Nógrád Megyei Hírlap, 1992. június (3. évfolyam, 128-153. szám)

1992-06-13-14 / 139. szám

1992. június 13-14., szombat-vasárnap SPORTTÜKÖR HÍRLAP 11 Hány kieső lesz az NB III—ból? Búcsú a bajnokságtól Az utolsó fordulóhoz érkezett a magyar labdarúgás második­harmadik vonalában á bajnoki küzdelem. Ugyanígy a megyei I. osztályban is a befejező utolsó kilencven percre vonul­nak ki a csapatok, hogy a hely­osztókon eldőljön, ki hol vég­zett az összesített tabellán. Az NB II. Keleti csoportjá­ban a Salgglas a Hatvan gárdá­ját fogadja. Ha úgy játszanának, mint legutóbb itthon, vagy mint Debrecenben, ahol a megfo­gyatkozott gárda lelkesen állta a sarat az utolsó percekig, szépen búcsúztatná az évadot az együt­tes. Az NB III. MAtra csoportjá­ban az SKSE - Balassagyarmati HVSE mérkőzésen a vendégek biztosan szívesen vennének egy döntetlent. A csoport másik két nógrádi csapata az SBTC és az SVT SC idegenben játszik. Ez utóbbinak matematikailag még van esélye az NB Ill-ban maradáshoz, a stécének pedig a dobogóra kerü­léshez. A megyei I. osztályban a Pásztó-Hunyadi SE összecsa­páson már bajnokot avatnak. A PSE pályán várható több ezer néző és az első mérkőzés dön­tetlenje alapján úgy tűnik, _ a pásztóiaknak van nagyobb esé­lye. Persze érték már a favorito- kat meglepetések. -vété­Tudósítók figyelmébe Kérjük tudósítóinkat, hogy a megyei I. osztály szombati mérkőzéseiről a beszámolóikat vasárnap délelőtt 9 órától, a vasár­napi mérkőzésekről pedig közvetlenül a lefújás után szíveskedjenek leadni a 14-596-os, a 16-455-ős vagy a 10-589-es telefon­számon. Hogy van, mit csinál ma? Dormán József Húsz esztendeje a Nógrád megyei lövészsport és az ő neve szinte elválaszthatatlan. Nem eredményeivel, hanem szakmai munkájával hívta fel magára a figyelmet, s lett megbecsült, el­ismert sportember, ám nem csupán szűkebb pátriánkban. Dor­mán József, ma is lelkesedéssel, hozzáértéssel irányítja a tar­jám sportlövők munkáját, igaz minden korábbi esztendőhöz képest nehezebb körülmények között. 59 éves.- Hogyan került Nógrád megyébe?- 1968-ban a Dunántúlról jöttem Salgótarjánba. Négy évre rá nagy átszervezések történtek a lövészkluboknál, így itt is. Ekkor kezdtem el a helyi lövészklubban. Azóta mindössze két év megszakításom volt.- Az utóbbi néhány évben valóban jelentős változásokon ment keresztül a tarjáni lövészklub.- így igaz. A nagy „ módosulást” talán legjobban névválto­zásunk jelzi: Salgótarjáni Sportlövőklubként működünk, szere­pelünk. Ez annyit is jelent, hogy a kevés támogatásból gazdál­kodhatunk, mögöttünk nem áll semmiféle nagy báziscég. Az én munkám nem más, mint koldulás, mert pénz nélkül egyszerűen versenyre sem tudnánk utazni.- Meglehetősen elszomorító tényeket mond. Nem is gon­dolkodtak azon', hogyan lehetne kilépni a gödörből?-A megoldás egyszerű: pénzzel, de ebből senkinek sincs elég. Csak abban reménykedünk, s ez jelenti az örök esélyt, hogy erőfeszítéseinkre, eredményeinkre majdcsak odafigyel va­laki, s felkarol bennünket.- Ön nyugdíjas, de meglehetősen sok idejét tölti a szerve­zéssel, a lövészettel kapcsolatos teendőkkel. Jól bírja?- Ebben a korban már kell vigyázni magamra, de a sportá­gért mindent megteszek. Egy személyben intézem a klub összes ügyét, e mellett pedig a Magyar Sportlövő Szövetség elnöksé­gében képviselem a nógrádi lövészetet. Szóval, a körülmények­hez képest jól bírom. (vaskor) Ha csütörtök, akkor elmaradhatatlan a foci Akinek lételeme a mozgás Amikor diplomatatáskával a kezében látják futni, többen azt gondolják, hogy a buszhoz siet. Pedig gyakran nem ez az igaz­ság, csupán az, hogy akinek vérében van a futás, s a kocogás, olyankor is megteszi ezt, amikor éppen nem tréningezik. Val- iskó Ferenc, a Nógrádvin Kft. ügyvezető igazgatója ilyen, s róla valóban kevesen tudják, hogy sokat sportolt és ma is rendszere­sen mozog. Pedig már 54 éves.- Ón Abasárról származik. Arrafelé sok fontos dolog van, így a szőlészet és a borászat. De legalább ilyen fontos volt-e a sport gyermekkorában?-Nagyon is. A foci például számomra az evésnél is többet jelentett. Ha meghallottam, hogy környékünkön valahol pattog a labda, bizony senki és semmikor nem tudott visszatar­tani. Jóapám, akitől a mozgás iránti szeretetet kaptam, még jobban belémnevelte a foci imádatát, mert Gyöngyösön bi­zony nem nagyon rendeztek olyan bajnokit, melyre ne ruc­cantunk volna át kerékpárral Abasárról.- Tehát a többi gyerektárs­hoz hasonlóan ön is a futball mellett tette le voksát.- Nem egészen, bár ezt sze­rettem a legjobban „művelni”. A mi gyerekkkorunkban nagy sláger volt a kerékpározás, me­lyet én is rendszeresen űztem. Gyakran tettünk biciklis túrá­kat, de a természetjárás is a rendszeres elfoglaltságok kö­zött szerepelt. A Mátra, az erdő, a természet csodálatos volt.- Mégis, felcseperedve az at­létika és a foci jelentette az ak­tív sportolást számára.- Sátoraljaújhelyre kerültem középiskolába, s itt lettem iga­zolt labdarúgó. A helyi Bástya ificsapatában kezdtem. Emlék­szem, egy alkalommal délelőtt fél tizenegykor játszottunk, majd utánunk következtek a felnőttek. Nem „volt ki” az együttesünk, s az edzőjük ne­kem szólt, hogy készüljek, mert az ő gárdájukban is pályára lé­pek.- Ennyire jól ment a játék?- Apró termetem ellenére so­kat futottam, jó volt a munkabí­rásom, s az edző ezért választott engem „hiánypótlónak”. Sike­rült is a felnőtteknél a debütá­lás, egy látványos fejesgólt sze­reztem.- Focipályafutása aztán Bu­dapesten folytatódott.- A Kertészeti Főiskolára ke­rültem, s az iskolacsapattal a kerületi bajnokságban szerepel­tünk. Béres Ernő volt a testne­velő tanárunk és az edzőnk is egyben. Ő a 4x1500 méteres magyar férfiválogatott tagja­ként világcsúcstartóként ismert, így az atlétikában természetes, hogy otthonosan mozgott. Látva teherbíró képességemet, azt, hogy mennyit futok, egy­szerűen elcsalt a BEAC-hoz, melynek színeiben aztán a főis­kolai országos csapatbajnoksá­gon harmadikok lettünk.-S ön megmaradt a futás­nál?- Béres Ernő javasolta, hogy a főiskola után se hagyjam abba, s így is tettem. Aktívan nem futballoztam, csak futóver­senyeken indultam. A középtá­vok, a 800 és 1500 méter voltak a kedvenc számaim. Ezeken kí­vül csak rendkívüli esetekben indultam el hosszabb távokon.- Melyek voltak legjobb eredményei?- Túl sokra nem vittem. Má­sod, harmadosztályú minősíté­seim voltak. A legeredménye­sebb évet 1964-ben zártam. Ek­kor két órán belül nyertem meg Heves megye bajnokságát 400, 800 és 1500 méteren, s még ugyanebben az esztendőben a megyei mezai bajnokságon is diadalmaskodtam.- 1965-ben aztán abba­hagyta a versenyszerű sporto­lást.- Megnősültem, de egy kikö­tésem volt a feleségemhez: a sport mindenekelőtt. Verseny­szerűen ugyan nem atlétizáltam tovább, de amatőr szinten sok mindennel foglalkoztam, s sok mindent tanultam.-Ebben az időben már Sal­gótarjánban élt.-így igaz, s igyekeztem minden olyan mozgási lehető­séget kihasználni, amihez ked­vem volt. Egészen ötven éves koromig például aktívan játszot­tam a városi kispályás bajnok­ságban, de az egyre keményebb és néha durva játék miatt abba­hagytam. Megtanultam teni­szezni, koromhoz képest egé­szen jól megy.-Közben pedig a vállalati Valiskó Ferenc versenyeken is jeleskedett.- Hát nem dicsekvésként mondom, de valóban rendszere­sén részt vettem és részt is ve­szek a borászati gazdaságok versenyein. Futásban ma is a legjobbak között „jegyeznek”, pedig ha tekintetbe vesszük, hogy én már jóval túljutottam az ötödik ikszen, s a fiatal gene­rációt győzöm le a viadalokon, akkor valahol az ifjúsági sport­jával nincs minden rendben. 1989-ben például a vállalati versenyen a 400 méteren még én győztem 62,7 másodperces eredménnyel.-Ennyire fontos cégénél a sport?- Hát nem ez a fő szempont, de viccesen azért mindig meg­kérdeztem az új dolgozóktól, hogy sportolnak-e, mertha nem, akkor baj lehet...-Állítólag van ma Salgótar­jánban egy olyan társaság, mely • ön nélkül szinte el sem kezdi a mozgást, az „edzésna­pon” .- Igen. Ha csütörtök, akkor foci. Régi barátokkal, ismerő­sökkel járunk a Bolyai gimná­zium tornatermébe, s ott való­ban jókat játsszunk. Ha pedig szombat, akkor kocogás. Né­hány szomszéddal, volt sporto­lókkal, barátokkal reggel hétkor indulunk és jól kikocogjuk ma­gunkat a Tarján környéki dom­bokon.- Öröklődött-e családjában a sportszeretet?- Fiam és lányom is sportol­tak, de korai sérüléseik elvették kedvüket a folytatástól, így ők ma inkább csupán szemlélői a sportnak. Vaskor István Ezüstöt kovácsoltak az ecsegi birkózópalánták A sikercsapat és mestere, Bátka József. Remélhetőleg sok jót hallani majd még róluk TENISZ Lendületben az SLSE A Nógrád megyei Tenisz Szövetség a napokban Salgótar­jánban rendezte meg az 1992. évi korosztályos megyebajnok­ságot, amelyen négy korcso­portban küzdöttek a versenyzők A versenyen a Balassagyar­mati HVSE és a Salgótarjáni Lendület SE versenyzői vettek részt: Eredmények: Gyermek fiú egyes: 1. Gráser Ádám SLSE, 2. Kollár Balázs SLSE, 3. Novák Balázs SLSE. Újonc fiú egyes: 1. Hopka Zoltán SLSE, 2. Wagner Ferenc SLSE, 3. Bojtos Róbert és Szenográdi Attila BHVSE. Serdülő fiú egyes: 1. Szabados Tamás SLSE, 2. Bojtos Róbert BHVSE, 3. Hopka Zoltán SLSE. Ifjúsági fiú egyes: 1. Mészáros Olivér BHVSE, 2. Szabados Tamás SLSE, 3. Sajtos Gábor SLSE. Serdülő lány egyes: 1. Zólyomi Ildikó SLSE, 2. Bé­réi Andrea SLSE, 3. Paluch Erika SLSE. Juhász Görgy Mind többet hallani mosta­nában az ecsegi grundbirkózók- ról. Ezt erősíti az is, hogy a na­pokban Budapesten megrende­zésre került országos grundbir- kózó csapatbajnokság döntőjé­ben, amelyen hat csapat vett részt, az értékes második helyet szerezték meg. Egy olyan kis község általános iskolás korú versenyzői jutottak be a dön­tőbe, s értek el ilyen figyelem­reméltó eredményt, amely még tornateremmel sem rendelkezik. Egyelőre. Az Ecseg - Kozárd önkormányzati képviselő-testü­let ugyanis tervbe vette, hogy az idén megkezdi a tornaterem épí­tését, amely segítségére lesz a birkózópalánták megfelelő fel­készüléséhez is. Az ecsegi ezüstérem történe­téhez hozzátartozik, hogy a küzdelmes, de sportszerű, s majd öt órán át tartó körmérkő­zések során az ecsegiek négy csapatot Jászberényt (6-4), Bu­dapestet (8-2), Marcalit (8-2), Székesfehérvárt (10-0) győzték le, míg egyetlen vereségüket Kiskunhalastól szenvedték el 7- 3—ra. A szépen csillogó ezüsté­rem mellé tizenötezer forintos sportszervásárlási utalványt is kiérdemeltek az ifjú verseny­zők. Az eddig elvégzett munka, s az elért eredmények remélhető­leg elősegítik a településen a versenybirkózás oktatásának megindítását. Az ezüstérmes csapat tagjai: Guggolnak: (balról jobbra) Figura Zoltán, Kasza István, Darázs Gábor, Vincze Zoltán, Murányi Sándor, Válóczi Márton, Bratkovics Mihály, Szabó Márton, Rózsa Tibor. Állnak: Oláh Gyula, Oláh Gábor, Bátka József testnevelő tanár, Kelemen Róbert, Csaja Csaba, Csonka Balázs, Kunyu Szabolcs, Banos György, Szé- nási László. Horgászverseny • Hasznos. A minap rendezte meg a több, mint félezer tagot számláló Nógrádi Vízügyi Hor­gászegyesület idei házi hor­gászversenyét. Az időjárás saj­nálatosan nem fogadta kegyeibe a sportág szerelmeseit. A közel száz elszánt résztvevő három órás küzdelne után, Kállai Ernő az egyesület titkára, zuhogó esőben adta át a bőrig ázott he­lyezetteknek a díjakat. Eredmények: felnőttek: 1. Dudás József 2. Cseke Győző 3. Volek Gábor ifjúságiak: 1. Földi Péter 2. Dobrocsi Szabolcs 3. Juhász Viktor Síroller sikerek • Budapest. A napokban ren­dezett Síroller Európa Kupán 96 induló startolt el különböző tá­vokon, felnőtt, junior ifjúsági korcsoportokban. A mezőnyben ott szerepelt hat nógrádi spor­toló is, a salgótarjáni Petőfi DSE versenyzői, akik nem val­lottak szégyent, hisz Bereczki Brigitta a 16 km-es számban EK győzelmet szerzett, míg az ifjúsági korú férfiak közt, 16 km-en Horváth Péter a 8., az if­júsági nők között pedig, 10 km- en, Bekecs Zsuzsanna szintén a 8. helyet szerezte meg. A nógrádi színekben ver­senyző Jeney Gyula, Kanemlik Ákos és Wendler Béla ugyan­csak helyt álltak, mivel a me­zőny közepén végezve fejezték be a versenyt. • ■ Eltiltások • Salgótarján. A városi labda­rúgó szövetség június 11-ei ülé­sén a következő fegyelmi hatá­rozatokat hozta: Rácz Mihály, St. Bányagép­gyár: két bajnoki mérkőzésről eltiltva, szeptember 12-éig fel­függesztve. Praveczki József, Ludányha- lászi: játékjoga felfüggesztve. Tájfutó hírek • Pásztó. Versenymeghívás érkezett a Color-Nova SE táj­futó szakosztályához Szerbiá­ból. A lehetőséggel azonban nem élhétnek a sportolók, mivel az OTSH állásfoglalása szerint a meghívásnak nem tehet eleget a szakosztály. így egyik sporto­lójuknak, Kronvald Tamásnak, aki a két éve szerzett Szerbia nyílt ifjúsági bajnoka cím vé­dője, nem nyílik lehetősége, hogy ismét bizonyíthasson. Kovács Dusán kerettag • Budapest. Mérei László szövetségi kapitány összeállí­totta a magyar atlétaválogatottat a szombati Cseh és Szlovák Szövetségi Köztársaság, Wales és az utánpótlás válogatott el­leni viadalra. A csapatban he­lyet kapott Kovács Dusán is, akit a Balassagyarmati HVSE- ből hívtak meg a 400 méteres gát és a 4x400 méteres váltó versenyszámaiba. Olimpiára készülnek • A tornászok ezen a héten sem maradnak verseny nélkül. A Donáth Ferenc irányította férfi csapat szombaton és vasárnap Kalocsán méri össze tudását Nagy-Britanniával. Az olimpiai keret tagjai közül hiányozni fog Fajkusz Csaba, akinek arc­üreggyulladása van. A hatosfo­gatot így Supola Zoltán, Csol- lány Szilveszter, Pánczél Mik­lós, Elő Róbert, Boda László és Péter Zsolt alkotja, míg verse­nyen kívül bemutathatja tudását Schupkégel Károly (olimpiai részvétele a románoktól függ), és a kalocsai születésű Rácz At­tila. A nőknél pénteken zárult az utolsó válogató viadal, amely után Maráczi Emőné szövetségi kapitány is csapatot hirdetett: Barcelonába Balázs Bernadett, Balog Ildikó, Horváth Kinga, Molnár Andrea, Molnár Krisz­tina, Ónodi Henrietta és Óváry Eszter utazhat.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents