Nógrád Megyei Hírlap, 1992. május (3. évfolyam, 103-127. szám)

1992-05-12 / 111. szám

4 HÍRLAP LÁTÓHATÁR 1992. május 12., kedd A megtorlás napjai Az újvidéki Magyar Szó új­ságírója, Matuska Márton, arra vállalkozott, hogy még élők tanúvallomásai alapján rekonstruálja az 1944-45-ös vajdasági népirtást. Egyes becslések szerint 20 ezer ár­tatlan magyart mészároltak le a háború végén Tito partizán­jai, de vannak, akik 40 ezerre becsülik az áldozatok számát. A szerző négyszázoldalas do­kumentum kötete A megtor­lás napjai címmel jelent meg a Fórum Könyvkiadó és a Ma­gyar Szó gondozásában, Ju­goszláviában. Magyarorszá­gon is piacra került tízezer példányban, még májusban, a Montázs Kiadó gondozásá­ban. Ebből az alkalomból ké­szült az alábbi interjú Ma­tuska Mártonnal.-Az 1944-es tragédia meg­torlás volt. Kegyetlen válasz arra a razziára, ami 1942-ben a magyar katonák produkáltak Újvidéken, kivégezve a partizá­nok, kommunisták százait. Csakhogy amíg ez utóbbit tör­ténelemként tanították, addig a megtorlásnak szánt irtóhadjá­ratról a mai napig hallgatni kel­lett.-Az áldozatokat tekintve, a két vérengzés közül melyik volt a nagyobb?- Az 1944-es sokszorosan felülmúlta a korábbit. De legin­kább az a megdöbbentő az egészben, hogy ártatlan embe­reket büntettek a Horthy-hadse- reg katonáinak bűneiért. Olya­nokat is kivégeztek, akik a há­ború alatt életüket kockáztatva mentették a zsidókat, a szerbe­ket.- Hogyan gyűjtötték be áldo­zataikat Jtfq pqrjitfjnjai ?-A legkülönbözőbb módon. De a leginkább alkalmazott módszer az volt, hogy körülvet­tek egy-egy települést és men­tek házról házra. Aki férfi volt és magyar, az nemigen számít­hatott kegyelemre. Agyonver­ték, halálra kínozták, vagy egy­szerűen csak halomra lőtték őket, minden vizsgálat, kihall­gatás nélkül.-Hány emberrel beszélt ku­tatásai során?- Mintegy háromszázzal, miközben félszáz települést jár­tam be. Különösen Kanizsán, Adorjánban és a bánsági része­ken volt kegyetlenül nagy vé­rengzés. Megdöbbentő, mek­kora sötétségbe záratott ez a né­pirtás. Sokan a leghatározottab­ban elzárkóztak a nyilatkozat­tól. Közöttük olyan is, aki a tö­megsírból mászott ki annak ide­jén, túlélve a kivégzést. Mások csak a nevüket kérték elhall­gatni. Mert félnek. Még ma is félnek. Egyébként szinte min­den esetben volt egy-két túlélő, akinek sikerült elmenekülnie, megszöknie a halál elől.-A felidézett emlékek közül, melyik volt a legiszonyatosabb?- Végül is valamennyi. A ka­nizsai mészárlás áldozatait pél­dául, a Tisza-parton kaparták el egy gödörbe. Jött a fagy, jött a hó, de amikor tavasszal olvadni kezdett, a kutyák kiszedték a te­temeket, s telehordták emberi végtagokkal, testrészekkel a vá­roska utcáit...- Inkább hagyjuk a részlete­ket. A könyve gyorsan elkelt Ju­goszláviában. Milyen visszhan­got váltott ki?- Döbbenet és visszatetszés egyaránt kísérte. A hivatalos politika azonban, nem reagált rá. Bár a Vajdasági Magyarok Demokratikus Közössége leve­let intézett a belgrádi, az újvi­déki és a budapesti akadémiá­hoz, hogy vizsgálják ki, mi tör­tént a magyarokkal 1944-ben, a Vajdaságban. A szerb akadémia nem tett az ügyért -, az újvidéki pedig elfogadott egy kutatási programot, a mészárlások hite­les feltárását segítve.- Kimondottan a magyarokat ölték halomra 1944-ben?-Nem. A horvát usztasákat is megtizedelték. Meg Belgrád- ban a szerbeket, akiktől az új hatalom féltette a hatalmát. Csak az az elgondolkodtató, hogy Sztálinnal, Rákosival és a többi diktátorral ellentétben, Tito dicsfénnyel övezve került ki ebből a hatalmas népirtásból. Kimutatták azután, hogy a há­borúnak egymillió 700 ezer ál­dozata volt Jugoszláviában. Egyszerűen ide sorolták azt a sokezer embert is, akiket ők vé­geztek ki szerte Jugoszláviában, minden vizsgálat, minden bíró­sági procedúra nélkül. Vagyis a saját bűneiket egyszerűen átru­házták a megszálló németekre, magyarokra.- Úgy gondolom, az ilyen tragédiákat hiába kényszerítik megfélemlítéssel a hallgatás fa­lai mögé, sokáig élnek a kisebb­ségek, a hozzátartozók tudatá­ban, lelkében.-Ez kétségtelen. Azt szok­tam mondani - a jelenlegi pol­gárháborúra -, hogy most fa­kadt ki az az iszonyatos mag, amit 44-ben elvetettek. S csak a múlt ismeretében tudható, hogy honnan az a mérhetetlen gyűlö­let, mely ma is ezerszámra kö­veteli az emberéletet... Koloh Elek tliisziJJH I&>!i;\4>íVi0ő'/' & I UFO-lógia Az UFO-kutatások tapaszta­lati címmel nagysikerű előadást rendeztek a közelmúltban a ma- gyamándori könyvtárban. Az előadást Vasné Tana Judit az URÁNIA Csillagvizsgáló külső munkatársa tartotta. Beszámolt néhány érdekesebb esetről, be­szélt az UFO-lógiáról és az I.-III. típusú találkozásokról. A színes diákkal és videofelvéte­lekkel szemléltetett rendezvé­nyen mintegy nyolcvan hallgató vett részt. A nagy érdeklődésre való te­kintettel tervezik a népszerű UFO kutató, író Hargitai Ká­roly meghívását is. Kiállítás 1956 emlékére A vajai Vay Ádám Múzeum és Baráti Körének vezetősége Vaján, a kuruc szabadságharc emlékeit őrző múzeum és ki­állítás szomszédságában állandó emlékkiállítást kíván ren­dezni az 1956-os forradalom és szabadságharc hagyománya­inak őrzésére, emléktárgyainak bemutatására, eszmeiségé­nek hirdetésére és ápolására. A kiállítás rendezői kérik azokat a magánszemélyeket, szerveket, közületeket, akiknek, illetve amelyeknek birtoká­ban a forradalommal és szabadságharccal, az azokban való részvétel miatti megtorlással kapcsolatos tárgyak (korabeli újságok, lapkivágások, fényképek, plakátok, röplapok, nem­zetőrigazolványok, karszalagok, zászlók, forradalmi bizott­sági jegyzőkönyvek, úgynevezett fehérkönyvek, a forrada­lomról és szabadságharcról bárhol megjelent kiadványok, esetleg fegyverek, börtönlevelek, stb.) vannak, ajánlják fel azokat a kiállítás céljára, és küldjék el Vajára. Elhunytak - valahol Oroszországban Az Új Ma­gyarország nyomán heti rendszeres­séggel közöl­jük az Orosz­országban el­halálozott Nógrád me­gyeiek listáját. Nemcsak azok nevét (születési évét, helyszínét, lakóhelyét, rendfokozatát, a fogvatartás jellegét: (hadifi- goly, kényszermunkás) adjuk közre, akik a jelenlegi Nógrád megyében éltek, hanem azokét is, akik a korabeli, vagy a törté­nelmi megyehatáron születtek. Berki Mihály 1903. Szé- csény, honvéd, 1954. 12. hdf. Bernát Rezső 1896. Salgó­tarján, *, 1946. 11.06 km. Berta Mihály 1910. Ma- gyargéc, honvéd, 1945. 04.15. hdf. Bertók Ferenc 1923. Őrha­lom, honvéd, 1945. 12.18. hdf. Bíró István 1909. Pásztó, Diófa ut. 70. honvéd 1945. 11.05. hdf. Bartók János 1914. S.tarján, honvéd, 1943. 04.13. hdf. Benedek József 1917. Erdő­kürt, honvéd, 1945.02.25. hdf. Borsos József 1916. Zagyva- pálfalva *, 1945. 03.22.hdf. Bajsz Károly 1903. Szur­dokpüspöki, honvéd 1945. 06.25. hdf. Eberlé János Kismaros (Nógrád m.) *, 1945. 11.28. hdf. Elekes János 1911. Lőrinci, honvéd, *, hdf Ellenbach József 1913. (Nógrád megye), honvéd, 1945. 01.04. hdf. Kényszerpihenő veszélyekkel Mind több termelő szervezet küzd értékesítési nehézségek­kel, számos ágazatban fokoza­tosan csökken a rendelésállo­mány. Tetézi a gondokat, hogy sok helyütt az akadozó anyag- és energiaellátás is hátráltatja a folyamtos termelést - állapítja meg a KSH legújabb jelentése. Az év első két hónapjáról ké­szült felmérés szerint a foglal­koztatási problémák átmeneti enyhítésére az 50 főnél nagyob létszámú vállalatok, üzemek több mint 6 százaléka kénysze­rült a munkaidőcsökkentés va­lamilyen formájának alkalma­zására, ami mintegy 100 ezer munkást és alkalmazottat érint. A vizsgált szervezeteknél a fog­lalkoztatottak több mint egy- harmad volt hosszabb-rövidebb ideig távol munkahelyétől, s munkaidejének alig több mint a felében dolgozott. A többség a le nem dolgozott időre átlagke­resetének 70-80 százalékát kapja, de nő azoknak a munka­helyeknek az aránya, ahol a dolgozókat fizetés nélküli kény­szerszabadságra küldik, mert a csökkentett összegű keresetet sem tudják fizetni. A munkaidőalap csökkenté­sével élő vállalatoknak csaknem fele fépipari üzem, s az élelmi­szeriparban is terjed e módszer. A leginkább érintett megyék: Borsod, Szabolcs és Hajdu-Bi- har - tehát az a régió, ahol az országos átlagnál egyébként is jóval nagyobb a munkanélkü­liek száma. A szakemberek arra is fi­gyelmeztetnek, hogy az önkén­tes munkaidőrövidítés kétélű fegyver. Bár a munkaadóknak egyelőre nem kell dolgozóik egy részét utcára tenniük, ám ha később mégis erre kényszerül­nek, akkor az érintettek jóval kisebb munkanélküli járadékot fognak kapni, mintha teljes munkaidőben dolgoztak volna. Expón a magyar, Sevillában a világ A legspanyolabb spanyol vá­ros erre a tavaszra megfiatalo­dott. Utcáin akár hat sávban is futhatnak az autók. Az árnyas platánok alatt nemcsak a fla- mencora és a bikaviadalokra hívják a plakátok az idegent, hanem elsősorban és mindenek­előtt az expóra. Sevillában egy vendéglátásra készült város fo­gadja a látogatót. Az idegen útját Spanyolor­szágban kopár hegyek kísérik. A hegyek lábánál a tengerparti sávban narancsligetek. A fákon ott van még a mézédes, bőlevű termés és fűszeres illatú, fehér virág formájában már a követ­kező termés ígérete is. Aztán, ahogy a tengerparttól a félsziget belseje és az andalúz tájak felé fordul az autó, a narancsligete­ket felváltják a szürkészöld le­velű olajfák. Ahol a fák is elma­radnak, már csak a kővel és a szárazsággal, valamint az eső­hiánnyal még küzdő zöld cserje és a gyér fű szegődik kísérőül. Apró spanyol városok arab há­zai bontják meg időnként az egyhangú holdbélinek is nevez­hető tájat. Az autóút aztán befut Ko­lumbusz városába, Sevillába, és a platánok alatt elhaladva az 1929-es világkiállítás csipkés épületei mellett egy hídra vezeti az utast. Ott a jobb oldalon fel­tűnik az „új városrész”, az Expo. Az andalúz fővárosnak 600 ezer lakosa van. Sevilla az expónak köszön­heti a négysávos utakat, a tizen­egy új hidat, közöttük a legna­gyobbat, azt a kábelhidat, amely magasan a Quadalquivir felett viszi át a délről - az Atlanti­óceán parti Cadiz, illetve a Föl­dközi-tengeri - Malaga felől - érkező forglmat, s kínálja fel utasainak a csodát, a világkiállí­tást. Manuel del Valle Arevalo Sevilla polgármestere azt mondta: minden országnak és városnak nagy lehetőség egy vi­lágkiállítás megrendezése. Se­villa - így a polgármester - hat hónapon át (április 20-án nyílt és október 12-ig tart nyitva az expo) a világ fővárosa, kulturá­lis és gazdasági értelemben egyaránt. A világkiállítás kapcsán szá­Vásárvárosi hangulat a megnyitás elöttröl ­mos létesítménnyel gazdago­dott a város: kapott a korszerű út- és telefonhálózaton kívül egy szinte teljesen új repülőte­ret, szépen rendbe tették, felújí­tották a műemlékeket, s ez a ké­sőbbi időszak idegenforgalmá­nak egyik alapja, vonzereje le­het. Gyarapodott az expo révén Andalúzia és Spanyolország is: megépült ezer kilométer hosszú autópálya, ugyanilyen hosszú vasútvonal, s megszámlálhatat­lanul sok szálloda, nyaralóház - magántőkéből is. Ez a magyarországnyi tarto­mány hatmillió ember otthona, és a számítások szerint az expo ideje alatt legalább negyvenmil­lió látogatót fogad. Kercza Imre (Folytatjuk) Los Angeles füstje Megnémultam, mozdulat­lanul nézem a lángokat. Rőt- vörösen, toronymagasan nyújtózkodnak az ég felé. A televízió modern technikája félelmetes pontossággal ér­zékelteti, hogy kilométereken keresztül a mindent pusztító tűz az úr. A nyílegyenesre ten’ezett utcák színdarab ku­lisszáivá válnak. Előttem, a járdán - és ké­nyelmes fotelemből szinte karnyújtásnyira! - millió darabra hullott kirakatüveg cserepein csillan a visszfény. Köztük egy sötéten bántó folt. Mozdulatlan. Ember. A kamera hátrál, emelke­dik. Városrésznyi terület föl­ött gomolyog az éjfekete, sűrű füst. A többszáz méter­nyiről lepillantó objektívon keresztül hangyává zsugoro­dott emberek tömegének lassú hullámzása látszik. Ilyen távolságból már kive- hetetlen, hogy követ lódító siheder, hóna alatt a bezú­zott kirakatból elemeit árú­val tovasuhanó öregasszony, vagy gumibotos rendőr, au­tomata fegyveres katona ép­pen. A dunántúli méretű An­gyalok Városa katasztrófa sújtotta terület. Félszáznál több halott, kétezernyi sebe­sült, egymilliárdhoz közelítő kár. Az anyagi. Mert az er­kölcsi felbecsülhetetlen. És a politikai is. Martin Luther King meg­gyilkolása óta ilyen méretű felháborodás, lincshangulat és pusztítás nem volt Ameri­kában. Vagyis a „demokrá­cia fellegvárában". Mert a földkerekség valamennyi ál­lama előtt az USA e szerep­ben büszkélkedik. S diktál kérve-kéretlen igazságot, ítél eleveneket s holtakat. Meg­fellebbezhetetlenül. Busch elnök a megszám­lálhatatlan ezreket csőcse­lékként minősítette - és azok is voltak. A fékeveszett indu­lat, a vandál pusztítás, a sö- tétebbnél sötétebb ösztön áradata már régen nem em­beri. Pedig emberek cselek­szik. Jóval több fekete mint fehér, de vegyesen. Emerek, akiket most egy igazságtalan bírói ítélet vitt az utcára. Látszólag. Mert azt állítani képtelenség, hogy csupán ez az egyetlen sére­lem ekkora energiákat sza­badított volna fel. Ahhoz sokkal, de sokkal több kel­lett. Évszázadok óta meglévő faji megkülönböztetés per­cenkénti tüskéi. Elveszett munkahelyek, pénz híján meg nem tanulható szakmák. Kirakaton túli csillogások, soha el nem érhető távolsá­gok, beteljesületlen vágyak és álmok. És korgó gyomrok, ruhátlan végtagok, nyuga­lomra, kényelemre 'vágyó testek. Csőcselék-emberek. Mun­kanélküliek és munkát már keresni sem akarók. Bűnö­zők. Valóságot elutasító ká­bítószeresek. Öregek. És sok-sok fiatal, s gyerek. Kilá- tástalanságban élő, remény- vesztett ezrek. Megváltozni már képtelen sokaság. Egy álomvilág salakja, szennye. Egy ország, egy kor, egy társadalom szen’es része. Amerika szinte isme­retlen fele. A profitmilliűr- dok „ára". Emberek! Mindez „szerencsére" oly messze van tőlünk. Földünk másik oldalán. Hegyeken, völgyeken, tengereken túl. Nálunk ilyen nincs. „Csak" félmillió munkanél­küli. Többmillió létminimum körül, vagy alatt tengődő. Fénytelen tekintetű nyugdí­jasok, utcára tett szü/őkyis- kolapadból munkanélkülivé vált fiatalok. Céltalan, Lő­dörgő kamaszok. Alapítvány krétáért, taneszközért. Be­zárt óvodák, bölcsődék soul­Rambó, pornó, horror. Megfizethetetlen árú szép- irodalom. Szombati kény­szerszünet a könyvtárakban. Palackozott italok boltja minden utcasarkon. Itt-ott „patak\’ér", zsidód zás - nyíltan. A szemünkbe. Bőrfej, nyilaskereszt, hörögi kereszt. Még ritkán, de mán nemzeti ünnepeken is. Egyé*» lőre. Igen, tudom a választ. Ab az „árkos" négy évtized az oka. Mert ha az nem lété volna. Azóta már ki tudja) hogy milyen messze. . . ?!Dé volt. Ma már történelem) Tele leszűrhető tanulságok^ kai. Aki reálisan gondolkodikí az tudja, hogy itt akkor mér* hetetlenül súlyos vétkek is voltak. És gazdasági hibák. Szerencsére ennek máé vége. Itt a szababb jövő, az Új Világ. Itt van „Amerika”! A füstfelhő a televízió ké­pernyőjén gomolyog sűrűn, feketén, mégis csípi a sze­memet. Csak az enyémet? G. Szűcs László Újdonság a gyógyászatban Négy lehetősége van az or­vosnak, hogy sebészi beavatko­zás nélkül is betekinthessen az emberi testbe. A röntgen, az ult­rahang, a radioaktív izotópok befecskendezése és a kompu- ter-tomográf. Ezekhez csatla­kozik most, mint legújabb és leghatékonyabb, az atommags­pin tomográfia. Ez az eljárásmód azzal az előnnyel rendelkezik, hogy io­nizáló sugárzás és kontraszt- anyagok nélkül is olyan fedés nélküli rétegfelvételeket képes készíteni, amelyek az agy- és gerincvelő-vizsgálatoknál nél­külözhetetlenek. Megkülönbözteti a csontokat és a lágy részeket, sőt a csontok mögött is kimutatja az ottani képződményeket, amelyekből a szakemberek messzemenő kö­vetkeztetésekhez juthatnak.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents