Nógrád Megyei Hírlap, 1992. szeptember (3. évfolyam, 206-231. szám)
1992-09-03 / 208. szám
4 HÍRLAP LÁTÓHATÁR 1992. szeptember 3., csütörtök 1988-ban láttam egy filmet,, mely az akkoriban Kanadában élt magyar költőről szólt. Semmilyen cselekménye nem volt, egy különleges haj viseletű, idős férfi nézett szemközt a közönséggel, s folyamatosan beszélt. Annak ellenére, hogy meglehetősen monoton hanglejtésben, szinte mormolva adta elő mondandóját, mindvégig lebilincse- lően izgalmas volt az egész estét betöltő monológ. Faludy György foglalta össze ily módon regénybe illő, viszontagságos, sok országon átívelő életpályáját. Élénken emlékszem minden gondolatára, a recski börtönévekről, a fejben írott és terjesztett versekről elmondott szavaira. A film megtette a hatását. Revelációnak bizonyult, amikor a több mini harminc évig távol lévő költő először hazalátogatott és dedikálta köteteit. Az utóbbi években a rendszerváltással egyidőben és következtében végleg visszaköltözött szülőhazájába. Azóta sokszor és sok helyütt adott már hosszabb-rövidebb interjút, s a Kossuth Rádió múlt szombati Névjegy című műsorában megintcsak emlékezetesen szerepelt. Bármiről - politikáról, irodalomról, magánéletről - kérdezte is őt Wisinger István, mindenre eredeti módon, bölcsen, szellemi izgalmat ki- váltóan válaszolt. Elmondta: bízott abban, hogy a demokratikus változásokkal együtt Magyarországon megszűnik a politika prioritása, de A nagy pele Kertünk, távol a falutól, i háborítatlan ősvadonnak I számít az állatok számára. Mostanában esténként hol távolabbról, hol közel- j ről felhangzik egy különös, | apró kis mozdony lihegő sí- I polásához hasonló hang, a ! fák sötétbe burkolózott j i lombkoronájából. Talán er- j dei fülesbagoly látogat le a j ■ kertet övező erdőből? Ám I az asztmásán lihegő sípolás átcsap mérges köpködésbe és prüszkölésbe. A fegyverlámpa fényénél kutatok a lombok között. Végre, megvan a tettes! Egy j alig 14 centiméter hosszú, tömött hamuszürke bundájú kis állat surran az ágak között és beiszkol a fatörzs egyik odújába, maga után j rántva üvegmosószerű, testével azonos nagyságú farkát. Majd újra kikukucskál a nyíláson. Ámulatomra egy nagy pele bámul vissza rám. Fejecskéjéhez viszonyítva óriási fülei kétoldalt égnek merednek, sötét és barátságos szemei, mint két hatalmas borsószem. Olyan benyomást kelt. mintha egy . aprócska koalamackó könyökölne ki a lyukból. Mel- ! lénykéje és hasa kékesfehéren villan a lámpafényben. Amikor kialszik a fény, villámgyorsan elhagyja az odút és letelepszik a telihold növekvő fényében sütkérező ágakra. Még sokáig hallom, amint buzgón rág- i csálja a diókat. Piciny fűrészhez hasonló hangot ad foga a gyümölcs héján. Ez a kedves kerti lakótárs is hozzájárul ahhoz, hogy elfelejtsem bekapcsolni a tévét! Helyette leemelem a könyvespolcról Brehm kötetét. hogy jobban megismerjem a pelék életét. Vicágh Margit ebben csalódni kényszerült. Elégedetlenül, keserűen kommentálta a kormánypárti és az ellenzéki tábor végletes szembenállását. Reményét fejezte ki: a magyarság többsége tanult annyit a történelemből, hogy nem hisz egyetlen szélsőséges „ordas eszmének” sem. Faludy a becsületet, a boldogságot és a bátorságot tartja a három legfontosabb emberi erénynek. A hitet azért nem, mert bizonytalan kategória, könnyen félreérthető. Elismerően szólt arról, hogy itt nálunk még mindig nagyobb példányszámban adnak ki, többen olvasnak, vásárolnak szép- irodalmat, mint a fejlett nyugati civilizációban. Tanulságos véleménye szerint nem a televízió ártott a könyvolvasásnak - hiszen a képernyő rabjai azelőtt sem voltak olvasók -, hanem az emberek nyugalmának a felbomlása okozta az írott szó iránti érdeklődés visszaesését. Ő mindenestre most is rendszeresen ír verset, hamarosan kötetbe rendezi az utóbbi évek termését. Sajnos az 1963-ban kiadott, Benedek Marcell főszerkesztette Magyar irodalmi lexikon nemcsak abban téved, ahogyan Faludy költészetét minősíti, hanem a születési évét is helytelenül közli. A magyar magyar líra egyik legnagyobb élő képviselője szeptember 22-én lesz nyolcvankét éves. * * * A nagy port, sőt vihart kavart Csurka dolgozat kapcsán szinte már minden mértékadó politikai erő, személyiség kifejtette véleményét: pro és kontra. Érthető, hogy Csurka megdöbbentő állításai mellett Debrec- zeni József nem kevésbé egyéni, bátor hangú minősítése váltotta ki a legtöbb vitát. A televízió Össztűzben című műsorának azonban volt egy alig látható szereplője is. Bár egy találó mondatot beolvastak a Csurkához írott nyílt leveléből, s a kamera néhány másodpercig elidőzött az arcán, az ő véleménye felett valahogy gyorsan napirendre tért a közvélemény. Pedig ha valakire, Herényi Imrére, a Madách Színház igazgatójára, a neves rendezőre igazán érdemes odafigyelni. Kerényinek ugyanis kell, hogy hitele, presztízse legyen az új társadalmi rendszerben. 6 ugyanis egyike volt azoknak, akiknek volt erkölcsi erejük visszautasítani, nem átvenni azt a kitüntetést, művészi elismerést, amellyel a pártállam akarta megtisztelni. Bevallom: annak idején bizony furcsállottam, nem értettem magatartását, de az idők őt igazolták. És most megint kirukkolt valami szokatlannal. Részint mint művésztárs, részint mint a korai MDF-es idők aktív részese érzett jogos felhatalmazást arra. hogy figyelmeztess Csurkát: tartson 1 el k ii smeret-vizsgál atot és ne lépje át a Rubicont. „Kedves Barátom, kérlek, hagyd abba a politizálást. Add föl. Mondj le. Menj el. Aztán majd írj. Bemutatjuk. Kiadjuk" - írta Kerényi a Népszabadságban napvilágot látott levelében s valószínű sok színház- és irodalombarát ért vele egyet. Olyanok. akik hónapokig vadásztak, hogy jegyet szerezzenek a Ki lesz a bálanya? vagy a Deficit előadásira.- csongrády Traktorok és traktorosok vetélkedője Konyhádon A Falutévé és a bonyhádi Pannónia mezőgazdasági termelőszövetkezet október közepén rendezi az I. országos trak- torshowt. (Pontosabb tájékoztatást a jelentkezés után adnak a rendezők.) A programban többek közt szántó, traktorlánc, traktor-cross versenyek szerepelnek. Az erőpróba önköltséges, ami azt jelenti, a traktorról, a szállásról mindenkinek saját magának kell gondoskodnia. A traktor-viadalra szeptember 20-áig lehet nevezni az alábbi elmeken: Magyar Televízió, Falutévé. 1056 Budapest, Kossuth tér 17. ill. Pannónia Mutsz, 7150 Bonyhád Zrínyi u. 3. (telefon 74/51 -022) Csütörtököt mondunk Mottó: „Ha bajban vagy, ködösíts!" (Alapigazság Murphy törvénykönyvéből) Meleg van. A kopár szik sarja igencsak ég a napmelegtől; nem is beszélve a Som- lyó-bányatelepi erdőről. Na meg Mizserfáról, Baglyasaljá- ról. Zagyvapálfalváról, és az ÖMV-kút környékéről. A vörös kakas igencsak kitett magáért a nyár vége felé. Nem kell Sherlock Holmes tüneményes eszével megáldott embernek lenni, hogy rájöjjünk: előbb-utóbb csak ráfogja majd valahol valaki, hogy a szárazság és a tűz okozta károk olyan méreteket öltöttek, hogy a hatósági árak emelését teszik szükségessé. Azt ne kérdezzék, hogy mire gondolok, mert magam sem tudom. Az illetékesek most kalkulálják, mire adhatják majd a legagyafúrtabb magyarázatokat. Legyenek nyugodtak: ha addig élnek is, ki fogják találni. Azért vannak. A lehetőségek tárháza pedig kimeríthetetlen. Kései Pató Pálok. A salgótarjáni önkormányzat jelesre vizsgázott a Murphysztika egyik jeles tételéből.- Ha nem muszáj dönteni, muszáj nem dönteni - olvasható az élet fonákjának „tankönyvében”. Nos, az említett városban a következő történt: úgymond „átmenetileg” vonakodtak megszavazni, hogy a helyijárati buszokon öt forinttal drágábban lehessen jegyet kapni, ezáltal ne rekesztőd je- nek ki az utazásból mindazok, akik a buszmegállók környékén hirtelen nem tudnak jegyet vásárolni. így aztán - mivel bliccelni lehetetlen.- az illetők mehetnek gyalog. Persze a szavazók bizonyára kocsival járnak, így vajmi keveset érdeklik őket ily plebejes problémák. Ha pedig netán mégis buszra kell szállniuk (és történetesen nem rendelkeznek jeggyel), önnön döntés(képte- lenség)ük jóvoltából jól kisétálhatják magukat. Ha már dönteni úgy ráérnek, akkor talán gyalogolni is ... Palóc Dánia. Aki bűzben akar élni, annak nagyon jól megy. Több tízezret takaríthat meg: megspórolhatja a koppenhágai repülőjegy árát. Dániában ugyanis már nemigen bűzlik semmi. Bezzeg errefelé: az Ipoly partján a szenny, Salgótarjánban, a Napsugár lakótelepen a vadállatok, a megyeháza tőszomszédságában. a Rákóczi úti lakóházakban pedig hízott patkányok szolgáltatják a levegő „negatív illatosítását” az adófizető lakosságnak. S hogy mit tegyen az, aki utálja a büdöset? Az utazzon el Dániába! Balázs József Közlekedési múzeum Szentendrén A Budapesti Közlekedési Vállalat városi tömegközlekedési múzeumot nyitott az egykori - 1914-ben épült - HÉV kocsiszínben. A múzeumban a főváros századelő hangulatát idéző egykori villamoskocsikkal és helyi érdekű eredeti szerelvényekkel ismerkedhet a látogató. MTI Fotó A megyehatár nem országhatár! A z utóbbi időben több helyen felmerült - Nézsán már népszavazás is volt -, hogy az Országgyűlés csatolja a települést a szomszédos Pest megyéhez. Anélkül, hogy az önkormányzatok eme jogát bárki is elvitatná, szükségesnek látszik néhány ténynek, körülménynek a bemutatása, amely úgy tűnik egyik-másik helyen elkerülte a figyelmet. Mindenekelőtt arra kell utalnom. hogy a megyehatár nem országhatár, amely útjában állna a lakossági igények kielégítésének. A szomszédos megyék városaiban lévő középiskolák nem tagadják - tagadhatják - meg a jelentkezők felvételét, azért mert nem abban a megyében laknak. Ha korábban voltak is formális egyezkedések a megyék között, ez már a múlté. A felvétel kritériuma a befogadóképesség és a tanulmányi eredmény. Nógrádból szép számmal tanulnak a megyénkkel határos Vácott, Hatvanban. Gyöngyösön, de távolabbi nagy múltú középiskolákban is (főváros, Sárospatak, Eger). Természetesen Balassagyarmaton, Salgótarjánban, Szécsényben is találkozhatunk más megyékből itt tanulókkal. A megyehatár nem akadálya a megyén kívüli egészségügyi intézmények igénybevételének sem. A mi megyénk kórházaiban éppúgy gyógyítanak más megyéből betegeket, mint a miénkből Vácott vagy Hatvanban. A társadalombiztosítás támogatása független attól, hogy az ellátást az intézmény székhelye szerinti megyéből vagy azon kívüli betegek veszik igénybe. A közlekedés nem a közigazgatási határokhoz, hanem a tényleges szükségletekhez igazodik. Közvetlen autóbuszjáratok kötik össze a megye szélén lévő településeket Váccal, Hatvannal. Gyöngyössel, Egerrel. Az önkormányzati rendszer a társulásoknak még tágabb kereteket és feltételeket biztosít. Ennek ellenére kevés az olyan példa mint a zabari, melynek önkormányzata a szarvasmarha tenyésztés elősegítése érdekében a Borsod megyei Doma- háza önkormányzatával - és más termelőkkel együtt - megalakította a Domatej Kft.-ét. Örvendetes viszont, hogy a megyénkben alakult „Via et Vita” (Ut és élet) részvénytársaságba belépett a Heves megyei Apc, Lőrinci és Zagyvaszántó önkormányzata. Azt gondolom, hogy az egyes térségekben jelentkező feszültségek feloldásának, az infrastruktúra fejlesztésének (különösen út, víz, gáz, telefon), a hatékonyabb környezetvédelemnek (pl. szemétlerakóhelyek, hulladék megsemmisítő telepek), a falusi turizmus bővítésének a társulás az útja. T öbb helyütt - a megyehatáron belül is - ennek a felismerésnek a hiánya tapasztalható. A nagyfokú önállóság elhomályosítja a szellemi és anyagi erők összefogásában rejlő előnyöket. Az eddig elmondottak alapján joggal merülhet fel, hogy akkor a megyehatárokra nincs szükség? De van, csak nem abban az összefüggésben, ahogyan ezt gyakran hangoztatják. A megyehatár közigazgatási határ, amelyen belül intézik a hatósági ügyeket, végzik az igazságszolgáltatást. Az államnak olyan területi beosztásáról van szó - amelyet ritka kivételtől eltekintve - nem lehet átlépni, mert akkor az ügyek intézésében káosz keletkezne. S, ha ez a határszélen lévő település lakosságának elviselhetetlen terhet jelent, akkor valóban felmerülhet az átcsatolás, ha attól gyorsabb, jobb, gazdaságosabb ügyintézés várható. Az itt felhozott tények és körülmények gondos mérlegelése nélkül nem szerencsés egy település lakosságát népszavazásra kérni. Azt hiszem, hogy azok a képviselő-testületek jártak el helyesen, amelyek a várható előnyök és hátrányok egybevetése után - legalábbis egyelőre - elálltak a kezdeményezéstől. Valószínű jól felmérték, hogy az átcsatolás után is a megye szélén maradnak! Nem kerülhetem meg az utóbbi időben megjelent cikkeknek azt a ki nem mondott, de sugall! kérdését sem, hogy el- marasztalható-e a megyei közgyűlés azért, mert egyes településeken az elszakadás gondolatával foglalkoznak? Nyugodt lelkiismerettel állíthatom, hogy nem. A megyei önkormányzat a politikai kompromisszumként született törvény és a választás közvetett módja miatt, nem igazán tekinthető a megye választópolgárai valódi önkormányzatának. Korlátozott hatásköre következtében aligha tud segíteni azokon a vélt vagy valódi hátrányokon, amelyek az előző rendszer perifériáin keletkezhettek. Az anyagi javak elosztása, a hátrányos helyzet megszüntetésének támogatása az Országgyűlés hatásköre, a megyei közgyűlésnek még a pályázatok elbírálására sincs befolyása. Amiben a megyei közgyűlés, annak képviselői és a hivatal mégis tehetnek valamit, az nem több, mint a gondok megismerése, jó tanács a megoldásukra, ösztönzés az összefogásra, a hibák jelzése az arra illetékesek nek. S ez sem kevés. Ezzel csökkentheti a magára hagyatottság érzését, növelheti a települések önbizalmát. Ennek ismeretében készül a közgyűlés a közeljövőben áttekinteni a megye és a települések kapcsolatát, s meghatározni a fejlesztés irányait, módjait, eszközeit. Az önkormányzati törvény ugyan erre nem kötelezi a megyei közgyűlést, mégis vállalja, hogy a rendelkezésre álló eszközökkel segítségére siet a településeknek, természetesen, nemcsak a széleken, hanem belül is. A sajtóban az is megjelent: a nógrádiak aggódnak amiatt, hogy hová vezethet az önkormányzati szabadság? Azt gondolom, nem indokolatlanul. A tanácsrendszer idején a megyehatár tabunak számított, fennállásának negyven éve alatt mindössze egy esetben került sor változtatásra. M ost úgy tűnik, hogy végig nem gondolt, vélt sérelmek alapján, spontán kezdeményezésekre megalapozatlan közigazgatási határkorrekcióra kerülhet sor. Ez utóbbi sem lenne szerencsés az önkormányzatok jövője szempontjából . Dr. Fekete Mihály
