Nógrád Megyei Hírlap, 1992. augusztus (3. évfolyam, 181-205. szám)

1992-08-01-02 / 181. szám

A feleség is bűnös Az Erich Honecker visszatér­te utáni eufória csendesülésével a nagy német pártok figyelmüket a Chilébe menekülő Margót Ho- neckerre összpontosították. A Berliner Zeitung csütörtöki szá­mának hasábjain megjelent nyi­latkozatok legalábbis arról ta­núskodnak, hogy a német politi­kai élet képviselői a feleség ellen is nyomozást követelnek. Az SPD egyik szakértője úgy látja, hogy a kényszer-örökbefogadá­sokért, amelyek Margót Honec- ker korábbi miniszteri tevékeny­ségéhez fűződnek, az asszonyt gyermekrablás, illetve személyes szabadságtól való megfosztás miatt lehetne felelősségre vonni. Margot Honecker annak idején politikai foglyok gyermekeit, úgymond átnevelés céljából, ál­lami gondozásba vétette, illetve nevelőszülőkhöz adatta ki. Eredménytelen kutatás Bagdadban Rolf Ekeus, az iraki tömeg- pusztító fegyverek feltárását végző ENSZ-csoport vezetője sikerként könyvelte el, hogy a szakértők átvizsgálhatták a bag­dadi mezőgazdasági minisztéri­um épületét. Ekeus csütörtöki sajtóértekezletén beszélt erről New Yorkban, miután előzetes tájékoztatást adott vizsgálódása­inak eredményeiről a Biztonsági Tanács tagjainak. A szakértői csoport vezetője azt is közölte a testülettel, majd az újságírókkal, hogy egyelőre nem találtak sem­milyen tiltott fegyvert az épület­ben. Menesztik Kozirevet Hamarosan menesztik poszt­járól Andrej Kozirevet — írta pénteki számában a Nyezaviszi- maja Gazeta. A mérvadónak számító liberális moszkvai lap rövid időn belül már harmadszor jelentette, hogy az orosz külügy­miniszter még Borisz Jelcin szep­temberi japáni útja előtt távozni kényszerül. Az újság szerint Ko- zirevnek a Kuril-szigetekkel kapcsolatos álláspontja miatt kell megválnia hivatalától. Albán szocialisták A hivatalos előrejelzések sze­rint az Albán Szocialista Párt (ASZP) nyerte meg a július 26- án tartott helyhatósági választá­sokat Albániában. A szavazat- számláló bizottság hivatalosan közzétett előzetes adatai szerint a szocialista képviselők a szava­zatok 60 százalékával biztos győ­zelmet arattak a helyhatósági vá­lasztásokon. Elnökválasztás Horvátországban Horvátországban 1992. június 24-én, a függetlenség kikiáltásának első évfordulója előtt egy nappal jelentették be, hogy az első valóban szabad és független parlamenti és elnökválasztást augusztus 2-án tartják. (Eredetileg 1994-ben járna le a törvényhozás és az államfő négyéves megbízatása.) Az 56.538 négyzetkilométer kiteijedésű országnak 4.760.000 la­kosa van, 600 ezren tartoznak a szerb kisebbséghez. A Jugoszláviától való függetlenséget 1991. június 25-én hirdették ki, de mint önálló ál­lamot csak fél év múlva, 1992. január 15-én ismerte el az Európai Kö­zösség és nyomában több európai ország. Ez a szám 1992. július vé­géig hetvenre nőtt, és mintegy 25 állam létesített Zágrábbal diplomá­ciai kapcsolatot. Horvátország 1992. március 23. óta az Európai Biz­tonsági és Együttműködési Értekezlet tagországa, május 22-én pedig felvették az ENSZ-be. Parlamenti választásokat legutóbb 1990. április 22-23-án és május 6-7-én (második forduló) tartottak, az akkor még Jugoszlávia részét képező köztársaságban. Már ezen is több párt állíthatott jelölteket, míg ezt megelőzően a Horvát Kommunisták Szövetsége volt az egyetlen legális politikai párt. A többpártrendszer bevezetéséről szó­ló határozatot a JKSZ XIV. Kongresszusán, 1990. január 22-én fo­gadták el. Az új választási törvény kétfordulós, egyszerű többségi vá­lasztást írt elő. A választásokon 30 párt indult, valamennyi Horvátor­szág szuverenitásának programjával, a legtöbb közülük a föderatív Jugoszlávia helyett konföderatív állam létrehozását tűzte ki célul. Az új összetételű parlament 1990. május 30-án Franjo Tudjmant választotta elnökké. A fiatal köztársaság mostani választási hadjára­tának hangzavarába csatazaj is keveredik: a horvátországi szerb ki­sebbség fegyveresei a jugoszláv hadsereg többé-kevésbé beismert tá­mogatásával önállóságukért harcolnak. A térségben tartózkodó ENSZ-megfigyelők feladata nem a választások tisztaságának fel­ügyelete, ők a már sokszor megkötött tűzszünetet próbálnák betar­tatni — nem sok sikerrel. Noha egy júniusi bejelentés szerint „az ENSZ-erők napokon belül átveszik valamennyi válságövezetben az ellenőrzést”, ez július végén még mindig nem történt meg teljesen, és nem fejeződött még be a jugoszláv szövetségi haderő megszálló csa­patainak 1992. május 26-án kezdődött kivonása sem a horvát terüle­tekről. A választási hadjárat hivatalosan 1992. július 7-én kezdődött, ami­kor közzétették a nyolc elnökjelölt nevét. A legesélyesebb jelölt Franjo Tudjman, a jelenlegi államfő, a Hor­vát Demokratikus Közösség vezetője. Dobroslav Paraga a Horvát Jogpárt vezetője, Drazen Budisa a Horvát Szociál-Liberális Szövetség, Ivan Cesar a Horvát Kereszténye demokrata Párt, Savka Dabcevic-Kucar a Horvát Néppárt, Silvije Degen a Horvátországi Szocialista Párt, Marko Veselica a Horvát Demokrata Párt, Antun Vujic pedig a Horvátországi Szociáldemok­rata Párt színeiben indul harcba. A képviselőházi választásokra az országot 64 választókörzetre osztották. Ebbe beleértendő, hogy a kisebbségek (olasz, magyar, cseh, szlovák, ruszin, ukrán, osztrák, német) számára fenntartanak összesen 4 mandátumot. Jelölteket 27 párt állított, legtöbbet a Hor­vát Demokratikus Közösség: 63-at. Olyan párt is akad, amely csak egy választókörzetben állított egy jelöltet. A Dalmát Akció, az Iszt­riái Demokratikus Szövetség és a Rijekai Demokratikus Szövetség közös jelölteket indít. A szavazók az 1991. június 25-i alkotmány szerint a kétkamarás parlament képviselőházába a listás és a közvetlen módszer kombinált alkalmazásával választják meg a tagokat. A szenátust azután a 60 képviselő választja meg. A főbb horvátországi pártok: Horvát Demokratikus Közösség (a legutóbbi választások győzte­se, 195 képviselői hellyel), Horvát Jogpárt (a háború előtti párt 1990-ben alakult újjá), Horvát Kommunisták Szövetsége, Demokratikus Változások Pártja (81 mandátumot szerzett 1990- ben), Horvát Parasztpárt (az 1945-ben feloszlatott párt 1989. novembe­rében alakult újjá), Horvát Szociál-Liberális Szövetség, Kereszténydemokrata Párt. Délszláv helyzet Párbeszéd a cirkálón Viszonylag nyugodt éjszaka után péntek reggel súlyos harcok robbantak ki Szarajevóban és Bosznia-Hercegovina más válság- övezeteiben — közölte a zágrá­bi rádió. A szerb erők mindenek­előtt Szarajevó központját, repü­lőtér melletti negyedét és dél­nyugati elővárosát vették tűz alá. A városban erős robbanások hallatszottak. A jugoszláv szövetségi hadse­reg csütörtök este cáfolta, hogy bármiféle megállapodást aláírt volna a horvát haderővel, a szö­vetséges erők Dubrovnik körze­téből való kivonásáról — jelen­tette a Tanjug. A jugoszláv és horvát hadsere­gek képviselői még szerdán tár­gyaltak egymással — egy brit cir­káló fedélzetén az Adriai-tenger nemzetközi vizein —, de csak a kivonást megelőző procedúra kérdéseiről esett szó, s nem hatá­rozták meg a kivonás időpontját — állítják Belgrádban. A horvát rádió korábban tényként jelen­tette be a szövetségi erők feltétel nélküli kivonását, s azt állította, hogy az nyolc nap alatt lebonyo­lódik. Jugoszláviának nem kell éhe­zéstől, élelmiszerhiánytól tarta­nia — közölte csütörtökön Ko- viljko Lovre vajdasági kormány­fő, akinek kabinetjét a nap folya­mán szavazta meg a törvényho­zás. Az újvidéki parlamentben mondott beszédében hangsú­lyozta, hogy Kis-Jugoszláviában több mint 2,3 millió tonna búzát takarítottak be idén, miközben az ország éves szükséglete 1,7 millió tonna körüli. Lovre szerint idén csaknem tízmillió tonnát — kukorica, cukorrépa, naprafor­gó, szója és más gabonakultúrák termését — takarítanak még be a számítások szerint. — A Jugoszlávia ellen foga­natosított ENSZ-szankciók két hónapjának tapasztalatait össze­gezve elmondható, hogy az ál­lampolgárok életszínvonala az elmúlt évtizedek legmélyebb szintjére zuhant vissza — közölte ugyanakkor Beriszlav Szefer, a belgrádi szociális ügyek egyik fe­lelőse. A Tanjug ismertetése szerint a szankciók arát az utca embere fi­zeti meg. Az alkalmazottak 95 százaléka többé már nem képes megélni fizetéséből, a kórházak gyogyszerellátási gondokkal küszködnek, a nagyvárosokban szükségkonyhák nyílnak, hogy az emberek legalább egy tányér leveshez jussanak. Egyelőre nem lehet tudni, milyen ütemben romlanak tovább az állapotok, és süllyed még mélyebbre az élet- színvonal. Kormányszóvivői tájékoztató (Folytatás az 1. oldalról) Minderre az államtitkár-he­lyettes kijelentette: a végkielégí­tés és a 13. havi bér kifizetése az önkormányzatok számára nem jelent plusz forrásigényt, hisz azok fedezete már eddig is ren­delkezésükre állt — igaz, neni^. külön nevesítve. A hűségjutarS' mák kifizetése viszont, mint elis­merte, valóban többletterhet je­lent az intézmények számára, s így okozhat gondokat, ám elmé­letileg ennek a fedezete is jelen lehet a megtakarításokban. — Nem tartom kizártnak, hogy a jutalmak folyósítása időnként problémát jelenthet, de azok egyedi esetek — hangoztatta a helyettes államtitkár. Az önkor­mányzatok ilyen helyzetben, fűzte hozzá, igényelhetnek cél­zott költségvetési támogatást. A kormány — miként László Balázs szóvivő ismertette — fel­adattervet fogadott el a tartósan és az ideiglenesen állami tulaj­donban lévő vagyon hasznosítá­sáról, értékesítéséről. Pontosan meghatározzák a tartós állami vagyon, valamint az állami köz­feladatot ellátó, alapítványi for­mában működő vagyon körét. Célul tűzték az Állami Vagyon­kezelő Részvénytársaság szerve­zetének, az ÁVU működési-ver­senyeztetési szabályainak kiala­kítását, s a vagyonpolitikai irány­elvek, illetve a privatizációs törvények közötti összhang megteremtését. Ä kabinet módosította a levél­tári anyagok védelmével kapcso­latos rendeletet. Ennek értelmé­ben a két korábbi állampárt ira­tait, amelyek a tagnyilvántartá­sok kivételével állami tulajdont képeznek — csak a művelődési miniszter engedélyével lehet ku­tatni. A kormány két jelentés tükré­ben is foglalkozott a munkavé­delmi helyzettel. A beszámolók­ból kitűnt, hogy jóllehet, kedve­zőek a tavalyi esztendő statiszti­kai adatai — a foglalkozási bal­esetek száma jelentősen csök­kent —, vannak kedvezőtlen ten­denciák is a munkavédelemben, így mind gyakoribb, hogy a fe­nyegető munkanélküliség miatt a vállalkozók olyan munkákat is elvállalnak, amelyekhez hiány­zik a kellő szakértelmük. Egyre többen hajlamosak lemondani az alapvető biztonsági előírások­ról is. Az Országos Munkavédel­mi Felügyelőség helyzetét átte­kintve a kabinet elhatározta, hogy a jövő évi költségvetés tár­gyalásakor nagyobb keretet biz­tosít az intézménynek. A miniszterek meghallgatták a pénzügyminiszter tájékoztatá­sát a vagyonnyilatkozat előkészí­téséről, továbbá Barsiné Pataky Etelka expobiztos beszámolóját a világkiállítás helyzetéről. Egyik témában sem hoztak hatá­rozatot, s mindkét kérdést hama­rosan ismét napirendre tűzik. Ami pedig külügyeinket illeti: a kormány utólag jóváhagyta a magyar-holland belvízi hajózási egyezményt, amely szabályozza a kikötők és víziutak használatát. Haasonlóképp jóváhagyta a ma­gyar-szlovén menetrendszerű lé­gijáratokról szóló megállapo­dást, aminek alapján azonnal megindulhatnak a repülőjáratok a két állam között. (MTI) Vihar a Fidesz-ház körül Továbbra is feszült a hangulat a fiatal demokraták Andrássy út 105. szám alatti háza táján — mondta az MTI érdeklődésére Bayer Zsolt, a Fidesz sajtófőnöke. Az egykor MSZP-tulajdonban volt épület körül kialakult huzavo­na újabb történéseként, kedd óta, kizárólagos tulajdonosként a Fi­desz tartja a 24 órás portaszolgálatot az Andrássy úti házban, de a bent lévő kft.-k dolgozói, ügyfelei részére — a törvény szerint — biz­tosítja a szabad mozgást. Ennek ellenére a kft.-k jogi képviselője csü­törtökön felszólította a Fidesz munkatársát, hogy a birtokában lévő kulcsokat adja át neki, mert ha nem, akkor erőszakkal fognak az épü­letbe behatolni, s a kulcsokat tőle elvenni. Mindez — mint azt Bayer Zsolt hangsúlyozta — egy jogi személy szájából, két tanú jelenlétében hangzott el. Bayer Zsolt leszögezte: a fiatal demokraták nem ismerik el az ilyen módszereket, eddig is a jog és a törvényesség talaján álltak, s remélik, a másik fél is így tesz. (MTI) Kábítószer-kereskedelem Krím-félsziget: Enyém, tied, kié? Magyarország a frontvonalban A Krím-félsziget mintegy két éve a két legnagyobb szovjet utódállam, Oroszország és Ukrajna vitájá­nak tárgya. A valamikori önálló állam, a Tatár Kánság 1783-ban lett az orosz birodalom része. A cárok uralma alatt, 1783 és 1919 között egymillió tatár menekült el a Krímből, helyükre javarészt oroszok, kisebb részben ukránok kerültek. A jelenlegi ellentétek oka is az, hogy a szovjet birodalom váratlan felbomlása után a terület Ukrajna része maradt ugyan, de lakosságának 70 százaléka orosz, akik szíve­sebben tartoznának Moszkvához. Az alábbiakban a Krím-félszi­get körüli viszály legfontosabb dátumait ismertetjük: 1921. — A Krím-félsziget a Szovjetunió autonóm köztársa­sága lett. 1944. május 18. — A hitleri Németországgal való együttmű­ködés vádjával kitelepítették a krími tatárokat. 1945. június 30. — A Krím- félsziget elvesztette autonómiá­ját, Oroszországon belüli önálló közigazgatási egység (oblaszty) lett. 1954. február 19. — Az orosz­ukrán egység 300. évfordulóján az OSZSZSZK Legfelsőbb Ta­nácsa Elnökségének Kliment Vorosilov elnök által aláírt ren­deleté „a közös gazdasági érde­kekre, a területi közelségre és a kulturális kapcsolatokra való te­kintettel” átadta Ukrajnának a Krímet. 1988. június 9. — A krími ta­tárok panaszainak kivizsgálására létrehozott állami bizottság arra a következtetésre jutott, hogy a Krím-félsziget autonómiájának létrehozása nem indokolt, de en­gedélyezte a tatárok visszatele- pedését. 1990. november 12. — A krí­mi területi tanács úgy határozott, népszavazást írnak ki a Krím-fél­sziget hovatartozásáról. 1991. január 20. — A Krím- félsziget lakossága népszavazá­son a terület autonómiájának helyreállítására szavazott. 1991. február 12. — Az Ukrán Legfelsőbb Tanács döntése hely­reállította a Krími Autonóm Köztársaság státusát. 1991. szeptember 4. — A Krí­mi Autonóm Köztársaság Leg­felsőbb Tanácsa kikiáltotta a te­rület függetlenségét, de a terület továbbra is Ukrajna része ma­radt. 1991. december 1. — Ukraj­nában népszavazáson a lakosság többsége az ukrán függetlenség­re szavazott, de ez az arány a Krímben alig volt több 50 száza­léknál. 1991. december 21. — Meg­szűnt a Szovjetunió. 1992. január 23. — Az orosz parlament úgy döntött, felülvizs­gálják a Krím-félsziget 1954-es átadását Ukrajnának. 1992. február 6. — Ukrajna és a Krím-félsziget parlamenti kül­döttségei a hatalomgyakorlás megosztásáról írtak alá megálla­podást. 1992. február 26. — A krími parlament megszüntette a terület Ukrajnán belüli autonóm státu­sát, és egyszerűen „demokrati­kus állammá” nyilvánította a fél­szigetet. 1992. március 3. — A RUH ukrán mozgalom kongresszusa javasolta a Krím Legfelsőbb Ta­nácsának feloszlatását és az el­nöki kormányzás bevezetését a félszigeten. 1992. április 16. — A Krími Köztársasági Mozgalom által ösz- szegyűjtött 246 ezer aláírás nyo­mán a krími parlament népsza­vazást írt ki a Krím függetlensé­géről. A kérdés: Kívánja-e, hogy a Krím más államokkal szövet­ségben lévő, független köztársa­ság legyen? 1992. április 29. — Az ukrán parlament elfogadta a Krím önállóságáról szóló törvényt, amely jelentős autonómiát bizto­sított a területnek. 1992. május 5. — A kievi dön­tés ellenére a krími törvényhozás Szimferopolban kinyilvánította a félsziget függetlenségét. 1992. május 13. — Az ukrán parlament semmisnek nyilvání­totta a szimferopoli döntést. 1992. május 19. — Moszkvá­ban orosz-ukrán tárgyalásokat tartottak a Krímről. Kievben ugyanezen a napon nagyszabású beruházási és hitelcsomagot ígértek a Krímnek, ha visszavon­jak a függetlenségi nyilatkozatot. 1992. május 20. — A szimfe­ropoli parlament visszavonta a terület önállóságáról hozott döntést. 1992. május 21. — Az orosz parlament érvénytelenítette a Krím átadásáról szóló 1954-es legfelsőbb tanácsi döntést, és kétoldalú tárgyalásokat szorgal­mazott a kérdés rendezéséről. 1992. május 25. — Az ukrán parlament a nemzetközi joggal ellentétesnek minősítette a má­jus 21-i moszkvai határozatot. 1992. június 1. — Jaltában az ukrán és a krími parlament el­nöksége együttes ülést tartott a Krím-félsziget jövőjéről. Ezen úgy határoztak, hogy a Krím csak gazdasági és kulturális téren válhat függetlenné. 1992. junius 2. — A kievi tör­vényhozás úgy határozott, fi­gyelmen kívül hagyja az orosz parlament május 21-i határoza­tát. Ukrajna másnap az ENSZ és az EBEE országainak közbenjá­rását kérte a vita független ki­vizsgálása érdekében. 1992. június 30. — Az ukrán törvényhozás elismerte a Krím- félsziget autonómiáját: a Krími Köztársaság eszerint Ukrajna el­választhatatlan, de autonom ré­sze. 1992. augusztus 2. — A krími parlament július 9-i döntésének megfelelően népszavazáson döntenek az Ukrajnától való függetlenségről. A jugoszláviai tranzitútvona­lak bezárulása óta Magyarország jobban a kábítószer-kereskede­lem frontvonalába került, mint valaha. Ma az Európába kerülő ópium jelentős részét szárazföl­dön, Törökország, Bulgária, Görögország és Magyarország útvonalon csempészik be — hangzott el azon a pénteki ün­nepségen, melyet a kábítósze­rekre vonatkozó törvények érvé­nyesítéséről szervezett tanfo­lyam résztvevőinek tartottak. A szeminárium megszervezé­se a magyar és az angol vámszer­vek egyre eredményesebb együttműködésének köszönhe­tő. Ennek keretében az angol vám- igazgatás két szakértőjét küld­te Magyarországra, akik kétszer kéthetes előadás-sorozatot tar­tottak a Vám- és Pénzügyőrség, a Határőrség, a Rendőrség és a Nemzetbiztonsági Hivatal 21 szakembere részére. A szeminárium elsődleges célja a nemzetközi együttműkö­dés elmélyítésének elősegítése volt, ugyanis a problémakört enélkül nem lehet megoldani. Magyarország és Nagy-Britannia illetékes miniszterei már 1991 áprilisában memorandumot ír­tak alá a kábítószerek területén való együttműködésről. A brit kormány pénzügyileg is támo­gatja a világ országait a kábító­szerek elleni küzdelemben, emellett megközelítőleg 600 vámtisztet is kiképeznek évente. A támogatás teljes összege éven­te mintegy 10 millió fontot — 1,4 milliárd forintot tesz ki. (MTI) ü#evrekiiltügy Ausztria segít a boszniai menekülteknek, de nem viheti túlzásba a jó cselekedeteket, mert ezzel egyrészt tovább növelné a menekültára­datot, másrészt akadályozná, hogy a nyugati országok is bekapcso­lódhassanak a segítésbe — állította az osztrák belügyminiszter egy pénteki interjúban. A Der Standard című lapnak nyilatkozva Franz Löschnak nem volt hajlandó megmondani, hogy Ausztria mennyi menedékkérő befoga­dására lenne még képes. A menekültek elutasítására hozott osztrák intézkedéseket magyarázva a miniszter úgy vélekedett, hogy egy újabb, váratlan menekülthullám esetére bizonyos tartalékokat szaba­don kell hagyni. (MTI)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents