Nógrád Megyei Hírlap, 1992. július (3. évfolyam, 154-180. szám)

1992-07-21 / 171. szám

1992. július 21., kedd SALGÓTARJÁN ÉS KÖRNYÉKE HÍRLAP Az SVT állja a sarat Továbbra is nagy keletje van az olajkályhának. Gyurián Tibor felvételén exportra szánt termékeket állítanak össze a Salgótar­jáni Vasöntöde és Tűzhelygyár szereldéjében. Idomítás és a könyvek Ez valami tévedés lehet - gondolta egyik ismerő­söm, mikor a Balassi Bá­lint könyvtár ajánlott leve­lét elolvasta: „A kölcsön­vett könyveket nem szol­gáltatta vissza. Kérjük fenti tartozását 14 napon belül rendezze, ellenkező esetben kötelességünk végrehajtási eljárást kez­deményezni.” Nemrég hosszabbíttatta meg a könyveit, most meg végre­hajtással fenyegetőznek. Érthetetlen. És kellemetlen is. Elvégre ő tisztességes ember, most meg alig száz forintért végrehajtást he­lyeznek kilátásba. Nem a könyvtár jogos igénye, ha­nem a módszer az, ami sértő. Mert mindenkivel előfordulhat, néha elfelejt valamit, de ezért rögtön a legradikálisabb szankció­kat kilátásba helyezni dur­vának tűnő dolog. Lehet, hogy a könyvtárnak elő­nyösebb ez az „ijesszük meg, majd legközelebb meggondolja” módszer, hisz’ gyorsabban vissza­hozzák az olvasók a köny­veket. (Ez különösen ak­kor érdekes, ha tudjuk: az intézményt az adófizetők, az olvasók pénzéből támo­gatják!) Éurópában, mielőtt „hi­énákat” küldenek az adósra, szép szóval pró­bálkoznak. A megfélemí- tés később következik. Ott figyelembe veszik a másik emberi mivoltát. Európá­ban. Itthon pedig még az idomítás a módszer? Három juhász, 900 juh, négy kutya, kecskék, disznók, szárnyasok Az ükapja is juhász volt Vizslás-Újlakpusztát el­hagyva, ha Salgótarján felé autózunk, kihaltnak, elhagya­tottnak tűnő szarvasmarhate­lep, s valamikor szebb napo­kat látott, de ma is lakott, ko- lóniás szolgálati lakások te­kintenek le a dombtetőről, a 21 -es műútra. Márkházapusz- tán vagyunk. A major kapujából hosszú be­toncsík vezet a telep belseje felé. Kétoldalt sokablakos, fe­hérre meszelt falú istállóépüle­tek vakítják el az idetévedt ide­gent. Az árnyékból bágyadt tyúkok, libák, a pocsolyából or­ruk végéig sáros kocák és mala­caik tekintenek reánk. Hirtelen élés füttyszó töri meg a már-már idilli csendet. Az egyik istálló szélesre tárt ajtajá­nak köszönhetően látható, hogy odabent férfiemberek foglala­toskodnak, a köröttük békésen álldogáló birkákkal. Onnan jött a füttyszó. Kollár János és két segítője, a fia és egy Erdélyből áttelepült fiatalember, a juhok körmét nyírja.- Régóta, harminc éve ju- hászkodom. Ebben nőttem fel. A nagyapám, s az ő nagyapja is ezt csinálta - kezd mondóká­jába a gazda. - Hosszú éveken át a nagybárkányi téesz juhásza voltam, aztán idén januártól családi vállalkozásban kibérel­tük a szövetkezettől az állo­mányt, kilencszáz juhot. 1990-ben már volt egy hasonló próbálkozásunk, átalánydíjas rendszerben béreltük a jószágot, de ezt hamarosan megszűntet­ték. Most újra megpróbáltuk.- Mennyire kifizetődő a ju­hászkodás?- Az állomány szaporulata - ami évente 70 százalékra tehető - és a gyapjú a miénk. A szapo­rulat egy része külföldre kerül, a Balassagyarmati Gyapjúfor­galmi Vállalattal tartunk ez ügyben üzleti kapcsolatot. Ami a gyapjút illeti, lehetne jobb is az ára. Az elmúlt egy-két évhez képest magasabb áron veszik át, 40 forintért kilóját, ami közel sem jöhet a 4—5 évvel ezelőtti árhoz, amikor 150 forint körül fizettek. Egyébként eléggé hátráltat bennünket, hogy nem tudunk hosszabb távra tervezni, mivel a téesz sorsa még nem rendező­dött. Ha megtörténne az átala­kulásuk, eldőlne, bérlők mara­dunk, vagy éppenséggel meg­vesszük az állományt.- Bármelyik lehetőség mellett is szavaznak, támaszul itt van a fia, aki egyúttal biztosíthatja a családi hagyomány folytonos­ságát is.- Korábban traktoros voltam a tsz-ben, de nem nagyon fizet­tek. így eljöttem juhászkodni. Itt a sajátjában dolgozik az em­ber - szólal meg ifjabb Kollár János, majd így folytatja: - Itt is kell dolgozni, mint most a kör- möléssel, de inkább télen van a munka java. Elletés, etetés, ab­rakolás, takarmányozás, s ta­vasszal a nyírás.- Jó pár kecskét is látni az is­tállóban, aztán disznókat, tyú­kot, libát, s kutyát is .. .-Egy ideje volt igény kecs- kegidára, azért tartom a kecské­ket, - veszi vissza a szót az apa, - de a kutyák etetésének kiegé­szítésére is szolgálnak. Mudi fajtájú hajtó-, terelőkutyáink ugyanis nem vetik meg a kecs­ketejet. (vallus) Segítettek! Önzetlenségéről, segí­teni akarásáról tett tanú­bizonyságot a kishartyáni polgárok majd’ fele, ami­kor gyűjtés útján több mint 30 ezer forinttal segí­tették az egyik falubeli családot, ahol a családfő tragikus hirtelenséggel el­hunyt, s gyermekei félár­ván maradtak utána. A falu verheti a ... ét a földhöz, hiába „Elolvastam lapjukban az Új utat adtak át című tudósítást, s a vérnyomásom 85 ezerre ugrott. Jöjjenek ki, nézzék meg, hogy ezzel az úttal, hogyan eresztik ránk a vizet?” - írja levelében Fodor Margit karancsberényi nyugdíjas. Kertes, családi házacska a Honvéd utcában, Karancsbe- rényben. A zörgetésre a kapu­hoz jön levélírónk, aki nyom­ban invitál: nézzük meg az ominózus utat, s a legutóbbi esőzés nyomait. Útközben meg­jegyzi:- Akkor kellene, hogy jöjje­nek, amikor esik. Még két olyan eső, mint legutóbb, s az árok­nak, amit saját költségemen csináltattam, annyi. Széchenyi annak idején azon volt, hogy minél egyenesebben folyjon a víz, minél kevesebb kárt csinál­jon. Itt meg az önkormányzat lusta volt a régi, út alatti átereszt kitakaríttatni, s inkább csináltat­tak egy újat. Csakhogy a domb­ról lezúduló víz, továbbra is a régi áteresz felé tart. - mutat a túloldali, eldugult, befüvesedett árok felé a panaszos.-Tudja, hiába szóltam a munkásoknak, hogy rossz helyre építik a dombról levezető árkot és az átereszt, nem hall­gattak rám. De hiába mennék az önkormányzathoz is panasz­kodni. Ha én, vagy a falu a ... ét a földhöz veri, akkor sem úgy mennének a dolgok, ahogy sze­retnénk. A karancsberényi polgármes­teri hivatalban azt a választ kap­tuk, hogy tudnak a panaszról, s a képviselő-testület döntött ar­ról, hogy a Honvéd utcában árokmélyítés lesz, s kitapasztal­ják, megémé-e az utca vízelve­zető árkát fedlappal burkolni.-vété­Szegénynek születtek Két cigányember fát aprított a nagy nyári kánikulában Kazá­ron. Kicsit furcsa volt, hogy ilyen hőségben már a téli fagy jár az eszükben ...- Ráérünk. Munkanélküliek vagyunk. Mátraszelén lakom, most átjöttem a testvéremhez segíteni - mondja Radics Gá­bor. - Egész Tarjánt összejár­tam munka után, de vagy nem volt munka, vagy azt mondták, majd értesítenek, ha mehetek „alkalmizni”. Olvasom a hirde­téseket: mire odaérek, nincs felvétel. A feleségem varrónő, mostanában mondtak fel neki. Kiközvetítették volna a szakmá­jában, csak messzire kellene utaznia. Inkább elment takarí­tónőnek a közeibe. Gyesen levő asszony helyére vették fel. Két évre talán megoldódott a mun­kája. Két gyerekkel szükség van minden fillérre.- Nekünk csak egy gyere­künk van, elég őt iskolába já­ratni. Be is fejeztük a gyerek - csinálást - szögezi le a házi­gazda, Radics József. - A fe­leségem táppénzen van, de a munkakönyvét már megkapta. Én több mint egy éve munka- nélküli vagyok. Pedig jó lenne dolgozni. Kiközvetítettek en­gem több helyre is, de a portás amikor meglátott, már csukta is be az ajtót előttem. De be kellett engednie, mivel igazoltatnom kell, hogy ott jártam. Közben a Szeléről érkezett testvér szedelődzködni kezd, majd elbúcsúzik. Kettesben ma­radunk a házigazdával. Azaz hármasban, mert a felesége tisz­tes távolból méreget bennünket.- Tudja, - fog újra mondóká­jába Radics József - korábban lehetett az erdőre járni dol­gozni. Ehhez a fához is így jut­hattam - mutat a köröttünk he­verő alkarnyi vastagságú ágakra. - Gallyaztam, döntöt­tem, rakodtam az erdészetnél, cserébe meg a fát kaptam. Mos­tanában viszont nem könnyű ilyen lehetőséghez jutni, meg a karom is el van törve. Idén már másodszor. Szeretek focizni, s ha nem figyel az ember, köny- nyen megvan a baj - mondja.-Nagy gond, hogy semmi­lyen elhelyezkedési lehetőség nincs a környéken, mert már el Nem kergetnek rózsaszínű álmokat. Fotó: Gyurián vagyok maradva az OTP-rész- lettel is. Ha lenne 150 ezer fo­rintom, megoldódna minden gondom: Vennék egy motorfű­részt, s rendbe hoznám a házun­kat is. De szegénységbe szület­tem, úgy is fogok meghalni. Havi 13-14 ezerből gazdálko­dunk. Nem sok jót várunk a jö­vőtől - s ingatja a fejét erő­sen. (vallus) Átképzés a semmibe Gy. Z. tizennyolc évesen tanuló. Megint. Egyszer már végzett. A szakmája épületasztalos. A kérdésre, miért nem dolgozik képzettsé­gének megfelelően, fanyar mosoly a felelet. Elmondása szerint egy­szer már megpróbálta. Egy faipari üzemben dolgozott. Nagy volt a hajtás, ami még nem lett volna baj, hisz szeret dolgozni. Szinte félve mondja ki: a pénz . . . Órabére negyvenegy forint volt. Három hó­napig bírta, aztán kapva egy lehetőségen, jelentkezett átképzésre. Most faesztergályosnak tanul. Egy kisiparoshoz van kihelyezve Vizslás-Újlakpusztán, ahol harmadmagával sajátítja el a mesterség fortélyait. Az átképzés egy évig tart, októberben vizsgáznak. Addig miből él? Az átképzési segély ötezerkétszáz forint. Lehorgasztott fej­jel mondja: nem ígértek neki munkahelyet. Ha nem tud elhelyez­kedni, legfeljebb megint átképezted magát valaminek. A másik két srác a hűvösben ücsörög. Egyszerre csak egy ember dolgozhat a gépen. Ugyanabban a helyzetben vannak, mint az előbb szólt társuk. Mindketten dolgoztak már másutt, de úgy döntöttek, hogy átképeztetik magukat. Vagy más döntött helyettük? Nem mondják. Látszik az arcukon, hogy unják az egészet. Kérdésemre, hogy vajon ők biztosra mennek-e, két halk nem a felelet. Mi biztos manapság? Lehet, hogy máshol faesztergályosokat képeznek át épü­letasztalossá? Földesi L. Salgótarján és környéke Klub a falunak • Sóshartyán. A települési ci­gányok egyesülete nemrégiben megvásárolta a falu egyik épü­letét, melyben a tatarozás és felújítási munkálatokat köve­tően klubbot kívánnak működ­tetni, de tervezik, hogy ugyanitt ingyenkonyhát is üzemeltetnek majd. Lehet építkezni • Bárna. A Felszabadulás út és a Kossuth út elején 10-12 ön- kormányzati tulajdonú, egyen­ként ezer négyzetméteres telek vár új gazdára. Mint a polgár- mesteri hivatalban elmondták, a telkeket 40 forintos négyzetmé­terenkénti áron, a vásárlástól számított három éven belüli be­építési kötelezettséggel árulják. Dolgozat a faluról • Kishartyán. A település polgármestere, Antal S. József könyvtári és levéltári búvárko­dás eredményeként helytörté­neti jellegű dolgozatot készített, amely felöleli a falu nevének eredetét, a település műemlékeit és a környék történetét is. Holnapi számunkban „Pásztó és környéke” összeállítással találkozhat a kedves olvasó Természeti környezetünkért A közelmúltban ülést tartott a Karancs-Medves tájvédelmi körzet alapítvány kuratóriuma, ahová a területen érdekelt szer­vezeteket és szakembereket is meghívták. Bevezetőjében dr. Fancsik János elmondta, hogy veszély fenyegeti a védett területet. Az állat- és a növényvilág ritka képviselői, geológiai érdekes­ségek kerülhetnek veszélybe egy-egy oda nem illő épület, út vagy bánya létrehozásával. Okozhat károkat a tömeges tú­rizmus is. A terület fenntartása a város lakosságának érdeke, és mindannyiunk felelőssége. Kiemelte, hogy az idegenfor­galom lehetőségei a térségben nincsenek sem felderítve, sem. pedig kiaknázva. Ehhez kapcsolódva az egyik meghívott, Antal András, a Nógrádtourist kereskedelmi ve­zetője megemlítette, hogy a vál­lalat nehéz helyzetben van, de ennek ellenére anyagilag is tá­mogatja az alapítványt! Sajnála­tosnak találta, hogy a régebbi beruházások során a pénzesz­közöket nem a legjobban hasz­nálták fel... A bükki nemzeti park részé­ről eljött a tanácskozásra Eger­ből Bartucz Endre igazgató is. Elmondta, hogy az utóbbi idő­ben a hatalmas, a Börzsönytől Zemplénig tartó területükön egyre nehezebb a védett terüle­tek fenntartása. Az állami tá­mogatások jócskán lecsökken­tek az utóbbi években, és morá­lisan is romlott a helyzet. Kul- túrmisszió is lenne ez az élő­helyvédelem mellett... Értékelte az alapítvány létre­jöttét, önszerveződő jellegét. Legsúlyosabb gondnak azt ta­lálta, hogy a védett területeken téesz-erdők is vannak. Az erdé­szetek természetesen profitot szeretnének elérni. Szintén ren­dezetlen az állami erdők hely­zete. Azzal a megállapításai vi­szont mindenki egyet érthet, miszerint legjobb, ha egy portán csak egy gazda van ... A bükki nemzeti park Nógrád megyei igazgatóságától Márton Ferenc volt jelen. A pénzek fel- használásával kapcsolatban ki­fejtette, hogy nem a tájvédelmi körzet van elhanyagolt állapot­ban, hanem annak berendezési tárgyai. Fontos lenne a gépjárműfor­galom csökkentése. Ézzel talán a vandalizmust is mérsékelni lehetne, és a környezet is tisz­tulna. A leglényegesebb azon­ban: az érdekelt szakemberek és szervezetek összefogása ez ügyben. Valami talán elkezdő­dik. F.Z. Régi-új igazgató Karancskeszi képviselő-testülete leg­utóbbi ülésén döntést hozott az általános is­kola igazgatói posztjára kiírt pályázatra érkezett egyetlen pályamű sorsáról. A pályázatra Molnár Jánosné kémia-bio­lógia szakos pedagógus jelentkezett, aki az eddigiekben is ellátta az igazgatói teendő­ket. A képviselők augusztus elsejei hatállyal, tekintettel a tantestület egyhangú javasla­tára, s a szülői munkaközösség támogatá­sára, újabb öt esztendőre bízta meg Molnár Jánosnét a karancskeszi általános iskola igazgatói feladatainak ellátásával. A hadigondozottakért Salgótarján polgár­mesteri hivatala, városi hadigondozó bizottság létrehozását szervezte meg a Hadirokkant Szövetség Nógrádi Tagozata kezdemé­nyezésére. Az alakuló ülésre jú­lius 14-én került sor a salgótarjáni városhá­zán, amikor meghatá­rozták a bizottság fel­adatkörét is. így a jö­vőben közreműködnek a városban nagy szám­ban élő hadigondozot­tak: hadirokkantak és hadiözvegyek igényjo­gosultságának elbírálá­sában, valamint érdek- képviseletük ellátásá­ban. Előzetes elképzelé­seik szerint a bizottság negyedévente tartja üléseit, hogy a befutott ügyekkel foglalkozza­nak, azonban ha igény jelentkezik rá, gyak­rabban is összeülnek majd.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents