Nógrád Megyei Hírlap, 1992. augusztus (3. évfolyam, 181-205. szám)

1992-08-29-30 / 204. szám

1992. augusztus 29-30., szombat-vasárnap HÉTVÉGI MAGAZIN HÍRLAP 7 Eleink története Fejezet a baj vívásról Az elmúlt hetekben tartották azt az ünnepséget, amelyen megemlékeztek Drégely vár hős védőiről. A 440 évvel ezelőtti csata - ismerjük a történelem­ből - Szondy György és marok­nyi csapatának a halálával, a vár elestével végződött. A példamu­tató helytálláson kívül említésre érdemes Khadim budai vezír- pasa személye, aki katonai tisz­teletadás mellett temettette el a vitéz magyar várkapitányt. 1552 nyara azonban nem csak a drégelyieknek hozott gyászt, hét újabb vármegye vált addigra török hódoltsági terü­letté és a hont-nógrádi várak elestével (Drégely, Szécsény, Hollókő, Buják, Ságh, Balassa­gyarmat, Salgó) hozzá Veszp­rém, Szolnok további területek kerültek oszmán kézre. Csöpp- nyi gyógyír, hogy ősz felé Eger várát sikerült megvédeni. Persze, ha volt is az egrieké­hez hasonló példa az „eredmé­nyes” hősiességre, többnyire - a túlerő miatt - minden igyekezet hiábavalónak bizonyult. Sok he­lyütt, ahol reménytelennek tűnt az ellenállás néhány napi véde­kezés után, vagy puskalövés nélkül feladták a várat. Ez utóbbinak legtöbbször a hiszé­keny védők körében végzetes következménye lett, mint pél­dául Buják esetében is, bár ott egy kicsit azért más volt a szitu­áció. A szomorú esemény előtt 1551-ben Báthory András fel­újítana, megerősítette a várat. Sajnos azonban a munkálatok sem óvhatták meg a több tízsze­res túlerőtől. A história szerint: „ötöd na­pig tüzesen ostromlották a törö­kök ezen várat ennek sérelme nélkül, s meg sem vették volna ezt, ha a vár-őrzőkben hűség, állandóság, s illő bátorság lett volna de ők időnek előtte rette­gésbe jővén, minden bátorságok elenyészett — és így Kéresy Márton felvigyázójokkal együtt mindnyájan, mint hiteszegettek ezen erős várat üresen hagyák, s kiszöktek belőle.” A törökök hamarosan meg- neszelték a távozást és utánuk nyargalva - kivéve Kéresy Már­tont, akit talán váltságdíj fejé­ben rabságba hurcoltak - mind egy szálig felkoncolták a várb- helieket. Négy évtizedig lófar­kas zászló lengett „ezen erős vár” bástyáján. * De időzzünk még a környé­ken, visszalapozva a krónika lapjait. A XVI. század derekán a bujáki vár megvétele előtt két évvel nevezetes eseményre ke­rült sor a magaslatok övezte mezőn Kapitán György és Hu- biár aga párviadalára. A történetet többen ismerik napjaink Bujákján is, de mint a téma szakértőjéhez, polgármes­terükhöz küldtek. Aki azonnal bele is kezdett a történetbe és kezembe adta a féltve őrzött kincset, azaz, „Tinódy Sebes­tyén” által megénekelt „Kapitán György bajvidadala” másolatát. Egy kis előzetes azt hiszem nem árt, amíg „összecsapnak” a vitézek. A török-magyar párvi­adalok a hódoltsági időszakban — némi túlzással - mindennapos események voltak épp úgy, mint a portyázások, várütések, útállások, lesvetések stb... Egyáltalán nem kellett noszo­gatni a vitézeket, hogy a lovak vékonyába vágjanak ha elhang­zott, hogy a kontyosra mennek. Ezeknek a zsákmányt Ígérő ka­landoknak sokszor szomorú vége lett. Levágott testrész, rab­szíj, halál. Az élők mindezzel nem számoltak csak szerencsé­jükkel, karjukkal, kopjájukkal, gyorsröptű paripájukkal. Ha egy kis „nyugalom” szit­kozódó, gyalázkodó leveleket küldtek egymásnak, amit nem tűrhetett a címzett és kitűzték a párviadal időpontját. Az ala­csonyabb rangú katonákon kí­vül főtisztek között is rendeztek párviadalt. A kihívásnak a levélen kívül más eszközei is voltak például a „fegyvermarasztalás”, amikor a kihívó fél kopját, buzogányt, szöges furkót stb. küldött. Egy másik mód a tollküldés. Kó­csag, daru, vagy épp sastollat küldtek az ellenfélnek. Termé­szetesen sértő ajándékok is le­hettek a bajvívás ösztönzői. Nagy szégyennek számított a kihívás elől megfutamodni, ha néha napján mégis megesett a törökök a gyávát tehénre ültet­ték, szennyel dobálták, amíg ki nem kergették a várból. A ma­gyarok asszonyokkal meg gye­rekekkel verették ki a katonát az oltalmat adó falak közül, hogy soha többé ne ehessen vitézi kenyeret. Ha a másik fél elfogadta a ki­hívást, akkor hitellelvélről kel­lett gondoskodniuk, amelyben a helyszíntől kezdve mindent pontosan meghatároztak és a várkapitánynak kellett kiállíta­nia. A felek kötelezték magukat a tisztességre, s arra is, hogy vi­adal végeztével a kísérő csapa­tok békességgel elvonulnak. Az adott szó nyomatékáért még mindkét fél túszokat is „állí­tott”. Az „igazlátók” a mai érte­lembe vett párbajsegédekként ténykedtek. A viadalhoz pom­pás, néha vagyont érő ruhákban vonultak fel. Dobó Ferenc fő­kapitányról feljegyezték, hogy a korponai viadalhoz vontarany ruhában érkezett. Kapitán György ezt aligha tehette volna meg, mert utolsó pénzén egyenesen a királyhoz ment engedélyért, aki végül is megadta. Kapitánnak azért kel­lett az uralkodóhoz folyamod­nia, mert azok a főurak, akiknek a szolgálatába szegődött elzár­kóztak a hitellevél megírásától. Jóval a bajvívás megkezdése előtt már a bujáki mezőn hor­kantottak azok a lovak, akik Losonczy Istvánt, Balassi Já­nost, Bebek Györgyöt, Zay Fe­rencet hozták. Lantos Sebestyén így ír a tö­rök vitézekről: „az Hatvanból Ámhát aga ott vala / Ugyanon­nan Gyáfer aga ott vala / Püs­pökségből Vácból az Csirkisz aga / Szandából ott vala Tur- szon Vojvoda.” A rangos sze­mélyekhez mindkét részről kellő számú kísérő is tartozott. A bajvívók először lóháton, kopjával rontottak egymásnak. A török fegyvere Kapitán fején tört ketté, a magyar vitéz Hu- biár lovát sebesítette meg. A vi­adalt azonnal félbe is szakítot­ták, mert abban állapodtak meg, hogy a lovakat nem sérthetik meg fegyvereikkel. Miután be­bizonyosodott, hogy Kapitán vétlen, immáron tőrrel folytat­ták a küzdelmet. „Rahójta vitéznek nem vala öröme, / Mert az markát elfolyá piros vére, / Ő kezéből kiesék hegyes tőre, / Meg a buzgánt ragadá, elővevé, / Azzal sokáig véré, megszédíté, / Végre ő is kezéből elejté. / Nagyhamar szép handzsárát kiragadd, / Az­zal is a terekkel igen viva, / Vi­tézi orcáján is nagy seb vala, / Orczáját kezét vér befolta vala.” A lantos énekéből kiderül, hogy Kapitánnak az arca is erő­sen vérzett, nemcsak a keze. Az „igazlátók” megállították a via­dalt és a magyar vitézt hirdették ki győztesnek. „Terek sereg Szandába vígan szállá, / Jó Báthory György Bu­jákba szállá, / Urakkal vitézek­kel ott vigada.” Minden bajvívás után lako­mát csaptak és nem egyszer együtt ettek-ittak a törökök meg a magyarok. Az írás tanú­sága szerint ebben az esetben ez nem így történt, de külön-külön biztos nagy vigadalmat csaptak. A magyarok sajnos Buják vá­rában nem túl sok mulatságot rendezhettek, mert hamarosan elfoglalta a török. Hogy miként került mégis vissza? Ez már egy másik feje­zet. Rendek Jenő A bujáki végvár a XVI. században. (Korabeli rajz alapján) Európa bélyegkülönlegességei Budapesten Az illetékes miniszter szerint: A „Szeplős Ferenc Jóska” A földrendezés meggyorsítása a legfontosabb feladat Az ország 35 ezer bélyegy- gyüjtőjének és több tízezer ér­deklődőjének örömére szep­tember 11-étól 16-áig nemzet­közi postatörténeti bélyegkiállí­tást rendeznek Budapesten. Az Eurofilex elnevezésű sereg­szemlére - amelynek a Magyar Bélyeggyűjtők Országos Szö­vetsége és a Magyar Posta a há­zigazdája - Európa legrango­sabb magángyüjtői és bélyeg kiadói kaptak meghívást, de képviselteti magát Kanada és az Egyesült Államok is, a házigaz­dára való tekintettel magyar té­májú bélyegekkel. Ä rendezvény előkészületei­ről Glatz Istvánnal, a szervező- bizottság elnökével beszélget­tünk. — Mikor volt legutóbb ha­sonló bélyegseregszemle Ma­gyarországon ? — Világkiállítást több mint két évtizeddel ezelőtt, 1971— ben, Eurofilexet 1985-ben ren­deztünk legutóbb. Az érdeklő­dés óriási: a tervezett 300 keret helyett közel 700-ra van igény, ebből 513 indul a kiállítással egybekötött versenyen is. A rendezvény két fővédnöke: Sik­lós Csaba miniszter és Demszky Gábor, Budapest főpolgármes­tere. — Hol lesz a kiállítás hely­színe? — A tablók egy részét az Régészeknek sikerült Angli­ában kiásni Hadriánusz (76- 136) római császár palotáját. A főhadiszállás csaknem olyan magas volt, mint az ún. Hadriá­nusz—fal, amelyet 122 és 136 között kőből és földből építettek Nagy-Britanniában az Észak Angliából jövő rabló törzsek el­len. Palotájából 'Hadriánusz messzire láthatott. A falak va­Iparművészeti Múzeumban, más részüket szövetségünk székházában tekinthetik meg az érdeklődők. A belépők mindkét helyszínre érvényesek. Mivel nagyon sok bélyeggyűjtő vidé­ken él, megállapodtunk a MÁV vezetőivel, hogy a látogatók 50 százalékos vasúti jegy kedvez­ményt kapnak. A kiállításon al­kalmi postahivatalok működ­nek, ahol minden nap más bé­lyegzőt használnak majd és a Magyar Posta is kibocsát az al­kalomra egy új sorozatot.- A kiállított anyagok megvá­sárolhatók?-Az ilyen nagyszabású ren­dezvényeken általában csak a rangosabb gyűjtők és a keres­kedők vásárolhatnak egymástól. Ettől a hagyománytól nem tér­tünk el.- Kedvcsinálónak hallhat­nánk valamint a bemutatásra kerülő különlegességekről is?- Bemutatkozik az úgyneve­zett szeplős Ferenc Jóska, ame­lyet 1871-ben adtak ki és a nyomda hibájából szeplősnek tűnik az uralkodó képmása. Kortörténeti dokumentumnak számítanak az I. világháborús katonai levelezőlapok, a nem­zetközi légiposta bemutató so­rozatok, valamint a háború utáni magyar hiperinfláció bé­lyeg-emlékei. ( domi) költ tölgyfából épültek, gazda­gon díszítve. Belül a régészek nád- és kéregszőnyegeket, hor­dókat és egy fából készült zár maradványait találták. A tudó­sok a tölgyfa vizsgálata alapján a palota keletkezését 122-re da­tálják. A császár homoszexuális volt, s az 50 szobából néhányat valószínűleg férfi szeretői szá­mára tartott fenn. A közelmúltban lezajlott Magyar Földmérők, Térképé­szek és Távvezérlők Társasága, valamint a Nógrád megyei terü­leti csoport vezetősége által szervezett vándorgyűlés mun­kájában résztvett dr. Gergátz Elemér földművelésügyi mi­niszter is, aki előadásának meg­tartása után sajtótájékoztatót tartott. E „párbeszédről” számo­lunk most be olvasóinknak.- Hol tart a mezőgazdaság és az élelmiszeripar privatizáci­ója?-Az állami gazdaságokban megindult ez a folyamat, a ren­delkezésre álló földterületből az állami gazdasági dolgozók 20 aranykoronáig részesülnek. A gazdaságoknak kell biztosítani azt a földterületet is, amit a kár­pótlás során a termelőszövetke­zeti területekből a jogosultak­nak nem tudnak előteremteni. A gazdaságok működőképességé­nek megtartása érdekében op­timális nagyságú üzemek kiala­kítására törekszünk. Foglalko­zunk a dolgozói részvények be­vezetésével is. Az egyeztető fó­rumokon 1200 termelőszövet­kezet megegyezett az érdekel­tekkel. Mindössze negyven az olyan nagyüzem, ahol nem si­került dűlőre jutni az érdekel­teknek. A megoldást továbbra is a helybeliekre kell bízni. Egyébként a kárpótláshoz szük­séges földalapok rendelkezésre állnak. A földosztó bizottsá­gokkal együtt most a földrende­zés meggyorsítása a legfonto­sabb feladat, hogy az új gazda­sági évben mindenki tudja, me­lyik földön gazdálkodhat. Sze­rintem a mezőgazdasági nagy­üzemek a jövőben a termelés­ről, az értékesítés irányába to­lódnak el. Az élelmiszeriparban olyan aggodalom tapasztalható, hogy a kizárólagos külföldi tulaj­donba kerülés teljes kiszolgálta­tottságot jelent a termelőknek. Az ágazatban jelenleg 16 száza­lékot képvisel a külföldi tőke. Természetes, hogy a tőkés part­ner csak oda ruház be, ahol a befektetett tőkéje a leggyorsab­ban megtérül, ahol a legköny- nyebben jut profithoz. Ezt a le­hetőséget a dohány, a cukor, és a növényolajiparban megtalál­ták. Viszont egyet kell érteni azokkal az igényekkel, hogy a privatizáció során a magyar termelők és az élelmiszeripar­ban dolgozók érdekei is megfe­lelő védelmet kapjanak. A tejipar gondjait hazai szö­vetkezéssel meg lehet oldani. A nehéz helyzetben lévő bor-, konzerv- és húsipar csak akkor marad talpon, ha az eddiginél jobb minőséget produkál. Ezzel együtt célunk, hogy a külön­böző élelmiszeripari vállalko­zásokban minél nagyobb legyen a magyar tőke. Egyértelmű és világos, hogy az előbb említett ágazatok tőkeemelés nélkül nem tudják produkálni azt, amit a világpiac kíván tőlük, amire egyébként szakmailag képesek lennének.-Miért van szükség a föld árverezésére, amikor a földek ki vannak jelölve, az érdekeltek tudják, hol gazdálkodhatnak.- Ez az elképzelés eredetileg nem szerepelt a törvényben, de mi sem akartuk. Az állam föl­vállalta a földrendezéssel kap­csolatos költségeket, kötelezte a földhivatalokat a munkálatok elvégzésére.- Többen úgy vélekednek, hogy az árveréssel járó herce­hurca lelassítja a föld jogos tu­lajdonba adását, ugyanakkor veszélyezteti a jövő évi kenyér­nek valót.- Mivel mi is tapasztaltunk ilyen jeleket, a folyamat fel- gyorsítására vállalkoztunk. Az erre irányuló törvény végrehaj­tásával el tudjuk kerülni a ter­melés további csökkenését is. A földméréssel kapcsolatos mun­kálatokat az év végéig be kell fejezni.-A kárpótlási jegyről, mint értékpapírról megoszlanak a vé­lemények. Egyesek szerint jóval értékén alul jegyzik, mások pe­dig értéknövekedéssel számol­nak. Olyan aggályok is napvi­lágra kerültek, melyek szerint egyesek kényszerűségből érté­kén alul válnak meg papírjaik­tól. Ezt a lehetőséget különböző csoportok a maguk javára for­dítják.-A kárpótlási jegyet egye­lőre nem jegyzik 100 százalé­kos értékkel. Félő, hogy egye­sek egyrészt kényszerűségből, másrészt meggondolatlanságból megválnak tőle. Ez ellen mi semmit sem tehetünk. Szerin­tem a kárpótlási jegyek ára a piac értékítéletének megfele­lően alakul majd. Azok, akik megfontolás nélkül szabadul­nak meg kárpótlási jegyüktől, csak magukat okolhatják, ha később rájönnek, hogy elha­markodott döntésükkel mennyit veszítettek. Néhány év múlva nagy kincset ér majd a föld.-Az újjá- illetve átalakult szövetkezetek és magángazdál­kodók csak akkor tudják életké­pességüket bizonyítani, ha szá­mukra minden tekintetben a ma­inál jobb. közgazdasági feltéte­lekhez jutnak. A nyugati orszá­gokban átlagban 60-70, ese­tenként 100-150 százalékot is eléri az állami támogatás. Ná­lunk viszont a drasztikus elvo­nások révén 10 százalékra csökkent az arány. Ilyen feltéte­lek mellett képtelenség a nyu­gati mezőgazdasággal verse­nyezni.- El kell ismernünk, hogy az emberek egy része idős kora, szakmai képzettségének hiánya miatt és a szükséges pénz előte­remtése nélkül képtelen újra­kezdeni. A lehetőségek kibon­takoztatását egyrészt a választ­hatósági formák sokszínűsége kínálja. Ugyanakkor a mező- gazdaság szereplőinek segítsé­get is kell adni, még pedig szek­torsemlegesség alapján. Ezt szolgálja a reorganizációs prog­ram. Szükség van a kormány ál­tal vállalt hitelgaranciára, a pri­vatizációból befolyt összeg je­lentős részének az ágazatba való visszaadására, a vidéki bankhálózat kialakítására is.- Korábban az aszályos idő­járás miatt gyakran került szóba, hogy lesz-e kenyerünk. Ón szerint mire számíthatunk, tekintettel arra, hogy a felvá­sárló vállalatok 6.400-6.600 forintot adnak a búza tonnájá­ért, s azt is két vagy három rész­letben. Ezzel szemben az ön­költség nyolc-tíz ezer forint kö­zött váltakozik. Ráadásul az árútőzsdén is többért jegyzik a búzát, mint amennyit a felvásár­lók kínálnak.- A bevetetlen terület alig va­lamivel kevesebb, mint a ko­rábbi években, egy részén nem is érdemes gabonát termelni. Az aszály kedvezőtlen hatása igen differenciáltan jelentkezik. A Kis-Alföldön, ha továbbra is jó lesz az idő, rekordterméssel számolnak. A 830-840 ezer hektáron termelt búzánál hektá­ronként átlag négy tonnás ter­mésre számíthatunk. Úgy néz ki, hogy a vártnál több lesz az étkezési búza. Szerintem jövőre nem lesznek élelmezési gondja­ink. Azt viszont elismerem, hogy a belső piac erőteljes szű­külése igen hátrányosan érinti a mezőgazdasági termelést.-Miként ítéli meg a kisgaz­dapárt belháborúját?-Miután én magam szintén kisgazda miniszter vagyok, nem is tudok, de nem is akarok más­ként gondolkodni. Mivel a kormány az ország érdekeiért dolgozik, ezért az ágazatot érintő törvényeket végrehajtom. Meggyőződésem, hogy őszre a kisgazdák újra egységesek lesznek. Ami most van azt na­gyon röstellem, a párt tudatos szétverésének tekintem. Venesz Károly Feltárták Hadriánusz angliai palotáját

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents