Nógrád Megyei Hírlap, 1992. augusztus (3. évfolyam, 181-205. szám)

1992-08-04 / 183. szám

Az USA határozott Az Egyesült Államok kész ar­ra, hogy bármely pillanatban erővel kényszerítse Irakot az ENSZ Biztonsági Tanácsa hatá­rozatainak teljesítésére — jelen­tette ki Richard Cheney. Az ame­rikai védelmi miniszter megerő­sítette, hogy újabb amerikai egy­ségeket vezényelnek Kuvaitba. Megfogalmazása szerint ennek célja: az iraki kormánynak nem szabad kételkedni abban, hogy az Egyesült Államok válsághely­zet esetén képes és kész csapatok átdobására. Koncentrációs táborok A szerbek által Bosznia-Her­cegovinában létesített koncent­rációs táborokban a Newsday amerikai lap értesülései szerint polgári személyek százait gyil­kolják meg vagy éheztetik halál­ra. A lap vasárnapi számában, volt lágerlakókra hivatkozva, azt írta: az észak-boszniai Omarská- ban lévő táborban az őrök szabá­lyos időközökben foglyokból 10-15 fős csoportokat állítottak össze, majd a közeli tó vizébe lőt­ték őket. Egy másik beszámoló szerint az északkelet-boszniai Brckóban májusban-júniusban 1350 foglyot lőttek agyon. Folytatódtak az összecsapások Azerbajdzsán kivonult a kara- bahi rendezésről kezdett római értekezletről, mert a karabahi ör­mény küldöttség számára lehető­vé tették a tanácskozáson való felszólalást. Közben Karabah- ban a hét végén is folytatódtak az összecsapások. A bakui védelmi minisztérium szóvivője közölte, hogy az azeri katonák elkesere­dett harcokat vívnak a korábban örmények által megszállt falvak visszafoglalásáért. Az orosz rá­dió úgy értesült, hogy Karabah- ban szombat óta 24-en vesztet­ték életüket. 250 millió frankos műkincsrablás Rendkívül nagy értékű, és rendkívül különös műkincsrab­lás ügyében nyomoz a francia rendőrség. Ismeretlen tettesek szombatról vasárnapra virradóra behatoltak egy libanoni szárma­zású, de francia állampolgárságú és meglehetősen kétes, a börtön- büntetéseket is magában foglaló karriert befutott milliárdos, An­thony Tannouri földközi-tengeri luxuspalotájába Cap-dAil üdü­lőhelyén, és elvittek egy Matis­se-, egy Modigliani- és két De- gas-festményt, amelyek együttes értéké 250 millió frank. A rablás körülményei felet­tébb különösek. A milliárdos ép­pen svájci villájában tartózko­dott. A nagy kiterjedésű, és szá­mos más műkincset is magában foglaló palota riasztórendszerét kikapcsolták, mivel az elektro­mos nálózatot átalakítják, bár az épületeket az őrök rendszeresen ellenőrzik. A tettesek valószínű­leg nagyon jól ismerték a hely­színt, mivel egy hátsó úton jutot­tak az épületkomplexumba, ott pedig pontosan tudták, hova kell menmök. Ugyanakkor igencsak óvatlanul jártak el, hátrahagytak ujjlenyomatokat és más nyomo­kat, emellett értelmetlen rongá­lással is megmutatták, hogy nem „képzett műkincsrablók , in­kább alkalmi tolvajok módjára viselkedtek. Ráadásul a képek túlságosan is ismertek ahhoz, hogy egykönnyen értékesíteni lehessen azokat akár az illegális műkincspiacon is. A dolgot tovább bonyolítja, hogy a milliárdos éppen annyival tartozik a francia adóhivatalnak, amennyi az elrablott képek érté­ke, s szó volt arról, hogy adóssá­f át a műkincsekkel törleszti. A épek árát viszont állítólag még nem térítette meg korábbi tulaj­donosuknak, egy holland mű­gyűjtőnek, azok Hollandiában biztosítva voltak, de Franciaor­szágban nem. Horvát választások Az elnök és pártja győzött A horvát választásokon a várt­nál is nagyobb arányú győzelmet aratott Franjo Tudjman elnök és pártja, a Horvát Demokratikus Közösség. Nem végleges adatok szerint Tudjmanra a választópolgárok 57,09 százaléka szavazott. A második helyen a szociál-liberá- lis párt színeiben indult Drazen Budisa 21,2 százalékkal, a har­madikon Savka Dapcevic Cucar végzett 6,84 százai Akai, s csak a negyedik helyen futott be Dob- roslav Paraga jobbpárti jelölt 5,05 százalékkal. A Horvát Demokratikus Kö­zösség 40,87 százalékot szerzett — közölte hétfőn Zlatko Cmic, a vákasztási bizottság elnöke, han­goztatva, hogy az adatok egyelő­re nem hivatalosak, és csak rész­legesek. Bosznia A Nyugatnak cselekednie kell Brit katonákat nem szabad a balkáni háborús övezetbe külde­ni anélkül, hogy egyértelműen kijelölnék számukra a misszió célját. A boszniai fejlemények azonban oda vezethetnek, hogy mindenképpen fontolóra kell venni a katonai erő alkalmazá­sát. Az események Boszniában most érkeztek ehhez a kritikus ponthoz — írja szerkesztőségi kommentárjában a The Sunday Telegraph. A londoni lap megállapítja: az már bizonyos, hogy a Közös Piac égisze alatt folytatott tárgyalásos rendezési kísérletek elbuktak, s Nagy-Britanniának — a többi EK-taghoz hasonlóan — most két választása lehet. Az egyik le­hetőség biztonsági övezetek fel­állítása lenne a térségben az ott­honukból elűzött milliók megse­gítésére, miközben a háború ma­ga folytatódna. Ennek alternatí­vája az erőszakos külső fellépés lehet a fegyverek elhallgattatasá- ra — vélekedik a The Sunday Te­li. A lap szerint a brit kormány természetesen érvelhet azzal, hogy Bosznia távoli ország, amelyről London igen keveset tud. Azt is lehet mondani, hogy a kabinet nem lát okot akár egyet­len brit katona életének kockáz­tatására ebben a térségben. Arra a kérdésre, hogy Kuvaitban mi­ért harcolt mégis a brit hadsereg, a válasz az lehet: abban a hábo­rúban London kötelező erejű ENSZ-határozatok alapján, nemzetközi koalíció részese­ként, világos célokért vetette be a fegyveres erőket. Á kommentár megállapítja: az Irak elleni akció indokai kö­zött annak idején szerepelt az új világrendre való hivatkozás is, vagyis az a koncepció, amely hi­tet tett a Szaddam Huszeinhez hasonló helyi zsarnokok megál­lítása mellett. Ez a hivatkozás ér­vényes Boszniára is, hiszen a nemzetközi rendet most a szerb terjeszkedés sodorta veszélybe — írja a lap. A szerző véleménye szerint egy széles nemzetközi fegyveres koalíció igen hamar véget vet­hetne Bosznia-Hercegovina szerb megszállásának. A közös fellépés első mozzanataként a NATO erőit az ENSZ rendelke­zésére kell bocsátani, majd nyílt fegyveres fenyegetéssel meg kell akadályozni bármilyen katonai mozgást a háborús térségben. A kommentár megállapítja, hogy a fő gondot a „mi lesz ez­után” kérdésé okozza a nyugati vezetőknek, vagyis ugyanaz a kérdés, amely annak idején vé­gül is megmentette Szaddám Húszéin hatalmát. Hiszen ha el­űzték volna az iraki elnököt, ak­kor a nyugati koalíciónak kellett volna magára vállalnia az ország kormányzását, s a boszniai be­avatkozás ugyanezzel a dilem­mával jár — fejtegeti a The Sun­day Telegraph. A szerző azonban megvetésre méltónak nevezi ezt a gondolko­dásmódot, s kijelenti: ha a brit kormány nem akarja a tétlen szemlélő szerepét játszani, akkor kezdeményezzen kell fellépnie a nemzetközi katonai koalíció ösz- szeállításában, és tudatnia kell a szerb vezetőkkel, hogy kész ugyanazt megtenni Boszniáért, amit Kuvaitért is megtett. Köszönőlevél Kádár Jánosnak Carlos végnap) ai ? Damaszkuszban jelenleg is szigorú fegyveres őrizet zárja el a külvi­lágtól azt a negyedet, amelyben állítólag a világ leginkább keresett ter­roristái élnek luxuskörülmények közepette, de édes életük napjai való­színűleg meg vannak számlálva — írta vasárnap a The Sunday Times tudósítója. A vezető brit lap cikke szerint a szír főváros hírhedt Mezzeh kerü­letében a német Baader-Meinhof csoport, a japán „vörös hadsereg” és a különböző örmény terrorszervezetek vezetői éppúgy meghúzód­nak, mint a PanAm repülőgépének felrobbantásával vádolt Ahmed Dzsibril, sőt minden körözési lista első helyezettje, Carlos, a Sakál is. A tudósító felidézi, hogy Carlos — azaz Iljics Ramirez Sánchez vene­zuelai születésű terrorista — legaktívabb éveiben Irakban, Dél-Je- menben és Kelet-Európábán egyformán menedékre találhatott. A kommunizmus magyarországi összeomlása után az új vezetés megta­lálta Carlos Kádár Jánoshoz intézett köszönőlevelét — írta a lap, hoz­zátéve: amikor a terrorista lába alatt túl forró lett a talaj és kora is elő­rehaladt, Damaszkuszban telepedett le. A zártkörű terrorklub jövője azonban mind kérdésesebb, miután Háfez Asszad szír államfő, elveszítvén szovjet szövetségeseit és lát­ván saját országa gazdasági összeomlását, a jelek szerint rájött: nincs más választása, mint a Washingtonhoz fűződő viszony javítása. A lap emlékeztetett arra, hogy Asszad habozás nélkül állt a szövetségesek oldalára az Öböl-háború idején, s azóta is mindent elkövet, hogy Szí­ria lekerüljön a terrorizmussal rokonszenvező államok Amerikában összeállított listájáról. Washington azonban tudatta az elnökkel: erre csak akkor kerülhet sor, ha nem nyújt menedéket a Carloshoz hason­ló bűnözőknek. A lap szerint a mind kevésbé kívánatos vendégek kevés egyéb hely között válogathatnak. Az európai kommunista rendszerek eltűnése és a meghatározó arab országok politikájának mérséklődése a leg­több vészkijáratot becsapta az orruk előtt. A The Sunday Times úgy tudja, hogy Carlost és német feleségét már tavaly felrakták egy Je­menbe induló szír gépre, a jemeni kormány azonban elzárkózott fo­gadásától. Azóta olyan hírek teijengenek, hogy Bagdadban él, ám a jelek szerint valójában még mindig Szíriában rejtőzködik. Szabadsá­ga azonban immár erősen korlátozott, s az a titkosrendőrség, amely- lyel korábban szoros kapcsolatot tartott, most utazásait is előzetes en­gedélyhez köti — úja a brit lap. Nankingi repülőszerencsétlenség Százhatra emelkedett a pénte­ki nankingi repülőszerencsétlen­ség halálos áldozatainak száma — közölte hétfőn a kínai sajtó. A szerencsétlenül járt kínai belföldi utasszállító gép fedélze­tén összesen 116 utas és tízfőnyi személyzet tartózkodott a tragé­dia bekövetkeztekor. Százan szörnyethaltak, további hat sze­mély pedig a kórházban halt bele sérüléseibe. 11 sérült állapota to­vábbra is válságos. A pép legfia­talabb utasa, egy tíz hónapos cse­csemő — a csodával határos mó­don — csupán kisebb horzsolá­sokat szenvedett. A kínai sajtó hétfőn közölt részleteket a szerencsétlenség­ről: eszerint a JAK 42-es típusú utasszállító gép nem tudott fel­szállni a nankingi kifutópályáról, lerohant a betonszalagról, és ne­kiütközött a repülőtér kerítésé­nek. A gép kigyulladt, törzse pe­dig három darabra hullott szét. A szerencsétlenség oka még isme­retlen. Kanadai tengeri szörny Nemcsak a mesékben létezik A Niobe-rejtély Kanada nyugati partvidékén az őslakos indiánok már évszá­zadok óta többször is látni véltek egy, a Loch Ness-i szörnyhöz ha­sonló tengeri kígyót a Csendes­óceán vizében. Két, Brit-Kolumbiában élő tudós kijelentette: most már megdönthetetlen bizonyítékok állnak rendelkezésükre, hogy a kadboroszaurusznak elnevezett hosszú nyakú lény nemcsak a mesékben létezik. Állításuk szerint az elmúlt mintegy 60 év során legkevesebb hat példányt sikerült azonosíta­ni, többek között egy élő bébit, valamint egy bálna gyomrában talált fiatal egyed tetemét. Ed Bousfield tengeri biológus és kutatókollégája, Paul LeB- lond .oceanográfus decemberre készülnek megállapításaikat az American Society of Zoologists elé terjeszteni. Bousfield határozottan állítja, hogy a kígyó nem csupán az in­diánok, a megrettent hajósok és a turistacsalogatók képzeletének szüleménye. Jelentésük szerint a feltárt tények egy önálló gerinces faj létezését támasztják alá. A kutatók jellemzése szerint „Caddy” egy kis fejű dinosza­uruszhoz hasonlít, többnyire az óceán mélyén tartózkodik, hallal táplálkozik, és kicsinyét valószí­nűleg a melegebb, parti vizekben hordja ki. A kifejlett példány 12-18 mé­ter hosszú, és mintegy 40 km/h- ás sebességgel képes szelni a vi­zet, gyorsabban, mint a kard­szárnyú delfinek. Bousfield tájékoztatása sze­rint a második világháború óta két-két olyan csontvázat, illetve tetemet sodort a víz Brit-Kolum­bia és a szomszédos Washington állam partjaira, amelyek minden valószínűség szerint kadboro- szauruszok maradványai. A legmeggyőzőbb minden­esetre az a háromméteres ifjú pél­dány volt, amelyet 1937-ben egy bálna gyomrában fedeztek fel. 1968-ban pedig egy 32 cm-es csecsemőpéldányt fogott egy bálnavadász hajó kapitánya, aki az „ismeretlent” éjszakára egy vödörbe tette, reggel azonban megsajnálta, és elengedte. Bousfield elmondta, hogy az elmúlt 100 évben átlagosan évente egyszer látták „Caddyt” a tengereken. Feltette a kérdést: évente vajon hány óriás tintaha­lat lát az ember? Egyet sem, pe­dig milliónyi él belőlük az óceá­nok mélyén — hangsúlyozta. A két kutató szerint a lény va­lami módon kapcsolódik a Loch Ness-i szörnyhöz és más európai tavakban látott kígyókhoz. Arlene Gaal, okanagani író, aki azt állítja, hogy az elmúlt 12 évben háromszor látta a ször­nyet, úgy véli: ezek a lények a történelem előtti biológiai fejlő­dés egyedei, amelyek az idő fo­lyamán alkalmazkodtak a tavi élet feltételeihez. A szkeptikusokat azonban le­hetetlenség meggyőzni: az összes tengeri szörny mögött nem látnak egyebet, mint a turistaforgalom­ból profitálók dús fantáziáját. Gaal szerint viszont a múlt hó­napban egy okanagani házaspár videofelvételt készített „Caddy”-ról. Mindenesetre úgy tűnik, hogy a kanadai posta hisz a lények lé­tezésében: tavaly ősszel ugyanis bélyeget bocsátott ki, amelyen a szörny művészi ábrázolása látha­tó. Plovdivi zavargások Valóságos utcai csatát vívtak a hét végén Plovdiv egyik negyedé­ben a helyi cigányok a rendőrség­gel. Az ITAR-TASZSZ jelentése szerint az összecsapást az váltot­ta ki, hogy a rendőrség megpró­bált egy cigány bűnözőt letartóz­tatni, aki behatolt a helyi iskolá­ba. A rendőrök tetten érték a be­törőt, miután megszólalt a riasz­tó. Ekkor azonban a környékről összegyűlt cigányok rátámadták a rendőrökre. Végül sikerült a betörőt az őrszobára szállítani. A kint összegyűltek közben felbo­rítottak egy rendőrautót. A feldühödött tömeg megfé­kezésére erősítést vezényeltek ki. A rendőrök könnyfakasztó grá­nátokat vetettek be, és riasztólö­véseket adtak le. Egy eltévedt golyó egy ember halálát okozta, aki az eseményeket 300 méter­ről, lakása erkélyéről figyelte. Megsebesült 26 rendőr és 10 tá­madó is. Libanon Izraeli légitámadás Az izraeli légierő vasárnap este támadást hajtott végre egy Liba­non déli részén található siíta muzulmán bázis ellen. A bázis nem messzire fekszik az izraeli-libanoni határnál ki­alakított úgynevezett biztonsági zónától. Egy izraeli katonai közlemény szerint az Irán-barát Hezbollah csoporthoz tartozó tábort a tá­madó gépek eltalálták, majd sér­tetlenül visszatértek saját bázi­sukra —jelentette az AP hírügy­nökség. Jeruzsálemi adatok szerint az izraeli hadsereg az idén eddig 24 alkalommal támadott gerillacél­pontokat Libanonban. Hatvan évvel ezelőtt süllyedt el a Niobe, a német haditengerészet büszke vitorlás iskolahajója. A katasztrófa mindmáig rejtély, és továbbra is foglalkoztatja a ten­gerhajózási szakértőket — írja a DPA német hírügynökség. — Mindmáig érthetetlennek találják, miként süllyedhetett el a vitorlás nyáron, a viszonylag nyugodt Keleti-tengeren, látótá­volságban a szárazföldtől, egy előre jelzett viharban. A hajót ta­pasztalt kapitány irányította, mégis négy tiszt, valamint 65 al­tiszt és kadett veszett a tengerbe. Claus Korth, az egyik matróz, aki túlélte a katasztrófát, most el­mondta: Heinrich Ruhfus kapi­tány, látva, hogy vihar közeledik, bevonatta a felső vitorlákat. Ez­után azonban minden villám­gyorsan történt. Hirtelen egy ha­Az Európai Parlamentnek az a döntése, hogy a várható állam ­jogi változásokra való tekintettel elhalasztja a vitát az Európai Közösség és Csehszlovákia tár­sulási szerződésének ratifikálá­sáról, sokba fog kerülni nekünk — jelentette ki Rudolf Filkus, a legnagyobb szlovák párt, a De­mokratikus Szlovákiáért Mozga­lom (HZDS) politikai választ­mányának elnöke. A tekintélyes pozsonyi politikus a csehszlovák televízió es a csehszlovák távirati iroda tudósítóinak nyilatkozott. Utalt arra, hogy még tanulmá­nyozzák ezt a döntést, még ki kell alakítani álláspontjukat, am any; nyi bizonyos: vannak arra utaló jelek, hogy Szlovákiára nézve is jelentős következményei lesz­nek. A nehézségekre mutató jel­zések sorában megemlítette Jan- nis Sekallariunak, az Európai Parlament nemzetközi és bizton­ságpolitikai bizottsága elnöké­nek legutóbbi nyilatkozatát, amely szerint Csehszlovákia szétválása után a Cseh és a Szlo­vák Köztársaságnak a társulást igénylők sorának végére kell áll­nia. talmas erejű széllökés úgy kapott a vitorlákba, mintha halmas kő­darabokat hajítottak volna reá­juk. A széllökés teljesen oldalra fordította a hajót. A 90 fokos dő­lés következtében a fedélzeti nyílásokon víz zúdult be, és a ha­jó három perc alatt elsüllyedt. A Niobe belsdében a kadet- tek éppen előadást hallgattak. Drámai események játszódtak le. A víztömeg olyan erővel tört rájuk, hogy az életükért kétség- beesetten küzdőknek semmi esélyük sem maradt. Csupán azok menekültek meg, akik a fe­délzeten tartózkodtak. Ruhfus kapitány a hadbíróság előtt elmondta, hogy mindaddig igyekezett parancsokat adni a mentésre, amíg egy hatalmas hullám le nem sodorta a fedél­zetről, és a víz alá nem nyomta őt Sekallariu a Mladá Fronta Dnes című prágai napilapban a minap megjelent interjújában ki­fejtette azt a nézetét, hogy jelen­leg nem lehetséges kínon tár­f yalni Csehországgal és Szlová- íával. Előbb nemzetközi jog­alanyként kell megalakulniuk. De ez még akkor sem jelentheti azt, hogy Prága és Pozsony azo­nos, új szerződéstervezetet kap­nak. — A mi érdekeink megköve­telik annak vizsgálatát, hogy az új partnerek milyen mértácben különböznek, és miben hasonlók — mondotta. Ezt a gyakorlatot követtük például a „Visegrádi Hármak” esetében; az ő nyilat­kozatuk kifejezetten azt kérte tő­lünk, hogy az EK-hoz való társu­lást mindhárom állam számára egy időben tárgyaljuk. Ez most csak Lengyelorszáígra és Ma­gyarországra érvényes. Később talán Romániára és Albániára, azonban Csehországra és Szlo­vákiára aligha. — Az Európai Közösségnek nyilvánvaló érdeke fűződik ah­hoz, hogy a lehető legnagyobb egységekkel tárgyaljon, ezért a is. — Amikor a felszínre bukkan­tam, már semmit sem láttam a hajóból — mondta. Egy tűzoltóhajó és a Theresia L. M. Russ nevű gőzös személy­zete szemtanúja volt a tragédiá­nak. Negyven hajótöröttet sike­rült kimenteniük. A 650 tonnás, 4 árbocos Niobe, amelyet Dániá­ban építettek, 29 méter mélyre süllyedt a tengerfenékre. A hadbúóság megállapította ugyan, hogy Ruhfus kapitányt felelősség terheli, mert nem von­tak be minden vitorlát, s a fedél­zeten nem zártak le minden nyí­lást, mégis felmentette őt. A Nio­be „felsőbb hatalmak” áldozata lett — hangzott az ítéletben. A 42 meter hosszú és 9,20 mé­ter széles hajót később kiemel­ték, és Kielbe szállították. Ott te­mették el az áldozatokat is. „Visegrádi Hármaknak” egé­szen rendkívüli, egyedülálló és megismételhetetlen elsőbbségük volt. Ha azonban széthull egy olyan normálisan működő ál­lam, amely még a kommunista rezsim ellenére is évtizedeken át nagyobb problémák nélkül léte­zett, akkor senki sem várhatja el, hogy most elsietjük a dolgot. Annál kevésbé, mivel tudatában vagyunk annak, hogy ki áll az esetleges szétválás mögött — ál­lította Sekallariu, s azzal vádolta Vladimir Meciar szlovák kor­mányfőt, a HZDS vezetőjét, hogy mozgalma nacionalista cél­jait kívánja érvényesíteni. — Félreértés ne essék — ma­gyarázta —, senki nem vonja két­ségbe a szlovák nép szuverén döntését. Mindamellett mégsem lehet megkérdőjelezni azt a tényt sem, hogy Csehszlovákia fel­bomlása hátrányosan hat ki a kö­zép-európai biztonsági helyzetre és az Európai Közöséggel való együttműködésének lehetősége­ire — vélekedett Jannis Sekalla­riu. (MTI) Csehszlovákia: A szétválás következményei

Next

/
Thumbnails
Contents