Nógrád Megyei Hírlap, 1992. július (3. évfolyam, 154-180. szám)
1992-07-11-12 / 163. szám
4 HÍRLAP SZEMTŐL SZEMBE 1992. július 11-12., szombat-vasárnap A televízió egyáltalán nem ártatlan eszköz Beszélgetés Pál József (MDF) országgyűlési képviselővel Hankiss Elemér kulturális bizottsági meghallgatásáról- Legelőször is azt szeretném megkérdezni, tulajdonképpen miért kellett javasolni Hankiss Elemér felmentését televízióelnöki tisztségéből? Mert a a bizottsági ülés közvetítéséből számomra az derült ki, hogy Hankiss elég meggyőzően cáfolt.- A miniszterelnök írásos kezdeményezésére, meghatározott szempontok szerint került sor a bizottsági meghallgatásra, amelynek összideje több mint 30 óra volt. Amint az állásfoglalásból kiderül, a bizottságot nem győzte meg az, amit Hankiss Elemér elmondott. Aki nem volt jelen a három alkalommal lezajlott meghallgatáson, az a televíziós összeállításból ügy ítélhette meg talán, hogy az elnök meggyőzően cáfolt. Ez az összeállítás messze nem adta vissza sem a hangulatát, sem pedig a tartalmi lényegét ennek a meghallgatásnak. Osztom Kulin Ferencnek azt a véleményét - aki a Hét egyik műsorában úgy fogalmazott hogy a magyar közszolgálati televíziózás mélypontjának tartja, ami a meghallgatás kapcsán eme két összeállításban a szemünk elé került. Az a kétszer másfél órás adás messze elmaradt a tárgyilagosságtól. S erre példákat is tudok mondani. De talán elegendő, ha Kása Ferenc MSZP-s képviselőtársunk nagyon is megszívlelendő szavait említem, amelyek az utolsó szóig kimaradtak .. .- Nekem meglehetősen furcsának tűnt, hogy Hankiss Elemért nem politikai, ideológiai beállítottsága és a kormányhoz való lojalitásának hiánya miatt javasolták felmenteni. Véleményem szerint ugyanis ez sokkal tisztességesebb eljárás lett volna. Az is teljesen megdöbbentett, hogy a tévé gazdálkodására vonatkozó kérdéseknél a számvevőszék jelentését meg sem hallgatták.- A bizottság valamennyi tagja ismerte a számvevőszék álláspontját. Ezen felül dokumentumok, információk tömege állt rendelkezésünkre. Több mint elegendő a véleményalkotáshoz. Végül is a bizottság egy négy pontos állásfoglalást hozott, amelyet Hankiss Elemér egyáltalán nem cáfolt meg. Ugyanis amit elmondott, az néhány ponton finoman szólva távol van az igazságtól. Például azt állította, hogy a fizikai dolgozók jövedelme a tévében húsz százalékkal csökkent, azért, mert a parlament zárolta azt a bizonyos egymilliárd forintot. Itt nem egyszerűen ténybeli tévedésről van szó, hanem vagy tájékozatlanságról, vagy szándékolt ferdítésről. Tudniillik ez az egymilliárd nem tartalmazza a bér költségeit. Ha a fizikai dolgozók jövedelme húsz százalékkal csökkent, az keményen vezetői felelősség. Miközben pedig az ő bérük csökkent, vannak olyan munkatársak, aki több, mint hárommillió forintot keresnek. Arról van tehát szó, hogy a jövedelmeket illetően tovább tartott a differenciálódás. Ez a televíziós összeállításban meg sem jelent. Vegyünk egy másik példát, a Novofilm ügyét. Ez a magáncég kölönböző megbízatásokat kapott a tévé jelenlegi gazdasági vezetőjétől, egyszer hatvan-, és egyszer negyvenmilliós tételben. Ezt a Magyar Televízió utalta át. Ezek a pénzek költségvetési pénzek, amelyek átmentek egy magáncég tulajdonába. Kimutatható, hogy ezzel a vállalattal korábban a gazdasági igazgatónak közös gazdasági érdekeltsége volt. Senki ne mondja azt, hogy ez véletlen. Ez eléggé látványos lisszefüg- gés. De szólni kell arról is, hogy nemrégiben adták át az „új stúdiót”, amely már egyébként régebben működik, s amivel jelentősen megnőtt a gyártási kapacitás. Ennek ellenére nagy tömegben adják ki külső cégeknek a megbízatásokat... Talán ezek a példák is rávilágítanak arra, hogy a szervezetében kereskedelmi és tartalmában köz- szolgálati televízió disszonáns helyzetet idéz elő. Bennünket egyébként a konkrét gazdasági ügyek mo- dell-jelleggel érdekeltek. Olyan típusesetekkel foglalkoztunk, amelyek megvilágítják, hogy a televízió elnöke kinevezése óta milyen irányokban mozdította el az intézmény belső munkáját. Tehát nem a büntetőjogi felelősség megállapítása volt a dolgunk, hanem hogy a készülő média-törvénnyel kíséreljük meg összhangba hozni a televíziónál jelen pillanatban lezajló folyamatokat. Mivel Magyarországnak csak egyetlen televíziója van, nyilvánvaló, hogy ennek közszolgálatinak kell lennie. A jelek viszont azt mutatják, és éppen ezekben a részkérdé-- sekben, hogy nem abban a szellemben történtek meg a belső elmozdulások a televízió életében, amit a törvény megcéloz, hanem azzal ellentétesek voltak. A kulturális bizottság többször kifejezte aggályait a tévé elnökének tevékenységével kapcsolatban, és miután a helyzet semmit sem változott, ez vezetett oda, hogy sor került a meghallgatásra.- Számomra igazából az nem világos, hogy miben nem volt közszolgálati a Magyar Televízió eddigi működése.- A közszolgálatiság modelljét az új törvény igyekszik pontosan körülhatárolni. Amit pedig az utóbbi időben a televíziónál tapasztalunk az nem a közszolgálatiság erőteljesebb megjelenítése felé vezetett, hanem a közszolgálatiságnak és a kereskedelmi televíziózásnak egy nagyon furcsa vegyületét eredményezte. Ez nem tiszta helyzet, és olyan változásokat eredményezhet, amelyek akkorra, amikorra a törvény megszülethetne, kész tények elé állítják az országot.- Ezek szerint a közszolgálati televíziózás azt jelenti, hogy nem készülnek üzleti alapon műsorok?- Nem. egyáltalán nem. A közszolgálati televíziózás elve a mi szempontunk szerint egy ér- tékcentrikusságot jelent. Egy olyan értékcentrikusságot, amelyben a gazdálkodási szempontokon felül elsősorban az érvényesül, hogy az adott nem zet kultúrája és érdekei miként testesülnek meg a tévé műsor- szerkezetében, adásrendszerében, filozófiájában, egész magatartásában. Ez itt láthatóan valami más irányban mozdult el.- Ezek meglehetősen megfoghatatlan dolgok. Konkrétan mi hiányzik ebből a televízióból és mit kellene elhagyni?-Szó sincs megfoghatatlan dolgokról. Egy televízió működése és szellemisége legalább annyira konkrét, felfejthető, mint gazdálkodásának tény- számai. Ám itt vissza kell kanyarodnunk, hogy a probléma világosabbá váljon. Készül egy média-törvény, készül a Magyar Televízióról és a rádióról egy törvény. Hankiss Elemér ezzel a készülő törvénnyel kapcsolatban rendkívül ellentmondásos nyilatkozatokat tett. Kezdetben azt mondta, hogy az ő álláspontja egyetlen ponton sincs ellentétben a törvénytervezettel, aztán a konkrét intézkedéseiben pedig számos esetben éppen ez ellen tett. Itt van például az autonómia kérdése. Ä Magyar Televízió autonómiáját az elnök merőben másképp képzeli el, mint ahogy az a jelenlegi törvénytervezetben benne foglaltatik. Van egyszer ennek a televíziónak a gazdálkodása, másodszor az ellenőrzése, és egy minőségi kontrollja. Ezt jelen pillanatban Hankiss Elemér teljes mértékben egy kézben képzeli el, ami önmagában véve is nonszensz, mert a világ egyetlen televíziójában sincs az, hogy a különböző irányú ellenőrzési pontok egy kézben összpontosulnának. Ez a felfogás jelképessé tenné mind a kuratóriumot, mind a felügyelőbizottságot. Mint ahogyan Hankiss Elemér az egész kormányfelügyeletet igazából jelképesnek tekinti. A közszolgálati televízió pedig sohasem független az állami kötelezettségvállalás kényszerétől. Ezt az alkotmány is egyértelműen kimondja, s ezt az alkotmánybíróság is határozottan és nyomatékkai értelmezte. Márpedig, ha megvan az állami kötelezettségvállalás, akkor az a filozófia, amit Hankiss követ, az merőben ellentétes ezzel. A kettő nem találkozik. Nem találkozhat az után sem, amikor a törvény megszületik. Tulajdonképpen az egész problémakör hátterében egy alapvető fdozófiai különbség áll. Úgy érzem, hogy a jelenlegi helyzet egy kicsit hasonlít arra, amikor Mózes lejött az első törvénytáblákkal a Sinai hegyről, és megdöbbenve látta, hogy a tábor ez alatt aranyborjút emelt a közösség fölé. A Hankiss-féle felfogás érzésem szerint egy ilyen aranyborjút akar az állam és a nemzet fölé helyezni, amikor a televíziót mindennek a hatálya alól ki akarja vonni. Márpedig egy olyan fontos tudatbefolyásolási eszköz, mint a tévé nem lehet a nemzet fölött. Én a törvényesség talaján állok és Mózes igazát vallom, hogy nem az aranyborjú számít, hanem a törvény. A jelképes fogalmazásról áttérve egy világosabb fogalmazásra: aki szétnéz a mi régiónkban, az láthatja, hogy a dolgok nemzeti keretek között zajlanak, ezért rendkívül fontos, hogy egy nemzetnek mekkora és milyen állapotú a helyzettudata. Ma nagyobb veszélyek fenyegetik a nemzetet, mint ahogy azt általában érzékelni szoktuk. Az a liberális felfogás, amely úgy kezeli ezt a kérdést, ahogy, olyan tartalmakat, értékrendeket sugároz, mint amilyeneket jelenleg, és amilyen szerepet szánni akar a televíziónak, az éppen ezt a veszélyt nem veszi figyelembe. S ezzel a nemzet új és korszerű identitástudatának kibontakozását akadályozza meg. A televízió egyáltalán nem ártatlan eszköz. Hogyha azt törvények fölé, az állam és a nemzet fölé emeljük, egy idő után megnézhetjük magunkat, mi lesz belőlünk.- Ha kérdés helyett szabad véleményt mondanom; a fentiek megerősítik bennem azt az érzést, hogy a mai politikai közéletben gyakran filozófiák, elvont eszmerendszerek csatáznak, ahelyett, hogy konkrét tények ütköznének. Azért mondom ezt, mert számomra a meghallgatás, de még az elnök felmentése is sokkal tisztességesebb eljárásnak tűnt volna, ha már megalkotja a parlament a média-törvényt, a mindenkori elnöknek adnak időt, hogy ezen keretek között dolgozzon, s ezután szembesítenék őt azzal, hogy mely konkrét pontokon tért el - hä felmerül, hogy eltért - az érvényben lévő törvény betűjétől és szellemétől. Mert így az egész ügy a levegőben lóg.- Semmiféle törvény nem írja elő, hogy a személyi kérdésnek és a jogalkotásnak összhangban kellene lennie. De nem is ez a gond, hanem az, hogy ez a kérdés nem fajult volna idáig, ha egy normális napi munka- kapcsolatban lehet ezekről értekezni. De gyakorlatilag Hankiss amerikai távollétével kiiktatta magát az itthoni folyamatokból és nem volt mód arra, hogy miközben folyik a televízió átalakítása és a törvény előkészítése, a kettő párhuzamosan haladjon egymás mellett és a kettő finom összehangolása megtörténjen. A bizottság állásfoglalásának második pontjából - amely arról szól, hogy vitattuk a jellegében kereskedelmi, tartalmában közszolgálati televízió ideálképnek megvalósíthatóságát, és mikor ez nyilvánvalóvá vált eredménytelenül szólítottuk fel a tévé elnökét az ilyen irányú átalakítás leállítására - világosan kiderül, hogy figyelemmel kísértük menet közben Hankiss tevékenységét. Ha egy ekkora szervezetben, mint a televízió, végrehajtanak döntő átalakításokat, akkor, amire a média-törvény életbe lép, ez hihetetlenül megnehezíti a helyzetet. Hankiss Elemérnek ezekre az átalakításokra nem volt meg a törvények biztosította lehetősége sem. A kérdés ugyanis az, hogy hogyan érvényesüljön a közszolgálatiság, s emellett hogyan érvényesüljön a sajtó szabadsága, hogyan lehet kiküszöbölni a kormány túlsúlyát, vagy bárki másnak a túlsúlyát, s ugyanakkor megmaradjon a közszolgálati médiákkal kapcsolatos kormányzati felelősség. Ezt a rendkívül bonyolult feladatot a törvénytervezet jó irányban kísérelte megoldani. Most az van hátra, hogy a koalíció és az ellenzék kompromisszumra jusson a törvénnyel kapcsolatban, mert ez mindenkinek érdeke. Ha ez nem történik meg, akkor érvényben maradnak a korábbi törvények, azok a törvények, amelyek nagyobb kormányzati beleszólást tesznek lehetővé, mint amit a média-törvény majd engedélyez. Tehát tulajdonképpen igazából senkinek nem érdeke, hogy a jelenlegi helyzet fennmaradjon.- Ón szerint ebből kiindulva, mi lesz előbb: tévé-, illetve rádióelnök, vagy média-törvény?- Gombár Csaba felmondása július elsejével szól, Hankiss Eleméré szeptember tizenötödikével. A törvényhozási ütemet ismerve ez azt jelenti, hamarább nem lesz elnöke a rádiónak és a televíziónak, mint ahogy a média-törvény elkészül.- Tehát a törvény elfogadása után nevezik ki az új média-elnököket?-Erre vonatkozóan nem ismerem a kormányzati szándékot. Ez nem tartozik a kulturális bizottság kompetenciájába.- Véleményem szerint ez azért fontos, mert a törvény hiányában a kormány kinevezheti a saját embereit az intézmények élére, s mire lesz törvényi szabályozás, már akkora befolyáshoz jut, hogy a törvény léte csupán formalitás lesz.-A mai helyzet sem a kormánynak, sem az ellenzéknek nem jó, s különösen nem használ az országnak. Ezért kellene elfogadni mielőbb a média-törvényt. Az naivitás, hogy mondjuk egy alelnök aki ebben a „holtidőben” irányítana, olyan helyzetet tudna teremteni, hogy mire a szabályozás elkészül, akkorra már kormányzati túlsúly érvényesüljön. Olyan belső erőviszonyok vannak ezekben az intézményekben, hogy ez képtelenség.- Ez az átmeneti állapot azonban mindenképpen magában hordoz veszélyeket, hiszen amíg az országban csupán egyetlen tévé létezik, kardinális kérdés, hogy ki befolyásolhatja működését. S számomra úgy tűnik, a kormány minden erővel szeretné ezt a befolyást megszerezni. Igazi veszéllyé pedig ez annak fényében válik, hogy a kormányfő olyan kijelentést tett, hogy tulajdonképpen a rendszerváltozás levezényléséhez nyolc év kellene ... Tehát olyan hatalmi törekvések vannak jelen, amelyek arra engednek következtetni, hogy a kormány hosszú távon akarja megtartani hatalmát, és ennek egyik fontos eszköze a médiák megszerzése.-Nem tudok ezzel egyetérteni. Tudniillik azok a lépések, amelyek ebben a kérdésben születtek, mind a törvényesség talaján állnak. Az ellenzéknek itt két taktikája van. Abban az esetben, ha bizonyos életben lévő törvények megfelelnek az érdekeinek, akkor ezeket érvényesnek, és követendőnek tartja. Ha nem, akkor kádárista törvényekről beszél. Ezt a kaméleon-játékot azért tartom veszélyesnek, mert mindannyian a jogállamiságra esküdtünk. Ez pedig azt jelenti, hogy nem szűnnek meg törvények egyik napról a másikra. Érvényben vannak olyanok is, amelyekkel nem értünk teljesen egyet, de ezek is csak akkor szűnnek meg, ha a törvényhozás módosítja. Aki ezt nem tartja be, az tulajdonképpen a jogállamiság eszméjét támadja, vagy ő tör minden eszközzel a hatalomra. Ez a kettős taktika ebben a helyzetben is tökéletesen érvényesül. Például a kinevezésre vonatkozó szabályokat azért nem tartotta érvényesnek az ellenzék, mert a kádári rezsim alatt hozták meg. Ugyanakkor a történelmi igazságtétel kérdésében azért nem lehetett végrehajtani az eredeti politikai célkitűzéseket, mert itt viszont érvényesnek tartották a múltbéli törvényeket. Ez a látványos ellentmondás a televízió esetében is kiütközött és nyilvánvalóvá lett.- Szerintem ugyanezt csinálja a kormány is.- Szerintem nem. Van rá példa?- Például az 1974-es, a televízió felügyeletére vonatkozó törvény. Ezt a kormány felülvizsgálhatta volna. Tett erre vonatkozó javaslatot?- A kormány nem tehetett erre javaslatot, mert ott van a média-törvény, ami rendezi ezt a kérdést. Tehát a kormány annyiban tett erre vonatkozó kezdeményezést, amennyiben beterjesztette a média-törvényt.- De a kormány éppen azt a rövid intervallumot akarja kihasználni, ami a média-törvény megszületéséig hátra van, arra, hogy megszerezze a befolyást a közszolgálati médiákra.- Megkérdezhetném, hogy miért fél ennyire a kormánytól? Nem kellene. De nem erről van szó. A kormánynak „hivatalból” kötelessége a helyzet kezelése. Arról van szó ugyanis, hogy az alkotmány változatlanul előírja a közszolgálati médiák esetében a kormányzati felelősséget. És amíg ez nem változik, ez a felelősség fenn áll. Tehát nem egy fülénél fogva előrángatott és a helyzethez idomítható rendelkezésről van itt szó, hanem a helyzet maga olyan, hogy a kormányzati felelősségnek jelen kell lennie. Ozsvárt Tamás Konkrétan mi hiányzik ebből a televízióból? Kulcsár Gabriella felvétele
