Nógrád Megyei Hírlap, 1992. július (3. évfolyam, 154-180. szám)

1992-07-24 / 174. szám

4 HÍRLAP

MŰVÉSZET ÉS TUDOMÁNY

1992. július 24., péntek

„ Vedd meg a könyvemet, hogy élhessek". Ezzel a szívfacsaró táblával árulta - ráadásul egy tolószékből - kötetét a minap az elegáns budapesti Váci utcán Böszörményi Gyula. Nyilván a könyvterjesztés számára nem üzlet egy kevéssé ismert nevű tollforgató művét forgalmazni, ezért marad - az egyébként is szerencsétlen sorsú ember - számára ez a már-már megalázó módszer.

De nincsenek ma könnyű helyzetben jelesebb szépírók sem, ha vers-, tanulmány- vagy éppen esszékötetet szándékoznak kiadni, az olvasókhoz eljuttatni. A Kossuth Rádió múlt szombati Mindenes című irodalmi hetilapjából kiderült, még az oly termékeny írónak, költőnek is mint Kiss Dénes (akinek az 1989-es kiadású Kortárs magyar írók kislexikona tanúsága szerint harminc könyve látott napvilágot) ki kellett valamit találnia, hogy legfrissebb kötetét megjelentethesse. Lelke rajta, ügyesnek bizonyult.

Miután a Zala megyei Pacsán született, a község önkormányzatához fordult anyagi és erkölcsi segítségért. A polgármester is érti az idők szavát, s a támogatást a megyei közgyűlés hozzájárulásához kötötte. Kiss Dénes és a magyar irodalom szerencséjére mindkét testület megértőnek bizonyult, adta a nevét a kötethez és megszavazta a kiadáshoz szükséges összeget.

Érthető a műsorban megszólalt Kiss Dénes öröme, aki most már azon töri a fejét, hogy hogyan tudná megszolgálni az iránta megnyilvánult szép gesztust. A szülőföld által szponzorált kötetek egyharmadát a helyi könyvtáraknak, iskoláknak adja. (A fennmaradó kétharmad rész terjesztését nem kisebb személyiség mint Piiski Sándor vállalta.) Sőt - ugyancsak „fizetségként” - tervezi megírni szülőfaluja történetét. S ezzel e szép reményű folyamat még közel sem zárul le. Mecénás szülőföld címmel mozgalmat szándékoznak indítani, enyhítve ezzel a vidéki származású, s ma is ott élő írók, költők publikálási s végső soron egzisztenciális gondjain.

Kiss Dénes kötetének nyilvános bemutatását Jókai Anna az írószövetség elnöke vállalta magára, nyilván azzal a szándékkal is, hogy ily módon is elismerje, propagálja a zalaiak követendő kezdeményezését.

Megérdemli ezt a vidéki lite- ratúra, mert mint némi túlzással Kosztolányi Dezső vallotta, - s a Mindenes „soros” vendége, Berták László idézte - az egész magyar irodalom onnan jött..

* * *

Miután a rádióból, a sajtóból volt tudomásom a kapolcsi művészeti napok rendezvényeiről, azt kívántam - ha már személyesen nincs módom élményeket szerezni - bárcsak a televízió is foglalkozna e nem mindennapi kulturális eseménnyel, s látvány formájában is kapnék benyomást arról, ami ebben az alig ötszáz lelkes dunántúli kis faluban történik. Bárcsak minKépes technikatörténet

Az Otto-motor

125 évvel ezelőtt 1867-ben szabadalmaztatta Nikolaus August Otto (1832-1891) német gépszerkesztő, majd nagyiparos a négyütemű atmoszférikus gázgépét, köznyelven az ”Otto-motor”-t. Wilhelm nevű testvérével olyan motorszerkezeten munkálkodott, melynek meghajtására a világitógáznál alacsonyabb hőmérsékleten gyulladó folyadékot használtak fel, és ezt az alkoholban találta meg. Hiányzott azonban ennek az úgynevezett porlasztási eljárása, viszont rájött arra, hogy a gázkeverék nagyobb munkát tud végezni, ha gyújtás előtt összesűrítik. Ennek eredménye a kevesebb gázfogyasztás melletti magasabb hatásfok. A gép azonban lökésszerűen működött s ezért lendkereket alkalmazott rajta. Több hengert azért alkalmazott, hogy köztük a munkát megossza: mialatt az egyik dugattyú a gázt beszívta, a másik azt sűrítette, a harmadik munkát végzett (robbanás), a negyedik pedig kitolta az égésterméket.

Egyik életrajzírója ezt adta szájába: „Szakaszok? Ütemekről kell beszélnünk, mint a zenében!”

Egyik nap felkereste Ottót Eugen Langen és 10 ezer tallért bocsátott rendelkezésére, amivel együtt megalapította az Otto és Társa Gázmotorgyárat. Az 1,6 lóerős Otto-motor a párizsi világkiállításon díjat nyert, majd a feltaláló ellen a szabadalmi perek sorozatát indították el, végül 1886-ig tartott, míg érvényesként az ő szabadalmát fogadták el. Egy eredeti Otto-féle gázmotort ma a drezdai Verkehrs Museumban őriznek.

Felvételünkön az Otto-motor látható.

K.A.

Gyógyítható a rémálom

Az emberek 15 százaléka szenved heves, visszatérő rémálmoktól, izzadtságban fürdik és szívdobogással ébred. Pedig ma már elég egyetlen óra. hogy örökre megszabaduljunk ettől. Az amerikai kutatók által kifejlesztett eljárás még olyanoknál is eredményes volt, akik több mint 30 éve ugyanazt a szörnyű álmot élték át. Első lépés: a páciens a lehető legpontosabban írja le rémálmát. Második lépés: úgy írja át álmát, hogy az elveszítse szörnyűségét. Harmadik lépés: teljes lazítás mellett a megváltoztatott álmot újra és újra agyába vési, majd három napon át „éber álomként” eljátssza. A legtöbb kísérleti személynél néhány hónap alatt a rémálom gyakorisága a felére csökkent, négy személynél pedig teljesen eltűnt.

den vágyam ily könnyen és gyorsan teljesülne: a Stúdió ’92 hétfői adása bemutatta a kapolcsi csodát.

Számomra tényleg annak számít, amit Márta István zeneszerző szellemi vezényletével a helyi, kulturális és természetvédelmi egylet ebben a községben 1989 óta művelt. Jelszavuk: „Abból építkezünk amink van, s amink van, bennünk van.” A községet a kultúrán keresztül életre keltő folyamat az idén érkezett el a tetőpontjához: egyrészt azzal, hogy a szomszéd falu, Petend is bekapcsolódott, leginkább pedig azzal, hogy immár az önkormányzatok támogatásával elképesztően gazdag program valósult meg hat napon át. Hisz - többek között - volt színházi bemutató, Hobo Blues Band-koncert, hangversenyt adott a Sonora Hungarica együttes, a Mandel Quartett, fellépett a Figurina bábszínház, Deák Bili Gyula és együttese, Kemény Henrik bábszínháza, a veszprémi Rock and roll táncs- csoport, az aradi gyermekszínjátszó együttes, a szólisták közül bemutatkozott Csernus Mariann, Cseh Tamás, Kocsis Zoltán és Galkó Balázs, aki a falu rossza szerepét is eljátszotta. Szinte számbavehetetlen, hogy mennyi és milyen kiállítás - a festményektől, fotóktól, a gyermekrajzokon, a csutkababákon át a szőnyegekig, kerámiákig - kapott helyet a legkülönbözőbb helyszíneken. S akkor még a kiegészítő vigalmakról - melyekben szó szerint az egész falu lakossága részt vett - még nem is esett szó.

Sajnálatos, hogy a politika- mentes programba egyesek mégis politikát kevertek: miután kiderült, hogy a rendezvény védnöke Göncz Árpád, félmillió forinttal kevesebb támogatás „jutott" Kapoicsra!- csongrády A C-vitaminról

Aki a C-vitamint csak a megfázások elleni védelemként szedi, alábecsüli értékét. Egy vizsgálat bebizonyította: azok a férfiak, akik naponta 300-400 milligramm C-vitamint szednek, átlagosan 6 évvel tovább élhetnek, mint azok, akik naponta kevesebb, mint 50 mg C-vitaminhoz jutnak. De a C-vi- tamin még többet tud: növeli a szívbetegségekre használt gyógyszerek hatását és megfelelő adagolásban védhet bizonyos rákbetegségek ellen is.

Little Village

John Hiatt, zeneszerző, énekes és gitáros a McCabe-nél ze- nélgetett Los Angelesben, ha valaki épp megkérte, vagy ha besorolták studiómuzsikusnak. Mást nem tehetett, a Geffen cég nem sokkal azelőtt „ejtette”, örült ezeknek a munkáknak is. Egy nap John Chelew producer azt mondta Hiattnek, ha van ötlete, mondja el, neki kedve lenne lemezt csinálni vele. Azt mondta, elhívja Ry Coodert is. Akkor Hiatt elnevette magát és azt mondta, a basszusra szerezze meg Nick Lowe-1. A producer komolyra vette a gondolatot, s nem csak Lowe írta alá egy hét múlva a szerződést, hanem egy dobos is, Jim Keltner.

Ez 1987-ben volt. Négy nap alatt szalagra vették Hiatt anyagát, és nem sokkal később „Bring the family” címmel megjelent az album. Nagy ovációval fogadta a sajtó, a szakma néhány gratulációval nyugtázta, az üzletekben pedig sok-sok példányt megvettek belőle, mert tényleg jó lemez volt. Majdnem lelkendezve mondják most a közreműködők, milyen isteni volt együtt zenélni, és hogy nem is gondolták, hogy annyira jó és új muzsika fog születni. És lám, mégis majd öt évnek kellett elmúlnia, míg újra össze nem álltak. Maguktól nem jutott volna eszükbe. A Warner Bros Records elnöke, Lenny Waron- ker hozta, beszélte, könyörögte, rángatta őket össze, bevallottan azzal a céllal is, hogy bebizonyíthassa, megmutassa, a vállalat képes a Traveling Wilburys mellett még egy „öregekből” álló supergroup-ot kiállítani.

Mert a négy muzsikus már nemigen jött (s jön) ki egymással. Valamin összevesztek. Különösen Hiatt és Lowe. Évekig csak a sajtóban kommunikáltak, ahol is mindenfélének lehordták egymást. Végül is Hiatt kért bocsánatot, és így mentek aztán Cooder házába, ahol megkezdhették a munkálatokat, és ahol a lemezt is felvették.- Most már nem olyan jó ám együtt lenni - vallotta be Lowe David Wild-nak a Rolling Ston-ban. - Nagyon érzékenyek vagyunk, nagyon különbözőek. Mindenben. Életvitelben, és így tovább. De egyetlen dolgot egyformán látunk és érzünk. Valamit a zenében, és ez mégiscsak nagyszerű. Ki érti ezt?

Keltner a Traveling Wil- burys-ben is dobol. Azt mondta, hogy a Little Village-ben fel- szabadultabbnak érzi magát,

mert mindent együtt dolgoznak ki. Bob Dylan, George Harison, Jeff Lynne és Tom Petty zenekarában parancsszó, szolgálati út van.

A minap piacra került LP-t - a producer szerint - lehet, hogy nehezen adják majd el, mert túl eklektikus. A dalok még eredetinek mondhatók, rhythm and blues számok, de egyszer-két- szer erősen átmennek lélekze- nébe vagy imprókkal díszített koncert-rockba.

Nem kis gondot okozott, mi legyen az új szupemégyes neve. Moula Banda volt az első ötlet az eredeti Little Village után. Aztán még hét következett. Lowe édesanyja például azt mondta, legyenek Take Four. A Little Village mellett döntöttek. Hívtak így már egyszer egy zenekart, de a Reprise cég megvette a nevek hogy egyik alvállalatának adja. Sonny Boy Williamson is ezt a két szót kiáltozta nagy szitkozódva Chicagóban, mikor főnökével, Leonard Chess-szel egyszer összekülönbözött azon, hogy jegyezzék be egyik dalát. Ezt a vitát idézi fel a Little Village „Ne zavarj, ha dolgozom” című számában.

Vass Imre

Kassák halálának évfordulóján

Kassák Lajos halálának 25. évfordulója alkalmából „Fotográfiák Kassákról) címmel kiállítás nyílt július 22-én Budapesten a róla elnevezett múzeumban. Felvételünkön Gönci Sándor fotóművész látható az általa készített portrék előtt.

Nyári tárlat Balassagyarmaton

N

yári tárlat fogadja július 31-éig az érdeklődőket Balassagyarmaton, a Horváth Endre Galériában. A kiállítás világképe igen tág határok között mozog, hasonlóan a vallott stílusirányzatok sokféleségéhez. Csoportos kiállításról lévén szó, ez természetes, és csak fokozza a szellemi izgalmat. Már amennyiben a kánikula egyáltalán lehetővé teszi az elmélyültebb szemlélődést. A rendezés korrekt, a művek — szellemi értelemben is — betöltik a teret, amelynek „közepén” Csem- niczky Zoltán Röpvágy Bálvány, Karmann János NE és Romhányi Gyula A zuhanás kertje című plasztikái vonják magukra a belépő figyelmét. E fából, textilből, kartonból, tükördarabokból, homokból, stb. készült plasztikák folyamatosan utalnak a kor egyik - ha nem az egyetlen - meghatározó létélményére, nevezetesen, az állandóság megingathatatlan értékrendjének eltűnésére. Ez számomra mindenképpen rokonszenves művészi őszinteséget jelez. Csakúgy, mint a plasztikákban megfogalmazódó gondolati eklekticizmus, a sokat emlegetett posztmodem attitűd.

A festészeti és a grafikai anyag, ami a tárlat meghatározó részét jelenti különféle vizuális jegyeket hordoz.

Telek Zoltán erőteljesen elvonatkoztatott közléséi mellett (Erdőtűz, Dimenzión kívül, Vegetáció) mintegy gondolati ellenpontozás sugallnak Kovács Alfonz „történeti” képei (A bárka, Kőtáblás, Gábriel). Nagy Márta női portréi szinte "megszólalnak”. Úgy tetszik, a művész számára e műfaj még érdekes önkifejezési lehetőségeket is magában rejt. Rizmajer János hiperrealizmus felé hajló grafikai sorozata szerencsésen él az irányzat lehetőségeivel a valóság kutatásában. Lengyel Péter a hagyományosabb rajzzal beszél a szűkebb régió valóságelemeiről (Boglya felhővel, Cigányok garázsa, stb). Réti Zoltán akvarelljei (Dejtári földút, Becskei juh- nyáj, Szántás) e kiállításon is

jelzik, a művész értékrendje egyenletes, festői kondíciója állandó és teremtő folyamatosságot sugall.

Mócsány Róbert Garden- pardon, Egy kis bigláw című képeiben a groteszk jelenik meg, meggyőzve arról, hogy korunk jelenségei gyakorta csak így viselhetők el a józan ész számára. Bár nem ugyanezzel a hangütéssel él, még inkább így van ez Csach Gábor kiállított művei esetében. A „Már megint hol voltál te picsa” című kép a huszadik század végén élő ember visz- szatekintése a pár ezer éves emberi történelemre, pontosabban a nő, azaz szinte a madáchi Éva útjára e történelemben, rendkívül szellemesem.

Ez a frissesség jellemzi a No women, no cry című képet is. Cseh Marcell Gábor művei (Kicsi kálváriák krajcárdombja, Szappanopera) alapvetően ugyancsak e stíluskörön belül marad. Számomra úgy tetszik, ez az idei nyári tárlat egyik meghatározója Balassagyarmaton, egyébként

friss szellemiség áramlását is mutatja.

Csikasz István is szerencsés módon használja ki e látásmód lehetőségeit, egy kis hiperrealista beütéssel, ami különösen a Kisvárosi Don Quiote-ban roppant üdeséget eredményez. De metaforikus Jónás prófétá-ja is hordoz több olyan szemléleti és for-- mai elemet, aminek alkalmazása a jövőben újabb eredményeket ígér.

Természetesen, e néhány megjegyzés nem a teljességre való törekvést jelzi, hiszen a tárlaton a stílusok hagyományos formái is jelen vannak. A látvány, a természeti táj szépsége, a diszkrét elvontság jelenik meg Bacsúr Sándor, Farkas Mária, Lakatos László, László Beatrix, Telek Balázs, Lakatos László műveiben.

a balassagyarmati /\ nyári tárlatot fontos / »kiállításnak tarthatX JJuk, szellemi és vizuális összetettsége további izgalmas művészi fejlődési lehetőségeket ígér. -mér