Nógrád Megyei Hírlap, 1992. július (3. évfolyam, 154-180. szám)

1992-07-22 / 172. szám

4 HÍRLAP LÁTÓHATÁR 1992. július 22., szerda Brit énekkar Salgótarjánban s Ahítozzuk a tiszta hangokat Ebben a zenei uborkaszezon­ban kellemes estét szerzett a közelmúltban a cambridgei St. Catharina Kollégium templomi kórusának hangversenye a sal­gótarjáni ferences templomban. A St. Catharina Kollégiumot 1473-ban alapította Robert Wo- delarke, a King’s College ak­kori igazgatója - olvashatjuk a koncert előtt szétosztott kis is­mertetőben. Eredetileg teológiai tanulmányok céljaira szánták, de mára már minden tárgyat ta­nítanak, sőt élénk társadalmi élet is folyik az intézmény falai között. Fontos számukra a zene. Gyakoriak a koncertek, ahol zenekari, kamara- és kórusmű­vek egyaránt elhangoznak. A kórust a múlt század végén hozták létre. Először gyerme­kek énekelték a magas szóla­mokat, a II. világháború után csak férfikórus volt, majd a 60-as években leánykollégiu­mokból vendégeket híva alakí­tották ki a vegyes kórust. „Belső” koedukált kórusuk 1980-tól létezik. Tagjai többsé­gében kollégiumi diákok, egye­temisták. A zenei igazgató dr. W. Dean Sudcliffe, aki Haydn-kutató, így különösen támogatta a kórus magyaror­szági látogatását. A társaság a tanítási időben hetente kétszer istentiszteleten énekel, de ter­mészetesen más alkalmakkor is. Az elmúlt hat évben jártak Né­metországban, Svájcban, Olasz- és Lengyelországban. Idei tur­néjuk előtt lemezre vették Ken­neth Leighton XX. sz.-i brit ze­neszerző kórusműveit. A tarjáni hangversenyt a Nagybátonyi Kamarazenekar kezdte Torják Vilmos irányítá­sával. A finom hangzásban fel­csendülő Händel D-dúr con­certo grosso tökéletesen megfe­lelt a környezet hangulatának. Ezt követően a brit énekesek capella, „kíséret nélküli” mű­sora következett. Elhangzott: Duruflé Ubi caritas, Byrd Ag­nus dei, Morago Lumen ad re- velationem, Kodály 121. zsoltár és Standford Justorum animae című műve. Kicsit zavart, hogy az úgyne­vezett kórusról énekeltek - a há­tunk mögül, a fejünk fölött. így elestünk a vizuális élményétől; pusztán auditív benyomások ér­tek. De így is megbizonyosod­hattunk a kórus képzettségéről, tiszta intonációjáról. Csúcspontnak számított Schubert G-dúr miséje a nagy­bátonyi együttes kíséretében. Vezényelt: Rupert Jeff coat. Mé­lyen érintett a Sanctus, a Gloria és a Benedictus tétel. A mű ro­mantikus harmóniafűzéséhez klasszicista kíséret társul, két té­tel pedig a barokk hagyomá­nyokból átemelt fuga formában van megszerkesztve. A gazdag művet színesen adta elő a kórus, velük jó összhangban a zenekar. Egyedül a szoprán szólista „egyenes” hangjával voltam elégedetlen. A hálás közönség hatalmas tapssal jutalmazta a produkciót, mire válaszképpen Kodály Esti dalát énekelte el a kórus (ma­gyarul) tiszta szívvel, kristály- tiszta hangokkal. Sikerükre jellemző, hogy a közönség még a ráadásszám után is sokáig nem mozdult a helyéről. Hiába. Ahítozzuk a tiszta hangokat! B.A. Képzőművészet és költészet egy helyen Pásztó. A hagyományterem­tési szándék jó úton halad: a he­lyi művelődési házban folytató­dik az Élő Újság „Bemutatjuk” című sorozata, melynek elsőd­leges célja, hogy a különböző művészeti ágakat randevúztassa egymással, valamint közelebb hozza egymáshoz ezek műve­lőit, és az ez iránt érdeklődő kö­zönséget. Már az első, júniusi rendez­vény is sikeresnek bizonyult, s várhatóan így lesz ez a pénteki foltatással is, ahol Tóth Sándor országgyűlési képviselő „Belül ragyoghatsz” című versesköte­tét mutatják be, s ezzel egyide­jűleg Simon Imre képzőművé­szeti alkotásaiból (festmények­ből és akvarellekből) nyitnak tárlatot. A művelődési központban 17 órakor kezdődő program kere­tében az érdeklődőknek lehető­ségük nyílik a verseskötet szer­zőjével és a képzőművésszel való találkozásra is. A műsor házigazdái: T. Pataki László új­ságíró, és Patakiné Kerner Edit előadóművész. Elhunytak - valahol Oroszországban Pótfelvételi Külkereskedelmi áruforgalmi szakra hirdet pótfelvételit a bu­dapesti Külkereskedelmi Főis­kola, a francia Sup de Co főis­kolával közösen. Völgyes Gyöngyvér, a főiskola nyelvi főigazgató helyettese elmondta: a TEMPUS-program keretében induló képzést - a szükséges engedélyek beszerzésének el­húzódása miatt - az 1992. évi Felsőoktatási Felvételi Tájékoz­tatóban nem tudták meghir­detni. A pótfelvételire tehát azok is jelentkezhetnek, akik idén még sehová sem jelentkez­tek. Teendőjük ugyanaz, ami a szokásos egyetemi, főiskolai je­lentkezésnél szükséges. A most meghirdetett szakon az előadá­sok túlnyomó többségét fran­ciául tartják. A 7 féléves képzés befejeztével a hallgatók a fran­cia társegyetem, valamint a Külkereskedelmi Főiskola dip­lomáját egyaránt elnyerik. A felvételi jelentkezési határideje július 22. Az írásbeli vizsgák jú­lius 30-án, a szóbelik augusztus 3-án lesznek. Az Új Ma­gyarország nyomán heti rendszerességgel közöljük az Oroszországban elhalálozott Nógrád megyeiek listáját. Nemcsak azok nevét (szüle­tési évét, helyszínét, lakóhelyét, rendfokozatát, a fogvatartás jel­legét: hadifogoly, kényszer- munkás) adjuk közre, akik a je­lenlegi Nógrád megyében éltek, hanem azokét is, akik a korabeli vagy a történelmi megyehatá­ron születtek. Ha bárki hozzátartozóját véli egy név mögött felfedezni, for­duljon a Magyar Vöröskereszt megyei szervezetéhez, ahol ke­resőlapot tölthet ki, s az MV Ke­resőszolgálata megpróbálja az adatokat azonosítani. Hosszúra nyúló eljárásra kell számítani. Miinka Pál 1912. Vanyarc (Nógrád m.), honvéd 1945. 11. 16. hdf. Mucsila János 1924. Márk- háza, Fő út 37. (Nógrád m.), honvéd 1946. 06. 08. hdf. Matus Sándor 1917. Nagy­maros (Nógrád m.), alhadnagy. 1946. 02. 28. hdf. Molnár Dezső 1910. Ka- rancskeszi (Nógrád m.), honvéd 1945. 10. 23. hdf. Molnár Imre 1917. Salgó­tarján (Nógrád m.), honvéd 1943.02. 17. hdf. Molnár József 1907. Nógrád község, (Nógrád megye), hon­véd 1945. 01. 17. hadifogoly. Míkita Árpád 1921. Etes (Nógrád m.), szakaszvezető (?) 03. 09. hdf. Misinszki Illés 1917. Zagy­vaszántó, Szt. András út 4. (Nógrád m.), szakaszvezető 1945.06. 07. hdf. Misinszki István 1914. Zagyvaszántó (Nógrád m.), hadnagy. 1946. 04. 15. hdf. Mester Sándor 1914. Nagymaros (Nógrád m.), hon­véd 1943.03. 10. hdf. Mácsi István * Romhány (Nógrád m.), honvéd 1945. 05. 04. hdf. Makalicza László 1918. Kis- terenye(?) (Nógrád m.), tizedes 1943.03. 10. hdf. Makrai József 1908. Szátok (Nógrád m.), honvéd 1946. 02. 10. hdf. Malár István 1905. Érsek- vadkert (Nógrád m.), honvéd 1945. 12. 10. hdf. Mester József 1913. Salgó­tarján, * 1946.02. 21. hdf. Mikó Ferenc 1895. Szé- csény (Nógrád m.), honvéd 1943. 03.03. hdf. Mihalik János 1905. Lő­rinci, Rákóczi u 27. (Nógrád), * 1945.03.29. km. Mozsári Lajos 1919. Nagy­oroszi (Nógrád m.), tizedes 1947. 05. 02. hdf. Molnár Bertalan 1916. Var- sány (Nógrád m.), honvéd 1945. 01.05. hdf. Mi a buddhizmus, ki a dalai láma? Hétfőn Budapestre érkezett a dalai láma. Buddha - sorrendben 14. - földi helytartója most másodszor láto­gat el hazánkba. Ezúttal fölavatja a Kőrösi Csoma Sán­dor halálának 150. évfordulója alkalmából állított sztu- pát, a világhírű tudós első hazai szimbolikus síremlékét. * * * Buddha az időszámításunk előtti VI. században élt. Ki­rályi családból származott, kiváló neveltetésben része­sült. Már gyermekként foglalkoztatta a szerencsétlen, ele­sett emberek élete, sorsa, a halál gondolata. A vallási ha­gyományok szerint hétéves korában egy fügefa alatt ülve világosodott meg előtte, hogy az önként vállalt aszketiz- mus, az öngyilkosság helyett az emberi szenvedést kell ér­teni, átérezni és leküzdésének lehetőségét megtalálni. Tanításának lényege, hogy nem szabad az élethez gör­csösen ragaszkodni; aki megszabadul a kényszerű szen­vedések láncolatából, eljut a Nirvánába, a nemlét állapo­tába. Az életvágy azonban ismét egyesíti az „emberi ösz- szetevőket” - de új és új kombinációban. Akár isteni vagy emberi, akár állati alakban teljesül az újjászületés - ki- nek-kinek magától függ sorsának alakulása. A buddhizmus tilalmai között az élet kioltásának ti­lalma olyannyira szigorú, hogy például szerzetesei nem áshatnak, nem forgathatják a földet, mert esetleg egy gi­lisztát, bogarat akaratlanul is megölhetnek. A vizet csak szűrve ihatják, nehogy egy parányi élőlényt lenyeljenek vele.. . A Távol-Kelet, a buddhizmus évszázados, sajátos misz­tikuma jellemzi a dalai láma választásának mindmáig ér­vényes szabályait. Ezek szerint csak az egyház fejének el­hunyta után született gyermekek közül kerülhet ki az utód. Az ilyen apróságok közül is csak arra eshet a választás, akit születésekor vagy csecsemőként valami szokatlan, csodás jel különböztet meg társaitól. A kis lámajelöltekre azonban további próba vár: eléjük rakják az elhunyt fő­pap különféle rekvizitumait - a Buddha-képet, a kézido­bot, stb. — és azok hű másolatait. Aki az igaziakat vá­lasztja ki, az foglalhatja el Buddha földi helytartójának székét. Ha több kis jelölt is állja ezt a próbát - sorsolás dönti el, ki lesz a dalai láma. A tradícióknak megfelelően szülei nyomban magas rangot kapnak, a gyerekláma azonban csak 18 éves korában foglalhatja el előde székét; tisztét addig a régens látja el. A most hazánkba látogató egyházfő, eredeti nevén Tendzin Gyaco, 1935 július 6-án született, s 1940-ben vá­lasztották dalai lámává, 1959 óta él Indiában. A No- bel-békedíjjal 1989-ben tüntették ki. (szó-ma) A nyugdíjasok követelése: / Állítsák meg az árnövekedést! A Nyugdíjasok Nógrád-He- ves megyei Érdekvédelmi Szer­vezete, nyolcezer fős tagságunk nevében csatlakozott a Magyar Autóklub követeléséhez. Köve­telik, hogy állítsák meg a foko­zatos benzinár-növekedést, a különböző bel- és külföldi ese­ményekre hivatkozva. Szerint a benzin árának lassan rendsze­ressé váló emelése közvetve az egész nyugdíjas társadalom megélhetését befolyásolja, hi­szen a benzin árának emelése nagyban növeli az élelmiszerek és az egyéb áruk szállítási költ­ségét, és ez az áremelésekben csapódik le. Szövik már a „kelmét” Már csak néhány hét választ el a hagyomá­nyos, Palóc szőttes népművészeti találko­zótól, melyet Hollókő­ben rendeznek meg. Amint az előző évek­ben, az augusztus 20-ai esemény fő szervezője most is a Palóc Kultu­rális Társulás, azonban az előkészületekben, a propagandamunkában - a másik jelentős tá­mogató, a megyei közművelődési köz­pont, és a házigazda szerepét ellátó Hollókő mellett - részt vesz a szécsényi művelődési és ifjúsági centrum is. Az előzetes tájékozta­tások szerint a találko­zón több mint húsz csoport fog fellépni. Az itthoniakon kívül láthatnak majd az ér­deklődők egy szlová­kiai magyar, illetve er­délyi együttest is, de például Bács-Kiskun- ból, Szegedről is vár­nak vendégeket. A szorgos szervezők te­hát már szövik a kel­mét, melynek változa­tos színeire feltehetően többen lesznek kíván­csiak mint tavaly, ami­kor is a párhuzamosan zajló nagy esemény, a pápalátogatás csábított el sok nógrádit a szőt­tes megtekintésétől. Eljött a nyár mindazoknak, akik várták, s azoknak is, akik nem. Am mindenki karaktere szerint, szabadon választhat: a még mindig húzódó Göncz kontra Antall vitától megy fel a vérnyomása, vagy pusztán csak attól, hogy harminc fo­kot mérni árnyékban. A ma­gyar valóságtól gyakran van melegünk más évszakokban is, - ám most „demokratiku­sabb" ez a napsütés: júliusi kánikulában a kisnyugdíjas­nak, a vakációzó diáknak, az üdülő választópolgárnak, és a szabadságát töltő parlamenti képviselőnek egyenlő esélyei vannak a lebarnulásra. A hőmérő újra és újra meggyőz, nyár ez kétségtelen. Van, aki sörhöz menekül; van, aki fürdők, folyók vizében lu­Nyár ’92 bickol; van, aki a csönd torko­latánál naponta többször em­lékeit ússza át. A fák hűvösé­ben, egyesek hitébe új lapokat oszt a remény, mások pedig már előre látják a képzelet­beli mattot, a megméretteté­sek sakktábláin. Néhányon (lehet nem pusz­tán csak a melegtől) csupán az orrukig látnak, de min­denki néz valahová. A szara­jevói utcán nem kaptak sza­badságot a fegyverek, a há­ború futószalagán legördül a sokezredik halott. A Nyeszter mentén kozákra emeli tankját a moldáv, s emberéletek vé­gére fegyverek tesznek pontot. A kelet-európai sovinizmus hátországaiban persona non grata a béke. (Hogy el ne fer­tőzzön a világ sebe, esténként vajon hányán borogatják ka­millával a tévéhíradót?) Merengő gondolataimból visszaülök a medence szélére; fürdőnadrágban így vagyok magyar! (Es milyen jó, hogy magyar, nem horvát, szerb, bős nyák, moldáv vagy kozák.) „A magyar nap vígan süt az égen” — visszhangzik bennem Juhász Gyula, s mert a nap keletről jön, itteni vígságát értem. (Bezzeg, ha nyugatról jönne, fordított lenne a hely­zet.) Még csak július van. E ki- lencvenkétezer négyzetkilo­méteren továbbra is mosolyog a nap. Hát jó napozást Ma­gyarország! - Magyari ­Az MDF szakképzési, oktatási munkacsoportjának javaslata A szakszervezeti vagyon hasznosításáról Az utóbbi időben széles körű vita bontakozott ki és folyik napjainkban is a szakszervezeti vagyon sorsáról. E kérdéskör problémájának megoldása érdekében az MDF országgyűlési frakciójának szakképzési, oktatási munkacsoportja javaslatot dolgozott ki a vagyon hasznosításának egyik lehetséges módjá­ról. Pál Józsefet, a munkacsoport egyik tagját, megyénk MDF -es parlamenti képviselőjét kértük mondja el, mi a véle­ménye a vitáról, s mi elképzelésük lényege?- Csak helyeselni tudjuk azt, hogy több szervezetet, társa­dalmi csoportot foglakoztat a szakszervezetek vagyonának hasznosítása. Hiszen aligha vonható kétségbe, hogy nem egyetlen szakszervezeti tömörü­lés belügyéről van szó. Állás­pontunk szerint a magyar mun­kavállalók széles rétegei által hosszú évtizedek alatt számos generáció áldozatával felhal­mozott vagyon ésszerű, jövőt szolgáló hasznosítására vonat­kozó minden elképzelést érde­mes fontolóra venni. Eme jó­szándékú alapállást feltételező elvből kiindulva - s annak tuda­tában, hogy sokak érdekeivel kerülhetünk szembe - kívánjuk megtenni javaslatunkat.- Mi lenne e javaslat lé­nyege?- Létesüljön olyan alapítvány - később kidolgozandó részle­tekkel - a vagyon bizonyos há­nyadából, mely ösztöndíjak, pá­lyázatok formájában a szak­munkás - és szakközépiskolai képzést szolgálja.- Milyen eredményt várnak ettől?- Kezdeményezésünk által jelentősen és érdemben bővül­hetne és gazdagodhatna a szakmunkás - és szakközépis­kolai tanulókat támogató eled­dig kétségtelenül szegényes ösztöndíjrendszer. Megfelelő nagyságrendű alaptőke esetén túlbecsülhetetlen jelentősége lenne az alapítványnak. A reá épülő ösztöndíjrendszerrel nem csupán a jó képességű tanulókat lehetne segíteni, hanem azokat is, akik szociális helyzetüknél fogva - netán az eltartó család­tagok munkanélküliségéből kö­vetkezően arra kényszerülnek, hogy valamely szakma elsajátí­tása helyett kereset után nézze­nek. Veszélyeztetve ezzel saját életpályájuk kedvező alakulá­sát, növelve a munkanélküliség fenyegetésének kitettek - leg­több esetben a tényleges mun­kanélküliek - számát.- Kiknek segíthetne az ala­pítvány támogatása?- A társadalmi mobilitási adatok azt mutatják, hogy le­ginkább azok gyerekein és uno­káin segítenénk, akik a legtöb­bel járultak hozzá a szakszerve­zeti vagyon képzéséhez. Javas­latunk tehát a legteljesebb mér­tékben egybeesik azok többsé­gének érdekeivel, akik a jogo­sultak dönteni a vagyon sorsá­ról. Mert lehetne-e haszno­sabbra fordítani, amit a szülők felhalmoztak, mint saját gyer­mekeik jövőjének befolyásolá­sára, esélyeik javítására? Biztosak vagyunk abban, hogy a létesítendő alapítvány leendő kedvezményezettjei a szakszervezetek valódi segít­ségnyújtásaként üdvözölnék, ha elképzelésünk megvalósulna. Ezért kérünk mindenkit, akit il­let, fontolják meg javaslatunkat. Munkacsoportunk szívesen együttműködik a részletek ki­dolgozásában minden jóakaratú érintett féllel. (ot)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents