Nógrád Megyei Hírlap, 1992. szeptember (3. évfolyam, 206-231. szám)

1992-09-17 / 220. szám

Göncz Árpád Ljubljanában A szlovén államfővel, a parla­ment elnökével és Ljubljana pol­gármesterével találkozott szer­dán szlovéniai látogatásának második, befejező napján Göncz Árpád köztársasági elnök. Milan Kucannal a megbeszélésen szó­ba kerültek a kétoldalú kapcso­latok és a délszláv válság. Ezt kö­vetően France Bucar, a képvise­lőház elnöke tájékoztatta a ma­gyar államfőt a szlovén törvény- hozás munkájáról. Jugoszlávia elleni fellépés az ENSZ-ben Az ENSZ-közgyűlés kedd es­te megnyílt ülésszakán több or­szágcsoport sürgette a szétesett Jugoszlávia képviseletének fel­függesztését a világszervezet tes­tületéiben. A 47 országot tömö­rítő Iszlám Konferencia Szerve­zete nevében Musztafa A ksin tö­rök nagykövet ugyanezt követel­te. E nézeteknek egyedül maga Dragomir Djokic jugoszláv nagykövet mondott ellent, be­szédében arra figyelmeztetve, hogy a képviselet felfüggesztése veszélyeztetné a délszláv válság megoldására irányuló béke-erő­feszítéseket. Fortuna a brit alsóházba A tekintélyes brit parlamen­ten belüli fogadóiroda létrehozá­sára tett javaslatot a szigetország fogadóirodáinak szövetsége. A bukmékerek ajánlatáról szóló le­vélre a címzett, Betty Boothroyd alsóházi elnök egyelőre nem vá­laszolt. Míg a „speaker” hallgat, egy konzervatív képviselő máris hangosan tiltakozott. Sir Nicho­las Fairbairn felháborodottan kérdezte: Ezek után mit nyis­sunk még a parlamentben? Ne­tán bordélyt? A fogadóirodák szövetségének elnöke úgy véli, hogy a vállalkozás csakis nyere­séges lehet, hiszen szerinte a po­litikusok foglalkozásuknál fogva szerencsejátékosok — idézte az AFP. A nép vagy a népszerűtlenség kormánya? (Folytatás az 1. oldalról) A kormány és az Országgyű­lés áldozatos munkájának segít­ségével — hiszen a Parlament re­kordot döntött törvénykezési munkájával— viszonylag hamar sikerült megteremteni a íogálla- miság kereteit, még ha részben a beterjesztők, részben a törvény- hozás miatt nem is hibátlanok az űj jogszabályok. Nyugodtan mondhatja a kormány azt is, he­lyesen mérte fel a világpolitikai helyzetet, miként sikerült alkal­mazkodni a folyamatosan válto­zó nemzetközi környezethez is. Végezetül a magyar gazda­ságpolitikáról szólt, amely, mint mondta, figyelemre méltó rugal­masságról tett tanúbizonyságot, amikor a keleti piacok összeom­lása után új piacokat talált. Ugyanakkor hangsúlyozta, hogy hazánk sem maradt ki a világmé­retű recesszióból. Miután a kormányfőt Szabad György házelnök figyelmeztette az expozéra szánt időkeret betar­tására, a miniszterelnök átadta a szót a bizottsági előadóknak és a pártok vezérszónokainak. A parlamenti frakciók vezér­szónokai közül Kónya Imre, az MDF frakcióvezetője kijelentet­te: a kormány eddig eleget tett vállalt feladatainak, tizek közül a két legfontosabb a békés rend­szerváltozás folyamatának irá­nyítása, valamint a működőké­pesség fenntartása volt. A rend­szerváltozás lényegében végbe­ment, a gazdasági rendszerválto­zás viszont még csak valahol a félúton tart. Méltatta azt a szere- et is, amit a kormány a nemzet- özi kapcsolatok területén és az ország szuverenitásának vissza­szerzése érdekében tett. Tölgyessv Péter, az SZDSZ vezérszónoka négy alapvető szempontból bírálta a kormány tevékenységét: a beígért gazda­sági fordulat helyett gazdasági hanyatlást ért el; a szabadság kormánya helyett a hatalmi per­lekedés kormányává vált; euró­pai jellegű kormányzás megvaló­sítása helyett a kormány vezetése alatt az ország lassan balkanizá- lódik; a nép kormánya helyett a kabinet egyre inkább a népsze­rűtlenség kormánya lesz. Az SZDSZ elnöke részletesen sorra vette az egyes pontokat. A gaz­daság területén bírálta, hogy a Kupa-programból kevés valósult meg. Bizonytalan a vállalkozá­sok helyzete, nagymértékben növekszik a munkanélküliség, jóval többen élnek a létminimum alatt, mint három évvel ezelőtt, és nem teljesültek a nyugdíjrend­szer reformjával kapcsolatos el­képzelések sem. A kormány nem támogatja, hanem magukra hagyja a valódi mezőgazdasági vállalkozókat. Szintén nem való­sultak meg az oktatással és a kör­nyezetvédelemmel kapcsolatos célkitűzések sem. A privatizáció lassult és áttekinthetetlenné vált. Elmaradt a költségvetés és az ál­lamháztartás gyökeres átalakítá­sa, s a törvényalkotás terén is je­lentősek a „hátralékok”. Nincs olyan hatalmi tényező, amelyik­kel a kormány ne került volna konfliktusba. Dragon Pál, a 37-ek vezérszó­noka a kisgazda-törekvések megvalósulásának tükrében ele­mezte a kormánybeszámolót. Hangsúlyozta, hogy az FKGP nem kárpótlást szeretett volna, hanem az egykori tulajdon visz- szaadását, de ezzel a követelés­sel egyedül maradt a parlamenti pártok között. A kormány ered­ményei között tartják számon a 37-ék, hogy megnyugtatóan si­került kezelnie a délszláv válság minket érintő, provokációkban is megnyilvánuló következmé­nyeit. Gazdaságunk „kivédte” a keleti piac összeomlását, erőit át tudta csoportosítani Nyugatra. Nagy eredmény az EK-val kötött társulási szerződés. Horn Gyula, az MSZP elnöke a kormány által vázolt helyzetet úgy értékelte: jó, de nem remény­telen. A külpolitikával kapcso­latban szorgalmazta a környező országokkal kiépítendő szoro­sabb vállalati, bankközi együtt­működést. Javasolta: diplomáci­ánk igyekezzen meggyőzni a Nyugatot, ha nem vesz részt biz­tonsági garanciáink megterem­tésében, ez saját térségének biz­tonságát is veszélyezteti. A párt­elnök határozottan elutasította a gazdaságban is jelentkező — mint fogalmazott: — nép-nem­zeti felfogást. Előrevetítette an­nak tragikus következményeit, ha uralkodóvá válik a nemzetkö­zi pénzügyi intézeteket támadó szemlélet, s az a felfogás, hogy a tőke, a tulajdon csak nemzeti kézben lehet. Kifejezte aggodalmát, amiért az egyébként stabilitásra törekvő kormány élezi a feszültségeket a médiaügyben. Megítélése sze­rint szélsőséges csoportok frusztrálják, terrorizálják a köz­véleményt, s e jobboldali szélső­ségesek valahol a kormánypár­tok, a végrehajtó hatalom körül „táboroznak”. Ader János, a Fidesz szószóló­ja elfecsérelt időnek nevezte a beszámoló feletti vitát. Vélemé­nye szerint ugyanis az ideologi­kus jellegű dokumentum semmi­féle elemzést nem tartalmaz, a felkészülésre nem volt elég idő, a tárgyalás módja nem ad lehető­séget komoly vitára, s végül: a bí­rálatoknak semmiféle következ­ménye nem lesz. Rámutatott: a kormány gyenge és bizonytalan volt gazdasági ügyekben, képte­len volt szakértőkét megnyerni a miniszteri posztokra, elmulasz­totta az ellenőrzést, engedte, hogy Csurka István szelleme ki­szabaduljon a palackból. Mind­ezekért a Fidesz személy szerint a miniszterelnököt teszi felelős­sé, aki képtelen volt arra is, hogy féken tartsa pártján belül a szél­sőségeseket. Csépe Béla, a KDNP frakció­vezetője arra hívta fel a figyel­met, hogy a rendszerváltáskor átvett súlyos örökség az egész négyéves ciklusra kihat, sőt való­színűleg tovább is, erről azonban sokan megfeledkeznek, amikor a kormány munkáját értékelik. Hangsúlyozta, hogy a felelősség­ben bizonyos pontokon az ellen­zéknek is osztoznia kell. Az eredmények között első helyre sorolta, hogy a határon túli ma­gyarokkal való törődés az állami politika szintjére emelkedett. G. Nagy né Maczó Ágnes, a függetlenek vezérszónoka sze­rint az ország a parlamenti pár­tok megegyezésének foglya. Em­lékeztetett arra, hogy Lét évvel ezelőtt a nép nemzeti politikára szavazott, de a kormány nem a néppel szövetkezett, hanem „ösz- szefeküdt volt hűbéri urával”. G. Nagyné Maczó Ágnes szerint Antall József köré kádári kul­tuszt alakítanak, s a kormány meg sem hallja a Parlamentben elhangzó felszólításokat. (MTI) Kérdőjelek Szomorú emlékezet Mikor lesz vége? Ez a kérdés sokféleképpen, de lényegét tekintve ilyen egyszerűen hangzik el Közép- és Kelet-Európa forró pontjain. Szabad-e egy országot feláldozni, egy föld­részt veszélyeztetni nemzeti-nemzetiségi ellentétek, faji-val­lási konfliktusok, nacionalista indulatok okozta háborúkban? A kérdés annál is inkább jogos, mert már van történelmi pél­da az ilyen szándékok, lépések tragikus következményeire. Éppen a napokban tartották meg az első választásokat Li­banonban, ahol 17 éven át dúlt a polgárháború. Az ebből az alkalomból kiadott statisztika szomorú emlékeket ébreszt. Az alig több mint hárommilliós országban 180 ezer halálos ál­dozata, 600 ezer könnyebb-súlyosabb sérültje, 17.425 eltűnt­je volt a hosszú válságnak. Minden negyedik libanoni mene­külni kényszerült otthonából. Az ország kivérzett. Súlyosak a gazdasági körülmények, és a 20-40 év közöttiek tízezrei a kü­lönböző milíciák tagjaiként egyetlen mesterséget sajátítottak el: a vérontást. Mi a tanulság?Elsősorban az, hogy egy ország — bármeny­nyire is valóságos ellentmondásokból táplálkozó — válságát háborúval nem lehet megoldani. Ez Libanonban sem sike­rült. Nem feledhető az sem, hogy manapság egyetlen ország belső válsága sem tartható az adott állam határai között; kisu­gárzik a szomszédokra, az egész földrészre, sőt befolyásolhat­ja a világpolitikát is. Az ENSZ gyermekszervezete, az UNICEF táboraiban idén 35 ezer keresztény, szunnita, síita, drúz gyermek töltötte együtt a nyarat. Ők akartak és tudtak együtt élni. Nem lehetne mindezt a felnőtt nemzedéknél is megvalósítani? S nemcsak Libanonban? (FEB) Árverésen Lennon Oscar-díja Október 5-én kalapács alá kerül az az Oscar-dij, amit John Lennon kapott 1970- ben „Let it be" című filmjé­ért. Herman Darvick, eg)- New York-i kereskedő jelentette be kedden a szobrocska áru­ba bocsátását. Elmondta azt is, hogy a magát meg nem ne­vező gyűjtő tulajdonáért leg­alább 100.000 dollárt remél. Az Oscar eddig egy bank páncéltermében rejtőzött, miután egy régebbi jótékony­sági árverésen 600 dollárért talált gazdára. A gyűjtő hétköznapi em­ber — megvette a szobrot, fél­retette, és most elérkezettnek látja az időt az értékesítésre. A Beatles iránti érdeklődés nagyobb, mint valaha, és egy­kori rajongói, a most negyve­nes, ötvenes éveit taposó kor­osztály már megengedheti magának a 100.000 dollárt — írja Darvick szavai nyomán a UPI. (MTI) Politikai kislexikon „Európa-sisakosok” Magyarországon A Budapesten és Szegeden tartott egyeztető megbeszélések után bejelentették: a közeljövőben Magyarországra érkezhetnek az Európai Közösség megfigyelői. Nem kéksisakosokról van tehát szó, akik az ENSZ békefenntartó erőinek soraiban tel­jesítenek szolgálatot, hanem „Európa-sisakosok- ról”, akik a brüsszeli bizottság megbízása alapján lépnek fel. A volt Jugoszlávia területén kialakult válság ren­dezését ugyanis két közvetítői szálon próbálják elő­mozdítani. Az egyik az ENSZ tevékenységét érinti. A világszervezet főtitkára, Cyrus Vaneev olt ameri­kai külügyminisztert jelölte békeközvetítőként. A térségben működik az UNPROFOR (United Nati­ons Protection Force, vagyis ENSZ védőerő), amelynek keretében az év végén már 13 ezer 870 katona és rendőr, valamint 500 civil teljesít majd szolgálatot. Az idén 607 millió dollárba kerülő mű­velet központja Szarajevó, s nehézségeiről nap mint nap olvasni lehet. (A kéksisakosok közül 1948 óta nyolcszázan vesztették életüket a különböző válság- övezetekben, és sajnos ez a lista tovább bővül most Boszniában.) A másik közvetítői szál az Európai Közösséghez kapcsolódik. Ennek tagállamai több békekonfe­renciát hívtak össze, amelyeken az elnöki tisztet a legutóbbi időkig Lord Carrington, majd az őt váltó Lord Owen — mindketten brit külügyminiszterek voltak — töltötték be. Ők egyben közvetítői szere­pet is vállaltak, eleinte párhuzamosan, újabban pe­dig együtt az ENSZ-szel. így a Jugoszláviával fog­lalkozó külügyminiszteri tanácskozásokon Vance és Owen már társelnökök voltak, majd együtt utaz­tak tárgyalni a helyszínre. így kialakult az EK-misz- szió, amelynek tagjai megfigyelő tevékenységet folytatnak, s központjuk Zágrábban található. így fest tehát a nemzetközi békegépezet, s ha­zánk azzal a kéréssel fordult az Európai Közösség már említett Jugoszlávia-konferenciájához, ame­lyen a magyar külügyminiszter is jelen volt, hogy tartózkodjanak EK-megfigyelők Magyarországon is. E kérést jóváhagyták, a 20-30 megfigyelő egy szegedi központban dolgozik majd, s a tervek sze­rint háromfős csoportokban, rendszeresen ellenőr­zik majd a magyar-jugoszláv határszakaszt. Felada­tuk nem abban áll, hogy a Jugoszlávia ellen elren­delt szankciók betartását figyeljék, hanem a konf­liktus kiteijedésének megakadályozásához kíván­nak hozzájárulni. Elsősorban tehát demonstratív jelenlétükkel töltenek be fontos funkciót ezen a ha­társzakaszon. Jelentéseiket az EK-misszió zágrábi irodájába továbbítják, onnan Londonba küldik a Jugoszlávia-konferenciának, s a dokumentumokat megkapja természetesen a tizenkét EK-tagország is. A szegedi nyitány attól függ, hogy mikorra te­remtődnek meg a szolgálat feltételei. Ehhez ha­zánknak és az EK-nak olyan egyezményt kell aláír­nia, amely biztosítja a megfelelő jogi alapokat a megfigyelők tevékenységének szabályozásához, valamint számukra a szokásos diplomáciai előjo­gok és mentesség biztosítását. Ez valószínűleg né­hány héten belül megtörténik, s akkor kezdetét ve­heti az európai megfigyelők magyarországi tevé­kenysége. (FEB) Közel-keleti tárgyalások Nem rekednek nálunk a menekültek Ha Ausztria lezárja határát a menekültek előtt, attól még nem feltétlenül rekednek Magyaror­szágon a délszláv menekültek — mondta az MTI kérdésére Ká­sán Attila, a Határőrség szóvivő­je. Emlékeztetett arra, hogy a szervezetten kitelepítetteket nem engedik be hazánkba, s au­gusztus végéig ezért majdnem ezer menekülőtől megtagadták a beutazást. Több mint százan vi­szont maguktól fordultak vissza, amikor megtudták, hogy Auszt­riába csak vízummal lehet belép­ni. A Határőrség csak azoknak a menekülőknek ad ideiglenes vé­delmet, akik háborús körzetből érkeznek, illetve családtagjaik már korábban Magyarországra érkeztek. Az osztrák határzár esetén vi­szont minden bizonnyal tovább növekszik azok száma, akik ille­gálisan, vagy pedig hamis ok­mánnyal próbálják átlépni a ma- gyar-délszláv, illetve a magyar­osztrák határt. Visegrádi hármak: külön kategória Az Egyesült Államok biztonságpolitikájának Európában szük­sége van térségünk országaira, és a kormányzatban, illetékes körei­ben ennek határozottan hangot is adnak. Többek között ezt a ta­nulságot szűrte le Bába Iván, a Külügyminisztérium államtitkár­helyettese az ASPEN Intézet washingtoni tanácskozásából, ahol kelet-közép-európai politikai vezetők az amerikai kormányzat, a törvényhozás és egyetemek, kutatóintézetek vezető szakértőivel folytattak többnapos kötetlen eszmecserét. Amint Bába Iván az MTI tu­dósítójának elmondotta, az ame­rikai külügyminisztérium illeté­kesei változatlanul külön kate­góriában foglalkoznak a Viseg­rádi Hármakkal, pontosabban immár Négyekkel. Jóllehet, Washingtonban nem tudják még, milyen politikára számít­hatnak az önálló Szlovákia ré­széről, mégis úgy vélik, hogy az országot nem szabad elszigetel­ni, hanem segíteni kell a demok­ratikus közösséghez való integ­rálódását. Erre utal, hogy hétfőn már a Nemzetközi Valutaalap is tárgyalt a szlovák kormány kép­viselőivel az együttműködésről. Washingtonban is látják a térség belső konfliktusainak összefüg­géseit a biztonsággal, s tanulmá­nyozzák, hogyan és milyen véd- ernyőt adhat a NATO. Az esz­mecsere résztvevői nem kaptak határozott választ arra, hogy kész-e Amerika a NATO-garan- ciákra, de a lehetőség változatla­nul nyitva van, a visegrádiak szá­mára mindenképp — mondotta a magyar diplomata. Ä résztvevők, akik között len­gyel, cseh, szlovák, szerb (ellen­zéki), ukrán és Németország ke­leti tartományaiból érkezett sze­mélyiségek is voltak, hallhatták, hogy az Egyesült Államoknak — gazdasági gondjai miatt — to­vábbra sincs módja az eddiginél nagyobb támogatásban részesí­teni a térséget, de közvetetten, a nemzetközi pénzügyi intézmé­nyek révén, valamint a beruhá­zásoknál (különösen Magyaror­szágon) nem csekély szerepet játszik. Az illetékesek elismer­ték, hogy 2-3 évvel korábban még viszonylag nem nagy ösz- szeggel lehetett volna stabilizálni a térség gazdaságait. (Ez az elvi lehetőség, mint Bába Iván a vitá­ban megjegyezte, változatlanul fennáll, hiszen a magyar költség- vetés idei, mintegy 2 milliárd dolláros hiányának eltüntetése óriási hatással lenne...) A kérdésekre, mit jeíent Gerge Bush elnök múlt heti, várat­lan javaslata szabadkereskedel­mi egyezmény megkötésére a vi­segrádi országokkal, a kormány képviselői kitérő választ adtak. Nem közelednek a nézetek A hétfői, kezdeti lendület alábbhagyott a közel-keleti tár­gyalásokon: mindkét fél arról számolt be, hogy nem változtaka korábbi, szögesen szembenálló nézetek. A palesztin vélemény szerint a megszállt területek önkormány­zatáról beteijesztett izraeli javas­lat elégtelen, hiszen abban nincs szó Izrael kivonulásáról. A Go­lán-fennsíkról való részleges iz­raeli visszavonulás javaslata nem kielégítő — közölték szíriai rész­ről. A U.S. News című lap értesü­lése szerint mindenesetre a kulisz- szák mögött az utóbbi kérdésben készül a kompromisszum: Izrael elismerné Szíria szuverenitását a teljes fennsík felett, de annak csak egy részét adná vissza: az iz­raeli katonák helyébe, akik 1967 óta megszállva tartják a határvi­déket, ENSZ-csapatok, köztük amerikai egységek lépnének, és Izrael a vissza nem adott terüle­tet meghatározatlan időre bérbe venné Szíriától. Damaszkusz egyúttal normalizálná kapcsola­tait Izraellel. (MTI) Nemzetközi együttműködés New Yorkban hétfőn befejez­te munkáját az ENSZ-közgyűlés 46. ülésszaka, amelyet a már kedden nyílt 47. ülésszak köve­tett. Az ENSZ-év lezárását érté­kelve a közgyűlés leköszönő el­nöke, a szaúd-arábiai nagykövet kitért arra, hogy az elmúlt 12 hó­napban történt események „le­zárták a hidegháború korszakát, és új szakaszt nyitottak a józan nemzetközi együttműködés­ben”, s ez természetesen nagy hatással volt a világszervezet munkájára is. A szaúdi elnök külön kiemelte a Szovjetunió felbomlását, emlé­keztetve arra, hogy e szuperhata­lom nem egy ízben az atomhábo­rú szakadékának szélére sodorta a világot: az események, lénye­güket tekintve, a harmadik világ­háborút jelentették, amely azon­ban „győztesek és legyőzöttek nélkül ért véget, de nyertesekkel és vesztesekkel”. E „háborús korszak” alatt 127 helyi és regio­nális konfliktus robbant ki, s csaknem 22 millió ember vesz­tette életét — hangsúlyozta a közgyűlés leköszönő elnöke. (MTI)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents