Nógrád Megyei Hírlap, 1992. október (3. évfolyam, 232-257. szám)

1992-10-21 / 249. szám

HÍRLAP LÁTÓHATÁR 1992. október 21szerda A fiatalkorú bűnözés helyzetéről Napjaink szomorú jelensége a bűncselekmények számának rohamos növekedése, ha lehet még elkeserítőbb, hogy a bűnö­zők táborán belül egyre több a fiatalkorú elkövető. A fiatal­korú bűnözés megyei helyzeté­ről kérdeztem Király Mihály őr­nagyot, a bűnmegelőzési alosz­tály vezetőjét.- Mindenekelőtt hadd mond­jam el, hogy a bűnmegelőzés speciális terület lett, ez idáig csak bűnüldözésről beszélhet­tünk. Éves szinten körülbelül kilencven-száz főre tehető a fia­talkorú (14-18 évig) bűnözők száma, ami az összes bűncse­lekmények tíz-tizenkét száza­léka. Ebből hetven-nyolcvan százalék első bűntényes, a többi bűnismétlő, aki különböző ka­tegóriákban követi el tettét. Visszaeső az, aki ugyanazt a bűncselekményt ismétli.- Milyen jellegű bűncselek­mények a leggyakoribbak?- Legnagyobb százalékot a vagyon elleni bűncselekmények teszik ki, hatvan-hatvanöt szá­zalékot, huszonöt százalék erő­szakos, garázda jellegű, a mara­dék egyéb kategóriába sorol­ható például az ittas vezetés, becsületsértés stb.- Hogyan látja a deviáns vi­selkedés társadalmi összefüg­géseit?-A deviáns magatartás kia­lakulása folyamatként jelle­mezhető, a különféle beillesz­kedési, alkalmazkodási problé­mák megoldásának egyik módja. Természetesen ennek társadalmi okai vannak, ezek a fiatalok nem tudnak megfelelni a társadalmi státusrendszer kri­tériumainak. A fiatalkorú bű­nöző-szubkultúra ezzel a prob­lémával úgy birkózik meg, hogy olyan státuskritériumokat nyújt, amelyeket ezek a fiatalok teljesíteni képesek, vagyis kia­lakítják a maguk sajátos erköl­csi normáit. Tulajdonképpen a bűncselekményeik eredményeit nem is tudatosan „akarják”, képtelenek felmérni azok társa­dalmi súlyát, az elkövetéssel inkább csak a problémák elől menekülnek. A rossz modell- követést szintén a nem kívána­tos társadalmi hatásokhoz so­rolhatjuk, általában ezeknek a fiataloknak a családjában már volt aktív bűnöző, ennek a mo­dellnek a követésére való indít­tatást a csoporthatások felerősí­tik. Tetteiket soha nem egyedül követik el, hanem kisebb-na- gyobb csoportokban, jellemző, hogy alkoholos befolyásoltság alatt. Elsődleges motiváció a szórakozáshoz való pénzszer­zés, aminek hátterében az anyagi veszélyeztetettség húzó­dik meg.- Hogyan látja a bűnmegelő­zést, mint társadalmi realitást? Vannak-e és milyen lehetősé­geik az átnevelésre?- A bűnmegelőzés társadalmi feladat, kezdve a családtól min­den ifjúsággal foglalkozó in­tézmény és szervezet felelős­sége, hiszen minél fiatalabb korban kezdjük, annál eredmé­nyesebb. A rendőrség gyakorla­tilag csak tűzoltó szerepet ját­szik. Nagyon nehéz a bűnmege­lőzés eredményességének a mérlegelése, ugyanis statiszti­kailag nem kimutatható. Az lenne a lényeges, ha min­denki a maga területén tevéke­nyen többet tenne az ügy éréde- kében. Nehezíti a helyzetet, hogy nincs megfelelő szervezet, amelyik az óvodától az iskolatí­pusok különböző szintjein vé­gigkísérné, koordinálná a bűn- megelőzést. Ebből adódóan, a sok bába közt elvész a gyerek, vagyis az intézmények között megy tovább a labda: kinek a feladata? Megnövekedett a szabadidő, amivel a fiatalok nem tudnak mit kezdeni, így aztán az utca határozz^ meg tevékenységü­ket. Hiányoznak azok az ifjú­sági szervezetek, amelyek pozi­tív csoportosulások, társadalmi­lag értékes célokat tűznek ma­guk elé. A fellazult emberi kapcsola­tokban nem találnak követésre érdemes modellt, az elmagá­nyosodást az egymás közötti - nem éppen kívánatos - státusz­szerepek kivívásával kompen­zálják. Sajnos a rendőrség nem rendelkezik megfelelő appará­tussal több feladat vállalásához.