Nógrád Megyei Hírlap, 1992. július (3. évfolyam, 154-180. szám)

1992-07-28 / 177. szám

1992. július 28., kedd PÁSZTÓ ÉS KÖRNYÉKE HÍRLAP 5 A Kenderike múltja és jelene Fogékonnyá tenni mindarra, ami érték Régóta hiszek a példa erejé­ben. Képzeljenek el egy fészke­lődéi nagycsoportos óvodást, aki tágranyílt szemmel lesi iskolás testvére mozdulatait, ahogy az bokázik, kurjongat, mint egy felnőtt, élvezettel veri lábával a deszkákat, táncol szinte kifulla­dásig. Azután társaival együtt meghajol és feldübörög a taps. Az imént említett öcskös, vagy hugi a Kenderike gyermek tánccsoport utánpótlása és azok az egykorú általános iskolások, akik sorban állnak, hogy az együttes tagjai lehessenek. ízlelni a szót... Kenderike, kenderike ... ízlelem a szót. Mivel tanult mesterségem nem ornitológus, segítségül hívom a lexikont. A kenderike hullámos röptű, dal­lamos csicsergésű, kistermetű madár. A szép nevű törékeny te­remtmény réteken, szántófölde­ken, sövények, bokrok között található. Sokat szenvedhet té­len a fagy markolásától gondo­lom, de ettől függetlenül két­lem, — hisz olyan életrevaló - hogy igényt tartana sajnála­tomra. Minden bizonnyal csak élni akar, mint ahogy - több nemzedéket nevelve - a kende­rikéről elnevezett palotási gyermek néptánccsoport is. Gergely Gáspár, a művelő­dési ház igazgatója - „melles­leg” a férj - kalauzol mikor Tó­háti Ilonát a könyvtárost, a gyermek táncosok vezetőjét ke­resem. Az alapító, a névadó, az ok­tató, a koreográfus a lurkók gyűrűjéből kerül elő, most ért véget a próba. Székrehuppanás után kifújja magát és felidézi a kezdetet. A néhány éve Hajdú—Bihar­ból érkezett Tóháti Ilona törek­véseit először többen nem értet­ték, vagy nem akarták megér­teni. Abban az időben - erre bárki visszaemlékezhet - kacat­ként tartották számon és kido­bálták a házból a népművészeti értékeket, de még az egyszerű, a mindennapi élethez használatos tárgyakat is. Érthetően keltett gyanút a „messziről jött”, aki örömét leli egy szép szőttesben, a fazekas mester keze munkájában a gye­rekek csilingelő hangjában, ahogy azok nagyritkán népdalt énekelnek. Bogaras ez az asz- szony, vagy valami más ... ? A „valami más” akkor került elő, amikor jeles napokról emlékez­tek, netán templomban szere­peltek, betlehemes játékokat ta­nultak a gyerekek. Dehát mégsem lehetett kido­bolni, hogy megjelent Szokolay Magyar Karácsonya vagy, hogy szintén egy ne túl régi művet említsünk - társszerzőként - ki­adták Ortutay Magyar népraj­zát. Azért az idő haladt és jó volt látni a lassan összerázódó csoport igyekezetének az ered­ményét. A szülők is természetes büszkeséggel újságolták szom­szédoknak, munkahelyeiken, mindenütt, ahol csak jártak, csemetéik fejlődését, a Kende­rike hírét. Áldozatvállalással... A művészetek a római Mae­cenas óta tudjuk inkább viszik, mint hozzák a pénzt. S ez a pénzszűke a Kenderike életében is gondot okozott, s okoz ma is. Rengeteg áldozatot vállaltak és vállalnak napjainkban is a szü­lők, de sokat segítenek a község vezetői, készpénzben, eszköz­ben, a lehetőségek megteremté­sében egyaránt. Hogy több kel­lene? Ez nem valamiféle köve­telőzés, ismerős a probléma az önkormányzat háza táján, hi­szen ezer felé kellene osztaniuk a meglévő anyagiakat. A gon­doktól függetlenül jónéhány kül- és belföldi utazásról, tur­néról adhatnak számot a részt­vevők. Többek között jártak észak szomszédainknál, Török­országban és egyebütt. A közeli múltban lezajlott három napos debreceni fesztiválon is számot adhattak tudásukról, tapasztala­tokat gyüjthettek és barátokat szerezhettek, mert több tízezer forintot juttatott e célra az ön- kormányzat és a TSZ-től meg­kapták a buszt. Igaz olyan kia­dást már nem bírt el a közösség, ami azért a palotásiaknak is el­ismerést hozott. Tóháti Ilonát ugyanis meghívták Párizsba és nem lévén más megoldás, saját költségén utazott a fények váro­sába. A szóban forgó népművé­szeti konferenciára Kelet-Eu- rópából egyedül az ő címére ér­kezett meghívó. Balettintézetbe... Nap-mint nap keresik a lehe­tőséget, hogy a mostani nehéz helyzetben is életben tarthassák az egyre nevesebb együttest. Az ismerettségi kör, a drukkoló szakmabeliek révén sok min­dent sikerül elintézni a „cso­portnak”. Jelenleg több pályázatuk vár elbírálásra. Az elmúlt esztendő­ben június 16-án három magán személy - kettő közülük itt él Palotáson - alapítványt hozott létre, hogy a Kenderikét támo­gassák. Néhány hete kis ünnepség keretében ismét elbúcsúztak a nyolcadikosoktól, bár akinek közülük kedve, lehetősége adó­dik a további együttes munkára, részt vehet a 14 és 18 év közöt­tiek közösségi rendezvényein. Ebből a körből kerültek ki azok, akik most Pécsre a balettinté­zetbe járnak, s az is, aki a Bu­dapest Táncegyüttesben táncol. Idén Tóháti Ilona tanítványai közül hármat vettek fel olyan oktatási intézménybe, ahol ki­teljesedhet tehetségük, művészi ambíciójuk. A csoport repertoárja - az elmélyülő munka eredménye­ként - egyre bővül. Az eddigi­nél is komolyabb erőfeszítést, figyelmet, lendületet igénylő táncokat tanulnak. Az erdélyi koreográfia a legnehezebb szá­mukra, bizonyára hamarosan azzal is megpróbálkoznak, mint ahogy a mesejátékokkal, meg­zenésített versek előadásával stb. A kép azért nem olyan idilli, a tevékeny hétköznapok a ki- sebb-nagyobb konfliktusok me­legágyai. A halk szavú fiatal asszony csak akkor veszti el igazán türelmét, ha „gyerekeit” - egy saját gyermeke van - éri méltánytalanság. Csak egy példa: néhány éve Pécsett ala­posan összeszólalkozott a „nagy hatalmú” zsűri tagjaival. A leg­több mélyen érző emberhez ha­sonlóan nehezen tűri az igazság­talanságot. A hivatás Búcsúzáskor néhány másod­percig, míg kihűl a kézfogás, azon gondolkodom, ha felten­ném a kérdést Tóháti Ilonának: vajon melyiket valláná hivatá­sának a koreográfust, a könyv­tárost, a közösségformálót? Va­jon mit válaszolna? Talán azt, hogy: mindezt együtt, azaz a nevelőt. Hogy a nevelést érzi igazán hivatásának azt, hogy fogékonnyá tegye a fiatalokat mind arra, ami érték itt Palotáson, vagy bárhol a vi­lágban. Rendek Jenő Olvasótábor a városi könyvtárban A Teleki László nevét viselő pásztói könyvtár, július 13-ától 26-áig kéthetes olvasótábort szervezett általános iskolások­nak. Célja a magyar irodalom, a természet és önmaguk alapo­sabb megismerése. A tábor napközis rendszerben üzemelt 9-től 16 óráig, ahol napi három étkezést biztosított a résztvevők számára.-Honnan jött az ötlet egy ilyen kis városban olvasótábort szervezni - kérdeztem Antalné Prezenszki Piroskát.- Eléggé magától értetődő volt, hiszen mindenki tudja, ilyenkor nyáron rengeteg gye­rek ül otthon egyedül vagy csa­varog az utcán. Ezt szerettük volna megelőzni és már május­ban, jó előre értesítettük a szü­lőket erről a lehetőségről. Gon­dolom részletes programterve­zetünk színessége is hozzásegí­tett ahhoz, hogy sokan bizalmat szavaztak nekünk.-A programot olvasva igen pénzigényesnek tűnik, hogy si­került ezt megoldani?- Kicsit nehezen, mivel két pályázatunkat is elutasították. Az anyagi hátteret a szülőknek kellett vállalniuk. Próbáltunk úgy kalkulálni, hogy az összeg ne legyen túl riasztó, de a terve­zett programok teljesíthetők le­gyenek. Rendhagyó irodalomóra a kolostorkertben. Képp:Gyurián-Nagyon finoman fogalma­zott. Ez a keret szinte az étke­zésre is kevés.- Az igaz, hogy minden fil­lérnek pontosan meg van a he­lye és a gondok sem kerültek el, de sokat segített kolléganőm Feketéné Hényel Ilona és a szü­lők pozitív hozzáállása.- Mondana néhány szót az igazán gazdag programválasz­tékról?- Természetesen. Voltak a tábor jellegének megfelelő el­foglaltságok pl. irodalmi művek feldolgozása, újságszerkesztés vagy ami a legnagyobb sikert aratta a dramatizálás. Mind­ezekhez ideális helyszínt nyújt a Kolostor épülete, a Romkert és ez az egész műemléki övezet. Az időjárástól függően külön­böző kirándulásokat szervez­tünk illetve szabadidős progra­mokat itt az épületben. Jövőre is szeretnénk megrendezni a tá­bort hasonló formában mint az idén, csak egy kicsit több ta­pasztalattal és pénzzel. A gyerekek a nehézségekből nem vettek észre semmit, élvez­ték a tábort. Hallgatva az él­ménybeszámolóikat, szinte kedvet kap az ember leülni kö­zéjük és gyerekeknek lenni egy kicsit. Antal Ágnes Ne vidd át a haragot másnapra! Barakonyi Ferenc és Ba- rakonyi Ferencné született Balogh Teréz július 26-án, vasárnap ünnepelték 50. há­zassági évfordulójukat. Az aranymennyegző most is ott volt, ahol 1942. július 26-án, egy veröfényes vasárnap dél­után örökérvényű „holtomig­lan - holtáiglant” fogadtak egymásnak. Hogy mi volt a régi és a vasárnap megújított frigy között a legfontosabb különbség? Teréz néni sze­rint ötven évvel ezelőtt sze­relmi házasságot kötöttek. Az öregkor alkonyán rendezett aranymennyegzőn köszönetét mondtak egymásnak és Is­tennek az elmúlt évtizedekért. S legfőképpen azért, hogy két lányukkal, egy fiukkal, hat unokájukkal és két dédunoká­jukkal szép és tartalmas csa­ládi életet élhetnek. "Bardkonyi Ferenc 82 éves, Teréz néni a felesége a 71 ,-et tapossa. Szerencsére a be­tegségeket is sikerült leküz­deniük, de nem ezt tartják a hosszú és békés házasság tit­kának. Inkább azt, hogy sze­rették, megbecsülték, és tisz­telték egymást. Nem nagyon ismerték a veszekedést, csu­pán rövid ideig tartó nézetel­térések „fűszerezték” családi életüket. S, ahogyan a mondás is tartja: soha nem vitték át a haragot másnapra. Vasárnap 11 órakor a tari templomban újította meg az ötven évvel ezelőtti esküjét a Barakonyi-házaspár, akiknek Tóth Béla plébános átnyúj­totta II.János Pál pápa áldá­sát tartalmazó oklevelet. Kedvező döntés A múlt hét szerdáján tartotta meg a pásztói önkormányzati testület művelődési-, közokta­tási és sportbizottsága soros ülését. Napirendjükön szerepelt többek között a sporttámogatá­sok odaítélése. Ezzel kapcsolatban több konkrét döntés is született, melynek értelmében a hasznosi sportegyesület pályaöltözőjé­nek világításkorszerűsítésére 70 ezer forint juttatnak. Ötvenezer forinttal járulnak hozzá a Dózsa Diáksport Egyesület által mű­ködtetett felnőtt kézilabdacsa­pat működéséhez. Nem árt megemlíteni, hogy a hasznosi focisták az idei őszi idénytől, már a megyei első osz­tályban fogják rúgni a labdát. Ugyanilyen szép eredménnyel dicsekedhet a pásztói kézilab­dacsapat is, amelynek legény­sége - fennállása óta először - az NB-II-ben fog szerepelni. Gázlerakat # Cserhátszentiván. A gázpa­lackok fogadására elkészült a lerakat. Az elég szeszélyes, ne­hezen kiszámítható alkalmi szállítást így próbálják meg­szüntetni. A szállító céggel, a T1GÁZ hódmezővásárhelyi ki- rendeltségével megszületett az egyezség: augusztustól rendsze­res lesz a palacszállítás. Félidőben ® Bér. Félidőben az önkor­mányzatok címmel rendeznek a környék jegyzőinek és polgár- mestereinek részvételével szakmai fórumot július 31-én, délután 3 órakor a Virá­gos-pusztai üdülőben. A fórum résztvevője lesz Körül Ferencet a megyei közgyűlés elnöke, va­lamint Wekler Ferenc (SZDSZ) országgyűlési képviselő, a Par­lament önkormányzati bizottsá­gának elnöke is. Útépítés • Kutasó. Napokban elkészül­tek a Ságvári út és a Petőfi út. valamint a vegyesbolt előtti körforgalom kialakításával il­letve aszfaltozásával az útépí tők. Mindezt 700 ezer forintért Holnapi számunkban „Bátonyterenve és környéke” összeállítással találkozhat a kedves olvasó Szociális gondozás Az alsótoldi körjegyzőséghez tartozó községek idén július 1- ével létrehozták és működtetik a három fős területi szociális gondozói csoportot. Rájuk hárul a hat községben fellelhető hu­szonhét idős polgár szociális ét­keztetésének a lebonyolítása, a huszonnégy házigondozásra szoruló magatehetetlen embe­rek ellátása. A csoport munkáját egy új gépkocsi is segíti. Ennek árát pályázat útján nyerték. Vízbázis a Teplica-forrásra Pályázattal és önerőből Bokor és Kutasó kisközségek lakói kulturáltabb életkörülmé­nyeinek megteremtésében meghatározó szerepe lesz a rö­videsen megvalósuló a bokri Teplica-forrásra alapuló vízbá­zis kiépítésének. Cserenyi Pál, Bokor község polgármestere már hosszú évek óta, még a tanácsrendszer ide­jén próbálta megvalósítani, hogy a bőven folyó Teplica-for- rás vizét a közösség javára for­dítsák. A víz laboratóriumi vizsgála­tai során kiváló minősítést ka­pott, tehát van értelme a terv megvalósításának. A két falu polgárainak javát szolgáló víz­bázist az új kút fúrásával terem­tik meg, amely csupán első, de igen fontos állomását jelenti a régen óhajtott egészséges ivó­vízbázis és erre épülő vízveze­ték-hálózat kiépítésének. Mivel igen jelentős összegről van szó, külön-külön nem lettek volna képesek a tervet megvalósítani, ezért közösen társulást hoztak létre, s a kivitelezéshez szüksé­ges pénz jelentősebb részét kö­zös pályázattal nyerték el. Ily- módon 1 millió 400 ezer forint­hoz jutottak, amelyet a két ön- kormányzat újabb 800 ezer fo­rinttal egészített ki. Ottjártunkkor a körjegyzőség jegyzője a kivitelezéssel kap­csolatos elképzeléseket, szán­dékokat, igényeket és a konkrét tennivalókat egyeztette a me; bízást elnyert Vízkutató és Fúr Vállalat jelenlévő szakembere vei. A szerződés aláírása utál augusztus 20-át követően kéz dik meg az új kút fúrását, a kije lölt vízadó rétegben. Úgy igye keznek, hogy az 50 méter mély­ségű kút az oktatási év megkez­désére iható ivóvizet adjon az általános iskolásoknak. A mostani megvalósítási sza­kasz a községi önkormányzatok pénztárcáját érinti. A vezeték- rendszer kiépítésének költsége­ihez, viszont már szükség lesz a lakosság anyagi hozzájárul ásá­sára is. Szintén lakossági hozzá­járulást kíván majd a víz laká­sokba történő bevezetése.

Next

/
Thumbnails
Contents