Nógrád Megyei Hírlap, 1992. június (3. évfolyam, 128-153. szám)

1992-06-06-07 / 133. szám

1992. június 6-7., szombat-vasárnap HÉTVÉGI MAGAZIN HÍRLAP OTTHON. SZABAD IDŐ Műtrágyából, gyomirtóból a több - kevesebb! Kertbarátoknak a túladagolásról Ismert figura a türelmetlen beteg, aki - siettetni akarva a gyógyulást - két-három- szor annyi gyógyszert szed be, mint ameny- nyit az orvos javaik Az amatőr kertészek között is sokan hasonló módszerrel próbál­koznak, hogy gyorsabbá, eredményesebbé tegyék a növénynevelést. A leggyakoribb hiba a növényvédőszerek túladagolása, aminek következménye a le­vél- és hajtásrészek perzselődése. Ezt az ár­talmat a kisebb-nagyobb csúnya, elbarnuló foltok jelzik elsőként. Tegyük hozzá: a kel­leténél nagyobb porció semmivel sem fejt ki nagyobb védőhatást, mint a normális adag. Sőt, a szakemberek megfigyelték, hogy a kártevőknek azok az egyedei, ame­lyek túlélik a tömény kezelést, sokszor bi­zonyos védettséget szereznek az alkalma­zott szerrel szemben, s ez utódaiknál foko­zódhat. Olyannyira, hogy az egyébként ha­tékony védelmi eszköz a következő generá­ciók ellen hatástalanná válik. Az indokoltnál gyakoribb vegyszeres nö­vényvédelem, permetezés, porozás- és talaj- fertőtlenítés tehát többet árt, mint használ. Nagy hiba volna azonban a másik végletbe esni, s ölbe tett kézzel nézni a kártevők el­szaporodását. Az efféle „demográfiai rob­banást” semmi szín alatt nem szabad meg­várni! Mihelyt észleljük megjelenésüket, haladéktalanul lépjünk akcióba. Már csak azért is, mert ekkor még megoldható lehet a megtámadott növényrészek és egyedek ke­zelése, ami kisebb anyagfelhasználással és kevesebb munkával jár. S ami nem mellé­kes: közvetlen környezetünket megkímél­jük a vegyszer-szennyeződésektől. A kiskertekben általában nem igazán sze­rencsés a terjedő gaz ellen gyomirtókat használni, mert megszabadulhatunk ugyan a kapálás, gyomlálás fáradalmaitól, de ve­szélybe sodorjuk a talaj élővilágát. A mű­trágyák, növénytápsók - bizonyos, nem ma­gas határértékén túl - egyáltalán nem kívá­natos vendégek a talajban: olyan mértékben megnövelik sótartalmát, hogy a gyökérze­tek súlyosan károsodnak - úgynevezett gyökérégés következik be - és a növényzet pusztulásnak indul. Hasonló következmé­nyek fenyegetnek akkor is, ha a műtrágya száraz talajba kerül, elégtelen a növények vízellátása és a vegyszer közvetlenül éint- kezésbe kerül a gyökerekkel. Bánjunk tehát csínján a kemikáliákkal, mert rájuk sokszorosan érvényes a mondás, hogy a több - kevesebb. Dr. Komiszár Lajos Ne a keret érvényesüljön! Nem a keret teszi értékessé a képet, de keret nélkül még a legfantasztikusabb fest­mény sem hat igazán! Legalábbis ezt állít­ják amerikai művészeti szakértők, és azért a következőket ajánlják:-olyan képkeretet válasszunk, amely a néző figyelmét a képre tereli.- a paszpartu színe egészítse ki a kép szí­neit, de soha se nyomja el- olyan anyagot válasszon képkeretezés­hez, amely biztosan nem támadja meg a ké­pet (savmentes legyen!)- ügyeljen arra, hogy a keretben legyen üveg, ami védi a festményt a füsttől, a le­vegő nedvességétől. Vigyázni kell arra, hogy az üveg ne kerüljön közvetlen érintke­zésbe a festménnyel, mert alatta nedvesség képződhet, ami rongálja a képet. Hogyan lesz rend a gyerekszobában? A gyerekszoba úgy néz ki, mintha éppen egy bomba csapódott bolna be - hallani sok szülő­től a panaszáradatot. Állandó a rendetlen­ség, mindig minden elől van. Ebben gyak­ran a szülők is hibásak, de ha akarnak, segít­hetnek is a dolgon. íme néhány jótanács: Tegyünk fel függő­ágyat, a gyerekek biz­tosan nagy örömmel teszik bele játékaikat, hiszen azokat még hin- táztatni is lehet benne. Helyezzünk el a föl­dön néhány nagy irat­rendezőt, amibe a gye­rekek beletehetik kifes­tőfüzeteiket, könyvei­ket, a gyerekújságokat, és könnyen meg is ta­lálják azokat. Állítsunk be a gye­rekszobába egy egy­szerű színes ládát. Áz ilyen ládákba elké­pesztő mennyiségű holmi fér bele. Ha le­zárjuk a láda tetejét, nem marad semmi lát­ható nyoma a rendet­lenségnek. Keresztrejtvény t DÍSZ­NÖVÉNY VOLT. I ATINLJI KIVÁLÓ SZÍNÉSZ (DEZSŐ) t OLASZ VULKÁN AUTÓSOK PUMPÁJA t ESEDEZ­VE KÉR BIZONY. RÉGEN t PÓTLÓ­LAG FRANCIA ARANY El MEG­FONTOL FELTÉVE APÓÉN 2. RÉSZE T EGYFÉLE SZÍN CÉLTALA­NUL KÓ- BOROL > ISME ■v SURU PAMUT­VÁSZON DRÓTVÉG BRIT TV-TÁR­SASÁG VASI KÖZSÉG > NÉPIES BÁCSI V ARGEN­TUM TROMBI­TAHANG MILANO OPERÁJA V USA VÁROS VOLT ORSZÁG "V KÁUUM. KÉN OLTÄR­JiÉSZI ELŐTAG: TALAJ A VÍZ SODRA "V ÁLLÓVÍZ > BORSODI KÖZSÉG-V A VICC POÉNJA: MOST MÁR BIZTOS MEGBÁN­TÁTOK. HOGY . . L FESTŐI KILÁTÁS TŰZHELY SÜTŐJE t RABSÁG JELKÉPE SZEMÉLY­névmás > ÜZLET RÉSZE :v > KELETI TÁBLA­JÁTÉK MUNKA ~^7~ KIFEJ­LŐDÖTT ÖSZTÖ­NÖZ TISZTA FOLYADÉK KÁLIUM V-V" UTOLSÓ ELŐTTI BETŰ ■V ZENÉBEN: HÁROM HOSSZÚ IDŐÓTA ERŐSHOR­GÁSZZSINEi KÖLTŐI SÓHAJ “V PERUI AUTÓJ. MÓZES ÖT KÖNYVE ■V AZA MÁSIK ASZTÁ­CIUM KÁPOSZTA JELZŐJE G> ÜLEDÉKE ~V" TANTÁL “V“ RÉGI FFNÉV IDEGEN LEVEGŐ ■v SZÁJÁT NAGYRA NYITJA NŐI NÉV-V" > SVÉD VÁLTÓ­ID BETEG­SÉG PONTY­FÉLE ~V~ GERMÁNIUV ^ KÖZVET­LEN KÖ­mh AZONOS BETŰK OSZTRÁK HATÁRO­ZÓRAG LEMEZ­SZÉLEK T7" TRÍCIUM TÖBBNYI­RE NÉPE ANYA­GI SEGÍT­SÉG ,V SZÁN­DÉKI Beküldési határidő: június 12. Legutóbbi rejtvényünk he­lyes megfejtése: „Önnek az az egyetlen baja, hogy túlságosan szemérmes.” Könyvjutalmat nyertek: Kukely Mihányné Salgótarján, Füleki u. 148., Szi­geti László, Érsekvadkert, Rá­kóczi út 83., Berze Gábor. Ho- mokterenye, Kossuth u. 160. A könyveket postán juttatjuk el nyerteseinknek! Recept Príma primőr Ezt is megértük: a pri­mőrök jó részének ára a tavalyi felét-harmadát sem éri el. Régi tapaszta­lat, hogy a téli napfény- és vitaminhiányos hónapok után szervezetünk szinte kiéhezett a friss növényi táplálékra: a kispénzüek- nek is azt ajánljuk tehát, hogy ha csak tehetik, reszkírozzanak meg a konyhapénzből vala­mennyit ezek beszerzé­sére. A következő étel is primőrből készülhet. Kaporleves Hozzávalók: 2 csokor kapor, 1 dl tejföl, 1 evőka­nál liszt, 1 evőkanál olaj, továbbá bazsalikom, só és vegeta. Az olajban megpirítjuk a lisztet, rádobjuk a meg­mosott, apróra vágott kaprot és felöntjük 1 liter vízzel, amelyet vegetával (esetleg húsleveskockával) ízesítünk. Sóval és bazsa­likommal fűszerezzük, összeforraljuk és tálalás­kor elkeverjük tejföllel. Mennyit és hogyan? Ajándékba virágot Elsősorban a férfiak - s köz­tük is a hosszabb ideje nős fér­jek - figyelmébe ajánljuk az il­lemtan egyik sarkalatos tételét: a virág az egyetlen olyan aján­dék, amelyet nemcsak jeles na­pokon (név-, születésnap, há­zassági évforduló, stb.), hanem bármikor lehet adni, s illendő el is fogadni! Ezen az egységes szabályon belül azonban már eltérőek a „mit, kinek, hogyan” előírások, sőt a virágetikettnek vannak mindmáig vitatott, eltérően ér­telmezett szabályai is. Abban egységes az illemtanászok vé­leménye, hogy fehér, vagy hal­vány színű csokrokkal csak ifjú hölgyeknek szokás kedveskedni. (Más kérdés, hogy ki hol húzza meg az ifjú kor határát?) Abban sincs nézetkülönbség, hogy a vörös, vagy tűzpiros virágok a megajándékozott iránti erős vonzalom kifejezői, s hogy pél­dául a tiszta kála-csokor kizáró­lag menyasszonyoknak dukál. Arról máig sem jutott nyug­vópontra a vita, hogy páros, vagy páratlan számú virágszál­ból kell-e állnia egy-egy cso­kornak? Sokan az utóbbira es­küsznek, sokan viszont azt vall­ják, hogy az ajándékozónak nem kell efféle „számmisztiká­val” foglalkoznia. Újabban megszületett az etikett-komp­romisszum is, jellemző módon a külpolitika berkeiben. A le­endő diplomatáknak szóló pro- tokolli útmutató ugyanis azt ajánlja, hogy tíz szálnál kisebb csokorban páros, nagyobb cso­korban páratlan számú virág­szál sorakozzék. Az ajándékozónak egyébként nem valami zsákbamacskaként, hanem kicsomagolva, azonnal szemrevételezhető formában il­lik átnyújtania az illatos figyel­mességet. A divatos celo­fán-csomagolás tehát maradhat, hiszen az átlátszó. Ugyanakkor a megajándékozottól azt köve­teli a jómodor, hogy a csokrot ne tegye félre mondjuk a ven­dég távozásáig, hanem nyom­ban rakja vázába. A kérdésre, hogy vágott, vagy cserepes virággal kedves- kedünk-e valakinek, az illemtan válasza: hivatalos kapcsolatban nem szokás cserepes virágot ajándékozni, csak barátnak, kol­légának, családtagnak. S bár a virágküldemény nyilván mindig örömet okoz, az az igazi fi­gyelmesség, ha nem a boy-szolgálat, hanem maga a „feladó” személyesen nyújtja át ajándékát a címzettnek. Doktor úr, válaszoljon most ön! Kinek nem volt már olyan érzése, hogy az orvos be­tegként nem veszi őt emberszámba? J. Douglas kutató a Bloomsbury kiadó­nál most megjelent könyvében ezeknek a kérdéseknek járt utána. íme néhány: 1. Hányszor mondta azt női pá­ciensének, aki arról panaszkodott, hogy gyakran vannak hő­hullámai, vagy rosszul érzi magát a menstruáció előtt: „túlságosan sokat foglalkozik önma­gával, ezek teljesen normális dolgok” 2. Ha egy nőbe­teg lép a rendelőbe, Ön vajon felnéz-e a papírjaiból, és meg­kéri, hogy foglaljon egy kicsit helyet? 3. Mondta-e már nőbetegének, hogy mindaz, amit érez és érzékel, az csak „fejében van” és puszta képzelődés? Van néhány kér­dés, amit a nőbete­geknek kell felten­nie önmagának: 1. Ha az asszisz­tensnő barátságta­lan, ezt mondta egyszer is az orvo­sának? 2. Önnek az a vé­leménye, hogy az orvos is ugyanúgy „csak a munkáját végzi”, mint mond­juk az ács, vagy a szerelő? 3. Ön szerint a női orvosok na­gyobb megértést ta­núsítanak nőbete­geik iránt, mint a férfiak? Beszélgetés Ben Menachem magyar származású, svéd professzorral A stressz parancsa: támadj, vagy menekülj! Van némi igazság a nótában, hogy így sem volt jó, úgy sem volt jó... Mert az ember egyik sajátos tulajdonsága, hogy az aktivitás hiányát, az ingerszegény környezetet nem tudja elvi­selni, de azt sem, ha túl sok inger, különféle erős hatás éri. Ez utóbbi jelenségről, a Selye János felfedezte stresszről beszélget­tünk svédországi magánklinikáján a téma egyik világhírű - Se- lyéhez hasonlóan szintén magyar származású - szakemberével, Michael Ben Menachem svéd pszichológussal.- Közismert, hogy a feszült­ség, az ismétlődő ideges, iz­galmi állapot károsítja a szer­vezetet. Arról azonban keveset tud a laikus közvélemény, hogy mi a stressz-jelenség oka és konkrét következménye?- Kezdjük mindjárt ez utób­bival: a magas vérnyomással, a gyomorfekéllyel, a szív- és ér­rendszeri megbetegedésekkel kapcsolatos panaszok nagy ré­sze a stressz-állapot számlájára írható. Ennek hátterében az áll, hogy a stressz eredendően ősi állati és emberi reagálás a kör­nyezet veszélyeire. Eleink - mint más élőlények is - ve­szélybe kerülve választhattak: támadnak vagy elmenekülnek. Ebben a helyzetben a szerve­zetben villámgyors élettani fo­lyamatok jönnek létre. Az ideg- rendszer riadóztatja a hormon­kiválasztásért felelős idegi kép­ződményeket, az agyban talál­ható hipotalamuszt és az agya­lapi mirigyet. Ezek - műkö­désbe lépve - fontos vegyi fo­lyamatokat indítanak el, s hatá­sukra megváltozik a szervezet anyagcseréje, a cukorháztartás, a vérösszetétel, a szívműködés. Mindez azért, hogy az ősi cse­lekvésformákhoz szükséges energia nyomban meglegyen.- Ezekkel tehát nem tudunk mit kezdeni? „Elfogyasztjuk” magas vérnyomással, zakatoló szívvel, összeránduló izmokkal?-Lényegében igen, s ez a probléma lényege. Selyének az volt a véleménye, hogy a stressz több, mint puszta reakció. Ösz- szetett folyamat, ami fölkészít a stressz fogadására, azaz valami­lyen lelki, fizikai, szociális jel­legű sokkoló eseményre, vagy helyzetre. A modern embernek viszont nincs célszerű menekü­lése ezekből a helyzetekből, s bonyolítja a dolgot az is, hogy noha napjainkban a legtöbb stressz lelki jellegű, szerveze­tünk ezekre is csak tisztán fizi­kai, élettani választ ad. Más szóval: nincs pszichológiai vé­delmi berendezésünk. Áz állat­világban a reagálást - a harcba szállást, vagy a menekülést - alacsonyabb rendű idegi köz­pontok irányítják. Bennünk vi­szont a magasabb rendű ideg­működés dominál: társadalom­ban élünk, kialakult normák szabályozzák magatartásunkat és cselekvésünket. Mi nem üt­hetünk és nem szaladhatunk el, tehát nem választhatjuk a primi­tív reakciókat. Ennek követ­kezménye az, hogy fölhalmo­zódnak a stresszhatások, a stresszorok, amiket magunkkal hurcolunk. Egészen addig, míg úgy érezzük, hogy nem tudunk velük megbirkózni, s akkor föl­adjuk. .. A társadalomnak keresnie kell a kiutat a kiúttalanságból, s igyekeznie az egyén és a társa­dalom által elismert, gazdasági­lag támogatott menekülési út­vonalakat teremteni. Ilyen pél­dául a betegbiztosítási rendszer, vagy maga a betegállomány in­tézménye, az idő előtti nyug­díjba vonulás lehetősége.

Next

/
Thumbnails
Contents