Nógrád Megyei Hírlap, 1992. október (3. évfolyam, 232-257. szám)
1992-10-22-23 / 250. szám
1992. október 22-23., csütörtök-péntek ÜNNEP - TÖRTÉNELEM HÍRLAP 7 Mindennapok a Magyar Köztársaságban A demokrácia csodálatos, de nálunk még nem tökéletes A Magyar Köztársaság kikiáltásának napja ünneppé vált, ilyenkor tehát ünnepelünk. De mit is ünnepelünk? Mit jelent a gyakorlatban, a mindennapokban az a tény, hogy köztársaságban élünk? Az alábbiakban e témákról mondanak véleményt a nyilatkozók: A harmadik magyar köztársaság 1989. október 23-a: Szűrös Mátyás kikiáltja a köztársaságot Dr. Nagy Lajos ügyész. Pásztó:- Leghamarabb a vádlottaink tudták meg, mert naponta hirdetünk ítéletet. Tartalmi változást rejt a névváltozás, jobban kifejezi a társadalmi berendezkedést, a valóságot, mint a korábbi államforma. Palotás Iván börtönigazgató, Balassagyarmat:-Szabadon mondhatunk véleményt, ez a legfontosabb, de vannak, akik nem tudnak kellőképpen élni ezzel. A népköztársaság után a köztársaság nagyon sok nehézséget hozott az egyének életében, az emberek általában ezeket teszik az első helyre. Találkozunk olyan véleményekkel, hogy régebben jobb volt, mert nem volt annyi probléma-illetve nem volt ennyire felszínen — de ezt már én teszem hozzá. Lopatovszki Csaba, az APEH osztályvezetője, Salgótarján:- Munkahelyi és magánéleti változásokat hozott. Megszűnt a pártállásom, de ez nem jelent hátat fordítást a politikának. Az ember a múltját nem feledheti, ha egyszer már politizált, ezt a hajlamot nem tudja kiölni magából. Egzisztenciálisan túl sokat még nem romlott a család helyzete, de a környezetemben bekövetkezett változások többnyire nem pozitív irányúak. Miután az APEH-nál dolgozom, közelről találkozom a gazdaság szerkezetváltozásával, mivel az adóalanyok itt jelennek meg elsőként. Hortobágyi Szilveszter jegyző, Nagyoroszi:- Alapvető igény volt a rendszerváltozással összefüggésben az új államforma, ami csak a politikai változással együtt képzelhető el, ugyanakkor úgy érzem, azzal, hogy köztársaság lettünk, nem foglalkoznak az emberek. Az intézményrendszer átalakulásán keresztül tapasztalják a változásokat. Csillik Józsefné, a szociális otthon vezetője, Balassagyarmat:- Óriási, felemelő érzés a szabadságérzet, ez ami jó a változásban, de a gazdasági életben csak nehezedett a helyzet. A demokrácia csodálatos, de nálunk még nem tökéletes, reméljük, hogy jobb lesz. A szabadosságot nem kellene azonosítani a demokráciával. Amitől sokan szenvednek, én is: egymás fölösleges hántása a nagy nyilvánosság előtt. Dr. Tanner Miklós rendőrkapitány, Salgótarján: — A rendőrség oldaláról nézve úgy látom, hogy a demokrácia kiszélesedésével a rendőri munka nyitottabbá vált, kevésbé misztifikált. Átfogóbban pedig, vannak, akik a demokráciára hivatkozva antide- mokratikusak, többletjogokat igényelnek maguknak, miközben a kötelességükről megfeledkeznek. Lányiné Szilágyi Éva, az Installáció Kft. alkalmazottja, Bá- tonyterenye: — Szerintem az a tény, hogy Magyarország államformája köztársaság, nem foglalkoztatja túlzottan az embereket, és nem is jelent igazi változást. Mi az üzletben, a gyakorlatban azt érezzük, hogy a vásárlóknak nincs pénzük. Pintér Nándor, a Mikszáth Kálmán gimnázium történelem- tanára, Pásztó: — Azt szoktam mondani, én az előző rendszerben sem féltem, de most felszabadultabb- nak érzem magam, bátrabban mondok véleményt, nem kell tartani attól, hogy következményei lesznek. Nem a saját gondolatom, a naplókban olvastam egy aforizmát: „Minél jobb, annál rosszabb.” Azt hiszem, az ország nagy többsége így érzi. Mintha baj lenne az emberek hitével, lelkesedésével. Pedig óriási dolog, ami megvalósult, ez fel kellene, hogy dobja az embereket. De nem látom ezt a vidámságot sem az iskolában, sem a munkahelyeken, sem az utcán. Az is igaz, a körülmények nem olyan jók, hogy felhőtlenül örülhessünk a szabadságnak. - Dudellai S zűrös Mátyás, az Országgyűlés elnöke 1989. október 23-án a Parlament erkélyén kikiáltotta a köztársaságot, amelynek ideiglenes elnöke lett. A magyar történelem során megszületett a harmadik köztársaság. Hajdú Tibor történész szavaival: „Ma már történelem, s majd az utókor történészei fogják vizsgálni, mennyiben volt ez része a következetes reformpolitikának az 1989. őszi politikai erjedésben. Azt is, hogy az államformaváltásban mennyire nyilvánul meg: Magyarország hol helyezkedett el 1989 őszén a sztálini szovjet rendszer lebontásában." A köztársasági államforma Magyarországon eddig sajnálatos módon nem volt hosszú életű. A köztársaság mindig különleges helyzetekben kiáltatott ki, és nem tudott meggyökeresedni. Minden időben a világ állapotának alakulása tűzte napirendre, ez az államforma kétszer az első és a második világháború, harmadszor a szovjet rendszer összeomlása után jött létre, és nem organikus belső fejlődés eredményeként. A köztársaságot először 1918. november 16-án kiáltották ki, az első világháború utáni lázas állapotban. Összeomlott az Osztrák-Magyar Monarchia, függetlenné váltak a népek, akik már más orientációs szándékaik érvényesítésére gondoltak. Ez az első köztársaság tehát éppen a szomszéd népek akaratával egyáltalán nem volt szinkronban, nem is tartott sokáig. Bukásának egyik legsúlyosabb oka az ország új határainak kérdése, ami már akkor - látensen — előrevetítette Trianont. A polgári demokrácia bukásának okai közé tartozott - nem függetlenül a határok kérdésétől — a választások halogatása is. Ausztriában, Csehszlovákiában, Németországban például éppen ezek konszolidálták viszonylag rövid idő alatt a demokratikus forradalmat. Az első köztársasági elnök Károlyi Mihály volt, aki - újabb ellentmondás - arisztokrataként vállalta a polgári forradalomból következő teendőket, miközben a függetlenség elnyerése a régi Magyar- ország széthullásával esett egybe, újabb kényszerpályákat ,ágérve”. Az első köztársaság mindennapi gyakorlatában nem gyökeresedhetett meg, nehezen épült ki a rendszer, maguk az irányítók sem igen tudták, mi legyen a hétköznapi élet fő célja. Sem a törvénykezés, sem az alsóbb szintű intézmények nem tudtak céltudatosan működni. Akkor is nehéz volt a helyzet, amelynek jellemzői közé tartozott a pénznélküliség, az ellátási zavarok sora, a munkanélküliség és a hideg tél. Úgy tetszhetett, nincs szerencsénk a köztársasággal, különösen a korábbi békeévek viszonyaival való összehasonlításban. A rövid köztársaság-történetnek aztán 1919. március 21-e, a Magyar Tanácsköztársaság vetett véget, amelyet az ellenforradalmi rendszer kiépülése követett. A második köztársaságot 1946. február 1-jén kiáltották ki, s ez vetett véget a már a maga korában is ásatag berendezkedésnek számító „király nélküli királyságnak”. Tildy Zoltán lett a köztársasági elnök. A család Losoncról származott, gyakran járt ide Nógrádba, édesanyját Balassagyarmaton temették el. A második köztársasági elnök helyzete sem volt könnyű. A politikai világ koalíciós berendezkedésű volt. A különböző pártok különböző igénnyel léptek föl a köztársasági elnöki intézménnyel és az elnökkel szemben. A pártok akkor is nehezen tudtak megegyezni, hogy ki legyen a köztársasági elnök és milyen szerepkört kapjon. Magával az államformával kapcsolatban is eltérő nézetek voltak. E helyen már csak terjedelmi okból sincs mód valamennyi párt, még kevésbé koncepcióik ismertetésére. Csak utalunk arra, hogy például a szociáldemokrata párt a köztársasági államforma mellett volt. A koalíció legerősebb pártja, a független kisgazdapárt több politikai nézetet képviselt, végső soron az a nézet győzött, amely szintén a köztársasági államforma bevezetése mellett foglalt állást, s a kisgazdák az elnököt tényleges hatalmi funkciókkal kívánták felruházni. Eltérően például a magyar kommunista párttól, amely csak reprezentációs szerepet szánt neki. Rákosi Mátyás szerint a munkáspártok olyan elnököt kívánnak, aki „nem uralkodik, de nem is kormányoz". Erőteljesen jelen voltak a politikai életben a legitimisták. akik magát a köztársasági államformát sem fogadták el. Mindszenty József, a katolikus egyház, valamint a kisgazdák jobbszárnya például erőteljesen ellenezte a köztársaságot. Végül is, a parlamentben egyetlen képviselő szólalt fel az államformáról szóló törvény vitájában a javaslat ellen: Slachta Margit, aki egyértelműen a Habsburg-ház érdekeit védte. Az új köztársaság előtt legalább olyan nehéz feladatok álltak, mint az első előtt. A második világháború nagy pusztítása után volt az ország, amelyet innen kellett elindítani a polgári demokrácia és a gazdasági fejlődés irányába. Mindebből kevés valósulhatott meg. Helyette, a fordulat éve után hamarosan a szovjet típusú keleti fejlődési modell következett. Nem utolsó sorban, az életszínvonal, a jólét fejlesztése tartozott a feladatok közé. Ennek megvalósítása előtt is súlyos korlátok álltak. Ma immár a harmadik köztársaságban élünk, amelynek elnöke Göncz Árpád. Napjainkban a modem polgári demokrácia berendezése, a szociális piacgazdaság megteremtése, a demokratikus politikai intézmények kialakítása, illetve megerősítése, jogszerű működésük biztosítása tartozik a legfontosabb teendők közé. Az önálló államiság és szuverenitás szintén nem automatikusan működik, hiszen ez azt is jelenti, hogy nem mindentől és mindenkitől lehetünk függetlenek. Nem utolsó sorban, egy működőképes gazdaság sem teremthető meg a fejlett piacgazdasággal rendelkező világgal való együttműködés nélkül. Ú gy látszik, - amint e rövid köztársaság-történeti vázlat is jelzi -, mintha nem változnának a köztársasági létforma alapvető feladatai. Minden bizonnyal azért, mert nem oldottuk meg azokat. Természetesen, ezúttal is bizakodunk, hogy mostl képesek lehetünk mindarra, aminek elvégzése eleinknek nem adatott meg. - mér Demokratikus állami berendezkedés Az 1989-es kormány tagjai köszöntik a Magyar Köztársaságot (MTI Fotó) (FEB) A respublica 3. születésnapja alkalmából arról kérdeztük dr. Schmidt Péter alkotmányjogászt, egyetemi tanárt, hogy az államélet, a rendszerváltás szempontjából milyen változásokat indított el a három esztendővel ezelőtti történelmi jelentőségű közjogi aktus.- Mivel általában nem beszélhetünk népköztársaságról, összehasonlítani csupán az 1949-es és az 1989-es államformát tudom. A döntő különbség az államszervezet felépítésében van. A népköztársaság - a Szovjetunióban kialakított egy- pártrendszerű struktúrának megfelelően - a hatalom egysége elvére épült. Lényege, hogy jogi értelemben minden hatalom az országgyűlést illeti meg. A többi szervezet az országgyűléstől kapja megbízását és az országgyűlésnek felelős. Jogilag tehát nagyon demokratikus berendezésűnek látszik a rendszer! A háttérben azonban az egypártrendszerű politikai struktúra nem engedte, hogy érvényesüljön ez a demokratizmus. Az egypártrendszer ugyanis mindenféle jogi megoldást a saját szolgálatába állított, s nem adta meg azokat a garanciákat, amelyek egy állam demokratikus berendezkedéséhez hozzátartoznak. Ezzel szemben a köztársaságban érvényesülő többpártrendszerű struktúrának a hatalommegosztás elve felel meg. Vagyis elválik egymástól az országgyűlés, mint törvényhozó , a kormány, mint végrehajtó hatalom és az igazságszolgáltatás. Ezenkívül a politikai törekvések különbözőségére, a pártok pluralizmusára épít.- Jogi szempontból milyen lényeges változások történtek 1989 óta? — A rendszerváltást két alapvető változás jelzi: az állami struktúra átalakítása és az állampolgári jogok garantálása. A struktúraváltás 1989-ben, az alkotmánymódosítással megtörtént. Az állampolgári jogok terén történő változás azonban nem köthető egyetlen időponthoz. Hazánkban - más kelet-európai országoktól eltérően - már a hatvanas évek végén megindult a reformfolyamat, így 1989 előtt számos fontos törvény született - a személyi szabadságokról, a gyülekezésről, az országgyűlés szerepének növeléséről, de a gazdaságirányítási reformkísérleteket is ide sorolom -, amelyek azonban az egypártrendszer struktúráján belül nem tudtak érvényre jutni. A politikában a legnagyobb vita még három évvel a változás után is arról folyik, hogy jogfolytonosság alapján fejlődjünk-e tovább, vagy sem? Vagyis, hogy húzzunk-e éles határvonalat 1989-nél és tagadjunk meg mindent, ami addig történt, vagy az 1989 előtt született, de az új Alkotmánnyal nem ellentétes törvényeket használjuk fel boldogulásunkra? 1989-ben mindenki alapvető kérdésnek tartotta a múlthoz való viszonyt. 1992-ben a társadalmat - a múltat sem feledve - elsősorban olyan problémák foglalkoztatják, mint a munkanélküliség, a mezőgazdaság krízise, az elszegényedés, a létminimum alatt élők sorsa - s ezekre vár választ a politikusoktól. Memento 1956 Az események még élnek az idősebb generáció emlékezetében, a sortüzek képei kitörölhetetlen nyomot hagytak bennük. Az ünnepen egy pillanatra meg kell állnunk és emlékeznünk kell az áldozatokra. Mi nem akarunk újabb megtorlást, mi meg tudjuk és meg akarjuk oldani a ránk nehezedő gondokat békés úton! Nagy szükség van tehát arra, hogy visszanézzünk harminchat év távlatában és megemlékezzünk azokról, akik az 1956-os forradalom és szabadságharc áldozataivá váltak. Immár hagyomány, hogy az évforduló kapcsán emlékérmeket adományoznak. Október 22-én, azaz a mai napon dr. Skultéty Sándor címzetes államtitkár, köztársasági megbízott melyünkből a mohorai Mik- hely Károly özvegyének ad át posztumusz kitüntetést. Emlékezzünk Mikhely Károlyra és társaira, hogy ne következhessen be újból a tragédia!
