Nógrád Megyei Hírlap, 1992. június (3. évfolyam, 128-153. szám)
1992-06-18 / 143. szám
4 HÍRLAP LÁTÓHATÁR 1992. június 18., csütörtök „Medárdos” könyvhét Bár a médiavitában volt országgyűlési képviselő, aki megbélyegezte a 168 órá-t, a Kossuth klub-ot, a rádiókabarét, a Gondolat-jel-et — és közvetve azok ízlését is, akik nem átallják ezeket a műsorokat hallgatni - én kitartok mellettük, mert jól szerkesztettek, frissek, szellemi élményt nyújtanak számomra. Mindennel persze én sem értek egyet, ami ezekben a programokban elhangzik, dehát vitatkozni van jogom, mint ahogy a képviselők mindegyikének is, függetlenül attól, hogy kormánypártiak, vagy ellenzékiek. Sót, azt is megtehetik (-tehetnék), hogy az adott időben csavarjanak egyet a rádió gombján, s akkor máris megszabadulnak attól az érzéstől, hogy rájuk kényszerítettek valamit, mint annakidején a földesúr a maga rossz borát a jobbágyaira. A Gondolat-jel legutóbbi adásában Hans Magnus Enzensberger német költő és publicista gondolataira lettem figyelmes. Noha hangsúlyozta, hogy a változások után kevés idő telt még el, s nem akar felelőtlenül nyilatkozni, mégsem tudta - nyilván nem is akarta - eltitkolni a magyarokhoz fűződő rokonszenvét. Olyanokat mondott rólunk, hogy ügyes, rugalmas nép vagyunk, s az összes közép-kelet-európai ország közül mi ülünk az asztalnál a legjobb kártyával. Még akkor is, ha a lelkünket a külső szemlélő által is észrevehetően nyomja néhány nemzeti sérelem, mindenekelőtt Trianon és Erdély megoldatlan ügye. Mi tagadás jó érzés volt hallani az elismerő szavakat, amelyek szinte egyidőben hangzottak el a kisgazdapárt országos székházában lezajlott botránynyal. Elgondolkodtam: vajon Enzensberger tud e erről a méltatlan csetepatéról, s a „balkáni” módon „politizáló” kisgazdák ismerik-e a jeles szerző hízelgő véleményét a magyarokról? Félreértés ne essék, nem akarok egyetlen párt belügyeibe sem beleszólni, de úgy vélem, hogy ami a Belgrad rakparton történt, az nem csupán pártügy. Az egész ország presztízse, tekintélye is veszélybe kerül(het) ilyen meggondolatlan, a tettle- gesség alapos gyanúját is felkeltő torzsalkodások következtében. Amikor „csak” a szociáldemokraták „háborúztak” hajlamos volt az ember mosolyogni és egy hölgy körüli személyi ellentétekre visszavezetni a konfliktusokat. De most már komolyabb a dolog, nagyobb a tét! Jó lenne időben megfékezni, s érdemi dologra használni a túltengő energiákat. Mert félő, hogy különben nemcsak Enzensberger fogja megváltoztatni a véleményét a magyarokról. * * * Nem tudom, ki hogy van vele, én mindenesetre néhány éve még nem tudtam, hogy van egy Göncz Árpád nevű magyar író. Persze nem akkor jöttem rá, amikor köztársasági elnökké választotta a parlament, hanem valamivel korábban: amikor az írószövetség élére került. Ma már sokan tudják széles e hazában, - sőt a világban is - hogy az államfőben színpadi szerzőt, műfordítót is tisztelhetnek. A devecseriek is az „írót” hívták meg könyvheti rendezvényükre, az ő véleményére voltak kíváncsaiak. S Göncz Árpád szívesen ment a Somló vidékre, Nagy László szülő- és nyughelyéhez közeli tájra. A Simonffy András vezette beszélgetésben a kultúra számos égető gondja került terítékre. Szó esett a bezárásra ítélt művelődési házakról, a népművelők - ami helyett még nem találtak ki más szót- csökkenő renoméjáról, az ifjúság kilátástalannak tetsző helyzetéről, a külföldmajmoló sznobizmusról. Göncz Árpád nem akart meg- fellebezhetetlen igazságokat kinyilatkoztatni, töprengéseit osztotta meg a jelenlévőkkel illetve a tévé nyilvánosságával. Az persze látszott rajta, hogy nem először gondolkodott el e kérdéseken. Azt sem restellte kimondani, hogy az elmúlt negyven év értékeket is kitermelt, amit megszüntetni balgaság. Csak azért nem szabad bezárni művelődési házat, mert ezt a hálózatot az előző rendszer hozta létre. Egy ilyen intézmény any- nyit ér, amilyen tartalma van az ott folyó munkának. Szerinte népművelőkre is szükség lesz mindaddig, amíg szerepüket az iskola át nem veszi. Göncz Árpád szenvedélyesen, de indulatok nélkül, a realitások figyelembe vételével beszélt arról, hogy mit kell tenni az ifjúság - s ezáltal az ország - jövője érdekében. El kell dönteni -mondta - hogy iskolára, lakásra, egészségvédelmi kiadásokra költünk most, vagy később börtönökre, kórházakra. Nem véletlenül kapott nyílt- szini tapsot ez a gondolata ...- csongrády K önyvek és olvasók sorsa összefügg. Ha életünk nem válik jobbá, akkor a könyvek is raktárakban, sátrakban maradnak, nem töltik be szerepüket életünk gazdagításában. Idén az ünnepi könyvhét is dátumkeveredésekkel indult, Medárd tájékának időjárása, a honi közélet elkedvetlenítő villongása kísérte. Csapkodtak az ég és a politika villámai. Kitörtek a viharok a kiadók és a terjesztők között is. Kész csoda, hogy mégis volt ünnepi könykí- nálat, nem is akármilyen. Igaz, Nógrád megyébe és a legnagyobb még létező salgótarjáni könyvesboltba a több mint kilencven, könyvhétre megjelent könyvből sem érkezett meg valamennyi, több, intellektuális izgalmat kínáló kö- teből pedig csak néhány érkezett, a szerencsések még hozzájuthattak ehhez a pár darabhoz. A salgótarjáni pavilonsori könyvesboltot eladták. Az utcákon sem volt ünnepi könyheti hangulat. Mitől lett volna? Csak remélni lehet, hogy azért marad könyvesbolt Nógrád megye székhelyén, amelyben könyveket, nemcsak könyvnek álcázott kiadványokat árulnak majd ezután, kultúraterjesztés címén. Az idei könyvhéten a szokásos antológiákat sem adták féláron (Szép versek. Körkép stb.) A kedvezmény megszűnt. Szerencsére a kínálat nem. A szétesett állami könyvkiadás helyén tiszteletre méltó vállalkozások is születtek, amelyek értékes könyveket adtak ki, némelyik Arab világ képeken Szécsény. Az ezerarcú, titokzatos Kelet világa elevenedik meg azokon az alkotásokon, amelyekkel június 18-ától a városi művelődési és ifjúsági centrum örvendezteti meg a közönséget. A művek alkotója dr. Hassan Mutlaq Hussein Tafish, arab származású művészettörténész, festő, több arab király kegyeltje, aki jelenleg Magyar- országon, a Képzőművészeti Főiskolán tanít. Változatos témájú képeit egy hónapig láthatják a szécsényiek. kötet a könyvheti listára is rákerült, némelyik nem, a könyvbarátok számára azonban nem ez a lényeg. Az már inkább, hogy - sajnos - a könyvárak nem mindenkinek teszik lehetővé a vásárlást, ez azonban már szinte természetesnek számít. Lapozgatni, beleolvasgatni még lehet, és talán a közkönyvtárak is tudnak vásárolni belőlük, bár az ő költségvetésük is szűkös. a Nógrádban élők szá- mára külön öröm, / hogy ez idő tájt a sal- JL JLgótarjáni Mikszáth Kiadó is új könyvekkel rukkolt ki. Könyvheti újdonságai között szerepel Szabó Lőrinc: Erdélyi levelek, Keresztúry Dezső: Válogatott tanulmányok a magyarság sorskérdéseiről, Horváth István: Történelmi tükörcserepek, Bódi Tóth Elemér: A torony alatt — Lírai napló 1987-1991 és Batta György: Egy mondat a szeretetről című müve. A könyvek a Mikszáth Kiadó címén (3100 Salgótarján, Rákóczi út 192) rendelhetőek meg. Balassagyarmaton pedig Romhányi Gyula Karomra szárnyat című verseskötete jelent meg, a Novitas-B. Kft. gondozásában. A többi között, azt jelzi ez, hogy a könyvszakma összeomlása ellenére a regionális kezdeményezésnek változatlanul nagy szerepe lehet. Sőt, ez a tevékenység fölértékelődhet a hosszúnak Ígérkező gazdasági elnyomorodás körülményei közepette. Ez a szerep mindeneklőtt a szellemi kontíunitás megőrzése szempontjából jelentós. Ami az ünnepi könyvhét rendezvényeit illeti, nem lehet panaszunk. Ha igen. akkor az az érdeklődők számának csökkenésére. és nem a programkínálatra vonatkozik. Hiszen például kimondottan kulturális csemegének számítón a salgótarjáni Balassi Bálint megyei könyvtárban a salgótarjáni születésű, Párizsban élő Nagy Pál vizuális műveinek kiállítása, illetve a Magyar Műhely című folyóirat itteni bemutatkozása. Igazi ünnepi hangulatot teremtettek a balassagyarmati Madách Imre Városi Könyvtár előtt is a fúvósok a könyvheti megnyitó előtti percekben. Az elegáns könyvtári belső térben pedig Farkas András irodalmi ihletésű rajzai fogadták az érdeklődőket. akik közül többen külföldről érkeztek. M indez csupán jelzi. hogy a megye könyvtárai, iskolái, intézményei mindenütt fölkészültek a könyv ünnepére, lehetőségeiknek megfelelően. Ez ad jogos reményt arra. hogy az idei könyvhetet ezután is újabbak követik majd a jövőben, jelezve, a nonprofit szféra szerepe a profitorientált világban sem fölösleges. Ellenkezőleg. e szféra erősítése az előrehaladás szempontjából sem nél- külöhető. — r „Öngyógyító” magazin mindenkinek A salgótarjáni Médiamix „Öngyógyító” című kiadványának egyik figyelemreméltó tanulmánya dr. Gajdos Barnabás Nem szabad a beteg kiszolgáltatottságával visszaélni! című cikke, melynek summája, hogy a tudományt és a gyógyítást nem szabad összekeverni a varázslással és szemfényvesztéssel. Az ősi népi gyógyeljárásokat azonban kellő orvosi háttérrel hasznosítani szükséges. A magazinban lehet olvasni a mélyen alvásról, az immunrendszer erősítéséről. A szerkesztők bő teret szenteltek a nógrádi természetgyógyászok bemutatásának. Egy cikk ismerteti a gyógyfüveket és a talpmasszázs zónáit. A Tanuljunk meg boldognak lenni c. írás szerint: el kell döntenünk, akarunk-e igazán boldogok lenni? Elhisszük-e hogy mindez csak rajtunk múlik. - Veres Hajdanvolt nógrádi várak Gácstól északra: Divény Orient Dixieland Jazz Band: Wang-Wang Blues Az év jazzlemeze Salgótarjánból Búcsúzik a Popton Stúdió és Kiadó? „Az év jazzlemeze 1991” kitüntető címet tradicionális jazz kategóriában a salgótarjáni Popton Stúdió és Kiadó által megjelentetett lemez nyerte el, az Orient Dixieland Band: Wang-Wang Blues című lemeze. Az első helyezésről szóló oklevelet a közelmúltban vette át Budapesten Tóth Csaba, a Popton felelős kiadója. Ezt a díjat a Magyar Jazz Szövetség alapította, ezután minden évben kiadják modem és tradicionális jazz kategóriában.- Számunkra külön érték, hogy az országban 1991-ben megjelent hét tradicionális jazz kiadvány közül lettünk az elsők - mondja a felelős kiadó. - Úgy nyertük el ezt a díjat, hogy ugyanakkor a második helyezett a Benkó Dixieland Band „Karácsonyi mise” című kiadványa lett, amelyet karácsonykor a televízióban is sugároztak, és valóban az év egyik meglepetésének számított. A közös sikerre való tekintettel az Orient Dixieland Jazz Band-et élő lemezbemutatóra hívjuk meg augusztusban Salgótarjánba, a József Attila Művelődési Központ nyári zenei kertprogramja keretében. Egyébként, ajánlatunkra ez a lemez szerepel az 1993-as drezdai nemzetközi dixielandfesztiválon is, amelyet minden évben körülbelül egy héttel a salgótarjáni nemzetközi dixielandfesztivál után rendeznek.- Miközben sikerült kiadni az év jazzlemezét, úgy látszik, a kiadó idén sajnálatos módon szünetelteti a tevékenységét. Miért?- Voltaképpen egyetlen mondattal is válaszolhatnék, megrendelés híján nincs a stúdiónak dolga. Ugyanakkor a pontosabb válasz megkívánja, hogy kicsit távolabbra tekintsek vissza, vagyis a megalakulásunk idejére és az azóta eltelt évekre. Ez az időszak meglehetősen homogén utat és profilt mutat. A stúdió és kiadó nem kevesebbet vállalt föl, mint Nógrád megye és Salgótarján jelentősebb zenei együtteseinek, szólistáinak, produkcióinak hangrögzítését és kiadását. Ez az alapvetően mecénási szándékú alapállás és tevékenység az elmúlt két évben a régió egyetlen államigazgatási egységétől sem támogatást, sem megrendelést nem kapott. Úgy gondoltuk, Mezei István hangmesterrel és másokkal, hogy ez csak időleges, és előbb-utóbb szerény mértékű megrendelésekre számíthatunk. Be kell látni, hogy ez hiú ábránd volt.- A Popton sem kezdeményezett?- Több kezdeményezéssel rukkoltunk elő a közelmúltban. Több pályázatot nyújtottunk be a Nógrádi mecénás alapítványhoz, a várossá nyilvánítás 70 éves évfordulója kapcsán terveket adtunk a salgótarjáni városi önkormányzatnak is. Az anyagi lehetőségek azonban mindenütt korlátozottak, eredményt nem értünk el. Természetesen, tisztában vagyok azzal, hogy a mai magyar valóságban, és a kultúrában sem a legfontosabb kérdés ez a tevékenység. Tudomásul kell venni, hogy a mi korábbi kiadói elképzelésünk kátyúba került. Ez vezetett a stúdió és kiadó tartós szüneteltetéséhez, ami nem jelenti azért azt, hogy ne készítenénk el idén is a legutóbbi dixielandfesztivál lemezét, és még néhány szerény megrendelésnek is valószínűleg eleget teszünk. De be kell látnunk, hogy tevékenységünket nem a korábbi mecénáló szándékú cél határozza meg, hanem kényszerpálya.-A megrendelések hiányán kívül még mi határozza meg ezt a kényszerpályát? — A másik probléma technikai jellegű, de nem kevésbé lényeges. A stúdiótevékenység rendkívül fejlesztésigényes. Szinte naponta jelennek meg a csúcstechnika produktumai, és igen gyors az amortizáció. A körülmények ismeretében azonban fejlesztésre nincs lehetőség.-Tehát a Popton megadja magát a körülmények kényszerítő erejének?- Korántsem. Inkább arról van szó, hogy stratégiát és koncepciót változtatunk.- Mit jelent ez?-Valószínűleg jó időre el kell felejtenünk a „karitatív”, mecénáló jellegű tevékenységet, és kőkemény üzleti alapra kell helyezni a stúdió és a kiadó tevékenységét. A díjkiosztó ünnepségen úgy kommentálták az első díjat, hogy lám, ez a vidéki, salgótarjáni kiadó a neve ellenére nem adta meg magát a kommersznek, hanem elsősorban a jazz, a népzenei és komolyzenei kiadványairól ismert. Én egy kicsit öniróniával jegyeztem meg, hogy fő profilunk ezután valószínűleg adek- vát lesz a nevünkkel. Tőkeerős társra lesz szükségünk, akivel a korábban jelzett fejlesztéseket megvalósítjuk. Bármennyire hihetetlen, például saját stúdióhelyiségünk sincs, ezt is meg kell teremteni. Markáns management tevékenységet is ki kell alakítani új profilunk, s a majdan ezt reprezentáló termékeink érdekében. - mér Divény Gácstól északra fekszik. A vár már 1393-ban szerepel a régi okiratokban. A XV. században a vár tulajdonosa a Losonczi család. De hűtlenség miatt a várat elveszítik. 1467— ben Mátyás király a várat Gúth nádornak ajándékozza, de az átengedi Nádasi Orgonnak. A vasvári béke után a Balassa család birtokolja. Balassa Imre innen támadja a törököket. Balas- sát a bécsiek elfogták, s a pozsonyi börtönbe vitték. De innen megszökött. Ekkor Bécs háromezer katonával menetelt Divény alá. A vár ágyúi sokukat megölték, de a vár alatt megjelentek a törökök is. A királyhoz hű Balassi Bálint és Teleki Mihály, Balassa Imrével tárgyalásokat kezdtek, s meggyőzték, hogy hiábavaló az ellenállás a két nagy túlerővel szemben is. A vár a nádor kezébe került. Balassát elvitték a murányi várba, s innen 1667— ben szabadult ki. visszakapván a birtokait is. Ma már a várnak csak romjai találhatók, de a dombról igen szép kilátás nyílik, s emiatt napjainkban is igen sokan látogatják. Hemerka Gyula Telefonkönyv arany oldalakkal Nyugati minta szerint jelenik meg majd az új telefonkönyv, mely Nógrád megye előfizetőinek nevét tartalmazza. A könyvben a kö- zületek - és azok a magán- személyek, akik kérik —, rendhagyó módon szerepelnek, saját elképzeléseik szerint jelenhetnek meg, így saját emblémája és a róla szóló bővebb információ is bekerülhet. A telefonkönyv részletes lesz, minden előfizető szerepelni fog benne, azok is, akik nem kérik a kiemelést, de ők ingyen helyet kapnak a könyvben. A szisztéma szerint tehát azok a cégek, közületek, magánválla- kozók fizetik az előállításának költségeit, akik az említett reklámokat igényelik. A könyv felépítése is rendhagyó lesz: korábbiaktól eltérően több közérdekű anyagot tartalmaz. Az elején megjelenő információs részt követően különböző szempontok szerint - a hivatalok, hatóságok, szabadidő sport és kulturális tevékenység alapján — emelnek ki egyes előfizetőket. Újdonság, hogy az úgynevezett ..arany oldalakon" szakmák szerint gyűjtik ösz- sze az ügyfelek neveit. A könyv minden évben megjelenik majd. hiszen sok változások lehetségesek. A kiadványt, amit ez év októberében a Magyar Telefon könyvkiadó Társaság jelentet meg, ingyenesen kapják meg a telefontulajdonosok.
