Nógrád Megyei Hírlap, 1992. június (3. évfolyam, 128-153. szám)

1992-06-06-07 / 133. szám

1992. június 6-7., szombat-vasárnap SPORTTÜKÖR HÍRLAP 11 Kiárusítás a Zvezdánál Belgrad. Az ismert ENSZ BT-szankciók a sportban, így a labdarúgásban is jelentős hatást gyakorolnak Kis-Jugoszláviára. Erre utal a híres belgrádi fut- ballklub, a Crvena Zvezda veze­tőinek elhatározása.- Nincs mit tenni, fel kell ké­szülnünk arra, hogy huzamo­sabb időn keresztül nem lesz jogunk nemzetközi találkozókat játszani, s a klubok közötti ku­paküzdelmekben sem vehetünk részt — summázott Drágán Dzsajics, a piros-fehérek klubi­gazgatója. - Nemzetközi „gya­korlat” nélkül pedig egy csapa­tot sem lehet motiválni. így in­kább eladjuk legjobbjainkat azért, hogy legalább más egye­sületben játszhassanak, meg­őrizhessék jó formájukat. A CZ már korábban eladta az olasz AC Milánnak Dejan Sza- vicsevicset, az Intemazionalé- nek pedig Darko Pancsevet. Míg Miodrag Belodedicset a Valencia vásárolta meg.-Reálisan gondolkodunk - folytatta Dzsajics. - így egy bi­zonyos pénzmennyiséget tarta­lékolhatunk, s ha majd feloldják a szankciókat, akkor a bevéte­lekből új csapatot építhetünk. A 22 éves Vladimír Jugovics a Sampdoriával és a Genoával is tárgyalásokat kezdett, Szinisa Mihajlovics pedig még nem döntött, melyik európai klubot válassza új „munkahelyéül”. Nem elképzelhetetlen, hogy még a nyáron távozik a Crvena Zvezdától Ilija Najdoszki, Mi­roslav Tanjga, Zoran Vaszilije- vics és Dusko Radinovics is. A CZ a hatvanas évek elején szinte hasonló utat járt. Számos klasszisát áruba bocsátotta — persze, akkor nem az embargó miatt... S hogy a belgrádi fut- ballklubnál remek utánpótlás- képzés folyik, arra mi sem jel­lemzőbb: 1991-ben megnyer­ték a BEK-et és az Interkonti­nentális Kupát is elhódították a chilei Colo Colóval szemben. Hogy van, mit csinál ma? Szepesi Antal Szepesi Antal Salgótarjántól kissé távolabb, Kunszentmártónban szerette meg a sportot, s ez az érzés eddigi életén végigkísérte. Az 1934—es születésű test­nevelő tanár Nógrád megyében írta he magát a sporttörté­netbe, méghozzá sok oldalról. Edzősködött, szakvezetőként, egyesületi vezetőként is dolgozott.- Meglehetősen sokszínű pályát járt be a sport területén Nógrádban, s általában felelős beosztásokban dolgozott.- Tarjánban atlétaedzőként kezdtem. Sok tehetséges ver­senyző nőtt fel a kezeim alatt. Az első, emlékezetes tanítványom például Szentkuti Jancsi volt, aki 100 méteren 10,9 másodper­cet futott. Edzettem Kaffka Karcsit, Bíró Évát, Bartha Angélát és Komka Magdolnát is.- Miközben tehetséges atlétákat nevelt, útja a Salgótar­jáni Városi Sportcsarnokba vezetett. Ön lett az újonnan épített létesítmény igazgatója.- Máig sem tagadom, hogy a sporttal kapcsolatos tevékeny­ségeim közül ez a munka állt a legközelebb hozzám. Nemcsak szakmai téren lehetett alkotni, hanem a szervezésben, a rende­zésben is.- A csarnokban töltött három év után a városi fúzió által megalakított STC elnöke lett.- Unszolásra vállaltam el a felkérést, de így utólag mostmár tudom: nehéz fába vágtam a fejszémet. Ez a klub alapvetően senkinek nem volt a szívügye. Hiába volt 21 szakosztályunk, még akkor NB 1-es labdarugó csapatunk, az ember szinte szét- forgácsolódottá a rengeteg dolog között.- Amikor ön megvált az STC elnöki posztjától, eredeti szakmáját, a pedagógusi hivatást választotta.- A megyei szakfelügyelői testületnek lettem a tagja. Rend­szeresen jártuk a megye oktatási intézményeit, s azon igyekez­tünk, hogy minél szervezettebben, rendszeresebben működjön az iskola sport.- Ön ma a tarjám Madách gimnázium testnevelő tanára. Itt is vannak újításai?- Akadnak, bár nem a sajátjaim, hanem az iskola célkitűzé­sei ezek. Alapvetőnek azt gondoljuk, hogy mindazon szabad­idős mozgásformákat, amelyekről a diáksport keretein belül beszélünk, beépítsük az órarendbe. (vaskor) Megyei I. osztály: Kelet - Nyugat tizenkét fronton „Nagycsapataink” élethalálharca Még két hét, és véget ér a magyar labdarúgó-bajnokság másod- és harmadosztályú pontvadászata. A hátralévő két megmérettetés e sportág leg­több nógrádi reprezentánsa számára bizony nem lesz min­den tét nélkül való. Ahogy a su­liban mondják: még felelniük kell a kettesért ... NB II. Keleti csoport Talán még emlékeznek rá: volt valaha az akkor még keve­set bírált Magyar Televízióban egy játék, „Most mutasd meg!” néven. Ennek felújítására kerül most sor - Salgglas-módra. Te­kintettel arra, hogy Juhászék egy hete a sereghajtó Szolnokot verték 3-0-ra verték, de nem mentek vele sokra, mert mind- összekét pontra van tőlük a ki­eső helyen álló Miske! Debrecenben a „Loksi” névre hallgató DVSC már rágósabb falat lesz a múlt heti „ennivaló­nál”. Talán, ha úgy értékesítik a helyzeteiket, mint a szerdai MK-meccsen az Öblös ellen, akkor nyugodtan várhatják a jövő szombati zárórát. NB III. Mátra-csoport Az (egyelőre) négy harmad- osztályú nógrádi csapatból há­rom küzd a pontokért odahaza - és búcsúzik a hazai közönség­től. Tarjánban két meccs is lesz Világbajnokok idénykezdete S/.tármezőnyökkel ren­deztek nemzetközi atléti­kai viadalt a franciaor­szági St. Dcnis-ben. A versenyen három világ­bajnok is sikerrel kezdte meg szabadtéri idényét. A rúdugrás koronázatlan királya, az ukrán Szergej Bubka kerek 6 méterrel a világ idei legjobbját érte el, ám a 6.10 méteres ma­gasságon már nem pró­bálkozott, mert mint mondta, ahhoz hideg volt. Az 1500 méter algériai világbajnoka, Nourredine Morceli ritka távon, a 2000 méteren ért elsőként célba (4:58.21 p), míg a Tokióban Krabbétól két­szer is vereséget szenve­dett jamaikai vágtázónő, Ottey a 100 méteren verte honfitársnőjét (10.97 mp). (A Forgách-telepen és a Tó­strandon), valamint a BHVSE-pályán izgulhatunk - a Sese Hevesben vendégszerepei. SVT SC-Dunakeszi: A ven­dégcsapat már ha törik, ha sza­kad, a középmezőny tagjaként végzi. A hazaiaknak azonban csak a győzelem elfogadható - és még így is sok függ a vetély- társaktól. Tipp: 1. SBTC-Törökszentmiklós: Akit az SVT megvert idegen­ben, azt a Stécének is meg kel­lene itthon. Tipp: 1. Bgy. HVSE-Volán Rákóczi: A HVSE számára égetően fon­tos a két pont. Ha most sem ér­tékesítik helyzeteiket, lehet fo­galmazni az új halotti beszédet: „Látjátuk, feleim, szümtükel, mik vogmuk ...” Tipp: ljc. Heréd-Apc-SKSE: Ez a talál­kozó abszolút tét nélküli - bármi előfordulhat. Tipp: 1,2. Megyei matematika A megyei I. osztály tucatnyi helyosztója közül igazán már csak két találkoznak van nagy tétje. Természetesen az NB Hi­ba jutás szempontjából az első helyért vívott Hunyadi SE- Pásztó találkozó lesz a hét végi sláger. Vasárnap bizonyára né­zőcsúcsot regisztrálhatunk a ka­tonacsapat történetében! Mivel két együttes egész biz­tosan kiesik ebből az osztály­ból, így a keleti és a nyugati se­reghajtó küzdelme (Jobbágyi- ÖMTE) semmi rizikót nem rejt magában. Nem így a 21 -22. he­lyért vívott párharc, a Nógrád Volán és a Bércéi között. Ugyanis a két utolsón felül any- nyi kieső lesz a megyei „egy­ből”, ahány nógrádi kiesik a Mátra-csoportból! Ha az SVT és a Gyarmat is megmenekül, benn maradnak mind a berceliek, mind a bag- lyasiak. Ha „fent” ketten bú­csúznak, az „lent” is kettős gyászt jelent. Ha pedig csak egy Nógrádi együttes esik ki az NB III—ból, akkor lesz ez a mostani Baglya- son tétmeccs. Több variáció nem létezik. Balázs József Tudósítóink figyelmébe! Ezúton hívjuk fel tu­dósítóink figyelmét arra, hogy a megyei I. osztály vasárnapi, hely­osztó mérkőzéseinek tudósításait a 14-596- os, a 16-455-ös, a 10- 589-es, vagy a 17-146- os telefonszámok vala­melyikén közvetlenül a lefújás után szívesked­jenek leadni! Labdarúgó-toborzó • Salgótarján. Június 8-ától 11-éig a Petőfi iskolában labda­rúgó tehetségkutatót és kivá­lasztót rendez az iskola és az SBTC. Jelentkezni az említett napokon 17 órától lehet azok­nak, akik szeptembertől ötödik osztályosok lesznek. A jelent­kezők sportfelszerelést vigye­nek magukkal. Vadkert korábban kezd • Mint ismeretes, vasárnap játsszák a megyei I. osztályú bajnokság helyosztóit. A 17 órai kezdés alól egyetlen pár kapott felmentést: a 9-10. he­lyet eldöntő Érsekvadkert- Nagybátony találkozó fél há­romkor kezdődik, hogy a két együttes tagjai megtekinthessék az 1-2. helyért vívandó Hunyadi SE-Pásztó összecsapást. Bronz Rómából • Róma. A nemzetközi junior férfi vízilabda tornán Magyar- ország a 3. helyen végzett. A további részletekről nem érke­zett jelentés, csak annyi bizo­nyos, hogy Jugoszlávia nyerte a tornát Olaszországot meg­előzve. A jugoszláv fiatalok azért vehettek részt a viadalon, mert az még a szankciók beje­lentése előtt kezdődött meg. Olcsó kaland • Columbus. Olcsón megúszta autós kalandját az amerikaiak egykori nehézsúlyú profi ököl­vívó világbajnoka, James „Bus­ter” Douglas. Az 1990-ben egyeduralkodó bokszolót fel­mentették az ittas vezetés vádja alól, ugyanakkor gyorshajtásért 75 dolláros pénzbüntetésre és a perköltségek megfizetésére kö­telezte egy helyi bíróság. A közúti szabálysértést még feb­ruárban követte el Douglas. Gillingham és Rózsa • Sheffield. A britek kiváló úszója, Nick Gillingham négy századmásodpercre megközelí­tette Rózsa Norbert 100 m-es mellúszó világcsúcsát az angliai Sheffieldben folyó olimpiai vá­logatóversenyen. Gillingham az előfutamban 1:01.33 percet úszott, Rózsa világrekordja 1:01.29. Szerencsére az év­könyvek a „majdnem világcsú­csokat” nem jegyzik. Jugoszlávok nélkül • Manila. Vasárnap Manilában várhatóan 112 ország részvéte­lével megkezdődik a sakkolim­pia. A legfrissebb információk szerint ez a világverseny is a ju­goszlávok nélkül kerül megren­dezésre, mivel az ENSZ Biz­tonsági Tanácsa szankcióinak szellemében a Fülöp-szigeteki külügyminisztérium megta­gadta a küldöttség beutazását. Labdarúgás, megyei II. osztály A bajnokra még várni kell Karancskeszi - Ludánvha- lászi elmaradt. (Ludányhalászi nem jelent meg!) Ménkes-Ságújfalu 1-0 (0-0). 200 néző, v.: Baksa. Jó iramú, sportszerű mérkőzés. Gl.: Ko­vács S. Ifi: 1-2. Vizslás - Ipoly tar nóc 3-1 (2-0). 300 néző, v.: Ludányi. Megérdemelt hazai győzelem. Gl.: Kakuk, Szabó, Juhász, ill. Donkó. Kis-zagyvavölgye - Ka- rancsberény 1-6 (0-4). 200 néző, v.: Hoffmann. Az újdon­sült bajnokjelölt már az első fél­időben hengerelt. Gl.: Mikuska, ill. Dupák (2), Katona (2), Földi, Fodor Cs. Ifi: 1-3. Salgógép - Cered 2-3 (2-2). 200 néző, v.: Balázs. A felju­tásban még reménykedő vendé­gek jól harcoltak. Gl.: Oszvald, Gulyás, ill. Simon, Halmosi, Bódi. Ifi: 5-0. Lucfalva - Etes 7-2 (3-2). 300 néző, v.: Mede J. A hazaiak a második félidőban hatalmas fölényben játszottak. Ifi: 5-2. Mátraszele - Karancsalja 2-4 (0-2). 300 néző, v.: Pisák. Az enerváltan játszó hazaiakon még a büntetőrúgás, és az eleln- fél létszámcsökkenése sem segí­tett. Gl.: Kaszár, Almádi, ill. Pál Lajos (2), Pál László, Bállá. Ifi: 1-0. Abajnokság állása: 1. K.berény 24 18 3 3 79- 25 39 2. Cered 24 18 2 4 87- 26 38 3. Ménkesi B. 23 12 7 4 52- 29 31 4. Ságújfalu 24 12 5 7 41- 40 29 5. Karancsalja 23 9 8 6 50- 41 26 6. Lucfalva 23 10 4 9 61- 48 24 7. Salgógép 23 10 4 9 48- 43 24 8. Mátraszele 22 8 6 8 48- 41 22 9. Vizslás 23 9 4 10 48- 44 22 10. Karancskeszi 23 7 5 11 22- 40 19 11. Kis-zagyvav. 24 6 4 14 33- 64 16 12. Ipolytarnóc 23 4 6 13 34- 54 14 13. Etes 24 5 4 15 32- 55 14 14. Lhalászi 24 2 4 1817-105 8 Hol van a pénztelenség vége? A minap egyik sportvezető isme­rősöm arról panaszkodott, hogy olyan szegények, mint a temp­lom egere. Nincsen pénz, miként támo­gató sem, így jövőjük több, mint bi­zonytalan. Nyugtatgattam őt, csak bíz­zon és reméljen, aztán hamarosan rá­jöttem: ettől bizony egy cseppet sem lesz jobb a helyzetük. A reménykedés és a bizakodás ma esetleg a lottóhúzás előtt dobhatja fel az embert. A sportban esetleg egy-egy mérkőzést megelőzően. Mert nézzünk csak szét szűkebb pátriánkban: hogy is állunk, mit várhatunk a versenysport­tól, legalábbis a minőséginek mondott szinten? Mondják, mondogatják, hogy a Salgglas NB Il-es labdarúgócsapata szereplésétől függetlenül búcsút mond a másodosztálynak. Nem kell kiesniük ehhez, végezhetnek a bennmaradást je­lentő helyek bármelyikén, ám mivel csupán néhány garasuk maradna az el­következő bajnokságra, egyszerűen ér­telmetlen lenne a további küzdelem. Annyit illik minden sportszeretőnek tudnia« hogy a pál valvai legénység szí­neiben futballozó sportolók fizetése alig haladja meg a magyar átlagkerese­tet, a pontpénz, a győzelmi prémium már—már ismeretlen a fiúk számára. Ennek ismeretében el lehet képzelni, hogyan örülnek a feleségek, amikor a hétköznapokon és a vasárnapokon is távollévő aranylábú férjeik hazamen­nek harmadikán kilencezer forinttal? Miután pedig fogy a garas, ki tudja, a következő szezonban mennyit vinné­nek forintban a családnak? Futná-e például elemózsiára? N em kell távolra menni a Salgg­las pályájától, csupán egy ugrás egy másik nagymúltú tarjáni egyesület, az SKSE. Az acélgyári klub berkeiben sem rózsás a helyzet - mit rózsás, egyenesen lehangoló! —, s ki tudja mi lesz a szakosztályokkal? Né- hányan azt is tudni vélik, hogy a ma­napság talán legnépszerűbb tarjáni csapatnak, az elsőosztályban szereplő férfi kosarasgárdának is „vége van”. Mielőtt bármely szurkoló felszisz- szenne, annyit megnyugtatásként: a megszűnés nem eldöntött tény, ám a re- litásokkal szembe kell néznünk. Az acélgyár nem tud áldozni milliókat a kosárlabdára - és persze sok egyéb mindenre sem -, gazdag Joe bácsikból pedig hiába keresnénk, nemigen talál­nánk egyet sem Nógrád megyében. Hogy Hivrenko, Farkas és társaik tudnak-e erről a nehéz helyzetről, az csupán kérdés lehet. Mindenesetre be­legondolhatunk: mennyivel szegé­nyebb lesz a megyeszékhely, ha egy esztendő jelentős részében nem láthat majd a tarjáni sportcsarnokban nagy kosárcsatákat? Ha egyszerűen vissza kell lépnie az élvonalbeli küzdelmektől egy sokra hivatott, talán évek múltán az álombéli csúcsokat is ostromolni képes csapatnak? S ha már a kohászoknál tartunk, nem lehet mellékes és elhanyagolható, hogy egyáltalán mi lesz a jelenleg a harmad- osztályban szereplő labdarúgókkal. A múlt szezonban még a másodosztály kapuját ostromolták, de - szerencsé­jükre!?) - nem sikerült az NB II-be ke­rülniük. Ám ez sovány vigaz,, mert a tősgyökeres Sese szurkolók bizonyára el sem tudnák képzelni hétvégéjüket egy-egy SKSE derby nélkül, legyen az akár otthon, akár idegenben. S mi lesz - ha bekövetkeznek ezek a jelenleg rossz álomnak tűnő dolgok - a szendvicsemberrel Tarjánban? Mit reklámoz majd Jani- csek Pista, aki hozta-vitte nyakába akasztva a híreket ezidáig is Salgótar­ján szerte? Persze ha az Ariel és az Omo mosóporok gyártói megfizetik, akkor biztosan azt, de a szendvicsem­ber nem erre született, hanem másra: a szurkolásra, a sport reklámozására. B ár a teljesség igényével nem le­hetne e néhány sorban kitár­gyalni a nógrádi versenysport anyagi helyzetét, a Balassagyarmati HVSE pénzügyi kondíciói mellett aligha mehetünk el szó nélkül. Ez a pa­tinás múltú klub egészen odáig süly- lyedt, hogy egyszerűen megszűnik. Nem tragédia - mondhatnánk, ám még­iscsak az, amikor belegondolunk az Ipoly-partiak eddigi eredményeibe. Mi lesz a bokszolókkal? Ki veszi át az egy­kor szebb napokat látott labdarúgó szakosztályt? S akkor talán nem is szükséges újabb kérdést feltenni az at­létákról. Némi örömünk persze van. Ez pedig nem más, mint a már a megszűnés ve­szélyével fenyegetett SBTC feltáma­dása. Maga a tény nagy dolog, mert nem földönkívüli juttatás érkezett a tóstrandra, Tarjánba, hanem mindazon tehetősebb vállalkozók segítsége, akik tudják, látják, tapasztalják, hogy a sport igenis jó üzlet, kiváló befektetés, s a jövő útja. Más kérdés ugyanakkor, hogy ki és kik gondolják valóban azt, hogy ami a fejlett nyugati gazdaságokban jól be­vált reklámfogás, az vajon kis hazánk­ban szintén az-e? Mert valljuk be: a magyar sportéletben ugyan akad szá­mos, a sportot finanszírozó vállalkozó, de az egyesületeket támogató rendszer mindmáig nem alakult ki. Sajnos ez a megállapítás kis megyénkre, Nógrádra - ahol évtizedekkel ezelőtt számos NB-sosztályban szereplő együttes fémjelezte a sportéletet - nem igazán érvényes. A vállalkozók mintha tarta­nának a sport finanszírozásától, a je­lentősebb anyagi ráfordításoktól. Ezen a ponton úgy hiszem a sportot egy kissé is szeretők mindegyike el­gondolkodhat. Vajon ha valóban ez a helyzet, ha valóban a csőd szélén áll­nak a patinás múltú megyei egyesüle­tek, s ha valóban nem várható vállalko­zói támogatás, akkor meddig süllyed­het szűkebb pátriánk sportélete? S portvezető ismerősöm jut az eszembe, amikor mindezeket vé­giggondolom. Miért is mondtam neki, hogy bízzon és reménykedjen, amikor ebben a szituációban mindez csak csalfa remény. Eszembe jutnak régi nógrádi sikerek, s egyre csak azon meditálok, vajon meddig tarthat ez a pénztelenség? S egyáltalán ennek az útnak látszik-e a vége? Én mintha lát­nám, de nem szeretnék ördögöt festeni a falra . . . Vaskor István

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents