Nógrád Megyei Hírlap, 1992. július (3. évfolyam, 154-180. szám)
1992-07-29 / 178. szám
4 HÍRLAP LÁTÓHATÁR 1992. július 29., szerda Díszes kerekeskút A Püspökladányban élt Dorogi Márton gyűjtései nyomán Ga- lánfy András hajdúszoboszlói faragó népművész rekonstruálta az Alföldön régebben oly gyakori kerekes kutat. Az ilyen térplasztikának is beillő kutak ma is díszei lehetnek egy portának. Közmunka a holtak „városában” Szép kilátás - mondhatná bárki, aki felcaplat ide a hé- halmi temetőbe. A mondat nem valami félreérthető rosszízű kiszólás, hiszen valóban szép a panoráma a dombról, ha innen végigpásztázza valaki szemével a környező vidéket. Ottjárttunkkor persze nem a zöldellő hegyekről, a természet ragyogásáról beszélgettünk azokkal, akik közmunkát végeztek a holtak városában. Egészen más, úgynevezett hétköznapi témánk akadt. Bár a határidőről nem esett szó közöttünk, azóta valószínűleg már be is fejezték a ravatalozó felújítását, bővítését. A már hosszú idő óta esedékes munkálatokat végre az idei nyáron elkezdehették. Pénz, pénz, pénz... De bármennyire is karcsú a költségvetés az imént jelzett feladat az élők dolga, mint például az is, hogy munkaalkalmat teremtsenek maguknak. Ez utóbbi mostanában szinte megoldhatatlan feladatnak mutatkozik. Az itteniek számára is a környező helységekhez hasonlóan megfogyatkoztak a biztos megélhetést adó munkahelyek. A segíts magadon . .. kezdetű közmondást jólismerik, de a törekvések ellenére gordiuszi csomónak tűnik a megoldás. A polgármester ezért is szorgalmazza a közmunkát vagy közhasznú munkát, amelyre ha alkalom adódik - ha nem is fényes - valamiféle megélhetést biztosít az állásnélkül maradottaknak és családtagjainak. Ezen az építkezésen heten dolgozhattak szigorúan vett szerződéses keretek között a tíz ezer forintot éppen csak súroló bruttó havi fizetéssel. A krónikás meggyőződhetett arról, amit beszélgetőpartnerei ki is nyilvánítottak: ők bizony nem szégyenük a munkát, csak .. . legyen.- dek Doni kísértés A hat testvér közül ő volt az egyetlen fiú, apja büszkesége, anyja szeme fénye. Fiatalon ment el. Odaveszett a háború át kos poklában, a Donnál. Kettős esküvőre, nagy lakodalomra készült a család, mikor a halálhírét hozták. Édesanyja eszét vesztve kötélért szaladt, hogy utánamenjen, s vele maradjon örökre ... A lányai fogták te vakmerő kezét. Apja elnémult. Ki tudja, meddig járt-kelt szótlanul. De dolga nem maradt végezetlen, hagyta, hogy a lába vigye a gyümölcsösbe, vagy ki a mezőre. S lassan lepergett előtte minden, aminek korábban csak kereste az értelmét. Fiának nem született gyereke, mert nem akarta, hogy az "más kenyerére szoruljon. " Rászólt apjára azért is. hogy túl nagyra méretezte a disznóólát. Minek ekkora - kérdezte. - Én abba úgy se hajtok állatot - mondta komoran. Kiszólásait nem vették komolyan. A testvérek gyászára gyógyírt hoztak saját életük gondjai, keservei, apró örömei. Ma már unokákat nevelnek, kényeztetnek. Nem hitték volna, hogy megtörténhet az, amit egyikiik egy napig sem tudott magában tartani. Zaklatottan mesélte húgának: tegnap eljött hozzánk valaki. Maga a ballai ember . . . Kis szünet után folytatta: Kérdezte, én vagyok-e a Pali testvére. És elmesélte az egész szörnyűséget. Hogy Palink ült a konyhakocsi saroglyáján, a főzéssel már végzett. Gránát tépte szét a testét, darabjait sátorponyvába szedték össze, úgy temették el. O mindvégig mellette volt. S most végre . . . Itt megakadt, nem fejezte be a mondatot. Csak ült szót lan, maga elé meredve, majd köszönt és elsietett. Én nem tudom, mi szükség volt felemlegetni a múltat, mi vitte erre annyi év után?! Még most olyan zaklatott vagyok - dohogott az asszony. A másik elgondolkozva felelt neki: hagyd csak. Talán ha ezt nem teszi meg, lelke békéjét soha nem nyeri vissza. Hiszen összetartoztak. S meglehet, már ő is a búcsúra készül. (M.J.) Elhunytak - valahol Oroszországban Az iíj Magyarország nyomán heti rendszerességgel közöljük az Oroszországban elhalálozott Nógrád megyeiek listáját. Nemcsak azok nevét (születési évét, helyszínét, lakóhelyét, rendfokozatát, a fogvatartás jellegét: hadifogoly, kényszer- munkás) adjuk közre, akik a jelenlegi Nógrád megyében éltek, hanem azokét is, akik a korabeli vagy a történelmi megyehatáron születtek. Amennyiben bárki hozzátartozóját véli egy név mögött felfedezni, forduljon a Magyar Vöröskereszt megyei szervezetéhez, ahol keresőlapot tölthet ki, s az MV Keresőszolgálata megpróbálja az adatokat azonosítani. Hosszúra nyúló eljárásra kell számítani. Jancsu József 1898. Sóshar- tyán, őrv., 1946. 06. 18. hdf. Jánosi Ferenc 1913. Nóg- rádverőce, szkv. 1945. 10.18. hdf. Jancsár András 1917. Salgótarján, őrvez. 1946. 03.02. hdf. Juhász Ernő 1919. Salgótarján, honvéd, 1945. 03. 25. hdf. JuhászJános 1901. Salgótarján. *, 1945. 03.25. hdf. Juhász István 1929. Pásztó, honvéd. 1946. 06.13. hdf. Jáskó István 1921. Ecseg, honvéd, 1945. 07.31. hdf. Kajtor János 1921. (Nógrád m.), honvéd, 1945. 03.06. hdf. Kakuk László 1920. Baglya- salja, őrvez., 1947. 10.22. hdf. Kelemen János 1920. Tol- más (Nógrád m.), honvéd. 1945.04.10. hdf. Kovács (iábor 1901. Salgótarján, *, 1947. 02.02. km. Kovács Ignác 1913. Szé- csénke, honvéd, 1947. 02.08. hdf. Lóránt János textíliái Lóránt János festőművész hoszú évekig élt Salgótarjánban. Akkoriban elsősorban sajátos hangulatú és színvilágú táblaképeivel és akvarelljeivel aratta sikereit, gazdagítva Nógrád megye és az ország művészeti értékeit. Aki mostanában Balaton- földváron nyaralt, vagy járt és esetleg betért a városi polgár- mesteri hivatalba, meglepődve tapasztalhatta, hogy ott a díszteremben a jelenleg Béké&en- tandráson élő Lóránt János tex- tílmunkáiból nyílt kiállítás. Az úgynevezett arax-textília hetven százaléka műszál, harminc pedig gyagjú, amely kártolás után gépivarrással majd vegykezeléssel kapja meg végleges formáját. A magas művészi színvonalon tervezett falitextíliák, függönyök. asztalterítők, díszpárnák hangulatossá tudják tenni a lakások belső tereit, de iparművészeti tárgyak készítésére, díszítésére is alkalmas*^ Cs. B. Szabadság és teljesítmény az iskolában A tanári munka szabadsága, teljesítmény kötelezettsége különös egységben, ellentmondásban áll egymással. Amikor megszületnek az év végi bizonyítványok, lezajlanak az érettségik, elkezdődnek a felvételi vizsgák, érdemes eltűnődni néhány jelenségen, néhány lényegi mozzanaton. Az általános iskolától az egyetemig szinte egyforma konfrontációs erővel ütköznek látszatok, rossz hagyományok, válságok annak a szakmai alaphelyzetnek az árnyékában, hogy . a tudás, a korszerű követelmények, az élethez igazodó teljesítmények hivatkozásával másodlagos lenne a humánus mérlegelés, a toleráns tanár-diák viszony, a tanulók „emberszámba" vétele. . . A tanár becsukja maga mögött az ajtót: szabadon dönt, milyen módon dolgozik 45-50 percen át 20-30—40 tanítványával. A teljesítmény központú szabadság értelmezés pedagógusa keményen dolgozik a gyerekek aktivitásáért, a megértésért. közös begyakorlásáért, elsajátításért, az ő ellenőrzése, osztályozása tükrözi a közös munkába „befektetett" energiákat. Követel, sokat vár, mert természetesen bízik a közös kemény munka eredményességében. Nála az elégséges jegy éppúgy közös öröm lehet, mint a jeles osztályzat. Mert megdolgozott érte mindenki. A másik szabadság értelmezés pedagógusa megfelezi a teljesítmény-mezőket: ott ahol a tanárnak kellene teljesítenie, ott nagyvonalú, lezser, „kellemes ember" képében tetszeleg, ott ahol, amikor a diáknak kell teljesítenie, felelnie, zárthelyit írnia, olyan merev, szigorú és könyörtelen, mintha ő is olyan energiákat fektetett volna a közös munkába, mint az a tanár, aki joggal, okkal szigorú. A „le- zser"-tanár a becsukott ajtó szabadságával biztosítva fecseg, locsog a múlt heti kirándulásról. arról, hogy mit főzött a felesége tegnap, elmond még három jó viccet, rákérdez még kedélyesen két népszerű futball csapat eredményességére, aztán sajnálkozva széttárja a karját, csengetnek: nagyon jól éreztük magunkat, ugyebár az órán. olyan közel kerültünk ebben a beszélgetésben egymáshoz, és ugye, olyan nagyon szerettek engem, mint, jópofa, jóhumorú tanárotokat!? A gyerek pedig a mutatós protokoll-röhögés után röhög a markába: ez a pali megint Humor Harolddal aludt együtt . . . De a következő órán ugyanez a tanár vasszigorral, keménységgel kéri számon a leckét, az el nem végzett munkát. Ez a tanár térképet, rajzokat, szótárokat tép össze, megalázza a tudatlanokat, és megbuktat az év végén, az érettségin, ez a tanár nem tűr beleszólást, vitát az ő minősítéseibe, az ő vasszigorát illetően. Nála: nincs mese, nála tudni kell! Se gyerek, se szülő, se iskola igazgató nem kérdezte még meg soha ezt a szabad-tanárt: mi lenne, ha viccmesélés, élménybeszámolók, kedélyes poénkodások helyett dolgozni kezdene? Vajon képes rá egyáltalán? Vajon nyugdíjig szigor- kodik. keménykedik anélkül, hogy bármire is képes lenne megtanítani a tanítványait? Ezt a tanárt nem lehet elkapni, mert híresen szigorú, kemény ember: kinek jutna eszébe őt kitessékelni egy színvonalas tantestületből. egy jó iskolából? Neki akárki hiába beszél arról, hogy a jövő, egy ország eredményessége múlik azon a nyilvánvalóságon: nem leckefelmondás helyszíne az iskola, hanem a tanár-diák közös munkájának helyszíne. Helyszíne és otthona, s olyan munkahely, ahol a tanár szabadsága, eredmények mérlegén minősülhet, s nem a régi porosz-iskolái tekintélyek mérlegén. a félelmek, hidedelmek, hókusz-pókuszok ködében . . . Erdős István Búcsújárók könyve Balassagyarmatról A búcsújárás mozzanata a magyar irodalomban is megjelenik, a búcsús énekek szintén. El Balassagyarmaton egy 66 éves katolikus pap. Német József. alias Ipolyvölgyi Németh J. Krizosztom, akinek Búcsújárók könyve című, impozáns gazdagságú művét a balassagyarmati Novitas B. Kft. jelentette meg. A könyv megérdemelten keltett igen széles körű érdeklődést az ország határain belül és kívül egyaránt. Ezt a többi között az is indokolja, hogy a szerző gyűjtése során nem szorítkozott az ország politikai határain belül végzett tevékenységre, gyűjtőmunkáját kiterjesztette az egész Kárpát-medencére, az úgynevezett történelmi Magyarország területére, amint az történelmileg, művelődéstörté- netileg indokolt is. Sőt, közép-európai — s kivételes esetekben e régión kívüli — jeles kegyhelyek ismertetését sem mellőzte, ezzel mintegy „beágyazta" tárgyát a „búcsújárás” kultúrtörténetébe. A könyv számot tarthat az érdeklődésre azért is. mert az utóbbi időkben viszonylag kevés ilyen Kárpát-medencei me- rítésű mű látott napvilágot. így a könyv — bár természetesen támaszkodik az eddigi gyűjtemények információbázisára is — friss gyűjtésnek számít. Kegyhelyleírásai bőségesek, ezek a történeti, irodalmi, művészettörténeti. nem utolsó sorban a kegyesség tárgykörébe tartozó ismereteket gyarapítják. A gyakorlati használhatóságra is gondolt a szerző, amikor a kegyhelyekkel kapcsolatos információszerzést megkönnyítendő, közli a címeket. Az ábécésorrendben közölt búcsújáró helyek ismertetése után a szerző közre ad egy-egy, a nép ajkán élő zarándokéneket is, amelyet a búcsúsok énekeltek, illetve énekelnek. Búcsújárásról szólva, maga Ipolyvölgyi Németh J. Krizosztom is fölhívja a figyelmet arra, hogy ez hagyományos elnevezés. Jelentősége — és jelentése — az utóbbi időben a katolicizmuson belül is módosúlt. bár ez nem mindenki által köztudott. Mint írja: „Az egyház új bűnbánati rendelkezéseinek értelmében ma már nincs meg úgy, mint a II. Vatikáni Zsinat előtt, a búcsús engedményeknek a jelentősége... A megtérésnek, belső önrefor- málódásnak egyénileg kell megtörténni minden búcsújárónál külön-külön.” S bár erről nem ír a szerző, az úgynevezett magánkinyilatkoztatásról is érdemes röviden szólni, hiszen közre ad néhány, e fogalommal összekapcsolódó néhány ismert helyet is, például Fatima, Lourdes, a hercegovinai Medjugorje (Medugorjé). stb. Egyáltalán, van-e magánkinyilatkoztatás. és ha az egyház — bár óvatosan — elvben elismeri. hogyan viszonyul ma a jelenésekhez, a látnokokhoz? A kérdés teológiai értelemben is jogos, hiszen e szerint Isten a Szentírásban és Krisztusban nyilatkoztatta ki magát, utóbbinak a halálával és feltámadásával, továbbá az apostoli iratokkal pedig befejeződött. Ha tehát az első húsvét óta végső időben élünk, s beköszöntött, valamint azóta is tart az üdvtörténet kezdete, akkor hol a helye és szerepe az új „kinyilatkoztatásnak"? Nos, az egyház a magánkinyilatkoztatás, a jelenések és a látnokok általa történő „hivatalos” elismerését ahhoz köti. hogy összhangban vannak-e a Szentírással, a kanonizált igazságokkal. S miután ezek kapcsolatban vannak a középkor végén és a 20. század közepén tetőzött Mária-tisztelettel is, a II. Vatikáni Zsinat a Mária-tisz- telet giccses és túlhajtott ferdítései ellen foglalt állást, bizonyára nem véletlenül a többi keresztény egyház és felekezet érzékenységétől sem. A római katolikus tanítás szerint, az imádat Istennek, a hódolat a szenteknek, a hódolat magasabb foka, de nem az imádat, Máriának jár. A Búcsújárók könyve jelentős kutatáson és gyűjtésen alapuló mű. Szerzőjének, aki ezt a munkát tovább folytatja, saját felfedezésű búcsújáró helye is van. mégpedig a balassagyarmati nyírjesi szent források. A kötetben olvasható a „Mindenkor Segítő Szűz Mária tíz szent forrásának eredete”. -mér A magyar külpolitika interregionális szerepvállalása Élő kapcsolatban a külföldi magyarsággal A közelmúltban ülést tartott a Magyar Demokrata Fórum Külügyi Bizottsága, melynek munkájáról, a legutóbbi ülésen elhangzottakról a bizottság egyik tagját. Tótfalvi Sándort, az MDF Nógrád megyei hivatalvezetőjét kérdeztük.- Külügyi politikánk egyik legfőbb kiindulási alapja az, hogy az MDF, illetve az MDF által vezetett koalíciós kormány felvállalja és felkarolja a határainkon túl élő többmilliós magyarság legszélesebb értelemben vett elemi létét. Tulajdonképpen a magyar külpolitikában szokatlan és új elem ez az interregionális szerepvállalás, amely az 1990-es rendszerváltással kezdődött. A határok elismerése nem jelenti azt. hogy a határokon túl élő magyarság ügyeivel ne foglalkozzunk akár kulturális-művészeti, vagy gazdasági-kereskedelmi térületen.- Koncepciójukat hogyan fogadja a világ?- Interregionális külügyi koncepciónkat szimpátiával fogadták és fogadják a határainkon túl élő magyar honfitársaink, illetve intézményeik. Az interregionális kapcsolatok vonatkozásában az ország 19 megyéjét konkrét szerepvállalásra inspiráltuk. Az MDF Nógrád Megyei Szervezetének kezdeményezésére az interregionális albizottság a salgóbányai Hotel Medvesben június elején munkaértekezletet tartott. Itt ajánlásokat dolgoztunk ki az MDF II. külügyi konferenciájának tematikájára, a június végi jászberényi tanácskozásra. A koncepció lényege, hogy hangsúlyozottabban támogassuk a határainkon túl élő magyarságot, építsük ki és bővítsük az összekötő csatornaként szolgálható kapcsolatainkat.-.lelentkezik-e különbség a megyék között?- Feladata minden megyének van. de a határmegyéknek különösen nagy szerepe van az interregionális kapcsolatokban. Nógrád megye, földrajzi helyzeténél fogva a felvidéki magyarsággal, illetve intézményeivel tartja kapcsolatait.- Mi történt a II. külügyi konferenciám.- Erre meghívtuk a határokon túl élő magyarság szervezeteinek képviselőit is. A mai magyar kormányzati külpolitikáról Jeszenszky Géza külügyminiszter tartott tájékoztatót. A kárpátaljai magyarság részéről tapasztalt fogadókészség eredményeként a következő interregionális konferenciát Beregszászon rendezzük mes. P. A.
