Nógrád Megyei Hírlap, 1992. július (3. évfolyam, 154-180. szám)
1992-07-21 / 171. szám
Pápai mise, magnóról A pápa vasárnapi miséjével négy nappal műtétje után először szólt a nyilvánossághoz, köszönetét mondva orvosainak és az érte aggódóknak. A római Gemelli klinikán kezelt II. János Pál magnóra felvett rövid üzenetét vasárnap a vatikáni rádió és az olasz állami televízió is közvetítette. A kórház előtt több száz hívő gyűlt össze abban a reményben, hogy a pápa, aki vasárnaponként hagyományosan beszédet mond a Szent Péter téren, megjelenik betegszobája ablakában. A misét azonban — orvosi tanácsra — hangszórókon át közvetítették, akárcsak a Szent Péter téren a zarándokok ezreinek. Felfüggesztett telepítések Az új izraeli kormány ismételten megerősítette: felfüggeszti a korábbi kabinet minden, az új telepítésekkel kapcsolatos döntését. A kormány azon fog munkálkodni, hogy a választási kampányban megígért változásokat megvalósítsa — jelentette ki Ji- chak Rabin kabinetjének első ülésén, néhány órával James Baker amerikai külügyminiszter látogatása előtt. Az AP szerint a döntés legalább 13 újabb, egyelőre csak tervezett települést érint, amelyek létesítéséhez a Sa- mir-kormány adott építési engedélyt. Az 1967-es háború óta Izrael több mint 140 telepet épített a megszállt területeken. Hatvan halott Legalább hatvan halálos áldozata és több száz sebesültje van a múlt szombat este fellángolt ka- buli összecsapásoknak. Az ösz- szecsapásokban nehéztüzérséget is bevetettek, de vasárnap reggel végül az egymással szembenálló afgán modzsahedek csoportjai tűzszünetben állapodtak meg. A Nemzetközi Vöröskereszt helyi részlegének közleménye szerint csak a szervezet kórházaiba 300 sebesültet szállítottak be az éjszaka folyamán. Megállapodás születik? A Dnyeszter menti Köztársaság vezetése elfogadta annak a tűzszüneti megállapodásnak a tervezetét, amelynek alapelveiről az orosz alelnök legutóbbi moldovai látogatása során született egyezség — jelentette az orosz tévé. Az egyeztetést végző moszkvai küldöttség a tyiraszpoli tárgyalások után közvetlenül Chisi- nauba utazott, ahol részletkérdések tisztázására kerül sor. Moszkvai moldovai források azt közölték az MTI-vel, hogy amennyiben sikerül véglegesíteni a megállapodást, akkor azt Mircea Snegur és Borisz Jelcin a héten az orosz fővárosban szentesítené kézjegyével. AIDS-világtalálkozó Amszterdamban Kérdőjelek XJ J Kennedy? A világ eddigi legnagyobb AIDS-konferenciája kezdődött meg vasárnap Amszterdamban. Az immunbetegség 12 évvel ezelőtti felfedezése óta orvosok és tudósok ezúttal 8. alkalommal összesítik és egyeztetik a gyógyítást célzó kutatómunka eddigi eredményeit. A pénteken befejeződő találkozón a világ 133 országából több mint tízezer szakember vesz részt. A konferencia elnöke, a Harvard Egyetemről érkezett dr. Jonathan Mann elismerte, hogy gyorsan növekszik a szakadék egyfelől a HIV-vírus és az AIDS járványszerű terjedése, másfelől a megfelelő nemzeti és nemzetközi ellenlépések hiánya között. A megelőzésre legtöbbet — polgáronként 2,7 dollárt — az Egyesült Államokban áldoznak, míg e célra Európában 1,8, Afrikában 0,7, Dél-Amerikában mindösz- sze 0,3 dollárt fordítanak. A harvardi kutató által említett előrejelzések szerint az AIDS a közeljövőben Délkelet-Ázsiában fog robbanásszerűen elterjedni. Ez a veszély fenyegeti például Thaiföldet, ahol egyelőre mindössze pár száz beteget tartanak számon, ám szakértők szerint öt éven belül 80 ezerre növekszik ez a szám.' A professzor kijelentette, hogy bar a világot egyre jobban veszélyezteti a vírus, a mostani konferencia inkább a remény, mintsem a kétségbeesés tanácskozásának minősíthető. Ugyanakkor felhívta a figyelmet, hogy „az AIDS nem csupán egy vírus kérdése, hanem társadalmi és politikai problémákat is feltáró jelenség”. Ami a külsőségeket illeti, semmi nem hibádzott. Volt konfettieső és plakáttenger, lég- gömb-eregetés és aláírásgyűjtés. Elhangzottak a George Bush elleni heves hangú beszédek és a Fehér Ház visszaszerzését remélő demokraták teljes egységét bizonygató felszólalások. Igaz, az amerikai elnökválasztási finis kezdetét jelző országos pártkonvenciókon ez nem is lehet másképpen, hiszen a többnapos politikai kavalkádok feladata éppen az, hogy kellő „kezdési sebességet” adjanak az immár hivatalos elnökjelölteknek. Új korszak a demokrata párt háza táján ? Generációváltás előszele az amerikai közéletben ? Az esélyekkel máris számtalan elemzés foglalkozik, és sokan — különösen most, hogy a független színekben fellépő harmadik jelölt, Ross Perot visszalépett — az eddiginél is nagyobb esélyt, komoly sanszot adnak a Bush legyőzésére készülő Bili Clintonnak. Sőt vannak, akik új Ken- nedyt látnak benne, olyan politikust, aki fiatalságával, problémaérzékenységével és lelkesedésével nemcsak saját pártját frissítheti fel, hanem irányváltást hozhat az Egyesült Államok számára, s ezzel befolyásolhatja a világ törekvéseit is. Nem túlzás második Kennedyt emlegetni? Clinton (főként persze republikánus) bírálói sietve figyelmeztetnek: az életkor és a stílus nem elegendő ahhoz, hogy a 46 éves jelölt az egykori nagy előd nyomdokaiba léphessen. Á lényeg a tartalom, vagyis a program lenne. A demokrata párt kétségtelenül kiéhezett a sikerre, hisz John Fitzgerald Kennedy óta (Carter rövid periódusától eltekintve) nem tudták tartósan bevenni a Fehér Házat. Ám egyelőre az is kérdéses: elég lesz-e Clinton lendülete az elnöki poszt minden előnyét kihasználó Bush legyőzéséhez? (FEB) Meciar, a hordószónok Vélemények Szlovákia szuverenitásáról „Szlovákia új kormányának programja egyértelmű visszatérést jelent az állami utasításos rendszer némileg módosított programjához” — állapítja meg a Magyar Polgári Párt állásfoglalása. Az előző szlovák kormányban résztvevő Magyar Polgári Párt szombati, Lévan tartott országos választmányi ülésének állásfoglalása kimondja: a párt a kormányzaton és a parlamenten kívüli pozíciója ellenére tevékenyen kívánja befolyásolni a politikai folyamatokat, és az önkormányzatokat tartja a demokrácia utolsó bástyájának. „A Szlovákia szuverenitását deklaráló nyilatkozat szövegének elemzése után megállapítja, hogy annak a szlovák alkotmány- nyal és a szövetségi törvények hatályosságával foglalkozó részé ellentétes a jelenlegi alkotmányos renddel” — mondja a Léván elfogadott állásfoglalás, mely szerint „egyértelmű, hogy az ónálló Szlovákia igényét ma megfogalmazó politikai pártok a nemzetállam eszméjét képviselik”. Ezért: „a polgári társadalom gondolatát magáénak valló Magyar Polgári Párt számára ez a tény a nyilatkozatot akkor is elfogadhatatlanná tenné, ha az tartalmazná is a kisebbségi jogi garanciákat.” A párt „a Kisebbséf ek alapvető jogának tartja, ogy azonosságuk kérdéseiben maguk dönthessenek”. Ennek feltételeit a kulturális és oktatási autonómia keretein belül, az ön- kormányzati jogok kibővítésében látja. Fontos, hogy a közösségek szabadon társulhassanak, és a települések önkéntes döntése alapján alakuljanak ki a középszintű közigazgatási egysé- ek, mivel a területi autonómia atárait csakis a „települések nemzetiségi többsége alapján lehetne meghúzni”. A Magyar Polgári Párt szerint a területi autonómia megteremtésével a szlovákiai magyarság egyharmada kívül rekedne annak határain. A Magyar Polgári Párt úgy véli, hogy minden településen, ahol „a nemzeti kisebbség arányszáma eléri az 5 százalékot, létesüljön úgynevezett kétnyelvű zóna. Ebben a zónában két hivatalos nyelv létezzen.” Az országos választmányon elfogadott állásfoglalások élesen bírálják az új kormányt; Václav Havel várható, mégis „megdöbbentő távozása egyértelműen jelzi a rendszerváltás óta eltelt két és fél éves időszak lezárulását”. Lemondása az egész ország, de a mély politikai ellentétekkel terhelt Szlovákia számára különösen súlyos veszteség. A Magyar Polgári Párt országos választmánya úgy véli, hogy amit ebben a helyzetben, az önálló Szlovákia kikiáltásának küszöbén tehet, az a Václav Ha- vel-i magatartás becsülése. A Szlovákia szuverenitásáról szóló múlt pénteki szavazáskor a Magyar Kereszténydemokrata Mozgalom képviselői azért tartózkodtak, mert úgy látták: „Az egyértelmű elutasító álláspont a hetven éve mesterségesen megvont határokat véleményezne.” A mozgalom szombaton, Pozsonyban megfogalmazott állás- foglalása hangsúlyozza: ha képviselői támogatták volna a Szlovákia szuverenitását deklaráló politikai nyilatkozatot, azzal épp a nyilatkozat nyomán kialakult helyzetet támogatták volna. A kialakult helyzet kedvezőtlenül érintheti a nemzeti kisebbségeket. „Naivság azt gondolni, hogy a szomszédos országokkal ki lehet jönni súrlódások és bonyodalmak nélkül” — vélekedett Milan Knazko, a szlovák kormány külügyi kapcsolatainak minisztere, a pozsonyi Pravdának nyilatkozva. A magyar-szlovák kapcsolatokat és az új szlovák vezetés elképzeléseit firtató kérdésre Knazko kijelentette: a viszony történelmileg feltételezett, es természetes, hogy új problémák is kialakulhatnak. A kormánynak semmilyen varázsvessző nincs a kezében. Élni kíván azonban a diplomácia minden lehetséges eszközével, valamint az őszinte véleménycsere eszközével is annak érdekében, hogy minden előítéletet és sztereotípiát legyőzzünk.” Sok cseh és szlovák szerint a két köztársaság közötti növekvő szakadék Vladimir Meciar, a korábbi kommunista rendőr, egykori boxoló és tüzes hordószónok politikai felemelkedésével függ össze. Meciar kitűnően kihasználta a szlovákok félelmeit és törekvéseit — írta vasárnap a The Washington Post. Meciar azok közül a kelet-európai politikusok közül való, akik 1989 után sikeresen váltottak a totalitaria- nizmusról a demagóg nacionalizmusra — akárcsak a szerb Slobodan Milosevic, az ukrán Le- onyid Kravcsuk és a horvát Franjo Tudjman. Meciar a korábbi kormány tagjait gazdasági bűncselekményekért kívánja felelősségre vonni, s átsiklik afelett, hogy Szlovákia gazdasági gondjait a 40 éves kommunista uralom okozta. Szomjan hal a Föld? Háborúk a víz miatt „Az egyetlen ok, amiért Egyiptom valaha is háborúba keveredhet a jövőben Izraellel, a víz lehet” — mondotta Anver Szadat a híres Camp David-i békeszerződés aláírása után. Kairó azóta csaknem ugyanezekkel a szavakkal fenyegette meg egy másik szomszédját, Etiópiát, amikor AddiszAbebában azzala gondolattal kacérkodtak, hogy elzárják a Nílus felső folyását. Köztudott ugyanis, hogy Egyiptom éltetője már a fáraók óta a Nílus volt. Most két esztendeje Husszein jordániai király szinte szó szerint megismételte Szadat szavait: „Az egyetlen probléma, amiért országom belekényszerülne egy Izrael elleni háborúba, a víz lehet.” 1975-ben szíriai munkálatok nyomán oly mértékben csökkent az Eufrátesz vízszintje, hogy Bagdad háborúval fenyegetőzött. „Ha Szíria folytatja az At- Taurah-gát munkálatait, hárommillió iraki paraszt marad víz nélkül” — hangzott az iraki jegyzék. 1986-ban a török titkosszolgálat hozott nyilvánosságra — és akadályozott meg — egy olyan állítólagos tervet, amely szerint szír ügynökök fel akarták robbantani az Atatürk-gátat, ez viszont „tönkretette volna a szír mezőgazdaságot”. Csak a Közel-Keleten legalább hat háborús góc van vízhiány miatt. Világviszonylatban huszonöt állam legnagyobb gondja a víz, és ez a szám az ezredfordulóra kilencvenre emelkedik. Ez nemcsak szomjúságot jelent, de alultápláltságot, betegséget és halált is. Az UNICEF adatai szerint naponta (!) 35 ezer gyermek hal meg vízhiány vagy fertőzött víz nyomán. Egy másik ENSZ-fel- mérés azt az elképesztő adatot közli, hogy a vízszennyeződésre vezethető vissza az úgynevezett harmadik világban pusztító betegségek 80 (!) százaléka. Kevesen tudják, hogy bolygónk vízkészlete ősidők óta adott, és ez a mennyiség enyhén szólva nem növekszik. Ha pedig ugyanannyi vízből kell gazdálkodnia a XXI. század 12-14 milliárd emberének, mint ma nem egészen hatmilliárdnak — mégpedig így van —, akkor nagy a baj. A rendelkezésre álló édesvíz-mennyiség most is 3,6 millió köbkilométer, és száz év múlva is ennyi lesz. Ha ezt a mennyiséget egy kocka alakú tartályba tennénk, a kocka minden éle 154 kilométer hosszú lenne. Ez ugyan első pillantásra soknak tűnik, de ez a távolság végül is nem több, mint amilyen messze van Hamburg Hannovertől. Világviszonylatban ez már most nagyon kevés, a számok riasztóak. Áz Egészség- ügyi Világszervezet genfi központja szerint 1,2 milliárd embernek nincs tiszta ivóvize, 2,2 milliárdnak csatornája, és a világ összes háztartásainak kétharmadában (!) a vizet kívülről kell hozni. Amikor egy mexikóvárosi nyomornegyed iskolájában megkérdeztek egy gyereket, milyen a víz, a válasz így hangzott: „sárga, és kukacok vannak benne”. (FEB) Hazánkban Tendzin Gyaco, a 14. dalai láma A tibeti lámaizmus a XI. században két részre szakadt buddhizmus „nagy szekér” vagy „széles út” irányzatának legismertebb formája. A szerzetesi intézménynek központi szerepet tulajdonító lámahit nagy reformátora, Congkapa (1356-1418) és az általa alapított gelukpa, az „erényelvű” rend, a „sárga sapkások" szektája volt. A tibeti egyház két legrangosabb vezetője a dalai láma és a pancsen láma (a láma tibeti nyelven szerzetest, a dalai óceánt, a tibeti Buddha végtelen bölcsességét jelenti), akiket Buddha megszemélyesülésének tartanak. Formálisan egyenrangúak, az idők folyamán azonban a pancsen láma helyzete meggyöngült, míg a dalai láma Tibet legfőbb vallási és világi vezetője lett. A jelenlegi dalai láma a tizennegyedik a sorban. A dalai lámák öröklési rendje azon a feltételezésen alapul, hogy minden dalai láma egyben elődjének reinkarnációja: a főpap halála után egy gyermekben testesül meg újra, akinek kilétét a születésekor bekövetkező csodásjelenségek alapján meg lehet állapítani. Á 13. dalai láma 1933. december 17-én halt meg, és azon nyomban megkezdődött az elhunyt megtestesülésének keresése. Tendzin Gyaco, aki 1935. július 6-án született Taksterben (Tibet északkeleti Amdo tartományában), Lhamo Dhondrub néven egy földműves családban, két és fél éves volt, amikor az országot járó buddhista szerzetesek felismerték benne Buddha földi alakját. A fővárosba, Lhá- szába vitték, ahol 1940. február 22-én lépett az „Oroszlán trónra”, és hivatalosan a tibeti buddhisták vezetője, a „Hó királyságának” uralkodója lett. Valódi uralkodására azonban még évekig készült, három szerzetesi egyetemet is elvégzett, így 1950. november 17-ig régens gyakorolta helyette a hatalmat. A kínaiak azonban éppen 1950-ben látták elérkezettnek az időt, hogy véget vessenek Tibet viszonylagos önállóságának. 1950 októberében 84 ezer kínai katona támadta meg az országot; a „felszabadított” Tibetet katonai körzetnek nyilvánították, parancsnoka Teng Hsziao-ping lett. A dalai láma vezette küldöttség 1951-ben 17 pontból álló szerződést kényszerült aláírni „Tibet tartomány visszatéréséről” a „Nagy Hazába, a Kínai Népköztársaságba”. A tibetieknek el kellett fogadniuk, hogy hadseregüket a kínai néphadseregbe olvasszák be, és a dalai láma túlságos befolyását csökkentendő, Tibetet három körzetre osszák. A kínaiak hozzáláttak a hagyományos tibeti társadalom lerombolásához, a kolostorok és a szerzetesség felszámolásához. A tibetiek nehezen tűrték önállóságuk elvesztését, hagyományos értékeik, szokásaik semmibe vételét. Az elégedetlenség 1959 márciusában fegyveres lázadásba torkollott, amelyet a kínaiak kegyetlenül levertek: a harcoknak és az utána következő vérfürdőnek több mint tízezer áldozata volt. Tibetet teljesen beolvasztották Kínába: 1963 és 1971 között egyetlen külföldit sem engedtek oda. A nagy felkelés után, 1959. március 17-én a „Vágyakat Beteljesítő Drágakő” híveivel Indiában kényszerült menedéket keresni. Azóta is száműzetésben él: előbb Musszoriban telepedett le, majd 1960-ban átköltözött jelenlegi lakhelyére, a pakisztáni határ közelében fekvő egykori brit hegyi településre, Dnarm- szalába. Az indiai kormány azzal a feltétellel adta meg számára a menedékjogot, hogy nem folytat politikai tevékenységet. A dalai láma ennek ellenére kormányt alakított, és 1963-ban kihirdették az ország új alkotmányát, amelyben deklarálták Tibet függetlenségét. (Ma is ez az alkotmány van érvényben). 1978-ban a kínaiak rehabilitálták és hazahívták, de nem mint politikai vagy vallási vezetőt. 1979-ben (húsz év után először) küldöttséf e megfordulhatott Tibetben, de ibékülésre vagy hazalátogatására nem került sor. 1985-ben a kínai hatóságok ismét felajánlották, hogy telepedjen haza, de feltételül szabták, hogy mondjon le az önálló, független „Nagy-Tí- bet” ábrándjáról. A dalai láma azt válaszolta: addig nem tér visz- sza, amíg a tibetiek nem lesznek elégedettek helyzetükkel. 1987- ben és 1988-ban is javasolta Pe- kingnek, hogy kezdjenek tárgyalásokat Tibet helyzetéről, mintául véve Hongkong visszacsatolás utáni helyzetét. Kína nem válaszolt a javaslatra, mivel „Tibet nem idegen ország”, hanem a kínai birodalomnak több mint hat évszázada része. 1990 májusában testületileg lemondott a tibeti kormány, és a dalai láma feloszlatta a parlamentet; a főbb vezető testületeket a jövőben demokratikusan akarják megválasztani. A dalai láma azt is bejelentette, hogy bizottságot jelölt ki az új alkotmány tervezetének kidolgozására, amely Tibetet kínai fennhatóság alá tartozó autonóm területként kívánja meghatározni. A dalai láma, aki több egyetem díszdoktora és számos más kitüntetés birtokosa, 1989-ben megkapta a Nobel-békedijat. Kína hivatalosan tiltakozott Norvégiánál a díj odaítélése miatt, és a kínai belügyekbe való durva beavatkozásnak, valamint a kínai nép súlyos megsértésének minősítette a döntést. 1989 decemberében Franciaországban az „Emlékezet Dijával” tüntették ki a „tibeti kultúra megőrzéséért” kifejtett tevékenységéért. Kína ismét hivatalosan tiltako- * * * zott a „tűrhetetlen beavatkozás” miatt. A dalai láma sokat utazik, 1967 óta 46 országban járt. Célja, hogy a figyelmet Tibetre irányítsa, és közvetett módon nyomást gyakoroljon Pekingre. 1990. junius 1-jen a Vatikánvá- rosban tárgyalt egymással a római katolikus egyház és a tibeti buddhizmus vezetője. 1990. április 27-29. között két magyarországi buddhista kisegy- ház meghívására már egyszer járt Budapesten. A mosolygós arcú, víg kedélyű dalai láma rendszerint a lámaista szerzetesek öltözékét viseli: vörösbama ruhát és sarut, amit a nyilvánosság előtti megjelenések alkalmával arany színű köntös egészít ki. Dharm- szalában, Újdelhitől 250 mérföldre, a határtól 1300 kilométerre él orvosok, asztrológusok és kormánya társaságában. Mahatma Gandhi és Martin Luther King erőszakmentességről vallott nézetei döntő hatással voltak rá. Békés filozófiájának alapja a türelem, a megértés, a minden élő tiszteletben tartása. Öt magyarországi buddhista egyház meghívására tegnap érkezett a XIV dalai láma. Őszentségét Demszky Gábor, Budapest főpolgármestere, India Magyarországon akkreditált nagykövete, a Körösi Csorna Sándor Emlékbizottság képviselője és a hazai buddhista egyházak tagjai fogadták. Látogatásának fő célja, hogy — a Körösi Csorna Sándor-em- lékév jegyében — a Nógrád megyei Tar községben — felavassa az orientalista tudós emlékére állított sztúpát, szimbolikus síremléket. Őszentsége ma a Budapest Sportcsarnokban hagyományos tibeti szertartással emlékezik meg Körösi Csorna Sándorról, majd július 22-én felavatja a 13 méter magas síremléket. Ä dalai láma július 23- án délelőtt találkozik Fodor Gáborral, az Ország- gyűlés Emberi jogi, Kisebbségi és Vallásügyi Bizottságának vezetőjével, valamint más parlamenti képviselőkkel. A száműzetésben élő politikus délután előadást tart a Budapesti Közgazdaság-tudományi Egyetemen. A dalai láma július 24-én Paskai László bíborossal találkozik, majd a magyarországi egyházak vezetőivel ökumenikus istentiszteleten vesz részt a Szent István-bazilikában. Ószentsége július 25-én utazik el Magyarországról.
