Nógrád Megyei Hírlap, 1992. június (3. évfolyam, 128-153. szám)
1992-06-23 / 147. szám
1992. június 23., kedd PÁSZTÓ ÉS KÖRNYÉKE HÍRLAP 5 A betegbiztosítási kártya érvényesítése: A munkaadó kötelessége! Tóth Sándor pásztói olvasónk hozzánk küldött levelében írja, hogy egy kisszövetkezet dolgozója, s sajnos 6 hónapja van betegállományban. Elpanaszolta, hogy munkahelye, amelyet nem nevez meg pontosan, nem érvényesítette beteg- biztosítási kártyáját, ezért nem tudott orvost választani sem, pedig a július 1-ei határidő vészesen közeleg. Olvasónk problémájával megkerestük Morov- nyán Tihornét, a megyei társadombiztosítási igazgatóság vezetőhelyettesét:- Kár, hogy Tóth úr nem nevezte meg pontosan a munkáltatóját. De a leírtakból úgy tűnik, hogy a munkáltató nem az 54/1992 (március 21.) sz. kormányrendeletnek megfelelően járt el, amely megszabja a biztosítási kártya gyors, mielőbbi érvényesítését. Ezért kérjük, hogy személyesen, vagy telefonon, a 11-210-es számon jelezze cége nevét, hogy azonnal kivizsgálhassuk, hol is történt mulasztás. Egyébként kezelőorvosa kiválasztását lepecsételet- len kártyával is elvégezheti. Féi gőzzel működnek a berendezések Kiváló a hasznosi víz Patikatisztaságban dolgoznak a vízmű derítőjében Tizenöt év a betegek szolgálatában Két végén is ég a gyertya Glatz Oszkár festőművész emléktáblával is megjelölt hajdani lakóháza, kedvenc tartózkodási helye, ma egészségház Bujákon. A márványba vésett felírat közelében egy szerényebb „névjegy” hirdeti: itt rendel dr. Kiss D. János általános orvos. A hűvös váróban csend van, véget ért a betegek rohama. A rendelőben Kiss doktor úr a beteglapokat rendezgeti.-Köztiszteletben álló ember a faluban, doktor úr . . .- Lehet, hogy így van, de ez kölcsönös. Szeretem a bujákia- kat. A karcagi homokról, s a debreceni flaszterről kerültem ide 15 évvel ezelőtt, s láthatja „leragadtam”- mondja mosolyogva a negyvenes éveinek elején járó orvos.-Igaz a debreceni egyetemi évek után még rövid ideig tanársegéd voltam, de mindig jobban érdekelt az elméleti munkánál a gyakorlat, egészében maga az ember. Talán ezért is választottam az általános orvostant tanulmányaimnak és jöttem ide a végekre gyógyítani, több-kevesebb eredménnyel. Sokoldalúnak, felkészültnek kell lenni. Döntéseimért egyedül vállalni a felelősséget, hiszen tanácsot kérni, konzíliumot összehívni nincs idő és nincs kivel megbeszélni a diagnózist. Szerintem ez a szép benne, s ha valaki igazán meg akarja tanulni szakmáját, hivatását, annak vidéken, körzetben kellene kezdeni. Lehet, hogy mostanra már az egyetemen is előbbre tartanék, de igazából soha nem voltak ilyen ambícióim.- Ki tudna állítani egy „össznépi” diagnózist Bujákról?- Igen. Nem jobbat és nem rosszabbat, mint bármely magyar település orvosa. Naponta het- ven-nyolcvan beteg keres meg. A csecsemőtől a százéves nénikéig jönnek vizsgálatra, kémek tanácsot. Nem sajnálom tőlük az időt, mert véleményem szerint egy bensőséges beszélgetés a beteggel már egy fél diagnózis és hozzájárulhat a gyógyulásához. S csak harmadsorban következhet az adminisztráció, a papírmunka, amely szinte rátelepszik az emberre. Ezért aztán addig rendelek minden nap, ameddig van betegem. Egy-két éve még ingázó településnek hívták Bujákot. Reggel mentek, este jöttek a munkából az emberek. Voltak, akik egy hétig is távol voltak, éltek, ahogy tudtak - munkásszállón. Mára közülük került ki a legtöbb munkanélküli. Kínzó gondjaikkal nap mint nap szembesülök, rengeteg szomorú emberi sorssal találkozom. Kiss doktor úr az egyik betegét vizsgálja A kora hajnali ébresztőknek, a sebtében bekapott hideg ételnek, az utazással együtt 12-14 órás munkaidőnek utólag is megvan a szervezetet romboló hatása. Meg annak is, hogy egybefolynak a munkahetek, nem kerül le az emberekről a munkaruha. Nem pihen a szervezet, s a korai öregedésnek ez is lehet az előidézője. Sok ember 50 éves korában nyugodtan kérhetné a leszázalékolását. Sajnos mind többen két végén égetik a gyertyát. Szabó Gy. Sándor Fotó: Gyurián Tibor Klubalakuló • Tar. Néhány éve még eredményesen működő ifjúsági klubja volt a községnek. Megszűnésével színtelenebb lett az ifjúsági élet. A művelődési ház vezetője és a fiatalok a napokban elhatározták, hogy egy új klub létrehozásával megpróbálják életre kelteni a „régi dicsőséget”. Újra jár a toronyóra • Pásztó. Hosszú szünet után ismét megbízhatóan mutatja a pontos időt a Szent Lőrinc templom toronyórája. Az elromlott óraszerkezetet az ön- kormányzat költségén, budapesti mester javította meg, és kicserélte régi, megkopott, nehezen látható számlapot is. Holnapi számunkban „Salgótarján és környéke” összeállítással találkozhat a kedves olvasó Legalábbis, amelyet mi megkóstoltunk az Eszak-Magyar- oroszági Regionális Vízművek hasznosi üzemében, az kiváló volt, s egész biztos, hogy hasonlóan gondolják a fogyasztók is: Hasznos, Pásztó, Tar, Bátonyte- renye, Vizslás és a megyeszékhely egy részének lakói. A hatodik éve működő tározó harminchat hektáros mátrai vízgyűjtőterületével - a mihály- gergei után - Nógrád megye egyik legjelentősebb vízbázisa. A hegyekből befutó víz minőségét tekintve pedig az ország egyik legjobb vízgyűjtőjével rendelkezik. Jelenleg azonban csak fél gőzzel dolgoznak a víztisztító rendszerek, azaz a naponként 10 ezer köbméter feldolgozása helyett, csak a fele megy ki a vezetékekbe. Ha arra gondolunk, hogy milyen szegény a megye jó ivóvízben, megnyugtatónak tűnik, hogy a jelenleginél jóval több település is rákapcsolódhat majd a közeli és távolabbi jövőben a hasznosi vízbázisra. Aki a kisbágyoni útról kocsival közelelíti meg Bujá- kot, annak hamar szemébe tűnik a Kálváriahegyen ékeskedő Szent Anna kápolna, kálvária és a remetelak. De aki vállalja a meredeket, közelebb kerülve az építményekhez az láthatja, hogy pusztulóban van az egész müemlékegyüttes. Örömhír, hogy a már elkészült kiviteli tervek alapján, önkormányzati megrendelésre, ezen a nyáron megkezdődhet helyreállításuk. Ötszáz tő rózsa és száznál is több citera Aki nem papíron népi iparművész Értékes kedvteléseknek hódol immár hosszú évek óta a palotási Krekács István. A 68 éves nyugdíjas mondhatni évtizedek óta nagy műgonddal készíti citeráit, s ápolja kertjében saját telepítésű rózsáit. Nem 8-10 tövet, hanem ennél jóval többet nevel gondozott portáján.-Nehezen tudok igazságot tenni: melyik is a kedvesebb? Talán a citerakészítés. Már gyerekkoromban megtanultam apámtól citerázni. Szerettem farikcsálni, fúrni, faragni. Egyszer megpróbáltam, csináltam egy citerát. Sikerült. Kedvet kaptam, s amikor a 60-as években elindult a Röpülj páva-mozgalom valódi szenvedélyemmé vált. A tisztaszobából elökerülenk a gondosan csomagolt, szakértő zsűri által is kiválónak minősített citerák. Már amelyeket el nem adott a mester.- A sziráki kastélyból is jöttek svéd, német vendégek vásárolni. De ezeket már nem adom senkinek. - simogatja meg féltőn a fenyőből, diófából készült, barnára, világosra pácolt hangszereket.- Jó lesz a gyerekeimnek, aztán lehet, hogy múzeumba adják. Örülnék neki. Az viszont fáj, hogy nem kaptam meg a népi iparművész címet. Úgy érzem megérdemeltem volna. Azt írták vissza a levelemre, hogy várjak még. Köszönöm, lemondok róla, nem könyörgök senkinek. Vasárnaponként az unokák biztatására előveszek egy-egy hangszert, de új citerát már nem faragok többé! Magukra hagyjuk a citerákat. Visszakerülnek a dobozukba a bárány-, csikó- és galambfejű citerák, meg a tükrös cimbalom. Tizennégy tiikröcs- kével díszített teste, Krekács István tizennégy testvérét idézi. A terebélyes rózsakertben pontosan 500 tő virít. Pista bácsi sorolja a nevüket, s a jó tanácsokat:-Tea-, park-, futórózsa a legtöbb, százféle színváltozatban. Harmincöt éves töveim is vannak. Úgy látom szépen fejlődnek. Mindig csak a Mostanában már ritkán kerül elő a citera gyökérzetre szabad vizet önteni, mert különben megbetegednek a levelek. Tudja, mindkét szenvedélyem a szívemhez nőtt, jól megfértek egymás mellett. Talán a gondolkodásomra, életemre is hatottak: Békés természetű ember vagyok, soha nem ártottam senkinek. szgys-gyurián Testületi ülés Pásztón Június 25-én, csütörtökön délután 2 órától a városháza II. emeleti tanácstermében, a pásztói ön- kormányzat képviselő-tes- tülete ülést tart. A napirendek között szerepel a város területén fekvő utak, hidak, járdák építésének ’94-ig szóló ütemezése. Felülvizsgálják és pontosítják a költségvetési intézmények alapító okiratait. A képviselő-testület várhatóan ezen az ülésén bírálja majd el, a Tittel Pál Általános és Középiskolai Kollégium intézményvezetői állására beérkezett pályázatokat. Előterjesztés hangzik el néhány ingatlan hasznosítására, majd végezetül dr. Dobrovoczkv István polgármester a II. fél év ön- kormányzati üléstervének előkészítéséről és tervezett témáiról tájékoztatja a testületet. Mint minden önkormányzati ülés ez is nyilvános. A csütörtöki ülésre minden érdeklődő polgárt tisztelettel várnak. Jó helyre került a Veres Pálné-díj Csupa ötös a naplóban ... Úgy hírlik, hogy pásztói Gárdonyi Géza Általános Iskola tanára, Bózvári József, ének-zene-magyar szakos pedagógus naplójában, a nebulók munkáját minősítő jegyek között csupa ötös szerepelt.- Tanár úr, igaz ez a diáklel- ket örvendeztető hír?- Enyhe túlzással. Az utóbbi néhány évben, „csak” ének-zenét tanítottam. Szép sikereket értünk el a gyerekekkel, amely elsősorban kemény munkájuknak köszönhető. Az énekórákon egy olyan felszabadult és ösz- szekovácsolódott csapat dalolhatott együtt, ahol könnyű szívvel osztogathattam az ötösöket.-A közelmúltban a pásztói Szent Lőrinc plébániatemlom- ban lezajlott hangversenyen búcsúztak öntől, nyugdíjba vonulása alkalmával. . .- Felejthetetlen volt. Egészen elérzékenyültem. Mivel néhány kórusművet vezényeltem én is, ezt szerencsére a közönség nem láthatta. Mindenesetre igyekeztem valami rosszra gondolni, hátha sikerül szétbombázni a torkomat szorongató gombócot.- Sikerült?- Hogyne. Annál is inkább, mert volt rossz is az életemben. Elég göröngyös a tanári pályám, kisebb szünetekkel, megszakításokkal, sikerekkel, kudarcokkal. Tizenyolc évesen kezdtem Szúpatakon tanítani, osztatlan iskolában. Aztán járási úttörőtitkár voltam, nem tagadom meg ezt az időszakot sem. Majd Sóshartyán következett, cigánygyerekekkel alakítottam énekkart. Pásztón szakmunkásképzőben tanítottam, később Szurdokpüspöki és felejthetetlen pásztói barátság következett Csohány Kálmánnal. Tizenhárom év után a Gárdonyi Géza Általános Iskolából megyek nyugdíjba. Tudja sok helyen voltam az életben. De A zene a lélek éltetője ... mindig azt tartottam új seprűnek, jól kell seperni. Ezért igyekeztem becsülettel tenni a dolgomat mindenhol.-Itt a Gárdonyiban a karéneket, a kicsinyek kórusát, a nagykórust, és a kamarakórust dirigálta.- Együtt dolgoztunk, teljesen egyenrangú félként kezeltem őket, akikkel együtt lépünk színpadra, együtt dolgozunk meg a sikerért, nem dirigáltam senkinek. Van egy történet, amit soha nem felejtek el. Hatvani hangversenyre készülve, kissé szorongva elmondtam ballagó nyolcadikosaimnak, hogy elfoglaltságaik miatt nem várhatom el tőlük a hatvani fellépést. Szabadon dönthetnek. Akkor nem nyilatkoztak, de másnap reggel sorfaluk várt az iskola bejáratánál és azt mondták: tanár úrral tartunk . . . A gyermeki lélek háláján kívül a tanár úr más elismerésben is részesült, a pedagógusnapon kiváló zenepedagógiai munkásságáért megkapta a Veres Pálné-díjat. Megszépül a Kálváriahegy
