Nógrád Megyei Hírlap, 1992. október (3. évfolyam, 232-257. szám)
1992-10-29 / 255. szám
6 HÍRLAP OLVASÓKTÓL OLVASÓKNAK 1992. október 29., csütörtök Kilóg a s0rból... A jövendő grafológus Fényes fekete, vakító fehér és egy kevés vörös kellemes dinamizmusa jellemzi a külsejét. Minden vonása, mosolya, lénye sugárzó harmóniájához asszisztál. Hangja mély, szava határozott egyéniséget sejtet. A salgótarjáni Goldmann Lászlómé, Marika, tizenkilenc éves korában lett mozgássérült. Még nem voltak kéthetes házasok, amikor szerencsés kime- telű motorbalesetet szenvedtek a férjével.- Ósszekalapáltak, toldoz- tak-foldoztak, s aztán lassan próbáltam folytatni: édesanyám tanácsára a lakásunkhoz közeli megyei kórházban kerestem állást. Ott is maradtam huszonkét évig, ebből több mint felét a gyermekosztályon. Közben megszületett a fiunk és a lányunk. És annyi év után egyszer- csak váratlanul megfordult vele a világ. A főnöke nyugdíjazása szerencsétlenül egybeesett a napi munkáját érintő változással.- Elmentem rokkantnyugdíjba, de nem nagyon leltem otthon a helyemet. Pár hónap múlva hívtak, és vissza is mentem dolgozni. Viszont hiába igyekeztem, mégsem találtam a helyem. így telt el öt év, s akkor eljöttem, azzal a gondolattal biztatva magamat: most már megtehetem, azzal foglalkozhatom, amihez kedvet érzek. Nemsokára meg is találta új kedvencét, az írástanulmányt, a betűk vallatásának tudományát, a grafológiát.- Újságban olvastam egy hirdetést, majd először egy háromnapos, intenzív tanfolyamon vettem részt, később pedig beiratkoztam két iskolába. Ezeket végzem jelenleg, hetente Budapestre járok. Még egy év és végzett grafológus lehetek. Sokat gondol arra, mit fog kezdeni a tudásával. Erre is van kész válasza:- Mindenképpen hasznosítani szeretném valamilyen munkakörben - mondja szerényen a jövendő íráselemző, aki a grafológia etikájáról szinte mindent tud. A kézírást nem szokás különösebben rejtegetni, s ha véletlenül kerül elé egy ilyen, s tudja, kitől származik, csak az illető kérésére mondja el. mit lát. Az eléje táruló beszédes sorok ugyanis a jellemről vallanak.- Bizonyos értelemben ránk is vonatkozik a titoktartási kötelezettség, persze, azt hiszem, Goldmann Lászlóné azért a legtöbben megélünk fura helyzeteket. Mert az írás azt is kifecsegi, amit a „gazdája” nem tart pub- likusnak, s nem óhajt közölni bárkivel. Az értője ezért nem beszéltetheti bárhol, bármikor. Goldmanné, Marika azt mondja, számára nem nyomasztó, a sok két lábon járó nyitott „könyv” ... Szavaiban nem lehet kételkedni: irigylésre méltó az önfegyelme, akárcsak a derűje. A mozgáskorlátozottak megyei, és a később megalakult másik, hasonló egyesületnek is alapító tagja. Régebben sokat hallattak magukról, egy-két éve azonban elcsendesedtek.- Félek ettől a csendtől. Könnyen lehet, hogy rosszat jelent. S bár tisztában vagyok azzal, hogy ma mindenki pénzért vállal dolgokat, s furcsán néznek arra, aki másként tesz, de mégis nagyon jó lenne együtt maradni. Mihalik Júlia „Kukucs, kedves buszutasok!” „Jaj, de unom ezt a fotózást!” Beküldte: László Krisztina, Mátraterenye, Sport út 7. „Vajon sikerül kimenni?” Beküldte: Szigeti Istvánná Karancsalja, Arany ,1. út 14. Beküldte: Szegi Zoltánná, Pásztó, Rákóczi út 12. A salgótarjáni hődíjemelés kérdőjelei Beküldte: Pádárné Illés Klára, Jobbágyi, Hunyadi út 49. A testület kizárólag tájékozatlanságánál fogva hozhatta meg a mostani döntését. A leírtak után egyet kell értenem a Nógrád Megyei Hírlap újságírójával, aki így fogalmazott: „Valakiket bűnös mulasztás terhel a kialakult megalázó helyzetért.” Hozzáteszem: még az árak tekintetében is! A képviselő-testület, mint árhatóság, nem áll hivatása magaslatán. Ez év tavaszán a helyijárati autóbuszközlekedés tarifaemelése körüli procedúra is igazolta. A döntés nem hozta meg a várt eredményt, mert a veszteségcsökkentésnek nem lehet egyedüli útja az áremelés. A hőszolgáltatásra is ugyanez vonatkozik. A testület ezután nem engedhet meg magának a mostanihoz hasonló rossz döntést, mert kockáztatja presztízsét a választópolgárok előtt. Határozott, következetes, megfontolt lépésekre van szükség. Molnár Tibor Salgótarján, Kistarján út 4. Fáradhatatlanok voltak Édesapánk, Tóth András a nógrádgárdonyi kórházban feküdt betegként. Ottléte alatt a dolgozók számunkra meghatóan és fáradhatatlanul tették kötelességüket. A gondos ápolást ezúton is köszönjük az intézmény orvosainak és valamennyi dolgozójának. A volt beteg két leánya: Berencsi Sándorné Rabecz Józsefné Salgótarján „Legyünk barátok!” Beküldte: Kovács Győző Mátranovák, Véndiófa út 4. Miért vagyok rosszindulatú? A Hírlap október 26-ai számában a „jó tollú” és mindenre képes újságíró mellett, mint a sajtóban rendszeresen nyilatkozó rosszindulatú fogyasztót, engem is elmarasztal Csőké Béla igazgató, a Nógrád Megyei Hőszolgáltató Vállalattal szembeni magatartásom miatt. Ezután saját tényeket sorol fel hosszan, hogy mikor és kiket tájékoztattak a Nógrádhő „munkájáról”. A „tájékoztatónak” valószínűleg el is hitték ezeket, ami nem róható fel ellenük bűnként, viszont az igen, hogy nem győződtek meg azok igazságáról. Micsoda cinizmus azt állítani: „Képesek voltunk és tudtunk az erőmű egyoldalú és monopol helyzetével szemben egy város tényleges hőigényén alapuló korszerű villamosener- gia-termeléssel bővíthető megoldást kidolgozni." Miért nem az igazságot írja meg Csőke úr? Miért keveredik ellentmondásokba saját magával is, amikor elmarasztalja még azt a pártállami „rendszert" is, melynek hűséges kiszolgálóiként maradtak fent? A jelenlegi Nógrádhő elődje, mint hőcserélő állomás, minimum két éves átmeneti időtartamra jött létre, ameddig az erőmű az akkori villamosenergia + hőtermelésről nem tért át teljesen a kizárólagos hőtermelésre. Midőn ez megtörtént, azonnal ki kellett volna iktatni a hálózatból a hőcserélőt. Csőke úr életrajza nagyon megható, de semmivel sem jobban, mint azoké a három gyermekes munkanélküli családoké, akik a távfűtéses lakásokban tengődnek biztosan alacsonyabb segélyekből, mint amit majd esetleg Csőke úr fog kapni munkanélküliként. Az talán személyes dolga Csőke úrnak, hogy 1973-tól diplomák szerzésével és nyelvek tanulásával foglalkozott, de a város távhőfogyasztóit ez nem nyugtatja meg. Azt sem értem, hogy Csőke úr miért az újságírókra pikkel, akik végre az állampolgárok többségének igazságait tárják fel, felvállalva ezzel azok képviseletét? Miért vagyok én rosszindulatú fogyasztó azért, amiért végre már a monopólium megszűnésével azt a szolgáltatót választom, amelyik olcsóbban szolgál ki? Nem vagyok én, és gondolom más társam sem haragban például az ÉVI és más árudákkal sem azért, mert drágábban adják a cigarettát. Elmegyek a csarnokba. ahol olcsóbban megvehetem. Adják hát Csőke úrék is olcsóbban a hőt annál, amelyet a Mátrai Erőmű Rt. kínál számunkra, és tőlük fogunk vásárolni. Mező Sándor, Salgótarján Ha a hír igaz lenne ... A salgótarjáni képviselő-testület október 12-i rendkívüli ülésén született döntésnek - miszerint a lakossági hődíj árát 15, az egyéb körbe tartozó fogyasztók tarifáját csaknem 60 százalékkal emelték november végéig - nincs elfogadható és reális alapja. E megalapozatlan, ötletszerű határozathozatal csupán tűzoltómunka volt. Még- győződésem, a közületek és az ipari üzemek hőszolgáltatási díjának december 31-ig történő növelése mellett szükségtelenné vált volna a lakossági áremelés. A megalapozott és időbeni döntést elsősorban az késleltette, hogy a képviselő-testület három részre szakadt: erőmű-pártiakra, hőszolgál- tató-pártiakra és mindentől tartózkodó semlegesekre. A pár- toskodók, vagy pártolók vitája mellett eltörpült, mellékessé vált a közel 15 ezer ember fogysztói érdeke! Közben elérkezett a fűtési idény, s a kaotikus állapotok ellenére sem volt elodázható az áremelés. így kényszerült a testület a döntésére, melyet már augusztusban is meghozhatott volna, hiszen a jelenlegi adatok akkor is megvoltak. A polgár- mester úrnak nagy szegénységi bizonyítvány arra hivatkozni, hogy a Nógrádhő többszöri kérés ellenére sem volt hajlandó megbízható adatokat szolgáltatni. Nincs tehát hiteles és ellenőrizhető ár, amely a jelenlegi helyzetet valósan tükrözné, s figyelmen kívül hagyná a két évvel ezelőtti költségeken alapuló maximált árakat. Hogy mennyire túlzottan magas és irreális a fenti áremelés, a hőszolgáltató adatai is jól bizonyítják. Egy júniusi előterjesztés mellékletében megállapítható: városunkban 366 közületi és ipari fogyasztó található, s az ezektől származó hődíjbevétel éves szinten és régi áron 100 millió forint. A 3825 lakossági fogyasztónál ugyanez a kiadás 97 millió forint. A mostani tarifaemeléssel a közületektől évi 60 millió, a lakosságtól 14 millió forint többletbevételhez jutna a hőszolgáltató. A 74 millió forint átlagosan 37,5 százalékos áremelésnek felel meg. Ezzel szemben a vállalatnak a különböző tarifaemelések miatti többletköltsége - figyelembe véve a 10 százalékos nyereséget is - csak 24 millió forintot tesz ki, melynek árnövelő hatása mindössze 12,2 százalék. Számomra rejtély, hogy a hőszolgáltató miért akar 50 millió forinttal, többet fizettetni a fogyasztókkal, mint amennyivel az anyagi terhei növekedtek?! Tudatos félrevezetésről, avagy a testület hanyag munkavégzéséről van-e szó? Milyen alapon emelték a lakossági hődíjat is, amikor csak a közületek tarifájának növeléséből származó 60 milliós többletbevétel két és félszeresen meghaladja a hőszolgáltató plusz kiadásait? Tehát a lakossági áremelés egyetlen forintja sem indokolt! Mi okozta a hőszolgáltató százmilliós veszteségét? A mátraszőlösi vízszökésről írt a Nógrád Megyei Hírlap az október 14.-ei számában. A lényeg nem vitatható, de hogy hová folyt el a melegvíz, a ká- nyási bányába-e, vagy a pásztói strandba, az máig titok, és az is marad, tehát feltételezni mindent szabad. A cikk végén arról tépelődik az író, hogy „érthetetlen miért kellett a pásztói kórház parkjának fáit kivágni azért, hogy felépülhessen az a reumatológia, ahová lajtkocsival szállítják a hévizet, amit fel kell melegíteni ahhoz, hogy használni lehessen." Valóban érthetetlen is lehetne, ha igaz lenne! Ugyanis a pásztói kórház udvarán, illetve parkjából egyetlen bokrot sem vágtak ki a reumatológia építése miatt. A vizet is csak addig szállították, amíg annak vizsgálata tartott, mintegy három hónapig. A betegek gyógyítása pedig (közöttük a mátraszőlősieké is) zavartalanul és jó eredménnyel történik. A hatásosság érdekében ez esetben a cikk írója, „vété” bizony az igazságot alaposan elvété. Dr. Kovács Bertalan Pásztó Salgótarjáni állampolgárként tiltakozom Csőke Bélának, a Nógrádhő igazgatójának a Nógrád Megyei Hírlapban október 26-án megjelent cikke miatt. Ön nem jött el a lap által szervezett, a város távhőszolgáltatásával kapcsolatos közéleti fórumra, mert nem mert megjelenni előttünk. Holott szerettük volna megkérdezni: miből tevődik össze a vállalat 100 millió forintra rúgó vesztesége? Téved, ha azt hiszi, hogy minket az újságírók uszítanak. Erről szó nincs. Mi magunk is úgy látjuk, ön nem tud elszámolni a horribilis ráfizetéssel. Ha van bátorság önben, álljon elénk, végezzen számvetést. Mondja el, mi okozta a hőszolgáltató vállalat tetemes veszteségét, illetve miből hozta össze ön a saját vállalkozását?! Mi nem támadjuk a hőszolgáltató dolgozóit, nekünk nem velük, hanem önnel szemben van kifogásunk. Egyébként ön olyan cikket jelentetett meg a megyei lapban, melyhez nem kívánok semmit hozzáfűzni, mert az hűen minősíti annak szerzőjét. Szabó János Salgótarján „Milyen lehet a rózsa íze?” "KUKUCSKÁLÓ"
