kihasznál­hatják — mondotta a miniszter. Szöuli letartóztatások Kémhálózatra bukkantak Szöulban letartóztatták egy feltételezett észak-koreai kém­hálózat vezetőjét — közölte teg­nap a szöuli nemzetbiztonsági hivatal. A hivatal szerint a háló­zat azon dolgozott, hogy 1995-re egyesítsék Koreát kommunista uralom alatt. Összesen 62, kém­kedéssel gyanúsított személyt tartóztattak le a dél-koreai nem­zetbiztonsági törvény megsérté­se miatt, és a hivatal további, csaknem 300 feltételezett ügy­nök után kutat. A hálózat veze­tője, Li Szón Szil állítólag az észak-koreai munkapárt politi­kai irodájának tagja, a phenjani párthierarchia 22. legfontosabb embere. Li tíz évvel ezelőtt jutott be Dél-Koreába, mint az egyik Japánban működő, phenjani szimpatizáns szervezet tagja, és állítólag azóta dolgozik megbí­zatása teljesítésén: az észak-ko­reai munkapárt déli megfelelőjé­nek létrehozásán. Izrael varázsos hangulata mindenkit magával ragad Ezerarcú ország az „ígéret földjén” Most béke van az Olajfák hegyén. (A szerző felvétele) Ha az ember külföldről jön haza, számolhat vele, hogy fag­gatják élményei felől. Izraelről azonban nagyon nehéz mesélni. Talán éppen azért, mert minden, amit ott látni eleve meseszerű, hihetetlen és mégis olyan való­ságos, mert varázsos hangulatú, éppen ezért leírhatatlan, mert minden (etnikum, kultúra, poli­tika, vallás) végletekig bonyo­lult és legalább annyira egy­szerű. Hisz látszatra semmi fenn­akadást nem okoz, hogy pénte­ken a mohamedánok, szomba­ton a zsidók, vasárnap pedig a keresztények tartanak pihenő­napot. Az ott élők természetes­nek veszik, hogy alig néhány ki­lométernyire a gazdagságtól, a gyémántcsiszoló és értékesítő műhelyektől, a korszerű épület- tömbböktől, a viruló kibucok- tól, déligyümölcs ligetektől szegényes arabnegyedek hú­zódnak, a sivatagi homokban pedig beduin pásztorcsaládok százai élnek a lehető legprimití­vebb körülmények között. Megszokott kép az is, hogy az utcán, a turisták által is gyakran látogatott helyeken géppiszto- lyos fiatalemberek sétálnak (köztük lányok is, hiszen a nők is hadkötelesek!), még sincs a járókelőknek félelemérzetük. Csak a sablonok szerint isko­lázottak, az előítéletek alapján gondolkodók számára furcsa, hogy valaki a zsidó Názáretben keresztény arabnak születik, ho­lott ápolt külleme, udvarias ma­gatartása, angol nyelvtudása ré­vén akár civilizált nyugat-euró­pai polgár is lehetne. Pedig a mi gépkocsivezetőnk, akivel egy hét során a tenyérnyi ország szinte egészét bejártuk, ponto­san ilyen volt. .. Szintén az ottani viszonyok alapján tűnhet csak tipikusnak idegenvezetőnk sorsának alaku­lása is. 1948-ban, a rettenet, a bujkálás éveit túlélve, - alig ti­zennyolc évesen, de már a cio­nista mozgalom tagjaként - még hivatalos útlevéllel került az éppencsak létrejött Izraelba. S az egykori Teleki téri srác, a ma már négyszeres nagyapa sok mindent próbált az elmúlt évti­zedek során. Személyes kapcso­latok fűzték Golda Meierhez, volt katonatiszt az arab háborúk idején, ökológus szakemberré képezte magát, tanított a haifai pedagógiai főiskolán, előadáso­kat tartott számos magyar vá­rosban, sőt a televízióban is. S bárhová mentünk, bármilyen múzeumban, felekezet házában fordultunk is meg, őt minden­hol, mindenki ismerte, szívélye­sen üdvözölte. S ő a köszöntést kinek-kinelj anyanyelvén vi­szonozta. Csak áldhatjuk a sze­rencsét, hogy a Biblia minden apró részletét, a Szentföld va­lamennyi zegét-zugát alaposan ismerő, nagy tudású embert kaptunk kalauzunként. Valamit mindegyikünk tudott eddig is Jézus történetéről, a biblikus eseményekről, a mozaikszerű ismeret azonban éppen János - merthogy így hívták kísérőnket - magyarázatai alapján kezdett valamiféle tudássá összeállni. Eleinte nem számoltam, ké­sőbb pedig már hiú igyekezet is lett volna számbavenni, hogy hány templomban fordultunk meg, noha nem voltunk zarán­dokok. (Csak két idős hölgy, egykor