Nógrád Megyei Hírlap, 1992. július (3. évfolyam, 154-180. szám)

1992-07-08 / 160. szám

4 HÍRLAP

LÁTÓHATÁR

1992. július 8., szerda

dőrök stb. Ez a sorozat akkor a Szovjetunió és Csehszlovákia bányászlakta vidékein is nagy sikert aratott.

Később bekövetkezett balesete sem zökkentette ki a folyamatos munkából. További nagy sorozatai közé tartozik Nógrád gazdag néprajzi hagyományainak földolgozása, a változó paraszti életforma megörökítése, a palóc népviseleteket bemutató portrésorozata, a szőlőtermesztés és a magyar borászat történetét, a népi hagyományok között a népi vallásosságot földolgozó domborműso- rozatai, illetve szobrai.

Idős Szabó István - a nógrádiak számára Pista bácsi - elment. A nógrádi hegyek, a Cserhát, a Mátra erdeiből, de gyakorta távolabbi vidékekről is már nem hordják Benczúrfal- vára a nehéz farönköket, hogy ismét életre keltse őket. Minden fát ismert és minden fa ismerte őt. Még egy csodálatos domborművekkel ékes cimbalmot is faragott egyszer, a pihenés röpke ideje alatt maga is játszott rajta. Hallgatta a cimbalomzenét a fába faragott őrhalmi, ka- rancssági, kazári, rimóci menyecske, a nádújfalui asszony, hallgatták a kendertörők, a patakban mosók, a dagasztó asz- szony, a kohász, a kaszaverő és a tüzes gépet vontatók. Hallgatta az egész fába faragott múlt és a jelen, szólt a cimbalom a műteremben. Most ez is elhallgatott. Ez a világ azonban itt maradt számunkra. Őrzése, méltó bemutatása az értő utódok feladata immár. - mér

* * *

Idős Szabó István Kos- suth-díjas szobrászművészt ma 15 órakor Benczúrfalván, a római katolikus egyházi szertartás szerint helyezik örök nyugalomba.

Minden fát ismert és a fák is ismerték öt

Búcsú idős Szabó Istvántól

Volt egy korszak legújabb kori történelmünkben, ami reméljük, nem jöhet már vissza. Az 1903-ban Cereden született idős Szabó István, Kossuth-dí- jas érdemes művész viszontagságos élete ebben a korszakban kezdődött. Szegény uradalmi kerékgyártó fiaként látta meg a napvilágot egy nyomorúságos, egyszobás, pitvaros lakásban a hosszú cselédház végén. Hamarosan maga is kerékgyártómester lett.

Bányásztoborzás

Kendertörés

Aki többet akar tudni erről a nagyságos, méitóságos címeket termő, mereven hierarchizált, zászlóanyás, úri gőgős, csendőrös, félfeudális, neobarokkos világról, az ne a mai furcsa nosztalgiázás jeleiből induljon ki, hanem olvassa el idős Szabó István: Fába faragott esztendők című önéletrajzi könyvét, ami a Magvető Kiadó gondozásában 1969-ben látott napvilágot. Senki sem ismerhette nála jobban az uradalmak lenti világát, a majorok, a puszták, s hamarosan a bányászok, a munkások mindennapi életét, hiszen közülük vétetett. Ez a könyv egy egész korszak hiteles krónikájaként is olvasható, ami az első világháborútól úgyszólván napjainkig tart. Szereplőivel a később művésszé vált uradalmi kerékgyártó részint együtt élt, részint pedig találkozott. Köztük például a béresfiút nyomorékká verő eszelős báróval, a kommunista gépésszel, a főispánnal, József főherceggel, cselédekkel, parasztokkal, bányászokkal, munkásokkal, politikusokkal, művészekkel és másokkal.

A kezdetekről írja, amikor már maga is kerékgyártómester volt: „Megbecsült és irigyelt ember voltam ugyan végül ott, a nógrádi szegény cselédemberek, bányászok világában - nekem ez mégsem volt „jó".

Többre-másra törekedtem. Művész akartam lenni mindenáron."

Nemzetközileg is ismert művészként távozott most, július 5-én az élők sorából, népművészettel rokon formanyelvű alkotásai a legrangosabb hazai és külföldi közgyűjteményekben szólnak a palóc emberről, a bányászról és munkásról, ünnepeiről és hétköznapjairól, történelméről és folklórjáról. Hogyan történt? Erről is szól a Fába faragott esztendők lapjain.

Már a kezdet kezdetén azt mondta neki valaki: „Úgyis jól jár maga ezzel a fával, maga ezt a fát feléleszti. Lelket lehel bele, mint Isten Adómba. De ez a fa megérdemli, mert csak jót adott az embernek. Legyen hát ezután is az emberek gyönyörködésének a szolgálója.” Akkor elmentek a kocsmába, már az egész falu tudta, hogy el van adva a nagy diófa. A bányászok meg azt mondták: „Ki tudná azt megmondani, mi készül még abból! Meg, hogy melyik országba kerülnek még abból azok a szép szobrok, amit Szabó Pista farag!”

Idős Szabó István Bóna Kovács Károlynál tanult faszobrá- szatot Salgótarjánban, 1934 óta kiállító művész. Faszobraival sikerrel szerepelt az 1939-es New York-i világkiállításon. Később neve összeforrt Benc- zúrfalvával, ahol 1954-től élt, s műterme valósággal zarándok- helye lett az ide látogató kül- és belföldi vendégeknek, a művészeknek és a fiataloknak. Méltán, hiszen hosszú évtizedeken

át lelke volt a nógrádi képzőművészeti életnek, amelynek megteremtésében is az elsők között vett részt.

1959-ben Kos- suth-díjat,

1971-ben SZOT-díjat kapott,

1973-ban érdemes művész lett. Önálló kiállításai idehaza és külföldön a palóc vidék hírét is messze vitték. Nagy, gyűjteményes bemutatkozásait a kritika mindig is elismeréssel fogadta, köztük a budapesti tárlatokét, 1958-ban és 1973-ban a Műcsarnokban, 1978-ban a Magyar Nemzeti Galériában és másutt.

Hatalmas életműve - mint néhány kísérlet, így a salgótarjáni Partizán emlékmű igazolja - csaknem kizárólag a fához kötődik. „A magyar bányászat 200 éves története” című sorozatát 1950-ben kezdte el. Ezt, a magyar bányászat fába faragott történetét 1958-ban mutatták be a Műcsarnokban. Híres darabjai közé tartozik például a Szenet hordó kovácsinasok, A kezdet, a Kosaras, a Bányászasszony beteg gyermekével, a Lóvonta- tású csille, a Kazári bányász, az Olvasó bányász, a Bányásztoborzás, a Szélben a bánya felé, a Szrájkoló bányászt kísérő csenVendégváró Bugacpuszta

Kecskemét város egykori pusztája, Bugac ma messze földön ismert idegenforgalmi látványosság. Ez a vidék más, mint a délibábos Hortobágy. Dimbes-dombos, laza felszínű, kisebb-nagyobb kifuvásokkal tarkított legelő. Facsoportok, erdőfoltok láthatók végig a pusztára vezető úton, a lovasbemutatók színhelyét pedig lombos erdők karéja övezi.

A Kiskunsági Nemzeti Park gondozásában lévő táj értékei mellett az őshonos, régen szila- jon tenyésztett állatok látványa ragadja meg az ide érkezőket: a villás szarvú magyar szürke szarvasmarha, a csavart szarvú rackajuh, a nevezetes magyar félvér lovakból álló ménes.

Pusztaötöst, lovasbemutatót sokfelé látni már az Alföldön. Aki mélyebben meg akarja ismerni ezt a tájat, annak érdemes erre több időt áldozni. Szállást találhat az üdülés céljára épített, környezetbe illő parasztházakban, vagy épp a lóistálló fölött kialakított motelben. A tanyasi

üdülést választókat nyugalom veszi körül. A tanyaudvarokon gémeskút, kemence és galambdúc, a nádtetős épületekben rusztikus bútorok. Mindezekkel jól megfér az összkomfort is. Reggel tücsökzenére kel az ember és az ébredő puszta látványa tárul a szeme elé. Esténként a pusztát sötétzöld szegélyként veszi körül az erdő, amely alkonyaikor még szebb, mint nappal.

A puszta életének központja volt régen és az ma is a Bugaci csárda. Ide érkeznek lovas kocsikon a turistacsoportok. Cite- razene, barackpálinka és gasztronómiai különlegességek várják a vendégeket.

Bugacpuszta kapuja ma is Kecskemét. Itt, az ódon városházán érdemes a látogatást kezdeni, majd harminc kilométeres utazás déli irányba, s a látogató máris ott találja magát a természeti értékekben bővelkedő alföldi táj kellős közepén. Ellátogatott ide néhány éve, férje oldalán Lady Diana is.

Elhunytak - valahol

Oroszországban

Az Új Magyarország nyomán heti rendszerességgel közöljük az Oroszországban elhalálozott Nógrád megyeiek listáját.

Nemcsak azok nevét (születési évét, helyszínét, lakóhelyét, rendfokozatát, a fogvatartás jellegét: hadifogoly, kényszer- munkás) adjuk közre, akik a jelenlegi Nógrád megyében éltek, hanem azokét is, akik a korabeli vagy a történelmi megyehatáron születtek.

Amennyiben bárki hozzátartozóját véli egy név mögött felfedezni, forduljon a Magyar Vöröskereszt megyei szervezetéhez, ahol keresőlapot tölthet ki, s az MV Keresőszolgálata megpróbálja az adatokat azonosítani. Hosszúra nyúló eljárásra kell számítani.

Grünfeld Károly 1897. Lőrinci (Nógrád m.), honvéd, 1943. 03.28. hdf.

Gubovics János 1927. Nagybörzöny, *, 1945. 08.12. km.

Gutmann László 1913. Balassagyarmat, *, 1942. 11.19. hdf.

Gyetvai Béla 1914. Zagyva- pálfalva, *, 1947. 01.05. hdf.

Gyetvai Mária 1915. Salgótarján, *, 1946. 06.12. km.

Gyetván József 1910. Alsó- petény, honvéd, 1946. 03.25. hdf.

Györki Mihály 1919. Erdőkürt, tizedes, 1947. 04.13. hdf.

Gyuricza Lajos *, Tolmács (Nógrád m.) honvéd, 1945. 01.27. hdf.

Makri János 1920. Szátok, honvéd, 1943. 04.09. hdf.

Makus Sándor 1926. Ka- rancskeszi, honvéd, 1945. 08.06. hdf.

Mák Vince 1922. Patak, honvéd, 1945. 08.25. hdf.

Máté Lajos 1909. Perőcsény (Nógrád m.), honvéd, 1945. 03.01. hdf.

Medvegy Mihály 1908. Csesztve, honvéd, 1947. 09.17. hdf.

Meininger Irma 1927. Kismaros (Nógrád m.), *, 1947.

04.20. km.

Mészáros Frigyes 1921.

Magyamándor, szakaszv. 1945. 08.13. hdf.

Mihalovics János 1905. Nógrád, *, 1945. 07.25. hdf.

Mihály István 1908. Benc- zúrfalva, honvéd, 1945. 01.02. hdf.

Mihály Pál 1912. Buják, honvéd, 1945. 03.13. hdf.

Mundi Ferenc 1908. Nagymaros (Nógrád m.), honvéd,

1946.01.20. hdf.

Mundi János 1903. Zebe- gény (Nógrád m.), *, 1947. 05.03. km.

Mrazlik László 1922. Mátra- szele, honvéd, 1945.03.24. hdf.

Lesz-e a kamaszból felnőtt?

A serdülőkor nyugtalanságai, problémái elég jól ismertek, arról azonban kevesebb szó esik, hogy mi történik az azt követő években. A felnőtté válásnak megvannak a maga nehézségei, az ííjú még sokat őriz magában a serdülő tulajdonságaiból, miközben kialakulóban vannak a felnőttekre jellemző képességei. Az önálló élet megteremtésének feltételei azonban még jó ideig hiányoznak. így a testi és lelki érettséghez közvetlenül nem társul a társadalmi érettség, s éppen ebből az ellentmondásból fakadnak ennek az életszakasznak a nehézségei.

Azt tekinthető felnőttnek, aki már dolgozik. Ebből az egyéninek tűnő gondból kerekedik napjaink egyik jelentős társadalmi problémája.

Az általános iskolát végzettek nagy része továbbtanul, ezáltal szinte semmi lehetőségük nincs az elhelyezkedésre. Erkölcsi értékrendszerükben a munka nem képvisel, nem képviselhet értéket. Szokásukká válik a tétlenség, csavargás, rosz- szabb esetekben súlyosabb devianciák. Ezeknek a serdülőknek szinte semmi esélyük a felnőtté válásra.

A pályakezdő tanuló fiatalok pályakezdése sem éppen gördülékeny. Az elhelyezkedési nehézségeket még fokozza a felkészületlenség érzése, illetőleg hogy nem arra készítették fel őket, amire a munkavégzésükhöz közvetlenül szükség van. Még ennél is elkeserítőbb, ha a világmegváltó tervekkel induló fiatalok kisszerű, érdektelen, szakképzettségüknek korántsem megfelelő feladatokat kapnak.

Az ifjúkorúak egyik legfontosabb leckéje, hogy megtanulják a kapcsolatteremtés módját. A továbbtanulók az iskolai közösségekben ezt a képességüket

gyakorolhatják, fejleszthetik. Ha azonban tanulmányaikat befejezve nem sikerül elhelyezkedniük, munkahelyi közösségekbe kerülni ez a képességük megreked. Nem beszélve a tovább nem tanuló, s nem dolgozó fiatalokról, ők szükségszerűen elszigetelődnek, vagy pedig nemkívánatos közösségek tagjaivá válnak.

A serdülőkor a struktúraváltás időszaka. Ez az az életszakasz, amikor a személyiség leginkább alakítható. A társadalmi, - családi, iskolai, munkahelyi stb. - hatásokon múlik milyen lesz a felnövekvő generáció.

Napjaink szomorú jelensége a munkanélküliség, ami az aktív korban lévő felnőtteket is létbizonytalanságra ítéli. Hogyan lehetne akkor munkát adni az ifjúkorba lépőknek? Munka nélkül pedig nem válnak társadalmilag éretté. Kazinczi Anikó

Tündérien süt a nyári nap a homokozó fölött, de néha erős szél támad. Négy-öt óvodáskorú fiúcska gyönyörű homokvár építésében szorgoskodik, de két hat év körüli időről időre lehetetlenné teszi a konok építkezést, mert félmarék száraz homokot felmarkolva, oroszlánhorkantás kíséretében igyekszik egymás képébe vágni a „bombát”. De a szél könyörtelen, nagyobbrészt a támadó szemébe, szájába vágja vissza a forró port, és jut bőven a homokvárépítőkre is .. .

Hiába tiltakoznak, hiába kérlelnek okosan, szépen, a két kis hörcsög hajigáló nem hagyja abba a homokszórást. Hiába szól rájuk két anyuka, hiába egy gyerekkocsit ringató kismama is, a homokbombák repkednek... S egyre reménytelenebb lesz a várépítés is . . .

Homokszórás

Elgondolom, hogy valami ilyesféle zajlik itt a magyar politikai élet homokozójában is. Mindig porondra lép néhány elszánt homokszóró, porkeverő, akinek teljesen mindegy, hogy lehetetlenné válik az építés, az alkotás, hogy a levegőbe szórt homok, por nem éppen odaszáll, ahová szórják, sőt igen gyakran épp ellenkezőleg . Mert bizony 1992 nyarán homokbomba a kisgazdapuccs, a médiavita, a Szabadságszobor becsomagolása, homokbombák a politikusok egymás elleni ostoba pereskedései, a szakszervezetek vagyonvitái és presztízsharcai, s nem kevésbé azok az önkormányzatok belső pártviszályai, a közérdekű munkát akadályozó acsarkodások, személyeskedések. Homokszórás minden egyes új és régi közhasználatú hazugság, áltatás, félrevezetés. S minden umbulda cselekedet is az, amely új kiváltságokat, előjogokat akar elfogadtatni, míg hátrányos helyzetbe hozott állampolgárokat belenyugvásra, türelemre agitál.. .

Lehetetlen, hogy a homok- dobálók kezét, a csatakiáltást üvöltő szájakat ne lehetne megfogni, befogni. Lehetetlen, hogy ne volna mód érvényt szerezni a közérdeknek, közakaratnak: elég legyen a homokszórás viharos jeleneteiből, minden erővel fogjunk neki az értelmes munkának!

A játszótéren pedig az volna jó, ha saját édesanyjuk próbálná megfogni a kis harcosok kezét, s ne kerülne sor arra, hogy a megdobált gyerekek szülei veszítsék el türelmüket . .. Erdős István