Nógrád Megyei Hírlap, 1992. május (3. évfolyam, 103-127. szám)
1992-05-09-10 / 109. szám
6 HÍRLAP HÉTVÉGI MAGAZIN 1992. május 9-10., szombat-vasárnap NÓGRÁE IÉHÍRIAP (bí 0 0 A grafológia műhelyéből Mutasd, mit firkálsz! UFO lesen Hinne-e Ön a saját szemének? Nemcsak a gyerekek, a felnőttek is sokszor önfeledten rajzolatnak, ha papír és írószerszám van a kezük ügyében. Esetenként hosszú értekezletek, beszélgetés, rádiózás, vagy egyéb foglalatosság közben születnek az irkafirkák, amelyeket alkotójuk oda se figyelve, szinte automatikusan vet papírra. Az ilyen „művek” a laikusnak semmit sem mondanak - pedig a grafológiai megfigyelések alapján sok minden kiolvasható belőlük. íme, néhány alkalmi rajzolat grafológiai „megfejtése”. Háló, labirintus-szerű vonalak sokasága: csalódottság, belső konfliktus, lehangoltság. Négyszögek, dobozok: bezártság-érzés, nagyobb mozgástér, szabadság utáni vágy. Különféle ábrák árnyékolása, besatírozása: szorongás, titkolt félelem valamitől, vagy valakitől. Színezett, a papírfelület nagy részét betöltő ábra: kreatív hajlam, érzék és vonzódás a művészetek iránt. Kopár fa, sovány ember alak, ház ablak, vagy ajtó nélkül: elfojtott, titkolt érzelmek, melegség utáni vágy. Állatok, növények: erős kötődés a természethez. Ismétlődő számok: felfokozott, már-már rögeszmés érdeklődés (pl. gyűjtőszenvedély) valami iránt. Éles, szögletes, hegyes kiszö- gelésekkel tarkított rajzolat: célratörő, agresszív alkat. Szív, apró ház - ablakkal, ajtóval: érzelmes, gyöngéd természet. Voltak már az első pillanatra lehetetlennek látszó ötletek és történetek, és hihetetlenül valószerűtlen elméletek, s megannyi minden más az emberiség története során, amit e két jelzővel lehetne ellátni. Hihetetlen és lehetetlen! A Népszabadság 1990. július 31- iki számában egy ilyenről számol be egy kisebb írás. „A titokzatos lény állította meg a buszt” című cikkből megtudhattuk, milyen kalandos útja volt július 24-én késő este Herczeg Imrének, aki nem félős ember. „így állt terpeszben” - emlékezett Herczeg Imre Sokan viccesnek tartják, de nem fantaszta, aki csak úgy kitalál történeteket. Mégis, azon a nyári éjszakán UFO-t látott, amolyan acélkék színű kis emberkét. akikről a hetedhét ország modern meséi szólnak. Mert ugye, ilyenről sokat lehet olvasni és hallani! Hol volt hol nem volt, volt egyszer egy autós, aki távol emberlakta vidékektől, valamelyik sokadrendű úton, késő éjszaka hazafelé tartott, amikor hirtelen egy korong ereszkedett le előtte az útra. Az autó motorja ezután leállt, és furcsa fények villogtak körülötte. Kiszállva gépkocsijából megközelítette a titokzatos objektumot, amiből apró kicsi emberkék ugráltak ki... De most félre a mesékkel! Az események után rövid levelet írtam Herczeg Imrének, s arra kértem, hogy minél részletesebben - levélben - számoljon be arról, mi is történt azon a rendkívüli éjszakán. A kapcsolat felvételéhez azért is ragaszkodtam, mert bármilyen jellegű UFO-s észlelésnél nagyon lényeges az úgynevezett „első kézből" kapott információ. Hiszen, egy konkrét hír minél több emberen jut keresztül az annál inkább változik és torzul. Kétségtelen, hogy egy levéllel létesített kapcsolatteremtés korántsem olyan közvetlen - ami ebben az esetben nagyon fontos lenne -, de sajnos az adatközpont anyagi lehetőségei nagyon behatároltak. A várva várt levél néhány hét múlva megérkezett. íme a legérdekesebb részlet a levélből: „1990. július 24-én este kilenc órakor mentem ki járatba Vénekre, és a Duna felett fényes gömböt pillantottam meg. Először azt hittem, hogy a Hold, de az - mint később kiderült - a másik oldalon volt. Én tovább nem is foglalkoztam azzal a gondolattal, hogy mi is lehetett, csak mentem úticélomig. Éjfél után - az utolsó járattal - ismét ezen az útszakaszon közlekedtem az autóbusszal, és ahogy minden éjjel, amikor szolgálatban vagyok, most is indultam haza aludni. Vénektől kb. két kilométerre két fényes szempárt pillantottam meg az úton. Először azt hittem, hogy egy róka, de amint közelebb értem hozzá, egyre erősebb lett a fénye. Egyszer csak egy alakot láttam, kb. 120-130 cm magas lehetett. Terpeszállásban állt előttem, a keze hosszabb volt, mint az alsó végtagjai. A feje körte alakú, a test, vagy a ruha (ezt nem tudtam megállapítani) acélkék színű volt. A szeme, amiből a fény áradt, ovális alakú, orrát nem láttam, a szája helyén enyhe csík volt látható. Olyan világosság lett a környéken, hogy az autóbuszban még egy tűt is meg lehetett volna találni. Ahogy közelebb értem hoozá, éreztem, hogy az autóbusz lassít. Én ennek érdekében nem tettem semmit, és tőle kb. 2-3 méterre leállt. Aztán semmi másra nem emlékszem, mintha csak két perc lett volna mindez, de mint később kiderült, fél 12 helyett éjfél után érkeztem haza. A kiesett félóráról nem tudok. Arra sem emlékszem, hogy a négy kilométert hogyan tettem meg a házamig, és hogyan tolattam be a házunk elé az utcán. Akkor eszméltem csak fel, amikor már a hálószobában voltam, és a feleségem megkérdezte: hol voltál? Annyit mondtam neki, hogy találkoztam egy UFO-val. Érre ő ijedten fel kapcsolta a villanyt, és elmondása szerint a szemeim pirosán égtek, az arcom hol piros, hol fekete színben játszott. Egészségi állapotomra soha nem panaszkodtam, de attól a pillanattól kezdve a fejem három héten át görcsölt, nappal csak napszemüvegben tudtam közlekedni annyira bántott a fény. A közérzetem egyre rosz- szabh lett, idegessé váltam. Legszívesebben egyedül maradtam volna. Világ életemben vicces embernek tartottak, de ettől a perctől kezdve minden megváltozott körülöttem. Az érdekesség kedvéért még elmondom, hogy az eset előtt két nappal szinte robbani tudtam volna idegességemben. A legkisebb dolog is felmérgesített. Soha nem hittem ebben a lényben, soha nem álmodtam vele, de azóta sokszor megjelenik álmomban is. Nem tudom, mikor fog ez belőlem kikopni." A rendkívüli kaland dátumát Herczeg Imre még a bibliájába is feljegyezte.-Nem elég az ember baja, még ez is. Higgye el nem hiányzott ez nekünk - így összegez a feleség. - Azóta is - ha éjszakás a férje - állandóan aggódik. Néhány perc késés és mindjárt rosszra gondol. A találkozás óta már eltelt mintegy másfél év, de még mindig az események levét issza a család. Imrének három hónapjába telt, míg végre visszatért az életkedve. De még ma sem a régi viccelődés ember. Másfél éve, időnként jelentkező rosszullétek gyötrik, hirtelen kivörösödik a szeme, vagy elkezd fájni a feje. Lassan már alig lesz hely az orvosi papíroknak, melyek tanúsítják, hogy a belgyógyászati, szemészeti, az ideggyógyászati vizsgálatok eredményei mind negatívak. Még enkefalográftai vizsgálatra is elküldték - arra gondolván -hátha valami változást ki tudnak mutatni az agyban. De minden vizsgálat eredménye negatív volt. A családnak nehéz a régi eseményeket feleleveníteni. Az események után még sokáig furcsa dolgok történtek a faluban. A templom felett éjszakánként vagy hajnalban szivar alakú fényt láttak. Egy helyben lebegett. A buszsofőr fia is látott egy ilyet 1990.októberében. Két óra hosszat figyelte a fény- jelenséget. Aztán Herczegné is Ilyennek látta az idegen lényt a szemtanú látott feltűnni ilyen fényeket egy hajnalon a templom felett. Herczeg Imrének pedig már sokszor volt ehhez hasonló élményben része. A legérdekesebb, hogy minden rosszullétnél látja ezt a fénylő „micsodát”, és amikor az eltűnik, akkor egy- csapásra elmúlik minden baja. Ha arról kérdezik, miért nem próbálja meg a hipnózist, ami kideríthetné valójában, mi is történt abban a bizonyos félórában, csak gondterhelten válaszol.- Már voltam szakorvosnál Pesten, aki vállalkozna erre. De egyre jobban félek attól, hogy felbolydul minden. Előbb- utóbb azonban biztosan rászánom magam. Sok embernek megmutattam buszsofőrünk levelét, főleg olyanoknak, akik már előzőleg ismerték a történetet. Volt aki így vélekedett: elgondolkodtató az eset, de van egy szépséghibája. Történetesen az, hogy csak egy tanú létezik. A továbbiakban az érdekesebb reagálásokról szólnék, amelyeket, kisebb közvéleménykutatás eredményeképpen állítottam össze. Ezeket a véleményeket különösebb kommentár nélkül bocsátom közre. O Minden civilizáció kitermel magának egy látomást, és ennek minősége és formája függ az adott civilizáció technikai színvonalától. Régen efféle látomások vallási köntösben jelentek meg, ma az űrkorszak kezdetén, idegen bolygók küldötteiként. Én majd akkor hiszem el, ha látom! Előfordulhatnak érzékcsalódások, hallucinációk. amelyek a megfigyelő számára a valódi érzékelés minden tulajdonságaival rendelkeznek. Vannak például olyan érzékcsalódások, amelyek kiváltásában a külvilági inger fontos szerepet játszik. Például még egészséges ember is, ha félénk, hajlamos sötétben egy bokrot támadónak nézni. O Nem voltam jelen az eseménynél, de a lény pontos leírása alapján arra a következtetésre jutottam, hogy az illető buszsofőr nem hallucinált. Hiszek abban, hogy léteznek rajtunk kívül magasabb rendű civilizációk, melyek a fejlett technológia birtokában bármikor megjelenhetnek bolygónkon. Teljes mértékig elhiszem Herczeg Imre kalandos utazását. A kérdésem viszont az, hogy miért is találna ki ilyen mesét egy négygyermekes családapa? No persze, azt is mondhatnánk, hogy a megfigyelés tévedésen alapult. De hiszen egy egészen egyszerű megfigyelésnél miért is tévedne? Az UFO-hívők tábora így vélekedett: egészen bizonyos, hogy egy szupercivilizáció számára, a tér és idő korlátái legyőzhetőkü! Érvek, ellenérvek, ki tudja, meddig folytathatnánk a felsorolást! Jómagam csak szegény Herczeg Imrét sajnálom, aki egyfolytában állítja a maga igazát. „Nézze, nekem ez nem hiányzott, szívesen elfelejteném. Én Istenben hittem, ufókkal nem foglalkoztam. De most a saját szememmel láttam az alakot, aki semmiképpen nem lehetett ember!!! Nem ittam, nem voltam kimerült állapotban, és szereplési vágyam sincs. A történethez még hozzátartozik, hogy az események után egy hét múlva történt meg az autóbusz átvizsgálása, sugárszíntjének megmérése... Szemtanúnkat, a történtek után csupán amatőr csillagászok és ufokutatással foglalkozó szakemberek kerestek fel. Nos, tehát minden folytatódik tovább a jól megszokott kerékvágásban. Buszsofőrünk története is lassan feledésbe merül, de talán egyszer a közeljövőben valaki közülünk, a késő éjszakai órákban valahol távol a lakott területektől véletlenül összefut egy ilyen acélkék színű kis alakkal. Hinne ön a sajái szemének??? V. Tana Judit Dr. L.J. „Emberi” vér mesterséges úton A cambridge-i egyetem tudósainak sikerült klinikai kipróbálásra is alkalmas mesterséges „ emberi" vért előállítani. A klinikai kísérletek sikere esetén megoldhatóak lennének a véradás problémái, áthidalhatóvá válhat a katasztrófák esetén, főként a harmadik világban jelentkező krónikus vérhiány. Megszűnik a vérátömlesztéssel járó vírusfertőzés kockázata - így például HÍV vírussal. Emellett a készítmény jóval hosszabb ideig eltartható, mint a természetes vér. A kutatók szerint a mesterséges vér öt éven belül a kereskedelemben általánosan hozzáférhetővé válik. Első gyakorlati alkalmazása a baleseti ellátásban várható.A kutatók rámutatnak azonban arra, hogy a természetes emberi vér soha nem lesz teljességgel nélkülözhető, így a véradás soha nem válik feleslegessé. A világegyetem Az amerikai Országos Űrkutatási és Úrrepülési Hivatal (NASA) egyik műholdjának adatai alapján készített térkép a világegyetemről. A műhold anyaghullámokat fedezett fel, amelyek leheletkönnyü anyagfelhők. Ezek az anyagfelhők a világegyetem legnagyobb kiterjedésű és legrégibb, 15 milliárd éves alkotórészei. Az ősrobbanás utáni gyors táguláskor jöttek létre, majd a gravitáció hatására egyesültek anyaghalmazzá, létrehozva a galaxisokat és bolygókat. A NASA tudósai 1992. április 23-án tették bejelentésüket. MTI Külföldi Képszerkesztőség Új tudományos felfedezés: Az afrikai gorillák békés lények A Virunga vulkán ködös erdeiben, Ruanda, Zaire és Uganda közötti háromszögben él a világ utolsó 300 hegyi gorillája. A gorillák vegetáriánusok. Eddig több mint száz növényfajtáról állapították meg, hogy leveleit, szárát, belét vagy fiatal ágait fogyasztják. Különösen szeretik a vadzellert és a bambusz fiatal hajtásait is. Mivel a növényi táplálék csak kevés hasznosítható tápanyagot tartalmaz, a hegyi gorilláknak sok órát kell naponta táplálékkeresésre fordítani. A meleg déli órákban kiadós pihenőt tartanak. Éjszakára ágakból és indákból alvófészket építenek maguknak, melyek rendszerint a földön találhatók. A gorillák 5-10, esetenként akár 20 fős családokban élnek. A vezér mindig egy un. „ezüsthátú”, egy idősebb hím, melynek hátszőrzete érettségének jeleként ezüstfehér lett. Ő a védője és vitathatatlan vezér csoportjának, amely követi, akár- hová is megy. A tudomány végre egyértelműen megállapította: a gorillák egészen mások, mint ahogyan a korábbi idők nagyvadra menő vadászai és útjukról megtért kutatói róluk elhitették. Hogy ezeknek az emberre hasonlítható állatoknak a tömeges gyilkolását igazolják, a békés teremtményeket erdei ördögöknek tüntették fel, amelyek támadásától csak fegyverrel tudták magukat megvédeni. A példátlan és gyalázatos csalást, s az embereknek azt a tudatos becsapását Dián Fossey amerikai zoológusnő leplezte le. 17 évet töltött a Virunga vulkán hegyi gorillái között és páratlan megfigyeléseit „Gorillák a ködben - életem a szelíd óriásokkal” című könyvében most tett közzé. Afrikai munkássága alatt megalkuvás nélküli küzdelmet vívott a vadorzók és a csapdaállítók ellen, akiknek mindmáig sok gorilla esik áldozatul. Egyértelmű következtetése: mindent meg kell tenni azért, hogy megóvják az utolsó hegyi gorillákat a kipusztulás elől. Többek között azért, mert kü- lön-külön és együtt is jóval kevesebb kárt tesznek környezetükben. mint akár a jószándékú ember. (FEB)