volt apáca gesztusain látszottak a mély vallásosság külső jelei.) Izraelbe azonban - éppúgy mint Rómába- azért megy az ember, hogy templo­mokat lásson: működőket és romosakat, több száz éveseket és újabbakat. Az Isten házai ugyanis egyúttal kultúratörté­neti emlékek, amelyekből az emberiség múltjára a legtöbbet lehet következtetni. így nem csoda, hogy mindenkit - hívőt, nem hívőt egyaránt - hatalmába kerített az a semmi máshoz nem hasonlítható hangulat, amelyet - azt mondják sokan - sehol máshol a világon nem tapasz­talni mint a három világvallás központi helyén. A legnagyobb hatást ránk is a betlehemi Születés temploma és a jeruzsálemi Szent Sír temp­lom tette a hozzájuk kapcsolódó „egyértelmű” mítoszok miatt. Bennem azonban két másik templom élménye is maradandó nyomokat hagyott. A valaha lá­tott ilyen jellegű épületek között is a legszebbnek vélem a názá­reti Angyali üdvözlet templo­mot, amely modern építészettel veszi körül a Mária emlékeket. Ott azért is jó volt magyarnak lenni, mert a különböző nemze­tek által oda ajándékozott kép­zőművészeti alkotások közül az egyik legnívósabb Motdován István nevéhez fűződik. Ugyan­csak megható érzés volt helyet foglalni a világ első zsinagógá­jának, a Heródes király által emeltetett zsidótemplomnak a kövein a Masada magaslat „holdbéli” táján. Apropo kövek. Izraelben iga­zán sok van belőlük. Megmun­káltán, erődök (Cesareában), föld alatti építmények, (Akko- ban) ősi települések (Jaffa) ma­radványaiként, a magas házak­kal teli modem Tel-Aviv építő­köveiként és természetes formá­jukban. A fehér sziklák vakító fénnyel csillognak a szeptem­berben is ragyogó napsütésben. Olyan kellemes hőmérsék­letű, bársonyos vizű üdülőhely mint Netanya, több is van Izra­elben. A Jordán folyó táplálta Holt-tengerből azonban csak egy van a világon. A tengerszint alatt négyszáz méternyire iga­zán nem mindennapi érzés a fürdés. Már csak azért sem, mert a kivételes összetételű, sok sót (amelyből Lót felesége bál­vánnyá változott) tartalmazó vízben akarattal sem tud elsül­lyedni az ember és hanyatt fekve néhány percig háborítat­lanul elmélkedhet e természeti csoda titkán, képzeletében le­pergetheti frissen szerzett élmé­nyei filmjét. Bennem a kuriózumok, a kü­lönleges látványosságok elle­nére elsősorban emberek idé­ződnek fel. A sajátos viseletű, szakállas ortodox imádkozók a tükörsimára simogatott Sirató­falnál. Az utcákon, tereken nyüzsgő gyerekek, akikről önfe- ledtség, mégis valamiféle - ko­rukat meghazudtoló - belső fe­gyelmezettség sugárzik. A ven­déglők teraszain a dobozos sört, a magas páratartalom miatt kö­telező hűsítőt kortyolgató, a minden lépésben kapható zöld­séges „hamburgert”, az úgyne­vezett falaiéit eszegető, a par­kokat ellepő, s látható élvezettel beszélgető felnőttek, az egykor sokat szenvedett nagyszülők, akik végre otthonra találtak s oly szívesen gyönyörködnek es­ténként a csillagos ég alatti össztánc résztvevőiben. A szál­lodánkban rendezett családi ün­nepségre, a tulajdonos tizenkét éves kislányának vallási nagy­korúságát köszöntő rendezvény szolid vendégeire, a végtelenül udvarias autósokra gondolok. Eszembe jut két zenész, aki a haifai karmelita kolostor előtt „Csernobilből jöttünk” tábla előtt „kínálja” dallamait. „Hal­lom" az orosz beszédet, amely a kitelepültek jóvoltából gyakran kihallik a bábeli nyelvzavarból is. Beszéltem egy beregszászi magyarral, aki tíz hónapja érke­zett és a beilleszkedés nehézsé­gei ellenére jól érzi magát. Vajon meddig élhet nyuga­lomban? - Ezen már itthon el­mélkedtem, amikor ellenvéle­ményeket olvastam a béketár­gyalásokról. Nem kevés izraeli azt tartja, hogy meg kell gon­dolni a Golan (melynek jordán falvaira a Genezáreti tó partjá­ról mi is ráláttunk) visszaadását (Kelet-Jeruzsálemről pedig szó sem lehet), mert onnan lőni, tá­madni lehet a völgyet... Csongrády Béla

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents