Nógrád Megyei Hírlap, 1992. július (3. évfolyam, 154-180. szám)

1992-07-10 / 162. szám

4 HÍRLAP MŰVÉSZET ÉS TUDOMÁNY 1992. július 10., péntek Minden rosszban van valami jó - tartja a mondás, ami Len­gyel László esetében is igaz. Hisz ha annak idején, 1988 ta­vaszán nem zárják ki őt - Bihari Mihállyal, Bíró Zoltánnal és Ki­rály Zoltánnal egyetemben - olyan látványosan az MSZMP-ből, ma - minden tisz­teletre méltó elméleti munkás­sága ellenére - jóval kevésbé lenne ismert és népszerű szemé­lyiség. Az ünnepi könyvhéten Tépe- lődés címmel jelent meg kötete, a Kétezer című folyóirat júliusi számában viszont Berendezke­dés című elemzése lát napvilá­got. Ez utóbbiból idézett a rá­dióban Győtffy Miklós a Gondo­lat-jel műsorvezetője, s ez adta az apropót Balogh József ripor­ternek is, hogy beszélgessen a párton kívüli, - ha úgy tetszik pártok felett álló - politológus­sal. E tanulmányában ugyanis Lengyel László elég váratlan dolgokat állít és kendőzetlenül nyilatkozik a túlélésre beren­dezkedett kormányzati filozó­fiáról. Számomra különösen azok a gondolatai voltak igazán megnyerőek, amelyek szemé­lyes hasznomra - remélem más is így volt vele - szolgáltak a mai társadalmi, gazdasági hely­zetben való eligazodásban. Lengyel kimondta, amit so­kan csak érzünk: mi manapság valójában nem a tervutasításos szocialista, bolsevik, központo­sított diktatúra és a demokrati­kus, piaci, szabad, független rendszer között választunk. Magyarországon nem egy úgy­nevezett tiszta piacgazdaság képe bontakozik ki és a mi de­mokráciánknak még száz évig' nem sok köze lesz az angol­szász modellhez. A magyar vi­szonyok jobban emlékeztetnek az olasz stílusú kettős gazda­ságra, ahol van egy felső gazda­ság, egyfajta államgazdaság, összeépülve a politikai elittel, sok összevisszasággal, politikai pofozkodásokkal és ahol van egy működőképes magánkis­gazdaság százezer vállalkozó­val. Lengyel okfejtése elfogad­ható magyarázatot jelent szá­mos ellentmondásra, anomáli­ára. Véleményének azok az elemei is megszívlelendőek, amelyekben az értelmiség ato­mizálódásáról. táborokra sza­kadásáról, az újgazdagok szere­péről beszélt. Nem marasztalta el az új szituációt, amelyben „vége a lírai költők vezérelte társadalomnak”, de azt is hozzá­tette, nehéz megszokni, hogy a trabantds nemzedék egy része, most már BMW-ből száll ki, és nem ismeri meg azokat, akik­nek ma is csak Trabantjuk van. furcsa, hogy a bankárok köré­ben tízezer forintra rúg egy va­csoraszámla, a nagynénije pe­dig arról panaszkodik, hogy a nyugdíjából nem telik ajándékra a gyereknek. Hiába, itt valami más van születőben ... * * * A mai valóság nemigen ked­vez a meséknek, ezért nagy kincs, ha az élet produkál ilyet. Márpedig a Stúdió 92 kamerája Haemofiliás központok hazánkban Külföldi vérkészítmények gyerekeknek A vérszegénység az egyik legrégebben ismert, örökle­tes betegség. Már időszámí­tásunk előtt kétezer eszten­dővel nem engedték szülni azokat az egyiptomi asszo­nyokat, akik korábban bizo­nyíthatóan haemofiliában szenvedő gyermeket hoztak világra. Királyi dinasztiákat tartott hosszú évszázadokon ke­resztül rettegésben a véral­vadás képességének hiánya, mert elég volt egy rossz lé­pés, vagy egy vakbélműtét és máris veszélyben forgott a trónörökös élete ... Az or­vostudomány fejlődése aztán mindjobban kitolta a haemo- filiások átlagéletkorát. Ko­rábban a haemofiliás gyere­kek hatvan százaléka nem érte meg az iskoláskort! Szemcsére mindez már a múltté. Európában minden tízez­redik embernek rettegnie kell attól, hogy egy bizo­nyos, a vér alvadását elői­déző fehérje hiánya miatt baleset, műtét esetén ve­szélyben foroghat az élete. Hogy nálunk hányán szen­vednek ebben a betegség­ben? Nincs megbízható adat, mindenesetre több százra te­hető azoknak a száma, akiket ezentúl egy rendkívül drága, külföldi vérkészítménnyel várhatóan eredményesen tudnak majd kezelni.- Korszakváltáshoz érke­zett a haemofiliások gyógyí­tása - hallottuk dr. István La­jos professzortól. - A legne­hezebb helyzetben lévők kü­lön gondozási könyvet kap­nak, abban tüntetik fel a be­tegségükre vonatkozó leg­fontosabb adatokat. Terve­ink szerint ezeket az élet­mentéshez elengedhetetlen vizsgálati eredményeket számítógépes adatbázi­sunkba is betápláljuk. Gya­korlatilag nem lesz akadálya annak, hogy az ország vala­mennyi kórházában azonas ellátást kapjon a beteg. Egyelőre a fővárosban a Heim Pál Gyemekkórház- ban, továbbá Miskolcon, Debrecenben, Szegeden, Pé­csett és Szombathelyen jött létre a haemofiliás betegeket ellátó speciális bázis.- Korábban megrendítő történetek adták hírül, hogy a külföldről behozott vérké­szítmények AIDS-vírussal fertőztek meg hazai betege­ket, köztük gyerekeket. Nap­jainkban már nem kell félni ettől a veszélytől?- Felelősséggel állítha­tom. hogy a Magyarorszá­gon napjainkban használt va­lamennyi vérkészítmény ví­rusmentes. Az 1985-86-ban vizsgált és kezelt haemofi­liás betegek közül huszonhat valóban külföldi vérkészít­mények közvetítésével ka­pott AIDS-fertőzést. Ezek­nek a régi vérkészítmények­nek a felhasználását az egész ország területén betiltották.-szó­- Szegvári Katalin szer­kesztő-riporter közreműködé­sével - a legutóbbi adásban igencsak hihetetlen dologgal ismerteti meg a nézőket. Volt egyszer egy kőműves, ács építőmester, aki annak rendje és módja szerint becsü­lettel, szorgalommal végigdol­gozta aktív éveit, s most nyug­díjas korában akár pihenhetne is. Zeller Márton visegrádi pol­gárt azonban más fából farag­ták. Nem tétlen öregkorra vá­gyott, hasznosítani akarta ma­gát, idejét és nem utolsósorban a családi örökséget, amelyhez ingatlan formájában jutott hozzá. Az ezernyi kínálkozó lehető­ségből az egyik legnehezebbet, de a kultúrabarátok szemében egészen biztos, hogy az egyik legnemesebbet választotta: kiál­lítóhelyiséget, galériát alapított a Duna-kanyari községben. Szegvári Katalin nem véletlenül volt szkeptikus atekintetben, hogy vajon milyen anyagi ha­szon származhat ebből a vállal­kozásból. Még szerencse, hogy a legil­letékesebb optimista: egyrészt azért, mert a család egy utazási irodát is működtet, másrészt pedig abban bízik, hogy lesznek még olyan idők, amikor az em­bereknek lesz kedvük és pénzük műalkotásokra áldozni. Sőt, dédelgetett tervei között az is szerepel, hogy Visegrád népi hagyományait ápolandó, a régi szerszámokból, az élet­módra és munkára utaló eszkö­zökből a galéria már most is szép udvarában egy kis skan­zent alakít ki. Hadd legyen több látnivaló az idelátogató vendé­geknek, magyaroknak és kül­földieknek egyaránt. Ha az ember a tv jóvoltából nem látta volna saját szemével, talán tényleg mesének hinné e történetet. - csongrády ­A Balassi Bálint Asztaltársa­ság és a József Attila Művelő­dési Központ rendezésében jú­lius 31-én Hungarocon elneve­zéssel országos sci-fi találkozó kezdődik Nógrád megye szék­helyén. A megnyitóünnepségre a József Attila Művelődési Központban kerül sor 14 óra­kor. A nap díszvendége Egon Niczky lesz a Cseh és Szlovák Köztársaságból. Ugyanezen a napon Sándor Tamás termé­szetgyógyász tart előadást A negyedik dimenzió és parapszi­chológia címmel. (Ferenczy-Europress) Ami­kor egyszerű munkásfiúként fel­lépett a táncdalfesztiválon, a hozzáértők nagy jövőt jósoltak neki. Csiszolatlan gyémánt van a torkában, mondta róla az ak­kori zsűrielnök és mára tudjuk, igaza volt. Kovács Józsefből nemzetközileg elismert opera- és operetténekes lett.-Mi történt önnel a tánc dal­fesztivál óta?- Öt évig az Operettszínház tagja voltam, de úgy éreztem, szűk nekem mindaz, amire ott lehetőségem nyílik. Ezért 1976-ban elszerződtem Auszt­riába, Grázba, ahol már nem­csak operettszerepeket, hanem rendkívül rangos operai megbí­zásokat is kaptam. Tizenöt évig dolgoztam külföldön, hazatér­tem és belevágtam egy vállal­kozásba. Megalakítottam az Interoperett Kft.-t.- Miért fordított hátat a szín­padnak egy sokkal kockázato­Mezítelen előkelőségek Egy 41 éves művész, Don Grant festette meg az angol ki­rályi családot, de „elfelejtette” felöltöztetni modelljeit. Mind­össze egy cipőbe bújva áll Di és Fergie a pázsiton, Anna her­cegnő anyaszült meztelen ül egy lovon, maga a királynő Fü- löp herceggel együtt szintén ruha nélkül ül egy kanapén. A merész portrékat bemutató kiál­lítás belépődíja 300 font. Egy konzervatív politikus szerint „korábban az ilyesmiért a To- werbe vetették volna az illetőt”. A háromnaposra tervezett rendezvénysorozat előadói so­rában fellép a népszerű író Ne­mere István is Rejtélyek és tit­kok világunkban című, érde­kesnek ígérkező előadásával. Lesz baráti találkozó, jelmez- verseny, kiállítás, hivatásos és amatőr művészek találkozója az olvasókkal, dedikálás, csilla­gészlelés is. Kiosztják az iro­dalmi pályázatok díjait és felol­vasást tartanak a legsikerültebb műből. A program változtatásának jogát a szervezők fenntartják. sabb vállalkozás kedvéért?- Mindössze annyi történt, hogy nem írtam alá újabb szer­ződést, de ez azért még nem je­lenti a pályafutásom végét. A német és az osztrák televízió műsorainak rendszeres vendége maradtam. De rájöttünk arra, hogy Budapesten az idegenfor­galmi szezonban minden kultu­rális rendezvénysorozat kötődik az időjáráshoz. A színházak zárva vannak, a szabadtéri szín­padok pedig ki vannak szolgál­tatva az időjárás szeszélyeinek és jószerével csak a „gulyáspar­tik” köthetik le az idelátogatók szabad idejét.- Nem volt túlságosan nagy a vállalkozás kockázata?- Az első évben negyvenöt előadást kötöttünk le. Azt sze­rettük volna, ha a nézők azzal a maradandó élménnyel térnek haza, hogy megérte beülni a né­zőtérre. Az elképzelés bevált, egy évvel később már meg kel­Az első, gyakorlatban is megvalósult fogaskerekű vas­utat, Nikolaus Riggenbach (1817-1899) német mechani­kus találmányát 130 évvel ez­előtt Svájcban nyitották meg: a Vierwaldstadti-tó partján lévő Vitzauból az 1775 méter magas Rig-hegycsúcsra vezetett fel és a gyönyörű kilátást nyújtó pá­lyával máig is közkedvelt ide­genforgalmi látványossággá vált. A magyarországi Széche- nyi-hegyre vezető fogaskerekű vasutat - amely 1874-ben épült - szintén Riggenbach tervezte. lett duplázni az előadások szá­mát. A Vigadó kitűnő ottho­nunk lett, a színvonalra senki sem panaszkodott. Ezen felbuz­dulva határoztuk el, hogy szil­veszterkor is rendezünk egy nagy koncertet. Nem titkoltuk azt sem, hogy a hagyományte­remtés szándékával vágtunk a szervezésbe. Ma már szerződé­sünk van hat évre, hat külön­böző tévéálomással a koncert egyenes - műholdas - közvetí­tésére. Természetesen a Magyar Televízió is adja a műsort. A legnagyobb sikert abban látom, hogy az újévi koncertek ha­gyományával rendelkező Ausztria is megvette a közvetí­tés jogát.- Amikor a vállalkozásáról beszél, akaratlanul is mindig többes számot használ. Kik a társai?-Elsősorban a feleségem. Ő volt az, aki a kezdeti elbizonyta­lanodásaimat mindig ellensú­a gitáros maga Polly Jean, bár az újságíró nem fogalmazza egyértelműen. Somerset grófság Délnyu- gat-Angliában van, Yeovil pe­dig - ahogy a dobos fogalmaz - egy „nyomorúságos kis porfé­szek, ahol még egy normális kocsma sincs”. Innen indult a P. J. Harvey. A helybéli zenekar, az Automatic Diamini baráti köréből állt ösz- sze a trió, hogy Polly Jean hosz- szú évek óta írt és fiókban ösz- szegyűjtött szerzeményeit, da­lait előadják, mert tetszettek. S különösen a lány ereje, mindent elsodró önbizalma volt rokon- ■ szenves. Néhány londoni fellé­pés után jelent meg a „Dress”. Semmivel sem törődnek, mindennek az egyszerű(bb) megoldását keresik, bármi lé­gyen is az. Még nagyon is tanu­lóidejüket töltik - mondja Rob Elis -, keresik magukat, a ma­guk saját útját, de örömmel és boldogan zenélnek. így köny- nyebben mennek a dolgok. Vass Imre Megjegyezzük, hogy az első fogaskerekű vasútra vonatkozó szabadalmat még 50 évvel előbb, 1812-ben Bleinkishop kapta meg, aki fogasrúdba ka­paszkodó fogaskerékkel kívánta a kerék és a sín közt a mozdony mozgásához szükséges súrló­dást biztosítani. Találmánya azonban feledésbe ment. mert a síkon, vagy kis emelkedés mel­lett ehhez a kerék és a sín közti súrlódás is elegendőnek mutat­kozott. Felvételünkön Riggenbach fogaskerekű vasúti mozdonya látható K.A. lyozni tudta és lelket öntött be­lém. Az első újévi koncert anyagi veszteségein az ő opti­mizmusa segítségével tudtam magam túltenni.- Olyan nagy volt a ráfize­tés?-Nem annyira, de 300 ezer forint mégiscsak pénz. Rájöt­tem, hogy anyagi sikerre ebben a „műfajban” csak fokozatosan számíthat az ember.- Kapnak valahonnan támo­gatást?- Az újévi koncerteknek vannak sponzorai, de ingyen­pénzt senkitől sem kapunk. Egyszerűen nem vesznek ró­lunk tudomást. Pedig mi is azért dolgozunk, hogy minél na­gyobb számban vonzzuk a turis­tákat, gondolom az idegenfor­galom ebből nem két forint ha­szonra tesz szert. Ne értsen félre, nem panaszkodom, ezzel csak a helyzetet jellemeztem.- Végleg kikötött az operett műfajánál?-Ügy tűnik, egyre nagyobb igény mutatkozik színvonalas operaelőadásokra is, ezért kísér­letképpen augusztustól októbe­rig rendezünk ilyet is. Remé­lem, ezzel sem fogunk meg­bukni. k.t. Polly Jean Harvey Úgy kezdem, ahogy talán nem szabadna: fogalmam sincs róla, kik ezek. Eddig egy hangot sem hallottam tőlük, fényképet is - kettőt - csak a névadó Polly Jean Harveyről láttam. Az egyik lehet, hogy ötletes - bár kétlem -, mindazonáltal megle­hetősen előnytelen: a fiatal hölgy fekete pólóban, fekete nadrágban, surranóval a lábán fürdőkádban fekszik, amiben (persze) nincs víz, viszont sok-sok kis körte ég körben a peremén. Haja sötétbarna, vo­násai déliesek, mintha spanyo­losak lennének, igen sovány és alacsony termetű. Ez utóbbit J. Vincenttől tu­dom, aki találkozott Polly Jean- nel, s beszélt is vele. Illetve be­szélt volna, de az énekesnő annyira szerény és annyira szűkszavú volt, hogy inkább a P. J. Harvey dobosát és egyben (?) menedzserét, Rob Ellist hagyta beszélni. J. Vincent leírja, őszintén be­vallja hogy egyáltalán nem volt képes leplezni zavarát, amit el­sősorban az váltott ki, hogy va­Országos sci-fi találkozó Salgótarjánban lósággal földbe gyökerezett a lába, amikor Polly Jeant meg­látta, mert egész másra készült. Teljesen más kép alakult ki benne a zenekarvezető énekes­nőről, miután meghallgatta a lemezeket, a két nyújtott kisle­mez (EP), a „Dress”, a „She- ela-na-gig” és az első album, a ..Dry” számait. Tudta azt is, mit mondott róla John Peel, a most már mindenhatóvá lett lemezlo­vas, és olvasta a Melody Maker lelkendező sorait is. A dalokat Polly Jean rendkívül energiku­san, magabiztosan énekli, írja Vincent, magával ragadó lendü­lete, vehemens és természetesen rapszódikus és kiszámíthatat­lan. Vitathatatlan erő van benne, határozottság, eltökélt­ség, valamint elbájoló megálla­píthatatlanság. Nem, szó sem lehet róla, hogy a szövegeket megadja a borítón, mert min­denkinek hallás után kell meg­értenie, hogy mit, s miről éne­kel, vagy üzen. J. Vincent trióról beszél - dob, basszus, gitár -, s azt hi­szem, jobb, ha úgy értem, hogy Képes technikatörténet A fogaskerekű vasút Beszélgetőpartnerünk: az énekes-menedzser Kovács József itthoni álmairól, és a lassan érő sikerről * . .... .. ____ 4 * t r. ■ * r W •» * • ** f*' *t ^ •* s' , 9

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents