Nógrád Megyei Hírlap, 1992. augusztus (3. évfolyam, 181-205. szám)

1992-08-08-09 / 187. szám

4 HÍRLAP SZEMTŐL SZEMBE 1992. augusztus 8-9., szombat-vasárnap A klasszikus idegenforgalomból származó bevételek az idén elmaradtak Londont és Párizst a nógrádiak is kedvelik 57 éves. Az IBUSZ Salgó­tarjáni Irodájának igazga­tója, s az IBUSZ Bank megyei kirendeltségének a vezetője. Kálovits Géza két cég irányí­tójaként állja meg a napi munkában a helyét, bár cége­inek a mai viszonyok között ugyancsak sokat kell birkóz­nia a mindennapos problé­mákkal. Miként jelentkeznek ezek a gondok munkájukban? Személy szerint ő hogyan bírja kettős feladatát? Ezek­ről a kérdésekről is diskuráú- tunk beszélgetőpartnerünkkel.- Tizennégy év az igazgatói bársonyszékben nem kis idő. Hogyan bírja? Egyáltalán: nem csömörlött meg ettől a munká­tól?- Hogy az én székem bár- sonyszék-e, az csupán megíté­lés kérdése. Nem hinném, hogy akik irigylik, itt töltött éveim tevékenységét ismerve, így, vagy hasonlóan nyilatkoznának.-Pedig nyilvánvalóan akad­nak, akadhatnak ilyen emberek. Ezzel együtt olyanok is, akik még mitidig a múltban kutat- gatnak- Nézze, én a múltamat so­sem tagadtam meg. Számomra nem szégyen, hogy az Eötvös Loránd Tudományegyetem el­végzése mellett a Politikai Fő­iskolát is sikerrel gyűrtem le, s hogy a múlt rendszerben a Zrí­nyi Katonai Akadémián is sze­reztem diplomát. Ugyanígy nem tagadom, hogy az elmúlt évtizedek ifjúsági mozgalmá­ban is dolgoztam, hasonlóan a szakszervezetben is. Nincs mit szégellni a múltamból, egyéb­ként pedig ma nem politizálok. Nem - a klasszikus értelemben vett - pártállami érdemek elis­meréseként kerültem az IBUSZ hoz. Amikor én idejöt­tem, ez egy számomra igazán vonzó lehetőség volt, s én meg­ragadtam. Azt pedig talán ma­gyaráznom sem kell, hogy ma is betöltött irodaigazgatói funkci­ómat és az IBUSZ Bank megyei igazgatói teendőit nem a múlt közszereplése miatt bízták rám.- Utóbbit milyen megfonto­lásból? Működött az automa­tizmus?- Megint csak azt tudom mondani, hogy ez egy érdekes megközelítés. Kevesen tudják, hogy én résztvettem annak a stábnak a munkájában, mely ki­dolgozta bankunk működésé­nek alapjait. Ezzel párhuzamo­san egy bankárképző tanfolya­mot végeztem el. Ez volt a tu­lajdonképpeni feltétele annak, hogy a bank megyei képvisele­tének igazgatója legyek, tehát semmiféle automatizmus nem működött.- Az utazási iroda és a pénz­intézet két önálló jogi személy. Miként egyezteti össze e két, semmiképp sem könnyű felada­tot, s mit szólnak mindehhez közvetlen munkatársai?-Azt nem mondanám, hogy abban a már említett képzelet­beli bársonyszékben fenékig tejfel az élet. Mindkét tevé­kenység nagy falatot jelent, de büszkén mondhatom, hogy ilyenektől és hasonlóktól én so­sem hátráltam meg. Ha némileg túlzott is a szlogen, de engem a munka mindenkor éltetett, az ál­lóvizet sosem szerettem. S hogy kollégáim mit szólnak mindeh­hez? Erről a kérdésről nem be­szélgettem velük, ellenben azt mindannyian jól tudják, hogy a piaci viszonyoknak megfele­lően az életben maradáshoz, a már megszokott jó gazdasági eredményekhez partnerként kell viszonyulniuk. Talán ennek is köszönhető, hogy - ha szabad így fogalmaznom - az idősebb kollégák is vállalták fiatalabb munkatársaimmal egyetemben az átképzést. Egy vizsgán már minden dolgozónk túljutott, s bízom abban, hogy mindany- nyian megszerzik a banktisztvi­selői végzettséget. Ez azért is fontos, mert mindannyian jól tudjuk: az IBUSZ Bank az or­szágban tevékenykedő legna­gyobb három közé szeretne be­törni, s minnél hamarabb.- A pénzpiacon történt erőfe­szítéseik ellenére nyilvánvalóan nem elhanyagolható cégük alaptevékenysége, az utaztatás sem. A mai gazdasági helyzet­ben, az életszínvonal csökkené­sének ismeretében úgy gondo­lom, az IBUSZ e tevékenységé­ben is alapvető változások tör­téntek az elmúlt néhány eszten­dőben.- Tény, hogy az emberek egyre szűkülő pénztárcái a mi munkánkban, útjaink, beutazta­tásaink szervezésében is jelent­keztek. Míg évekkel, jó egy év­tizeddel ezelőtt óriási slágernek számított a csoportos turizmus, addig ma az egyéni utazás hó­dít. Természetesen szervezett útjaink is akadnak bőséggel, ám a klasszikus idegenforgalomból származó bevételeink - leg­alábbis ez év első félévében - elmaradtak. Ennek oka a világ­méretű reszecció, a jugoszláv polgárháború, s a környező or­szágokban jelentkező, az ide­genforgalomban is visszakö­szönő problémák. Hangsúlyoz­nám, hogy ez országos jelenség, mely a megyékre is kihat, de bí­zunk abban, hogy jövőre ez a helyzet kedvezően alakul szá­munkra.- Egyáltalán hová utaznak szívesen az állampolgárok, me­lyek a legkedveltebb utak?- Szintén általános tapaszta­latokat mondanék. Az első fél­évben országos átlagban a ma­gyar nagyközönség körében a legnagyobb érdeklődés a víz­parti és a falusi üdülések iránt mutatkozott. A hegyvidék iránti kereslet ellenben mintha kissé visszaesőben lenne. Ugyanak­kor az év hátralévő időszakában cégünk sokat vár az utószezoni kedvezményes üdültetésektől, valamint a mindig élénk őszi ki­ránduló szezontól.-Amiket mond, azok több­nyire országos tapasztalatok. De akad-e valamilyen konkré­tum Nógrád megyéből? Például sokan járnak-e mondjuk Ame­rikába, vagy más távoli földré­szekbe?- Annyit elöljáróban ezzel kapcsolatosan megjegyeznék, hogy öt esztendőre visszamenő­leg a Nógrád megyei iroda a legjobbak között szerepel az or­szágban. Sok az utasunk, az emberek bizalommal fordulnak hozzánk. A konkrétumok? A „csúcs”, ha mondhatom így, egy százhetvenezer forintos út volt, de hogy ki kérte, ki utazott ezzel, az nálunk is üzleti titok. Ugyanakkor érdekes, hogy sző­kébb pátriánkból is kedvelik az utazók a londoni, párizsi, sevil­lai utakat, melyek viszonylago­san elfogadható árúak: har- minc-negyvenezer forint körü­liek.- Némileg meglepő amit mond, mert szerény számítá­saim szerint bizony az említett összeg a lakosság jelentős ré­szének nem elfogadható. Ezzel Kálovits Géza mindig az IBUSZ-t választaná kapcsolatban szeretném meg­kérdezni, hogy egy tizennégy éve az igazgatói posztot betöltő ember, mint ön, vajon merrefelé utazott? Jelentett-e előnyt e te­kintetben a beosztása?- Minden szóbeszéd ellenére az IBUSZ-igazgatók nem utazó-turista nagykövetek. így jómagam sem dicsekedhetem azzal, hogy a világ sok táján jár­tam, bár néhány, elsősorban kö­zeli országban megfordultam.- Ön sokat szerepel a nyilvá­nosság előtt, megyeszerte jól ismerik. Azt talán eddig senki­nek sem mondta el, hogyha újra kezdené, mit csinálna? Nyom­ban a: IBUSZ-t választaná?- Ráhibázott. Az én életemet a munkában cégem jelenti. Mai tapasztalataimmal, utazási iro­dánkhoz való kötődésemmel mást véletlenül sem tudnék képzelni. Vaskor István Megyei és városi vezetőkkel, a polgári védelem képviselőivel Szlovákiában, az épülő lévai atomerőműben A kétszáz százalékos biztonság alapkövetelmény Atomerőmű: az atommag hasadásakor felszabaduló energiát (atomenergia) használja fel végső soron vil­lamos energia előállítá­sára... Az első közhaszná­latú villamoshálózatba be­dolgozó atomerőművet a Szov jetunióban (Dubnában, Moszkva mellett) építették, s 1954 júliusában kezdte meg működését, 5 megawatt teljesítménnyel. (Űj Magyar Lexikon - Akadémiai Ki­adó, I960) A dubnai erőmű üzembe helyezése óta 38 év telt el. A gyors fejlődést jelzi: a nagy- britanniai Caltler Hallban 1956-ban üzembe helyezett következő európai erőmű teljesítménye már 92 mega­watt volt. Ma alig akad or­szág Európában amely nem segít kínzó energiagondjain saját atomerőművel. Az atomerőművek fejlődése ma már ott tart, hogy egy négy­szer 440 megawattos teljesít­ményű sem számít a legna­gyobbak közé. A szomszédos Cseh és Szlovák Szövetségi Köztársaságnak most épül a ha­todik erőműve a Szlovákiai Léva mellett, s mivel a 90 kilo­méteres hatósugarába Nógrád megye területének jelentős ré­sze is beletartozik, így a magyar és a szlovák polgári védelem szükség esetén együtt kell, hogy működjön egymással. Ugyanis a biztonságot 1986 áprilisa (a csernobili katasztrófa dátuma) óta egész más szemmel nézik Európában. így például semmi­lyen akadályt nem gördítettek a Polgári Védelem Nógrád Me­gyei Parancsnokságának útjába, amikor azt kérték, hogy megte­kinthessék az erőművet - de úgy, hogy a csoportban újságí­rók is lesznek... Változó világ- Csernobil óta nagyot válto­zott a világ - tájékoztat dr. Gáspár János megyei parancs­nok, még az odafelé vezető úton. - Annyira szigorúan ve­szik a biztonsági előírásokat, hogy azok „lazasága” miatt már építkezést is állítottak le Euró­pában! Mostani utunk célja, hogy felvegyük a kapcsolatot a szlovákiai polgári védelemmel, és megismerkedjünk az erőmű készültségi, fokával és bizton­sági filozófiájával. Parassapusztánál megnőtt a csapat létszáma, hiszen a szak­embereken kívül Skultéty Sán­dor címzetes államtitkárt, köz- társasági megbízottat és hiva­talvezetőjét, dr. Várkonyi Józse­fet éppúgy érdekelték ugyan­ezek a problémák, mint a két legközelebbi nógrádi település vezetőit. Rétságot Bánszky György polgármester, Balassa­gyarmatot Kiss Tamás alpol­gármester képviselte. Nagy biztonság A lévai járás elöljárója, Éva Sahlicerová fogadta a népes küldöttséget. Mint kiderült: né­pesebb, mint kellene, hiszen csak csoportunk felét, hat em­bert tudtak beengedni az erőmű területére, tekintve, hogy a né­met és francia biztonsági elle­nőrök is épp aznap szemlézték a várostól 18 kilométerre lévő erőművet. Ebéd után aztán elin­dultunk utunk céljához, mely 18 kilométerre található Lévától. A méretek ilyenkor ámulatba ejtik az embert: végigvezettek minket az épülő első blokk terü­letén, melynek munkálatai a nyolcvanas évek elején kezdőd­tek, de a térség politikai viharai miatt meglehetősen lassan ha­ladtak előre. így a sokadik ha­táridő, amikor üzembe helyezik az első blokkot: 1993 utolsó ne­gyedéve. A reaktorban a nagy sür­gés-forgás ellenére nem okoz­tunk különösebb feltűnést: készséggel elmondták, hogyan működik mindez majd „éles­ben”, amikor az urán lesz az úr. A vezérlőterem még nem csillog-villog: most szerelik a sokezer lámpácskát, kapcsolót, melyek érzékelik majd a hatal­mas energia termelése közben a rendszer minden rezdülését. A tartalék vezérlőterem már része a 200 százalékos túlbiztosítás­nak, amely a biztonsági filozó­fia lényege. A több, mint egy órás „séta” után magától az erőmű igazgatójától, dr. Raffay Lászlótól kaphatott minden je­lenlévő kielégítő választ arra, ami leginkább érdekelte. Európai normák Maga az erőmű, ha teljesen elkészül (addig még hosszú évek telnek el) négyszer 440 megawatt teljesítményű lesz, 2,5 százalékos dúsított uránnal üzemel - reaktora VVR 440 tí­pusú. Mint már arról szó esett, biztonsági filozófiája: 200 szá­zalékos túlbiztosítás! Bár még másfél év van a „premierig”, már most nagy gonddal mérik a környezeti háttérsugárzást, amihez hasonlítják majd a min­denkori sugárszintet, és 30 ki­lométeres körzetben több he­lyen is állandóan mérik ennek értékét. Természetesen nekik is iga­zodniuk kell azokhoz az európai normákhoz, melyek betartását nagyon szigorúan ellenőrzik. Az is természetes, hogy min­den ilyen létesítményhez a biz­tonsági rendszer mellett egy ri­asztórendszer is tartozik. Ennek kiépítése párhuzamosan folyik a belső munkálatokkal. Húsz ki­lométeres körzetben szirénák­kal tájékoztatják a lakosságot, ha veszély leselkedne. Bár Eu­rópa térképén tucatjával vannak olyan erőművek, melyekről csak a közvetlen környezetük tudja, hogy egyáltalán léteznek, hiszen a riasztórendszert nem kellett igénybe venniük. dr. Gáspár János arról is ér­deklődött: mivel a különböző államok rendelkezései eltérőek, Szlovákiában mit értenek bal­eseten? Az erőmű igazgatójá­nak válasza: a nemzetközi ren­deletek mérvadóak, melyek egyébként hét fokozatú atome­rőmű vi balesetet ismernek. A hetes fokozat azonos a csernobi­livel. Az első három fokozat csak a reaktor falain belül jelent veszélyt. Szlovákiában 20 kilométeres körzetben az erőmű felelős a balesetért, azon túl lép be a képbe a polgári védelem. Ab­ban az igazgató is egyetértett, hogy egy esetleges baleset nincs tekintettel országhatárokra, így természetes, hogy a két állam polgári védelmiseinek együtt­működése szükséges és fontos. A balassagyarmati alpolgár­mester épp úgy, mint minden je­lenlévő egyaránt örült annak, hogy látogatást tehetett az erő­műben, így még inkább átérzik azt a felelősséget, melyet kör­nyezetük lakóiért eddig is érez­tek. Együttműködve Az erőműben tett látogatás után került sor a polgári védel­mek találokzójára, melyet a legbarátibb hangvétel jellem­zett. Ez természetes is, hiszen a feladat közös - bár a két állam törvényei még nincsenek kellő­képp összehangolva. ÄJrugal­masság azonban felülemelkedik a paragrafusokon, és a polgári védelmek együtt tudnak mű­ködni. A legvalószínűbb azonban az, hogy a lévai is olyan lesz, mint az átlag európai erőművek: nem balesettel ad jelt létezésé­ről, hanem „csak” azzal, hogy kielégíti a térség energiaigé­nyét. Balázs József A méretek fantaztikusak: a hűtő 135 méter magas Az erőmű madártávlatból fotó: Gyurkó Péter

Next

/
Thumbnails
Contents