Nógrád Megyei Hírlap, 1992. október (3. évfolyam, 232-257. szám)
1992-10-01 / 232. szám
HÍRT .AP LÁTÓHATÁR 1992. október 1., csütörtök A tény maga, hogy Markó Iván megválik az általa alapított Győri Balettől, sem váltott ki olyan visszhangot, mint az a televíziós műsor, amelyben annak idején indokolta - önkéntes, önkényes? - szakítása okát. Nehéz volt megindulás és felháborodás nélkül tudomásul venni, beletörődni, hogy a kortárs nemzeti kultúra európai formátumú alakja, holmi kicsinyes torzsalkodások, intrikák, személyeskedő (ál)viták áldozataként távozzon a művészeti élet porondjáról. Mindazok, akik számára nem közömbös Markó Iván további sorsa, örömmel vehették, hogy a Gondolat - jel című rádióműsorban ismét hírt kaptak felőle. Sőt, egy véletlen találkozás kapcsán ő maga szólalt meg Vá- rady Júlia - aki Göncz Árpád kíséretében járt Izraelben - mikrofonja előtt. A hogyanlétét firtató kérdésekre érzékelhető kettősséggel válaszolt. Munkája, megbízása van -most éppen a Siratófal című koreográfiájának televíziós változatán dolgozik, s lehet-e egy művésznek bármi is fontosabb ennél? -, hangjából, megfogalmazásaiból azonban nem volt nehéz kihallani némi rezignáltságot, csalódottságot a környezetében, a hozzá közel álló emberekben bekövetkezett változások miatt. Igenis fájlalja, hogy a több mint egy évtizedes folyamat, egy sok sikert hozó alkotómunka megszakadt, a kölcsönös bizalom, szeretet húrjai elpattantak, de a számára megalázó szituációról az emlékezetes tévémonológ után soha többé nem kíván már beszélni. Úgy érzi, hogyha ezt az iszonyatot, ami vele történt, sikerült átélnie, annak oka van s hinnie kell Istenben, hinnie kell az életben. Mindazok ellenére, hogy, amit a mai magyarországi állapotokról tud, amit egy-egy hazalátogatásakor tapasztal, az őt korántsem európai viszonyokra emlékezteti, sőt gyászos idők emlékeit eleveníti fel. A rádióhallgatókban - így e sorok írójában is - azonban az az érzés alakulhatott ki, - aligha véletlenül -, hogy Markó átmenetinek tekinti jelenlegi helyzetét s nem marad az idők végeztéig Jeruzsálemben. Szavai akarva-akaratlanul azt sejtették, hogy a magyar balett jövőjében, további alakulásában is lehet, lesz még szerepe. Nem vagyunk olyan gazdagok, - minden kétségtelen szellemi értékünk tudatában sem -, hogy ne kívánjuk tiszta szívből Markó Iván visszatértét. Még akkor is, ha tudjuk: az ő neve, munkája külföldön is hozzájárul a magyar kultúra presztízsének öregbítéséhez. * * * Néha valóban nem könnyű nyomon követni, megérteni a televízió műsorszerkesztését, a két program közötti munka- megosztást. (Már ha van ilyen egyáltalán!). Olyan „apróságokat” már kénytelen volt megszokni az ember, hogy a két Telesport adásideje állandóan keresztezi egymást, s lassan már az sem kelt feltűnést, hogy gyakran megegyező műfajú műsorokat sugároznak azonos időben. A kedd esti tévéjáték azonban kilóg ebből a sorból is, any- nyira szerencsétlen időpontban tűzték műsorra. Pontban nyolc órakor a TV2-n, amikor a nézet- tebb „egyesen” felhangzott a TV-Híradó szignálja és egyebek mellett olyan, sokakat érdeklő témáról számolt be, mint a médiaháború legújabb csatájának, a Hankiss-Pálfy G. ütközetnek a visszhangja. Annál is kevésbé érteni ezt, mert manapság olyan kevés művészeti értékkel bíró, saját alkotása készül a Magyar Televíziónak, hogy ezekre érdemes lenne ráirányítani a figyelmet célszerűbb időpont megválasztással is. Ráadásul a Heltai Jenő Az orvos és a halál című, parabo- lisztikus novellájából - Szitányi András forgatókönyvéből és rendezésében - készült Kegyelmes úr című tévéjáték nem véletlenül került a kiemelten kezelt Budapesti Őszi Fesztivál programjába. A krimiszerűen izgalmas me- séjű, de valójában súlyos erkölcsi, etikai kérdéseket - a bűn és a tisztesség viszonyát, a remény és a csalódás összefüggéseit - boncolgató, különös hangulatú dráma kitűnő szereposztásban került a nézők elé. Különösen Mensáros László, a mai magyar színművészet egyik élő „klasz- szikusa” remekelt Morbidusz professzor szerepében. Egyértelműen visszaigazolódott, hogy az Amerikai Egyesült Államokból tizenkét év után hazatért Szitányi miért gondolt eleve rá, amikor végre módja nyílott a főiskolás kora óta dédelgetett tervének - a Heltai mű feldolgozásának - megvalósítására.-csongrádyCsütörtököt mondunk Mottó: „Ki-ki addig emelkedik a ranglétrán, még el nem ér egy olyan beosztásba, melynek betöltésére alkalmatlan.” (Murphy törvénykönyvéből) Kettős nulla. Biztosan emlékeznek rá, hogy néhány évvel ezelőtt mit jelentett az úgynevezett kettős nulla megoldás az Amerikai Egyesült Államok és a Szovjetunió viszonylatában. Nos, némileg más értelmezésben, de hozzánk is „begyűrűzött” ez a megoldási forma. Először akkor, amikor a magyar futballisták múlt hét szerdán példát mutattak a politikusoknak: két válogatottunk sem győzte le Izrael együttesét. Rossz nyelvek szerint azért bizonyult gólképtelennek mind a két csapatunk, mert labdarúgóink egyszerűen botlábúak valamennyien, és a hozott anyagból ugye, válogatottat is csak botlábút lehet összeállítani. Én személy szerint felmentem őket ez alól a vád alól. Szegények, hátha legalább politikai tőkét tudnak csinálni ügyetlenségükből, ha már futballtu- dásukból lehetetlen ... A lehetőségek korlátlanok. Valahol biztosan. Salgótarján még nem ilyen hely. A megyeszékhely akár Meseország fővárosa is lehetne, ugyanis három „kívánságból” lehet válogatnia a testületnek a mai, október elsejei ülésen: A-variáns: emelik a városban a távhőszolgáltatás díját. Azt a díjat, amit már amúgy sem tudtak megfizetni sokan. B-variáns: Nem emelik a díjat. Ez hurráoptimizmusra ad okot a lakosság körében. A testületnél már nem annyira: ugyanis át kellene vállalni a hőszolgáltató százmilliós mínuszát. C-variáns (semmi köze Bős-Nagymaroshoz!): sem a városnak, sem a lakóknak nem kerül egy fityingjébe sem. Ám a szolgáltatóknak sem kell megszakadniuk, tekintettel arra, hogy ezen verzió bekövetkezése esetén nem lesz fűtés. így mindenki jól jár: a hőszolgáltatónak nem kell fogadni a meleg szolgáltatásának elmaradása esetén a panaszbejelentések fogadásával, s a munkával úgy egyáltalán. Mert nem lesz munkájuk. A lakók feje pedig végre nem fog fájni a számla kiegyenlítésének napján - ugyanis nem lesz mit kifizetni. Ez is egy módszer. Már csak az a kérdés: miért nem foglalkoztak ezzel nyáron? (Erre legalább a válasz is megvan: mert augusztusban átkozottul meleg volt...) Balázs József Nyílt nap A Juhász. Gyula Tanárképző Főiskola testnevelési tanszéke 1992. október 4-én 10 órakor a főiskola sportcsarnokában (Szeged, Topolya sor 2.) a test- nevelési szak felvételi anyagából nyílt napot és konzultációt tart. Á bemutatón megismerhetik az érdeklődők az induló szakpárokat, a felvételi vizsga anyagát, valamint tájékoztatást kapnak a felkészülést segítő előkészítő napokról. Mindezeken kívül megvásárolható a felvételi tájékoztató is. Ezen a napon, a tájékoztató után körülbelül 13 órai kezdettel már gyakorlatban is megismerkedhetnek az érdeklődők a felvételei anyagával. Salgótarjánban véget ért egy több évtizeden át tartó termékeny folyamat Őszi hangulat a város művészeinek kiállításán Az életutakat formáló egyéni megoldások kora következik A 70 éves Salgótarjánt köszöntik a város képző- és iparművészei azon a „Salgótarjáni művészek tárlata” címmel megnyílt, s október 4-éig látható kiállításon, amelyet a város önkormányzata, Nógrád Megye Közgyűlése és a művelődési központ közösen szervezett Salgótarján várossá nyilvánításának 70., valamint az első nógrádi képzőművészeti kiállítás 50. évfordulója alkalmából. A kiállításon való részvételre ösz- szesen 50 fölkérést küldtek ki. A meghívottak közül negyven- hatan szerepelnek a tárlaton. Közülük négyen-öten nem itt élnek, hatan pedig már meghaltak, az ő bemutatott műveiket a salgótarjáni Nógrádi Történeti Múzeum gyűjteményéből kölcsönözték a rendezők. Ha most fölkapják a fejüket, vajon ilyen sok, mintegy félszáz szövetségi, illetve alap-tag él-e a városban, s az el tud-e tartani ennyi művészt, akkor a válasz az, hogy nyilvánvalóan nem. De erre nincs is szükség. A rendezők mindazokat is fölkérték, akik nem szabad foglalkozású művészként tevékenykednek, s egy ilyen alkalom számukra is lehetőséget jelent munkásságuk megmérettetésére, vagy legalább érzékeltetésére. Erre viszont szükség van. S igaz ugyan, hogy ez a rendezői koncepció vegyes hangulatú kiállítást eredményezett, ezt azonban akár erényének is tekinthetjük, ha a pillanatnyi állapot bemutatása is a célok közé tartozott, az ünnepi alkalom kapcsán. Akár így volt, akár nem, a tárlat erre is alkalmat kínál. A teljesség igénye nélkül, lássunk legalább néhány következtetést, ami az üvegcsarnoki bemutató alapján levonható. Mindenekelőtt az a megjegyzés kínálkozik ide, hogy az aktuális évszaktól függetlenül őszi hangulat lengi be a kiállítást. Az az érzés, hogy a salgótarjáni képző- és iparművészetben is vége van egy több évtizeden át tartó termékeny folyamatnak, ami az adott politikai, társadalmi berendezkedésnek megfelelően, ideológiailag is erőteljesen motiváltán, kultúrpolitikai támogatottságát tekintve is számos egyoldalúságot okozva létezett, de tagadhatatlanul jelentőssé vált életművek létrejöttét is eredményezte, aminek utólagos negligálását semmi sem indokolja. Miként azt sem, hogy elhallgassuk, a politikai reprezentációt is szolgáló képzőművészeti tevékenység úgyszólván egyoldalú hivatalos támogatása más művészeti ágak (irodalom, zene) háttérbe szorítottságát vonta maga után. M indazonáltal tény, Salgótarjánnak volt egy korszaka, midőn az itt élő és munkálkodó képző- és iparművészei kapcsán emlegették az országban, eltérően például - Miskolcot kivéve - más észak-magyarországi városoktól, hogy csak a régiónál maradjunk. Ezt ugyan komoly megszorítással, de joggal emlegethetjük a 70 éves városnak a hazai művészettörténetben is számon tartandó nagy korszakaként, aminek most vége. Természetesen, összefüggésben volt mindez a hatvanas évek közepétől megindult városfejlődéssel is, ami - a gazdasági alapok megrendülésével - szintén befejeződött, de belátható ideig változatlanul a salgótarjáni élet keretét jelenti. Esetleg, csak romló keretét, hiszen manapság mind többen és többen kényszerülnek arra, hogy egzisztenciájuk romjain éljenek. A képző- és iparművészet hanyatlása nem a politikai hatalomváltással kezdődött. Már azt megelőzően jelentkeztek a szellemi, gondolati fáradtság jelei. Többen eltávoztak a városból, életművük másutt épül. Más, egymástól igen különböző életművek pedig végleg hagyatékká váltak. Meghalt Balázs János naív festő, Hegedűs Morgan, Hibó Tamás, Iványi Ödön, Szabó Gáspár, Szujó Zoltán. A kiállításon is látható műveik pontosan jelzik a veszteség mértékét, sőt, több esetben a már végleg beteljesületlen ígéret nagyságát. Az őszi hangulathoz tartozik a betakarítás képzete is. Úgy tetszik, ez a tárlat mégsem ezt jelzi, inkább egy állapotról tudósít. Innen fakadhat szelíd melankóliája. Milyen állapotról van szó? Az átmenetéről, a várakozáséról. Egy olyan alig megfogható pillanatról, ami néha őszidőn kerítheti hatalmába a hangulatok iránt érzékeny embert, ha a fátyolos fényű mezőre tekint. Ami - mert hiszen metaforáról van szó - szerencsére azért nem üres. Itt van például Földi Péter Szivárványa, aki körül tanítványok, pártfogoltak is gyülekeznek, tehetségek mozgolódnak. Szatmári Béla térplasztikái, Bobály Attila szobrai, Czinke Ferenc vegyes technikával készült meditativ grafikái. Mészáros Erzsébet lírai tűzzománca, Somoskőy Ödön földszínű lapjai, Erdei Sándor öntött- üveg-szobrai. Takács Géza és Szilcz Mariann üvegvázái ugyancsak jelzik a tájékozódási lehetőségek változatosságát. Az elszármazottak, vagy innen távozók közül mindenekelőtt Szabó Tamás Tanulmányának összetett gondolatisága, mélyrétegeinek gazdagsága, Lóránt János Őszi etűd című textiljének hasonlóan mély szellemisége, Fábián Gyöngyvér Hírvivőjének és Homoktemető- jének intellektualizmusa szintén a tárlat szellemi súlya növekedéséhez járul hozzá. H a mindehhez még hozzátesszük, hogy az itt is jelenlévő Óláh Jolán és Balogh Balázs András naív műveiből hamarosan kiállítás nyílik a párizsi Magyar Intézetben, valamint folyamatosan figyelmet érdemlőnek tekintjük például Orbán György, Gedeon Hajnalka, L. Presits Lujza, Molnár Péter, Szabó Noémi. dr. Géczy Miklós, F. Csaba Mária, Gáspár Aladár, Kele Szabó Ágnes, Orosz István, Angyal Barnabás, Losonczy Ildikó, Tomka István, M. Kiss György és mások szellemi és vizuális törekvéseit, akkor érzékelhető, az őszi hangulat emlegetésének oka nem az üresség. Tény azonban, hogy a képzőművészetben sem lesz ezután magától értetődő a „vezető szerep”, itt is az életutakat formáló egyéni megoldások kora következik, ami a korábbiaktól eltérően örömöket és kínokat jelent. Most - ahogy mondani szokták - ez van. — mér Régi szüreti eszközök A kecskeméti Mathiász János Borgazdasági múzeumában látható az a borszűrő berendezés, amely Jókai Mór tulajdonát képezte. Ez később Weber Ede, svájci származású tanítóhoz került. Hare Krisna békefesztivál Salgótarjánban Színház, tánc, filozófia, tradicionális zene A gépiesítésen és érzékkielégítésen alapuló nyugati világgal ellentétben India eredeti, védi- kus kultúrájának célja az volt, hogy a művészet segítségével a Legfelsőbb Urat, az Úr Krisnát dicsőítve az ember felemelkedését szolgálja. A Krisna-tudat mozgalma, amely világméretű békefeszti- vál-sorozatot indított, s amelynek egyik állomása Salgótarjánban lesz október ötödikén, ezt a hagyományt őrzi meg zenében, táncban, színjátszásban és az irodalomban. A Krisna-tudat hívei úgy gondolják, a társadalom békéje csak az egyes emberek lelki békéjén keresztül érhető el. Mivel ez utóbbi hiányzik, éhínséget, elégedetlenséget, zavargásokat, sztrájkokat, háborúkat tapasztalunk magunk körül. Ezért, hogy enyhítsék az emberek környezetéből fakadó feszültséget, szorongást, szervezték meg Amerikától Ausztráliáig szerte a világon, békefesztiváljaikat. A salgótarjáni sportcsarnokban október 5-én 18 órakor kezdődő fesztivál műsorában indiai tánc, tradicionális és modern zene, egy ősi, vaisnava hagyományokra épülő színházi előadás, s egy pantomim szerepel. amelynek célja a lelki békére való vágy felébresztése. A 25 fős előadógárda többsége Angliából érkezik, de lesznek közöttük amerikai és indiai művészek is. Az est szünetében indiai vegetárius kóstolót szolgálnak fel a vendégeknek. A falatokat készítő szakács indiai származású, aki hazájában, naponta többezer éhezőt lát el élelemmel. Néhány mondat a Krisna-tudat filozófiájáról. Szerves részei vagyunk a Legfelsőbb Léleknek, akit a Védák Krisnaként ismernek. Eredeti helyzetünkben állandóan Krisnával voltunk. ám szabad akaratunkat helytelenül használva, fellázadtunk az Úr szolgálata ellen, hogy tőle függetlenül próbáljuk élvezni az anyagi világot. A Védikus írások arról szólnak, hogyan tudjuk visszanyerni eredeti helyzetünket. (vt)
