Nógrád Megyei Hírlap, 1992. október (3. évfolyam, 232-257. szám)

1992-10-05 / 235. szám

4 HÍRLAP OLVASÖKTÖL OLVASÓKNAK 1992. október 5., hétfő Rárósi élmények Lejárt a munkaszerződése Vizsgálat indult az ISZI-ben Rászedték őket vagy A tét a tari iskolás gyermekek tanulása Az elmúlt hónap során né­hány újságban, így az önök lap­jában is több cikk jeleni meg Kósy Zoltán volt dől ónk ügyében. A korrekt tájékoztatás érde­kében szükségesnek tartom a nyilvánosság elé tárni azt, hogy ■ Kósy Zoltán munkaszerződése 1992. augusztus 31-én lejárt, és (Olvasónk terjedelmes leve­lét valamelyest rövidítve, de a lényegi mondanivalót nem változtatva közöljük.) * * * Amikor leültem elolvasni a Nógrád Megyei Hírlap szep­tember 23-ai számát, szomorú lettem. Mert amíg egyik olda­lon: kínozzák, ölik a magyar nemzetiséget határainkon túl, addig itthon is csak az ostor pattog a magyarság hátán. Megvádolják, bélyeget sütnek rá, olyannyira, mintha minden nemzet helyett ö tenne a fekete bárány. S újra és újra akad olyan honfitársunk, aki a fenti ször­nyűségek ellenére is beáll az éppen aktuális szélirányba és hívatlan prókátorként, még egyet rúg a vajúdóba, egy hal­dokló nemzetbe. A nép, az Isten adta, csak néz, áll és vár csönd­ben, a sok megfeddés miatt, bár nem érti egészen mi is a bűne, talán még a szó jelentését sem nagyon (lásd: antiszemitizmus). Nem érti azt sem, mi az a médi­aháború, miért tüntetnek már megint, és miért tüntetnek a tün­tetés ellen(l), mikor az a de­mokráciában állítólag alanyi jog!? Ilyen, és efféle gondolatok vilióztak bennem, amikor elol­vastam Erdős István, „Isten óvja Kelet-Európát” című iro­mányát. Lehet, hogy ö ezt a gondolatmenetet az emberi hu­manitás, s egy bizonyos erkölcsi felülemelkedni tudás jegyében kívánta megírni. Csak belőlem nem tudott együttérzést kivál­tani, sőt! Olyannak láttam őt egyszerre, mint azt a vadászt, Olvasónk végrendelkezni szeretne. Hallotta, hogy a tör­vény a végrendelet készítésére meghatározott formát ír elő és ha azt a végrendelkező meg­sérti, végakaratát érvényte­lennek tekintenék. Kéri, hogy adjunk erről felvilágosítást. Miután a téma másokat is ér­dekelhet, e rovatban teszünk eleget kérésének. * * * A végrendeletnek több for­mája van. A Polgári Törvény- könyv 624. paragrafus (1-3.) bekezdéseiben foglaltak szerint végrendelkezni lehet közvég­rendelet,- írásbeli magánvég­rendelet- vagy meghatározott esetben szóbeli végrendelet formájában. Korlátozottan cselekvőképes személy, továbbá vak, írástudat­lan, s aki olvasásra, vagy nevé­nek aláírására képtelen állapot­ban van, csak közvégrendeletet tehet. (Jó tudni, hogy a bírói gyakorlat szerint, aki csak a ne­vét tudja leírni, de különben a betűket nem ismeri, írástudat­lannak tekintendő.) ez nem azonos kategória az el- átással. ivósy úr levelében írottakkal összefüggésben a kollégiumban szakértői vizsgálatot indítottam, az intézkedéseket ennek befeje­zése után teszem meg. Horváth László 211. Sz. ISZI igazgatója Salgótarján aki elé terítik az elejtett tigrist, ő pedig büszkén rááll, s fért pezteti is e nem mina győzelmet. Miről is van itt szó? l^,uos kéri a jó Istent, óvja (Ke- let)(?!)-Európát, a bűnös, szél­sőjobbos magyar nemzr ke- dőktől és ennek jegyében söp- pet sem visszafojtott indulatát súlyos, már-már a jó ízlést sú­roló jelzőkben éli ki. Megszólalt tehát ö is. Miért is ne? Igaz, a médiatüntetés után, s azóta is a TV, rádió, s a sajátos érdek- és hitközösségben lévő újságok egyebet sem tesznek, mint teljes erőbedobással vádolják, gya- lázzák, kipellengérezik, leszól­ják a magyar nemzeti szemléle­tet számon kérő tüntető töme­get. Igyekezetükben már arra sem figyelnek, mennyire nyil­vánvalóan leleplezik hovatarto­zásukat. De hát itt, Nógrád megyében, Erdős úgy érzi: a felsőbbrendű származású és erkölcsiségű konrád-györgyök után szaba­don, neki is véleményt kell for­málnia, erről a dogmatikus, na­cionalista gyülekezetről. (...)' Valamit nem értek, Erdős úr és acsarkodó ellenzékiek: Ma­gyarország még az, ahol élünk? Nekem és még sok-sok ezernyi embernek az, és szeretnénk, ha az is maradna! (...) Kijelen­tem tehát, amit én láttam a tün­tetésből, az egyáltalán nem volt szélsőjobbos, s jómagam is el tudom fogadni eszmeiségét. Leszögezem: nem vagyok MDF-es, se szélsőséges (utálom azt), nem olvastam a Csurka-tanulmányt, nem va­Közvégrendeletet közjegyző előtt, ritka esetben bíróság előtt lehet tenni. Az írásbeli magán­végrendeletnek három formája ismeretes. Ezek: a/, a saját kezűleg írt magán- végrende'let, b/. az idegen kézzel, vagy géppel írt magánvégrendelet, és c/. a közjegyzőnél letétbe he­lyezett magánvégrendelet. Saját kezűleg írt magánvég­rendelet forma alatt azt a vég- rendeleti formát értjük, amikor a végrendelkező végrendeletét az elejétől a végéig saját kezű­leg írja és aláírja. Ilyen esetben nincs szükség végrendeleti ta­núkra sem. Ha a magánvégren­deletet idegen kézzel, vagy író­géppel írják, érvényességének feltétele, hogy a végrendelkező azt két tanú együttes jelenlété­ben írja alá, vagy ha már aláírta, az aláírását a magáénak ismerje el és a végrendeletet mindkét esetben a tanúk is - e minősé­gük feltüntetésével - aláírják. A közjegyzőnél letétbe he­lyezett magánvégrendelet ese­tében is szükséges, hogy a vég­Szeretnénk hírt adni egy számunkra jelentős eseményről, mely tanulóinkat sok szép él­ménnyel gazdagította. 1992. szeptember 21-25-e között felső tagozatosaink úgy­nevezett erdei iskolán vettek részt a ráróspusztai gyermek és ifjúsági üdülőtáborban. A tábor összes költségét egy közműve­lődési pályázaton nyert összeg­ből fedeztük. Az erdei iskolát tantestüle­tünk részéről Diósi László kol­léga vezette, aki igen nagy megértéssel, szeretettel övezi a gyermekcsoportot. A rárósi csodálatos természeti környezet maradandó élményt adott ér­telmileg enyhe fokban sérült gyermekeinknek. A játékosan könnyített tanórák mellett a programok között szerepelt még gyök antiszemita és kirekesztő, 'sak nyitott szemmel járok-ke- ek, és engedtessék meg nekem az, hogy magyar lehessek, Ma­gyarországon! Elszomorító, hogy míg más nemzetiség megengedhet ma­gának egyértelműen naciona­lista jellegű pártalakítást (lásd cionizmus), itt e kis hazában, egyelőre bátorság kérdése a nemzeti öntudat legártatlanabb formája is. Pedig egészséges társadalomban, egy politikai egyensúly kialakulásához (ilyen komoly és erős baloldal mel­lett), szükség van közép- és job­boldali tömörülésre is! De ugyanígy szükség van az egész­ség