Nógrád Megyei Hírlap, 1992. július (3. évfolyam, 154-180. szám)
1992-07-15 / 166. szám
4 HÍRLAP LÁTÓHATÁR 1992. július 15., szerda Szalmaszál a vízen „Az igazság vak, a jog meg süket” Elhunytak - valahol Oroszországban Sokan megkísérelték már elmondani az elmondhatatlant. Ilyen kísérlet az alábbi írás is. H aja hófehér, arcbőrén áttetszik a vére lüktetése, pedig tekintete végtelenül nyugodt. Feltűnik, milyen törékeny, s hogy nyoma sincs benne a bizalmatlanságnak. Nógrádban hosszú ideig a nevét sem volt szabad kiejteni a Szécsényben élő Kékkői Lászlónak. Ha nem egy családi hagyományokra támaszkodó, kiváló eredményekkel bizonyított elhivatottságról lenne szó, azt mondanám: szokványosán indult katonai pályája. Édesapja Nagyváradon végezte a hadapródiskolát, féltestvére is tiszt volt. Ó Rétságon jelentkezett önkéntesnek, tartalékos tiszt, továbbszolgáló, majd próbaszolgálatos lett Nagykárolyban. 1940-ben vették hivatásos állományba. Négy év múlva itt nősült meg. A későbbiek folyamán öt gyermekük született, közülük - legnagyobb fájdalmára - két fiút már elveszített.-Hathetes házasok voltunk, amikor kimentem a frontra, ahol század-, illetve zászlóaljparancsnokként szolgáltam. Súlyos bombázásokat éltem át. Aknaszilánkok kétszer sebe- sítették meg, de nem a testi fájdalom gyötörte. Míg az idegenben átélt, halállal fenyegető tizenkét ostrom sebeiből kigyógyult, az itthoni üldöztetés kitörölhetetlen nyomait ma is viseli. — Sebesülten, kórházvonaton kerültem Nyugatra, közben északról délre, délről északra végigkalandoztam Németországot. 1945 május 4-én estem A cár gyermekei Az utolsó orosz cár, II.' Miklós készítette ezt a felvétel gyermekeiről, 1917-ben. Olga, Tatyana, Alekszej trónörökös, Marija és Anasztázia herceg fejét a kanyaró elleni védekezésül nyírták kopaszra. A különleges felvétel segítségével próbálják majd a tudósok azonosítani a koponyákat és a holttesteket a kivégzett cári család sírjának tartott sírgödörben. amerikai fogságba. Életem szégyenteljes pillanata volt, amikor fel kellett tartanom a kezemet. Mindig úgy hittem, hogy megúszom enélkül... Ahogy Eisenhower; amerikai elnök üzente („a magyarokkal úgy kell bánni, mint a jugoszlá- voíckal és a csehekkel”) minden aszerint történt.-Kijelöltek a térképen egy 15 kilométeres körzetet, mely Felső-Ausztriában volt. Ott szabadon mozoghattunk. Minden század kapott egy szakaszra való fegyvert, s a járőrszolgálat teljesítése volt a dolgunk. Bár ő nem tudta, de a fele- lesége ekkor már a keresésére indult. A véletlen vezette az asszony nyomára.- A riedi Vöröskereszt irodájába éppen akkor léptem be, amikor valaki egy nevet keresett az én századomból. S nagy örömömre itt közölték velem, hogy a nejem mindössze két- napi járóföldre van tőlem. Csodálatos volt a találkozásunk. A merikai kísérettel, már együtt tértek haza: Komáromban szerencsésen átestek a szűrőn, ahol a háborús bűnösöket, nyilasokat „lekapcsolták.” -Itthon várt egy szétlőtt lakás, benne egyetlen szekrény maradt épen. A honvédségtől B-listáztak, mert láttam, amit sokak szerint nem lett volna szabad: én a keleti, láttam a Nyugatot. A feleségemet nem vették vissza a postára, és persze én sem kellettem sehol az öt diplomámmal. A minősítő „bélyeg” azonban nem csak azt szavatolta, hogy csakis segédmunkával kereshette meg a család kenyerét: ötvenben megsúgták neki, hogy feketelistán van. A legkritikusabb időszakban - 1956 és 1966 között - állandó rendőri felügyelet alatt állt. Sejtette, hogy mit rónak fel bűnéül. Tiszta lelkiismerettel a zaklatásoktól nem magát, hanem a családját féltette.- Életünket kínszenvedés, kíméletlenség kísérte. A történetünket három trilógiában írtam meg. Ezzel csupán az volt a célom, hogy bizonyíttatást nyerjen a magyar katona rátermettsége, teljesítménye, s a históriánk megmaradjon a szeretteinknek, utódainknak. A Tűzözön, a Pokol tornáca, a Szalmaszál a vízen, a Szöges bakancsok, a Mindent ellep az ár és más írásai, valamint egy verseskötete viszont bajt hozott rá. Gyanítja, a könyvkötőnél láthatta meg valaki a dokumentumértékű munkákat, s jelentette. Miután munkahelyén már több furcsa jelet is észlelt, egy többórás házkutatás során lefoglalták a szerzeményeket. Telefonjukat lehallgatták, s mivel felesége naponta felhívta, hogy néhány szóval beszámoljon a gyérekekről, otthoni problémákról, az éber fülesek azt hitték, Kékkői László így ad titkos utasításokat az ország különböző részein szervezkedők- nek az államhatalom megdöntésére. Ezt támasztotta alá számukra többek közt az a tény is, hogy diáktalálkozóra készülve, a honvédségnél litografált meghívók Bu-Ké-Pe aláírással láttak napvilágot. Búzás, Kékkői és Perényi pedig nem a vélt fedőnév, hanem a találkozót szervező hármas stílszerűen diákos megjelölése volt.- Izgatás vádjával másfél évi börtönbüntetésre ítéltek, „nacionalista, soviniszta hangvételű, kommunistaellenes’’ könyveimet elkobozták. Egyet úgy sikerült megmenteni, hogy elküldtem Ausztráliába, ahonnan később visszakaptam. A vádirataiban szereplő Déli harangszó című versében írta: „az igazság vak, a jog meg süket”. Kihallgatásai idején, egy pszichiátriai vizsgálat összegzéseként pedig mások állapították meg róla: „nagy nyugalma ártatlanságának tudható be.” Lassan, tagoltan ejti a következő szavakat:- 1977-ben nyugdíjaztak, 1982-től nyomás nélkül élhettünk. Senkire nem haragszom, hisíen ember, ember felett nem ítélkezhet. A bűnt viszont utálom, a gyűlöletet nem ismerem. Az emberszeretetet senki, semmi nem ölhette ki belőlem. L etartóztatása után valaki megkérdezte tőle, miben látja az élet értelmét. Ezt felelte: az élet harmatcsepp a fény tengerében. Mihalik Júlia Az Új Magyarország nyomán heti rendszerességgel közöljük az Oroszországban elhalálozott Nógrád megyeiek listáját. Nemcsak azok nevét (születési évét, helyszínét, lakóhelyét, rendfokozatát, a fogvatartás jellegét: hadifogoly, kényszer- munkás) adjuk közre, akik a jelenlegi Nógrád megyében éltek, hanem azokét is, akik a korabeli vagy a történelmi megyehatáron születtek. Amennyiben bárki hozzátartozóját véli egy név mögött felfedezni, forduljon a Magyar Vöröskereszt megyei szervezetéhez, ahol keresőlapot tölthet ki, s az MV Keresőszolgálata megpróbálja az adatokat azonosítani. Valószínűleg hosszúra „Hogy tudtak ilyen kevesen eljönni?” - kérdezte Nagy Bandó András azt a néhány tucatnyi közönséget, amely az elmúlt vasárnap, dacolva az esőre hajló idővel és a szokatlanul kései - kilenc órás kezdéssel - mégiscsak jegyet váltott a József Attila Művelődési Központ Kert-jébe a szó szerint fehér asztalok mellé: Kovács Kati és Nagy Bandó műsorára. S ők jártak jól, mert a kulturált környezetben, udvarias kiszolgálás mellett - az adott műfajon belül - színvonalas nyár esti szórakozásban volt részük. Egyrészt azt kapták, amit a két népszerű vendégtől várni lehetett. Kovács Katitól a a Napfényes álom, a Jaj, de jó, hogy voltál és más - többek között Bryen Adams - slágereket, Nagy Bandótól a rá jellemző érdes humort. De mindkét művész -becsületükre legyen mondva - meglepetésekkel is kirukkolt. Kovács Kati Louis Amstrong és Cserháti Zsuzsa paródiája új oldaláról ismertette nyúló eljárásra kell számítani. Megye István 1909. Salgótarján, honvéd, 1945.08.17 hdf. Meller György 1920. Nagymaros (Nógrád m.) törm. 1947. 03.06 hdf. Mirtusz Károly 1910. Salgótarján, tizedes, 1945.03.06 hdf. Meininger Károly 1906. Kismaros (Nógrád m.), *, 1946. 10.30 km. Makri János 1920‘Szátok (Nógrád m.), honvéd, 1943. 04.09 hdf. Mender István 1914. Bércéi, tizedes, 1946. 01.24 hdf. Mender Ferenc 1919. Bércéi, szakaszv. 1947. 09.12. hdf. Müller Jakab 1913. Salgótarján, honvéd, 1943. 06.12 hdf. Miczki (Miski?) István 1917. Héhalom (Nógrád m.), honvéd, 1945.03.05 hdf. meg a táncdalénekesnőt, aki - látszólag — nem vett tudomást a kis létszámú hallgatóságról, és jókedvűen dalolt, táncolt, anek- dótázott. (A szakmabéliekre tett megjegyzései elmaradhattak volna!) Nagy Bandó pedig mint lélekbúvár, mint az okkultizmus képviselője mutatkozott be s az „aktuális” divatok egyikének megfelelően „relaxálta” a játszani hajlandó nézőket. De nem tudott, - nem is akart - kibújni a bőréből, amikor a test és a lélek viszonyáról elmondott nagymonológjába beleszőtte a mai politikai viszonyok visszásságinak „nagy bandós” kritikáját, jó néhány ismert személyiség - leggyakrabban Torgyán József- kifigurázását. A jó hangulathoz Koncz Tibor és Havasi Viktor zeneszerzők is hozzájárultak. Kár, hogy Salgótarján felnőttkorú lakossága egyelőre nem értékeli, hogy a városközpontban egy kellemes szórakozóhely áll a rendelkezésére.- csébé • • Üres székek a fehér asztaloknál A*legújabb vámrendelkezésekről Ajándékok, gyógyszerek kivitele A kiviteli engedély nélkül kiszállítható árukon kívül is kivihetők Magyarországról ajándéknak szánt cikkek és egyéb vagyontárgyak, ehhez azonban a Magyar Nemzeti Bank kiviteli engedélye szükséges. A kiviteli engedély megadása iránti kérelmet a Magyar Nemzeti Bank megyei igazgatóságainál lehet előterjeszteni az erre a célra adott nyomtatvány kitöltésével. Ha az engedély nélkül kiszállítható tárgyak között jelentősebb értékű, vagy külföldi eredetű személyes használati cikk is van (pl. videokamera, ékszer, bunda, stb.), a vámmentes visz- szahozatal érdekében ajánlatos azokat a kiutazáskor az erre a célra szolgáló kiviteli nyilatkozaton feltüntetni és kilépéskor a határvámhivatalnál kérni a kivitel igazolását. A kiviteli nyilatkozat csak a kivitt áru vámmentes visszahozatalához használható fel. Muzeális, kulturális értékű tárgyakat, illetve régiségeket csak abban az esetben szabad külföldre szállítani, ha az ellen az illetékes - országos gyűjtőkörű múzeumnak nincs kifogása. Muzeális tárgyak külföldre viteléhez szükséges engedély kiadására az alábbi intézmények jogosultak:- a Magyar Nemzeti Galéria a hazai és a külföldi eredetű képzőművészeti alkotások tekintetében.- az Országos Széchenyi Könyvtár a könyvek és külföldi eredetű nyomtatványok, zeneművek és kéziratok tekintetében,- az Iparművészeti Múzeum az iparművészeti alkotások, valamint kelet-ázsiai eredetű műtárgy esetében,- a Néprajzi Múzeum nép- művészeti és néprajzi tárgy esetében,- a fentiekben nem említett műtárgy és kulturális értékű tárgy tekintetében pedig a jellege szerinti országos gyűjtőkörű múzeum. Amennyiben a muzeális vagy kujturális értékű tárgy értéke a 3000 forintot meghaladja, a külföldre szállításhoz az említett intézmények bizonylatán vagy engedélyén kívül a Magyar Nemzeti Bank hozzájárulása is szükséges. Gyógyszer külföldre ajándék címén engedély nélkül nem vihető ki. Kivihetik ellenben az utasok azokat a gyógyszereket, melyek számukra nélkülözhetetlenek, a kezelőorvos által igazolt mennyiségben. A Béres-cseppből és a Bánfy és a Patientia nevű hajszeszből 6-6 üveg vihető ki egyedi devizahatósági engedély nélkül. Ki lesz a következő? Király Zoltán még a rendszerváltás előtt működő parlament padsoraiból szólalt meg 1988-ban olyan módon, hogy arra a fél. ország felkapta a fejét. Kimondta, megnevezte a bürokratikus, privilégiumokra épülő szocializmus bűnlajstromáról azokat a tényeket, amelyek a legtöbb gondolkodó embert foglalkoztatták ebben az országban. Ezáltal Király Zoltán méltán lett olyan népszerű képviselő, közéleti főszereplő, hogy természetes rokonszenvvel választották be az új parlamentbe is. ' Ott viszont, új körülmények között egyszeresük a függetlenek között találta magát, s a nagy szókimondás tekintélye, nimbusza egy-két év alatt nemcsak megkopott, de a szerencsétlen népszavazási kezdeményezésének kudarca, a kudarcléggömb ellenséges túlmutogatása politikusi hitelét is kikezdte. Ma már jószerivel senki se emlékszik bátorságára. A Király Zoltánt követő nagy szókimondók köréből mostanában kétségkívül az a Csurka István emelkedik ki, aki az új körülmények között ugyan soha nem tudott mondanivalója mellé rokonszenvet sűríteni, mint egykor Király Zoltán tehette, de bizonyos, hogy az ellenérzések, ellenvélemények kereszttüzében is érvényes: Csurka eleinte hallatlanul fontos, kényes kérdésekről olyan típusú nézeteket ösz- szegzett, amelyek gyakran a szélsőséges, túlfűtött fogalmazás ellenére is általában a nemzet egész érdeke szerint fontosak, lényegiek volnának. Ha rokonszenvet nem épített maga köré az igazságkeresésével, igazságkimondásával, annál több ellenséget toborzott magának azok körében, akik stílusára allergiásak, vagy ellenérdekeltek voltak az igazság, a világos érdekviszonyok feltárásában. Ahogy egyfelől légből kapottak voltak Csurka baloldali veszélyről szóló eszmefuttatásai, ugyanúgy annak sem volt igazi alapja, hogy valóságosak volnának azok a veszélyek, amelyek Csurka jobbol- daliságáról, szélsőséges nacionalizmusáról, populizmusá- ról egy nagy országos ijeszt- getősdiben megfogalmazódtak. Csurka szándéka szerint, helyesen akarta visszaépíteni a nemzet tudatába a nélkülözhetetlen hazafias érzelmeket, az önbecsülést. Helyesen akarta volna megakadályozni a rendszerváltás szerencselovagjainak ügyeskedését, a bankok, pénzintézetek mindent átfogó burjánzó és korlátlan hatalmát, a tömegkommunikációs rendszerek, sok helyütt változatlanul működő, elvtelen összefonódásait, balkáni színvonalú törzsi háborúit. Mindezen igazság keserű háborújában Csurka 1990- 91-ben csak arról a hátországhiányról feledkezett el, hogy pártja kormánypolitikája jószerivel semmilyen igazi pozitív, reménykeltő eredményt nem produkált két esztendő alatt, amellyel kapcsolatban az állampolgárok milliói legalább megértők lehetnének, ha már rokonszen- vezők nem lehetnek S így 1992-ben is érvényes: semmilyen reális esélye nincs a szigorúan megszólaló kormánypárti politikusnak, hogy pedagógizáló mondanivalója komoly figyelmet nyerjen, vagy igaz lehessen esélye, reménye: a nép nevében beszél. Ellenkezőleg: csak a csatazaj hangerejét erősítette a kemény beszéd. Pedig az írónak, politikusnak egyaránt az volna jobb (nem beszélve a magyar közélet hangulatáról), ha úgy mint régen, Csurka Istvánt, mondjuk a legközelebbi Magyar Derbyn, csupa kézszorításra, baráti ölelésre igyekvő ember üdvözölné: milyen kár, hogy a kitűnő képviselői munkád miatt olyan ritkán látunk a pályán . . . 1992-re annyiban változott meg Csurka helyzete az igazságkeresésben, a szókimondásban, ahogy pártja egyre görcsösebb lett az elfogadhatatlan színvonalú kormányzati tevékenység védelmében, ahogy a tehetetlenséget, szakszerűtlenséget egyre inkább bűnbakkereséssel pótolják. Ebben a folyamatban Csurka már ugyanolyan pártszónok, érdekvédelmező, mintha szakállashumorú frakcióvezető lenne, vagy felkészületlen, rossz átlagdemagógiáját harsogná. Ez a helyzet 1992 nyarán: Király, Csurka után (okosan, nemzeti érdek szerint megszólaló higgadt politikusok rokonszenves csapata mellett) ma nincs elementáris, meggyőző erővel újat, igazságot hirdető parlamenti személyiség. Ha akadnak, akik mégis olyannak képzelnék szónoki teljesítményüket, rájuk nézve csak ismételni lehet a jól kitalált minősítő szókapcsolatot: fúrészporszavúak . . . Mintha fúrészpor ömlene a szájukból. (Végh Antal képes beszéde) Pedig új gondolatok, felkavaró igazságok megfogalmazására nemcsak hogy nagy szükség volna, de ezeket képviselő, szuggesztív megszóla- lású személyiségekre is. Vajon ki lesz a következő? S lesz-e egyáltalán? Erdős István
