Nógrád Megyei Hírlap, 1992. október (3. évfolyam, 232-257. szám)

1992-10-06 / 236. szám

1992. október 6., kedd SZÉCSÉNY ÉS KÖRNYÉKE HÍRLAP 5 Szeretteik emlékére Mihálygerge. Ünnepségre készül a falu, ám ezúttal nem a vidámság, a szórakozás kedvé­ért fogtak össze, hanem a tiszte­letadás, a kegyelet jegyében mozdult meg a közösség. A lakosok itt is szorgalmaz­ták ugyanis, hogy állítsanak fel méltó emlékművet az első és a második világháborúban el­hunytaknak. A kezdeményezés a helyi vezetés szintjén köve­tőkre talált, s megindult az ada­kozás, hogy az anyagiak se je­lentsenek akadályt. Az emlék­helyet - ahol a neveket feltün­tető tábla is látható lesz majd - így egyéni adományokból, il­letve önkormányzati hozzájáru­lásból valósítják meg. Az ünne­pélyes avatásra október 11 -én kerül sor. (m. j.) Két keréken és gyalog Nógrádmegyer. Sportnapot rendezett nemrégiben a falu ál­talános iskolája. A felsősök hosszú túrát tettek meg, miköz­ben feljutottak a település leg­magasabb pontjára is. A máso­dik-harmadik osztályosok rövi- debb útvonalon jutottak el a célhoz, ahol bográcsgulyás és különböző játék várta vala­mennyi túrázót. A negyedike­sek ugyanezen a napon - kerék­páron - Szécsénybe kirándultak felnőtt kísérővel. Hagyományápolás • Varsány. Szüreti felvonulást rendeztek az elmúlt hét végén a helybeliek. A népviseletbe öltö­zött fiatalok és idősebbek a régi hagyományokat elevenítették fel. Az esemény az esti órákban kezdődött bállal zárult. ✓ Átadás: októberben • Karancsság. Az épülő iskola mellett megkezdődött a tornate­rem építése egy szombathelyi cég kivitelezésében. A 32x18 méter alapterületű, acélszerke­zetes építmény 1,2 millió forint­jába kerül a helyi önkormány­zatnak. s bár később kezdték a létesítését, jóval előbb lesz kész, mint az iskola. Átadási ha­tárideje: október 15. Őszi tárlat • Szécsény. Nógrád megye képző-, és iparművészeinek kö­zös kiállítását rendezik meg a városi művelődési és ifjúsági centrumban. A Szécsényi ősz címmel nemrégiben indított rendezvénysorozat keretében kiemelkedő jelentőségű ez az esemény. Tárlatnyitás: október 16-án, 18 órakor. Búcsúra elkészült • Endrefalva. A település központjában lévő park erősen megrongálódott kerítését bon­tották, illetve újították fel nem­régiben a polgármesteri hivatal által megbízott helybeliek, az önkormányzat és az egyházköz­ség kezdeményezésére, és kö­zös finanszírozásával. A mun­kával - a terveknek megfele­lően - a közelmúltban megtar­tott búcsúra készültek el. Pályázaton nyerték Valószínűleg már csak napok kérdése hogy a nógrádmegyeri ál­talános iskolások a kedvenceik között említsék azokat a számító­gépeket, amelyeket pályázaton nyert nemrégiben az intézmény. Ezekben a napokban ugyanis inkább a tanárok ismerkednek a gépekkel. De Kiss György pedagógus segítségével a számítógépes foglalkozásokon a diákok is fokozatosan elsajátít hatják a legfon­tosabb műveleteket Fotó: Rigó Tibor Klub helyett gondozóház Nógrádmegyer. Az idősek ellátásának viszonylag korsze­rűbb formáját szeretnék megva­lósítani a községben. Egy gon­dozóház terveit dédelgetik ugyanis az önkormányzat veze­tői. Hogy miért van erre szük­ség, amikor egy jól működő idősek klubja van a faluban? Az okok a következők: az említett klub épülete már megérte a száz esztendőt. Állaga tönkrement, s a helybeliek úgy látják: nem éri meg felújítani. A helyi vezetés már a létesítmény költségeinek előteremtésén gondolkodik, ezért nyújtották be pályázatukat a megyei munkaügyi köz­pontba. ahonnan - munkahely­teremtő beruházás címén - tá­mogatást várnak. Á gondozóháznak a tervek szerint vennének egy mikro- buszt, amellyel minden reggel beszállítanák a gondozottakat, délután pedig hazavinnék őket. Ez a megoldás azért célszerű, mert Megyer közponjától mindkét faluvég egy-egy kilo­méterre van, tehát az időseknek nehéz a megközelítése. Vízbekötés, útátfúrás Hálózatról a házakba Karancsság. Még nincs olyan messze a nap. amikor az ivóvízvezeték-építés befejező munkálatait végezték a község­ben. A feladatok utolsó fázisa azonban mégis az utóbbi hetek­ben, a lakossági vízbekötések­kel kezdődött el. A közbülső mérleg mutatói szerint eddig mintegy száz­negyven háztartás kapott egész­séges ivóvizet, de a munka még javában folyik. Pillanatnyilag a közületi bekötések vannak so­ron, melyek során például a te­metőt is ellátják. Az utóbbi nagy segítséget je­lent a lakosoknak, hiszen eddig edényekben hordták ki a vizet. A munkálatok során elkerülhe­tetlenek az útátfúrások, a bontá­sok utáni helyreállítások finan­szírozását azonban az önkor­mányzat vállalta. T ereprendezés Ludányhalászi. A közúti igazgatóság dolgozói rendezték az út menti terepet az elmúlt héten a település központjában. A mun­kával néhány nap alatt végeztek. Kép: Rigó T. Magyar szürke szarvasmarha a karancssági farmon Tej és húsválság keseríti a gazdát zott, s ahonnan negyven év után elküldték. A karancssági Schaffer József és egyik büszkesége, a magyar szürke szarvasmarha. Kép: R. T. Ha valaki belép a karancssági Schäffer család portájára, s meglátja a trombitafolyondár buja zöldjét, az embermagassá­gúra nőtt datúrákat és más nö­vényritkaságokat, mindjárt sejti: a ház valamelyik lakója nem mindennapi kedvtelésnek hódol. Ám ez a látvány csupán halvány másolat ahhoz képest, ami pár lépés távolságra innen, a hátsó udvarban fogadja a kí­váncsi betérőt. Arról persze szó sincs, hogy könnyű bejutni oda, mert a ter­metes házőrző most is csúcstel­jesítményt produkál, s majd szétveti a méreg, mikor gazdája bezárja. De csoda-e, hogy ékte­len lármát csap, hiszen idege­nek közelítenek az éberségére bízott különleges farmhoz! A kis telep valóban párját rit­kítja: a jászolnál magyar szürke szarvasmarha — házi nevén Réka - álldogál, mellette húzó­dik meg Csimbi, a kis borja. Az anyaállat pompás „fejdísze” miatt nehezen változtat helyet, Schäffer József, a gazdája szelí­den biztatja: - gyere csak ide, a közelembe. A szép szürke istállószom­szédja egy vörös frízer, mely­nek külsőre sem kell szégyen­keznie Réka mellett, sőt, pár hét múlva „ő” is anyai örömök elé néz.- Jöjjenek, csak jöjjenek - invitál beljebb a gazda, a karám felé, ahol húsz rackajuh várja már a vacsorát. - Ezzel kezd­tem. Az elsőt a gyapjúforgalmi igazgatójától kaptam - mondja, s a rekeszekre osztott másik is­tálló felé mutat.- Ott is van néhány jószág. A Jersey tehenet a szürkéből ne­mesítettem - jegyzi meg. Kiej­tésén ma is érződik, hogy nem nógrádi származású.- Pest megyéből jöttem ide, onnan hoztam magammal az ál- latszeretetet. Tulajdonképpen egy kecskével kezdtem, amit egy mosókonyhában voltam kénytelen tartani. Itt Karancs- ságon aztán ismerőseim révén évek alatt szereztem meg a töb­bit. Már akkor is az állattartás volt a szenvedélye, amikor a nógrádi szénbányáknál dolgo­- Novemberben egy éve lesz, hogy munkanélküli vagyok, a napi „keresetem” 360 forint. Még szerencse, hogy a felesé­gem nyugdíjasként állást vál­lalt, így van egy kis mellékes, mert más különben ... Ez a két borjú havonta háromezret eszik meg. Ennyibe kerül nekik a tej, ami drága, de a magunkfajtának keveset fizet. Bár én csak annyit fejek, amennyi a család szük­ségletére elfogy. Az ő kifejezésével élve a tej-, a hús-, és a gyapjúválság kese­ríti a farmer életét. A gyapjúval tömött zsákok nála is ott lógnak a pajtában, ki tudja, hoznak-e még azok pénzt.- Hat szürke bikaborjút már eladtam - kezdi újra a mondan­dóját. de elakad a mondat köze­pén. A kézlegyintése sejteti, mi­lyen lesz a folytatás: - tudom, hogy potom áron vették meg! Az az igazság: nem szívesen vá­lók meg egyiktől sem ... Hány­szor, de hányszor megfogadtam már, holnaptól nem csinálom tovább. De csak nem tudta abba­hagyni. S nem is ez a baj. Még az sem, hogy éjjele-nappala egybefolyik, hiszen az értékes jószágairól való gondoskodás a mindene. A helyszűke miatt rá-rákényszerül az értékesítésre, üzletelésre, s lassacskán talán ezt is megszokná, viszont a pénzszűkét soha. S amíg bírja, nem hagyja magát kiszolgál­tatni ennek. Mihalik Júlia / Es megkondul a nagyharang Varsány. Milyen árva a falu és milyen üres a temp­lomtorony a nagyharang nélkül! — mondhatnák a helybeliek. S gyorsan azt is hozzáfűzhetnék: ha egyszer kikezdi az idő vasfoga a szép hangú öntvényt, nincs mit tenni, újra kell öntetni. Ezt történik most a varsá­nyiakéval, s már nincs messze a nap, amikor az újat felvontatják a helyére, a „testvérei" mellé. A műgonddal lebonyolí­tandó műveletnek bizo­nyára lesz sok nézője, akik lélegzetvisszafojtva figyelik majd a toronyba vezető út minden veszélyes centimé­terét. Október 11 -éré tűzték ki a napot, amikor ünnepé­lyes szentmise keretében felszentelik a harangot; amit egy őrbottyáni mester készít el a falunak az egyházköz­ség kezdeményezésére, az önkormányzat anyagi hoz­zájárulásával. Közoktatási államtitkár Szécsényben Hét halál A nógrádmegyeri lako­sok, de más községbeliek is már csak jó emlékezetük­ben, na és az albumokban őrizhetik a híres kilenctör- zsű hárs képét. A községtől keletre, az egykori Eilerpuszta mellett korábban sokan megcso­dálhatták a tizenhat méter magas fát, amelynek kilenc ága a korábban elpusztult törzsből sarjadzott, csokor- szerűen körülvéve a hatal­mas tőkét. Kis akácos védte a ritka formájú kilences ikreket. De ez a védelem nem bizo­nyult elégségesnek, vagy az elöregedés jobban megvi­selte a szokatlan külsejű óriást: hét törzse dőlt ki az utóbbi egy-két év alatt. A megmaradt kettő egyelőre még tartja magát, ám a nö­vényritkaság megkapó szépsége lehanyatlott: ma­gával rántotta a hét termetes szálfa. A Körösi Csorna Sándor ha­lálának évfordulója alkalmából rendezett ünnepségsorozat egyik rendezvénye volt az a fó­rum, amelyen dr. Kálmán Attila a Közoktatási és Művelődési Minisztérium államtitkára szé­csényi pedagógusokkal találko­zott. Az államtitkár egyebek közt szólt a pedagógusok túlterhelt­ségéről, a tornatermek hiányá­ról, a nyolcosztályos rendszer negatívumairól. Elmondta, hogy az utóbbi tíz évben vissza­esett a tanulók tudásszintje. A gyermekek öt százaléka nem fe­jezi be időben a nyolc osztályt, s további nyolc százalék nem ta­nul tovább. A középiskolákban tizenöt százalékos a lemorzso­lódás. A pedagógusok csak azért vállalhatnak felelősséget, ami­ben döntési joguk van. Ezért tartja fontosnak a helyi pedagó­giai programok kidolgozását. Ha nem jó a jelenlegi iskola- rendszer, akkor mi legyen he­lyette? Egy adott területen az önkormányzatoknak kell eldön­teni, hogy hol, milyen iskolatí­pusra van szükség. (Az állam­titkár a 6 osztályos gimnáziu­mokban látja a jövőt). Hol alakítsanak ki 10 osztá­lyos általános iskolát, és hol maradjon meg a jelenlegi fonna? - ez is érdekelte a jelen­lévőket. A két tannyelvű tagozatos gimnáziumoknak Kálmán At­tila véleménye szerint akkor van igazán létjogosultságuk, ha a diákok az általuk választott nyelven folytathatják felsőfokú tanulmányaikat. A szervezés idején hét ilyen középiskola volt az országban. A jelenlegi negyvenet, a diákság perspektí­vája miatt soknak tartja. Többen érdeklődtek a regio­nális oktatási központok iránt. Az előadó hangsúlyozta: a pe­dagógusok jelentős része becsü­letesen, hivatástudatból végzi munkáját. Sajnos egy kis réteg­ről mindez nem mondható el. Ezt bizonyítja a tanulók gyenge tudásszintje. Az államtitkár szükségesnek tartja az ellenőr­zést, épp a jól dolgozó pedagó­gusok presztízsének megőrzése miatt. Nyugat-Európa országai­ban is létezik az iskolák elle­nőrzésének valamilyen formája. Mi lesz az iskolaszékek sze­repe? A szendvicskészítő szü­lőkből hogyan lesz pedagógiai partner? - érdeklődött egy pe­dagógus. Az iskoláknak szoro­sabban együtt kell működni a szülői házzal - hangzott a vá­lasz. Volt olyan felszólaló, aki a felsőfokú oktatás reformját sür­gette, mások arra voltak kíván­csiak: van-e ideológiailag sem­leges iskola? - Nincs. - Ez volt az államtitkár tömör válasza. Olyan légkört kell az iskolák­ban kialakítani, hogy saját vi­lágnézetét mindenki nyugodtan megtarthassa. Egyik pedagógus felvetette, hogy a szakmai továbbképzés, önképzés költségeit miért nem lehet leírni az adóalapból. A fó­rum vezetője elvileg egyetértett a felvetéssel, de hozzátette, hogy a jelenlegi adórendsze­rünkben ez még kivitelezhetet­len. - Szenográdi­Holnapi számunkban „Rétság és környéke” összeállítással találkozhat a kedves olvadó

Next

/
Thumbnails
Contents