nacionalizmusra is. Csak ez után lehetünk felnőtt európa­iak. Magyaroroszágon évtizede­ken keresztül elfojtották, leépí­tették nemzettudatunkat. Ezért egy úgynevezett rendszerváltás után a további gátlás csak olaj a tűzre! Kérem tehát tisztelt acsarko­dók, címkézők, manipulátorok, fejezzék be állandó fröcsögésü- ket az antiszemitizmusról, fa­sizmusról, mert ez vértlázítóan durva Összemosása az organi­kus és bűnös társadalmi jelen­ségeknek. Hát nem lát az orrá­nál tovább az állandó félelmé­nek hangot adó, mesterséges ál­feszültséget szító kisebbség, amely számarányát jócskán fel­ülmúlva uralja (a többség fel­ett!) a bankszakmát, teljhatalmú ura a hírközlésnek, művészeti intézményeknek, de belőlük ke­nd ki a legtöbb ötvös, közgaz­dász, politológus, szociológus, riporter stb. Hol és ki rekeszti ki rendelkező írja alá és akár nyílt, akár zárt iratként (borítékban) a közjegyzőnél - végrendeletként feltüntetve - személyesen he­lyezze letétbe. A több különálló lapból álló írásbeli magánvégrendelet csak akkor érvényes, ha minden lap­ját ellátták folyamatos sorszá­mozással, továbbá ha a végren­delkező minden lapját aláírta. Ha a végrendelet érvényességé­hez a fentiekben leírtak szerint tanúk alkalmazása is szükséges - a tanúknak is minden lapot alá kell ímiok. Szóbeli végrendeletet csak az tehet, aki életét fenyegető rend­kívüli helyzetben van és írásbeli végrendeletet egyáltalán nem, vagy csak nagy nehézséggel te­hetne. Az írásbeli magánvégrende­let tanúja, vagy más közremű­ködő személy, illetőleg ezek hozzátartozója javára szóló jut­tatás érvénytelen, kivéve, ha a végrendeletnek ezt a részét a végrendelkező saját kezűleg írta és aláírta. Dr. Verebélyi az új kommunikációs technikák megtanítása, az ipolytarnóci ős­lelet megtekintése, tanulmá­nyozása, valamint ikebanaké- szítés is. Az erdei iskola jó lehe­tőséget adott arra. hogy tanuló­ink a természettel közvetlenebb kapcsolatba kerüljenek, s így tapasztalják meg a tanultakat, s újabb ismeretekhez is jussanak. E néhány nap hozzásegítette őket, hogy a résztvevők tole­ranciaszintje javuljon, s szociá­lis kapcsolataik is erősödjenek. Jó benyomásunkhoz nagy­mértékben hozzájárult Székely Imre táborvezető és munkatár­sai maximális vendégszeretete, toleranciája gyermekeink iránt, melyet ez úton is köszönünk. Ady E. Úti Ált. Iskola tantestülete Balassagyarmat őket tehát bárhonnan is? Éppen fordítva van a dolog (...) Talán az kiált tolvajt, aki lop? Drámai a helyzet. Az em­berekben — rendszerváltás ide vagy oda - nem oldódik, inkább egyre nő a félelem. Bár sut­togva egyetértenek velem, de beszélni nem mernek. Szélső­jobbos veszély! Ugyan kérem. Sokkal nagyobb veszély a ma Magyarországon a nyíltan fa- sisztoid módszerekkel küzdő szélsőbaloldal! (...) A nép pedig kesereg, nem lát valóságos változást, igazság­szolgáltatást, csak töménytelen válságot, hazugságot, erősza­kot. Elképesztő, hogy a népha­gyományok lelkes ápolójaként mit tapasztalok, mint csoportve­zető, évek óta. Gyermekeink nagy része már csaknem úgyne­vezett agymosott. Nem tud szé­pen beszélni magyarul. Idegen akcentussal fölényeskedik, ide­gen dalokat gurguláz, nem is­meri saját népdalait, táncait, a magyar filmművészetet, s nem is érdekli egyáltalán. Ez az igazi nemzetveszély! (...) Óvjon hát meg az Isten ben­nünket, hogy ne következzen be egy visszafordíthatatlan nem­zethalál, hogy kialudjon a ma­gyar egészséges nemzettudata, és megszűnjön a bűntudata. Csak így fogja másokban tisz­telni a másságot, ami valóban színessé teszi a Földet, de vo­natkozzon minden népre a má­sik tisztelete! Remélem ebben azért egye­tért velem kedves Erdős Ist­ván?! F. Molnár Gabriella Pásztó Vendégségben Bajorországban Iskolánkat, a szécsényi me­zőgazdasági szakközépiskolát több éve baráti szálak fűzik egy német kereszténydemokrata if­júsági szervezethez. Néhány di­ákot évente vendégül látnak ba­jor barátaink, s mi is fogadjuk őket néhány napig Szécsény- ben. Idén is így történt: tizen­nyolcán látogattunk Geiselhö- ringbe. Bajor vendéglátóink igen bő­séges és változatos programot biztosítottak számunkra. Töb­bek között voltunk Sünching- ben, az ott élő báró kastélyában. Megnéztünk egy jól működő parasztgazdaságot is, amely számunkra gazdag szakmai ta­pasztalatot nyújtott és fogadott bennünket a straubingi járás polgármestere, aki előadást tar­tott Bajorországról. Számomra a legszembetű­nőbb a németországi utak tisz­tasága volt. Sok virág, fa és park szebbé, színesebbé teszi a városokat. Azt hiszem, itt Magyarorszá­gon is meg lehetne mindezt tenni, ha az emberek jobban tö­rekednének a tisztább és szebb környezetre. Megyeri Bernadett Szécsény A Nógrád Megyei Hírlap 1992. szeptember 18-ai számá­ban „Rászedték őket vagy se­gíthet a jog?” címmel aláírás nélkül megjelent cikkre szeret­nék reagálni. Az olvasóknak szolgáltatott információ egyoldalú, hiányos és pontatlan. Jó lett volna, ha a cikk megjelentetése előtt az új­ságíró vette volna a fáradtságot és meghallgatja a másik felet is, mert meggyőződésem szerint nem szedtek rá senkit és itt va­lóban csak a jog segíthet. A tényekről:-Tar községben az általános iskolai oktatás 1989-től életve­szélyessé nyilvánított, aládúcolt tantermekben folyik.- Az új 8 tantermes általános iskola építéséhez szükséges te­rület kisajátítása 1990-ben meg­történt.- A cikkben szereplő Száméi István és felesége tari lakosok­tól iskolaépítés céljára 1032 négyzetméter földterületet kisa­játítottak. mely területért akkor 268.320 forint kártalanítást kap­tak. A megállapodás erre vonat­kozóan 1990. szeptember 14-én született, melyben szerepel, hogy a Száméi István és fel­esége a kisajátításhoz hozzájá­rulnak, az iskola építését nem ellenzik, a kisajátított ingatlan­ról a termést betakarítják.- A birtokbaadás a jegyző­könyv szerint 1990. október 25-én megtörtént, kitűzték a ki­sajátított ingatlan határait. Az eddigi tulajdonosok tudomásul vették, hogy a kisajátított ingat­lanra vonatkozóan minden jo­gosultságuk és kötelezettségük megszűnik, azzal a kisajátítást kérő rendelkezik.- A vitatott földterületet Száméi István és felesége több­szöri felszólítás ellenére saját­jaként használja, bekerítette, s minden lehetséges módon és eszközzel megakadályozza azt, hogy a kivitelező vállalat ezen a területen dolgozzon. Jogi ta­nácsadójukra hivatkozva, az 1990. szeptember 14-én kötött megállapításra alapítva - mely a telekhatártól még 6 métert en­ged használatra a kisajátított te­rületből - ragaszkodik a földte­rülethez. Ez a ragaszkodás már odáig fajult, hogy kapával tá­madnak az ott dolgozni akaró munkásokra, a hivatal dolgozó­ira. Ez lenne az a bizonyos jog, amely szerintük segít? A hivatkozott szeptemberi megállapodás szövege szerint ezt a területet szabadon hasz­nálhatják. Sajnos egyéb kiköté­seket ez a megállapodás nem tartalmazott, de egy megállapo­dást nemcsak megkötni lehet, hanem felbontani is, ha ez válik szükségessé.- Az építkezési engedély alapján az épület kitűzése után nyilvánvalóvá vált, hogy a megállapodás ezen pontja nem tartható, erre a területre is szük­ség van, mert az alap egyik be­tonpillére erre a területre esik. Ezért már 1990. november 9-én kérte a hivatal, hogy a terü­letet adják át, a kerítést helyez­zék vissza a kisajátítási határ­vonalra. Ez a mai napig em tör­tént meg.- Ezen állapot fenntartása nem lehetséges, mert a tét az is­kolás gyermekek tanulása, testi épsége, nem beszélve arról az anyagi kárról, ami az iskola épí­tésének elhúzódásából ered. Ezt vajon ki fogja viselni? Talán Számelék ezt is vállalják né­hány kiló zöldség miatt?- A tényékhez az is hozzátar­tozik, hogy Száméi István és felesége 1530 négyzetméter földterületet kapott ingyenes használatra - tehát többet, mint amennyit kisajátítottak -, mely­ben a szükséges zöldségféléket megtermelhetik.- Az idős házaspárt meggyő­ződésem szerint kár nem érte, a hivatal igyekezett minden kéré­süket méltányolni, ezért is jött létre egyezség a szomszédtól jóval magasabb kártalanítási összegben, ezért kaptak ingye­nes használatra földterületet, s tulajdonképpen ez a bizonyos kertrészhasználat is azért került megállapodásba, feltételezve, hogy nem lesz erre szükség az iskolaépítéshez. Arról azonban szó sem volt, hogy azt saját tulajdonukként kezelik - mert hiszen akkor mi­ért volt a kisajátítása, miért fize­tett ki az önkormányzat egy te­temes összeget, miért vállal egyfajta áldozatot a község la­kossága. hiszen ha nem kellene iskolát építeni, sokkal több jutna mindenre.- Sajnos az idős házaspárral szót érteni nem lehet, ez az utóbbi időben többször bebizo­nyosodott, s ezért nyúlt a jog eszközéhez a hivatal, amikor kérte a köztársasági megbízott területi hivatalától az eljáró szerv kijelölését, s a birtoksére­lem megszüntetését.- Az iskola egyébként nem terebélyesedik, az eredeti tervek szerint épül, illetve épülne. Ar­ról szó sincs, hogy rádől Szám­elék portájára, hiszen a falak még nem állnak, az alap pedig nem „szokott” rádőlni semmire, ha azt jól megépítik, s nem a ház fala mellett épül az iskpla. Szabóné Bózsár Éva jegyző Tar IGEN! Én meg akarom nyerni a SUZUKI SWIFT személygépkocsit, ezért megrendelem a Nógrád Megyei Hírlap című napilapot ________példányban_______________________hónapra. K érem az alábbi címre kézbesíteni: Megrendelő neve:______________ C íme: (város, község, irányítószám) utca,' házszám: Az előfizetési díj: egy hónapra 319.- Ft, (3 lapszámot ingyen kap) egy évre 3388.- Ft (60 lapszámot ingyen kap!) aláírás A megrendelőlapot bélyeg nélkül, a helyi postahivatalok részére kérjük feladni. Kiket és mitől óvjon az Isten? Olvasóink kérdezték - jogászunk válaszol Amit a végrendeletről tudni kell

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents