Nógrád Megyei Hírlap, 1992. június (3. évfolyam, 128-153. szám)

1992-06-05 / 132. szám

Ha az ENSZ-szankciókat visszavonják Milosevic kész lemondani Miért harcol a bányász­szakszervezet ? Dánia hajthatatlan Dánia politikai pártjai arra a megállapodásra jutottak, hogy Koppenhága nem fogja kérel­mezni a maastrichti szerződés új­ratárgyalását — jelentette ki teg­nap Oslóban Üffe Ellemann- Jensen. A dán külügyminiszter, aki az EK-külügyminisztereivel való tanácskozásra érkezett a norvég fővárosba, lehetetlennek vélte a szerződés újratárgyalását. Véleménye szerint most meg kell vizsgálni a fennálló lehetősége­ket, s feltehetőleg hosszú időre lesz szükség az elemzésekre és az értékelésekre. Francia igen A francia szavazók több mint kétharmada a maastrichti szer­ződés ratifikálása mellett foglal állást. Erről tanúskodik az a köz­vélemény-kutatás, amelyet a Le Párisién című napilap számára készítettek azt követően, hogy Mitterrand elnök szerdán beje­lentette : a kérdést népszavazásra fogja bocsátani. A Reuter által ismertetett adatok szerint a vá­lasztók 69 százaléka szavazna a ratifikálásra, s csak 31 százaléka ellene. Norvég ellentábor A norvég lakosság 53 százalé­ka ellenzi és csak 33 százalék tá­mogatja az ország csatlakozását az Európai Közösséghez — ez derül ki az Opinion Közvéle­mény-kutató Intézet szerda esti előzetes felméréséből. A Maast- richti-szerződés ratifikálását el­utasító dán népszavazás eredmé­nye azonnal éreztette hatását az északi országban. A megkérde­zettek több, mint egyharmada elmondta, hogy álláspontja ki­alakításában nagy szerepe volt a dán döntésnek. Ausztriának nincs választása A dán népszavazás negatív eredményét Ausztriában intő jelnek kell tekinteni — mondotta Alois Mock osztrák külügymi­niszter egy televíziós vitaműsor­ban. Mock ugyanakkor hozzá­fűzte, hogy Ausztria számára nincs más választás, mint a Kö­zös Piaci tagság. Európa: csak homokszemek? Csak homokszemek zavarják az európai integráció startra kész gépezetét? Tény, hogy Európa biztonsági ügyeiről nyilvános vi­tába keveredett a NATO-érdeke- ket hangoztató Egyesült Álla­mok, s a Nyugat-európai Unió nevében un. Eurohadtestet szer­vező Franciaország és Németor­szág. Tény: éles szópárbajokat is kiváltott, hogy ki illetékesebb a kontinens legégetőbb bajainak (FÁK, Jugoszlávia) kezelésé­ben, a kevesebbek Európa Kö­zössége, vagy a nagy család, az Európai Biztonsági és Együtt­működési Értekezlet? A legú­jabb tény pedig, hogy Dánia nép­szavazáson elvetette a csatlako­zást az integrált Európához, s ez­zel azt is megkérdőjelezte, hogy 1993január 1. tényleges születés­napja lehet-e az oly nagy gonddal megtervezett új Európának? Nem kevés zavar, egyszerre. Fogaskerekek törnek tehát ösz- sze az együttműködésre konstru­ált gépben? Tény: hasonló dol­gok mindig történtek az elmúlt évtizedekben, amikor nagyot lé­pett a Közös Piac. De az is tény, hogy most minden korábbinál nagyobb ellenállás mutatkozik utólag a meghirdetett elvi egye­tértés gyakorlati érvényrejuttatá- sával szemben. Átmenetileg? Tartósan? S akkor mi lesz velünk ? Ezek a bizonytalanságok társult tagsá­gunkat az EK-ban biztosan nem érintik. De ami még fontosabb : ne térítsenek minket el attól, hogy a szó teljes értelmében kor­szerű Magyarország próbálja át­lépni a harmadik évezred küszö­bét — egy fejlődő Európa része­A Scandinavia Hotel díszter­mében tegnap megnyílt az Észak-atlanti Tanács ülése, amelynek keretében a 16 NATO ország külügyminiszterei első­sorban arról tanácskoznak, hogy milyen formában nyújthat segít­séget a szövetség békefenntartó műveletekben az Európai Biz­tonsági és Együttműködési Érte­kezletnek. A vasárnap megtartott parla­menti választás alapján a várako­zásoknak megfelelően a Szerbiai Szocialista Párt küldheti a leg­több képviselőt, a 136 megvá­lasztott törvényhozó közül 73- at. Vojislav Seselj vajda radikális pártja követi a szocialistákat, ösz- szesen 33 képviselőjük lesz. A montenegrói Demokratikus Szocialista Párt 23 mandátum­hoz jutott. A Vajdasági Magya­rok Demokratikus Közössége két képviselői helyet szerzett meg, szintén két mandátuma van a kommunista szövetség — Moz­galom Jugoszláviáért nevű szer­vezetnek, három helyet az állam­Mircea Snegur moldovai el­nök Butrosz Gáli főtitkárnak küldött, s a közgyűlésben is kö­röztetett levelében azt állította, hogy a Dnyeszter mellékén állo­másozó, orosz ellenőrzés alatt ál­ló 14. hadsereg lényegében csat­lakozott az orosz szeparatisták- hoz, mivel fegyverzettel — közte tankokkal és rakétákkal — látja el őket. Ez katonai agresszió az Orosz Föderáció részéről Mol­dova ellen, hadüzenet nélküli háború, amelyért Oroszországra hárul a teljes felelősség — olvas­ható az üzenetben. Snegur fel­szólította a főtitkárt, hogy levelé­ről tájékoztassa a Biztonsági Ta­nács tagjait. Egyben hozzátette: ha Oroszország nem állítja le azonnal az agressziót, Moldova Stoltenberg norvég külügymi­niszter megnyitóbeszédében ki­jelentette: a NATO-nak erőtel­jes és világos üzenetet kell külde­nie azoknak, akik felelősek a volt Jugoszláviában és Karabahban dúló erőszakért. További fel­adatként említette a NATO és az európai intézmények közötti fel­adatok megosztását. polgári csoportok jelöltjei kap­nak. Zomborban és Urosevacon szabálytalanságok miatt meg kell ismételni a szavazást. Slobodan Milosevic szerdán este az egyik brit televíziónak adott inteijúban kijelentette, hogy kész lemondani, ha ez az ára a szankciók visszavonásá­nak. A boszniai szerb vezetők szerda este közölték, hogy ké­szek a szarajevói repülőtér blo­kádjának megszüntetésére, ha a légikikötőt nem használják majd katonai célokra. Felszólították a repülőtér alkalmazottait, hogy jelentkezzenek munkára. fenntartja magának a jogot, hogy hivatalosan is a BT-hez fordul­jon, és kéije a helyzet megvitatá­sát. Ukrajna és Moldova továbbra is a Dnyeszter menti válság né­gyoldalú (moldovai — ukrán — orosz — román) konzultációk ré­vén történő megoldásának híve — jelentették ki Kijevben a két ország külügyminiszterei tegnapi tárgyalásaikat követően. Nico- lae Tiu moldovai külügyminisz­ter előzőleg az orosz fővárosban járt, de a jelek szerint nem sike­rült közelíteni Chisinau és Moszkva álláspontját. Anatolij Zlenko és Tiu a nemzetközi jogi normák, mindenekelőtt az ENSZ és a helsinki okmányok tiszteletben tartását hangsúlyozta. Az a szlovák, aki a csehszlo­vák föderáció feltétlen megőrzé­se mellett kiálló erőkre szavaz, az egyben a piacgazdaság — akár a jobboldal által szorgalmazott szabad verseny, akár a balodalibb szociális piacgazdaság — mellett foglal állást. Ez egyben „Brüsz- szel-konformább” alternatíva is. Az a szlovák, aki Szlovákia álla­mi önállósodását kívánja és az ezt hirdető pártokat favorizálja, egyben azt is mondja, hogy az európaiság csak a nemzeti érdek érvényesülése után képzelhető el. A szlovák önállóság hívei sze­rint nem kell annyira rohanni a nyugat-európai megoldások felé. Szlovákia lakosainak 11 szá­zalékát teszi ki a magyar nemzeti kisebbség. A szlovákiai magyar­ság esetében a „nemzeti elv” elő­resorolása nem feltétlenül a valós társadalmi kérdések elfedését je­lenti, mert a nemzeti kisebbségi jogok igénye föderációtól, kon­föderációtól, önálló szlovák álla­mi keretektől független igény. A magyarság akár Csehszlovákián, akár Szlovákián belül nemzeti kisebbséget képez majd, és en­nek a kisebbségnek iskolaháló­zatra, a kultúra anyagi alapjaira, egyenjogú és egyenrangú állam- polgári mivoltra van szüksége. Hogy lesz-e közvetlen parla­menti képviselete is, az most dől el, a választásokon. A Duray Miklós vezette Együttélés Politikai Mozgalom és a Bugár Béla irányítása alatt álló Magyar Kereszténydemok­rata Mozgalom már a két évvel ezelőtti választáson is egymással koalícióban indult és jutott be a parlamentbe. Ez a koalíció — (Folytatás az 1. oldalról) — Veszélybe került-e a nyug­díjas bányászok ingyenes szénjá­randósága, illetve az annak meg­felelő pénz kifizetése? — Mintegy hatszáz-hétszáz millió forint értékű szén járna ebben az évben kilencvenezer nyugdíjasunknak. Persze tudjuk, hogy kínzó kérdés, hogy miből, hiszen esetenként az aktívak bé­rének kifizétése is problémát okoz. Mi ettől függetlenül válto­zatlanul szükségesnek tartjuk az ingyenes szénjuttatást, és szeret­nénk, ha rendeletben írnák elő, hogy évente minden nyugdíja­sunknak húsz mázsa szén, vagy annak az ellenértéke jár. A bá­nyászszakszervezet elképzelhe­tőnek tartja, hogy állami vagyon­juttatásból, privatizációs bevé­telből, esetleg kötlségvetési tá­mogatásból mégis sikerül előte­remteni a több mint félmilliárd forintot. Ezzel kapcsolatban egyébként gondoltunk közérde­kű alapítvány létrehozására, akár nemzetközi méretű össze­fogásra is. — A bányászok között, egyéb szakmákhoz viszonyítva, sok a beteg, a rehabilitációra szoruló. — Sajnos ez még mindig káros következményekkel járó foglal­kozás. Ezért is helyezünk nagy hangsúlyt az orvosi ellátásra. Felhívtuk a kormányzat figyel­mét, hogy a most készülő szociá­lis és rehabilitációs törvényben is feltétlenül kezeljék megkülön­böztetett figyelemmel a földalat­nem csekély súrlódások mellett ugyan, de — fennmaradt mind­máig. A két mozgalom két év kö­zös ellenzéki politizálás után egymással újra koalícióban indul a szlovák törvényhozási válasz­táson. Tavaly nyáron jött létre, s va­lós erejét mindeddig nem bizo­nyította a Popély Gyula vezette Magyar Néppárt. Az MNP — mint új politikai szubjektum — nem tudott felmutatni olyan tá­mogatói bázist, hogy saját néven indulhasson a szlovákiai válasz­tásokon, így köztársasági szinten csupán „csendestársi” viszonyra léphetett az EPM és az MKDM koalíciójával. Érdekes módon azonban szövetségi szinten más a helyzet. A Magyar Keresztény- demokrata Mozgalom négy szö­vetségi gyűlésbeli képviselője az MNP megalakulása után átiga­zolt ehhez az új párthoz, így a fö­deráció szintjén az MNP parla­menti pártnak számít, s ezért nem kell külön támogatói bázist felmutatnia, hogy önálló alany­ként indulhasson a választáson. A szövetségi gyűlés mandátuma­iért vívott küzdelemben az EPM-MKDM-MNP hármas ko­alíció vesz részt. A hármas koalíciótól külön, önállóan indul a választásokon az A. Nagy László vezette Ma­gyar Polgári Párt (a volt Függet­len Magyar Kezdeményezés), amely az elmúlt két év során tag­ja volt a szlovákiai kormánykoa­líciónak. Ezt annak köszönhette, hogy az 1990-es választáson a Nyilvánosság az Erőszak Ellen (VPN) nevű szlovák mozgalom listáján indulhatott és tehetett szert mandátumokra. ti munka egészségkárosító hatá­sait, súlyának megfelelően ve­gyék figyelembe a bányászok ér­dekeit. A gyógyüdülés fenntar­tásához bújuk a kormányzat elő­zetes támogató ígéretét. Az Ipari és Kereskedelmi Minisztérium pedig vállalta, hogy a jövő évi költségvetésének összeállítása­kor nem feledkeznek meg a si- kondai szanatórium fenntartásá­hoz szükséges összegről. — Mi lesz a felszámolás alatt álló bányák óvodáival, művelő­dési házaival? —- Mi ragaszkodunk ahhoz, hogy a kulturális intézmények igenis kerüljenek a szakszervezet tulajdonába. A kormányzat kép­viselői elvi ellenvetést nem tettek ezzel kapcsolatban, de jelezték, hogy a döntés elsősorban a jogi feltételektől függ. Szolgálhatok egy érdekességgel is. Tervezzük, hogy próbapert indítunk az 1945 előtt kizárólag a bányák tulajdo­nába tartozó ingatlanok vissza­szerzéséért. Az egyházakhoz ha­sonlóan nekünk is voltak kórhá­zaink, iskoláink, sőt legutolsó üdülőnket, a Dorogi Szénbányá­szat Fenyvesi-üdülőjét valami­kor a hatvanas években államo­sították. Aktív és nyugdíjas tag­ságunk is támogatja, hogy pró­báljuk meg visszaszerezni. Úgy véljük, ha az egyházak megkap­ják korábbi ingatlanjaikat, akkor a bányászok is joggal számíthat­nak — a részben az ő pénzükből is épült — szociális épületekre. Míg a hármas koalíció inkább keresztény, nemzeti érzületű, néppárti jellegű-irányzatú tömö­rülésként jellemezhető, addig az MPP a polgári liberalizmus job­boldalán helyezkedik el. Míg a hármas koalíció a nemzeti ki­sebbségi jogok védelmét tartja elsőrendűnek — akár a csehszlo­vák állam megmaradásának ese­tén, akár az önálló szlovák állam létrejötte mellett —, addig a Ma­gyar Polgári Párt elfogadhatat­lannak tartja Csehszlovákia ket­tészakadását. Ahhoz, hogy egy választási koalíció bekerülhessen a parla­mentbe, legkevesebb hét száza­lékot kell kapnia. Egy önállóan induló szubjektum esetén ez a küszöb öt százalék. Teljesen vilá­gos, hogy a 11 százalékot kitevő magyarság nem tud összehozni hét plusz öt százalékot, vagyis a két induló közül legfeljebb csak az egyik lehet sikeres. De ez sem biztos, mert a magyar szavazatok nemcsak kétfelé fognak megosz- lani. Valószínűsíthető, hogy a szlovákiai magyarok legkeve­sebb tíz százaléka kitart baloldali elkötelezettsége mellett, és a volt szlovák kommunista pártból ala­kult Demokratikus Baloldal Pártjára adja voksát. Számíthat­nak magyar szavazatokra a szo­ciáldemokraták, valamint — és ez felettébb érdekes jelenség — a Vladimir Meciar vezette De­mokratikus Szlovákiáért Mozga­lom jelöltjei is. (Meciar mozgal­ma a cseh-szlovak államjogi kap­csolatok konföderációvá történő lazítását hirdeti, és vélhetőleg megnyeri a választást.) Ezek után reális esélyük akkor van az Együttélésnek és a ma­gyar kereszténydemokratáknak a parlamentbe kerülésre, ha a magyar választók nagy tömege nem marad otthon. A Magyar Polgári Párt — amely az előrejel­zések alapján aligha érheti el az öt százalékot — továbbra is nagy hibának tartja, hogy nem vették be a koalícióba, mert szerinte ez kiábrándította a magyar lakossá­got, s így a koalíció hét százaléka is veszélybe került. (MTI) (MTI) „Isten mindenütt jelen van, de II. János Pál mindenütt megelőzi” Afrikai zarándoklaton Idei második, sorrendben kilencedik afrikai útjá­ra indult tegnap II. János Pál pápa, akiről egy vati­káni szállóige azt tartja: „Isten mindenütt jelen van, de II. János Pál mindenütt megelőzi”. A mostani pápa hétnapos útja keretében előbb Sao Tómé és Principére látogat, majd Angolát keresi fel. Karol Wojtyla krakkói bíboros érsek 1978. októ­ber 16-án foglalta el a kétezer éves pápai trónt, II. János Pál néven. Az azóta eltelt 14 év alatt a Szenta­tya méltán kiérdemelte az „utazó pápa” elnevezést, eddigi 55 zarándoklatán közel 100 ország földjére lépett, és több mint egy évet töltött távol a Vatikán­tól. Mostani útja lesz sorrendben az 56. külföldi lá­togatása, s külön érdekessége, hogy a harmadik vi­lág problémáinak különös figyelmet szentelő egy­házfő először keresi fel mind a két országot, bár An­golába már 1988-ban meghívták. II. János Pál pápa evangelizációs tevékenységé­vel a világegyház Róma-központúságának erősíté­sére törekszik, vállalt missziója a béke és az emberi jogok hirdetése. Először 1980 májusában járt a fe­kete földrészen, legutóbb pedig 1992 februáijában, amikor Szenegált, Gambiát és Guineát kereste fel. Több mint 30 országot, Afrika országainak több, mint felét érintő és összességében mintegy 65 napot felölelő nyolc eddigi afrikai kőrútján a pápa arra buzdította az ott élőket, hogy erőszak nélkül, béké­sen oldják meg térségük problémáit, és arra töreke­dett, hogy felhívja a világközvélemény figyelmét: segítsenek megoldani a szegénység és elmaradott­ság problémáit. Hittérítőként pedig a kereszténység térhódítását igyekezett elősegíteni az iszlám foko­zódó terjedésével szemben. 1980-tól 1990-ig 24 millióval gyarapodott, s jelenleg közel 80 millió főt számlál Afrika katolikus népessége. Az afrikai ka­tolikus egyház megerősítését, növelését szolgálva a pápa boldoggá avatta a múlt században élő malgasi Victoire Rasoamanarivót, Réunion szigetén járva — ahol a lakosság 90 százaléka katolikus — pedig Jean-Bernard Rousseau XIX. századi francia hitté­rítőt. Mostani afrikai útja előtt, 1992. május 17-én pedig egy afrikai néger apácát, Bakhita nővért, aki rabszolga volt Szudánban, mielőtt Olaszországba került a század elején és ott zárdában fejezte be éle­tét 1947-ben. Afrikában, az elefántcsontparti Yamoussoukró- ban található a római Szent Péter-bazilika pontos mása, mintegy háromszor akkora méretben. A mo­numentális, rendkívül költséges katedrálist Félix Houphoue :t-Boigny elnök ajándékozta a pápának, aki 1990 szeptemberében avatta fel azzal a feltétel­lel, hogy kórházat és iskolát is építenek a közelében. 1990. január 28-án Maliban járva több, mint hú­szezer keresztény és muzulmán hívőnek a két vallás közötti kapcsolatokról tartott prédikációt Bama- kóban. A misét rendkívülivé tette, hogy a katolikus egyház feje még sohasem beszélt ekkora muzulmán hallgatóság előtt. Legutóbbi, 1992. februári afrikai útján, amikor a főleg muzulmánok lakta Szenegált, Gambiát és Guineát kereste fel, főként arra hívta fel a figyelmet, hogy a kelet-európai és a volt szovjetu- nióbeli változások által „megbabonázott” világ el­hanyagolja Afrikát. Felkereste a szenegáli Gorée szigetét, ahonnan az elmúlt évszázadokban a láncra fűzött néger rabszolgák tömegeit indították útnak az Újvilág felé. A pápa imádkozott és bocsánatot kért a fehér, keresztény rabszolgakereskedők „mér­hetetlen bűneiért”. Megfigyelők rámutattak: ez az aktus illeszkedik abba a sorba, ahogyan II. János Pál 14 éves pápasága alatt megpróbálta jóvátenni a kereszténység történelmi bűneit. Most az Afrika nyugati partjaitól 140 km-re fek­vő, a Guineai-öbölből kiemelkedő két kis szigetre kiterjedő Sao Tómé és Principe Köztársaságba lá­togat, ahol a 114 000 fős lakosság 50 százaléka ka­tolikus, 30 százaléka protestáns vallású, 20 százalé­ka törzsi kultuszok híve. Angolai látogatása kereté­ben a pápa bejálja az egész délnyugat-afrikai orszá­got. Angola közel tíz milliós lakosságának kb. egy­harmada római katolikus, 12 százaléka protestáns a fennmaradó része pedig természeti (animista) val­lásokat követ. •** A pápa eddigi afrikai útjai: I. 1980. május 2-12. — Zaire, Kongó, Kenya, Ghána, Felső-Volta. II. 1982.február 12-19. — Nigéria, Benin, Ga­bon. III. 1985.augusztus 8-19. — Togó, Elefántcsont­part, Kamerun, Közép-afrikai Köztársaság, Zaire, Kenya, Marokkó. IV. 1988. szeptember 10-19. — Zimbabwe, Bots­wana, Dél-afrikai Köztársaság (Johannesburgban 14-én a kedvezőtlen időjárás miatt szállt le), Lesot­ho, Szváziföld, Mozartiink. V. 1989. április 28-május 6. — Madagaszkár, Ré­union, Zambia. VI. 1990.január 25-február 1. — Zöldfoki Köz­társaság, Bissau-Guinea, Mali, Burkina, Csád. VII. 1990. szeptember 1-10. — Tanzánia, Bu­rundi, Ruanda, Elefántcsontpart. VIII. 1992. február 19-25. — Szenegál, Gambia, Guinea. (MTI) Üzenet a felelősöknek? (FEB) Parlamenti választások előtt áll Csehszlovákia Megmérettetik a „nemzeti elv” erőssége A magyar szavazatok nemcsak kétfelé fognak megoszlani A június 5-én és 6-án tartandó csehszlovákiai parlamenti válasz­tásokon nem csupán társadalmi berendezkedési modellek és politi­kai irányzatok csapnak össze egymással, hanem megmérettetik a „nemzeti elv” erőssége is: a szavazópolgárok jelentős része annak függvényében adja voksát valamely pártnak, hogy milyen viszonyt látna szívesen az országban élő nemzetek és nemzeti kisebbségek között. Különösen Szlovákiában várható, hogy a „ki viszi előbbre a gazdasági reformot” avagy a „ki nyújt több szociális biztonságot” típusú kérdésfeltevés helyett „ki a legjobb szlovák” „ki a legjobb magyar” típusú kérdés alapján fognak választani. Persze az, aki ez utóbbi szempont alapján dönt, voltaképpen az is az előző kérdés­körre ad majd feleletet — legfeljebb ezt nem tudatosítja magában. (MTI) Dnyeszter melléki „kiáltás"

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents