Nógrád Megyei Hírlap, 1992. június (3. évfolyam, 128-153. szám)
1992-06-13-14 / 139. szám
1992. június 13-14., szombat-vasárnap MÁTRATERENYEI ÖSSZEÁLLÍTÁS HÍRLAP 7 Találkoztunk az érdeklődő olvasókkal Köszönet illeti az általános művelődési központ megbízott vezetőnőjét. Kürti Jánosnét, aki volt szíves az iskolai könyvtárban helyet biztosítani hétfőn az újságíró-közönség találkozó számára. Arról már aligha tehet, hogy szerény volt a részvétel. Persze az utóbbi években ez már általánosnak számít, s jellemző más közönség-találkozókra, sőt országgyűlési, vagy helyhatósági választásokra is. Még szerencse, hogy a mi esetünkben az érvényességhez nem szükségeltetik egy bizonyos részvételi arány, így aztán remekül elbeszélgettünk tizenhatan is az újságkészítés csínjá- ról-bínjáról. A résztvevők - önkormányzati képviselők, politikai vezetők - jól ismerik lakóhelyüket, lakótársaik öremeit és gondjait, s mindezeket kendőzés nélkül ismertették meg velünk. Ami azért fontos, hogy még jobban tudjuk szolgálni az itteniek érdekeit, akiket - megyénk sok más településéhez hasonlóan - egyre jobban nyomasztanak a hétköznapi lét nehézségei, elsősorban a munkanélküliség. A A vendéglátók és az újság képviselői környező bányák bezártak, a gyárak megrendelési és fizetési problémákkal küzdenek, helyben pedig alig-alig kínálkozik munkalehetőség. Vállalkozni kellene - minél többeknek. Ennek azonban akadályát jelenti a családok anyagi szűkössége. Sokan nem tudtak a múltban kellő mennyiségű tőkéhez jutni, ezért eleve hátrányos helyzetben vannak a tehetősebbekhez (korábbi vállalkozók, mozgalmi vezetők) képest. S ahogyan mi a beszélgetés során megismertük a települést, úgy tájékoztattuk mi napi gondjainkról, tevékenységünkről a házigazdákat. Több megszívlelendő ötlet hangzott el annak érdekében, hogyan lehetne még vonzóbbá tenni a jelenlévőknek egyébként összességében tetsző lapot. Köszönjük, megfogadjuk. „Egymás között emberkereskedelemnek hívtuk” ■■ — ' '■ "■ "■ " > Húsz lépés távolság a vendégmunkásoktól Aranybánya, vagy pokol? Ez is, az is kiderül róla, egy biztos: harcolnak érte. Közel három év külföldi munka után beszélgettünk Nádújfaluban az Egri úton lakó 38 éves Vámos Istvánnal, aki itthon most munkanélküli.- Hol dolgozott, mielőtt külföldre került?- Sok hely van még a füzetében? Tulajdonképpen mechanikai műszerész vagyok. A jáno- saknai ruhagyárban dolgoztam 15 évig, aztán a nádújfalui autóbontóban, azután Mátraballán hoztunk létre egy varrodát, majd a homokterenyei műanyagüzembe kerültem. A salgótarjáni ruházati szövetkezet volt a munkahelyem, amikor építkezni kezdtünk. Átverés Kaptam egy fülest a NÁÉV-tól,“ha fél évig ott dolgozom, mehetek külföldre. így próbálták kiküszöbölni a munkaerőhiányt. Nem más volt ez, mint a munkaerőcsábítás egy fajtája, magyarul átverés.-Ezek szerint a NÁEV nem segítette át a határokon?- Nem. A pásztói téesztől szóltak, mehetek Kelet-Német- országba. A körülményekről senki nem tudott semmit. Kiderült, hogy az a cég, amelyik bennünket kivitt, alvállalkozója egy nagy pesti cégnek. Ezt mi egymás között emberkereskedelemnek hívtuk. A fővállalkozók 3-4000 márkával mindig többet kerestek. 1989 júniusától decemberig voltam Magdeburgban, mint légtechnikai szerelő. Másodszor ’90. januárjában mentem ki, szintén a téesztől, akkor már Schönbeckbe, ott egy gumigyárat építettünk. Az maga volt a pokol. Rengeteg vendégmunkás volt, lengyelekkel, kubaiakkal dolgoztunk.- Bizonyára megfizették . .-1700 keletnémet márkát kaptunk havonta, az itthoni fizetés mellett. Ennek a felét feléltük odakint. A csapat állandóan változott. Abból volt a legtöbb probléma, hogy nem tudtunk mit kezdeni a fizetésünkkel. Hazahoztuk a pénzt, itthon nem váltották be. Eladni nem tudtuk senkinek, elkölteni meg azért nem tudtam, mert a határon mindent elvettek. — A keletnémet utak és fél év itthofii munkanélküliség után volt még egy NSZK-s útja. Miben különbözött ez az NDK-tól? — Miben más? Ezt úgy mondják, ha elindulunk Magyarországról, és átmegyünk a határon, Ausztriában már a fű színe is más. A Saar-vidéken dolgoztunk, ott már a tarjáni UNI-COOP szervezésében. Az NDK-ban a gyárban laktunk, itt magánházaknál. Mi már csak azt a munkát végezhettük el, amire a németek nem voltak hajlandóak. Az első néhány hétben legalább 20 lépés távolságot tartottak velünk szemben, és szó sem volt bizalmaskodásról, általános megszólítás volt a „Herr”. Egyszer odajött hozzánk egy német ipari tanuló, akinek az volt a munkája, hogy söpröge- tett, és megkérdezte, hogy mi mennyi pénzt kapunk? Mondtuk, hogy 1200 körül, de ez teljesítménytől is függ, mire kijelentette, hogy ennyi pénzért nem érdemes dolgozni. Neki 17,50-es órabére volt... — Itthon nem kínáltak még munkahelyet? Jobb, mint itthon- De, egyszer már kiközvetítettek a tűzhelygyárba, lakatosnak. Nem vagyok lakatos, de elmentem. Ott azzal fogadtak, hogy két hónapja betöltötték az állást. Ezeket az utakat persze saját zsebükből fizetik az állástalanok. Nem csodálkozom azon, hogy itthon nem tudnak elhelyezkedni az emberek. Én megjártam a poklot, távol a családtól, mert ha hazajövök, kétszázan vannak helyettem arra a munkára. Nem vagyok ács, nem vagyok kőműves, de építkezéseken dolgoztam. Itthon megkérdezik, mi a foglalkozásom, és ha azt mondom, mechanikai műszerész, azt mondják, az nem kell. A német főnököt az érdekelte, van-e biztosításom, és hogy áll a kezemben a kalapács? Mégis precízebben ment a munka, mint Magyarországon. Azon nem kell csodálkozni, hogy mindenki külföldi munkát keres. Mert az ottani viszonyok, ha nekünk rosszabbak is, az itthonitól jobbak. D. I. A kormányzati szaktárca távol jár az élettől Újszerű mezőgazdaság: állat és föld nélkül Nógrád megye termelőszövetkezeteinek kétharmada tavaly veszteséges volt. A homokterenyei Zagyvavölgye Mgtsz abba az egyharmadba tartozott, ami még nyereséget hozott.- Igaz, a ’90-es eredményhez képest felére csökkent a nyereségünk - mondta Fábián Ignác, a szövetkezet elnöke. A növénytermesztési és az állattartási ágazat közel 10 milliós veszteséget hozott. A Mátranovák, Nádújfalu és Homokterenye területén működő téesz 3000 hektáron gazdálkodik, 162 fővel. Az újabb- kori hagyományoknak megfele- lelően itt is a melléküzemágak a meghatározóak. A műanyagüzem és az élelmiszerfeldolgozó üzem, közismertebb nevén a hűtőház. Itt jelentkezik a termelés több mint 70 százaléka, és itt foglalkoztatják a dolgozók kétharmadát. Az átalakulási törvény kapcsán felmérőlapot kaptak a dolgozók, amiből majd az derül ki, mi az elképzelésük a szövetkezetről és saját sorsukról.- Mire lehet számítani? — kérdeztük az elnököt.- A téesz vagyonát az április 14-ei közgyűlésen nevesítettük, így a tagoknak most már üzletrészük van. A vagyon 60 százaléka nyugdíjas tagok és kívülállók tulajdonába került.- A téesz sorsáról szóló első kérdésnek van egy „c” variánsa, ami úgy szól, „váljon szét ágazatonként ■ teljesen önálló szövetkezetekre, vagy gazdasági társulásokra”. Ha ez így megvalósulna, egy-két ágazat megszűnhetne, nem?-A földművelés és az állattartás életképtelen lenne, de ez a megye téeszeinek 80 százalékára érvényes. Nógrád ugyan nem meghatározó a mezőgazdasági termékek előállításában, az országosnak csak két százalékát adja, de sajnos, az alföldi téeszek is'hasonlóan állnak.- Ha a szabad választásban a téeszek zöme a fentiek szerint döntene, elköszönhetnénk az alapágazatoktól?- Akkor igen. De a mezőgazdasági kormányzatunk ezt még most sem ismeri el. Nálunk az emberek zöme azt akarja, hogy maradjon egyben a téesz. Ám közgazdaságilag ez sem biztos, hogy jó. Indokolt, hogy az életképtelen ágazatok szűnjenek meg, mert így az •életképesek működését is akadályozzák. Ha egyben marad, és a tendencia nem változik, ez az egész szövetkezetét leültetheti.-De ha ilyen alapon megszűnik az állattartás, akkor honnan lesz a boltokban hús?-Ez is szempont, természetesen. De a szövetkezet is vállalkozás, ahol a profit a meghatározó. Minden központi intézkedés arra motivál, hogy ezeket meg kell szüntetni. Mert vagy az egész téesz megszűnik, vagy csak annak részei. A jól működő ágazatokban megmaradna 120 ember munkahelye. A szövetkezet vezetése is azt szeretné, ha egyben maradna a téesz - de nem minden áron.- Utalt a központi intézkedésekre. Amit mondott, azt jelentené, hogy a kormányzat az egyéni vállalkozóktól várja az ország ellátását? És ha igen, akkor jól teszi, ha ezt várja?- Szerintem nem. A mező- gazdasági kormányzat távol jár a kialakult gyakorlattól, és nem tudja, mi a helyzet a falvakban. Az az általános vélemény, hogy nem kell a föld, nincs felszerelés. Az egyéni vállalkozók nem fognak gabonát termelni. Az a véleményem, hogy a minisztériumnak nincs információja. Nem tudom, mikor találkoznak közvetlenül a mező- gazdasági vezetőkkel.- Ón szerint mi lesz egy-két év múlva a növénytermesztés és az állattartás sorsa, a mai helyzetből ítélve?- Ha a mezőgazdasági felvásárlási árak és az ipari árak távolodása tovább tart, csak jelentős veszteségre lehet számítani. Ha kisebb gazdasági egységekre bomlik a téesz, akkor ezek az ágazatok vagy teljesen elsorvadnak, vagy leszűkülnek bizonyos termékkörökre. Mi a szántóterület több mint 20 százalékát ugaroltatjuk. Ez a terület egyre nagyobb lesz, két év múlva a téesz összes szántó- területének felére is nőhet. Akkor is, ha önálló«egységek jönnek létre. 40 dolgozót foglalkoztatunk az alaptevékenységben. Ez a mezőgazdasági terület nem bír eltartani 10-15 családtól többet. Mi lesz a többiekkel?! Dudellai Ildikó Horgászok versenye Terenyén Június 14-én, vasárnap reggel 8 órától horgászversenyt szervez a homokterenyei tónál a Tóaljai Bányász Horgász Egyesület. A 200 tagú szervezet nemrégiben szépítette meg társadalmi munkában a tó környékét, padokat helyeztek el és facsemetéket ültettek. Fotó: Gyurkó „Azok fordultak el a párttól, akik sokat kaptak tőle” Két társadalmi szervezet működik Homokterenyén, a Demokrata Koalíció és a Magyar Szocialista Munkáspárt. Ezúttal Fodor Istvánt, az MSZMP helyi vezetőjét kerestük meg.- 1958-ban végeztem Tatabányán, de Nógrádban nem tudtam elhelyezkedni, Borsodba kerültem. Hét évig ott dolgoztam, végigjártam a ranglétrát. 1960-ban léptem be az MSZMP-be. Öt évvel később a Nógrádi Szénbányákhoz kerültem, majd a homokterenyei tanácson dolgoztam. 1966-ban beléptem a Munkásőrségbe, 1977-ben hívtak Ménkesre, onnan mentem nyugdíjba.- Miért ragaszkodik ön a Munkáspárthoz ? Sokan úgy lettek MSZMP-sek, hogy érdekük fűződött hozzá, ez volt a probléma. Tudom, hogy rengeteg hibája volt, de úgy éreztem, és ma is úgy érzem, ez az a párt, ami a munkásokhoz tartozik. A rendszerváltás idején nem léptünk át az MSZP-be. Amikor ’90-ben megalapítottuk Homokterenyén az MSZMP-t, 21 tagunk volt, általában nyugdíjasok. Jelen pillanatban 57-en vagyunk. Volt egy fiatal titkárunk, aki azt mondta, nem tudja már vállalni, mert sok az elfoglaltsága. De rájöttünk, hogy van itt más is: piszkálják a munkahelyen. Bizonyos fokig megértem, mert tényleg voltak problémák, de arról nem a kisemberek tehettek. Ez a párt már nem az, ami volt. Úgy veszem észre, hogy az Munkáspárt azért tiszta, mert azok, akik érdekből léptek be, és kaptak is valamit érte, ma már majdhogynem azt mondják: mi az az MSZMP?! Azok az emberek fordultak el a párttól, akik sokat kaptak tőle. De Nógrád megyében az MSZMP az egyik legnagyobb létszámú párt, ez tény. Nem emlékszem már, ki nyilatkozta a tévében nemrégiben, hogy amit az előző rendszer negyven év alatt nem tudott megszerettetni, azt ez a kormány megtette két év alatt. Tessék megnézni, azok akik nem párttagok, egyre inkább a baloldal felé húznak. Mi úgy látjuk, hogy a feljövő, effektiv munkaerőt tesszük tönkre. Mert legyen az szakmunkás vagy diplomás, nem kap munkát. Nem értünk egyet a kártalanítással. Nem csak a parasztoktól, de a három és fél-, négymillió dolgozótól is elvettek sok mindent, akik csak a fizikai vagy szellemi erejüket adták. A mi szemünkben a kárpótlás mézesmadzag. De azzal sem értünk egyet, hogy egyik párt a másiknak ellensége, nem ellenfele. Én tisztelem például Horn Gyulát is, habár sok mindenben nem értünk vele egyet.- Ón szerint miért van az, hogy abból a 800 ezer párttagból már tízezren sem maradtak?-Erre utaltam. A pártot nagyon felhígították annak idején. Nagyon fontosnak tartották a szervezést. Voltak olyan vezetők, akik hasznot húztak belőle, ám ilyenek ma is vannak más pártoknál. De a régi MSZMP két dolgot megadott a munkásoknak: lét- biztonságot és munkahelyet. Itt vannak például az építkezések. Amikor a tanácson dolgoztam, ritka év volt, hogy a három faluban 30-40 építkezési engedélyt nem adtunk ki. Most egyet sem. Ma egy 30 éves fiatalember kereshet 40 ezer forintot havonta, nem mer belekezdeni, mert a pénze elég lenne, de három hónap múlva esetleg megköszönik a munkáját. — Mit gondol, bekerül a parlamentbe a Munkáspárt a következő választásokon?- Szerintem igen. Nagyon szeretnénk, de inkább biztosra mondanám. — Dudellai —
