Nógrád Megyei Hírlap, 1992. július (3. évfolyam, 154-180. szám)
1992-07-03 / 156. szám
4 HÍRLAP MŰVÉSZET ÉS TUDOMÁNY 1992. július 3., péntek „Az élet egy kabaré” Tábori Nóra és Máté Erzsi mint Mariska és Juliska Balázs Péter, Máté Erzsi, Tábori Nóra - a mai magyar színházművészet élvonalba - ha nem is a legelső sorokba - tartozó képviselői. Vajon menynyire vonzó a nevük akkor, ha kabarétréfákat, vidám dalokat előadni, mókázni jönnek Salgótarjánba? Nos a válasz az elmúlt vasárnap este kiderült: jó indulattal is csak mintegy száz főnyire taksált közönség gyűlt össze a József Attila Művelődési Központba. S nekik is egy fél órát vámiok kellett az eredeti időponthoz képest, mert a művészek az előző előadás helyszínéről késve érkeztek. Nos, ezután logikailag az következne, hogy a műsor színvonala is „igazodott” a futószalagon bemutatott haknik igénytelenségéhez. Szerencsére nem így történt. Az alkalmi társulat komolyan vette a szórakoztatás funkcióját és tisztességesen felkészült e vidéki turnéra. Bár egymástól időben és témában igen távoli jeleneteket válogattak a programba, hisz a politikamentes, úgynevezett „békebeli" vigasságokat fél évszázaddal későbbi aktuálpolitizáló Mariska és Juliska „dialógusokkal” mixelték, ez nem zavart, minthogy az sem tudott ártani, hogy legtöbb poén már ismerős volt a televízó képernyőjéről. A szereplők ugyanis olyan bővérűén - de nem ripacskodva- komédiáz- tak, hogy a nézők nem is mindig a csattanókra, inkább az előadásmódra figyeltek. Különösen igaz ez Balázs Péterre, aki rendezői minőségében is az egyik tartópillére az összállítás- nak. Máté Erzsi és Tábori Nóra nemcsak perlekedő parasztasz- szonyokként voltak jók, de minden más gesztusukon látszott, hogy gazdag tapasztalataik birtokában a könnyű műfajban is otthonosan mozognak a színpadon. Az ismertebb triót jól egé- szítte ki a Simorjay Emese és Kása András kettős. Az utóbbi különösen emlékezetes pillanatokat produkált a fogorvosi váróban - „szájában a gipszmintával”- szótlanságra kárhoztatott beteg szerepében. Simorjay Emese pedig - aki népszerűségét eleddig jobbára „inkognitóban”, a Dallas sorozat Pamelá- jának magyar hangjaként szerezte - ezúttal bájos küllemével, jó mozgásával és énekhangjával „önmagát” is belopta a néhány tucatnyi ember tudatába. Az ízléses, szép ruhák, kiegészítők főleg az ő esetében mutatták, hogy a stáb „adott magára” és nem vette félvállról a „kiruccanást.” Summa summárum: a jól összeállított, pergő ritmusú másfél óra kellemes nyár esti kikapcsolódást nyújtott a nevetést szerető és arra minden körülmények között „vállalkozó” nézőknek.- csébéMüember a sarkvidékre Az Építéstudományi Intézet szentendrei mikroklíma laboratóriumában második generációs - emberi höleadás modellezésére alkalmas - műembert készítenek fel az intézet munkatársai sarkvidéki hidegvizsgáiatokra. A legjobb gyógyszer: a mértékletesség Felfedeztük a természetet A világ legnagyobb élőlénye Amikor az év elején mi- chigani tudósok egy IS hektár nagyságú gombáról adtak hírt, csodálkozott a világ. Most a tudósok Amerikában, a Washington államban levő Adams hegy lábánál a fe- nyőerdőben egy 600 hektárnyi területet beborító gombát találtak. Ken Kussel biológus szerint „ez eddig a legnagyobb élő organizmus, amit ezen a bolygón valaha is felfedeztünk*. Korát 400 és 1000 év közé tehetjük. Óriási méretei ellenére nehezen ismerhető meg, mert a földfelszín alatt nő. Látni csak azokat a kis ehető gombákat lehet, amelyeket a felszínen termel. Az új Gary Moore Hervé Picart nem titkolja meglepetését, mikor leírja Gary Moore ruháját, arcát, mozgását, beszédét. Minden más. Igen jól szabott, elegáns, kellemes színű öltönyben fogadta a muzsikus, olyan volt, mint egy üzletember. Tekintélyparancsoló, hűvös külleme, kicsit kimért gesztusai, érezhetően megfontolt szavai azonban mégsem tudták teljesen feledtetni az egykori heavy metálos lázadót. Új lemeze, az „After Hours” még tisztább blues zenével ajándékozza meg a hallgatót, mint az előző, a „Still Got The Blues”. Ez a cím egyébként nem csak azt jelenti, amit a dalszövegben mond aztán, hogy tudniillik még mindig bánatos vagyok (miattad), hanem különösen, ha így kiragadva vesz- szük, azt is: még mindig érzem a bluest, még mindig tudom Hl, mi az, hogy blues. Persze, hogy tudja. Azt a fajta bluest mégpedig, amit a legtöbben a britek közül körülbelül harminc esztendeje: a megszelídített, a „színpadképessé” és a populáris zenével együtt igen jól eladhatóvá tett bluest. A Chicago Blues egyik interpretációját, B. B. King világát, John Mayall és a Blues-breakers ízlését, Eric Claptonét, akinek pedig vetély- társa. Hervé Picart arra kíváncsi elsősorban, miért fordult el a heavy metal, a durva rock egyik ilyen jeles reprezentánsa eddigi zenei ideáljától. Beleunt talán?- Igen - mondja a gitáros. - Egyáltalán nem tetszik a heavy metal mai világa. Túlságosan is kialakult, letisztult. Óvatos lett, óvatosabb mint azt az ízlésem elfogadja. Szépen meghatározták, milyen is legyen, skatulyába dugták, nincs már meg benne számomra a kaland, a kockázat, a meglepetés felvillanyozó varázsa. Egyik metál banda olyan mint a másik. Ruházatra, pofára is. Tele vannak sémával és túl jól kitanulták, hogy kell kirobbantani a hisztériát. Ha megvan, önelégülten távoznak a színpadról. Nem tudom, mi lenne velük, ha a koncerten nem törne ki az őrjöngés. Semmikor. A legkevésbé akkor, amikorra előre kiszámították. Gary Moore bluest kezdett pötyögtetni, kapirgálni a hangszeren, amikor tizenhárom évesen megismerkedett a gitárral. Azt mondja, nem volt nehéz visszatérni a forráshoz, a gyökerekhez. A lemezvállalat emberei nem akadékoskodtak, nem rökönyödtek meg, amikor közölte velük, mi a szándéka. Nagyon kellemes meglepetés volt, mit tagadja, tudniillik erős ellenállásra számított. Nem felejtette el, mekkora hibát követett el, mikor engedett a producereknek, menedzsereknek még rocker életében, most hát arra kért mindenkit, hagyják békében, hadd dolgozzon kedve szerint.- Az „After Hours” nem második „Still Got The Blues”. Ezt fontosnak tartom. - mondta az előadóművész. Az első „blues LP” kivitelezésében, szellemében, az én játékom tekintetében még nagyon is rock lesz. Az „After Hours” szándékom szerint tiszta, makulátlan blues. A Stax hangzását akartam elérni, mert imádom. És a Memphis környéki (fúvós) színeket és ízeket is jól eltaláltam, azt hiszem. Vass Imre Képes technikatörténet Lowe vállalkozásai 130 évvel ezelőtt. 1862-ben az amerikai Thadeus Lowe hatalmas vállalkozásba kezdett: óriás léggömbjével át akarta repülni az Atlanti-óceánt! A biztonság okáért a „City of New York” nevű léggömbjére egy kerekes hajót is szerelt, hogyha a léggömb nem válna be, azzal folytathassa az útját. Ez a kísérlete ugyan nem sikerült, de nevét mégis megőrizte a technikatörténet azért, mert az amerikai polgárháború idején (1861-1865) az ő kötött léggömbjeit alkalmazták először tüzérségi megfigyelőként. Ez távíróval is el volt látva. A megfigyelő a léggömb kosarából panoráma-felvételeket is készített, így az első katonai célú légifelvételek is Richmond környékéről származnak és azokat 300 magasból készítették. Felvételünkön Lowe-nak az óceán átrepülésére szánt lég- göbje látható. K.A. A japán konyha előnye A dadogás gyógyítható Miért okoznak a japán nőknek a változás évei kevesebb panaszt: ezt vizsgálták a bostoni tudósok. A „The Lancet” brit orvosi folyóirat szerint a válasz a japán konyhákban rejlik. A kutatók a császárvároshoz, Kyoto- hoz közeli egyik faluban megvizsgálták az asszonyok vizeletét és megállapították, hogy az sokkal több ösztro- gén hormont tartalmaz, mint a nyugati féltekén élő nők esetében. Ezt azzal magyarázzák, hogy a hagyományosan zsírszegény - mindenekelőtt szójabázisú -japán koszt igen gazdag hormonaktív alkotórészekben. Ezek az anyagok jelentős biológiai hatást gyakorolnak azon nők szervezetére, akiknek az öszut- rogéntevékenysége a klímaktérium emiatt erősen csökken, ami a „változás évei”-ben panaszokat okoz. Csodálatos eredményt hozott az erősen dadogó emberek gyógyszeres kezelése: normálisan tudtak beszélni. Az újfajta kezelés azon alapul, hogy a dadogást mechanikus okokra, az ajkak, a hangszalagok és a nyelv mozgásának koordinációs zavarára vezetik vissza. Michael F. Brin ideggyógyász beszámolt arról, hogy pácienseinek Botulinum méregből adott csekély mennyiséget injekcióban. A méreg fellazította a páciensek izmait, így azok sokkal könnyebben tudtak beszélni. A szakemberek egy része azonban még mindig úgy véli, hogy a dadogásnak mindenekelőtt pszichológiai okai vannak. Az újabb kutatások viszont egyre több bizonyítékot találnak arra, hogy a dadogás különböző formái neurológiai rendellenességekre vezethetők vissza, amelyek a beszédben résztvevő izmok kontrollját zavarják. KönyvesKaromra szárnyat Romhányi Gyula versei Balassagyarmatról Kamarába tömörültek a magyar természetgyógyászok. Az alapító okirat szerint az emberiség egyetemes szellemi értékéhez tartozó szelíd gyógymódok megőrzése, és az ezzel foglalkozó természetgyógyászok érdekeinek képviselete is a kamara célja. Az egészség Isten patikája című slágerkönyvéhez dr.Szigeti Jenő adventista lelkész, a történelemtudományok kandidátusa írt utószót. Tőle érdeklődtünk: - Mivel magyarázható a természetgyógyászat sikere?- Véleményem szerint nagyon érdekes társadalmi jelenségről van szó. Az ember ismét fölfedezte a természetet, a természetben elfoglalt helyét. Ez lehet az egyik indok, a másik pedig a történelemben keresendő: az elmúlt évtizedekben nálunk csak a racionális, materialista dolgokról lehetett beszélni. A rendszerváltozás után, amikor már szinte mindent szabad, a korábbi tiltás „hiánybetegségeként” megpróbálunk nagyon is ésszerű dolgokat az irracionalitás síkjára emelni. Ez pedig legalább annyira veszélyes, mint a racionalitás elsőbbségének, egyedüliségének a korábban jellemző kinyilvánítása.- A lelkész szerint hogyan teremthető meg ez a békesség?-A bibliában van egy szó, amit így lehetne magyarra fordítani: mértékletesség. Pál apostol beszél erről a korinthosbliekhez írt levelében, mégpedig egy sportjátékkal kapcsolatban. Vagyis a Szentírás is felhívja a figyelmet a test és a lélek egységének fontosságára, egyáltalán a mértékletességre.- Századunk önpusztító embere miért fordid most a múltba? Miért hisz inkább egy ősi gyógymódban, mint adott esetben a körzeti orvosában?- A válaszért a múlt századba kell visszatérnünk, ugyanis akkor kapott az addigi gyógyító papok helyett a korábbinál nagyobb szerepet a minden betegségre gyógyszert felíró orvos. Az emberek hittek a tablettákban ... Mára azonban ez a hit megkopott. Vagyis mint hívő ember én úgy látom, hogy az orvosok többnyire „csak” a betegséget gyógyították. És talán elfelejtették azt, amit a papok tudtak: az egész embert kell gyógyítani! -szómaVan a magyar irodalomban egy akár „szegénylegény-költé- szet”-nek is nevezhető, pillanatnyilag inkább a nosztalgia őrizte vonulat, amelynek egyik, már-már legendákkal övezett reprezentánsa Ladányi Mihály volt. A legendaképződés személye körül már életében megkezdődött, és úgy látszik, azóta sem tűnt el teljesen. Költészete egy időben talán egy egész nemzedékre volt legalábbis közvetetten — néha közvetlenül is — hatással. A legendák alapját a költő egzisztenciális hányattatásai, annak „látványos” külsőségei szolgáltatták, társadalomból, irodalmi közéletből való „kivonulásának” mozzanatai, vállalt szegénység, kocsmázás, ívás, nőzés, a modern szegénylegény-attitűd, a korabeli konszolidáció elleni lázadás. L. M. az eszmével kufárkodók, azt csupán saját hasznukra fordítók, u forradalom elárulói ellen tiltakozott, a kisemmizetteké, a szegényembereké volt minden ro- konszenve. Az akkor lázadókat manapság nem igen emlegetik. Úgy tetszik, mintha kimentek volna a divatból. Rendszerváltás történt. A rendszer elmúlásával az ellene lázadók is süllyesztőbe kerültek, legalábbis átmenetileg. A kivárási taktika bizonyult célszerűbbnek. A nógrádi Romhányi Gyula most megjelent Karomra szárnyat című verseskötetének tanúsága szerint e kései időben is hűséges maradt Ladányihoz, akit verseiben gyakorta közvetlenül is megidéz, akire hivatkozik. A kötetet Ádám Tamás szerkesztette, Balassagyarmaton jelent meg a Novitas-B. Kft. gondozásában. A kötet hátsó borítóján azt olvassuk a szerző fényképe alatt: „Kagylóember: - Nagy baj van! Ladányiztunk még, úgy tíz évig, meg Van Goghoztunk és egyre jobban untuk. Nem a szó és képtársakat, hanem azokat, akik bele- piszkítanak a napraforgó kráterekbe. Közben tisztultak a szavaink és kitaláltunk egy játékot: szavakkal ajándékozzuk meg egymást...” A szerkesztői munka gondosságát is jelzi, hogy a kötet csaknem hetven verse, bár voltaképpen egyetlen ciklust tesznek ki, „Könyörgés”-sel és Epeló- gus-sal (nem Epilógussal) zárva, szerkezetileg jól fölépített kötetet eredményez, jelzi a versek belső vonulatát. Szinte egyetlen invokáció az egész verseskönyv, ajánlásokkal is utalva a szerző emberi, költői tájékozódásának irányaira. Többek között, József Attila és Ladányi Mihály, és „természetesen” Villon említendő az irodalmi előképek között. Romhányi Gyula is - hasonlóan L. M.-hez - kötetlen dal formában írja verseit, amelyekben nagy szerepet kap a szerelem, a szegénység lírai élethelyzetekben való fölmutatása, a fütyörészős hetykeség, de a groteszk is. Mindenekelőtt az L. M.-versek, a Helyzetjelentés-ek sora, a Napirend, a Lenin, a Csak fut, a Mindennapi szegénységünk éneke és a szerelmes dalok fűzére utal Romhányi Gyula versvilágának többré- tegűségére. Az Interpelláció című vers kérdései telitalálatai közé tartoznak: „Uram! már megint a régi rend? Folyton hasra a csodálattól? A megdöbbenéstől hanyatt sosem?" Romhányi Gyula „ladányizá- sát” a kései szegénylegény-költészet egyik változatához is sorolhatnánk. E négy sor után legföljebb az a kérdés, tényleg ké- sei-e? Vagy éppenséggel nagyon is napjaink kérdéseit fogalmazta meg?- mér
