Nógrád Megyei Hírlap, 1992. október (3. évfolyam, 232-257. szám)
1992-10-26 / 252. szám
HÍRLAP 1992. október 26., hétfő Magyar áldozatok Az MTI tudósítójának értesülései szerint a lódzi vajdasági főügyészség nyomozást folytatott a szovjet hadsereg magyar áldozatainak ügyében. Az eset 1945. január 23-án történt, Biatka faluban. 1944 tavaszán a németek egy csoport foglyot hoztak ide, köztük magyar katonákat, akik megtagadták a további szolgálatot. Égy helyi üzemben dolgoztak, s itt érte el őket a front. A falut németek után átkutató szovjet katonák elvitték, és a hadoszlop parancsnokságán kivégezték őket. Valószínűleg azért, mert német egyenruhában voltak. Castro hajdani távirata Fidel Castro, kubai vezető 1962-ben táviratban javasolta Moszkvának: vessék be az Egyesült Államok ellen az országában levő szovjet atomfegyvereket: „Kuba kész feláldozni magát a világforradalom győzelméért,, — írta. A harmadik világháborúval fenyegető rakétaválság e mozzanatáról Fjodor Burlackij, Hruscsov egykori munkatársa, majd a Lityeraturnaja Gazeta fő- sz^fkesztője számolt be a The •jjifejw York Timesban. rtiizc tar Közös 5li-nx hadgyakorlat A legrégibb idők óta először hajtottak végre közös „hadmü- veleti gyakorlatot,, brit és orosz hadihajók a Perzsa /Arab!-öbölben. Londonban közölték, hogy áufhatham fregatt és az Admiral Vinograd tengeralattjáró-elhárí- tó cirkáló Lynx, illetve Helix típusú helikopterei leszálltak egymás fedélzetén, és külön rádió- kapcsolat-gyakorlatokat is folytattak. Brit lapjelentések szerint az úttörő közös hadgyakorlat azt jelzi, hogy az oroszok együtt akartnak működni a nyugati flottákkal az Öbölben. Molnár Zsolt és Szántó György jelenti Szlovákiából Szombattól: Dunát lehet rekeszteni Bár hivatalos meghívó, belépő egyikünk zsebében sem lapult, mégis bizakodva indultunk el a határ túloldalán fekvő Duna- csúnyba, hátha mégis — szigorú ellenőrzés ide vagy oda — testközelből láthatjuk az életrekelt szlovákiai „papírtigris” első lépéseit. A határon mindjárt mellénk szegődött a szerencse, a Csúnyba igyekvő fideszesek és környezetvédők egy csoportjában Horváth László országgyűlési képviselőt fedeztük fel. Rövid tanakodás után a honatya hozzánk csatlakozott, s mint kiderült, ennek „hasznát” is vehettük, hiszen a diplomata sávon keresztül néhány perc múlva már a másik oldalon folytathattuk utunkat. Az első településen feltűnt, a szlovákok vendégeket várnak. No nem bennünket, a magyar sajtó és politika képviselőit. A frissen festett, kétnyelvű feliratok sokkal inkább a hamarosan Brüsszelből ideérkező megfigyelőknek készültek, hiszen az önálló Szlovákia EK-társult tagságának egyik legfontosabb feltétele a kisebbségi jogok betartása. Autónk közben tovább száguldott, s Hamulikovóba értünk, ott a Duna-gáton feltűntek az első teherautók, ráadásul nem is egy-kettő, első becslésre is több százat saccoltunk. Közelebb hajtottunk, s a gátra érve félelmetes látvány tárult elénk, a mélyben megszámlálhatatlan erőgép, markoló és tehergépkocsi „vetette” az új ágyat, készítette a Duna új medrét. A szemlélődésre nem maradt időnk, szempillantás alatt mellettünk termettek a meglehetősen marconának tűnő rendőrök, s kilétünk felől érdeklődtek. Persze nem személyünkkel keltettük fel érdeklődésüket, azonnal a nem létező engedélyeinket kérték. Hiába mondtuk mi, hogy a magyar parlamenttől, a sajtótól vagyunk, s igazán nem akarunk semmi rosz- szat, csak néhány fényképet készíteni, s mivel késésben vagyunk, jó lenne, ha itt a gáton levághatnánk az utat Dunacsú- nyig. Mondanunk sem kell, rövid úton lebeszéltek bennünket mindkét ötletünkről, s még azt is elmagyarázták, hogy örüljünk, ha bekén hagynak, s utunkra engednek minket. Ha másból nem is, a hanglejtésből és a mozdulatokból kiderült, jó, ha megelégszünk ennyivel, s tényleg fürgén az autóba pattanunk. Nyomatékül, hogy ezek a fiúk tényleg nem viccelnek, kíséretet is kaptunk, így bár sietős volt a dolgunk, annyira mégsem lehetett, hogy a közlekedési szabályok ellen vétsünk. A közel negyven kilométeres kerülő után öt óra tájban értünk Csúnyba. A csendes, kihalt utcákon egy idős nénit kértünk meg arra, hogy ugyan mondja már meg, hol rekesztik a Dunát. — Aranyoskáim, oda még a csúnyiakat sem engedik fel — mondta, de azért útba igazított. Menetközben „élesre töltöttük” a kamerákat, előkészítettük az útiokmányokat. A célhoz közeledve egyre több egyenruhással találkoztunk, ezért biztosak voltunk abban: jó helyen járunk, valahol itt születik a szlovák nemzeti mű. Öt óra tizenhárom perckor udvariasnak éppen nem mondható, gumibotos legények megállítottak, majd kiszállítottak bennünket az autóból. Rögvest közölték, a hivatalos, ráadásul keveseknek megadatott bemutatónak vége, az építkezés területére senki nem léphet. Mi persze, újból elkezdtük, hogy diplomata van közöttünk, s rendben, időben ideértünk volna, dehát különféle dolgok közbejöttek, s bármit hajlandók lennénk adni, hogy bejuthassunk. Addig-addig egyezkedtünk, hivatkoztunk igazolványokra, nem létező engedélyre, míg az egyik fiatalember vállalta: elkísér minket. Csak azért, mert a szülei maf yarok, s bár ő szlovák nyelvű is- olában végzett, ettől még „magyarul” érez. De vigyázzunk, sehol ne szóljunk egy szót sem, majd ő beszél helyettünk is. Nem is kellett faggatni, menetközben gyorsan elmesélte a napközban történteket. — Voltak itt magyarok — Szerény szolgálati lakás az elnöknek A két évszázados Fehér Ház A minap ünnepségeken, tudományos tanácskozásokon emlékeztek meg arról, hogy 200 éve helyezték el a világ egyik leghíresebb épületének alapkövét: akkor kezdődtek a Fehér Ház munkálatai. A házon azutan még hét évig dolgoztak — pedig jóval kisebbet építettek, mint az eredetileg tervezett palota, amely ötször akkora lett volna. Thomas Jefferson alelnök azonban, az amerikai kormányférfiak máig öröklött szemléletével úgy vélte, hogy a közpénzekkel takarékoskodni kell. így csak három emeletes, jelentősegéhez képest viszonylag szerény méretű épületet emeltek Washington szívében, a Pennsylvania Avenuen. Az eredetinek egyébként már sainak parányi munkaszobái, a régen csak a falai allanak: a há borúban a britek 1812-ben felégették a házat, és csak Madison elnök bátor feleségének köszönhető, hogy a berendezés néhány darabja megmenekült. Mindez már igen régi történelem volt, amikor néhány éve Károly herceget, a brit trónörököst fogadták, aki a kötelező jólne- veltséget megszegve megjegyezte: — Ez azért tulajdonképpen kis ház... A Buckingham palotához mindenképp — de sok amerikai milliomos is lakik nagyobb rezidenciában. A Fehér Ház földszintjén van az elnök híres ovális irodája, környékén legközelebbi munkatárkormány tanácsterme és néhány fogadószalon. Az első emelet a reprezentációé: a nagy ebédlőben rendezik az állam- és kormányfők számára a fogadásokat, díszvacsorákat — mellette a tapétáról, a bútorok huzatáról elnevezett vörös és kék szalon sok bizalmas tárgyalás színhelye. A ház e reszeibe — kivéve az elnöki dolgozót és környékét — bekukkanthat évente 1,2 millió ember, akik többnyire több órás sorbanállás árán délelőttönként bejutnak: a turisták számára a hét 5 napján nyitva a kapu, mégpedig ingyen. A harmadik emeletre azonban, a mindenkori elnöknek és családjának lakásába legfeljebb a személyes barátok hivatalosak. A „szolgálati lakás” egyébként, méreteit tekintve, amerikai viszonylatban igencsak szerény: két hálószoba, két szalon, s egy vendégszoba. Az emeletet, nemkülönben a házat és nagy parkját mindenkori lakói tetszésük szerint módosíthatják — így Harrison elnök kecskét tartott, a tejéért, Taft tehenet. Coolicige-ot kedvenc mosómedvéje kísérte mindenhová, Harding és Roosevelt kutyája végig- aludta a kormányüléseket, míg a texasi Johnson komolyan állította, hogy ebe a déli állam tájszólásában ugat... A XX. században uszoda, tornaterem, teniszpálya épült — Bush elnök pedig lópat- kódobálót építtetett. Az alapkőletételt teljes komolysággal ünnepük, de egy bökkenő van: senki nem tudja, hol van a 200 éve elhelyezett híres kő. Helyéről nem maradt feljegyzés, azt radarral és egyéb korszerű módszerekkel azóta is hiába keresik. Heltai András kezdte barátunk, kissé törve a magyart —, meg más külföldiek, osztrákok, angolok, horvátok. Volt egy Béla nevű magyar is, aki nem rosszból, de mindenféle bolondságokat beszélt. Rá nagyon megharagudtak a szlovákok, mivel transzparensekkel a kezében, elállta az útját a teherautóknak. S ha ők nem mehetnek gyorsan, nem tudják elvégezni a munkát, levonják prémiumot, nem lesz mit hazavinni. Közben a Duna folyására merőlegesen álh'tott uszályokhoz értünk, ahol óramű pontossággal jöttek-mentek a teherautók. Alkonyat lévén, igyekeztünk a felvételeket minél hamarabb elkészíteni. Tüsténkedésünk közben a rendőrök is felfigyeltek ránk. Egyrészt, mert nem tűztük ki a kabátunkra a hivatalos engedélyt, másrészt a sajtó munkatársainak már több mint egy órája el kellett hagyniuk a helyszínt, s a vaku villanásokból azonnal kiderült, mégiscsak maradtak közülük, jelen eseteben mi. Harmadrészt nagy igyekezetünkben majdnem fellöktünk egy nagykabátba bújt urat, akiről később kiderült, nem más, mint az exmi- niszterelnök, lan Charnogo- ursky. Hála istennek az esetből nem lett diplomáciai bonyodalom, s a minket kédőre vonó rendőrökkel is gyorsan megegyeztünk, nem vagyunk mi rosszfiúk, ők pedig kifejezetten szépek és aranyosak ezekben a fekete kabátokban, különösen, ha békében elengednek bennünket... Szervezett provokáció...? (Folytatás az 1. oldalról) A hatályos jogszabályok szerint hivatalból üldözendő esemény, vagy rendőri szempontból szakmailag indokolt cselekmény nem történt az október 23-i Kossuth téri állami ünnepségen, ami miatt a rendőrség jogszerűen, törvényesen felléphetett volna azokkal a hangoskodókkal szemben, akik miatt Göncz Árpád elnök nem tudta megtartani ünnepi beszédét. Mindezt dr. Lázár János, a budapesti rendőrfőkapitány első helyettese állapította meg, azon a szombati rendkívüli sajtótájékoztatóján, amelyen ismertette az október 23-i fővárosi megemlékezések rendőri tapasztalatait. Mint mondta, a pénteki eseményeken sehol nem történt atrocitás, csak a Kossuth téri ünnepség után kellett két személyt előállítani garázdaság miatt. A Belügyminisztérium a leghatározottabban visszautasít minden olyan feltételezést, amely szerint a bekövetkezett események előidézésében része lett volna. Az ünnepségen történt incidens jellege ugyanis olyan volt, hogy azt törvényes eszközökkel megelőzni és a helyszínen semlegesíteni — a BM és az általa irányított önálló szervezetek számára — nem volt lehetséges. A Magyar Köztársaság Kormánya az október 23. és november 4. közti ünnepségsorozattal összefüggésben felhívja az ország lakosságát, őrizze meg méltóságát és fegyelmezettségét, emlékezzék hőseire és mártírjaira. Különösen ezekben a nehéz napokban, amikor a megemlékezés mellett a Duna elterelése miatti súlyos helyzetben is számítunk az emberek fokozott felelősség- tudatára. A Kormány sajnálatát fejezi ki azért, ha az ünnepségeket bármikor, bárhol nemkívánatos események zavarják meg. Különösen sajnálja, hogy a Kossuth Lajos téren sor kerülhetett ilyen eseményre, és így a Magyar Köztársaság elnöke — a hallgatóság egy részének tüntetése, illetve magatartása miatt — nem mondta el ünnepi beszédét. Ennek hangsúlyozása mellett meg kell állapítani, a Kossuth téren semmi olyan cselekményre nem került sor, ami biztonsági szempontból veszélyeztetett helyzetet jelentett volna. A nemzet egységét kifejező köztársasági elnöki méltóság viselője, aki alkotmányjogilag is felette áll a napi politika küzdelmeinek, sohasem hozható méltatlan helyzetbe. Ugyanakkor a leghatározottabban visszautasítjuk azokat a sajtóból és más forrásból származó gyanúsítgatásokat, célzásokat, amelyek a kormányzat felelősségére utalnak a rendzavarással kapcsolatban, sőt erre irányuló tudatos kormányzati „szervező munkát” tételeznek fel. (MTI) Az amerikai elnökválasztás előtt Dönt: a gazdaság, a betegbiztosítás, az abortusz Az amerikai választó túlnyomó többsége három fő kérdésre összpontosít majd, amikor eldönti, kire szavazzon november 3-án. Ezek: a gazdasági helyzet, s a gondok megoldásának tervei; a betegbiztosítás kérdése; a vita arról, korlátozzák-e az abortuszt és ho-yan. gy Abban a közvélemény egyetért, hogy a jelenlegi helyzet, amikor a költségvetés idei hiánya 350 milliárd, míg az államadósság elérte a 4.000 milliárdot, tarthatatlan. Különösen, ha tudjuk, hogy az amerikaiak reáljövedelme — a 30-as évek nagy válsága óta először — az elmúlt években nem nőtt, hanem csökkent. Amennyiben George Bush elnök elveszíti ezt a választást, annak fő oka a gazdasági helyzet lesz. Az elnök győzelme esetére azt ígéri, hogy a kiadások csökkentésével évi 50-60 milliárddal lefaragja a költségvetési hiányt — egyúttal pedig — a gazdaság élénkítésére — csökkenti a tőkenyereség-adót csakúgy, mint a polgárok jövedelemadóját. A demokrata Bili Clinton négy év alatt felére csökkentené a költségvetési hiányt — miközben növelné a szociális kiadásokat, és csak a lakosság leggazdagabb 2 százalékának adóját emelné. A szakértők szerint egyik ígéret sem valós; a párhuzamos kiadás- és adócsökkentés csak táplálja ugyanazt a baljós folyamatot, amelyet Reagan elnök indított el, s amely a mai helyzethez vezetett. Az igazi megoldáshoz szükséges, radikális adóemelést (például az üzemanyag sokkal nagyobb megadóztatásával, hogy elérjék a takarékosságra ösztönző arat, mint a világ más részein) csak a harmadik jelölt, Ross Perot indítványoz. Az Egyesült Államok a kevés ország egyike, ahol nincs általános betegbiztosítás — ugyanakkor az orvosi, a kórházi és a gyógyszerköltségek a legmagasabbak a világon. Clinton szerint meg kell teremteni a munkahelyeken az országos, kötelező betegbiztosítást, annál is inkább, mivel jelenleg 26 millió embernek semmiféle biztosítása nincs. A rendszer egyúttal korlátok között tartaná az egészségügyi költségeket. Az indulatok, főleg a nőknél, a legmagasabbra az abortuszról folyó vitában csapnak. A legfelsőbb bíróság egy 1973-ban hozott döntésevellehetővé tette a lényegében korlátozatlan terhességmegszakítást. A jogszabály ellen azóta mind hevesebb harcot folytatnak az abortusz ellenfelei. Álláspontjuk helyet kapott a Republikánus Párt programjában is, amely mindenfajta terhesség-megszakítás eltiltását igényli. Mivel a közvélemény többsége ezt a jelek szerint elutasítja, Bush elnök nyilatkozataiban leszögezte: a maga részéről nem ellenzi az abortuszt, ha a terhesség nemi erőszak, vérfertőzés következménye, vagy ha veszélyben van az anya élete. A japán uralkodói pár, Akihi- to császár és Micsiko császárné pénteken kezdődött hivatalos kínai látogatása világosan tükrözi, hogy mind Tokió, mind Peking javítani kívánja a kétoldalú viszonyt mindkét ország jól felfogott érdekében. A kínai sajtó „történelminek” nevezi az eseményt, utalva rá, hogy a kétoldalú államközi kapcsolatok kétezer éves történetében Akihito 124 császári elődjének egyike sem tett hivatalos látogatást Kínában. A császári vizitre a diplomáciai kapcsolatok rendezésének 20. évfordulója ad ünnepi alkalmat. Mivel a császár személye a japán alkotmány szerint az állam és a nemzet jelképe, Akihito kínai útja a két állam közti teljes megbékélést hivatott kifejezni, azt, hogy a vezetők fátylat borítanak a 61 évvel ezelőtt kezdő- döttjapán-kínai háború keserves emlekeire. Kínai részről nagy erőfeszítéseket tettek a csaszárlátogatás érdekében. Áprilisban még CsiA japán császár Kínában Látogatás a teljes megbékélésért ang Cö-min, a kommunista párt főtitkára is Tokióba utazott az ügy érdekében. Pekingben ugyanis a japán magántőke kínai befektetéseinek megsokszorozódását remélik ettől. Japán az Egyesült Államok és Hongkong után már most is a harmadik legnagyobb külföldi befektető Kínában, de a gyorsított gazdaság- fejlesztésre törekvő Kína így is kevesli a japán beruházások volumenét, mely az idén várhatólag kétmilliárd dollárt tesz ki. Peking a kedvezményes fejlesztési hitelek felduzzadását is reméli a kétoldalú kapcsolatok javulásától. Tokió 1995-ig 6.2 milliárd dollár kedvezményes célhitelt folyósít a kínai infrastruktúra fejlesztésére, de Kína sokkal többet szeretne kapni. Japán részről is súlyos érdekek fűződnek a kétoldalú kapcsolatok fejlesztéséhez. Az exportorientált japán gazdaság nem engedheti meg magának, hogy az 1,1 milliárdos kínai fogyasztói f űacon lemaradjon nyugati és ke- et-ázsiai konkurenseitől. Nem mondhat le az olcsó kínai munkaerő és nyersanyag előnyeiről sem. A kölcsönös érdekek lendítő ják vissza, ország területi vitája a Szenkaku (Tiao- jüj-szigetekről és a kölcsönös bizalmatlanság katonai téren a másik szándékait illetően. A legsúlyosabb kölönc a múlt. Á’kormá- nyok fátylat szeretnének borítani ra, de a kínai nép nem akarja felejteni a másfél évtizedes Japán megszállás emlékeit: tízmillió halottját, tizenegymillió sebesültjét, a szexrabszolgaságba vetett nők százezreit, a japan baktériumfegyver-kísérletek kínai áldozatait. Egy közvéleménykutatás adatai szerint a kínaiak 95 százaléka várja el Akihitótól, hogy bocsánatot kérjen a kínai néptől, az atyja, Hirohito császár nevében elkövetett háborús bűnökért. Mintegy 300 ezer kínai írta eddig alá egy népi kezdeményezés nyomán azt a petíciót, amely 180 milliárd dolláros háborús jóvátétel fizetésére szólítja fel a japán kormányt. A kínai kormány jelenleg nem követel háborús jóvátételt, de nem is mondott le róla egyszer s mindenkorra. Fenntartja magának azt a jogot, hogy a későbbiekben esetleg előállnát ezzel az igénnyel. Azt sem zárja ki, hogy kínai állampolgárok magánszemélyként kártérítési igénnyel léphetnek fel. Jelentkezési lap Nógrád szépe 1992 Név:................................................................................ Születési idő:.............................................................. Lakcím:........................................................................... Telefon:.......................................................................... Dátum:............................................................................. Aláírás:.......................................................................... A jelentkezés feltételei Várjuk a 17-23 év között jó megjelenésű, a megyében állandó lakással rendelkező, gyermektelen hajadonok jelentkezését! A jelentkező nem lehet hivatásos modell, vagy előadóművész. Nevezési határidő: 1992. november 12. Nevezési díj: 1.000.-Ft Nevezéseket a József Attila Művelődési Központ (3100. Salgótarján, Főtér 5.) címére kérjük. A legfontosabb, hogy mit is kell tartalmaznia a jelentkezéseknek. 1. Egy-egy fényképet, melyek jól mutatják az arcot, az alakot és a tartást. 2. Részletes önéletrajzot, melynek tartalmazni kell: nevet, címet, foglalkozást, érdeklődési kört. ambíciókat, nyelvismeretet. 3. Feladóvevényt az 1.000 - Ft-os nevezési díjról. 4. 1 db. saját névre megcímzett és felbélyegzett borítékot. * * * A Nógrád szépe 1992 versenyt az Axel Springer-Magyar- ország Nógrád Megyei Irodája, a Nógrád Megyei Hírlap és a salgótarjáni József Attila Művelődési Központ rendezi 1992 december 19-én, a JAMK-ban.
