Nógrád Megyei Hírlap, 1992. június (3. évfolyam, 128-153. szám)

1992-06-05 / 132. szám

1992. június 5., péntek HÍRLAP 5 RÉTSÁG ÉS KÖRNYÉKE Műemléknek is beillik Néhány kilométerre Nagyoroszitól a budihói vadászházban áll ez a csodálatos csempekályha. Fotó: Gyurkó Péter. Iskolabővítés céltámogatással Ahol a róka portyázik ... A berkenyéi önkormányzat elképzelései között szerepel, hogy a Nógrád községbe átjáró felső tagozatos általános iskolá­sokat visszahozzák a községbe. Erre csak akkor kerülhet sor, ha megteremtik a szükséges felté­teleket. Vagyis a helybéli isko­lára egy emeletet húznának rá. Ennek a tervnek a megvalósí­tása a helyi önkormányzatnak az előzetes számítások szerint 20 millió forintba kerülne. A megoldáshoz, a kormány által meghirdetett céltámoga­tásból szeretnének segítséget kapni a berkenyeiek. Ám ezzel sem zárul le gondjaik sora: az is megoldásra vár, hogy honnan teremtik majd elő a felső tago­zatosokat tanító hat fő tanerő alkalmazásához szükséges bért, és a hozzá kapcsolódó egyéb költségeket. Barnára festett mesekerítés, szép házikó, zöld színben pom­pázó környezet - ez a kép foga­dott Diósjenőn, az Arany János utca legszélén. Ez a ház min­tegy határa a községnek és az innen induló hegyvonulatnak. Mégis, hogyan élnek itt az em­berek? Ezt megtudni kopogtam be a Kőszirt és a Magashegy tö­vében lakó Kertész Károlyék- hoz. Hamar kiderült, hogy Kertész Károly maga is természeti­mádó. Mégpedig nemcsak hob­biból, hanem hivatástudattól hajtva is. Erdészként gyakorlati­lag mindig is erdő mellett élt, s a Kárpátijától kezdve sok he­lyen megfordult. Budapesten született, de már gyermekként is gyakran kiszabadult a nagy­városból. Lakott egy ideig Sal­gótarjánban, ám a városi leve­gőt nem tudta megszokni. Ami­kor az erdészeti vállalat felaján­lotta megvételre a karbantar­tásra szoruló erődszéli házat, Kertészék nem haboztak: vásá­Segítő önkormányzat A nézsai önkormányzat fel­mérte, hogy a községben üresen álló épületeket hogyan lehetne hasznosítani. Az egész község bejárása során kiderült, hogy több épületet alkalmassá lehet tenni különféle vállalkozások céljaira. Ezért a polgármesteri hivatal meghirdette ezeknek az épületeknek vállalkozók által bérleményként történő haszno­sítását. Az akció eredményeként már megnyitottak egy zöldséges üz­letet, egy butikot, s egy video­kölcsönzőt, s nemrégiben nyűt meg egy divat- és méteráru üz­let. A közeljövőben azonban nagyobb lépést is akarnak tenni az elhagyott épületek és terüle­tek hasznosítása érdekében mert tervezik egy kisebb tüzép telep nyitását is. Az önkormányzat nemcsak épületekkel, hanem adóked­vezményekkel is támogatja a vállalkozásokat. roltak és felújítottak. Itt élnek most, nyugdíjasként. Miután az itteni, diósjenői negatívumokat tudakoltam, egyet tudtam csak meg: hogy messze van a falu­központ. Iskolai szünetek és vakációk idején nem csak a házaspár örül itt a természetnek, hanem az ilyenkor idelátogató unokák is. Errefelé nem kell kérdezős­ködni, hogy hol van a botanikus kert, avagy hol van az állatkert. Ott van mindez a háztól alig egy-két száz méterre, sőt gyak­ran „odamegy” a házhoz. A gondozott kertet meglátogatta már szarvas, vaddisznó, borz, nyest, mókus. Utóbbi egészen profi módon lopja a diót. Ebben társul hozzá néha a szajkó is. A ravaszdi róka is idelátogat oly­kor, s egészen úgy viselkedik, mint a mesében: sunyi módon közelít, azután elemei egy-egy tyúkot. Kitartó munkája eremé- nyeképpen ma már nincs ba­romfi a kertben. Kertész úr mostanában csak kertészkedik ­Az ifjú postás munka közben. Az alsópetényi postahivatal­ban kellemes külsejű, kedves postáskisasszony fogadja a kö­ntöst fogjon ki rajta a róka! A vetés-aratás viszont a vaddisz­nónak tetszik, amely előszere­tettel látogatja a csemegekuko­ricát. Szóval vannak gondok ilyen idilli környezetben is. A természethez szokott em­ber humanitása mutatkozik meg abban, hogy Kertészék megér­tőén viseltetnek a kisebb-na- gyobb „tolvajokkal”, és „garáz­dákkal” szemben. Sőt, olykor elismerően nyilatkoznak róluk: „a mókusok olyan szépen, sza­bályosan törik a diót!” Itt, a hegy lábánál, persze máshoz is hozzászokik az em­ber. A csöndhöz. Kertészék még a moziban lévő hangerősí­tést is zavarónak érzik. Mai diszkóvilágunkban ezt talán túl­zásnak érezzük, de azért lehet benne valami. Mit is mondhat­nánk erre? Bárha mindenütt csak a szükséges zajok lenné­nek, és az élet egyetlen területén sem zavarná meg fölösleges ze­nebona napjainkat, terveinket. Kovács Gyula szönésünket. Az arcán játsza­dozó mosoly, szemében kérdés bujkál. Rétság és környéke n Őszre üzemel # Rétság. Néhány hónap múlva várhatóan javul a rétságiak tele­fonhelyzete. Ugyanis az ősz fo­lyamán várhatóan beüzemelik a crossbar-telefonközpontot. Az első ütemben 1000 fogadóállo­más áll majd a település lakói­nak rendelkezésére. Emlékmüátalakítás # Nagyoroszi. A községi ön- kormányzat döntése alapján az egykori szovjet hősi emlékmű­vet átalakították. Ezután az is­meretlen katona emlékművénél róhatják le kegyeletüket mind­azok, akiknek a hozzátartozóit elpusztították a háborúk. Mozizni akarnak # Szátok. A lakosság szeretné, ha a községben gyakoribbak lennének a filmvetítések. Az önkormányzat ennek érdekében úgy határozott, hogy filmvetí­tőgépet igényel a moziüzemi vállalattól. közepes- Parancsoljanak! -mondja. Egy pillanatra meglepődik, mikor megtudja, hogy nincs másra szükségünk, csupán egy-két információra. Bólint, s mi ezt beleegyezésnek vesszük. Pillanatok alatt kiderül, hogy Bartók Judit, kétbodonyi hölgy, nemrégiben került ide.- Tavaly végeztem Budapes­ten - meséli s mivel erre a vi­dékre akartam kerülni, először Bánkon dolgoztam, majd itt volt hely a postán, s így kerül­tem ide. Azt is megtudjuk, hogy ebbe a kis faluba tízen fizetnek elő a megyei hírlapra. S ez Bartók Judit szerint közepes eredmény. Igaz, amikor a körzeti oldalt közli az újság, akkor ennek a duplája is elfogy. A bánki csillaglányok A bánki abc-ben egy kedves fiatalasszony kérdezi:- Mit parancsol, segíthetek? Csupán érdeklődtem, s mint kiderült, Turányi Andrásnéval be­szélgettem, a bánki ellátásról váltottunk szót.- Bánkon inkább nyáron sok a vevő - magyarázta szakértőén. - Most nincs pénzük az embereknek. Bízunk benne, hogy a szezon se­gít a forgalmon. Olyankor tíz-tizenegy órát is dolgozunk. Jönnek a víkendesek, meg a fürdözők. Szerencsére az idén már megnyílik a strand. Az ellátás időnként jobb is lehetne, de a budapesti ALFA sem tudja mindig azt szállítani, amire igény van. Bánkon ezen a nagy üz­leten kívül működik egy aprócska bolt is a víkendtelepen, ami ugyancsak az áfész kezelésében van. Az emberek többsége azért in­kább ide jár, ahol több minden beszerezhető. Nem véletlen, hiszen itt vannak a fáradhatatlan és igen kedves „csillaglányok’’, Varga Istvánná üzeletvezető, Kiss József né, Csiz- már Jánosné és Turányiné, akik készen állnak az idegenforgalom megpróbáltatásaira. P.A. Szókimondó polgármesterasszony Mindig a feladat mellett dönt Emlékezetes randevú a Kőhegyen Sikeres falutalálkozót rendeztek nemrégiben Alsópetényben. A község apraja, nagyja túrára indult a közeli Kőhegyre, ahol különféle komoly és humoros sporteseményekkel tették színessé a napot. Volt kötélhúzás, zsákbanfutás, labda­rúgó-mérkőzés, s még aerobic is. Akadtak, akik kártyáztak, de voltak, akik „csak" beszélgettek. Délben a természet terítette nagy zöld asztal­nál helyet foglaló kicsik és nagyok jóízűen fo­gyasztották el a kondérban főzött gulyásleveset. Alkonyaikor fáradtan, de jókedvűen indult haza a népes csapat. Kellemesen töltöttek el egy napot, amelynek a megszervezéséért és lebonyo­lításáért köszönetét mondhatnak idős Szklenár István sportköri vezetőnek, Szabó Mihálynak, a szakács szerepét vállaló önkormányzati képvi­selőnek, s mindenkinek, aki emlékezetessé tette ezt a napot. Petényi Anna A tíz darab csak Gvurkó fotó Ez csak olyan félig Az AN-2-es békésen pihen a füvön. Ä fölé hajló fiatalem­ber felegyenese­dik.- Molnár Ár­pád repülőgép­szerelő vagyok - mutatkozik be. Molnár Árpád érsekvadkerti. Repülős akart lenni, de csak az ejtőernyőzésig jutott el. Több mint harminc­szor ugrott.- Innen a sze­relem?- A szerelem korábban kez­dődött - mondja.- A mostani pi­lótámmal vala­mikor tízéves koromban repül­tem egyszer. szerelem Azóta rajongok a repülésért.- Akkor miért csak szerelő?- Az iskoláim elvégzését kö­vetően megfogadtam, hogy pi­lóta leszek, vagy szerelő. A má­sodik jött be. Beszéd közben gyakorlottan mozog a keze.- Most itt dolgozunk a me­gyében. Igaz, hogy ez az élet­forma hasonlít a vándorcigá­nyok életéhez, de nagyon szere­tem. A mi munkánk idény­munka, s ilyenkor nagyon kell hajtani. Tőle tudom, hogy a munka­helyen a szerelő felel a repülő működéséért, ami sokféle, fel­elősségteljes karbantartást kö­vetel.- Nős már?- Ments Isten, ezt nem lehet asszony mellett csinálni!- A szülők mit szólnak?- Miután a bátyám hadipi­lóta, így most már egy szavuk sem lehet.- pádár ­Nem hagyja magát, amikor igaza van, ha a községért tenni, érdekeiért hadakozni kell. Ennek ismeretében kerestem fel a nógrádi tsz-ben a nagyüzem pénnzügyi előadóját. Schmidt Jó- zsefnét, Berkenye község tiszteletdíjas polgármesterét.- Valóban szókimondó va­gyok. Csak az őszinte embere­ket szeretem. Ilyen voltam ak­kor is, amikor fél évig tanácsel­nökként dolgoztam a legutolsó ciklusban. A polgármester asszony né­met anyanyelvű családból származik. Gyerekkorában odahaza több német szót hallott, mint magyart. Beszélni nem tud, de érti, amit mások egy­másnak mondanak.- Minek tulajdonítja a szóki­mondását?- Talán adottság, velem szü­letett tulajdonság. A község ja­vát szolgáló tervek elképzelé­sek, kialakításánál nem járok a fellegekben, mindig a józan pa­raszti eszemre hallgatok. Olyat nem tervezek, ami az első pilla­natban már megvalósíthatatlan- nak látszik.-Akkor nagyon szigorú ön­magával szemben is?- A munkatársaim többet tudnának mondani. Mindene­setre megpróbálok igazságos lenni.- Közéleti tisztének ellátása időtrabló és szerteágazó fel­adat. A család tagjai ezért ber­zenkednek, vagy megértik Ont?- Olyan családban élek, ahol tudják, milyen kötelezettséggel jár a vállalásom. Férjem, aki műszaki részlegvezető, mellet­tem van. Rajta kívül édesanyám és a kislányom segít nekem. A két fiam katona.- A családban kinek hiányzik a legjobban?- Mindenkinek, de főleg kö­zépiskolás kislányomnak. Szá­molja a napokat, mikor telik le a polgármesterségem.- Vagyis szeretné teljesen visszakapni az édesanyját?- Szülőcentrikus, valóban minden tekintetben vissza akar szerezni.- Miként érzi választóinak támogatását?- Változóan. Sokszor érzek örömet, máskor meg arra gon­dolok: érdemes-e ennyit fára­dozni? Végül mindig a feladat mellett döntök. Szerencse, hogy a hatszáz főnyi, főleg német ajkú, vagy ahogy itt mondják sváb lakosú községünkben a felvidéki magyarok - és nem ki­telepítettek - egyetértésben él­nek és dolgoznak. Szükség van erre, mert sokszor a legszüksé­gesebb elképzeléseink megva­lósításához sincs elegendő pén­zünk. Azt szoktam mondani: ha nem fogunk össze, akkor meg­marad a harminc éves elmara­dásunk. Csak magunkra szá­míthatunk. A férjem és én is részt veszünk szombatonként a községépítő munkában.- Tudta, mit vállal?- Igen. Amíg az egészségem engedi, addig becsülettel szol­gálom a választóim érdekét. Egyébként a hétvégek egy ré­szében a hivatalban tevékeny­kedem. Vallom, hogy csak megértő, egymást segítő és egyetértő munkával tudunk előre jutni, céljainkat megvaló­sítani. Venesz Károly

Next

/
Thumbnails
Contents