Nógrád Megyei Hírlap, 1992. július (3. évfolyam, 154-180. szám)

1992-07-04-05 / 157. szám

4 HÍRLAP SZEMTŐL SZEMBE 1992. július 4-5., szombat-vasárnap A földdel foglalkozó gazdaemberek nagyon jól ismerik jogaikat Azé legyen a föld, aki megműveli Interjú dr. Sepsey Tamás államtitkárral, a kárpótlási törvény végrehajtásáról, tapasztalatairól A nemzeti gondozási díjról szóló jogszabály elfogadásával le­zárul a kárpótlási törvénnyel kapcsolatos jogalkotói munka. Az ezekkel összefüggő kérdésekről beszélgettünk dr. Sepsey Tamás címzetes államtitkárral, az Országos Kárrendezési és Kárpót­lási Hivatal elnökével.-Államtitkár úr, június 7- ével lépett hatályba a második vagyoni kárpótlási törvény, amely az 1939 és 1949 közötti tulajdoni sérelmeket orvosolja. Melyek a legfontosabb tudniva­lók ezzel kapcsolatban?-Ez a törvény érinti többek között a Magyarországról átte­lepített németséget, a II. világ­háború előtt jogfosztott, sza­badságban korlátozott zsidósá­got, a nagybirtokosokat, nagy­tőkéseket - akiknek jó része az akkori hazai viszonyok miatt külföldre emigrált - és a közép­birtokosokat. Az igénybejelen­tésekre néhány hónap áll ren­delkezésre. Ez a határidő termé­szetesen nem azt jelenti, hogy ez alatt az idő alatt kell benyúj­tani az összes bizonyítékot, csupán formanyomtatványon jelezni kell a volt tulajdonos kárpótlási igényét, hogy azt a jelentkezés alapján regisztrál­ják. A bizonyítékok beszerzése elhúzódó folyamat: lesznek olyanok, akiknek már megvan, lesznek, akik a rendelkezésre álló 120 nap alatt szerzik ezt be, és olyanok is, akinek nem sike­rül, illetve elhúzódik az okmá­nyok beszerzése. A külföldiek esetében a vagyoni kárpótlási igényt nem a megyei kárrende­zési hivatalokhoz, hanem a Fő­városi Kárpótlási Hivatalhoz kell benyújtani. Lényeges eleme a második törvénynek, hogy kibővíti az első vagyoni kárpótlási törvény mellékletében szereplő kárpót- landók körét. A törvénymódosí­tás révén azok is kárpótlásban részesülnek, akiket a most fel­vett államosítási jogszabályok következtében 1939 és 1989 között ért jogsérelem.-Bizonyára lesznek számo­sán, akiket mind a két időszak­ban, 1949 előtt és után is ért tu­lajdoni sérelem. Az ő esetük­ben mi az eljárás?-Az ilyen esetekben össze kell vonni az igényeket és az együttes kárérték alapján kell megállapítani a kárpótlás mér­tékét. A jogalkalmazás szem­pontjából ez az elmúlt 50 esz­tendő, amelyre a törvény kiter­jed, egységes időszaknak szá­mít.-Az első törvény végrehaj­tása során minden helyrajzi szám esetében külön lapot kel­lett leadnia a kérelmezőnek. Volt, aki 200-at, 300-at is ki­töltött, mivel sok apró földrész­ből állt a birtoka. Folytatódik ez a gyakorlat?- Az 1949 előtti földterületek zöme nagy- és középbirtok volt. Elképzelhetetlen, hogy va­laki többezer lapot állítson ki, ezért szakítottunk a korábbi gyakorlattal, egyszerűsítettük az igénybejelentéseket. Most egy lapot kell kiállítania a volt tulajdonosnak és fe kell sorolnia a helyrajzi számokat és az aranykorona értékét.-Hány alkalommal és mi­lyen nagyságú földalap kijelö­lésére lehet számítani.- Két alkalommal kerül sor földalap kijelölésére. Az első­nek egy részét már kijelölték a szövetkezetek és az állami gaz­daságok. Az értesítés 48 millió aranykorona értékre szól. Ne­héz ma még megmondani, hogy ez mekkora területet jelent, mi­vel eltérő minőségű földekről van szó. Van, ahol 6 és van, ahol 20 aranykorona értékű föld jelent egy holdat. A második földalapot állami tulajdonú földből az állam jelöli ki, elsősorban azokban a közsé­gekben. városokban és városok környékén, ahol kevés a termő­föld. Ennek 1993. február 28- áig be kell fejeződnie, ugyanis addigra körvonalazódik, hogy melyek azok a területek az or­szágban, ahol kevés a termő­föld, ugyanakkor nagy igény mutatkozik iránta. Mivel elég nagy az időkülönbség a két kár­pótlási törvény elfogadása kö­zött, biztosítani kell a termő­földhöz jutás esélyegyenlőségét mind az első, mind a második törvény jogosultjai részére. Pil­lanatnyilag csak az első földa­lapra lehet árverést kiírni, a pót­lólagosan kijelölt állami földa­lapra nem.- Előfordulhat, hogy au­gusztusban, az első árverésen elkelnek a jó minőségű földek. És akik lemaradnak... ?-Ez garantáltan kizárt! Az első árverésen a kijelölt földa­lap 30 százalékát - az elbírált kérelmek 30 százalékához iga­zítva - bocsájtják árverésre, a 70 százaléka megmarad azok számára, akik később kapják kézhez kárpótlási jegyüket. A második árverést akkor lehet ki­írni, amikor a kérelmek 70 szá­zalékában benne van az első ár­verésen szereplő terület meny- nyisége is. így tehát még min­dig fennmarad a kérelmek 30 százaléka, illetve a kijelölt föl­dterület 30 százaléka. Az utolsó árverés várható időpontja 1993 vége, 1994 eleje. Az állami tartalék-földalap mindkét törvény jogosultjai számára hozzáférhető. Az ál­lami földalapot akkor lehet ár­verésre bocsátani, ha a második törvény alapján benyújtott ter­mőföld iránti kérelmeknek leg­alább a felét elbírálták. Ennek várható időpontja 1993. janu­árja, februárja.- Egyesek szerint zsákba­macska a földárverés, mert nem tudják az emberek, hogy mire licitálnak és csak később derül ki, milyen minőségű föld került a vásárló tulajdonába.- Valóban akadnak, akik szándékosan próbálnak nyugta­lanságot kelteni az emberekben. Nem győzzük elégszer hangsú­lyozni, hogy konkrétan kijelölt, helyrajzi számmal megjelölt földterületre, illetve annak aranykorona értékére lehet majd licitálni, annak függvényében, hogy kinek, mekkora értékű kárpótlási utalványa van. Min­denki előre tudhatja, milyen földet vásárol. A licit 3000 fo­rintról - ennyi egy aranykorona értéke - indul. Ha senki nem ad többet érte, 100 forintjával csökken az alsó határig, 500 fo­rintig. Az eddigi próbaárveré­sek azt mutatják, hogy az ár le­felé megy. Korántsem olyan együgyűek a földdel együttélő mezőgazdasági dolgozók, mint ahogyan azt egyesek láttatni szeretnék: pontosan tudják, mi mennyit ér és tisztában vannak azzal, hogy a kárpótlási jegye­ikkel mit tudnak vásárolni.- Melyek az elsőként kijelölt földalap árverésén való részvé­tel feltételei?-A volt tulajdonos jogosult részt venni az ő tulajdonát használó gazdálkodó szervezet, szövetkezet, állami gazdaság árverésén. A törvény lehetővé teszi a tulajdonszerzést a szö­vetkezeti tagok és az állami gazdaságok alkalmazottai ré­szére is. Ez esetben a kárpót­lásra jogosultak akkor vehetnek részt az árverésen, ha szövetke­zeti tagsági viszonyuk 1991. ja­nuár 1-jén fennállt, illetve fennáll az árverés napján. A harmadik lehetőség a lak­hely szerinti illetékesség. Mindazok részt vehetnek az ár­verésen, akik állandó lakosai annak a községnek, ahová a szövetkezet termőföldje tarto­zik. Tehát nem követelmény, hogy a volt tulajdonos tagja le­gyen annak a szövetkezetnek, amely a földjét használja. E há­rom lehetőség közül, ha valaki egynek megfelel, már részt ve­het az árverésen. A második földalap árveré­sén már nincsenek megkötések. A kárpótlásra jogosultak részt vehetnek az ország bármely ré­szén tartandó liciten.- Melyek a kizáró okok?- Csak a saját jogon, volt tu­lajdonosként szerzett kárpótlási jeggyel lehet részt venni termő­föld árverésen. Átruházott, vá­sárolt jeggyel nem. Ez a korlá­tozás védelmet nyújt a volt tu­lajdonosoknak a felvásárlókkal szemben és kizárja annak a le­hetőségét, hogy olcsón megvá­sárolt kárpótlási utalvánnyal va­laki felverhesse az árakat a lici­ten. Ezért az árverés megkezdé­sekor mindenkinek igazolnia kell jogosultságát, be kell mu­tatnia a határozatot és ellenőriz­zük a sorozatszámot és jelet tar­talmazó listát is. Feledékeny- ségre - hogy valaki otthon hagyta és majd utólag bemutatja - nem lehet hivatkozni. Az ár­verés egyszeri és megismételhe­tetlen jogi aktus.-A törvény lehetővé teszi a kárpótlási jegyek értékpapírpi­acon történő jegyzését. Manap­ság jóval áron alul cserélnek gazdát ezek az értékparpírok.- A kárpótlási jegyek tőzs­dére vitelének feltétele, hogy az Állami Vagyonügynökség mi­nimálisan három hónapra előre prognosztizálja: mit tud adni a jegyekért. Pillanatnyilag az ÁVÜ erre nem képes. Nincs megnyugtató adat arra vonatko­zóan, hogy a kárpótlási jegyek milyen áron kelnek el a tőzsdén kívül, arra viszont van. hogy mennyiért akarnak vásárolni. Nyilvánvaló, hogy sokan extra­profitra törekszenek, ki akarják használni a kárpótlásra jogosul­tak bizonyos rétegének rossz anyagi helyzetét, azok gondját, akik mindenáron készpénzhez akarnak jutni. Talán nem eléggé közismert, hogy az állam névér­téken fogadja el a jegyeket a privatizáció során. Újvári Gizella A szó a legerősebb fegyver, s az igaz érv célba talál Beszélgetés Beda Józseffel, a Politikai Foglyok Szövetsége megyei elnökével, kitüntetése alkalmából Az 1956-os forradalom és szabadságharcban tanúsított ki­emelkedő helytállása elismeré­seként a Magyar Köztársaság elnöke a Magyar Köztársasági Érdemrend kiskeresztje kitünte­tést adományozta Beda József­nek, a Politikai Foglyok Szövet­sége Nógrád megyei elnökének. A 73. életévében járó, jó egész­ségnek örvendő férfival, aki megyénkből egyedül részesült az elismerésben, bátonyterenyei otthonában beszélgettünk. Elbocsátás könyvekért- Gratulálok a kitüntetésé­hez! Megszenvedett érte.- Köszönöm. Szenvedés? Én ilyesmire soha nem hivatko­zom. Amit vállaltunk, azt ön­ként tettük, nem kényszerített rá senki. Meggyőződésből csinál­tuk, egy szebb, jobb. boldogabb jövőért. Megjegyzem, én a má­sodik világháborút is végighar­coltam, azt viszont már koránt­sem a saját akaratomból és fő­képpen nem meggyőződésből.- Mit érzett, amikor átvette a kitüntetést?- Bizonyára kellett volna né­hány magasztos gondolatot mondanom, de én bizony nem szóltam egy szót sem. Csak ke­zet fogtam a belügyminiszter úral, aki a köztársasági elnök távollétében és megbízásából átadta a kitüntetést, s megkö­szöntem a megtiszteltetést.- Térjünk vissza a múltba! Milyen családból származik?- Az édesapám kádár mester volt, odaveszett az első világ­háborúban. Édesanyám később férjhez ment, szeretett apám la­katos volt. Tisztességre, becsü­letre nevelt bennünket. Az egyik bátyám egyetemi tanárse­géd, a másik mérnök lett.- Ön pedig tanári diplomát szerzett.-Tanár voltam, de eltávolí­tottak a mostani 209. számú ISZl-ből, mert annak idején nem találtak alkalmasnak a ta­nulóifjúság nevelésére. Mert­hogy nacionalista szellemben neveltem őket. Azt hazudták, lopásért küldtek el. Ez nem igaz. Egyszer az egyik karancs- sági faluban toboroztam a gye­rekeket, s egy öreg néninél szálltam meg. Megdöbbené­semre a WC-ben igen értékes könyveket találtam, lapjaikat használták egészségügyi célra. „Egy néptanító lakott itt - ma­gyarázta a néni. - Azzal ment el, ha nem jön vissza, minden az enyém marad.” Imádom a könyveket, az ágyamnál lévő kis szekrényről kiválasztottam három kötetet, s mondtam a né­ninek, ezeket boldogan elfo­gadnám. Persze, fizetség elle­nében. „Dehogy fizet fiam, úgy is a WC-be kerülnek.” - felelte a néni. Becsomagoltam a köny­veket, feladtam a saját címemre, ám a posta nem hozzánk, ha­nem az emtéhába szállította, ahol otthonigazgató voltam. Egy Kisbali József nevű tanár pedig felbontotta a pakkot. Visszatérve, gyanútlanul be­mentem a munkahelyemre. Fe­gyelmit indítottak ellenem, s a következő határozatot hozták: „Tekintettel arra, hogy a tobor­zást fasisztajellegű könyvek gyűjtésére használom fel, s az ifjúságot sem szocialista szel­lemben nevelem, alkalmatlan vagyok a tanári működésre.” Elbocsátottak. El kell monda­nom, az intézetben egyedül dolgoztam pártonkívüliként. Hét év börtön-Megtudhatnánk az ominó­zus három könyv címét?- Az egyik 1832-ből szár­mazó Enciklopédia volt. A má­sodik a Házunk tája nevet vi­selte, 1920-ban adták ki. A harmadik Verbőczi Hármas könyve volt, 1900-ban jelent meg. Ez utóbbiban a szent ko­ronáról is szó volt, s erről ol­vasni 1955. szeptemberében megbocsáthatatlan bűnnek számított.- Tehát ettől kezdődtek az ön megpróbáltatásai?- Igen. Elkerültem a bányá­hoz, pontosabban: az aknamé­lyítőkhöz. Utána részt vettem a forradalomban. Megválasztot­tak a nagybátonyi forradalmi tanács elnökének, majd tagja lettem a Salgótarjánban meg­alakult munkástanács elnöksé­gének. Utána összekötő lettem a Parlament és Forradalmi Me­gyetanács között. Amikor de­cember 8-án Salgótarjánban el­dördültek a gyilkos lövések, Nagybátonyból felhívtam az angol nagykövetséget, tudat­tam, mi történt. Nem bíztam a szovjet nagykövetségben, de megkértem az angol nagyköve­tet, lépjen érintkezésbe az ak­kori szovjet nagykövettel, And- ropovval, a későbbi pártfőtit­kárral. Ez megtörtént, s gondo­lom. ennek hatására állították le a további vérengzéseket. En­gem december 12-én tartóztat­tak le, statáriális bíróság elé állí­tottak. Hét évig raboskodtam, több börtönt megjártam.- Kikkel ült együtt?- Többek között együtt ültem az általam nagyon szeretett Bibó Istvánnal. Együtt rabos­kodtam Göncz Árpáddal. Dar­vas Ivánnal, Mécs Imrével, Vá­sárhelyi Miklósai. Nemcsak ha­zánk börtöneit, de celláit is megismertem. Három apró gye­reket hagytam itthon. Á felesé­gemet kidobták a bölcsödéből, ráfogták, megmérgezi a kom­munisták gyerekeit. Kocsisként helyezkedett el a bányánál.- Milyen volt a börtönélet?- A mi fejünk felett volt fe­dél, még enni is adtak. De nem tudtuk, mi van odahaza. A ki­hallgatások alatt síró gyerek- és asszonyi hangok hallatszottak ki a szomszédos szobából. „Itt vannak a gyerekei, itt van a fel­esége, valljon, valljon! - próbál­tak megtörni fogvatartóink. Büszke vagyok rá, hogy ötünket tartóztattak le és ötünket is Ítél­tek el, senkit nem vontunk be a perbe.- Tulajdonképpen mit kellett volna bevallaniuk?-Azt szerették volna elérni, hogy a koncepciós perbe har­minc-negyven ember belekeve­redjen. Aztán kreálhattak volna olyan „igazságot”, hogy ne- gyünket-ötünket felakaszthas­sanak. A kötél igen közel került hozzám. Kémkedésért, hazaáru­lásért és fegyveres szervezkedé­sért ítéltek el. Hármas kötődés- Miként sikerült megmene­külnie?- Nem tudom. Szerencsém volt. Mindenesetre kisebb vét­ségekért is felakasztottak embe­reket. Szabadulásom után visz- szatértem az aknamélyítőkhöz, onnan mentem rokkant nyug­díjba. Hadd mondjak valamit: nem az a bűn, ha valakik kom­munisták. Az a bűn, ha azzal visszaélnek. Mert amennyiben az eszmét szóról szóra betart­ják, s az embereknek valóban jobb életet akarnak, úgy az csak dicsérendő. De az a legborzasz­tóbb. ha a butaság gonoszsággal párosul.- Hogyan telnek a nyugdíjas évek?- Imádom az állatokat, serté­seket tartok. Sír a lelkem, ami­kor levágják őket. Időm jelentős részét a közügyek intézése köti le. Önkormányzati képviselővé választottak, á POFOSZ megyei elnöke vagyok. Eddig ezerhat- száz ember kárpótlását sikerült elintézni. Kérem, engedje meg, hogy köszönetét mondjak Bi- lecz Endre országgyűlési képvi­selőnek, aki tízezer forintot küldött vékonypénztárcájú szö­vetségünknek.- Pihenhetne, ezzel szemben sokat fáradozik. Miért csinálja?- Hármas kötődésem pre­desztinál erre a munkára. Égy: hadiárva voltam. Kettő: orosz hadifogolyként végigjártam a Gulágót. Három: megsínylet­tem a Kádár-rendszer börtöneit.-A családról még nem be­széltünk.- Egy fiam és két lányom. A fiú állatorvos akart lenni, ám én úgy „elintéztem” neki, hogy még a gimnáziumba sem vették fel. A németországi Dortmund- ban él, igen jól megbecsült szerszámkészítő szakmunkás.- Említette, '56-ban egy szebb. jobb. boldogabb jövőért küzdött. Eljött ez az időszak?-A rendszerváltás még nem tetőzött. Nagyon sokan kihasz­nálják a mostani zűrzavart, át­mentenek különböző vagyono­kat. Emberek egyik napról a másikra kacsalábon forgó palo­tát építenek, az udvarban három nyugati márkájú autó is áll. Kérdezem én, miből futja? Nem irigylem az ügyeskedőket, de felháborító, hogy egyeseknek mindenre tellik, a többségnek pedig még a mindennapi betevő falatért is küzdeniük kell. Kár volt a forradalomért- Szavaiból úgy érzem ki. an­nak idején nem egészen a mos­tani állapotokról álmodott.- Néha azt szoktam mondani, csak ezért kár volt a forradalo­mért, olyan kevés passzusát va­lósították meg. Hiába lehet jó a kormány szándéka, ha ezernyi gáncsba ütközik. Felháborító­nak és becstelennek tartom, hogy a hajdani pártfunkcionári­usok, tanácselnökök, verőlegé­nyek tarthatnak fegyvert. Ne­kem soha nem volt fegyverem. Nincs is rá szükségem. A szó a legerősebb fegyver, s az igaz érv célba talál.- Köszönöm a beszélgetést! Kolaj László

Next

/
Thumbnails
Contents