Nógrád Megyei Hírlap, 1992. június (3. évfolyam, 128-153. szám)

1992-06-15 / 140. szám

1992. június 15., hétfő PÁSZTÓ ÉS KÖRNYÉKE HÍRLAP Hadüzenet és győzelem A pásztói önkormányzati testület és az illetékes köz- társasági megbízotti hivatal közötti több mint egyéves „alkotmányos háború” vé­gétért. Mint ahogy koráb­ban megírtuk, a képviselő- testület működési szabályza­tának megalkotása során olyan döntést hozott, hogy külföldi demokráciák pél­dája alapján a képviselői szavazás során csak az egyértelmű „igen” és „nem” lehetőségét hagyja meg és hadat üzen a kényelmes ’’tartózkodómnak”. A dön­tést a terület köztársasági megbízottja „megóvta” és a pásztóaik döntésének felül­vizsgálatát kérte az Alkot­mánybíróságtól. A közel­múltban a testület meghozta határozatát, amelyben hely­benhagyja a városi önkor­mányzat döntését és az ön- kormányzati rendelet meg­semmisítésére benyújtott köztársasági megbízotti in­dítványt elutasítja. „Tar faluban kettő a kisbíró” Kiváló Kéknefelejcs- Mozogjon a csukló! Föl a tekintetet és kezdjük újra! Néhány másodperc és Mol­nár Mihály tanító úr intelmei alapján fölcsendül a gyerekek ajkán és a citerák húrjain:,,...Tar faluban kettő a kisbíró...” Nem véletlen a választás, hiszen a helyszín Tar község, pontosab­ban annak művelődési háza, ahol a hetvenhét éves, de örökké fáradhatatlan Molnár Mihály vezetésével próbál az ál­talános iskola Kéknefelejcs ne­vet viselő citerazenekara.-Mikor megy nyugdíjba ta­nító úr?- A zene nem ismeri ezt a fo­galmat. Mondta ezt nekem 9-10 éves koromban egy öreg ember, erre a megtisztelő „elkereszte- lésre”.-Sok gyereket tanított meg cite rázni? — A napokban készítettem leltárt. Százötven-százhetven gyerekek tanítottam meg az el­múlt 20 évben. Jöttek, mentek, cserélődtek a gyerekek a citera- zenekarban. De volt egy emlé­kezetes osztályom is 85-ben: az érettségiig maradtunk együtt. Arany oklevelet is nyertünk. A végén ők hívták fel a figyelme­met, akkor is mentegetőzve: „Érettségizni kellene Misi bá­csi...” A mostani gyerekek is szófo­gadók és lelkesek, s ami leg­alább ennyire fontos zeneileg Citerahangolás: középen Molnár Mihály tanító kép:Gyurián aki megosztotta velem legbenső gondolatait, úgy tanított meg a citera, a népdal szeretetére.- Azt mondta itt a faluban va­laki, hogy Tari Vas Lajosnak hívták, hívják a tanító urat.- Inkább csak hívtak. A nép­dalkörök, a Röpülj páva-mozga­lom idején. Valóban lelkesedés­sel, akarással dolgoztam, kellő szakértelemmel, úgy érzem. Ezért aztán csak büszke lehetek szépen fejlődnek. Heti két alka­lommal próbálunk, alsósok a kezdők és a felsősök a haladók együtt. Most érnek be. Nekem éltető elemem, életben tartóm a gyerekhang. Úgy érzem szá­mukra tartást ad, jellemet for­mál a zenélés, a zene szeretete. Jótékony hatása egy életen ke­resztül végigkíséri őket. Szabó (íy. Sándor Miért kezdi újra Hényel gazda? Messze van az, ami nincs- Mennyi időt szán a beszél­getésre? Hosszan, vagy röviden válaszoljak kérdéseire - indítja a társalgást Hényel László, aki­vel az ecsegi termelőszövetke­zet által, március 20-án részére kimért, és azóta a kukoricával bevetett földjének végében be­szélgetünk a csécsei határban, nem messze otthonától.- Miért kezdi újra a földmű­ves életet?- Ebbe születtünk bele. Éde­sapám 1926-ban nősült, rá há­rom évre, Nagyréten vett egy darab területet. Akkor azt mondták neki: - Miklós, na­gyon messze vetted a rétet. Édesapám így válaszolt: - Messze az van, ami nincs! Ak­koriban a kisbágyoni határban lévő földünket tinókkal szántot­tuk meg. Az éltető magot kéz­zel, vagy géppel tettük a talajba. A második világháború után, a földosztáskor négy hold, na­gyon jó minőségű földet kap­tunk. Ezt későtb élvette az ál­lami gazdaság, majd 1959-ben, a nagy téeszesítéskor, édesapám és feleségem beléptek a terme­lőszövetkezetbe, és bevitték a földjüket. Ekkor, elkeseredve azt mondta az édesapám: - Fiam, hozzál fel egy kanna bort! Igyunk áldomást arra, hogy eladtam a földem...-Ez a terület - mutat fél­körbe - 5,5 hold, amit örökség­ként kaptam vissza. Még öt hold jár nekem. Igen, beadtam a kártérítési igényemet. Ha kell, akkor licitálással is megszerzem magamnak.- A feleségével együtt műve­lik visszakapott földjüket? - kérdem, miközben a kukorica­földön kapáló asszony felé ve­tem tekintetem.- Nem. A fiammal, meg a feleségével. ■'- Van-e valamilyen felszere­lésük?- A fiamék négyszázezer fo­rintot gyűjtöttek össze, hogy Vajon mi járhat a szorgalmas gazda fejében? FotórGyurián majd házat építenek. Erről most lemondtak. Az összegből Bu­dapesten vettünk egy traktort 259 ezer forintért, és kifizettük utána az áfát. Negyvenötezer forintba került az eke. Jutott a pénzből egy két tonnás pótkocsi megvásárlására is. Egyelőre a feleségemmel együtt végezzük az időszerű munkákat. A gyere­kek, az unokával, munkaidejük után jönnek ki segíteni. Fiam egyelőre még eljár a Csőszerhez dolgozni, bár nem sokat keres: havonta 10-12 ezer forintot. Később majd ő is, meg a fel­esége, csak a földdel dolgoznak majd. így lesz szabadabb az éle­tük.- Ki művelte meg a birtokába került táblákat?- A termelőszövetkezet. A ta­lajmunkákért, a vetésért, és az árpa vetőmagjáért 43 ezer forin­tot fizettünk. A termés betakarí­tására is őket kérem meg, fizet­ség ellenében.- Most miből élnek?- Kettőnk nyugdíjából, ami havonta 15 ezer forint. Mivel a gyerekekkel egy fedél alatt la­kunk, kisebbek a közös kiadá­sok. Egyébként sem élünk nagylábon.- Talán korai a kérdés, de ki- kívánkozik belőlem. Érdemes volt újra kezdeni?-Még nem tudom. Indulás­kor a fiam azzal biztatott: pró­báljuk meg édesapám! - Szé- . rencsére kukoricánkat még nem tette tönkre az aszály, elfogad­hatóan díszük az árpa is, de már most látszik, hogy ebbén az év­ben a költségek 50 százaléka té­rül csak meg.- Tudja-e, kinek adja el majd a termését?- Nem. Megrendeltem a Ma­gyar Gazda című hetilapot, s amikor eljön az ideje, megké­rem a szerkesztőket, írják meg, hol tudom legjobban eladni termésemet. Abban igaza van, hogy egyelőre bizonytalanok vagyunk, mint a víz tetején a buborék, de bízunk abban, hogy holnap, holnapután biztonságo­sabb lesz a jövő. Hényel gazda földjének megművelése mellett elvégezte az egyéves kántorképző tanfo­lyamot, s gyakorolja ezt a hiva­tását is. Venesz Károly Tejjegy • Csécse. Havonta adják ki a tejjegyet az arra rászorulóknak. Jelenleg szociális körülményeik miatt hatan kapnak ilyen ingye­nes utalványt a községben. Legutóbb az önkormányzat egy családtól megvonta a kedvez­ményt, mivel a korábbiakhoz képest jobb anyagi helyzetbe kerültek. Fotókiállítás • Pásztó, Stadler Árpád termé- széti képeiből látható fotókiállí­tás a Gárdonyi Géza Általános Iskola aulájában. Óvodafelújítás • Bér. Társadalmi munkában felújították az óvoda külső falát. Következik a tetőszerkezet fel­újítása. Zámbó-koncert 9 Pásztó. Zámbó Jimmy és Sólymos Antal koncertje lesz hétfőn, 19,30-kor a művelődési házban. Holnapi számunkban „Salgótarján és környéke” összeállításunkat olvashatják Orvosi műszereket kaptak Pályázat útján orvosi mü- szer-és gépbeszerzésre 600 ezer forinthoz jutott a va- nyarci önkormányzat, s ugyanennyit tett hozzá idei költségvetéséből. A rendel­kezésre álló összegből egy minilabort, egy három fá­zisú EKG-t vásárolnak, de a pénzből jut még a számító- gépes monitor beszerzésére Juhászünnep” a Bucsina-parton n Bokor határában a Felső út és a Bucsina-patak találkozá­sánál van Krátki Gyurika ju- hakolja. Az alig 30 éves, ereje teljében levő Gyurkát, éyek óta—szerétéiből, dolgossága és szorgalmatossága miatti megbecsülésből — amolyan „mindenki Gyurikájának hív­ják. Negyedik éve foglalkozik a juhokkal, azóta öli bele pén­zét, munkáját a gyapjasokba.-Nyolcvan birkát nyírunk - mondja -. Jobban mondva nyírnak, hiszen olyan kényes munka ez, hogy kívánja a sza­kértelmet. Ezért is az egyik legjobb terényi birkanyírót Repka János bácsit és Petrás Jánosnét hívtam dolgozni. Petrásék mellett a nyíró- padnál, egy hatalmas aszta­lon glédában sorakoznak a lunák, a birkákról „levetett” gyapjútakarók. Szépek, tisz­ták, sértetlenek.mindez na­gyon fontos, hiszen a gyar­mati gyapjúforgalmi eszerint fizet majd érte.-Alig akad már jó birka­nyíró. Meg­öregedtünk, elkoptunk mind a kasza­fen. Csak Te- rényben 60 tagú birka­nyíró brigád dolgozott. Jár­tuk a megyét, az országot. Igaz kellettünk is hiszen csak a falunkban 3-4 ezer birka legelt a dom­bokon. Akár ollóval, akár géppel dolgo­zik az ember a gyapjút fi­gyelmesen kell lefejteni úgy, hogy ne sérül­jön az állat ér­zékeny bőre. hozzá ­Izzasztó, nehéz a munka Tanulni kell miközben folyamatosan dol­mondja Repka János, gozik. szgys—gyurián is. Az új orvosi műszerek, gépek az alapellátást szol­gálják, megkímélik a lakos­ságot attól, hogy az előbb emített vizsgálatokra, a 35 kilométerre lévő Pásztora utazzanak be. Ugyanakkor megtakarítást jelent a tár­sadalombiztosításnak is. A gépek üzemeltetését, javítá­sát az önkormányzat fedezi. Támogatás az iskolának Pásztó. A Lakitelek Alapít­vány a közelmúltban 20 ezer fo­rintos támogatásban részesítette a Dózsa György Általános Is­kola iskolagalériáját, az intéz­mény videóvásárlásához és nép­tánccsoportjának ruhabeszerzé­séhez is hozzájárult. Szintén anyagi segítséget nyújtott a Muzsla Néptáccso- port zavartalanabb működésé­hez. Faluszépítők Csécse. A közúti igazgatóság dolgozói a faluközpont rendbe­hozatalát végzik. Az önkor­mányzattal kötött szerződés alapján kialakítják a buszmegál­lót, a kijelölt részeken elhelye­zik a szegélyköveket, az élelmi­szerüzlettel szembeni jelenleg még elhanyagolt területen pedig kiépítik a vízelvezető árkokat. A felsorolt munkálatokkal a tervek szerint július 30-ig vé­geznek. Ez már kemény robot Magad uram, ha szolgád nincs Városi flaszterra is beillő Bu­jákon Berki Lajosék cukrász­dája. Az igazi tulaj azonban Berkiné, a tűzről pattant fiata­lasszony és 19 éves Mónika lá­nya, aki alig hogy befejezte Salgótarjánban a szakmunkás- képzőt - s megkapta a cukrá­szoklevelét -, mindjárt egy csa­ládi vállalkozás sűrűjébe csep­pent. Nem csak az ő nevét viseli a „Móni cukrászda”, hanem szakértelmére, munkájára is épül az egész vállalkozás.- Szép cukrászda.- Szép, szép, de mire mind­ezt a Köjál szigorú elvárásai és más hivatal óhaja szerint elké­szült, szinte legatyásodtunk. Ha szigorúak, akkor jó lenne, ha mindenhol ilyenek lennének, hiszen látunk, hallunk olyan gar rázscsárdákrók, vendéglátás címén működő pénzharácsoló bodegákról, ahová szerintem, nemigen jár be a hivatal embere ellenőrizni - mondja nem kis bosszúsággal Berkiné, miköz­ben végigkalauzol az üzleten. Az egyik helyiségben süte- ményformázók, keverőgépek társaságában hófehérben öltö­zött barna lány tésztát tesz a forró sütőbe.-Móniért tettük jyúndezt - int a lány felé büszkén Berkiné. - A férjem árufuvarózó egy bu­dapesti cégnél. Sokezer kilomé­tert kellett ahhoz Lajosnak ösz- szefurikázni, hogy összehozzuk ezt a cukrászdát, presszót. Jó­magam a bujáki kézműnél dol­goztam varrónőként, később bedolgozóként, aztán sehogy. Férjem is én is egyik napról a másikra munkanélküliek let­tünk. Mondtam az embernek: „Te, én nem akarok kegyelem­kenyeret, dolgozni akarok, amíg bírok!” Összakapartunk min­dent, a tartalékpénzt, fölvettünk 400 ezer forint újrakezdési köl­csönt, hitelt, s összehoztuk a Móni cukrászdát. Tavaly már­cius 28-án nyitottunk. Mehetne jobban is az üzlet, de szegény a nép, ráadásul sok az jjrigy em­ber. Azért reménykedüjík a jobb napokban. • '■"•7 Közben Mónika, mintha a vizsgamunkája lenne, fényes tálcán, szalvétával négerbarna pávaszemmel kínál és büszkén mondja.-Szeretek sütögetni, bár ez már napi 8-10 órában már nem sütögetés, hanem kemény robot. Szerencsére a $ szakmaszeretet átlendít a nehézségeken. ázgys—gyurián ■»

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents