Nógrád Megyei Hírlap, 1992. július (3. évfolyam, 154-180. szám)

1992-07-29 / 178. szám

„Kárpátalja nem etnikai tűzfészek” Légihíd Szomáliába A BT-ülésen egyhangúlag el­fogadták Butrosz Gáli ENSZ- főtitkár Szomáliával kapcsolatos tervezetét, amely légihíd sürgős létesítését irányozza elő az afri­kai országba, a polgárháborús viszálytól szenvedő lakosság megsegítése érdekében. Döntés született technikai személyzet, megfigyelők kiküldéséről, hogy előkészítsék a segélyszállítmá­nyok fogadását Szomáliában. Trópusi áldozatok Trópusi vihar és felhőszaka­dás vonult el a Fülöp-szigetek északi térsége fölött. Az ítélet­időben legalább 31 ember életét vesztette. Az éjszakai felhősza­kadás után kedden Manilában az utcákon térdig érő vízben gázol­tak az emberek. A fővárosban és az északi Luzon szigetén 135 ezer embert kellett kitelepíteni. Az ország déli részén áradások pusztítanak. Pantukan városá­ban a hullámok három kisgyer­meket ragadtak el. Német abortusztörvény Richard von Weizsäcker szö­vetségi elnök hétfőn aláírta az új német abortusztörvényt, ame­lyet kihirdetésre rögtön át is adott a szövetségi közlönynek. Ezzel gyakorlatilag hatályba lé­pett az új szabályozás, és meg­nyílt az út, hogy a német alkot­mánybíróság megvizsgálja, va­jon a törvény összeegyeztethe­tő-e az alkotmánnyal. A reform lényege, hogy Németországban ezentúl a nő joga lesz eldönteni: kötelező tanácsadás után a ter­hesség első 12 hetében el kíván- ja-e vetetni magzatát. Ez a ko­rábbi liberális NDK-abortusz- gyakorlat átvételét jelenti. ítélet előtt Zsivkov Utolsó szakaszába lépett Tó­dor Zsivkov egykori bolgár veze­tő korrupciós pere: az ügyészség hétfőn megkezdte a vádirat is­mertetését. A 70 esztendős Zsiv­kov — aki 1989 novemberében vesztette el hatalmát — tíztől húsz évig terjedő börtönt is kaphat. Nemzetiségi sokszínűsége el­lenére Kárpátalja nem vált az et­nikai összecsapások parázsló fészkévé — állapítja meg Ung- várról keltezett tegnapi cikkében a The Guardian című brit lap tu­dósítója. A riport szerint Ukrajna egyetlen más körzetében sem szembesülhet a kijevi kormány az itteninél bonyolultabb nemze­tiségi kérdéssel. A térségben je­lentős orosz és magyar kisebbség él, s ez utóbbi különösen erőtel­jes módon ad hangot autonó­mia-törekvéseinek — írja a The Guardian. Mindemellett még a kárpátaljai ukrán többség tagjai közül is sokan mostanában in­kább ruténként határozzák meg nemzetiségüket. A cikk szerint Kárpátalja ugyan Csehszlovákiához tarto­zott a két világháború között, ám Magyarországhoz fűzik szoro­Az Európai Közösség portu­gál közvetítője új javaslatokkal állt elő a hétfő este kezdett lon­doni Bosznia-konferencián — jelentette a BBC rádió éjszakai hírszolgálata a szerb küldöttség­től származó értesülésre hivat­kozva. Jósé Cutiliero indítványa sze­rint Bosznia-Hercegovinában etnikai határvonalakat jelölné­sabb kapcsolatok. A független kárpátaljai köztársaság „két órán keresztül, ebéd- és vacsora­idő között létezett 1939. március 15-én” s létének a „magyar meg­szállás vetett véget” — írja a brit lap ismertetése, amelyből kide­rül az is, hogy 1956-ban, a szov­jet bevonulás előestéjén „Kádár János is itt alakította meg új kor­mányát”. A térség azonban mindezen megpróbáltatások ellenére sem válik második Moldovává, sem Krim-félszigetté, mivel a nemze­tiségi kérdéseket errefelé „vi­szonylag előzékenyen és rugal­masan intézik”. A cikkíró szerint a térséget mindennél beszédesebben jel­lemzi az a tény, hogy jóllehet, a lakosságra még a Szovjetunió lé­tének időszakában „négy buda­pesti, illetve prágai posztkom­munista televíziócsatorna adásai nek ki, az állam területi integritá­sának megőrzésével. A javaslat- csomag a szerb forrás szerint elő­irányozza egy nemzetközi vizs­gálóbizottság életre hívását is, amely az emberi jogok tisztelet­ben tartása felett őrködne, a konfliktusban érintett felekkel szorosan együttműködve. A portugál diplomata, aki kü- lön-külön tárgyalt a boszniai zúdultak, a kárpátaljaiak soha nem tüntettek tömegesen a szov­jet rendszer ellen”. Ehelyett úgy adtak kifejezést Moszkvával szembeni engedetlenségüknek, hogy figyelemre méltó és sikeres kampányt folytattak a környező hegyekbe tervezett, súlyosan környezetkárosító katonai radar­állomás megépítése ellen — írja a The Guardian. A szerző egy megszólaltatott helyi magyart idézve leszögezi, hogy a beregszászi autonómia- törekvések nem jelentenek ha­tárkiigazítási álmokat. „Magyar- országnak 10 milliós lakossága és hihetetlenül csapnivaló hadsere- e van, az ötvenmilliós Ukrajná- an viszont atomfegyverek áll­nak hadrendben. Magyarország ettől eltekintve is őszintén érde­kelt az Ukrajnához fűződő jó kapcsolatokban” — így az idézet a The Guardian hasábjain. kormány, illetve a helyi szerb és horvát erők képviselőivel, a hí­rek szerint felszólította a küldöt­teket, hogy még a mostani fordu­ló keretében kezdjenek közvet­len megbeszéléseket is egymás­sal. A BBC szerint a szerb dele­gátusoktól származó értesülése­ket a többi résztvevő kedd hajna­lig nem erősítette meg. Hódítók, vissza! A bosnyák kormány küldötte elvetette azokat a javaslatokat, amelyeket az Európai Közösség köz­vetítője tart a felek elé a hétfő este megkezdődött újabb londoni rendezési értekezlet első napjának éjszakáján. Haris Silajdzic boszniai külügyminiszter a meg­beszélésről távozva, újságíróknak nyilatkozva meg azt sem volt hajlandó elmondani, hogy hozzászólt-e a portugál levezető elnök javaslatcsomagjához, vagy egyáltalán megtekintette-e azt. Kijelentette: továbbra is ragaszkodik ahhoz, hogy hazájában nemzetközi alakulatok felügyeljenek a tűzszünet betartására. A boszniai küldöttség egyelőre nem hátrál azon követelésétől, hogy a szerb erők vonuljanak vissza hódításaik előtt elfoglalt állásaikba, s csak ezután kezdődjék az egyezkedés a rendezés hosszú távú kérdéseiről. Ez nehezíti annak a jelek szerint új EK- koncepciónak az érvényesítését, amely a tárgyalá­sokon nem a jelenleg reménytelennek tűnő tűzszü­net közvetlen elérését, hanem a rendezés hosszabb időszakra szóló elemeinek kidolgozását próbálja elfogadtatni a felekkel. A bosnyák küldöttség egyébként a BBC kedd hajnali híradása szerint megerősítette: mindaddig szóba sem áll a szerb delegátusokkal, amíg Boszni­ában a szerb erők folytatják a hadműveleteket. A bosnyákok békéje érdekében EMt-jáwtisltitok Merénylő — alhadnagyi mundérban A Mohamed Boudiaf algériai elnök elleni gyilkos merénylet kivizsgálásával megbízott Nemzeti Bi­zottság húsz nap elteltével nyilvánosságra hozta vizsgálatának eddigi eredményeit. Eszerint: a merény­let elkövetője Boumarafi Lembarek, a G.I.S. (Groupe d'Intervention Spéciale) alhadnagya, aki fenn­tartja, hogy a merényletet „saját maga, egyedül és a maga vallási meggyőződéséből" tervelte ki és kö­vette el. A bizottság megállapította, hogy a bűntényt egyáltalán nem lehetett volna végrehajtani, ha a biztonsági előírásokat betartották volna, illetve, ha a biztonsági erők részéről tapasztalt „vétkes ha­nyagság, illetve súlyos mulasztások” nem következtek volna be. A letartóztatott Boumarafi zsebében egy levelet találtak, amelyben a tettes két nappal a merénylet elkövetése előtt leírj a az akkor még csak szándékolt tettének indítékait, s amelyek között az iszlámista mozgalom követelései jól felimerhetőek. Ebben a levélben Boumarafi ki­jelentette, hogy „az igazságtalan­ság megszüntetése és az elnyo­más felszámolása érdekében hí­ve az erőszaknak”. A bizottság a biztonsági szol­gálat terhére róható mulasztások között az első helyen hozza fel, hogy „hibás döntés volt a G.I.S. elnevezésű egység bevonása” az elnök biztonsági gárdája mellé, mert az alakulatnak nem a „sze­mélyes védelem, hanem a terro­rista akciók elhárítása” a felada­ta. Kiemelik, hogy Boumarafi- nak a fenti G.I.S.-csoport tagjai közé történt bevonására az utol­só pillanatban került sor, mert vele egy más személyt helyettesí­tettek. A merénylő számára — állapítja meg a jelentés — ezek voltak azok a tényezők, amelyek megérlelték elhatározását. A vizsgálat a továbbiakban megállapította, hogy az annabai kultúrcentrumba vezényelt biz­tonsági őrök közül hárman nem foglalták el időben kijelölt helye­iket, és a helyszín biztosításáért felelős három tiszt (Hadjres, Zai­di és Sadek századosok) közül, egyik sem tartózkodott a terem­ben a merénylet idején. Az ilyenkor szokásos, elen­gedhetetlenül szükséges szemé­lyi védelmi intézkedések elmu­lasztása mellett a bizottság azt is megállapította, hogy az elnökre leadott lövések idején senki nem lépett közbe, s az a tény is, hogy a merénylő megszökhetett, a vét­kes mulasztások számlájára íran­dó. A merénylet után 10-15 perc­cel a kultúrcentrum épületén kí­vül kirobbant lövöldözés az álta­lános zűrzavar miatt következett be — írják a jelentés készítői. Súlyos hiányosságokat állapí­tott meg a jelentés Boudiaf elnök kórházba szállításának körülmé­nyeiről is. A mentőkocsiban nem álltak rendelkezésre a megfelelő eszközök, s a gépkocsit is egy olyan gépkocsivezető vezette, akinek legelemibb ismeretei sem voltak a mentőszolgálat munká­jával kapcsolatban. A jelentés megjegyzi, hogy az „előzetes biz­tosítékok ellenére” az Annabába látogatá elnök kíséretében egyetlen orvos sem kapott he­lyet. A hétfő reggeli algíri napila­pok kommentárjai szerint a vizs­gálóbizottságjelentése nem lehet teljes, mert kevés volt az idő, s így számos kérdésre még nem adhat választ. Ennek ellenére a lapok úgy vélekednek, hogy „a bizott­ság Isten és a nép előtt tett eskü­jéhez híven teljesíteni fogja a rá bízott feladatot, és kideríti az igazságot. (MTI) Kamatcsökkentés az OTP-nél (Folytatás az 1. oldalról) A takaréklevél betét bruttó kamatai egy éven túli megszün­tetés esetén 30 százalékról 26,25 százalékra, két éven túli meg­szüntetés esetén 31,25 százalék­ról 26,875 százalékra és 3 éven túli megszüntetés esetén 27,5 százalékra esnek visssza. Á la­kossági folyószámlák lekötés nélküli betéteinek kamata 2 szá­zalékkal, 15 százalékra esik, a le­kötött betétek kamata az időszak hosszúságának megfelelően nö­vekvő mértékben csökken. Egyéves lekötés esetén bruttó 26,5 százalék lesz a kamat. Az Ifjúsági, az Új Otthon és a Lakás-előtakarékossági betétek kamatai lakáscélú felhasználás­kor és lakáscélú felhasználáskor egyaránt, 5 éven túli megszünte­tés esetén 5 százalékkal, 1 éven túli megszüntetés esetén 3,75 százalékkal csökkennek. A nyugdíj-előtakarékossági beté­tek kamatai növekvő mértékben csökkennek. A gépkocsi-betétek kamatai 25 százalékra mérsék­lődnek. Néhány korszerűtlen, kevés embert érintő konstrukci­ót rövid időn belül meg fognak szüntetni. Ilyen például a Tízen Túliak Takarékbetétje, az iskolai takarékbélyeg- és pénznyere­ménybetét. A betéti kamatok csökkenté­sével párhuzamosan az OTP ka­matmérséklést hajt végre a la­kossági hiteleknél is. A fogyasz­tási hiteleknél az átlagos kamat- csökkenés 4 százalékos. A sze­mélyi hitelek kamata az új folyó­sításoknál 5 százalékkal, a áru- vásárlási hiteleké pedig 3 száza­lékkal mérséklődik. A lakásépí­téssel és -vásárlással kapcsolatos hiteleknél július 1-jén léptek életbe a korábban bejelentett in­tézkedések, amelyek 2 százalék­kal csökkentették a kamatokat. A jelenleg 32 százalékkal kama­tozó lakáshitelek kamatai most nem csökkennek. A vállalkozási betéteknél a kamatcsökkenés 3-4 százalékos mértékű. A vál­lalkozóknak nyújtott hitelek dif­ferenciáltan, átlagosan 4 száza­lékkal csökkennek. A piaci viszonyok változásától függően az OTP még az idén to­vábbi kamatcsökkentést tervez. (MTI) Újra gyilkolt a maffia Az olasz igazságszolgáltatás fenyegetéseit semmibe véve új­ra gyilkolt a maffia: Cataniáhan, Szicília második legnagyobb városában hétfő este fegyveresek lelőtték Giovanni Lizzio 46 éves rendőrfelügyelőt, aki a maffia ügyeiben nyomozott — je­lentették a világhírügynökségek. A felügyelő éppen hazafelé tartott gépkocsiján, amikor egy piros lámpánál két motorkerékpár húzott melléje, amelyen két-két ember ült, s azok tüzet nyitottak Lizzióra: a lövések a fején és a hátán érték a rendőrt, aki kórházba szálb'tás közben meghalt. Az egyértelműen a maffia módszereire utaló gyilkosság mindössze nyolc nappal azután történt, hogy egy autóba rejtett pokolgéppel meggyilkolták Paolo Borsellino bírót és öt test­őrét Palermóban. A római kormány egyébként több ezer kato­nát küldött a szicíliai fővárosba, a maffia elleni küzdelem segí­tésére és a maffia ügyeit vizsgálók bírók, ügyészek és nyomo­zók védelmére. Ausztria ellen, Bős miatt Környezetvédők nemzetközi bojkottja A Sierra Club, az Egyesült Ál­lamok legnagyobb környezetvé­dő szervezete, valamint az ugyancsak óriási tagságú Audo- bon Society is támogatja az Ausztria elleni bojkottot, ameny- nyiben Bécs nem akadályozza meg a bősi vízlépcső osztrák fi­nanszírozását. Erről tájékoztatta Lipták Béla, az amerikai magyar környezetvédelmi alap vezetője az MTI tudósítóját. Az amerikai szervezetek által is támogatott felhívás rámutat, hogy a bősi építkezést, „csak a Camogursky fivérek építési lobbyja, a szeparatista, volt kom­munista Meciar és az Androsch vezette osztrák bankárok” támo- atják. — Az ügyet úgy próbálják eállítani, mintha magyarok és szlovákok etnikai viszályáról volna szó, holott mi sem áll távo­labb az igazságtól: a Duna mind­két partját egyformán sújtja az építkezés, amelyet mindkét nép ellenez. Csak az osztrák kor­mány akadályozhatja meg az Androsch-csoportot a munka fi­nanszírozásában, ezért világmé­retű bojkottot hirdetünk az oszt­rák sí- és idegenforgalmi ipar el­len. A bojkott szeptember 1-jén automatikusan megkezdődik, amennyiben addig Ausztria nem vállalja, hogy leállítja az And- rosch-tervet, amire módja van: Szlovákia árammal fizetne a köl­csönért, amelyet viszont csak az állami távvezetéken lehetne szál­lítani — olvasható a felhívásban. (MTI) Etiópia: Jön a négus unokája? Hailé Szelasszié, Etiópia utol­só, sorrendben 225. császára 1892. július 23-án Tafari Ma- konnen néven született Harar városában Makonnen rasz, II. Menelik császár unokaöccse má­sodik fiaként. Először amhara is­kolába járt, majd a francia misz- szionánusoknál franciául tanult. A rasz (herceg) címet apja halála után, 14 évesen kapta meg, s ek­kor került a császári udvarba. 1907-től az előkelő ifjak számára alapított középiskolába járt, 16 évesen Szidamo tartomány, majd 19 évesen Harar kormány­zója. 1911-ben a trónörökös j>a- rancsára megnősült, noha o és felesége, Menen is már egy má­sik házasságban éltek, sót gyer­mekeik is voltak. Jóllehet, szüle­tésekor esélye sem volt a trónra, 1916-tól bonyolult udvari'iírtrí- kák eredményeképpen ő lett a régens, aki az „ifjú etiópok” élén mérsékelt reformokra töreke­dett. 1930. november 2-án — hosz- szas és kegyetlen hatalmi harc után — Négus Tafarit, Ő Császári Felsége 7. Hailé Szelassziét, Juda Törzsének Győzelmes Orosz­lánját; Isten Választottját, Etió­pia Királyainak Királyát császár­rá koronázták. Az új császár 1931-ben alkot­mányt adott az országnak, 1935- ben eltörölte az évezredes rab­szolgaságot. Etiópia a harmincas években (Libéria mellett) Afrika egyetlen független országa volt, amely mögött már háromezer éves megszakítatlan államiság állt. A függetlenség azonban ha­mar veszélybe került, az Imperi­um Romanum álmait dédelgető Mussolini Olaszországa vetett szemet Abesszíniára. Amikor 1935. október 3-án az olaszok megtámadták Etiópiát, Hailé Szelasszié a Népszövetség­hez fordult segítségért, de annak erejéből csak erőtlen szankciók­ra tellett. Az uralkodónak 1936 májusában el kellett menekülnie. Száműzetését előbb Bath angliai fürdővárosban, majd 1940-től Szudánban töltötte, s napra pon­tosan öt év múlva, 1941. május 5-én angol segítséggel tért vissza Addisz Abebába. Beszédében „új korszakot” hirdetett meg, de hamar kiderült, hogy ez az új kor nem sokban fog különbözni az előzőtől. A császár az óvatos re­formok útját járta, ám a lényegi változások elmaradtak. Nem volt földreform, nem költöttek az oktatásra és az infrastruktúrá­ra, pangott a gazdasági élet. Az alkotmány deklarálta ugyan az állampolgári jogokat, ám ennek egy olyan országban, ahol a la­kosság 95 százaléka írástudat­lan, nem volt nagy jelentősége. Áz uralkodó, akinek minden­hatóságát az alkotmány biztosí­totta, 53 évig magánbirtokként kormányozta az országot. Elnéz­te ugyan a szinte hivatalossá vált korrupciót, de még a legkisebb ügyekben is fenntartotta magá­nak a döntési jogot (a rendőrség vezetőjének minden egyes, Etió- iába erkező külföldiről jelentést ellett tennie). Korlátozta ugyan a nagybirtokosok hatalmát, de az államapparátus csak a császár parancsainak végrehajtására szolgált. Ügyes személyi politi­kával, állandó személycserékkel és a besúgók kiterjedt hálózata révén szerzett információival biztosította uralmának fennma­radását. A trón támaszát képező hadsereg — Fekete-Afrika leg­nagyobb létszámú és legjobban felszerelt hadserege — a költség­vetés felét-harmadát kapta, míg a közcélú kiadásokra alig jutott. Az uralkodót csak meggör­nyedve lehetett megközelíteni, hátat senki (még távozáskor) sem fordíthatott neki, arcát sem láthatta senki. Reggelije után (ennek idejét kürtösök adtál tud- tul) kezdhetett csak a főváros né­pe az evéshez. Napjait öt évtize­den keresztül ugyanazon mono­ton rend szerint élte. Jellemző, hogy ebéd után távcsövén szem­lélte Addisz Abeba utcáit, így nyerve betekintést a nép életébe. Palotájában, ahol aranyból volt minden, még a WC-ülőke is, ezer szolga teljesített szolgálatot, és külön ember foglalkozott még a császári kedvenc ölebek vizele­tének feltörlésével is. A császár­ság (tizenöt puccskísérlet átvé­szelése után) végül még az agg uralkodó életében megbukott: a kegyelemdöfést egy 1973-as aszaly és a nyomában fellépett katasztrofális éhínség adta meg. A dédelgetett hadsereg fellá­zadt, és félé vés lélektani előkészí­tés — a kormánytagok fokozatos bebörtönzése és egy Szelasszié- ellenes sajtókampány — után 1974. szeptember 12-én Juda Oroszlánját megfosztották trón­jától. Az uralkodót ezután a vi­lágtól elzárva tartották, és máig sem tisztázott körülmények kö­zött halt meg 1975. augusztus 27-én. (A hivatalos közlemény szerint betegség végzett vele, de él a gyanú, nogy egyszerűen megfojtották.) A császárt annak idején feltű­nő sietséggel ismeretlen helyre temették, es a holttestet csak ez év februáijában találták meg a császári palota egyik latrinájá­ban. Az immár 18. esztendeje köz- társasági államformájú Etiópiá­ban — mint a DPA német [űr­ügynökség minapi jelentéséből kitűnik — erősödik a monarchia visszaállítását követelő mozga­lom, de a monarchistákat tömö­rítő szervezet, a „Moa Anbesz- sza” (Hódító Oroszlán) soraiban civakodás tört ki. Hailé Szelasszié három fia kö­zül már csak a 75 éves Ahma Szelasszié van életben, aki hiva­talosan trónörökösnek nyilvání­totta, sőt londoni száműzetésé­ben 1989-ben megkoronáztatta magát I. Ahma Szelasszié néven (korábban Aszfa Wosszen volt a neve). Csakhogy egészségi álla­pota jelentősen megrendült, mi­után 1973-ban szélütés érte, amelyből máig sem épült fel tel­jesen. (Részben béna.) Ezért a monarchisták egy csoportja, élén Hailé Daniel tábornokkal, a né­hai császár biztonsági szolgálatá­nak vezetőjével, most azt szor­galmazza, hogy a császár unoká­ja (a legkisebb fiú, Szehle Szelasz- szié na), Ermijasz kerüljön a trónra. Őt ugyanis mind neveltetésé­nél, mind képességeinél fogva al­kalmasnak találják az uralkodás­ra. (MTI)

Next

/
Thumbnails
Contents