- Lát-e lehetőséget a bűnme­gelőzés hatékonyságának javí­tására?- Nemrégiben Franciaor­szágban jártam, ahol nagyszerű kezdeményezéseket láttam. A rendőrség a hátrányos helyzetű fiatalok számára szabadidős-te­vékenységet szervez, mindezt természetesen ők irányítják. A fiatalság ezáltal nemcsak oko­san tölti el az idejét, de köze­lebb is kerül a rendőrséghez, ki­alakul az a megyőződése, hogy a rendőrre lehet számítani. Fon­tos lenne olyan aktívahálózat kialakítása, amelyik célirányo­san menne a fiatalok közé. Remélhetőleg a megalkotásra kerülő ifjúsági törvény helyére fogja tenni a gyermek- és ifjú­ságvédelmet. A folyamatos kapcsolattartás az ifjúsággal foglalkozó intézmények között elengedhetetlen a bűnmegelő­zés színvonalának javításához. Legfontosabb azonban az if­júság jövőjéért érzett társadalmi felelősségnek a mélyebb át­élése. Többet kell törődni az if­júsággal, hogy egészséges, tár­sadalmat építő fiatalokat nevel­jünk, nem feledkezve meg arról sem, hogy az esetleges bűnöző­utánpótlást ők fogják biztosí­tani. Kazinczi Anikó Kossuth-centenáriumi előkészületek (FEB) Kossuth Lajos halálá­nak 100. évfordulóját. 1994-et emlékévvé nyilvánították. Az esemény egyik fontos előké­szítő állomása a jövő évezredre eső jubileumnak: 2002-ben em­lékezünk születésének 200. év­fordulójára. A civil kezdeményezésként két évvel ezelőtt alakult Kos- suth-alapítvány már eddig is több felhívásban kérte az itthon és a külföldön élő magyarokat: készüljenek méltóképpen a kormányzó tevékenységének, életművének méltó megismerte­tésére. Szeretnék évkönyvben közzétenni a világon föllelhető összes Kossuth-szobor és -em­lékhely listáját. Az eddig ismer­tek felkeresésére versenyt hir­dettek az utazni, túrázni szere­tők számára. Akik újabb, az alapítvány által eddig nem is­mert emlékhelyekre bukkannak, jutalompontot kapnak. Alig néhány hónapja tették közzé a felhívást, máris számos új információra tettek szert. Ki­derült, hogy a bolgár főváros­ban nemcsak utcát neveztek el a magyar szabadságharc nagy alakjáról, hanem márványtáblát is állítottak emlékének. Várha­tóan több más ismeretlen do­kumentum is előkerül majd. Nemrégiben például Kossuth Lajos 1856-ban fiaihoz írt, és az országgyűlés hajdani elnöke. Varga Béla által őrzött levele került haza. Szülőháza Monokon felújí­tásra szorul, a mielőbbi helyre- állításra már eddig is sok hely­ről kapott pénzt a kuratórium. Adakozott például a Lakitelki Bélyeg nélkül feladható Alapítvány, a Batthyány Társa­ság és számos önkormányzat is. Az előkészületekből jó né­hány képviselő-testület már ed­dig is kivette részét. Dicsérően szóltak a Békés, a Jász-Nagy­kun Szolnok, a Komárom-Esz- tergom és a Somogy megyei képviselő-testületek, továbbá az óbudai, a Pesterzsébet-Sorok- sári polgármesteri hivatal segít­ségéről. Egyébként éppen az önkormányzatokra is számítva kívánják létrehozni a Kossuth Szövetséget, amelynek alakuló ülésére a jövő év márciusában kerül sor, Kecskeméten.- szabó ­Nyitott kapuk Győrben Az iskolák, a tanintézetek életében nem szokatlan, hogy időnként tágra nyitják kapuikat a tevékenységük iránt érdeklő­dők előtt. A győri székhelyű Széchenyi István Főiskola október 22-én Nyitott kapuk címmel lehetősé­get nyújt mindenkinek a főis­kola munkájának megismeré­sére. A rendezvényre meghívják és várják az iskolák végzős diák­jait, köztük a Nógrád megyei fi­atalokat is. E napon a jelenlé­vők általános tájékoztatást hall­gathatnak meg a főiskoláról, lesz felvételiismertető, délután pedig minden intézet, önálló tanszék a felügyelete alá tartozó laboratóriumokban, kabinetek­ben folyamatos ügyeletet tart és az ott lévő berendezéseket üze­melteti, bemutatja a látogatók­nak. A főiskolának Nógrád me­gyéből jelenleg harmincöt hall­gatója van, az elsőévesek száma ezen belül tizenhat. Elhunytak - valahol Oroszországban Az Új Ma­gyarország nyomán heti rendszerességgel közöljük az Oroszországban elhalálozott Nógrád megyeiek listáját. Nemcsak azok nevét (szüle­tési évét, helyszínét, lakóhelyét, rendfokozatát, a fogvatartás jel­legét: hadifogoly, kényszer- munkás) adjuk közre, akik a je­lenlegi Nógrád megyében éltek, hanem azokét is, akik a korabeli vagy a történelmi megyehatá­ron születtek. Amennyiben bárki hozzátar­tozóját véli egy név mögött fel­fedezni, forduljon a Magyar Vöröskereszt megyei szerveze­téhez, ahol keresőlapot tölthet ki, s az MV Keresőszolgálata megpróbálja az adatokat azo­nosítani. Hosszúra nyúló eljá­rásra kell számítani. Neder Margit 1924. Kisma­ros (Nógrád m.), * , 1947. 08. 01. km. Neuser(?) Béla 1904. (Nóg­rád m.), * , 1947. 07. 13. km. Nyikovics Mihály 1909. Nógrádmegyer, honvéd, 1946. 04. 07. hdf. Ócskái Ferenc 1911. Lőrinci (Nógrád megye). * , 1945. 09. 09. hdf. Ogl Mátyás 1902. Szende­hely, * , 1945. 10. 17. km. Oláh Emil 1917. (Nógrád m.), honvéd, 1945. 02. 14. hdf. Oláh Ferenc 1911. Szé- csény, őrm. 1945. 07.28. hdf. Oláh Péter 1908. Szécsény- halászi, honvéd, 1943. 07. 15. hdf. Oláh-Vad Izidor 1923. Nagylóc. honvéd, 1947. 04. 08. hdf. Otmár Károly 1913. Heren- csény, honvéd, 1945. 10. 30. hdf. Óvári (Avar?) Oszkár 1914. Szügy, zászlós, 1945. 10. 19. hdf. A szentesi remete Kora tavasztól késő őszig, Kurca-parti kunyhójában lakik Gver- gyádesz Mihály 85 éves szentesi nyugdíjas. Mások gazdagságát nem irigyli, még sokáig szeretne békében, egészégben élni. Gyermekhír­szolgálat A Gyermekérdekek Magyar- országi Fóruma levélben ke­reste meg a Magyar Köztársa­ság belügyminiszterét azzal a kéréssel, hogy az 1991. novem­berében az Országgyűlés által elfogadott és ratifikált, a gyer­mekek jogairól szóló egyez­ményt valamennyi gyermekkli­entúrát fogadó hazai közintéz­ményekben nyilvános helyen hozzáférhetővé tegyék. Javasolták, hogy a nevezett intézmények fenntartói az egyezmény szövegét tartalmazó hirdetményt függesszék ki, akárcsak a tűzrendészeti sza­bályzatot vagy a házirendet. A levélmegkeresésre a bel­ügyminiszter közjogi helyettese dr. Zsuffa Ispán államtitkár vá­laszolt. Ebben a levél érdemi részé­vel való egyetértésről biztosí­totta a fórumot. Ugyanakkor közölte, hogy a hatályos tör­vény szerint belügyminiszteri rendeletben nincs lehetősége a miniszternek a jelzett szöveg ki­függesztésére. A belügyminiszternek arra van felhatalmazása, hogy a he­lyi önkormányzatok által fenn­tartott intézmények működésé­nek szakmai követelményeit szabályozza rendeleti formá­ban. POSTAHIVATAL HELYBEN Merre változik a világ? Egy biztos: visszafelé sem­miképp nem változik, hiába hogy néha egy-egy jelenség ilyesmit dokumentálna . . . Az indiai Nyugat-Bengáli- ában kommunista kormány van hatalmon: s ez a tagál­lamkormányzat az internaci­onalizmus jól ismert sablonjai szerint ma is támogatja a Castro-hatalom fennmaradá­sát Kubában. Még akkor is támogatja, ha a civilizált vi­lág toleranciájukról híres uralkodói, államfői egyre gyakrabban kérik fel a sziget- ország diktátorál, mondjon le, vagy lásson hozzá az ország valódi demokratizálásához. Nvugat-Bengáliában százez­res munkásnagygyűlésen ítél­ték el az amerikai imperializ­must, éltették Castrót, s a ba­rátság kézzel fogható jeleként sokezer tonna búzát, rizst rak­tak föl egy kubai hajóra, hogy segítsenek az éhezés határán vegetáló szigetországnak ... Mindebből az következnék, hogy Kubának vannak még barátai, külföldi szállítói, áll­nak még, védhetők még a kommunizmus amerikai bás­tyái . .. védhető az eszme, az eszméhez kapcsolódó dikta­túra antihumanizmusa . . . Az egész világon nyilván­való mindezen hiedelmekkel szemben: a kommunista biro­dalom úgy omlott össze, hogy néhány szánalmas erődjének mai jelenléte ellenére sem ké­pes jövőképet kínálni az em­beriségnek, vagyis arrafelé már bizonyosan nem változik a világ. Annál aggasztóbb az „eszme" jelene, jövője szem­pontjából, hogy a rendszer- változás Magyarországán az újtípusú jövőformálás igénye helyett egyre többen nosztal­giáznak a kommunista Ká­dár-rendszer biztonságáról, boldogságáról. . . Szomorú és lehangoló tény, hogy efféle nosztalgiázások, érzelem-hul­lámzások nyomai ott láthatók az egész közép-kelet-európai átalakulás környékén, sőt egyes németországi közvéle­mény-kutatások azt bizonyít­ják, hogy minden negyedik ke­leti német állampolgár vissza­sírja a berlini falat, az anyagi, egzisztencionális biztonság védelmezőjét. . . Nálunk Magyarországon remélhetően még nem ennyire drámai a helyzet, itt kétévnyi pótcselekvésdömping ellenére is még talán vissza lehetne nyerni az állampolgárok bi­zalmát, a rendszerváltozáshoz kapcsolódó reményeket. Ha a parlamentben, az új önkor­mányzatokban bölcs, határo­zott irányváltozás, politizáló stílusváltás dokumentálni tudná, hogy itt a tízmillió ma­gyar polgár jövőjéért folyik a munka, s nem önmagukért való kicsinyes hadakozások, felfújt presztízscsatározások a változások lényegi mozzana­tai. Egy szikrányi kis pozitív elmozdulás, kézzelfogható bé­kességakarás itt megsokszo­rozná ma is a türelmet az el­kerülhetetlen gazdasági bajok elviselése terén. Ha csak az élet egyetlen területén is lát­nák az emberek, hogy a politi­kusok nem szólamokkal, ma­gyarázkodásokkal, de csele­kedetekkel bizonyítják hazafí- ságukat, itt még teret nyerne százezrek, milliók körében a cselekvő hazafiság . . . Amit mindezek nélkül viszont nem lehet vezényelni. Jé>l látható fordulat kellene a politizálásban, s erre alka­lom lehetne megint október 23-a, a forradalom, a Magyar Köztársaság kikiáltásának ünnepe, amikor alkalom szü­lethetne egy új kerekasztal körbe ülésére, s egy elhatáro­zás dokumentálására: mind- annyiunk érdekében új minő­ségű közös munkát kell elkez­deni ... S egy ilyen munka mentén- változik a világ, előre, és csak előre . . . Erdős István í

Next

/
Thumbnails
Contents